16.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 210/1

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta az Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A Bizottság 2011. január 12-én elfogadta az első éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve az EU-ban követett gazdasági kormányzás új ciklusának kezdetét jelenti, és elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció első európai szemeszterét.

(4)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én (a Tanács 2011. február 15-i és március 7-i következtetéseivel összhangban és a Bizottság éves növekedési jelentésének fényében) jóváhagyta a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget élvez majd a költségvetések megszilárdítása, a költségvetési fenntarthatóság helyreállítása és a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal való csökkentése, valamint az, hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tegyen a növekedés felgyorsítása érdekében. Felszólította a tagállamokat, hogy ezeket a prioritásokat konkrét intézkedések formájában építsék majd be stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba.

(5)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én arra is felkérte az Euro Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy vállalásaikat kellő időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék.

(6)

Litvánia 2011. április 28-án benyújtotta a 2011–2014 közötti időszakra vonatkozó, 2011. évi konvergenciaprogramját, valamint 2011. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(7)

A litván gazdaság lassan kilábal a súlyos gazdasági válságból, melynek során a GDP 17 %-kal visszaesve a csúcsról mélypontra került, miközben a hazai kereslet összeomlását a globális kereskedelem pangása is súlyosbította. A munkaerőpiac gyorsan reagált a válságra, a munkanélküliség rekordmagasságba emelkedett, a 2008. eleji 4,2 %-os csekély mértékről 2010 közepére elérte a 18,3 %-os csúcsot. A valutatanácsi megállapodás iránti szilárd elkötelezettség, amelyet jelentős költségvetési konszolidáció támasztott alá, a magánszektor béreinek kiigazításával és a pénzügyi rendszer stabilitásának erősítését célzó intézkedésekkel együtt hozzájárult a gazdaság stabilizálásához. A globális gazdasági élénkülésnek és a gazdaság visszanyert versenyképességének eredményeként az export meglódult, és a gazdaság 2010-ben újra növekedni kezdett. 2011-ben az élénkülés a hazai kereslet növekedésével új lendületet kapott. Továbbra is két számjegyű marad azonban a munkanélküliség, bár várhatóan gyorsan csökken.

(8)

Az 1466/97/EK rendeletnek megfelelően az aktualizált konvergenciaprogram értékelése alapján a Tanács véleménye szerint a 2011. évi konvergenciaprogramot alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Miközben 2011-re némileg optimistább növekedési feltételezéseken alapul, nagyjából összhangban van a Bizottság 2012-re vonatkozó legújabb előrejelzéseivel. A konvergenciaprogram tervei szerint a hiány a Tanács által megállapított 2012-es határidőre a 3 %-os referenciaérték alá kerül, de ezt 2012-re vonatkozóan nem támasztják alá kellő mértékben intézkedésekkel. Az erősödő gazdasági lendület 2011-ben a konvergenciaprogramban tervezettnél jobb költségvetési eredményekhez vezethet. Ha azonban a 2011 végén kifutó átmeneti konszolidációs intézkedéseket nem hosszabbítják meg, és nem egészítik ki jelentős tartós jellegű intézkedésekkel, fennáll annak a kockázata, hogy a javuló makrogazdasági kilátások ellenére a 2012. évi költségvetési célokat nem sikerül teljesíteni. A 2010–2012 közötti átlagos éves költségvetési erőfeszítés jóval a GDP 2,25 %-át kitevő – a túlzotthiány-eljárás keretében 2010. február 16-án tett tanácsi ajánlásban meghatározott – mérték alatt marad. Mivel a gazdasági növekedés és az adóbevételek a túlzotthiány-eljárás keretében 2010. február 16-án tett tanácsi ajánlás időszakában vártnál lényegesen magasabbak, a szükséges költségvetési erőfeszítés végrehajtása a konvergenciaprogramban előirányzottnál gyorsabb hiánycsökkentést és a középtávú célkitűzés felé való előrelépést tenne lehetővé. A GDP 0,5 %-át kitevő strukturális többlet elérésére irányuló középtávú célkitűzést a tervek szerint nem érik el a konvergenciaprogram időszakán belül.

(9)

Tekintettel a túlzotthiány-eljárás keretében 2012-re meghatározott cél eléréséhez és a középtávú célkitűzés felé való előrelépéshez szükséges jelentős kiigazításra és az uniós strukturális alapok felhasználásának előreütemezéséhez szükséges társfinanszírozás biztosítására, valamint a gazdaságban a produktív beruházások arányának növelésére, a további konszolidációs intézkedések megállapítása kihívást fog jelenteni. Az állami szektor hatékonyságának javítása további teret teremthet a kiadásoknak a közszolgáltatások minőségét nem veszélyeztető kiigazításához. További reform hiányában az elöregedéssel összefüggő kiadások növekedésének mértéke a következő néhány évtizedben az uniós átlag fölötti lesz. A kormány 2010 júniusában jóváhagyta a társadalombiztosítás és a nyugdíjrendszer átfogó reformjának általános koncepcióját. A javaslat magában foglalta a nyugdíjkorhatár jelentős emelését, a nyugdíjszámítás módjának módosítását és az állami nyugdíjak beépítését a társadalombiztosítás általános rendszerébe. E javaslatok valamennyi elemének jóváhagyása és sikeres megvalósítása alapvető az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága szempontjából, és hozzájárulhat a munkaerő-kínálat növeléséhez azáltal, hogy az idősebb munkavállalók számára erősebb ösztönzést biztosít a munkavállaláshoz, miközben biztosítja a nyugdíjak megfelelőségét. Emellett az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága erősebb költségvetési keretet is szükségessé tesz. Mindenekelőtt a válságot megelőzően a költségvetési keret nem akadályozta meg a kiadási célok ismétlődő jelentős módosítását és a váratlan bevételekből finanszírozott prociklikus kiadásnövekedést. A fellendüléshez kapcsolódó bevételekből finanszírozott túlzott kiadásnövekedés okozta a válság idején kialakuló jelentős költségvetési egyensúlytalanságot. Ez hozzájárult a gazdaság túlhevüléséhez is.

(10)

A litván munkanélküliségi ráta az egyik legmagasabb az Unióban. A jelenlegi probléma annak biztosítása, hogy ez a gyors növekedés ne váljon strukturálissá. Az igen szigorú munkajogi előírások és a szociális támogatási rendszerben gyökerező, a munkavállalást hátráltató tényezők veszélyeztetik a munkaerőpiac működését. Ez a Munka Törvénykönyvének és egyéb vonatkozó jogszabályoknak a felülvizsgálatát teszi szükségessé, különös tekintettel a pénzbeli szociális ellátásra vonatkozó törvényre. Az e téren tett intézkedések, ha megfelelően finanszírozott, aktív munkaerő-piaci politikákkal kapcsolódnak össze, segítenek csökkenteni a jelentős munkanélküliség strukturálissá válásának kockázatát, és visszaszorítják a nagyméretű árnyékgazdaságot.

(11)

Az állami tulajdonú vállalatok Litvániában a GDP mintegy 18 %-át adják. Továbbra is jellemzőek rájuk a hatékonysági problémák és a nem kielégítő pénzügyi eredmények. Az állami vállalatok sikeres reformja előmozdítaná a versenyt, és javítaná az üzleti környezetet is. Litvánia 2010-ben öt fő területen indított el reformot. A reform átláthatósági iránymutatást ad az állami vállalatok számára, megteremtve a kormányzati elszámoltathatóság alapját. A hatékonyság javításáról szóló 2010. decemberi kormányhatározat további hiteles keretet biztosított a reformhoz. Ezek azonban továbbra is csak keretek és iránymutatások, és a határozatból hiányzik számos, eredetileg javasolt kulcsfontosságú intézkedés, amely biztosította volna a szabályozói és tulajdonosi funkciók elválasztását.

(12)

A litván gazdaság energiaintenzitása uniós szinten az egyik legmagasabb. Ez nagymértékben a háztartások fűtésével függ össze, mivel a problémát nagyrészt a rosszul karbantartott többlakásos házak okozzák. Annak ellenére, hogy már 2004-ben stratégiát vezettek be ennek megoldására, kevés beruházásra került sor. Emellett gyorsan növekedett a gépkocsi-tulajdonosok száma, miközben az energiával és közlekedéssel összefüggő adóbevételek a GDP-hez és a munkával kapcsolatos adókhoz (amelyek jóval magasabbak az uniós átlagnál) képest visszaestek. Az alacsony energiaadó-kulcsok – többek között a szállítójárművek regisztrációs és gépjárműadója esetében – kezelése hozzájárulna a rövid távú költségvetési konszolidációhoz, és ösztönözné a hatékonyabb energiafelhasználást is.

(13)

Bár Litvánia üzleti szabályozási kerete általában kedvező, hiányosságok vannak a vállalkozásindítás feltételei, az építési engedélyek kiadásának időigényessége és költségei és a befektetővédelem terén. E területek szabályozásának fejlesztése segítené a munkahelyteremtés és a növekedés ösztönzését. A versenypolitika reformja tovább javítaná a környezetet, de az előrelépés lassú, különösen az energiaágazatban és az élelmiszer-kiskereskedelmi ágazatban. Az energiaellátás függetlenségére irányuló nemzeti stratégia kidolgozása hozzájárulna az ellátási biztonsággal kapcsolatos aggályok kezeléséhez, és támogatná a villamosenergia-termelés terén érvényesülő fokozottabb versenyt. Az uniós villamosenergia- és gázpiacra vonatkozó jogszabályok harmadik csomagjának végrehajtása fokozná a versenyt a lakossági energiapiacon. Az élelmiszer-kiskereskedelmi ágazatban Litvánia 2009-ben törvényt fogadott el a kiskereskedelmi vállalkozások tisztességtelen magatartásának tilalmáról. Mindazonáltal továbbra sem megfelelő mértékű a verseny az élelmiszer-kiskereskedelmi ágazatban, részben szerkezete miatt és a piacszabályozás hatékonysági problémái következtében. Az élelmiszer-kiskereskedelmi láncok koncentrációja továbbra is erősödő tendenciát mutat, a négy legnagyobb áruházlánc értékesítése 2008-ban elérte a teljes forgalom 72 %-át.

(14)

Litvánia számos kötelezettségvállalást tett az Euro Plusz Paktum keretében. A költségvetés fenntarthatóságának erősítése érdekében Litvánia törvényeket fogad el annak érdekében, hogy nehéz gazdasági helyzet esetére megkönnyítse az államkincstári tartalékalapok növelését, és előmozdítsa a felelősségteljes antiinflációs költségvetési politikát. Számos fontos intézkedést jelentettek be a nyugdíj- és a társadalombiztosítási reformmal összefüggésben is. A foglalkoztatással kapcsolatos intézkedések a foglalkoztatás élénkítésére, az illegális és a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelemre és rugalmas foglalkoztatási megállapodások előmozdítására összpontosítanak. Több kötelezettségvállalás történt az üzleti környezet javítása érdekében, a felügyeletek fejlesztése, az átláthatóság javítása és a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése céljából. Ezek a kötelezettségvállalások a Paktum mind a négy területéhez kapcsolódnak. Összességében tükrözik a konvergenciaprogramban és a nemzeti reformprogramban körvonalazott reformmenetrendet. Egy sor foglalkoztatással kapcsolatos intézkedés – végrehajtása esetén – örvendetes hozzájárulást jelentene a munkaerő iránti kereslet növeléséhez. Ezeket a kötelezettségvállalásokat megvizsgálták és figyelembe vették az ajánlásokban.

(15)

A Bizottság értékelte a konvergenciaprogramot és a nemzeti reformprogramot, valamint az Euro Plusz Paktum keretében tett vállalásokat. Figyelembe vette nemcsak a programok Litvánia fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél az uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az Unió átfogó gazdasági kormányzását. Ennek ismeretében a Bizottság úgy véli, hogy a 2012. évi költségvetési célok teljesítését biztosító intézkedéseket pontosabban meg kell határozni. További lépésekre is szükség van a nyugdíjrendszer reformja terén, az államháztartás fenntarthatóságának javítása és a munkával töltött évek meghosszabbításának ösztönzése, a munkaerőpiac működésének javítása, az állami vállalatokra vonatkozó reformcsomag végrehajtása, az energiahatékonyság javítása, az alacsony energiaadók kezelése és egyes ágazatokban a verseny erősítése érdekében.

(16)

Ezen értékelés fényében és figyelembe véve a 2010. február 16-i, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkének (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlást, a Tanács megvizsgálta Litvánia 2011. évi aktualizált konvergenciaprogramját, és arról alkotott véleményét (3) az alábbi (1) és (2) ajánlások tükrözik. Figyelembe véve az Európai Tanács 2011. március 25-i következtetéseit, a Tanács megvizsgálta Litvánia nemzeti reformprogramját,

1.

A túlzott hiány megszüntetése céljából fogadjon el további tartós jellegű költségvetési intézkedéseket a 2012. évi költségvetés elfogadásának idejéig. Érvényesítse az adóelőírásokat, és teljes mértékben használja ki a gazdaság élénkülését a hiánycsökkentés további gyorsításához, és biztosítsa a középtávú költségvetési célkitűzés felé való előrelépést évente legalább a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékben. Erősítse meg a költségvetési keretet, mindenekelőtt érvényesíthető és kötelező felső kiadási határértékek megállapításával a középtávú költségvetési keretben.

2.

Fogadja el a nyugdíjrendszer reformjára vonatkozóan javasolt végrehajtási jogszabályokat. A munkaerő-piaci részvétel erősítése érdekében szüntesse meg a nyugdíjkorhatárt elérők vagy ahhoz közeledők esetében a munkavállalást hátráltató fiskális tényezőket.

3.

A munkajogi jogszabályoknak a szabályozás nagyobb rugalmasságát és a határozott idejű szerződések jobb alkalmazását biztosító módosításával erősítse a munkaerőpiac rugalmasságát. Módosítsa a vonatkozó jogszabályokat annak biztosításához, hogy a szociális ellátások rendszere ne tartalmazzon a munkavállalást hátráltató tényezőket.

4.

2011 végéig hajtsa végre az állami tulajdonú vállalatokra irányuló reformcsomag valamennyi elemét, biztosítva a szabályozó és tulajdonosi funkciók elválasztását, egyértelmű vállalati célokat, megerősített átláthatóságot és a kereskedelmi, valamint nem kereskedelmi tevékenységek elkülönítését.

5.

A holdingalap gyors végrehajtása révén javítsa az épületek energiahatékonyságát, és tegyen lépéseket az energiafelhasználás adóztatása felé való elmozdulás érdekében, kezdve az utasszállító járművek regisztrációs és gépjárműadójával.

6.

Tegyen lépéseket a vállalkozásindítás feltételeinek javítása és az építési engedélyek kiadásának egyszerűsítése, valamint az energia- és a kiskereskedelmi ágazatban a verseny erősítése céljából.

16.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 210/5

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A Bizottság 2011. január 12-én elfogadta az első éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve az EU-ban követett gazdasági kormányzás új ciklusának kezdetét jelenti, és elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció első európai szemeszterét.

(4)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én (a Tanács 2011. február 15-i és március 7-i következtetéseivel összhangban és a Bizottság éves növekedési jelentésének fényében) jóváhagyta a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget élvez majd a költségvetések megszilárdítása, a költségvetési fenntarthatóság helyreállítása és a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal való csökkentése, valamint az, hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tegyen a növekedés felgyorsítása érdekében. Felszólította a tagállamokat, hogy ezeket a prioritásokat konkrét intézkedések formájában építsék majd be stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba.

(5)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én arra is felkérte az Euro Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy vállalásaikat kellő időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék.

(6)

Luxemburg 2011. április 29-én benyújtotta a 2011–2014 közötti időszakra vonatkozó, 2011. évi aktualizált stabilitási programját, valamint 2011. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(7)

Tekintve a pénzügyi szektor gazdaságban betöltött kivételes szerepét, Luxemburg viszonylag jól átvészelte a pénzügyi és gazdasági válságot. Miután a GDP 2009-ben 3,6 %-kal csökkent, a gazdaság 2010-ben gyorsan helyreállt. A kormány által az európai gazdaságélénkítési terv részeként elhatározott közkiadás-növelés és a nettó export erőteljes növekedésének hatására a GDP mintegy 3,5 %-kal nőtt. A foglalkoztatás rugalmas maradt, ez részben a rövidített munkaidős rendszerek jelentős mértékű, hatóságok által bátorított alkalmazásának köszönhető. A munkanélküliség 2008 elejétől kezdett nőni, és 6 % körüli szintre állt be, ami az eddigi legmagasabb szint Luxemburgban. Az igen kedvező kiindulási állapotnak köszönhetően az államháztartás a recesszió ellenére is viszonylag stabil Luxemburgban (2010-ben a hiány 1,7 %, a bruttó államadósság pedig 18,4 % volt).

(8)

Az 1466/97/EK rendeletnek megfelelően az aktualizált stabilitási program értékelése alapján a Tanács véleménye szerint a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv némileg óvatos a Bizottság szolgálatainak 2011. tavaszi előrejelzéséhez képest. A stabilitási program szerint a 2011. évi hiánycél 1 %, ami összhangban van a Bizottság szolgálatainak tavaszi előrejelzéseivel. A stabilitási program – változatlan politikai forgatókönyvet feltételezve – az államháztartási hiány romlását jelzi előre 2012-re (a GDP 1,5 %-ára), mielőtt fokozatosan javulni kezdene, és 2014-re elérné a GDP 0,8 %-át. A Bizottság szolgálatainak előrejelzése valamivel optimistább: kedvezőbb makrogazdasági forgatókönyv és a kiadások lassabb növekedése alapján a GDP 1,1 %-át kitevő hiánnyal számol 2012-re. A stabilitási programban nem szerepel a középtávú célkitűzés (a GDP 0,5 %-ában meghatározott strukturális többlet) elérése a 2011–2014 közötti programozási időszakban. Éppen ellenkezőleg, a program (a Bizottság szolgálatai által a stabilitási programban szereplő információk alapján, az általánosan elfogadott módszertant alkalmazva újraszámított) a strukturális egyenleg fokozatos romlásával számol, a 2011. évi 0,3 %-os többletről 2014-re 0,8 %-os hiányra.

(9)

Tekintve, hogy az előrejelzések szerint a GDP növekedése stabil marad, Luxemburg államháztartása élvezhetné a strukturális egyenleg további, a középtávú célkitűzés már 2012-ben történő elérését célzó javításának előnyeit. Ez biztonsági többletet biztosítana Luxemburgnak az esetleges jövőbeli gazdasági visszaesésekre, és elősegítené az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javítását. Ezenfelül a népesség elöregedésével kapcsolatos implicit kötelezettségek becsült hatásának fényében az ország számára előnyös lenne egy ambiciózusabb középtávú célkitűzés.

(10)

A Bizottság legutóbbi értékelése szerint az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok közepesnek tűnnek. Az előrejelzések szerint az elöregedéssel kapcsolatos állami kiadások növekedése az elkövetkező évtizedekben az EU-n belül Luxemburgban lesz a legerősebb. A nyugdíjrendszer rövid távú finanszírozását jelenleg az egy keresőre jutó időskorú eltartottak alacsony aránya támogatja, a finanszírozás pedig részben a határ menti ingázók viszonylag fiatal csoportja által befizetett járulékoktól függ. A jövőben mindkét tényező megfordul, és várhatóan jelentős mértékben nőnek a nyugdíjköltségek. Bár a kormány számottevő eszközt halmozott fel, és a nyugdíjtartalékok továbbra is nőnek, ezek nem elegendőek a rendszer fenntarthatóságának biztosításához. Emellett az idősebb munkavállalók (55–64 éves korosztály) foglalkoztatási rátája mindössze 38,2 % (2009), ami az egyik legalacsonyabb az Unión belül (uniós átlag: 46 %). Míg a törvényes nyugdíjkorhatár elvben 65 év, a luxemburgi nyugdíjrendszer sok esetben lehetővé teszi az előre hozott nyugdíjazást, gyakorlatilag az – egyébként viszonylag magas – nyugdíj szintjének csökkentése nélkül. Ennek eredményeként a munkaerőpiacról való kivonulás esetében az átlagos életkor 59,4 év, ami a nyugdíjrendszer költségeit terheli. A kormány nyugdíjrendszerreformra vonatkozó terveiben egy olyan új modell szerepel, amelynek célja, hogy önkéntes alapon hosszabb ideig tartsa a munkaerőpiacon a munkavállalókat. Ez javítaná a nyugdíjrendszerben az egy keresőre jutó időskorú eltartottak arányát. Ez a mechanizmus azonban csak az új nyugdíjasokat érintené, és csak a reform életbelépését követő karrierszakaszra lenne alkalmazandó, vagyis teljes hatását mintegy 40 év múlva fejtené ki.

(11)

Az elmúlt évtized eleje óta számottevően romlott Luxemburg ár és költség alapú versenyképessége. Ez a bérek és a termelékenység alakulásának tudható be. A 2000–2010 közötti időszakban a munkaerő egységköltsége mintegy másfélszer gyorsabb ütemben nőtt Luxemburgban, mint az EU15 átlagát tekintve, és több mint ötször gyorsabban, mint Németországban. Tekintettel a kormány és a szakszervezetek közötti azon megállapodásra, miszerint tavaszról 2011 októberére napolják el az automatikus bérindexálást, a reálbérek növekedése érzékelhetően visszafogott lesz 2011-ben. A következő küszöbértékről azonban még döntést kell hozni. Tekintettel a jelenlegi inflációs kilátásokra, a következő automatikus indexálásra akár már 2012 tavaszán sor kerülhet, semlegesítve így a költségek versenyképessége terén korábban elért előnyöket.

(12)

Annak ellenére, hogy a foglalkoztatás mindenkori legerőteljesebb növekedése volt tapasztalható, a helyi lakosság foglalkoztatási rátája alacsonyabb az uniós átlagnál, különösen a korspektrum két végén. Az elmúlt években létrehozott új munkahelyek elsősorban a nem helyi lakosságnak kedveztek. Bár a munkanélküliség 2008 óta tartó növekedése a recesszióhoz kapcsolódik, egyre inkább strukturális jelleget ölt – ezt jól jelzi az a tény, hogy a növekedés válságot megelőző éveiben a foglalkoztatásnak mintegy évi 4 %-kal kellett nőnie ahhoz, hogy a munkanélküliségben marginális csökkenés következzen be. A fiatalkori munkanélküliség viszonylag magas, 2010-ben 16,1 % volt, míg ugyanez az arány a teljes aktív népesség esetében 6 %. A munkanélküliségi ráta erősen függ a képzettségi szinttől. A fiatal helyi lakosok igen éles versennyel szembesülnek a rendelkezésre álló munkahelyek tekintetében a velük legalább azonos vagy akár magasabb szintű végzettséggel rendelkező nem helyi lakosok részéről.

(13)

A kormány számos vállalást tett az Euro Plusz Paktum keretében. A vállalások a Paktum négy területére vonatkoznak. A költségvetési oldalon a kormány jóváhagyta a nyugdíjreform jellemzőit, és vállalta, hogy 2011 végéig véglegesíti a reformot. A pénzügyi stabilitás megerősítése érdekében az intézkedések a pénzügyi szektor ellenálló képességének európai és nemzetközi szintű szabályozás és felügyelet révén történő megerősítésére, valamint a Luxemburg gazdasági struktúrájának diverzifikálására fordított erőfeszítésekre összpontosítanak. A foglalkoztatási intézkedések az aktív foglalkoztatási szakpolitika hatékonyságának növelésére (az „Administration de l'Emploi” reformja) és az egész életen át tartó tanulás magánszférabeli, az állami társfinanszírozás magasabb aránya révén történő ösztönzésére összpontosítanak. A versenyképességi intézkedések közé tartozik a bérek 2011. tavaszi (az automatikus indexálási rendszerből következő) indexálásának elhalasztása 2011 októberére, és a kötelezettségvállalás arra, hogy a szociális partnerekkel tárgyaljanak egy 2012. évi hasonló halasztásról. Ezenfelül a kormány vállalta az üzleti környezet javítását egyszerűbb adminisztráció és jobb infrastruktúra révén. Összhangban vannak a stabilitási programban és a nemzeti reformprogramban rögzített, átfogóbb reformmenetrenddel, és a nyugdíjak, a versenyképesség, a foglalkoztatás területén (különösen a fiatal és az idősebb munkavállalók vonatkozásában), valamint a pénzügyi szektorban felmerülő kihívásokat kezelik. A javasolt reformok közül azonban néhány nem elég részletes. Az Euro Plusz Paktum kötelezettségvállalásait értékelték és, azok figyelembevételre kerültek az ajánlásokban.

(14)

A Bizottság értékelte a stabilitási programot és a nemzeti reformprogramot, valamint az Euro Plusz Paktum keretében tett vállalásokat. Figyelembe vette nemcsak a programok Luxemburg fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az Unió átfogó gazdasági kormányzását. Ennek fényében a Bizottság úgy véli, hogy tekintettel a kedvező makrogazdasági kilátásokra, 2011-ben lehetséges a hiány tervezettnél erőteljesebb csökkentése, valamint hogy a nagyobb költségvetési erőfeszítés lehetővé tenné Luxemburg számára a középtávú célkitűzés 2012. évi elérését. Emellett további lépéseket kell tenni a nyugdíjrendszer megreformálására és az aktív öregedés ösztönzésére, a versenyképesség megerősítésére és a fiatalok elhelyezkedésének elősegítésére.

(15)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta Luxemburg 2011. évi aktualizált stabilitási programját, és arról alkotott véleményét az alábbi ajánlás (3) és különösen annak (1) és (2) pontja tükrözi. Figyelembe véve az Európai Tanács 2011. március 25-i következtetéseit, a Tanács megvizsgálta Luxemburg nemzeti reformprogramját,

1.

Használja ki a javuló ciklikus feltételeket a költségvetési erőfeszítés fokozására, és használja fel az előre nem látott járulékos bevételeket annak érdekében, hogy tovább csökkentse az államháztartási hiányt, és 2012-ben elérje a középtávú célkitűzést.

2.

Javasoljon és hajtson végre széles körű nyugdíjreformot a nyugdíjrendszer, hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása érdekében, mindezt kezdje olyan intézkedésekkel, amelyek növelni fogják az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci részvételének arányát, különösen az előre hozott nyugdíjazás ellenzése révén. Megfontolandók a tényleges nyugdíjkorhatár megemelését célzó intézkedések is, mint például a törvényes nyugdíjkorhatár és a legmagasabb várható élettartam összekapcsolása.

3.

Azt biztosítandó, hogy a bérnövekedés jobban tükrözze a munkaerő termelékenységének és versenyképességének alakulását, a szociális partnerekkel konzultálva és a nemzeti gyakorlattal összhangban tegyen lépéseket a béralku és a bérindexálás rendszerének reformja érdekében.

4.

A fiatalok végzettségének a munkaerő-piaci kereslettel való jobb összehangolását célzó képzési és oktatási intézkedések megerősítése révén tegyen lépéseket a fiatalkori munkanélküliség mérséklésére.

16.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 210/8

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A Bizottság 2011. január 12-én elfogadta az első éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve az EU-ban követett gazdasági kormányzás új ciklusának kezdetét jelenti, és elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció első európai szemeszterét.

(4)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én (a Tanács 2011. február 15-i és március 7-i következtetéseivel összhangban és a Bizottság éves növekedési jelentésének fényében) jóváhagyta a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget élvez majd a költségvetések megszilárdítása, a költségvetési fenntarthatóság helyreállítása és a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal való csökkentése, valamint az, hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tegyen a növekedés felgyorsítása érdekében. Felszólította a tagállamokat, hogy ezeket a prioritásokat konkrét intézkedések formájában építsék majd be stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba.

(5)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én arra is felkérte az Euro Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy vállalásaikat kellő időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék.

(6)

Ausztria 2011. április 27-én benyújtotta a 2011–2014 közötti időszakra vonatkozó, 2011. évi aktualizált stabilitási programját, valamint 2011. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(7)

Az osztrák gazdaság szilárd alapokon állt a válság kitörésekor: a megelőző időszakban nem jellemezték nagyobb egyensúlytalanságok vagy torzulások. Ennek ellenére a pénzügyi és gazdasági válság hatására Ausztria gazdasága olyan mély recesszióba került, amelyre évtizedekig nem volt példa. Összességében a reál-GDP csaknem 4 %-kal csökkent 2009-ben. A válság következtében a foglalkoztatás 2009-ben mintegy 1 %-kal csökkent, 4,8 %-ra emelve a munkanélküliségi rátát (az előző évi 3,8 %-ról). A válság megállította a folyó fizetési mérleg többletének addig folyamatos növekedését. A gazdasági és pénzügyi válság rányomta bélyegét Ausztria államháztartására is. Az ösztönző csomagok elfogadásának és az automatikus stabilizátorok teljes körű működésének eredményeként az államháztartás hiánya 2009-ben elérte a GDP 4,1 %-át, 2010-ben pedig a 4,6 %-ot. 2009-ben, illetve 2010-ben az államadósság aránya 69,6 %-ra, illetve 72,3 %-ra nőtt. Mivel az ösztönző intézkedések legtöbbje tartós jellegű volt, amint a gazdasági feltételek javultak, szükségessé vált a költségvetési konszolidáció. A 2011-re vonatkozó költségvetési törvényben konszolidációs csomag került elfogadásra – ennek összege a GDP közel 1 %-a. Az osztrák gazdaság 2009 harmadik negyedéve óta a javuló külföldi keresletnek, különösen pedig Németország egyre élénkülő gazdasági tevékenységének köszönhetően biztosan lábal kifelé a válságból. 2010-ben a reál-GDP növekedése összességében elérte a 2 %-ot.

(8)

Az 1466/97/EK rendelet 5. cikke (1) bekezdésének megfelelően az aktualizált stabilitási program értékelése alapján a Tanács véleménye szerint a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott, a stabilitásiprogram-időszak vége felé pedig túlzottan optimista. A stabilitási program legutóbbi, aktualizált változatában bemutatott középtávú költségvetési stratégia fő célja az államháztartási hiány fokozatos csökkentése a GDP 4,6 %-áról (2010. évi szint) 2,4 %-ra (2014-re), elsősorban a kiadások korlátozása révén. E célokra főként negatív kockázatok hatnak, mivel a konszolidációs pályát alátámasztó, nemzetinél alacsonyabb szintű intézkedéseket nem határozták meg pontosan, és a szövetségi szinten elfogadott egyes intézkedésekből származó megtakarítások nem fognak realizálódni, pl. a csalás elleni kampányból származó nyereség – a kampány előre jelzett hatása ugyanis nagymértékben spekulatívnak tűnik. Másrészt pozitív kockázati tényezőt jelent a szövetségi kormány számára 2009-ben bevezetett többéves kiadási keret, amely a jelek szerint – bár csak szövetségi szinten – hozzájárult a költségvetési folyamatok előrejelezhetőségének középtávú javításához. A stabilitási programban foglaltak szerint az államadósság GDP-hez viszonyított aránya a 2010. évi 72,3 %-ról 2013-ra 75,5 %-ra emelkedik, mielőtt 2014-ben 75,1 %-ra csökkenne. Ezen előrejelzéshez azonban kapcsolódik néhány kockázat, amely az állami szektoron kívülre besorolt állami tulajdonú vállalkozások növekvő adósságállományával, valamint a bankszektort támogató intézkedésekből eredő esetleges további terhekkel kapcsolatos. Ugyanakkor viszont előfordulhat, hogy az adósságráta alacsonyabb lesz, mivel valószínű, hogy a bankok a válság ideje alatt kapott támogatást a stabilitási programban feltételezett ütemtervnél korábban fizetik vissza.

(9)

A stabilitási program szerint az államháztartási hiány várhatóan 2013-ban kerül a 3 %-os referenciaérték alá, ami összhangban van a Tanács által megállapított határidővel. A stabilitási programban a 2011–2013 közötti időszakra szereplő, a GDP 0,2 %-át kitevő éves átlagos költségvetési erőfeszítés azonban jóval elmarad a 0,75 %-os erőfeszítéstől, amelynek megtételére a Tanács Ausztriát felkérte. A Bizottság legutóbbi értékelése szerint az államháztartás hosszú távú fenntarthatósával kapcsolatos kockázatok közepes mértékűnek tűnnek.

(10)

Miközben Ausztria kidolgozott nemzeti stabilitási paktummal rendelkezik, a különböző kormányzati szintek közötti költségvetési kapcsolatok további reformja számottevő megtakarításokat eredményezne, támogatná a költségvetési konszolidációt, és forrásokat szabadítana fel a növekedést ösztönző beruházásokhoz, pl. a K+F és az oktatás területén. Széles körben elismert, hogy e kapcsolatok jelenleg meglehetősen összetettek: egyrészt a legtöbb egyedi adóból származó bevétel rögzített arányban kerül felosztásra a különböző területi szintek között, másrészt pedig a döntéshozatal számos területen megoszlik a hatóság különböző szintjei között. Számos tevékenység esetében a bevételteremtési és a kiadási hatáskörök nem ugyanazon kormányzati szinthez tartoznak. Az egészségügyben és az oktatásban számos hatékonysági probléma fedezhető fel a költségvetési kapcsolatok jelenlegi formája miatt.

(11)

Az átlagos adóteher Ausztriában az egyik legmagasabb az Unióban. Más uniós országokhoz viszonyítva nagyon magasak a munkavállalókat terhelő társadalombiztosítási járulékok. Az alacsony jövedelműek által fizetendő munkanélküli-biztosításjárulékának 2008. évi csökkentése és a 2009. évi jövedelemadó-reform segítette az adóterhek csökkentését, de nem tudta megakadályozni, hogy mind az alacsony, mind a közepes jövedelműek adóterhei az évtized elejéhez képest kismértékben emelkedjenek. Ez az adóteher negatív hatással van a foglalkoztatásra, különösen az alacsony jövedelmű és az alacsony képzettségű munkavállalók esetében.

(12)

Az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátája Ausztriában továbbra is jóval elmarad az uniós átlagtól, annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben meredek emelkedés volt tapasztalható. A korkedvezményes nyugdíjazási rendszerek és a rokkantsági nyugdíj továbbra is széles körben kerülnek alkalmazásra Ausztriában. 2010-ben az összes új nyugdíjjogosultság 72 %-át a törvényes nyugdíjkorhatár elérése előtt ítélték meg. Az idősebb munkavállalók alacsony foglalkoztatási rátájához emellett hozzájárul egy másik tényező is: a nőkre vonatkozó, továbbra is viszonylag alacsony törvényes nyugdíjkorhatár (60 év). Tekintettel Ausztria demográfiai trendjére, a tényleges nyugdíjkorhatár emelése, valamint az idősebb munkavállalók hosszabb ideig munkaerőpiacon maradását lehetővé tévő keretszabályozás javítása egyaránt fontos az államháztartás stabilitásának biztosítása, valamint a munkaerő-kínálat növelése szempontjából – ez utóbbi az előrejelzések szerint 2020-tól csökkenni kezd.

(13)

A nők foglalkoztatási rátája viszonylag magas Ausztriában, és ehhez kapcsolódik, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás aránya az egyik legmagasabb. A nők aránya igen magas az alacsony jövedelmű foglalkoztatásban. Mindezek 25,4 %-os nemek közti bérszakadékot eredményeznek, ami a második legmagasabb az EU-ban, és jelentős tényező a nőket fenyegető viszonylag magas elszegényedési kockázat kialakulásában. A nők részmunkaidős foglalkoztatottságának oka a gyermek- és idősgondozási kötelezettségek egyenetlen eloszlása a nők és a férfiak között, valamint a gyermekgondozási és a tartós ápolási-gondozási szolgáltatások hiánya.

(14)

Az oktatási rendszerre a korai differenciálás jellemző: a tanulóknak 10 évesen kell dönteniük jövőbeli tanulmányaik irányáról, a különböző oktatási ágak átjárhatósága korlátozott. Széles körben elterjedt a félnapos iskolarendszer. Mindezek következtében a veszélyeztetett fiatalok, mindenekelőtt a migrációs háttérrel rendelkezők esetében az oktatás eredményessége elmaradhat az optimálistól. A korai döntések nagymértékben meghatározzák a jövőbeni tanulmányok irányát, ami megnehezíti, hogy valaki később magasabb végzettséget szerezhessen. A valamennyi 10-től 14 éves korig kiterjedő, általános jellegű iskola és az egész napos iskolák elősegítenék az esélyegyenlőség javítását az oktatási rendszerben, és hozzájárulnának az iskolából kimaradók arányának csökkentéséhez.

(15)

A szolgáltatási szektorban, különösen a hálózatos szolgáltatások, pl. a telekommunikáció, a közlekedés és a közműszolgáltatások esetében, valamint a kiskereskedelemben és a szakmai szolgáltatások terén nem eléggé fejlett a verseny. A termelékenységnövekedés lanyha volt, a piaci struktúra pedig nem fokozta a vásárlóerőt és a fogyasztói keresletet. A piacra lépés megkönnyítése, a szakmák törvényi szabályozásának csökkentése és versengő árképzés biztosítása révén történő versenyösztönzés kiszélesítené a fogyasztók rendelkezésére álló választékot, és javítaná a megfizethetőséget. Ausztria számottevő hátralékot halmozott fel a szolgáltatási irányelv végrehajtását illetően; e hátralék feldolgozása hozzájárulna ahhoz, hogy lendületet kapjon a növekedés. Mindenekelőtt az úgynevezett horizontális törvény, az irányelv fő alapelveit végrehajtó szövetségi törvény van még függőben.

(16)

Ausztria számos vállalást tett az Euro Plusz Paktum keretében. A vállalások a Paktum négy területe közül hármat érintenek. A költségvetési oldalon az intézkedések a tényleges nyugdíjkorhatár emelése, valamint a közkiadások különböző kormányzati szinteken történő hatékonyabb ellenőrzése iránti igény kezelését célozzák. A foglalkoztatás esetében a hangsúly a fiatalkori munkanélküliség elleni küzdelemre került, a versenyképesség területén pedig a kutatásba és a műszaki képzésbe történő további beruházásra és egész napos iskolamodellek kidolgozására. A Paktum keretében bemutatott kezdeményezések összhangban vannak a nemzeti reformprogrammal, és megfelelnek a szövetségi költségvetési keretről szóló törvénynek és a stabilitási programnak. Bár ezek az intézkedések az ország előtt álló legfőbb társadalmi-gazdasági kihívások megoldását célozzák, vannak olyan fennmaradó kihívások, amelyeket hasznos lett volna belefoglalni a kötelezettségvállalásokba, például a költségvetési politika, az oktatás, a verseny és az innováció területén. Az Euro Plusz Paktum kötelezettségvállalásait értékelték és figyelembe vették az ajánlásokban.

(17)

A Bizottság értékelte Ausztria stabilitási programját és nemzeti reformprogramját, valamint az Euro Plusz Paktum keretében tett vállalásait. Figyelembe vette nemcsak a programok Ausztria fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél az uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az Unió átfogó gazdasági kormányzását. Úgy véli, hogy – tekintettel a kedvező gazdasági feltételekre – különösen 2012-ben fokozni kell a költségvetési konszolidációs erőfeszítéseket, és a kormányzat különböző szintjei közötti költségvetési kapcsolatok további reformjára van szükség. Az adóterhek csökkentése, az oktatás eredményességének javítása, valamint a nemek szerinti szegmentálódás elleni küzdelem kedvező hatással lenne a munkaerőpiac dinamizmusára, a verseny fokozása és az innovációösztönzés pedig javítaná Ausztria versenyképességét.

(18)

Ezen értékelés fényében és figyelembe véve a 2009. december 2-i, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkének (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlást, a Tanács megvizsgálta Ausztria 2011. évi aktualizált stabilitási programját, és arról alkotott véleményét (3) az alábbi ajánlás, és különösen annak (1) és (2) pontja tükrözi.

1.

Gyorsítsa fel a túlzott hiány megszüntetését, amely elsősorban a kiadási oldalra tervezett, ezáltal csökkenő pályára állítva a magas államadóssági arányt, és kihasználva a folyamatban lévő gazdasági fellendülést annak biztosítására, hogy az átlagos éves költségvetési erőfeszítés mértéke 2011–2013 közötti időszakban a túlzott hiány esetén követendő eljárás keretében tett tanácsi ajánlásokkal összhangban a GDP 0,75 %-a legyen. E célból fogadja el és hajtsa végre a szükséges intézkedéseket, a nemzetinél alacsonyabb szinteken is. A túlzott hiány megszüntetését követően határozza meg szükség szerint azokat az intézkedéseket, amelyek megfelelő elmozdulást jelentenek a középtávú költségvetési cél felé a Stabilitási és Növekedési Paktummal összhangban.

2.

Tegyen lépéseket a nemzeti költségvetési keret további megerősítésére a különböző kormányzati szintek között megoszló jogalkotási, adminisztratív, bevételteremtési és kiadási jogkörök összehangolásával, különösen az egészségügy területén.

3.

A nyugdíjrendszer fenntarthatóságának és megfelelőségének biztosítására a szociális partnerekkel konzultálva és a nemzeti gyakorlattal összhangban tegyen lépéseket annak érdekében, hogy tovább korlátozza a hosszú szolgálati idővel rendelkező munkavállalók hozzáférését a jelenlegi korkedvezményes nyugdíjazási rendszerhez, és tegyen lépéseket a férfiakra és nőkre irányadó törvényes nyugdíjkorhatár közelítésére vonatkozó átmenti időszak lecsökkentése érdekében. Érvényesítse szigorúan a rokkantsági nyugdíjjogosultság megszerzésének feltételeit.

4.

Tegyen intézkedéseket a munkaerő-piaci részvétel fokozása érdekében, többek között: a munka tényleges adó- és társadalombiztosítási terheinek költségvetési szempontból semleges módon történő csökkentésével, különös tekintettel az alacsony és közepes keresetűekre, hajtsa végre a férfiakkal és nőkkel szembeni azonos munkaerő-piaci bánásmódra vonatkozó nemzeti cselekvési tervet, többek között a gyermekgondozási létesítmények és az egész napos iskolai férőhelyek rendelkezésre állásának javításával, annak érdekében, hogy növekedjen a nők teljes munkaidős foglalkoztatásának lehetősége, és csökkenjen a nemek közti bérszakadék, tegyen lépéseket az oktatás eredményességének javítása és a korai iskolaelhagyók számának csökkentése érdekében.

5.

Tegyen további lépéseket a verseny ösztönzésére, mindenekelőtt a szolgáltatási szektorban, a belépési korlátok enyhítése, bizonyos szakmákra vonatkozó indokolatlan korlátozások megszüntetése, valamint a versenyhatóság jogkörének kiszélesítése révén. Gyorsítsa fel a szolgáltatási irányelvet végrehajtó, függőben lévő, ún. horizontális törvény elfogadását.

16.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 210/12

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A Bizottság 2011. január 12-én elfogadta az első éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve az Unióban követett gazdasági kormányzás új ciklusának kezdetét jelenti, és elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció első európai szemeszterét.

(4)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én (a Tanács 2011. február 15-i és március 7-i következtetéseivel összhangban és a Bizottság éves növekedési jelentésének fényében) jóváhagyta a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget élvez majd a költségvetések megszilárdítása, a költségvetési fenntarthatóság helyreállítása és a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal való csökkentése, valamint az, hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tegyen a növekedés felgyorsítása érdekében. Felszólította a tagállamokat, hogy ezeket a prioritásokat konkrét intézkedések formájában építsék majd be stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba.

(5)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én arra is felkérte az Euro Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy vállalásaikat kellő időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék.

(6)

Ciprus 2011. május 6-án benyújtotta 2011-es nemzeti reformprogramját, 2011. május 7-én pedig a 2010–2014 közötti időszakra vonatkozó 2011-es aktualizált stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(7)

A ciprusi gazdaság mérsékelt növekedést mutat az elmúlt 35 év töretlen növekedését megszakító 2009-es gazdasági visszaesést követően, amikor a reál GDP 1,7 %-kal csökkent. A recesszió a munkaerőpiacon is éreztette hatását: a munkanélküliségi ráta 6,5 %-ra emelkedett 2010-ben. Az államháztartás helyzete ugyancsak romlott. Többletet mutató pozícióból az államháztartási egyenleg 2009-ben a GDP 6 %-ának megfelelő deficitbe került, aminek hátterében automatikus stabilizáló és a gazdasági visszaesést ellensúlyozó diszkrecionális költségvetési ösztönző intézkedések, valamint a kevésbé adóintenzív összetételű növekedés jelentősnek mondható hatásai állnak. A gazdasági aktivitás mérsékelt, 1 %-os növekedést produkált 2010-ben, amit a készletek 2009-es nagy volumenű csökkentését követő készletfelhalmozás és ezzel együtt a magánfogyasztás törékeny élénkülése alapozott meg. A javuló gazdasági kilátások várhatóan a munkaerőpiacra is előnyösen hatnak majd: a tervek szerint a foglalkoztatás mérsékelt javulást fog mutatni, míg a munkanélküliség várhatóan fokozatos csökkenésnek indul 2010. végi csúcsáról.

(8)

Az 1466/97/EK rendelet szerinti aktualizált stabilitási program elemzése alapján a Tanács úgy véli, hogy a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági pálya 2012-ig megalapozott, azt követően viszont meglehetősen optimista a Bizottság szolgálatainak 2011. tavaszi előrejelzéséhez képest. A stabilitási program a 2011-es költségvetési hiánynak a GDP 4 %-ára, a 2012-esnek pedig a 2,6 %-ára való csökkentését, azt követően pedig a konszolidáció folytatását tűzi ki célul, összhangban a Tanács 2010. július 13-i ajánlásaival. A felvázolt program szerint az adósságráta 2012-ben éri el maximumát, onnantól kezdve csökkenni fog. A 2011–2012-es időszakban a strukturális egyenleg évente átlagosan a GDP 1,5 %-ának megfelelő mértékben javul, összhangban a Tanács 2010. július 13-i ajánlásaival. A strukturális javulás mértéke 2013-ban és 2014-ben is elmarad azonban a Stabilitási és Növekedési Paktumban előírttól. A strukturális szinten egyensúlyban lévő költségvetésben megjelölt középtávú célt a programidőszak alatt nem sikerül elérni. Jóllehet a tervek szerint a kiigazítás összességében kiadási oldali megszorításokon alapul, a 2011-es intézkedések jórészt a bevételeket érintik. Összességében lefelé mutató kockázatok övezik a program konszolidációs pályáját: a kevésbé adóintenzív összetételű növekedési pálya irányába való elmozdulás folytatása, az év közbeni pótköltségvetések elfogadásának gyakorlata, valamint a szociális partnerekkel még megtárgyalandó, illetve egyéb, még tisztázandó intézkedések (pl. a folyó kiadások visszafogása) időben történő végrehajtásának kockázata. E kockázatok miatt, amennyiben a makrogazdasági vagy a költségvetési folyamatok a vártnál rosszabbul alakulnak, szükség lehet további intézkedések meghozatalára.

(9)

Annak ellenére, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya 2010-re a GDP mintegy 8 %-ának megfelelő értékre csökkent, ez még mindig magas, és középtávon vélhetően hátráltatni fogja a gazdasági növekedést. Az állami szektor jelentős költekezését külföldi hitelek vagy hazai magánmegtakarítások növelése révén kellene finanszírozni. Ez utóbbi a magánfogyasztás és beruházások kiszorítása miatt kisebb mértékű kibocsátásnövekedéssel járna. Középtávon javulni fog ugyan a deficitmutató, de csak mérsékelten. A túlzotthiány-eljárás keretében 2010. július 13-án a Tanács azt is ajánlotta a ciprusi hatóságoknak, hogy erősítsék meg a középtávú költségvetési keretük kötelező jellegét. Eddig nem történt előrelépés e tekintetben. A stabilitási program szerint a középtávú költségvetési keret teljes mértékű végrehajtásával csak a 2014-es költségvetési évtől számolnak, szemben az eddig remélt 2012-vel. Hatása ezért csak középtávon nyilvánulhat meg. Az államháztartás sikeres és tartós konszolidációjához fontos lenne az új keret időben történő alkalmazása.

(10)

A bankszektor jól vészelte át mind a globális pénzügyi válságot, mind az euroövezetben jelentkező államadósság-válságot, így nem volt szükség kormányzati beavatkozásra. Ugyanakkor a külföldi bankok leányvállalatai és fióktelepei nélkül a GDP több mint hatszorosát, azokkal együtt kilencszeresét kitevő eszközállománnyal a bankszektor mérete nagy a gazdasághoz képest. A bankszektor egyúttal viszonylag koncentrált is: a piacon meghatározó három csoport birtokolja a konszolidált (a szövetkezeti bankok nélkül számított) banki eszközállomány 55 %-át. A nemzetközi pénzügyi piacokon továbbra is fennálló kockázatok miatt indokolt a konzervatív mérlegpolitika és prudens felügyelet fenntartása. Két különböző felügyelet működik: a kereskedelmi bankok felügyeletét a Ciprusi Központi Bank, a szövetkezeti hitelintézetek felügyeletét pedig a Szövetkezeti Társaságok Felügyeleti és Fejlesztési Hatósága (ASDCS) látja el. A kormány szorgalmazza a két felügyeleti szerv gyakorlatának közelítését. Ezzel egy időben – a felügyelet egységesítése felé tett lépésként – javítani szükséges a hitelszövetkezetek felügyeletének átláthatóságát.

(11)

Az elöregedő népesség költségvetésre gyakorolt várható hosszú távú hatásai jóval meghaladják az uniós átlagot, ami elsősorban a GDP-arányos nyugdíjkiadások következő évtizedekben várt relatíve erős növekedésére vezethető vissza. A Bizottság legutóbbi értékelése szerint az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok magasnak tűnnek. 2009 áprilisában meghirdettek egy nyugdíjreformot. A reform alapvetően a bevételi oldalra fókuszál, és csak kismértékben lassítja a nyugdíjkiadások emelkedését. A nemzeti egészségügyi rendszer létrehozását és az állami kórházak önálló egységekké való átalakítását célzó egészségügyi reform terén csak nagyon minimális előrelépést történt.

(12)

A megélhetési támogatást évente kétszer automatikusan kiigazítják; a kiigazítás mértéke az aktuális és az azt megelőző hat hónapos fogyasztói árindex változásának felel meg. A támogatási forma a szociális partnerek erős támogatását élvezi, és a kollektív tárgyalások során továbbra is alku tárgyát nem képező elemként kezelik. Egységes alkalmazása ugyanakkor nem teszi lehetővé azt, hogy a bérek tükrözzék az egyes ágazatok közötti termelékenységi különbségeket. A megélhetési támogatás elsődleges hiányossága az, hogy a béreket kizárólag a termékárakhoz köti, a termelékenységi növekedést nem veszi számításba. Másodsorban ez a rendszer leginkább a magas jövedelemmel rendelkezőknek kedvez. Harmadrészt a megélhetési támogatás jelentős hatást gyakorol az államháztartásra is: a béreken és fizetéseken túl meghatározó tényező a nyugdíjak, a kedvezmények és egyéb támogatások tekintetében is.

(13)

Jóllehet a munkaerő-piaci részvétel Cipruson magasabb, mint az uniós átlag, de a munkaerőpiacon magas fokú a nemek közötti egyenlőtlenség. A nemzeti reform – program elismeri, hogy a nők és férfiak foglakoztatása közötti különbségek, a gyermekgondozási létesítmények költsége és elérhetősége, a rugalmas foglalkoztatási lehetőségek nem kielégítő elterjedtsége, valamint a nemek közötti tartósan fennálló jelentős bérszakadék komoly hátráltatói a foglalkoztatásnak és a növekedésnek. A nemzeti reformprogram tartalmaz e tekintetben vonatkozó intézkedéseket. Miközben a középfokú és az egyetemi képzés tekintetében magas az iskolázottság Cipruson, a szakképzés láthatóan nem egy vonzó lehetőség. A fiatalok nagyarányú munkanélkülisége és a magas fokú iskolai végzettséggel rendelkezők jelentős aránya a teljes munkanélküliségen belül arra utal, hogy ciprusi gazdaságban jelentős a képesítések kínálata és kereslete közötti eltérés. Az egész életen át tartó tanulásban részt vevők aránya – különösen egyes csoportoknál (alacsony képzettségű munkások, idősebb emberek, munkanélküliek) – szintén alacsony egy olyan országhoz képest, amelyben általában magas fokú az iskolázottság. E problémák kezelésére a nemzeti reformprogram több intézkedést tartalmaz, többek között 2012–2013-at követően egy sor felsőfokú szakképzési intézmény létrehozásával, valamint egy új gyakornoki rendszer beindításával számol. Összességében az országnak az alacsony termelékenységű munkahelyektől a magas termelékenységű munkahelyek felé elmozdulásra vonatkozó stratégiai célkitűzését nagyban szolgálná az oktatási és képzési rendszernek olyan irányú átalakítása, amellyel a készségek jobb összetételű kínálatát lehetne biztosítani, megfelelve a munkaerő-piaci keresletnek.

(14)

2010 júliusában Ciprus egy kerettörvényt fogadott el a szolgáltatási irányelv átültetésére. Emellett néhány ágazatspecifikus jogszabályt is elfogadtak és nemrégiben továbbítottak az Európai Bizottságnak 2011 júniusában a nemzeti végrehajtási intézkedésről szóló értesítés keretében. Kétségek merültek fel azonban az átültetés teljességével kapcsolatban, mivel néhány, egyelőre változatlanul hagyott ágazati szabályozás néhány rendelkezése továbbra is akadályt képez a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadsága előtt. Az akadályok között általánosan alkalmazandó rendelkezések (például bármilyen üzleti tevékenység folytatásához a helyi hatóságok engedélyének előírása, vagy az engedélyek időtartamának korlátozása a szolgáltatási területtől és a felmerülő kockázatoktól függetlenül) és nagyon specifikus rendelkezések is szerepelnek (például a turisztikai szolgáltatások területén rögzített díjak alkalmazása, gazdasági szükségletet vizsgáló tesztek az autókölcsönzők engedélyezési eljárásába, más tagállamok építőipari vállalkozásainak hátrányos megkülönböztetése, annak korlátozása, hogy az építészek és mérnökök jogi személyként gyakorolják szakmájukat).

(15)

A környezetvédelmi korlátozásokkal, illetve az erőforrás- és energiafelhasználással összefüggő problémák összességében kihívások elé állítják a gazdaság növekedését. Ez az ország különleges földrajzi elhelyezkedésére és az éghajlatváltozásnak tartós aszályok formájában jelentkező következményeire vezethető vissza. Nemrégiben elkészítettek és nyilvánosságra hoztak a megújuló energiaforrások támogatására kidolgozott programok költséghatékonyságáról szóló tanulmányt, amelyre alapozva a támogatási programokat felülvizsgálták. A földgáz bevezetésével és a megújuló energia területén infrastruktúra – fejlesztési beruházások megkönnyítésével az energiaágazat működését jelentősen javítani lehetne.

(16)

Ciprus egy sor vállalást tett az Euro Plusz Paktum keretében. A költségvetés tekintetében a Paktum a költségvetési fenntarthatóság megerősítésére kötelezi az országot a pénzügyi válságokkal foglalkozó keretjogszabályon és egy teljes mértékben független pénzügyi stabilitási alap létrehozásán keresztül. Továbbá megindult és a remények szerint 2011 vége előtt sikeresen le is zárul a párbeszéd a közszféra nyugdíjrendszerének átstrukturálásáról. A foglalkoztatáspolitikai intézkedések a feketemunkával szembeni küzdelemre, a képesítések kereslete és kínálata közötti összhang megteremtésére, továbbá a vállalkozások versenyképességére összpontosítanak. A versenyképességi intézkedések között szerepel a közszféra béreinek visszafogása (a bérindexálási mechanizmus átalakítása), a kis- és középvállalkozások versenyképességének megerősítése, a nemzeti digitális stratégia 2011-ig történő véglegesítése, valamint az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások támogatása. Ezek a vállalások a Paktum négy területéhez kapcsolódnak. A vállalások folytonosságot teremtenek a stabilitási programban és a nemzeti reformprogramban vázolt szélesebb reformtörekvésekkel, és megerősítik az ország strukturális gyengeségeinek kezelésére korábban meghirdetett reformtervek végrehajtása iránti elkötelezettséget, de egyelőre nem jelöltek meg időkeretet olyan intézkedések végrehajtásához, mint például a közszféra béreinek rendezése vagy a nyugdíjrendszer reformja. A vállalásokat a Bizottság értékelte, és figyelembe vette azokat az ajánlások kidolgozásakor.

(17)

A Bizottság értékelte a stabilitási programot és a nemzeti reformprogramot, az Euro Plusz Paktummal együtt. Figyelembe vette nemcsak a programok Ciprus fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél az uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az Unió átfogó gazdasági kormányzását. Ennek fényében a Bizottság úgy véli, hogy további erőfeszítésekre van szükség a 2011-es költségvetési célok eléréséhez, és további konszolidációs intézkedéseket kell megfogalmazni 2012-re és az azt követő időszakra. Az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javítása érdekében további lépéseket kell tenni a nyugdíjrendszer és az egészségügy terén. A bankfelügyelet prudenciális keretének megerősítése, a bérindexálási rendszer kiigazítása, az oktatás, a szakképzés és a készségek fejlesztése, az üzleti környezet és az energiahatékonyság javítása szintén további intézkedéseket igénylő területek.

(18)

Ezen értékelés fényében és figyelembe véve a 2010. július 13-i, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkének (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlást, a Tanács megvizsgálta Ciprus 2011. évi aktualizált stabilitási programját, arról alkotott véleményét (3) az alábbi ajánlás és különösen annak (1) és (3) pontja tükrözi. Figyelembe véve az Európai Tanács 2011. március 25-i következtetéseit, a Tanács megvizsgálta Ciprus nemzeti reformprogramját.

1.

Hozza meg azokat a tartós intézkedéseket, amelyekkel elérhető a 2011-es költségvetési cél, és a túlzott hiány 2012-re megszüntethető, összhangban a túlzott hiány esetén alkalmazandó eljárás szerint elfogadott tanácsi ajánlásokkal. Tegyen intézkedéseket a kiadások szigorú kontrolljának fenntartása érdekében, a költségvetésnek a vártnál esetlegesen kedvezőbb alakulását pedig használja fel a hiány és az adósság csökkentésének gyorsítására. Évente legalább a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékkel közeledjen a középtávú célkitűzés felé, és állítsa csökkenő pályára az államadósság arányát. Gyorsítsa fel egy kötelező jogi erővel és korrekciós mechanizmusokkal rendelkező többéves költségvetési keretnek a 2012. évi költségvetési tervezéstől induló bevezetését. A program – és teljesítmény alapú költségvetésre való átállást a lehető leghamarabb végre kell hajtani.

2.

A kockázatok korai észlelésének biztosítása érdekében erősítse tovább a bankok és a szövetkezeti hitelintézetek prudenciális felügyeletét.

3.

A népesség elöregedésével kapcsolatos kiadások előre vetített növekedésének megfékezése érdekében a nyugdíj- és egészségügyi kiadások visszafogására irányuló reformintézkedések végrehajtásával javítsa az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát. A nyugdíjrendszernél terjessze ki a kötelező járulékfizetés éveit, kösse össze a nyugdíjkorhatárt a várható élettartam alakulásával, vagy fogadjon el azonos költségvetési hatású egyéb intézkedéseket, ugyanakkor kezelje a szegénységi küszöb alatt élő idősek magas arányának problémáját. Az egészségügyben tegyen további intézkedéseket a nemzeti egészségbiztosítási rendszer végrehajtásának felgyorsítása érdekében.

4.

A szociális partnerekkel egyeztetve és a nemzeti gyakorlatoknak megfelelően tegyen lépéseket a béralku és a bérindexálás rendszerének reformja érdekében, hogy a bérek növekedése jobban tükrözze a munkaerő termelékenységének és versenyképességének alakulását.

5.

Vigye tovább a szakképzési rendszer tervezett reformját, ideértve felsőfokú szakképzési intézetek létrehozását, hogy a végzettségek jobban illeszkedjenek a munkaerő-piaci szükségletekhez. Az ösztönzők növelésén, illetve a szakképzésbe való bekerülés lehetőségének javításán keresztül tegyen intézkedéseket a szakképzési rendszer hatékonyságának növelésére, különösen az alacsony képzettségű munkások, a nők és az idősebb munkavállalók tekintetében.

6.

2011 decemberéig számolja fel a letelepedésnek és a szolgáltatásnyújtásnak az ágazati szabályozásban még fennálló akadályait, ezáltal több lehetőséget teremtve a növekedésre és a munkahelyteremtésre a szolgáltatási ágazatban.

7.

Vezessen be intézkedéseket a használt energiatípusok változatosabbá tétele és a megújuló energiaforrások szélesebb körű használata érdekében. A vízkészlet fenntarthatóbb kezelése érdekében 2012-ig dolgozzon ki egy vízkezelési tervet, továbbá a költséghatékonyság és az egyenlő hozzáférés szempontjait tükröző árazási rendszert.

16.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 210/16

1.

A létesítmény és a valamely másik tagállam – ez esetben a Cseh Köztársaság – területén fekvő legközelebbi pont közötti távolság mintegy 38 km. Az osztrák és a magyar határ 55 km, illetve 62 km távolságban található.

2.

A szokásos leszerelési műveletek végrehajtása során a környezetbe jutó folyékony és gázhalmazállapotú szennyező anyagok várhatóan nem lesznek jelentős hatással más tagállamok lakosságának egészségére.

3.

A kis és a közepes radioaktivitású szilárd halmazállapotú radioaktív hulladékot ideiglenesen a telephelyen tárolják, majd később elszállítják a Mohiban (Mohovce) található, engedéllyel rendelkező lerakóhelyre. A nagy radioaktivitású szilárd halmazállapotú radioaktív hulladékot mindaddig a telephelyen fogják tárolni, amíg nem áll rendelkezésre megfelelő mélységi tároló.

4.

A kibocsátási szinteknek megfelelő nem radioaktív szilárd halmazállapotú hulladék és az egyéb visszamaradó anyagok felett megszűnik a hatósági ellenőrzés, és közönséges hulladékként ártalmatlanításra, újrahasználatra vagy újrafeldolgozásra kerülnek. Erről az alapvető biztonsági előírásokban (96/29/Euratom irányelv) előírt kritériumoknak megfelelően kell gondoskodni.

5.

Az általános adatokban feltételezett típusú és nagyságú baleset esetén bekövetkező nem tervezett radioaktívhulladék-szennyezés várhatóan nem fog más tagállamok lakosságára nézve olyan sugárdózist eredményezni, amely hatással lenne a lakosság egészségére.

16.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 210/18

1.1.

2011. május 19-én az Európai Központi Bank (EKB) véleményezésre kérte fel a Bizottságot a monetáris pénzügyi intézmények ágazati mérlegéről szóló 25/2009/EK európai központi banki rendelet (átdolgozott szöveg) (EKB/2008/32) módosításáról szóló európai központi banki rendelettervezetre (a továbbiakban: rendelettervezet) vonatkozóan.

1.2.

A Bizottság üdvözli e felkérést, és elismeri, hogy az EKB teljesíti ezzel az Európai Központi Bank által végzett statisztikai adatgyűjtésről szóló 2533/98/EK tanácsi rendelet 5. cikkének (2) bekezdésében meghatározott azon kötelezettségét, hogy egyezteti a Bizottsággal az európai központi banki rendelettervezeteket, amennyiben azok összefüggnek a Bizottság által bevezetett statisztikai követelményekkel. Mivel e konzultációs követelmény célja az EKB, illetve a Bizottság vonatkozó információs követelményeit kielégítő statisztikák előállításához szükséges koherencia biztosítása, a Bizottság emlékeztet arra, hogy az EKB és a Bizottság közötti jó együttműködés e két intézménynek, valamint a felhasználóknak és az adatszolgáltatóknak csak a hasznára válhat, mivel lehetővé teszi az európai statisztikák hatékonyabb előállítását.

2.1.

A Bizottság különösen azt üdvözli, hogy a rendelettervezet hivatkozik az elektronikuspénz-kibocsátó intézményekről szóló 2009/110/EK irányelvre.

2.2.

Az 1. cikk (1) bekezdésének a) pontjában az EKB a monetáris pénzügyi intézmények (monetary financial institutions, MFI-k) négy alszektorát sorolja fel: „a) központi bankok”, „b) hitelintézetek”, „c) egyéb MFI” és „d) pénzpiaci alapok (money market funds, MMF-ek)”. A Bizottság szerint ez a négy alszektorra való tagolás túl részletes általánosságban, és a makrogazdasági elemzéseknél – mint a nemzeti és regionális számlák európai rendszerében (ESA 95), és az Európai Unión belül a nemzeti és regionális számlák európai rendszerében (ESA 2010) javasoltak esetében – az MFI-knek csak a két fő alszektorát használják: a központi bankokat és az egyéb MFI-ket. Emiatt zavart okoz az „egyéb MFI-k” eltérő jelentése a rendelettervezetben. Ha az EKB különleges célok miatt fontosnak tartja a négy alszektorra való bontást, akkor más nevet kell adni a „c) egyéb MFI-k” alszektornak a rendelettervezetben.

2.3.

Szintén az 1. cikk (1) bekezdése a) pontjára vonatkozóan a Bizottság a szöveg következő módosítását javasolja: „1) egyéb pénzügyi intézmények, melyek intézményi egységektől – vagyis nem csak MFI-ktől – betéteket és/vagy betétek közeli helyettesítőit fogadnak el, és ii. saját számlára (legalább közgazdasági értelemben) hiteleket nyújtanak és/vagy értékpapírokba fektetnek be; …”. A szöveg e módosítása annak jelzése érdekében javasolt, hogy a betétek elsősorban az egyéb MFI-ktől eltérő egyéb forrásokból származnak, de érkezhetnek MFI-ktől is.

2.4.

Az 1a. cikk (4) bekezdésében a Bizottság megjegyzi, hogy az e), f), g) és h) pontok csupán fogalommeghatározások, míg az a), b) c) és d) pontok azt magyarázzák, hogy mi módon értelmezendők, illetve alkalmazandók e fogalommeghatározások. A Bizottság javasolja e két kategória különválasztását és a fogalommeghatározásoknak a magyarázatok elé történő beillesztését.

2.5.

Ezenkívül hasznos lehetne, ha a 2. cikk (Átmeneti rendelkezés) egyértelművé tenné, hogy a cikket az MFI-k új fogalommeghatározására is alkalmazni kell-e.

2.6.

Mivel konzultálni kell a Bizottsággal a rendelettervezetről, fel kell venni a rendelettervezetbe egy erre vonatkozó hivatkozást.

3.1.

A Bizottság általánosságban támogatja a rendelettervezetet, amennyiben az hozzájárul az európai statisztikai rendszer (ESS) és a Központi Bankok Európai Rendszere (ESCB) közötti hatékony együttműködéshez az adatszolgáltatók meghatározásában, valamint a magas színvonalú, konzisztens európai szintű statisztikák összeállításának ösztönzését illetően. A Bizottság szerint azonban a rendelettervezet specifikusabb lehetne a fent említett témákban.

3.2.

Ezenkívül a Bizottság hangsúlyozni kívánja annak fontosságát, hogy olyan megbízható eljárás létezzen ezen a területen az egységek osztályozására, mely teljes mértékben betartja a statisztikai elveket, különösen a pénzügyi válság összefüggésében létrehozott intézmények esetében.

3.3.

A Bizottság örömmel fogadja majd a vonatkozó EKB rendelettervezetre irányuló, jövőbeli konzultációkat.

16.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 210/20

16.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 210/23

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/en/index.htm) a 32011M6247 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

16.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 210/23

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/en/index.htm) a 32011M6277 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

16.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 210/24

16.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 210/25

1.

A tanácsadó bizottság egyetért az Európai Bizottságnak a fizetési képesség hiányára vonatkozó értékelésével.

2.

A tanácsadó bizottság egyetért az Európai Bizottsággal a bírság végső összegei tekintetében.

3.

A tanácsadó bizottság javasolja véleményének az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét, viszont arra kéri a Bizottságot, hogy a vélemény tartalma és közzétételének időzítése tekintetében legyen figyelemmel az ügy különösen bizalmas jellegére.

16.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 210/26

(1)

A COMP/39.168 – PO/Kemény rövidáru: Zárak ügyben az EK-Szerződés 81. cikke (jelenleg az EUMSZ 101. cikke) szerinti eljárásról szóló, 2007. szeptember 19. hozott határozatában (2) (a továbbiakban: a zárakról szóló határozat) a Bizottság összesen 40 538 000 eurós bírságot szabott ki a William Prym GmbH & Co. KG, a Prym Inovan GmbH & Co. KG (3) és az Éclair Prym Group S.A (4) vállalkozásra (a továbbiakban: a vállalkozás) az uniós versenyjogi szabályokkal ellentétes gyakorlatok miatt.

(2)

A zárakról szóló határozatról a vállalkozást 2007. szeptember 27-én értesítették. A vállalkozás 2007. december 7-én megsemmisítés iránti keresettel fordult az Európai Unió Törvényszékéhez (a továbbiakban: Törvényszék), illetve ennek hiányában a zárakról szóló határozattal kiszabott bírság csökkentését kérte. 2008 decemberében a vállalkozás ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be (T-454/07 R. ügy), amelyben a bírság végrehajtásának részleges felfüggesztését és a bankgarancia részleges felszabadítását kérte. A vállalkozás a későbbiekben visszavonta a keresetet, és 2009. március 17-én az ideiglenes intézkedésekre vonatkozó eljárást a Törvényszék elnökének utasítására törölték a jegyzékből.

(3)

A Bizottság a vállalkozás kérésére hatásvizsgálatot végzett, amelyben az 1/2003/EK rendelet (5) 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás 35. pontja alapján értékelte a zárakról szóló határozattal kiszabott bírságnak a vállalkozás pénzügyi helyzetére gyakorolt hatását, valamint állítólagos fizetésképtelenségét.

(4)

Az értékelés arra a következtetésre jutott, hogy szükséges a bírság 25 millió euróval és az ezen összeg után 2007. december 27. óta számított kamattal, azaz 4 544 260,27 euróval (6) történő csökkentése ahhoz, hogy ésszerű módon elkerülhető legyen a vállalkozásnak a bizottsági bírság következtében esetlegesen bekövetkező csődje.

(5)

A határozatot a Bizottság a zárakról szóló határozat egyéb részei érvényességének sérelme nélkül fogadja el.

(6)

A versenykorlátozó magatartásokkal és erőfölénnyel foglalkozó tanácsadó bizottság 2011. március 22-én kedvező véleményt adott.

(7)

E határozat címzettje a William Prym GmbH & Co. KG, a William Prym Holding GmbH és az EP Group SA.

(8)

A 2007. szeptember 19-i C(2007) 4257 végleges határozat 2. cikke a következőképpen módosul:

(9)

A 2007. szeptember 19-i C(2007) 4257. végleges határozat 3. cikkének második bekezdésétől eltérve a 25 millió EUR összegű bírság után 2007. december 27. óta számított kamatot, azaz 4 544 260,27 EUR-t (7) nullára kell csökkenteni.

16.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 210/28

Dir. Gral. Prod. Agraria

Conselleria Agricultura, Pesca y Alimentación

C/ Amadeo de Saboya, 2

46010 Valencia

ESPAÑA

A vállalkozás számára juttatott ad hoc támogatás teljes összege: 0,02 EUR (millió)

A program keretében előirányzott teljes éves költségvetési összeg: 0,02 EUR (millió)

Conselleria de Agricultura, Pesca y Alimentación

C/ Amadeo de Saboya, 2

46010 Valencia

ESPAÑA

—

§ 71 Tierseuchengesetz der Bundesrepublik Deutschland

—

§§ 6, 7 und 18 Sächsisches Ausführungsgesetz zum Tierseuchengesetz (SächsAGTierSG)

—

Leistungsatzung der Sächsischen Tierseuchenkasse

Sächsische Tierseuchenkasse

Anstalt des öffentlichen Rechts

Löwenstraße 7

01099 Dresden

DEUTSCHLAND

http://www.recht.sachsen.de/Details.do?sid=3743011664533

http://www.tsk-sachsen.de/joomdocs/LeisSatzung.pdf

http://www.gesetze-im-internet.de/bundesrecht/viehseuchg/gesamt.pdf

16.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 210/30

1.

Koper–Capodistria

2.

Piran–Pirano

16.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 210/31

1.

2011. július 11-én a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott 3i Group plc (Egyesült Királyság) által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozás részesedés vásárlása útján teljes irányítást szerez az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az Action Holding B.V. (Hollandia) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja. A Bizottság az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet (2) szerinti egyes összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló közleménye szerint az ügyet egyszerűsített eljárásra utalhatja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.6306 – 3i Group/Action Holding hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre, vagy postai úton a következő címre:

16.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 210/32

1.

2011. július 11-én a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott a Schneider Electric SA (a továbbiakban: Schneider Electric, Franciaország) által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozás nyilvános vételi ajánlat útján teljes irányítást szerez az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a Telvent GIT SA (a továbbiakban: Telvent, Spanyolország) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja. A Bizottság az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet (2) szerinti egyes összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló közleménye szerint az ügyet egyszerűsített eljárásra utalhatja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.6298 – Schneider Electric/Telvent hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre, vagy postai úton a következő címre:

16.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 210/33

1.

2011. július 6-án a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott a Carlyle csoport (Egyesült Királyság) által az ügylet lebonyolítására létrehozott és általa irányított gazdasági egység, a Stag Bidco Limited (Egyesült Királyság) által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozás részesedés vásárlása útján teljes irányítást szerez az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az RAC Limited (Egyesült Királyság) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja. A Bizottság az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet (2) szerinti egyes összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló közleménye szerint az ügyet egyszerűsített eljárásra utalhatja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.6322 – Carlyle/RAC hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre, vagy postai úton a következő címre: