27.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 137/1

—

A Tanács 2009. november 27-i állásfoglalása az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretéről (2010–2018) (1).

—

az Európai Parlament és a Tanács 2008. október 22-i 1098/2008/EK határozata a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéről (2010);

—

a szolidaritás az Európai Unió alapjául szolgáló egyik érték. A gazdasági és társadalmi kohézió következésképpen az európai társadalmi modell lényeges célja,

—

a fiatalok aktív befogadásához a megfelelő jövedelemtámogatás, a befogadó munkaerőpiacok és a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés együttese szükséges,

—

a lisszaboni stratégiában a több és jobb munkahely megteremtésére és a szegénység 2010-re való felszámolására vonatkozóan meghatározott célok – ideértve az Európai Ifjúsági Paktum céljait is – még nem valósultak meg, és hogy ezért továbbra is törekedni kell ezek elérésére,

—

a gazdasági és pénzügyi válságnak a növekedésre és a foglalkoztatásra gyakorolt negatív hatásai különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő, vagy a kirekesztődés veszélyének kitett csoportokat érintik, például a fiatalokat, aminek következményeképp közülük egyre többen elszegényednek,

—

a foglalkoztatás az egyik fő eszköz a szegénység és a társadalmi kirekesztődés elleni küzdelemre. Európának magasabb termelékenységi szintre és minőségi foglalkoztatásra van szüksége. Ugyanakkor a fiatal foglalkoztatottak körében a szegénység szintje (10 %) (2) azt mutatja, hogy nem minden munkahely nyújt elegendő biztonságot,

—

a fiatalok munkanélkülisége rendkívül nyugtalanító szintet ért el: az Európai Unióban a 25 év alatti fiatalok egyötöde munkanélküli. Ezenfelül a 18 és 24 év közötti fiatalok egyötödét fenyegeti a szegénység (2),

—

az idősödő népesség jelentette demográfiai kihívás minden generációt érintő fellépést, valamint a nemzedékek közötti párbeszédet és szolidaritást tesz szükségessé;

—

az Európai Unió társadalmi és gazdasági érdekei azt kívánják, hogy a fiatalokban rejlő lehetőségeket teljeskörűen kiaknázzák,

—

ezért alapvető fontosságú a fiatalok társadalmi befogadásának és esélyegyenlőségének a biztosítása, ami lehetővé teszi számukra a gazdasági, társadalmi, demokratikus és kulturális életben való aktív és méltányos részvételt, különös figyelmet fordítva a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalokra,

—

a munkanélküliség, a szegénység, a társadalmi és gazdasági kirekesztődés, valamint a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formája akadályozza a fiatalok jólétét, és hátráltathatja aktív társadalmi részvételüket. A fiatalok fokozottabb társadalmi befogadása, teljes körű és aktív részvételük a munkaerőpiacon, valamint a minőségi oktatatáshoz, a megfelelő és célzottabb szociális védelemhez és szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáférésük alapvető eszközei a szegénység csökkentésének, az életminőség javításának és a társadalmi kohézió erősítésének,

—

a fiatalokba való befektetés, mint a növekedés és a foglalkoztatás alapvető forrása, valamint a társadalmi befogadásuk elősegítése egy összetartóbb társadalom megszilárdítását szolgálná, amelyben valamennyi fiatal egyenlő esélyekkel vehetne részt;

—

a fiatalok munkaerőpiacra jutásának elősegítése és megkülönböztetéstől mentes, biztosabb foglalkoztatási lehetőségek biztosítása,

—

könnyebb hozzáférés biztosítása a minőségi oktatáshoz, valamint az oktatásból és képzésből vagy a munkanélküliségből és az inaktivitásból a munkaerőpiacra való gördülékeny átlépés elősegítése,

—

a magán- és a családi élet, valamint a munka összehangolásának elősegítése,

—

a fiatalok szegénységének és társadalmi kirekesztődésének, valamint e problémáknak a következő nemzedékekre való átörökítésének a megelőzése;

—

az esélyegyenlőség elve, különös figyelmet fordítva a nemek közti egyenlőségre és a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalokra,

—

valamennyi érintett szereplő bevonása helyi, regionális, nemzeti és uniós szinten,

—

ki kell emelni az ifjúságpolitika terén folytatott strukturált párbeszéd szerepét, különösen a fiatalok foglalkoztatására vonatkozó jelenlegi ciklus eredményeit;

—

az ifjúság területére koncentráló konkrét kezdeményezések,

és

—

az ifjúsági perspektívának más releváns szakpolitikai területeken való általános érvényesítését célzó kezdeményezések;

i.

a foglalkoztathatóság javítása érdekében az oktatás, a képzés és a nem formális tanulás előmozdítása az alábbi intézkedések révén:

ii.

az oktatási és képzési rendszerekből a munkaerőpiacra való átlépésnek a következő intézkedések révén történő elősegítése a munkanélküliség és a fiatalok társadalmi kirekesztődésének megelőzése érdekében:

iii.

a fiatalok minőségi foglalkoztatásának előmozdítása az alábbiak révén:

iv.

az önfoglalkoztatás és a vállalkozói szellem előmozdítása a következők révén:

v.

a megfelelő szociális védelemhez és a magas színvonalú szolgáltatásokhoz – köztük az egészségügyi ellátáshoz, a gyermekgondozáshoz és a lakhatási támogatáshoz – való hozzáférés biztosításához szükséges intézkedések fenntartása, továbbfejlesztése és adott esetben bevezetése, különös figyelmet fordítva a fiatal családok érdekében kialakított szociális szolgáltatások javítására;

—

alakítsanak ki kommunikációs és együttműködési csatornákat az egyéb vonatkozó szakpolitikai területekkel és szervezeti egységekkel mind a különböző uniós intézményeken belül és azok között, mind a tagállamokban, különös figyelmet fordítva a nyitott koordinációs rendszer keretében más területeken – különösen a társadalmi befogadás és a szociális védelem, valamint az oktatás és a foglalkoztatás területén – végrehajtott tevékenységekre,

—

ösztönözzék a nem formális és az informális tanulás elismerését, melyek kiegészítik a formális oktatást, valamint a – különösen a kevesebb lehetőséggel rendelkező – fiatalok eredményes társadalmi és gazdasági integrációjának támogatásában hasznos szerepet játszanak. Ebben az összefüggésben rendkívül fontos az ifjúsággal kapcsolatos területen aktív személyek ezen fiatalokkal folytatott munkája, valamint a „Cselekvő ifjúság” programban való részvétel,

—

mozdítsák elő az egymástól való tanulás eszközeit és a legjobb gyakorlatok cseréjét a fiatalok társadalmi integrációjával és a munkaerőpiacon való teljes körű részvételével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó magas szintű szemináriumok és szakértői csoportok találkozói révén. Ebben a tekintetben az ilyen tevékenységek eredményeit ténylegesen – adott esetben a meglévő platformok igénybevételével – terjeszteni kell,

—

hatékonyan használják fel a fiatalok – oktatás, képzés vagy foglalkoztatás révén történő – társadalmi befogadásának folyamata, valamint a munkanélküliség és a szegénység elleni küzdelem támogatására az Európai Unióban rendelkezésre álló alapokat, különösen az Európai Szociális Alapot, az Európai Regionális Fejlesztési Alapot és a Vidékfejlesztési Alapot, illetve bármely más megfelelő uniós alapot és programot, például a PROGRESS-t,

—

továbbra is támogassák és mozdítsák elő a fiatalokat és életkörülményeiket érintő, több tudományágat átfogó kutatásokat, amelyek figyelembe veszik a társadalmi-gazdasági környezetet és azokat a lehetőségeket és akadályokat, amelyeket e környezet a fiatalok társadalmi befogadására és foglalkoztathatóságára nézve jelent,

—

gondoskodjanak arról, hogy a meglévő mutatók ifjúsági dimenzióval egészüljenek ki a fiatalok aktív befogadásával, valamint a munkanélküliség és a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos adatok gyűjtése és elemzése érdekében, valamint a célból, hogy az eredmények fényében a tagállamok összehasonlító értékeléseket végezhessenek,

—

vezessenek be a fenti 7. pontban felvázolt intézkedések eredményeinek nyomon követésére és értékelésére szolgáló megfelelő mechanizmusokat, különösen az ifjúságról szóló uniós jelentések segítségével;

—

elismerni, hogy a fiatalok kulcsszerepet játszanak az Európa jövőbeli jólétéhez szükséges intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés tekintetében,

—

garantálni, hogy az ifjúságpolitika hozzájárulása – amely kiterjed például a mobilitás, a részvétel, a nem formális és informális tanulás, az önkéntes tevékenységek és az ifjúsági munka területeire – teljes mértékben részét képezze az „Európa 2020 stratégia” végrehajtásának,

—

felismerni a dossziék több ágazatot átölelő jellegét, és ennek megfelelően előmozdítani:

27.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 137/7

(1)

A Tanács 2010. április 26-án megvizsgálta Ausztria 2009–2013-as időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

(2)

A nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság a második világháború óta tapasztalt legmélyebb válságba taszította az osztrák gazdaságot. A visszaesés elsősorban a világkereskedelem összeomlását jelző csökkenő export, valamint a gyengülő kereslet nyomán az állóeszközökbe történő beruházások csökkenése és a szigorúbb hitelpiaci körülmények formájában érte el Ausztriát. Összességében a legújabb hivatalos becslések szerint a GDP 2009-ben hozzávetőleg 3,6 %-kal (2) esett vissza. Mindez leginkább az erőteljesen exportorientált ipari ágazatot sújtotta.

A magánfogyasztás növekedése, jóllehet az elmúlt évekhez képest jóval alacsonyabb volt, stabilizátorként működött. A fogyasztói árak 2009-ben csupán 0,4 %-kal emelkedtek, elsősorban a csökkenő üzemanyag- és fűtőolajáraknak köszönhető bázishatás, illetve a gyenge keresleti feltételek által a haszonkulcsra gyakorolt nyomás eredményeképpen. Ahogyan a válság kedvezőtlen hatásai elérték a munkaerőpiacot, a foglalkoztatás aránya 2009-ben 1,4 %-kal csökkent, aminek nyomán a munkanélküliségi ráta (az előző évi 3,8 %-ról) 5,0 %-ra nőtt. Az osztrák kormány válaszlépésként tekintélyes diszkrecionális költségvetési ösztönző csomagot fogadott el, az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban. Az ösztönző intézkedések és az automatikus stabilizátorok működése nyomán az államháztartás helyzete jelentősen romlott, és 2009-ben az államháztartási hiány elérte a GDP 3,5 %-át (szemben a 2008. évi 0,4 %-kal), az államadósság pedig a GDP 66,5 %-ára emelkedett. A Tanács 2009. december 2-án megállapította, hogy Ausztriában túlzott hiány áll fenn, és ajánlást fogalmazott meg a hiány 2013-ig történő megszüntetésére vonatkozóan. Bár a válság közel kiegyensúlyozott költségvetési egyenleg állapotában érte Ausztriát, az államháztartás helyzetének jelentős romlása erőteljes konszolidációs intézkedéseket tesz szükségessé.

(3)

Bár a tényleges GDP-nek a válság során megfigyelt csökkenése jórészt ciklikus, a válság a potenciális kibocsátás szintjére is negatív hatással volt. Ezenfelül a válság a beruházások alacsonyabb szintje, a hitelekhez való korlátozottabb hozzáférés és a növekvő strukturális munkanélküliség miatt a középtávú potenciális növekedésre is hatással lehet. A gazdasági válság hatása továbbá súlyosbítja a népesség idősödése által a potenciális kibocsátásra és az államháztartás fenntarthatóságára gyakorolt negatív hatásokat. Ebben az összefüggésben létfontosságú a strukturális reformok ütemének felgyorsítása, a potenciális növekedés elősegítése céljából. Különösen fontos, hogy Ausztria reformokat hajtson végre a munkaerő-kínálat (nevezetesen az idősebb munkavállalókat célzó, a munkavégzés folytatására ösztönző intézkedések javítása révén) és az oktatás (a hátrányos helyzetű fiatalokkal kapcsolatos eredmények javítása révén) területén.

(4)

A 2010. januári stabilitási program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv azzal számol, hogy a reál-GDP növekedése a 2009. évi – 3,4 %-ról a 2010–2011-es időszakban 1,5 %-ra, ezt követően pedig 2 %-ra emelkedik. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében (3) úgy tűnik, hogy ez a forgatókönyv 2010-re vonatkozóan viszonylag optimista, és a 2011–2013-as évek valószínűnek tűnő növekedési feltételezésein alapul. A 2010-re vonatkozó növekedési előrejelzések eltérése abból fakad, hogy a programban feltüntetett nettó exportbevétel magasabb a Bizottság szolgálatainak 2009. őszi előrejelzésében szereplőnél. A program inflációs előrejelzései valószerűnek tűnnek.

(5)

A program 2009-re vonatkozóan a GDP 3,5 %-ára becsüli az államháztartási hiányt. 2008-ban a GDP 0,4 %-ának megfelelő hiányhoz képesti jelentős romlás nagymértékben tükrözi a válságnak az államháztartásra gyakorolt hatását, ugyanakkor ezt a romlást a kormány által az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban elfogadott, a GDP 1,5 %-ának megfelelő összegű ösztönző intézkedések is előidézték. A 2009-ben bevezetett költségvetési ösztönzők túlnyomó része tartós jellegű volt (a 2009. évi GDP hozzávetőleg 1,3 %-a, szemben a GDP 0,2 %-át kitevő átmeneti intézkedésekkel). A Tanács által szorgalmazott, a válságkezelő intézkedések leépítésére vonatkozó stratégiával (exitstratégia) összhangban, és a túlzott hiánynak a 2013-ig történő megszüntetése, valamint a fenntartható államháztartási egyenleghez való visszatérés céljából a költségvetési irányvonal 2010-ben is támogató jellegű marad, majd 2011-től kezdve korlátozóvá válik.

(6)

A program szerint az államháztartási hiány nominálértéke a 2009. évi 3,5 %-ról 2010-ben 4,7 %-ra nő majd. A program előrejelzése szerint a kiadási hányad 2010-ben lényegében nem módosul, és a GDP több mint 1 %-át meghaladó romlás szinte kizárólag a bevételi oldalról származik. Az aktualizált változat nem tartalmaz további intézkedéseket a túlzott hiány esetén alkalmazandó eljárás keretén belül, Ausztria legutóbbi ellenőrzése alkalmával már ismert intézkedésekhez képest, ami összhangban áll a Tanács azon ajánlásával, hogy az osztrák hatóságoknak „2010-ben végre kell hajtaniuk az előirányzott költségvetési intézkedéseket”.

A várható romlás részben a szabadon működő automatikus stabilizátoroknak, részben pedig bizonyos diszkrecionális intézkedéseknek tudható be. Különösen a 2009. évi adóreform egyes elemei, nevezetesen a gyermekes családoknak nyújtott adókedvezmény és az önfoglalkoztatók számára biztosított adócsökkentések csak 2010-ben lépnek hatályba, és várhatóan a GDP körülbelül 0,25 %-ának megfelelő mértékben terhelik majd meg a költségvetést. A gyorsított értékcsökkenési leírásra vonatkozó, 2009 januárjában elfogadott rendelkezés a GDP 0,1 %-ának megfelelő további terhet fog jelenteni a költségvetés számára. A várható költségvetési irányvonal expanzív, mivel a nominális egyenleg romlását tükrözi a Bizottság szolgálatai által a programban szereplő adatok alapján és a közösen jóváhagyott módszertannak megfelelően újraszámított, ciklikusan kiigazított és strukturális egyenlegnek a GDP 1,25 %-ával való növelése. Ez a változás különbözik a 2010-ben hatályos diszkrecionális intézkedésekről (alulról felfelé irányuló megközelítés) szóló tájékoztatásban szereplő változástól, amelyet a Bizottság szolgálatai a GDP 0,5 %-ára becsülnek. Az eltérést részben a negatív összetételi hatások – a növekedési ösztönzőknek a nettó export felé történő eltolódása – és a társasági adóból származó jövedelemmel kapcsolatos késleltetett hatások magyarázzák.

(7)

A középtávú költségvetési stratégia fő célja az, hogy a programidőszak végére a hiányt a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaérték alá szorítsa, a Tanácsnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 126. cikke (7) bekezdése alapján megfogalmazott, 2009. december 2-i ajánlásával összhangban. A program a 2011–2013-as évekre jelentős és egyenletes eloszlású konszolidációt irányoz elő. A strukturális egyenleg a 2010. évi, a GDP 3,9 %-áról 2013-ra várhatóan a GDP 2,2 %-ára szűkül majd, ami megfelel a 2011 és 2013 közötti időszakban a GDP 0,75 %-ánál némileg alacsonyabb átlagos éves költségvetési kiigazítás mértékének. Az elsődleges strukturális egyenleget illetően a 2010. évi, a GDP 1,25 %-ának megfelelő hiányt 2013-ra várhatóan a GDP 0,75 %-ával megegyező többlet váltja majd fel. A program értelmében a bevétel GDP-hez viszonyított hányada 2010 és 2013 között lényegében változatlan marad, a konszolidációt pedig elsősorban a kiadási oldalon kell megvalósítani.

A program ugyanakkor csupán egyetlen olyan intézkedést ismertet, amely megalapozná a tervezett konszolidációt, ez pedig az egészségügyi ágazatnak szánt kiadások mintegy 1,7 milliárd eurós csökkentése 2010 és 2013 között, amelyről a szövetségi kormány az állami egészségügyi alapokkal megállapodott. Mivel az elfogadott megtakarítás mértéke a GDP kb. 0,6 %-ának felel meg, ez az intézkedés a 2010 és 2013 között tervezett konszolidációnak kevesebb mint egyharmadát biztosítja. Ausztria középtávú célkitűzése a költségvetési egyensúly megteremtése. Tekintettel a legújabb előrejelzésekre és az adósság szintjére, a középtávú célkitűzés több mint megfelelően tükrözi a Paktum célkitűzéseit. A program ugyanakkor nem tervezi, hogy a középtávú célkitűzés még a programidőszak során megvalósul.

(8)

A költségvetési eredmények 2011-ben és az azt követő időszakban a programban előre jelzettnél kedvezőtlenebbül is alakulhatnak. Míg az aktualizált változatban szereplő bevételi előrejelzések továbbra is valószerűek, az intézkedések csak részben támasztják alá a kiadási oldalon tervezett konszolidációt. További sajátos kockázatok kapcsolódnak a kormányzat által a pénzügyi ágazat támogatása érdekében biztosított bankgaranciákhoz, mivel azok lehívása növelné a hiányt és az államadósságot. A kormányzat által a pénzügyi ágazat támogatására fordított költségek egy részét azonban a jövőben vissza lehet szerezni. Kismértékű pozitív kockázati tényező a különleges banki adónak a 2011-től történő lehetséges bevezetése, amely a GDP 0,2 %-ának megfelelő bevételt jelenthet.

(9)

A bruttó államadósság a becslések szerint 2009-ben az előző évi 62,5 %-ról a GDP 66,5 %-ára nő. A magasabb adóssághányad kialakulásához a hiány növekedésétől és a GDP növekedésének lassulásától eltekintve az elsősorban a bankok megmentésére irányuló műveleteket tükröző jelentős SFA-tételek is hozzájárultak. A bruttó államadósság hányada 2009-ben meghaladja a Szerződésben foglalt referenciaértéket, és a programidőszak egésze során növekvő tendenciát mutat. Az előrejelzés szerint az adóssághányad növekedésének mértéke a programidőszakban 7,8 százalékpontos lesz, aminek fő oka a továbbra is magas államháztartási hiány. Amellett, hogy a hiány 2011-től kezdve a tervezettnél magasabb lehet, az adóssághányad alakulása olyan kockázatoktól is függ, amelyek forrása elsősorban az ország ötödik legnagyobb bankja, a (2009 decemberében államosított) Hypo Group Alpe Adria bank jövőbeli működési költségei körül kialakult bizonytalanság, valamint az, hogy az állam kezességet vállalt az osztrák autópálya-hatóság (ASFINAG) és az Osztrák Szövetségi Vasút (ÖBB) adósságaiért.

(10)

A középtávú adósság-előrejelzések, amelyek azt feltételezik, hogy a GDP növekedése csak fokozatosan áll helyre a válság előtt tervezett mértékre és az adóhányadok a válság előtti szintre, és amelyek magukban foglalják az idősödő népességhez kapcsolódó (jövőbeli) kiadások előre jelzett növekedését, valamint a reálkamatláb tervezett növekedését, azt jelzik, hogy a programban tervezett költségvetési stratégia önmagában, változatlan politika mellett nem elegendő az adósság GDP-hez viszonyított arányának 2020-ig történő stabilizálásához.

(11)

Az idősödés hosszú távú költségvetési hatása Ausztriában valamivel kisebb az uniós átlagnál, a GDP-hez viszonyított nyugdíjkiadások az előrejelzések szerint hosszú távon csak kismértékben emelkednek. A program előrejelzése szerinti költségvetési egyenleg 2009-ben súlyosbítja a népesség idősödésének költségvetési hatását. Az elsődleges többletek középtávú elérése hozzájárulna az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos, a Bizottság 2009. évi fenntarthatósági jelentésében (4) közepesnek ítélt kockázatok csökkentéséhez.

(12)

A meglévő hazai költségvetési keret, amelynek alapja a költségvetés kiegyensúlyozásáról szóló törvény („Finanzausgleichsgesetz”) és a belső stabilitási paktum, meglehetősen összetett és nem átlátható. Nem csak azért, mert az önálló adónemek többségéből származó bevételek rögzített arányban oszlanak meg a különböző területi szintek között, hanem azért is, mert számos területen különböző szintű hatóságok vesznek részt a döntéshozatalban. Számos tevékenység esetében a bevételszerzésre irányuló és a kiadásokkal kapcsolatos feladatokat nem azonos kormányzati szintek látják el. Ilyen módon a rendszer nem ösztönzi az erőforrások leghatékonyabb felhasználását. Ausztria ugyanakkor a közelmúltban útjára indította a szövetségi szintű költségvetésre vonatkozó jogszabályi keret nagy horderejű reformját.

A reform első szakasza, amely 2009. január 1-jén lépett hatályba, meghatározta a többéves kiadási keretet, amely görgethető alapon négy egymást követő évre megállapított rögzített felső korláttal rendelkezik (az összes kiadás hozzávetőleg 80 %-ára vonatkozóan). Ezzel várhatóan megelőzhetők lesznek a prociklikus kiadások, és fokozható az automatikus stabilizátorok hatékonysága. A jogszabályi rendelkezés alapján 2013-ban hatályba lépő második szakasz részét képezi az eredmény alapú költségvetés-tervezés bevezetése, valamint a közigazgatási számviteli rendszer és a hosszú távú előrejelzések korszerűsítése.

(13)

Az osztrák állami kiadások számos területén növelhető a hatékonyság, különösen az egészségügyben és az oktatásban; Ausztria teljesítménye megfelel az EU-országok átlagának vagy attól csak kevéssel marad el, ugyanakkor gyakran magasabb költségvonzatai vannak. Ennek egyik oka a három kormányzati szint pénzügyi és közigazgatási feladatkörei közötti fent említett átfedés. A 2010. évi program ismerteti az egészségügyi ágazatban tervezett megtakarításokat, amelyeknek értéke a 2010 és 2013 közötti időszakban hozzávetőleg a GDP 0,6 %-ának felel meg. Ezenfelül tájékoztat arról, hogy szakértői munkacsoport felállítására került sor, amelynek feladata az lesz, hogy számos területen megtalálja az állami kiadások hatékonysága növelésének módjait. Az aktualizált változat azonban nem tesz említést küszöbön álló, új konkrét jogalkotási javaslatról.

(14)

Összegezve, a programban bemutatott 2010. évi költségvetési stratégia összhangban áll a Tanácsnak a 126. cikk (7) bekezdése alapján megfogalmazott ajánlásával. Ugyanakkor, figyelembe véve a kockázatokat, 2011-től kezdve a költségvetési stratégia lehet, hogy nem fog megfelelni a 126. cikk (7) bekezdése alapján megfogalmazott tanácsi ajánlásnak. A stratégia különösen a hiánynak a GDP 2,7 %-ára való csökkentését – és ezáltal a túlzott hiány megszüntetését – irányozza elő 2013-ig, illetve a 2011 és 2013 közötti időszakra a GDP 0,75 %-ánál valamivel alacsonyabb átlagos éves költségvetési kiigazítást irányoz elő, a kockázatok fényében azonban ez a költségvetési kiigazítás lehet, hogy nem lesz elegendő. A programban ismertetett, 2011-ben induló konszolidációs pályát nem támasztják alá megfelelő intézkedések. Ezenkívül a költségvetési stratégia önmagában nem elégséges ahhoz, hogy az adósság GDP-hez viszonyított arányát ismét csökkenőpályára állítsa.

(15)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program valamennyi előírt és a legtöbb nem kötelező adatot is biztosítja (5). A Tanács a 126. cikk (7) bekezdése alapján megfogalmazott 2009. december 2-i, a túlzott hiány megszüntetéséről szóló ajánlásaiban arra kérte továbbá Ausztriát, hogy a stabilitási programok aktualizált változataiban külön fejezetben számoljon be a tanácsi ajánlások végrehajtása terén tett előrelépésről. A program aktualizált változatának vonatkozó része csak nagyon kevés információt nyújt arról, hogy az osztrák kormány hogyan tervezi a tanácsi ajánlás végrehajtásának előmozdítását.

i.

konkretizálja azokat az intézkedéseket, amelyeket szükségesnek ítél a 2011-től tervezett konszolidáció megalapozásához, annak érdekében, hogy megvalósítsa a GDP ¾ %-ának megfelelő javasolt átlagos évi költségvetési kiigazítást, és hogy az államháztartási hiányt 2013-ra a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaérték alá szorítsa; továbbá a túlzott hiányról szóló ajánlásnak megfelelően ragadjon meg a költségvetési kiigazításon túl minden – többek között a kedvezőbb gazdasági feltételekből adódó – alkalmat arra, hogy felgyorsítsa a bruttó államadósság arányának csökkenését a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaérték felé;

ii.

a költségvetési fegyelemnek a kormányzat minden szintjén történő erősítése érdekében az átláthatóság és az elszámoltathatóság növelése révén javítsa tovább a költségvetési keretet, különösen a kormányzat különböző szintjei között a jogalkotási, a közigazgatási és a finanszírozási feladatkörök összehangolásával, valamint a belső stabilitási paktumban szereplő végrehajtási mechanizmusok megerősítésével.

27.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 137/12

(1)

A Tanács 2010. április 26-án megvizsgálta Bulgária 2009–2012 közötti időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját.

(2)

A globális gazdasági és pénzügyi visszaesés kezdete előtt Bulgáriára erős reál-GDP növekedés volt jellemző, melynek hátterében többek között a hitelek gyors bővülése és jelentős külfölditőke-beáramlás állt. A robusztus gazdasághoz azonban növekvő makrogazdasági egyensúlyhiányok is párosultak, többek között a külső hiánynak és a magánszféra adósságának igen jelentős szintre növekedése, valamint a komoly inflációs nyomás. A beruházások külső tőke által okozott fellendülése és a termelékenységnövekedést jóval meghaladó, tetemes bérnövekedés tovább súlyosbította ezeket az egyensúlytalanságokat. A világméretű gazdasági válság kibontakozása súlyosan visszavetette a gazdaságot, aminek következtében 2009-ben 5 %-kal csökkent a reál-GDP.

A visszaesés ugyanakkor jótékonyan befolyásolta az egyensúlyhiányokat, az átlagos infláció 2009-ben 2,5 %-ra csökkent és gyorsan esett a folyó fizetési mérleg hiánya is, a GDP 9,4 %-ára. Bár a folyó fizetési mérleg hiányát teljes egészében a külföldi tőkebefektetések finanszírozták, az ország bruttó külső adósságállománya, amely a GDP körülbelül 110 %-át teszi ki, továbbra is viszonylag magas. Bulgária nem fogadott el a gazdasági visszaesésre reagáló rövid távú költségvetési ösztönző csomagot. A szakpolitikai erőfeszítések – a visszaesést megelőző jelentős makrogazdasági egyensúlyhiány figyelembevételével és az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban – költségvetési konszolidációs intézkedésekre, elsősorban a kiadások korlátozására és az adózási morál javítására irányultak. Ennek következtében Bulgária konvergenciaprogramjában a 2009-es államháztartási hiányra vonatkozó becslés a GDP 3 %-ánál (2) kisebb. A jövőben a gazdaság számára a legfőbb rövid és középtávú kihívást a tartós felzárkózási folyamat biztosítása jelenti úgy, hogy az ne veszélyeztesse a költségvetési és a makrogazdasági stabilitást.

(3)

Bár a tényleges GDP-nek a válság során megfigyelt csökkenése jórészt ciklikus, a potenciális kibocsátás növekedése lassabb ütemben folytatódik majd. Emellett a válság a beruházások visszaesése, a hitelhez jutás nehézségei és a növekvő strukturális munkanélküliség következtében középtávon is hatással lehet a potenciális növekedésre. Ezenfelül a gazdasági válság hatása súlyosbítja a népesség idősödése által a potenciális kibocsátásra és az államháztartás fenntarthatóságára gyakorolt negatív hatásokat. Mindezek ismeretében a potenciális növekedés támogatása céljából elengedhetetlen a strukturális reformok ütemének felgyorsítása. Bulgáriának mindenekelőtt az egészségügy, a nyugdíjak, az oktatás, a közigazgatás és az üzleti környezet terén kell reformokat végrehajtania.

(4)

A programban a költségvetési előrejelzések értékelése szempontjából referencia-forgatókönyvnek tekintett makrogazdasági alapforgatókönyv azt vetíti előre, hogy a reál-GDP növekedése a 2009-es –5 %-ról 2010-ben 0,3 %-ra javul, majd a programidőszak további részében átlagosan 4¼ %-ra erősödik. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében (3) ez némileg optimista növekedési feltételezéseken alapul, mivel mind a 2010-re becsült növekedés, mind annak középtávra prognosztizált alakulása a jelenlegi előrejelzési sáv felső határához van közel. Az egyensúlytalanság 2009-ben elkezdődő mérséklődése az előrejelzések szerint a programidőszakban is folytatódik. Az infláció 2010–2012-ben várhatóan továbbra is mérsékelt marad, a vonatkozó előrejelzés reálisnak tűnik és nagyjából összhangban van a Bizottság szolgálatainak 2009. őszi előrejelzésével. A fizetési mérleg várhatóan szintén tovább javul. Miközben 2009-ben ezeket a fejleményeket nagyrészt az exportnál gyorsabban csökkenő import okozta, a korrekció középtávon annak az eredménye lesz, hogy az export az importnál gyorsabban és előbb élénkül meg. Bár az alapforgatókönyv a Bizottság szolgálatainak őszi előrejelzésével összehasonlítva és a legújabb rendelkezésre álló információt figyelembe véve csak némileg tűnik optimistának, hitelessége jelentős mértékben attól a feltételezéstől függ, hogy a növekedés fenntarthatóbb modellt követve újra kiegyensúlyozottabbá válik, fő mozgatórugója pedig az export lesz. A program bemutat egy „pesszimista” és egy „optimista” alternatív forgatókönyvet is. Ezek főként a gazdasági élénkülés időbeli alakulásával és az export dinamikájával kapcsolatos feltételezések tekintetében különböznek az alapforgatókönyvtől. A pesszimista forgatókönyv az export folytatódó csökkenése miatt 2010-ben a reál-GDP 2 %-os további csökkenésével számol és azt feltételezi, hogy az élénkülés csak 2011-ben kezdődik meg. Az optimista forgatókönyv szerint a gyorsabb globális élénkülés miatt a GDP-arányos növekedés az egész programidőszakban ¾ százalékponttal magasabb lesz.

(5)

Az államháztartási hiány 2009-es jelentős mértékű romlása nagyrészt a válságnak az államháztartásra gyakorolt hatását tükrözi. Tekintettel arra, hogy a valutatanácsi rendszerben a makrogazdasági stabilitás fenntartására van szükség, a kormány – az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban – nem fogadott el ösztönző intézkedéseket. A hiány növekedését ezért főként a váratlanul erős visszaesésből és a GDP összetételének változásából fakadó bevételkiesés okozta. A bevételveszteséget azonban a kiadások visszafogása részben ellensúlyozta. A költségvetési egyenleg stabilizálása céljából a hatóságok az év második felében a GDP 2,3 %-át jelentő költségvetési konszolidációs intézkedéseket hajtottak végre. A csomag az elsődleges kiadásoknak a jelenlegi költségvetés-végrehajtási szabályban előírt 90 %-os felső határon túli további csökkentésére, valamint az adózási morál javítására irányuló intézkedéseket tartalmazott. Annak ellenére, hogy a költségvetési célt az év során a jelentős mértékű további megszorítások mellett is többször lefelé módosították, a költségvetési konszolidációs intézkedések lehetővé tették Bulgária számára, hogy viszonylag alacsony államháztartási hiányt érjen el 2009-ben.

(6)

A konvergenciaprogram 2010-re kiegyensúlyozott költségvetés elérését tervezi. A bevételnek a GDP-hez viszonyított aránya várhatóan közel 39¼ %-ra növekszik (az előző évi 37½ %-ról), ami a magasabb közvetett adóknak és egyéb bevételeknek köszönhető. Bár a GDP összetétele az adóbevételek szempontjából kedvezőtlenebb irányba mozdult el, a közvetett adókból származó bevételek jelentős növekedése az adózási morál várt jelentős javulásával, valamint a cigaretta és az ipari villamos energia jövedéki adójának a növekedésével magyarázható. A program azonban nem részletezi az egyéb bevételek terén tervezett, a GDP 1 %-át jelentő növekedést. Ezzel szemben a társadalombiztosítási járulékokból befolyó összeg várhatóan GDP-arányosan ¼ százalékponttal kevesebb lesz, mivel a járulékok mértéke 2 százalékponttal csökken. A GDP-arányos kiadások 2010-ben várhatóan csekély mértékben, körülbelül ¼ százalékponttal csökkennek, főként a közigazgatás áramvonalasításának eredményeként. A közszféra nominális bérei és a folyó termelő felhasználás a 2008-as szinten várhatóan változatlanok maradnak, 2010-ben pedig csökken a GDP-hez viszonyított arányuk.

Ezek a kiadáscsökkentő intézkedések bőven ellensúlyozzák az özvegyi és az öregségi nyugdíjak 2010. évi, a GDP 0,2 %-át kitevő növelését. A bruttó állóeszköz-felhalmozás 2009–2011-ben a tervek szerint GDP-arányosan állandó marad. Ennek eredményeként a Bizottság szolgálatai által a közös módszertannak megfelelően, a programban szereplő információ alapján újraszámított strukturális egyenleg az előrejelzések szerint GDP-arányosan 2¾ százalékponttal növekszik 2009-hez képest; ez 2010-ben restriktív tervezett költségvetési irányvonalat jelent. A programban körvonalazott intézkedések alapján a 2010. évi költségvetési irányvonal az alulról számított becslés szerint a tervezett strukturális kiigazítás mintegy felét eredményezi. A strukturális egyenlegnek a programban tervezett javulása lényegesen magasabb a Bizottság szolgálatainak őszi előrejelzésénél.

(7)

A középtávú költségvetési stratégia fő célja az egész programidőszak során kiegyensúlyozott államháztartás fenntartása. Ez úgy érhető el, ha a bevételeknek és a kiadásoknak a GDP-hez viszonyított aránya a következő években nagyjából változatlan szinten, átlagosan 39¼ %-on marad. A strukturális értelemben megadott (ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélküli) középtávú költségvetési célkitűzés a GDP ½ %-át kitevő többlet, amelynek elérését a program 2010-től tervezi. Tekintettel a legújabb előrejelzésekre és az adósság szintjére, a középtávú célkitűzés több mint megfelelően tükrözi a Paktum célkitűzéseit.

(8)

A költségvetési eredmények a vártnál rosszabbul is alakulhatnak. A fő kockázat az alapul szolgáló makrogazdasági forgatókönyvből ered, amely a programidőszak tekintetében némileg optimista növekedési feltételezésekre épül. Mindenekelőtt 2010–2012-ben a lassúbb és kevésbé markáns gazdasági élénkülés miatt a bevétel az előre jelzettnél alacsonyabb lehet. Emellett a növekedés előrejelzések szerinti átalakulása a kevésbé adóintenzív összetevők felé szintén jelentős lefelé mutató kockázatot jelent a kormányzati bevételekre, míg az adózási morál és a költségvetési fegyelem javítását célzó intézkedések teljes hatása még várat magára. A kiadási oldalon nem határozták meg részletesen az egyéb kiadások kategóriájában tervezett jelentős megtakarításokat.

Ezenfelül korlátozottnak bizonyulhat a mozgástér a bevételcsökkenést ellensúlyozó további kiadási megszorítások megvalósítására, miután a költségvetési konszolidációt nagyrészt már 2009-ben végrehajtották. Végezetül a 2009-es államháztartási egyenlegnek a program beadását követő, lefelé irányuló módosítása további kockázatot jelent a költségvetés 2010-es alakulására vonatkozóan.

(9)

A bruttó államadósság aránya a programidőszakban jóval a Szerződésben foglalt referenciaérték alatt marad. A becslések szerint 2009-ben az előző évi arányt némileg meghaladva a GDP 15 %-át közelíti meg. Az adóssághányad csekély növekedéséhez egyrészt a költségvetési egyenleg romlása, másrészt pedig a GDP-növekedés visszaesése járult hozzá, amelyeket bizonyos mértékig ellensúlyozták az adósságcsökkentő SFA-tételek. Az előrejelzések szerint a programidőszakban az adóssághányad nagyjából a 2009-es szinten stabilizálódik, főként a tervezett kiegyensúlyozott költségvetési egyenleg eredményeként. Az adóssághányad tervezett alakulásával kapcsolatos más, a hiánnyal nem összefüggő kockázatok összességében kiegyensúlyozottnak tűnnek.

(10)

A bruttó államadósság alacsony szintű, és az adósságállományra vonatkozó, 2020-ig kitekintő középtávú előrejelzések, amelyek azt feltételezik, hogy a GDP-növekedés csak fokozatosan áll helyre a válság előtt tervezett mértékre, és az adóhányad visszatér a válság előtti szintre, és amelyek a népesség idősödéséhez köthető kiadások tervezett növekedését is magukban foglalják, azt jelzik, hogy a programban tervezett költségvetési stratégia változatlan politika mellett elvileg elegendő lesz a GDP-arányos adósság csökkentéséhez és nettó eszközállomány eléréséhez 2020-ig.

(11)

A népesség idősödésének hosszú távú költségvetési hatása valamivel alacsonyabb az EU-átlagnál. A programban becsült 2009. évi költségvetési egyenleg azonban súlyosbítja a népesség idősödésének a fenntarthatósági résre gyakorolt költségvetési hatását. A programban tervezettnek megfelelően középtávon magasabb elsődleges többletek elérése hozzájárulna az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos – a Bizottság 2009. évi fenntarthatósági jelentésében (4) alacsonynak minősített – kockázatok további csökkentéséhez.

(12)

A belföldi költségvetési keret viszonylag erősnek tűnik, amit az is jelez, hogy – bár kedvező makrogazdasági feltételek mellett – a költségvetési célok teljesítése terén az elmúlt években jó eredményeket sikerült felmutatni. Bulgária 2009-ben jelentős konszolidációs intézkedések megvalósítása révén csökkentette a válság költségvetésre gyakorolt negatív hatását. A jelenlegi költségvetési keret hiányosságai a központi kormányzat egyes diszkrecionális jogköreihez kapcsolódnak. Emellett a keret nem tartalmaz többéves szabályokat, és a középtávú költségvetési tervezés során a kiadásokra vonatkozóan meghatározott felső határértékek csak rövid távon kötelezőek. A program nem tervez lényeges változtatásokat a költségvetési keretben, attól eltekintve, hogy a középtávú költségvetési keret időhorizontját háromról négy évre emeli, hogy az megfeleljen a kormány mandátumának és így a középtávú szakpolitika kiszámíthatóbbá váljon. A 90 %-os költségvetés-végrehajtási szabályt olyan előírás váltja fel, amely lehetővé teszi, hogy a kormány a költségvetés esetleges bevételkiesését az elsődleges kiadásoknak az éves előirányzatok alá történő visszaszorításával ellensúlyozza. Az új szabály válság esetén nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé és teret biztosít a kormány diszkrecionális konszolidációs politikája számára. Mivel azonban a szabály végrehajtására vonatkozóan nincsenek egyértelmű tervek és meghatározások, ez némileg átláthatatlanná teszi a költségvetési keretet.

(13)

A program megállapítja az államháztartás színvonalával kapcsolatos jelenlegi problémákat. Elismeri, hogy sürgős intézkedésekre van szükség a népesség idősödése és a romló demográfiai tendenciák által az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára gyakorolt kedvezőtlen hatások ellensúlyozásához. A program az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjrendszer, a közigazgatás és a vám- és adóigazgatás terén ambiciózus strukturális reformokat határoz meg, amelyek célja, hogy az EU-n belüli fenntartható konvergencia biztosítása érdekében növeljék az állami bevételek és kiadások hatékonyságát és eredményességét, valamint fokozzák a gazdaság növekedési potenciálját. A reformok a jelenlegi struktúrák optimalizálására, a közfoglalkoztatás áramvonalasítására, az egészségügyi szolgáltatások költség- és finanszírozási mechanizmusának módosítására, az újonnan elfogadott nyugdíjreform-stratégia keretében reformintézkedések végrehajtására, a felsőoktatás és a kutatás-fejlesztés reformjára, valamint a közvagyon-kezelési modell módosítására irányulnak.

(14)

A fent említett költségvetési célokhoz kapcsolódó kockázatokat figyelembe véve megállapítható, hogy a program költségvetési stratégiája nagyjából összhangban van a Paktum követelményeivel és hozzájárul a makrogazdasági stabilitás és a bolgár gazdaságba vetett befektetői bizalom megőrzéséhez. 2010-re meglehetősen ambiciózus, a GDP –2¾ %-át jelentő strukturális konszolidációt irányoz elő, a következő években pedig nem tervez további javítást. A 2010-re tervezett konszolidációt nem támasztják alá teljes mértékben a programban körvonalazott intézkedések. Továbbá, a konszolidáció teljes megvalósítása egy optimista makrogazdasági forgatókönyvtől függ, miközben a 2009-es hiány felfelé történő kiigazítása további kockázatokkal jár. 2011-től az előirányzott kiigazítási pályát még bizonytalanabbá teheti, hogy a programból hiányzik az intézkedések részletes meghatározása. A tervek szerint a középtávú célkitűzést már 2010-ben elérik, majd meglehetősen nagy mértékben meg is haladják, ami – tekintettel a jelenlegi rossz gazdasági körülményekre és a költségvetési stratégia fent részletezett kockázataira – meglehetősen ambiciózus ütemű strukturális konszolidációra enged következtetni. A strukturális egyenleg változásával kifejezett általános költségvetési irányvonal 2010-ben restriktív, 2011-ben nagyjából semleges, majd 2012-ben a fiskális szigor enyhítését teszi lehetővé. A program középtávú célkitűzése, vagyis a GDP ½ %-át jelentő, ciklikusan kiigazított többlet fenntartása, 2010-től valósul meg.

(15)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos (5).

i.

a program 2010-re vonatkozó célkitűzésének megvalósítása érdekében, a külső egyensúlyhiány jelenleg is folyó kiigazításának továbbvitele és a gazdaságba vetett befektetői bizalom megőrzése céljából folytassa a szigorú költségvetési politika végrehajtását, és hozzon további konszolidációs intézkedéseket; mindenekelőtt a bérek általános mérséklése és a versenyképesség javítása érdekében fogja vissza a közszféra béreinek emelkedését;

ii.

a termelékenység élénkítése és az Európai Unión belüli fenntartható konvergencia biztosítása érdekében a közigazgatás, az egészségügy, az oktatás és a nyugdíjak terén tervezett strukturális reformok határozott végrehajtásával erősítse a közkiadások hatékonyságát.

27.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 137/17

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/en/index.htm) a 32010M5852 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

27.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 137/17

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/en/index.htm) a 32010M5834 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

27.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 137/18

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/en/index.htm) a 32010M5810 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

27.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 137/19

—

Az Europeana európai digitális könyvtár – a digitalizált kulturális anyagok (könyvek, folyóiratok, fényképek, filmek és audiovizuális alkotások, levéltári dokumentumok, múzeumi tárgyak, építészeti és régészeti kulturális örökség) online elérését biztosító többnyelvű portál – létrehozása rendkívüli lehetőséget kínál arra, hogy érvényre juttassuk a tagállamok kulturális örökségét, valamint hogy növeljük annak hozzáférhetőségét és ismertségét,

—

a tagállamok kulturális anyagainak digitalizálása és online elérhetősége, továbbá digitális megőrzése alapvetően fontos a kulturális örökség kiaknázásához, a digitális tartalmak létrehozásának ösztönzéséhez, valamint az új online szolgáltatások megjelenésének előmozdításához;

—

az „Europeana a fejlesztés következő szakasza” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, 2009. augusztus 28-i bizottsági közleményt, amely egy konzultációs folyamatot indított el annak érdekében, hogy megvizsgálják, hogyan lehetne a legjobban garantálni, hogy az Europeana és a digitalizálásra, az online hozzáférhetőségre és a digitális megőrzésre vonatkozó megfelelő rendelkezések révén az európai kultúráról maradandó lenyomat készüljön a digitális térben,

—

azt a célt, hogy az Europeanán keresztül 2010 végére 10 millió digitalizált művet tegyenek hozzáférhetővé online,

—

a „Szerzői jog a tudásalapú gazdaságban” című, 2009. október 19-i bizottsági közleményt, amely kifejezetten foglalkozik a könyvtárak és a levéltárak számára a gyűjteményeik digitalizálása során felmerülő új jogi kihívásokkal;

—

egy, a digitalizálással foglalkozó európai reflexiócsoportnak („bölcsek bizottsága”) az Oktatási, Ifjúsági és Kulturális Tanács 2009. november 27-i ülésén folytatott megbeszéléseket követően a Bizottság által történő felállítását, amely munkacsoport mindenekelőtt a köz- és magánszféra közötti partnerségekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik majd; felkéri a csoportot, hogy folytasson széles körű konzultációkat, és a lehető legteljesebb mértékben használja fel a tagállamok és az érintettek által nyújtott észrevételeket, továbbá adott esetben rendszeres időközönként nyújtson tájékoztatást tevékenységeiről;

—

az eddig elért eredményeket, amelyek nyomán létrejött az Európai Digitális Könyvtárat Támogató Alapítvány, 2008. november 20-án pedig a folyamat döntő lépéseként üzembe helyezték az Europeana prototípusát,

—

hogy a következő mérföldkő az „Europeana 1.0” 2010-es bemutatása, valamint a platform azt követő megerősítése lesz;

—

a kulturális anyagok digitalizálása és online hozzáférhetősége, valamint a digitális megőrzés kapcsán felmerülő szervezeti, jogi és pénzügyi kihívásokat (úgy mint a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos kérdéseket, valamint az azzal kapcsolatos kérdéseket, hogy kiegészítő forrásokat kell találni a digitalizáláshoz, többek között a köz- és magánszféra partnerségein keresztül),

—

annak fontosságát, hogy ezeket a kihívásokat a Bizottság és a tagállamok az alábbiakban tárgyalt intézkedésekkel párhuzamosan kezeljék annak érdekében, hogy az Europeana mint a kulturális tartalmak alapstruktúrája és közös elérési pontja megerősödjék,

—

annak fontosságát, hogy a tagállamok és a Bizottság, valamint az Europeanában aktívan részt vevő szervek és intézmények a következő években növeljék az Europeana minőségi és mennyiségi fejlesztésének és gazdagításának érdekében tett erőfeszítéseiket;

—

a felhasználók igényeinek és elvárásainak való megfelelés érdekében az európai kulturális intézmények közös törekvéseként folytatni kell az Europeana fejlesztését és a portál tökéletesítését, ideértve a digitalizált művek koherensebb és vonzóbb megjelenítését, a többnyelvűség kérdésének kezelését, valamint a keresőfunkciók javítását,

—

az Europeana hosszú távon történő megszilárdulása érdekében olyan fenntartható irányítási és finanszírozási modellre van szükség, amely figyelembe veszi az Europeana azon szerepét, hogy határokon átnyúló jelleggel a lehető legszélesebb körű hozzáférést biztosítsa a kulturális gyűjteményekhez, továbbá szem előtt tartja a portál európai dimenzióját és jellegét, valamint a kulturális intézmények központi szerepét,

—

kulturális örökségünk digitalizálásának és online hozzáférhetővé tételének a szellemi tulajdonjogok maradéktalan tiszteletben tartásával kell történnie; gyors előrelépésre van szükség a kereskedelmi forgalomban már nem beszerezhető művek digitalizálását és online rendelkezésre bocsátását, továbbá az árva művek kérdésének kezelését szolgáló megvalósítható megoldások keresésében;

—

a szellemi tulajdonjogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett növelni kell a portálon keresztül hozzáférhető könyvtári, múzeumi, levéltári és audiovizuális tartalmak számát – mind a köztulajdonban lévő, mind pedig a szerzői jogi oltalom alatt álló művek tekintetében –, és ezzel párhuzamosan olyan minőségi megközelítést kell alkalmazni, amelynek révén be lehet mutatni az európai kulturális örökség sokszínűségét és gazdagságát; folytatni kell a közös munkát annak biztosítása érdekében, hogy a köztulajdonban lévő művek – digitalizálásukat követően – a lehető legszélesebb körben legyenek elérhetők,

—

folytatni kell a szélesebb körű földrajzi megoszlás ösztönzésére, valamint az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy az Europeanán keresztül elérhető, különböző típusú tartalmak (könyvek, fényképek, archív dokumentumok, mozgóképes és audiovizuális tartalmak, múzeumi gyűjtemények stb.) között nagyobb legyen az egyensúly, figyelembe véve a forrásintenzív tartalomtípusok – például az audiovizuális anyagok – sajátos szükségleteit is,

—

teljes mértékben figyelembe kell venni a nyelvi sokféleséget, amely az európai örökség egyik kulcsfontosságú vonása, és – különösen a többnyelvű keresés és a gépi fordítás kérdésének kezelése révén – fejleszteni kell az Europeana-honlap többnyelvűséggel kapcsolatos funkcióit,

—

központi szerepet kell biztosítani a felhasználók számára, és folytatni kell a felhasználók igényeinek és profiljainak elemzését, többek között azért, hogy különleges alkalmazásokat és mechanizmusokat lehessen azonosítani, olyanokat is beleértve, amelyek ösztönzik az interaktivitást azáltal, hogy lehetővé teszik a felhasználók aktív közreműködését a portál fejlesztésében, és ugyanakkor meg kell tenni az annak biztosításához szükséges lépéseket, hogy a tartalom feltöltésére a releváns jogi előírások tiszteletben tartása mellett kerüljön sor. Az új Europeana – alkalmazások esetében – amennyiben lehetséges – nyílt formátumokat célszerű használni, hogy a fejlesztők a lehető legnagyobb számban működhessenek közre, és könnyebb legyen az Europeana szoftver elemeinek más környezetekben való megfelelő újbóli felhasználása és az eltérő környezethez való igazítása,

—

az esetleges tartalmat szolgáltató európai kulturális intézményeknek és az oldal potenciális használóinak a figyelmét fel kell hívni az Europeanára. Ebben az összefüggésben jelentős szerepet játszhat az oktatási és a kutatási ágazattal folytatott együttműködés, amit tovább kell vizsgálni,

—

figyelembe kell venni a különböző európai kulturális intézmények sokszínűségét annak érdekében, hogy ezen intézmények mindegyike számára – a legkisebbeket is beleértve – biztosított legyen az Europeana fejlesztésében való részvétel lehetősége,

—

folytatni kell a világos és általánosan elfogadott minimális interoperabilitási követelmények kidolgozására irányuló munkát, és elő kell mozdítani e követelményeknek a tartalomszolgáltató intézmények általi teljesítését. Ez hozzá fog járulni ahhoz, hogy a kulturális intézmények szem előtt tartsák, hogy a digitalizálási folyamathoz jó minőségű és konzisztens metaadatokra van szükség, mivel ezek kulcsfontosságúak a digitalizált elemek keresésekor és a közöttük való kapcsolatok kialakításakor,

—

fenntartható finanszírozási és irányítási modellt kell kidolgozni az Europeana – mint az európai kulturális örökség hozzáférhetővé tételét segítő közös eszköz – számára, továbbá biztosítani kell a digitalizálás finanszírozásához nemzeti és európai szinten rendelkezésre álló pénzügyi eszközök optimális használatát,

—

az Europeanán keresztül hozzáférhető gyűjtemények növelése érdekében meg kell vizsgálni a köz- és magánszféra közötti partnerségek lehetséges szerepét a digitalizálás szempontjából, figyelembe véve a jogtulajdonosok, a felhasználók és a hozzájáruló intézmények érdekei megfelelő védelmének szükségességét is;

—

folytassák a kulturális anyagok digitalizálásával és online hozzáférhetőségével, valamint a digitális megőrzéssel kapcsolatos nemzeti stratégiákról szóló, 2006. november 13-i tanácsi következtetésekben, továbbá a digitalizált anyagoknak az Europeana európai digitális könyvtáron keresztüli hozzáférhetőségéről szóló, 2008. november 20-i tanácsi következtetésekben szereplő célok elérése érdekében folytatott közös munkát,

—

támogassák továbbra is a kulturális intézményeik által megvalósított digitalizálási projekteket, és e támogatást erősítsék meg annak érdekében, hogy nőjön a tagállamok mindegyikének könyvtáraiból, múzeumaiból, levéltáraiból és audiovizuális gyűjteményeiből származó művek száma, továbbá segítsék elő – például a digitalizálás finanszírozási feltételei révén – azok rendelkezésre állását az Europeanán keresztül, és segítsék elő a felhasználók lehető legnagyobb mértékű hozzáférését a tartalomhoz,

—

minden területi szinten folytassák a figyelemfelhívást a kulturális intézmények körében, például tájékoztató előadások szervezése révén a kulturális intézmények arra való ösztönzése érdekében, hogy a birtokukban lévő tartalmakat bocsássák az Europeana rendelkezésére, akár közvetlenül, akár nemzeti, regionális vagy tematikus gyűjtő szerveken keresztül,

—

2013 végéig, illetve egy fenntartható finanszírozási és irányítási modell kidolgozásáig a szükséges mértékben biztosítsák az Europeanához nyújtott, a közösségi finanszírozást kiegészítő önkéntes támogatásukat;

—

például a kulturális intézményekkel együttműködésben szervezett kampányok révén járuljanak hozzá a nyilvánosságnak az Europeanával kapcsolatos tájékoztatásához, hogy a potenciális felhasználók megismerjék a portált,

—

könnyítsék meg és ösztönözzék az Europeana digitalizált kulturális tartalmára vonatkozó egyértelmű és közösen elfogadott minimális interoperabilitási követelmények alkalmazását,

—

a digitalizálással és a digitális megőrzéssel foglalkozó, tagállami szakértőkből álló munkacsoport keretében és az Europeanával együttműködésben dolgozzanak ki ütemtervet és ajánlásokat az Europeanán keresztül hozzáférhető tartalom kiegyensúlyozott, valamennyi tagállamra és ágazatra (szöveges, audio, hang, kép) kiterjedő, és a tagállamok által kiválasztott európai kulturális örökség remekműveit is magában foglaló növelésére, valamint e szakértői csoport keretében működjenek továbbra is együtt az Europeanával az irányítási és finanszírozási modellel és a portál stratégiai irányultságának meghatározásával kapcsolatos kérdések tekintetében;

27.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 137/22

(1)

A 1922/2006/EK tanácsi rendelet 10. cikke többek között úgy rendelkezik, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete igazgatótanácsának 18 tagját és póttagjait a Tanács hároméves időtartamra nevezi ki.

(2)

Tizennyolc tagállamnak (Belgium, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Németország, Észtország, Spanyolország, Franciaország, Magyarország, Málta, Hollandia, Ausztria, Portugália, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Svédország és az Egyesült Királyság) tagokat és póttagokat kell jelölnie a 2010. június 1. és 2013. május 31. közötti időszakra.

(3)

Valamennyi fent említett tagállam kormánya benyújtotta a Tanácsnak a jelöltek listáját,

27.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 137/24

27.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 137/25

27.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 137/26

27.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 137/27

27.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 137/28

1.

2010. május 18-án a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott a Sun Capital Partners alapokhoz tartozó Sun Capital Partners V, L.P. (a továbbiakban: Sun Capital, Egyesült Államok) által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozás részesedés vásárlása és eszközvásárlás útján részleges irányítást szerez az összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az Alcan Packaging Beauty Business (a továbbiakban: a kozmetikai vállalkozás) vállalkozást magában foglaló Rio Tinto Group (a továbbiakban: Rio Tinto, Egyesült Királyság) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja. A Bizottság az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet (2) szerinti egyes összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló közleménye szerint az ügyet egyszerűsített eljárásra utalhatja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.5866 – Sun Capital/Beauty Business hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre, vagy postai úton a következő címre: