1)

A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétesek az olyan nemzeti rendelkezések és kollektív szerződések, amelyek előírják a munkavállaló e rendelkezésben biztosított, minimum négy hetet meghaladó fizetett éves szabadsága napjainak megadását, ugyanakkor kizárják e szabadságnapok betegség miatt történő átvitelét.

2)

Az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikkének (2) bekezdését, 51. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben, akként kell értelmezni, hogy az rendeltetése szerint nem alkalmazandó ilyen nemzeti rendelkezések és kollektív szerződések tekintetében.

1)

Az olyan nemzeti jogi rendelkezést, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely szó szerint átveszi a 2014. február 4-i 165/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 13. cikke (1) bekezdése d) pontjának rendelkezéseit, amennyiben az a 2,8 tonnát meghaladó, de legfeljebb 3,5 tonna megengedett legnagyobb össztömegű járművekre alkalmazandó, és amelyek ennélfogva nem tartoznak az 561/2006 rendelet hatálya alá, kizárólag az uniós jog alapján – a Bíróság értelmezése szerint – kell értelmezni, amennyiben e rendelkezéseket a nemzeti jog közvetlenül és feltétel nélkül alkalmazhatóvá tette az ilyen járművekre.

2)

A 165/2014 rendelettel módosított 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy az abban foglalt eltérés csak olyan járművekre vagy járművek kombinációjára vonatkozik, amelyeket kizárólag az egyetemes postai szolgáltatás keretébe tartozó szállításra használnak.

3)

A 2008. február 20-i 2008/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló, 1997. december 15-i 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a tény, hogy az olyan többletszolgáltatásokat, mint a küldemény felvétele meghatározott időközzel, vagy anélkül, a nagykorúság ellenőrzése, az utánvétel, a címzett fizet szolgáltatás 31,5 kilogrammig, az utánküldés szolgáltatás, a rendelkezés a kézbesítés meghiúsulása esetére, valamint a kézbesítési nap és időpont meghatározása, a küldeménnyel összefüggésben nyújtják, akadályát jelenti annak, hogy e küldemény az e rendelkezés értelmében vett „egyetemes szolgáltatás” keretébe tartozó küldeménynek, ezáltal pedig a 165/2014 rendelettel módosított 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének d) pontjában előírt eltérés alkalmazása szempontjából az „egyetemes szolgáltatás keretébe” tartozó szállításnak minősüljön.

1)

A repülőtéri díjakról szóló, 2009. március 11-i 2009/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet és különösen annak 3. cikkét és 6. cikke (5) bekezdésének a) pontját, illetve 11. cikkének (1) és (7) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely lehetővé teszi egy repülőtér-irányító szervezet számára, hogy a repülőtér valamely használójával az e szervezet által meghatározott és a független felügyeleti hatóság által ezen irányelv értelmében jóváhagyott repülőtéri díjaktól eltérő díjakban állapodjon meg.

2)

A 2009/12 irányelvet akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a nemzeti jog azon értelmezése, miszerint a repülőtér használója nem támadhatja meg közvetlenül a független felügyeleti hatóságnak a repülőtéri díjrendszert jóváhagyó határozatát, ugyanakkor polgári bíróság előtt keresetet nyújthat be a repülőtér-irányító szervezettel szemben kizárólag arra hivatkozva, hogy a repülőtéri díjrendszerben foglalt, e használó által fizetendő díj nem felel meg a méltányosságnak.

1)

A Sąd Najwyższyn (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) működő Izba Pracy i Ubezpieczeń Społecznych (munkaügyi és társadalombiztosítási tanács) által a C-585/18. sz. ügyben feltett kérdésekre, valamint az ugyanezen bíróság által a C-624/18. és C-625/18. sz. ügyben feltett első kérdésre nem szükséges válaszolni.

2)

A C-624/18. és C-625/18. sz. ügyben az említett bíróság által feltett második és harmadik kérdésre a következőképpen kell válaszolni:

1)

A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)

A Bíróság a Portugál Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

1.

Az úszásoktatás nyújtását is magában foglalja-e a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (1) 132. cikke (1) bekezdésének i) és j) pontjában szereplő iskolai, illetve egyetemi oktatás fogalma?

2.

Valamely intézménynek a gyermek- és ifjúságnevelés, az iskolai, illetve egyetemi oktatás, a továbbképzés, illetve szakmai átképzés céljával létrehozott közintézményekéhez hasonló céllal létrehozott intézményként a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 132. cikke (1) bekezdésének i) pontja értelmében történő elismerése következhet-e abból, hogy az ezen intézmény által nyújtott oktatás esetében alapvető képesség (a jelen ügyben az úszás) elsajátításáról van szó?

3.

A második kérdésre adandó nemleges válasz esetén: Feltétele-e a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv132. cikke (1) bekezdésének j) pontja szerinti adómentességnek, hogy az adóalany egyéni vállalkozó legyen?

1.

Úgy kell-e értelmezni a 2008/8/EK irányelv (1) 2. cikkével módosított 2006/112/EK irányelv (2) 59a. cikkének b) pontját, hogy a roaming valamely tagállamban – a belföldi mobilhálózathoz bejövő és kimenő kapcsolatok létesítése céljából történő hozzáférés formájában – az ideiglenesen belföldön tartózkodó „nem adóalany végfelhasználó” által történő igénybevétele belföldön történő „használatnak és igénybevételnek” minősül, amely a teljesítés helyének a harmadik országból e tagállamba történő áthelyezésére jogosít, noha sem a szolgáltatást nyújtó mobilszolgáltató, sem a végfelhasználó nincs a Közösség területén letelepedve, és a végfelhasználó nem is rendelkezik lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel a Közösség területén?

2.

Úgy kell-e értelmezni a 2008/8/EK irányelv 2. cikkével módosított 2006/112/EK irányelv 59a. cikkének b) pontját, hogy az első kérdésben leírt – a 2008/8/EK irányelv 2. cikkével módosított 2006/112/EK irányelv 59. cikke alapján a Közösségen kívül található – távközlési szolgáltatások teljesítési helye áthelyezhető valamely tagállam területére pusztán annak alapján, hogy a távközlési szolgáltatásokat harmadik országban nem terheli az uniós jogi hozzáadottérték-adóval összehasonlítható adó, noha sem a szolgáltatást nyújtó mobilszolgáltató, sem a végfelhasználó nincs a Közösség területén letelepedve, és a végfelhasználó nem is rendelkezik lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel a Közösség területén?

1.

A használat ötéves elmulasztása időtartamának lejártát megelőzően az európai uniós védjegyoltalom megszűnésének megállapítása iránt benyújtott viszontkereset esetében a közösségi védjegyről szóló rendelet (1) és az európai uniós védjegyről szóló rendelet (2) rendelkezéseit kell-e alkalmazni a közösségi védjegyről szóló rendelet 51. cikke (1) bekezdése a) pontjának és az európai uniós védjegyről szóló rendelet 58. cikke (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásában a használat elmulasztása időtartamának számítása szempontjából irányadó időpont meghatározására?

2.

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: A használat ötéves elmulasztása időtartamának lejártát megelőzően az európai uniós védjegyoltalom megszűnésének megállapítása iránt benyújtott viszontkereset esetében a viszontkereset benyújtásának időpontját vagy a fellebbviteli bíróság előtti utolsó tárgyalás időpontját kell alapul venni a használat ötéves elmulasztásának a közösségi védjegyről szóló rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja és az európai uniós védjegyről szóló rendelet 58. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti időtartamának számítása során?

1.

Úgy kell-e értelmezni a 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 14. cikkének (3) bekezdését a 2011/83 irányelv (50) preambulumbekezdésére tekintettel, hogy olyan szerződés esetén, amelynek a tartalma alapján nem egységes szolgáltatást, hanem több részszolgáltatásból álló átfogó szolgáltatást kell nyújtani, a fogyasztó által fizetendő, „a szerződésben meghatározott szolgáltatások összességéhez arányosan viszonyuló, az elállási joga gyakorlásának a kereskedővel való közlése időpontjáig arányosan teljesített szolgáltatásért járó összeget” pusztán időarányosan kell kiszámítani, ha a fogyasztó az átfogó szolgáltatásért ugyan időarányosan fizet, a részszolgáltatásokat azonban eltérő gyorsasággal nyújtják?

2.

Úgy kell-e értelmezni a 2011/83 irányelv 14. cikkének (3) bekezdését, hogy a fogyasztó által fizetendő, „a szerződésben meghatározott szolgáltatások összességéhez arányosan viszonyuló, az elállási joga gyakorlásának a kereskedővel való közlése időpontjáig arányosan teljesített szolgáltatásért járó összeget” akkor is pusztán időarányosan kell kiszámítani, ha az egyik (rész)szolgáltatást ugyan folyamatosan nyújtják, az azonban a szerződés időtartamának elején magasabb vagy alacsonyabb értékkel bír a fogyasztó számára?

3.

Úgy kell-e értelmezni a 2011/83 irányelv 2. cikkének 11. pontját és a 2019. május 20-i (EU) 2019/770 európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 2. cikkének 1. pontját, hogy azok az adatok is a 2011/83 irányelv 2. cikke 11. pontjának és a 2019/770 irányelv 2. cikkének 1. pontja értelmében vett „digitális tartalomnak” minősülhetnek, amelyeket egy elsősorban a 2019/770 irányelv 2. cikkének 2. pontja értelmében vett „digitális szolgáltatásként” nyújtott átfogó szolgáltatás keretében részszolgáltatásként bocsátanak rendelkezésre, azzal a következménnyel, hogy a kereskedő az elállási jogot a részszolgáltatás tekintetében a 2011/83 irányelv 16. cikkének m) pontja alapján megszüntethetné, amennyiben azonban a kereskedőnek ez nem sikerülne, a fogyasztó a szerződés egészétől elállhatna, és a 2011/83 irányelv 14. cikke (4) bekezdése b) pontjának ii. alpontja miatt e részszolgáltatásért nem kellene kompenzációt fizetnie?

4.

Úgy kell-e értelmezni a 2011/83 irányelv 14. cikkének (3) bekezdését a 2011/83 irányelv (50) preambulumbekezdésére tekintettel, hogy a valamely szolgáltatásért szerződésben megállapított teljes ár a 2011/83 irányelv 14. cikke (3) bekezdésének harmadik mondata értelmében akkor „túlzottan magas”, ha jelentősen magasabb, mint az ugyanazon kereskedő által tartalmilag azonos szolgáltatásért, azonos időtartamra és egyebekben is azonos keretfeltételek mellett megállapított, más fogyasztóval való megállapodás szerinti teljes ár?

1.

Úgy kell-e értelmezni és alkalmazni a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló, 2007. június 20-i európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 5. cikke (2) bekezdésének a) pontját, hogy aszerint a rendelet értelmében vett, ún. hatástalanító berendezés alkalmazása csak akkor indokolt, ha a motor sérüléssel vagy balesettel szembeni védelme és a jármű biztonságos üzemeltetése még az adott járműmodellhez a típusjóváhagyás megadásának időpontjában rendelkezésre álló csúcstechnológia alkalmazásával sem volt biztosított?

2.

Az 1. kérdésre adott igenlő válasz esetén:

Az 1. kérdésre adott nemleges válasz esetén:

1)

A kedvezményes héamérték (a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (1) 98. cikkének (2) bekezdése, együttesen értelmezve ezen irányelv III. mellékletének 12a. pontjával és a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló, 2011. március 15-i 282/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (2) 6. cikkével) alá tartozó „éttermi szolgáltatások” fogalma magában foglalja-e a készételek értékesítését az alapügyhöz hasonló feltételek mellett, azaz amikor az eladó:

2)

Befolyásolja-e az első kérdésre adott választ az ételek elkészítésének módja, amely többek között egyes félkésztermékek hőkezeléséből, valamint készételek félkésztermékekből történő összeállításából áll?

3)

Elégséges-e az első kérdés megválaszolásához az, hogy a vendégnek lehetősége van igénybe venni a felajánlott infrastruktúrát, vagy annak megállapítása is szükséges, hogy az átlagos vendég szempontjából ez az elem a szolgáltatás lényeges részét képezi?

1)

A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (1) 32. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett, az ugyanezen rendeletnek – a Vámkódex végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (2) 157. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett – 32. cikke (5) bekezdésének b) pontja alapján az importált áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árhoz hozzáadandó jogdíjaknak és licencdíjaknak minősülnek-e azok a kifizetések, amelyeket az áru vevője a vételáron felül árbevételétől függően négy éven át évente egyszer azért teljesít, hogy az árut

értékesíthesse?

2)

Adott esetben csak arányosan kell-e hozzáadni e díjazásokat az importált áruért kifizetett vagy kifizetendő árhoz, és ha igen, mi alapján?

1.

2.

1.

Sztrájk esetén akkor is a 261/2004/EK rendelet (1) 5. cikkének (3) bekezdése szerinti rendkívüli körülmény okozza-e a járat törlését vagy jelentős késéssel érkezését, ha a sztrájk a jogvita tárgyát képező légi járatot közvetlenül nem érintette, és az menetrend szerint közlekedhetett volna, azonban amiatt, hogy a légi fuvarozó a menetrendet a sztrájkkal összefüggésben átszervezi (a jelen ügyben: a légi járat üzemeltetésére szánt légi járművet a sztrájk következményeinek elhárítására használják), az törlésre kerül vagy késik?

2.

Ha a légi fuvarozó az átszervezési intézkedés esetén is mentesülhet:

Fontos-e az, hogy az átszervezési intézkedésre már a sztrájk kezdete előtt sor került, amikor még nem volt előrelátható, hogy a sztrájk végül mely járatot érinti majd, vagy akkor is szóba jön a kimentés, ha a menetrendet csak a sztrájk alatt vagy a sztrájkot követően szervezték át, és már megállapítható volt, hogy a sztrájk a jogvita tárgyát képező légi járatot közvetlenül nem érintette?

1)

Úgy kell-e értelmezni a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 7. cikkének 2. pontját, hogy az érdekek központján alapuló joghatósági ok alkalmazható a természetes személy személyiségi jogainak védelmére irányuló ügyben abban az esetben, ha az említett jogokat sértő tevékenységként megjelölt internetes publikáció sem közvetlenül, sem közvetve nem tartalmaz e konkrét természetes személyre vonatkozó információt, hanem az azon csoport (a jelen ügy konkrét kontextusában a nemzet) tekintetében tartalmaz felróható cselekményekre utaló információkat, illetve állításokat, amelyhez a felperes tartozik, és amelyek a felperes szerint sértik a személyiségi jogait?

2)

A személyiségi jogok interneten keresztül történő megsértése miatti vagyoni és nem vagyoni kártérítés iránti perekben az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontjában meghatározott joghatósági okok vizsgálatakor, azaz annak vizsgálata során, hogy a nemzeti bíróság annak a helynek a bírósága-e, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet, figyelembe kell-e venni olyan körülményeket, mint:

1)

Minősülhet-e a héairányelv (1) 135. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett „hitelnyújtásnak és -közvetítésnek, valamint a hiteleknek a hitelező által történő kezelésének” a pénzösszeg pénzügyi intézménynek nem minősülő felperes által az érintett összeg 1 %-ának megfelelő egyszeri díj fejében történő rendelkezésre bocsátása, annak ellenére, hogy a felperest a szerződés formálisan nem említi kölcsönadóként?

2)

A héairányelv 135. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett „egyéb átruházható értékpapírnak” minősül-e a váltó, azaz a kiállító arra vonatkozó kötelezettségvállalását tartalmazó értékpapír, hogy az adott értékpapíron hitelezőként megjelölt személy, vagy ezen értékpapírt a későbbiekben jogszabályban meghatározott módon megszerző személy részére meghatározott pénzösszeget fizet ki?

3)

A felperes szolgáltatása, amely abból áll, hogy a felperes a váltóösszeg 1 %-ának megfelelő, a váltó kiállítójától beszedett díj fejében a kapott váltót faktoring társaság részére ruházza át, a faktoring társaságtól kapott összeget pedig a váltó kiállítója részére adja át, továbbá a faktoring társaság felé kezességet vállal, hogy a váltó kiállítója a váltó alapján létrejövő fizetési kötelezettségnek annak esedékességekor eleget tesz:

1.

Az uniós fogyasztóvédelmi jog vagy egyéb alapvető jogok megsértésének minősül-e önmagában az a körülmény, hogy valamely nemzeti bíróság munkaterhe jelentősen meghaladja az azonos fokon eljáró többi bíróság munkaterhét, és az előbbi bíróság bírája ezért nem tudja egyszerre azon elé terjesztett okiratokat is megvizsgálni, amelyek alapján ideiglenes végrehajtást kell vagy lehet elrendelni, és határozatait észszerű időn belül meghozni?

2.

Meg kell-e tagadnia a nemzeti bíróságnak olyan határozatok meghozatalát, amelyek végrehajtást eredményezhetnek, ha a fogyasztó nem él ellentmondással, amennyiben a nemzeti bíróság részéről alapos gyanú merül fel arra vonatkozóan, hogy a kérelem egy fogyasztói szerződésben alkalmazott tisztességtelen feltételen alapul és az ügy iratai nem tartalmaznak ezt alátámasztó megcáfolhatatlan bizonyítékokat?

3.

A második kérdésre adandó nemleges válasz esetén a nemzeti bíróság – ha részéről az említett gyanú merül fel – felhívhatja-e az eladónak vagy szolgáltatónak minősülő szerződő felet további bizonyítékok benyújtására, jóllehet a nemzeti jog szerint a kötelezett ellentmondása hiányában nem rendelkezik ilyen hatáskörrel olyan eljárásban, amelyben esetleg végrehajtható határozatot hoznak?

4.

A fogyasztói jogot harmonizáló irányelvekkel összefüggésben olyan esetekben is alkalmazni kell-e az uniós jog által bevezetett, bizonyos körülményeknek a nemzeti bíróság által hivatalból történő megállapítására vonatkozó követelményeket, amelyekben a nemzeti jogalkotó olyan nemzeti törvény útján biztosít szélesebb körű védelmet (több jogot) a fogyasztóknak, amely törvény egy ilyen szélesebb körű védelem biztosítását lehetővé tevő irányelv rendelkezését ülteti át?

1.

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 5. cikke (2) bekezdésének és a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (1) [2.] cikke (1), (2) és (3) bekezdésének, valamint 4. cikke (1) bekezdésének értelmezése alapján megengedhetőnek tekinthető-e, hogy egy látási képességgel nem rendelkező személy ülnökként járjon el és vegyen részt a büntetőeljárásban?

2.

A tartósan látássérült személy konkrét fogyatékossága olyan jellemzőnek minősül-e, amely az ülnöki tevékenységgel szemben támasztott olyan, lényeges és meghatározó követelményt képez, amelynek fennállása igazolja az eltérő bánásmódot, és nem alapoz meg a „fogyatékossággal” kapcsolatos jellemzőn alapuló hátrányos megkülönböztetést?

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék által a T-883/16. sz. ügyben hozott, 2019. szeptember 10-i ítéletet;

—

utalja vissza a T-883/16. sz. ügyet az Európai Unió Törvényszéke elé,

—

a költségekről jelenleg ne határozzon.

1.

Első jogalap: az energiapolitikai szolidaritás elve nem jogi kritérium, a végrehajtó szervre nézve nem keletkeztet cselekvési kötelezettséget

Az energiapolitikai szolidaritásnak az EUMSZ 194. cikkben foglalt elve általános vezérelvként csupán politikai fogalom, és nem jogi kritérium.

Az energiapolitikai szolidaritás elsődleges jogi elvéből az Unióra és/vagy a tagállamokra nézve nem keletkeznek konkrét jogok és kötelezettségek. Ezen elvont vezérelvből különösen nem erednek olyan kötelezettségek a végrehajtó szervek számára, mint például az Európai Bizottság vizsgálati kötelezettsége a határozathozatal keretében.

Az energiapolitikai szolidaritás elve az elvont és határozatlan jellege miatt nem érvényesíthető.

2.

Második jogalap: az energiapolitikai szolidaritás elve a jelen ügyben nem volt alkalmazható

Az energiapolitikai szolidaritás elve esetében csupán szükség esetére vonatkozó mechanizmusról van szó, amely kizárólag kivételes esetekben és szigorúan meghatározott feltételek teljesülése esetén alkalmazható, nem vehető azonban figyelembe az Európai Bizottság valamennyi határozatának meghozatalakor.

Nem állnak fenn a feltételek a szükség esetére előírt mechanizmusnak az Európai Bizottság vitatott 2016 C(2016)6950 határozata tekintetében való alkalmazásához.

3.

Harmadik jogalap: az Európai Bizottság figyelembe vette az energiapolitikai szolidaritás elvét

Ha az energiapolitikai szolidaritás elvét az Európai Bizottság vitatott 2016 C(2016)6950 határozata tekintetében egyáltalán alkalmazni kell (ami nem áll fenn), az Európai Bizottság ezen elvet figyelembe vette a határozathozatal során:

Az Európai Bizottság a határozathozatal során mind a lengyel, mind a teljes európai gázpiacra gyakorolt hatásokat figyelembe vette.

A 2009/73/EK irányelv 36. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételek vizsgálata során csupán az ellátás biztonságának, mint az energiapolitikai szolidaritás kifejeződésének a tiszteletben tartását kellett figyelembe venni.

Lengyelország ellátásának a biztonsága nem került veszélybe, és jelenleg sincs veszélyben.

4.

Negyedik jogalap: az energiapolitikai szolidaritás elvét a határozatban nem volt szükséges kifejezetten megemlíteni

Nem volt szükséges, hogy az Európai Bizottság vitatott 2016 C(2016)6950 határozatának valamennyi indokát kifejezetten megemlítsék. Nincsenek eljárásjogi előírások arra vonatkozóan, hogy az európai igazgatás határozatait milyen terjedelemben kell indokolni.

Az igazgatási intézkedések indokolásából csupán az intézkedéssel követett célnak kell kitűnnie, nem szükséges megnevezni minden ténybeli és jogilag releváns szempontot.

Az Európai Bizottság határozatainak a jogszerűsége nem függhet attól, hogy bizonyos fogalmak szerepelnek-e a határozatban.

5.

Ötödik jogalap: az Európai Bizottság vitatott 2016 C(2016)6950 határozata nem semmisíthető meg önmagában állítólagos formai hibák miatt

Még ha az Európai Bizottság vitatott 2016 C(2016)6950 határozata formai szempontból jogellenes is lenne (ami nem áll fenn), ez nem vezethetett volna a határozat megsemmisítéséhez, mivel az anyagi jogi tekintetben jogszerű határozatok az EUMSZ 263. cikk (2) bekezdése értelmében főszabály szerint nem semmisíthetők meg önmagában amiatt, hogy esetlegesen formai hibák állnak fenn.

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-629/17. sz. ügyben hozott ítéletét;

—

helyezze hatályon kívül a C(2017) 4682 bizottsági végrehajtási határozatot;

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Yieh United Steel Corp. a saját költségein kívül köteles viselni az Európai Bizottság és az Eurofer, Association européenne de l’acier, ASBL részéről felmerült költségeket is.

1)

A Törvényszék Ralph Pethke 2016. évre vonatkozó értékelő jelentését, valamint az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) igazgatótanácsának 2017. október 18-i, R. Pethke panaszát elutasító határozatát megsemmisíti.

2)

A Törvényszék az EUIPO-t kötelezi a saját költségeinek, valamint a R. Pethke részéről felmerült költségeknek a viselésére.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék a Dr. August Wolff GmbH & Co. KG Arzneimittelt kötelezi saját költségeinek, valamint az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) és a Faes Farma, SA részéről felmerült költségeknek a viselésére, ideértve az utóbbi által az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeit is.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék a Hästens Sängar AB-t kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék a Soundio A/S-t kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék a Parlament főtitkára által 2018. október 4-én hozott, a felperesnek parlamenti asszisztensi támogatás címén jogalap nélkül kifizetett 130 339,35 euró visszafizetésére vonatkozó határozatot és az ezzel kapcsolatos 2018. október 10-i terhelési értesítést megsemmisíti.

2)

A Parlament köteles a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék hatályon kívül helyezi az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) negyedik fellebbezési tanácsának 2018. október 22-én hozott határozatát (R 572/2018-4. sz. ügy).

2)

Az EUIPO viseli a saját költségeit, valamint a Runnebaum Invest GmbH részéről felmerült költségeket.

3)

A Berg Toys Beheer BV viseli a saját költségeit.

1)

A keresetről már nem szükséges határozni.

2)

A Törvényszék a Pyke Srl-t és a Paglieri SpA-t kötelezi saját költségeiknek, valamint fele-fele arányban az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) költségeinek viselésére.

1)

A Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.

2)

A Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.

—

semmisítse meg az EKB 2019. augusztus 15-i határozatát, amely szerint az X Bank fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik; és

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy az EKB nem rendelkezett hatáskörrel a megtámadott határozat elfogadására.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat egy megengedhetetlen típusú határozat.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy az EKB elferdítette a tényeket és megsértette azon kötelezettségét, hogy pártatlanul és tárgyilagosan értékelje az összes releváns tényt.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat eljárásjogi hibát tartalmaz, mivel e határozat egy jogsértő helyszíni ellenőrzésen alapul.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat sérti az arányosság elvét.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz megfelelő indokolást.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat sérti a felperesek meghallgatáshoz való jogát.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat alapját az képezi, hogy az EKB jogellenesen kifogásolta az X Bank megszerzését.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat sérti az egyenlő bánásmód elvét.

10.

A tizedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat sérti a jogbiztonság elvét és a bizalomvédelem elvét.

11.

A tizenegyedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat sérti azon elvet, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat (nemo auditur propriam turpitudinem allegans).

12.

A tizenkettedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat eljárásjogi hibát tartalmaz, mivel az EKB nem tett megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy kiküszöbölje az összeférhetetlen tisztviselők részvételét.

13.

A tizenharmadik jogalap azon alapul, hogy az EKB visszaélt hatáskörével.

—

semmisítse meg az X Bank vonatkozásában az ESZT 2019. augusztus 15-i határozatát, amelyet ugyanezen a napon sajtóközlemény és a határozatot összegző értesítés útján tettek közzé;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy az ESZT nem rendelkezett hatáskörrel a megtámadott határozat elfogadására.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat egy megengedhetetlen típusú határozat.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozatban több olyan hiba szerepel, amely az EKB-nak a „fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik” kritériumra vonatkozó értékeléséhez kapcsolódik.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozatban számos olyan hiba szerepel, amely az ESZT további határozataihoz kapcsolódik.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat eljárásjogi hibát tartalmaz, mivel e határozat egy jogsértő helyszíni ellenőrzésen alapul.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat sérti az arányosság elvét.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz megfelelő indokolást.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat sérti a felperesek meghallgatáshoz való jogát.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat alapját az képezi, hogy az EKB jogellenesen kifogásolta az X Bank megszerzését.

10.

A tizedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat sérti az egyenlő bánásmód elvét.

11.

A tizenegyedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat sérti a jogbiztonság elvét és a bizalomvédelem elvét.

12.

A tizenkettedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat nem veszi figyelembe, hogy a felperes álláspontja nagyrészt az EKB általi kötelességszegésnek tudható be.

13.

A tizenharmadik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat eljárásjogi hibát tartalmaz, mivel az EKB nem tett megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy kiküszöbölje az összeférhetetlen tisztviselők részvételét.

14.

A tizennegyedik jogalap azon alapul, hogy az EKB visszaélt hatáskörével.

—

semmisítse meg az SA.44896. számú állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozatot;

—

másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 2. cikkét annyiban, amennyiben az a felperesre vonatkozik;

—

harmadlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 2. cikkét a 2017. november 24-ét megelőző időszakban nyújtott támogatásokat illetően annyiban, amennyiben az említett cikk a felperesre vonatkozik;

—

kötelezze a Bizottságot a felperes költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat 1. cikke a következő okokból jogellenes azon megállapítást illetően, hogy a csoportfinanszírozási mentesség az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett (gazdasági) előnynek minősül, amely jogellenesség különösen a következőkből ered:

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat 1. cikke a következő okokból jogellenes azon megállapítást illetően, hogy a csoportfinanszírozási mentesség az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett szelektív előnynek minősül, amely jogellenesség különösen a következőkből ered:

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat 2. cikke jogellenes, mivel sérti a jogos bizalmat, valamint a jogbiztonság és az arányosság elvét. Másodlagosan a felperes azzal érvel, hogy a visszatéríttetést nem lehet elrendelni azon támogatások vonatkozásában, amelyeket a csoportfinanszírozási mentesség alapján 2017. november 24-ét, azaz az eljárás megindítását elrendelő bizottsági határozat közzétételét megelőzően nyújtottak.

—

semmisítse meg az Egyesült Királyság által a CFC-csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban végrehajtott SA.44896. számú állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozatot teljes egészében annyiban, amennyiben az a felperesre vonatkozik;

—

másodlagosan állapítsa meg, hogy a visszatéríttetendő támogatás összegének meghatározásakor figyelembe kell venni azon veszteséglevonásokat, kedvezményeket, illetve mentességeket, amelyeket a kérelmező igénybe vehetett (automatikusan vagy kérelem, illetve választás útján) akkor, amikor a csoportfinanszírozási mentességet kérelmezte, vagy amelyeket a kérelmező akkor vehetett volna igénybe (csoportkedvezményként vagy másként), ha nem kérelmezte volna a csoportfinanszírozási mentességet, éspedig mindkét esetben akkor is, ha e veszteséglevonásokat, kedvezményeket, illetve mentességeket a felperes már nem tudja igénybe venni, mivel az azok kérelmezéséhez, illetve igénybevételéhez való jog az Egyesült Királyság joga értelmében már elévült; és

—

kötelezze az alperest a felperes költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a csoportfinanszírozási mentesség előnyt jelent. A felperes azzal érvel, hogy az alperes nem bizonyította, hogy fennáll az előny minden olyan esetben, amikor a csoportfinanszírozási mentességet kérelmezték. Továbbá a felperes azzal érvel, hogy a csoportfinanszírozási mentesség kérelmezésekor nem vette figyelembe azt, hogy adófizetési kötelezettsége alacsonyabb lehetett volna-e, ha elvégezte volna a Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. része 5. fejezetének 371EB. szakasza szerinti, a jelentős személyi funkciók kritériumán alapuló elemzést.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy nem történt állami vagy állami források révén történő beavatkozás. A felperes azzal érvel, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a csoportfinanszírozási mentesség kérelmezése ténylegesen az egyesült királysági társaságiadó-fizetési kötelezettség csökkenését eredményezte.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a csoportfinanszírozási mentesség nem részesít előnyben bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését. A felperes azzal érvel, hogy az alperes hibát követett el, mivel:

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a csoportfinanszírozási mentesség nem érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. A felperes azzal érvel, hogy az alperes tévesen állapította meg, hogy a csoportfinanszírozási mentesség alkalmas arra, hogy befolyásolja a multinacionális csoportok azzal kapcsolatos döntéseit, hogy az Európai Unióban hol helyezzék el a csoportfinanszírozási funkcióikat és székhelyüket.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a csoportfinanszírozási mentesség nem torzítja a versenyt, és nem is fenyeget azzal. A felperes azzal érvel, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a csoportfinanszírozási mentesség kérelmezése ténylegesen az egyesült királysági társaságiadó-fizetési kötelezettség csökkenését eredményezte.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy az állítólagos támogatás visszatéríttetése ellentétes lenne az európai uniós jog általános elveivel. A felperes azzal érvel, hogy a jelentős személyi funkciók kritériumát jogbizonytalanság jellemzi, továbbá hogy az Egyesült Királyság mérlegelési mozgástérrel rendelkezett e jogbizonytalanság megszüntetését illetően, és hogy az alperes megsértette azon kötelezettségét, hogy valamennyi releváns tényezőt átfogóan elemezze. A támogatás visszatéríttetésének elrendelésével az alperes megsértette az (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (1) 16. cikkének (1) bekezdését, amely tiltja a támogatás visszatéríttetését abban az esetben, ha a visszatéríttetés sértené az európai uniós jog valamely általános elvét.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a szelektív előnyt kiküszöbölné és a visszatéríttetés nem lenne szükséges abban az esetben, ha az Egyesült Királyság a csoportfinanszírozási mentességet visszamenőlegesen kiterjesztené az upstream hitelezésre és a harmadik feleknek történő hitelezésre. A felperes azzal érvel, hogy az alperes nem ismerte el, hogy az ilyen kiterjesztés bármilyen szelektív előnyt kiküszöbölne (feltéve, hogy ilyen előny fennáll), és ebben az esetben nem lenne szó az európai uniós jog értelmében visszatéríttetendő jogellenes állami támogatásról.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a visszatéríttetendő támogatás összegének meghatározásakor figyelembe kell venni azon veszteséglevonásokat, kedvezményeket, illetve mentességeket, amelyeket a kérelmező igénybe vehetett (kérelem, illetve választás útján vagy automatikusan) akkor, amikor a csoportfinanszírozási mentességet kérelmezte, vagy amelyeket a kérelmező akkor vehetett volna igénybe, ha nem kérelmezte volna a csoportfinanszírozási mentességet, éspedig akkor is, ha az e veszteséglevonások, kedvezmények, illetve mentességek igénybevételéhez való jog az Egyesült Királyság joga értelmében már elévült. A felperes azzal érvel, hogy a megtámadott határozat (203) preambulumbekezdésének ez a helyes értelmezése, azonban amennyiben azt mégsem így kellene értelmezni, a megtámadott határozat hibás, mivel e veszteséglevonások, kedvezmények, illetve mentességek figyelmen kívül hagyása a támogatás összegének túlértékeléséhez vezetne, ami a belső piacon a verseny torzulását eredményezné.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy az alperes nem fejtette ki a minősített forrásokkal kapcsolatos mentességgel és a kamatmegfelelési adómentességgel kapcsolatos indokait, és nem elemezte átfogóan valamennyi releváns tényezőt. A felperes azzal érvel, hogy az alperes nem tett különbséget a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9. fejezetében foglalt három elkülönülő mentesség között, amelyek egymástól függetlenül alkalmazandók, és nem értelmezte úgy, hogy a minősített forrásokkal kapcsolatos mentesség és a kamatmegfelelési adómentesség nem jelent referenciát a jelentős személyi funkciók kritériumához, és hogy a kamatmegfelelési adómentességnek a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9. fejezetében való léte azt bizonyítja, hogy az alperes tévesen túlságosan szűken határozta meg a referenciarendszert úgy, hogy azt a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részében foglalt szabályok alkotják, nem pedig az Egyesült Királyság tágabb társaságiadó-rendszere.

—

állapítsa meg, hogy nem áll fenn jogellenes állami támogatás, semmisítse meg az Egyesült Királyság által a CFC-csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban végrehajtott SA.44896. számú állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozat 1. cikkét annyiban, amennyiben az megállapítja, hogy jogellenes állami támogatás áll fenn, és semmisítse meg az Egyesült Királyság arra való kötelezését, hogy téríttesse vissza a felperesek által ezzel összefüggésben kapott állítólagos jogellenes állami támogatást (a megtámadott határozat 2. és 3. cikke);

—

másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 2. és 3. cikkét annyiban, amennyiben e rendelkezések az állítólagos állami támogatás visszatéríttetésére kötelezik az Egyesült Királyságot; és

—

mindenesetre kötelezze a Bizottságot a felperesek részéről ezen eljárással összefüggésben felmerült költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a nem kereskedési pénzügyi nyereség elbírálása vonatkozásában félreértelmezte az Egyesült Királyság ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályainak hátterét, célját és működését. A Bizottságnak a megtámadott határozatban tett megállapításai számos nyilvánvaló hibán alapulnak. Közelebbről a Bizottság nyilvánvaló hibákat követett el az Egyesült Királyság általános adórendszerének értelmezése során, az EKT-szabályozás céljainak értelmezése során, a csoportfinanszírozási mentesség különös hatályát illetően és a minősített hitelviszonyok meghatározását illetően.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság hibásan minősítette a csoportfinanszírozási mentességet adómentességnek, és következésképpen előnynek. A nem kereskedési pénzügyi nyereséget illetően a csoportfinanszírozási mentesség adózási rendelkezésnek minősül, és részét képezi az EKT-szabályok hatálya meghatározásának, továbbá nem jelent szelektív előnyt. A Bizottság nem végzett mennyiségi elemzést annak bizonyítása érdekében, hogy előnyről van szó, és arra vonatkozó meggyőző bizonyíték hiányában, hogy a szóban forgó intézkedés előnyt jelent, a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen határozta meg az EKT-szabályok hatásainak értékelésére szolgáló referencia-rendszert, és tévesen tekintette az EKT-szabályokat az Egyesült Királyság általános társaságiadó-rendszerétől elkülönülő szabályrendszernek. A Bizottság félreértelmezte az EKT-szabályok célját, és nem vette figyelembe az Egyesült Királyság mérlegelési mozgásterét.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az állami támogatásra vonatkozó elemzésében nyilvánvaló hibákat vétett, és az összeegyeztethetőség kérdésének vizsgálatakor hibás kritériumokat alkalmazott. A Bizottság nem ismerte el azt, hogy az egyesült királysági adóalap eltérő mértékű kockázatnak van kitéve akkor, ha a csoporthoz tartozó, az Egyesült Királyságban adóköteles társaságnak hiteleznek, illetve ha a csoporthoz tartozó, az Egyesült Királyságban nem adóköteles társaságnak hiteleznek, és észszerűtlenül arra a következtetésre jutott, hogy a csoporton belüli hitelezés a harmadik félnek való hitelezéshez hasonló.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy még ha feltételezzük is, hogy a szóban forgó EKT-intézkedések első látásra az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek, a megtámadott határozat tévesen állapította meg, hogy a szóban forgó intézkedéseknek az uniós állami támogatási szabályokkal való összeegyeztethetősége semmilyen indokkal nem védhető. Ezenkívül a megtámadott határozat észszerűtlen és következetlen, mivel a Bizottság helyesen elismerte, hogy a Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezete igazolható azokban az esetekben, amikor a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 5. fejezete szerinti EKT-adóteher kizárólag az „Egyesült Királysághoz kötődő tőke” kritériuma miatt alkalmazandó, mivel e kritérium gyakorlati alkalmazása túlságosan nehéz lehet, ugyanakkor a Bizottság megfelelő indokolás nélkül azt állítja, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 9. fejezete nem igazolható azokban az esetekben, amikor a jelentős személyi funkciók kritériuma eredményezi a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 5. fejezete szerinti EKT-adóteher alkalmazását. Valójában a jelentős személyi funkciók kritériuma a gyakorlatban túlságosan nehezen alkalmazható, így a Bizottságnak meg kellett volna állapítania, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 9. fejezete e kritérium alapján is igazolható, ezért arra kellett volna következtetnie, hogy nem áll fenn állami támogatás.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy amennyiben a megtámadott határozatot nem semmisítik meg, az, hogy e határozat végrehajtása keretében a felperesekkel visszatéríttetik az állítólag állami támogatást, uniós jogi alapelveket sértene, ideértve a letelepedés szabadságát és a szolgáltatásnyújtás szabadságát, tekintettel arra, hogy a felperesek esetében a szóban forgó EKT-k más tagállamokban találhatók.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a visszatéríttetésnek a megtámadott határozatban való elrendelése megalapozatlan, és uniós alapelveket sért.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban lényeges elemeket nem indokolt meg megfelelően, úgymint azon megállapítást, miszerint a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 5. fejezete szerinti EKT-adóteher a jelentős személyi funkciók kritériuma alapján bármilyen nehézség vagy aránytalan teher nélkül alkalmazható.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat sérti a megfelelő ügyintézés elvét is, amely megköveteli, hogy a Bizottság által folytatott közigazgatási eljárás átlátható és kiszámítható legyen, és hogy határozatait észszerű határidőn belül meghozza. Nem észszerű az, hogy a Bizottságnak több mint négy évre volt szüksége ahhoz, hogy a jelen ügyben meghozza a vizsgálatot elrendelő határozatot, és az sem, hogy a vitatott intézkedés hatálybalépését követően több mint hat év elteltével hozott határozatot.

—

állapítsa meg, hogy nem áll fenn jogellenes állami támogatás, semmisítse meg az SA.44896. számú állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozat 1. cikkét annyiban, amennyiben az megállapítja, hogy jogellenes állami támogatás áll fenn, és semmisítse meg az Egyesült Királyság arra való kötelezését, hogy téríttesse vissza a felperesek által ezzel összefüggésben kapott állítólagos jogellenes állami támogatást (a megtámadott határozat 2. és 3. cikke);

—

másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 2. és 3. cikkét annyiban, amennyiben azok az állítólagos állami támogatás visszatéríttetésére kötelezik az Egyesült Királyságot; és

—

mindenesetre kötelezze a Bizottságot a felperesek részéről ezen eljárással összefüggésben felmerült költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a nem kereskedési pénzügyi nyereség elbírálása vonatkozásában félreértelmezte az Egyesült Királyság ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályainak hátterét, célját és működését. A Bizottságnak a megtámadott határozatban tett megállapításai számos nyilvánvaló hibán alapulnak. Közelebbről a Bizottság nyilvánvaló hibákat követett el az Egyesült Királyság általános adórendszerének értelmezése során, az EKT-szabályozás céljainak értelmezése során, a csoportfinanszírozási mentesség különös hatályát illetően és a minősített hitelviszonyok meghatározását illetően.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság hibásan minősítette a csoportfinanszírozási mentességet adómentességnek, és következésképpen előnynek. A nem kereskedési pénzügyi nyereséget illetően a csoportfinanszírozási mentesség adózási rendelkezésnek minősül, és részét képezi az EKT-szabályok hatálya meghatározásának, továbbá nem jelent szelektív előnyt. A Bizottság nem végzett mennyiségi elemzést annak bizonyítása érdekében, hogy előnyről van szó, és arra vonatkozó meggyőző bizonyíték hiányában, hogy a szóban forgó intézkedés előnyt jelent, a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen határozta meg az EKT-szabályok hatásainak értékelésére szolgáló referencia-rendszert, és tévesen tekintette az EKT-szabályokat az Egyesült Királyság általános társaságiadó-rendszerétől elkülönülő szabályrendszernek. A Bizottság félreértelmezte az EKT-szabályok célját, és nem vette figyelembe az Egyesült Királyság mérlegelési mozgásterét.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az állami támogatásra vonatkozó elemzésében nyilvánvaló hibákat vétett, és az összeegyeztethetőség kérdésének vizsgálatakor hibás kritériumokat alkalmazott. A Bizottság nem ismerte el azt, hogy az egyesült királysági adóalap eltérő mértékű kockázatnak van kitéve akkor, ha a csoporthoz tartozó, az Egyesült Királyságban adóköteles társaságnak hiteleznek, illetve ha a csoporthoz tartozó, az Egyesült Királyságban nem adóköteles társaságnak hiteleznek, és észszerűtlenül arra a következtetésre jutott, hogy a csoporton belüli hitelezés a harmadik félnek való hitelezéshez hasonló.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy még ha feltételezzük is, hogy a szóban forgó EKT-intézkedések első látásra az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek, a megtámadott határozat tévesen állapította meg, hogy a szóban forgó intézkedéseknek az uniós állami támogatási szabályokkal való összeegyeztethetősége semmilyen indokkal nem védhető. Ezenkívül a megtámadott határozat észszerűtlen és következetlen, mivel a Bizottság helyesen elismerte, hogy a Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezete igazolható azokban az esetekben, amikor a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 5. fejezete szerinti EKT-adóteher kizárólag az „Egyesült Királysághoz kötődő tőke” kritériuma miatt alkalmazandó, mivel e kritérium gyakorlati alkalmazása túlságosan nehéz lehet, ugyanakkor a Bizottság megfelelő indokolás nélkül azt állítja, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 9. fejezete nem igazolható azokban az esetekben, amikor a jelentős személyi funkciók kritériuma eredményezi a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 5. fejezete szerinti EKT-adóteher alkalmazását. Valójában a jelentős személyi funkciók kritériuma a gyakorlatban túlságosan nehezen alkalmazható, így a Bizottságnak meg kellett volna állapítania, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 9. fejezete e kritérium alapján is igazolható, ezért arra kellett volna következtetnie, hogy nem áll fenn állami támogatás.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy amennyiben a megtámadott határozatot nem semmisítik meg, az, hogy e határozat végrehajtása keretében a felperesekkel visszatéríttetik az állítólag állami támogatást, uniós jogi alapelveket sértene, ideértve a letelepedés szabadságát és a szolgáltatásnyújtás szabadságát, tekintettel arra, hogy a felperesek esetében a szóban forgó EKT-k más tagállamokban találhatók.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a visszatéríttetésnek a megtámadott határozatban való elrendelése megalapozatlan, és uniós alapelveket sért.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban lényeges elemeket nem indokolt meg megfelelően, úgymint azon megállapítást, miszerint a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 5. fejezete szerinti EKT-adóteher a jelentős személyi funkciók kritériuma alapján bármilyen nehézség vagy aránytalan teher nélkül alkalmazható.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat sérti a megfelelő ügyintézés elvét is, amely megköveteli, hogy a Bizottság által folytatott közigazgatási eljárás átlátható és kiszámítható legyen, és hogy határozatait észszerű határidőn belül meghozza. Nem észszerű az, hogy a Bizottságnak több mint négy évre volt szüksége ahhoz, hogy a jelen ügyben meghozza a vizsgálatot elrendelő határozatot, és az sem, hogy a vitatott intézkedés hatálybalépését követően több mint hat év elteltével hozott határozatot.

—

állapítsa meg, hogy nem áll fenn jogellenes állami támogatás, semmisítse meg az SA.44896 állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozat 1. cikkét annyiban, amennyiben az megállapítja, hogy jogellenes állami támogatás áll fenn, és semmisítse meg az Egyesült Királyság arra való kötelezését, hogy téríttesse vissza a felperesek által ezzel összefüggésben kapott állítólagos jogellenes állami támogatást (a megtámadott határozat 2. és 3. cikke);

—

másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 2. és 3. cikkét annyiban, amennyiben azok az állítólagos állami támogatás visszatéríttetésére kötelezik az Egyesült Királyságot; és

—

mindenesetre kötelezze a Bizottságot a felperesek részéről ezen eljárással összefüggésben felmerült költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a nem kereskedési pénzügyi nyereség elbírálása vonatkozásában félreértelmezte az Egyesült Királyság ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályainak hátterét, célját és működését. A Bizottságnak a megtámadott határozatban tett megállapításai számos nyilvánvaló hibán alapulnak. Közelebbről a Bizottság nyilvánvaló hibákat követett el az Egyesült Királyság általános adórendszerének értelmezése során, az EKT-szabályozás céljainak értelmezése során, a csoportfinanszírozási mentesség különös hatályát illetően és a minősített hitelviszonyok meghatározását illetően.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság hibásan minősítette a csoportfinanszírozási mentességet adómentességnek, és következésképpen előnynek. A nem kereskedési pénzügyi nyereséget illetően a csoportfinanszírozási mentesség adózási rendelkezésnek minősül, és részét képezi az EKT-szabályok hatálya meghatározásának, továbbá nem jelent szelektív előnyt. A Bizottság nem végzett mennyiségi elemzést annak bizonyítása érdekében, hogy előnyről van szó, és arra vonatkozó meggyőző bizonyíték hiányában, hogy a szóban forgó intézkedés előnyt jelent, a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen határozta meg az EKT-szabályok hatásainak értékelésére szolgáló referencia-rendszert, és tévesen tekintette az EKT-szabályokat az Egyesült Királyság általános társaságiadó-rendszerétől elkülönülő szabályrendszernek. A Bizottság félreértelmezte az EKT-szabályok célját, és nem vette figyelembe az Egyesült Királyság mérlegelési mozgásterét.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az állami támogatásra vonatkozó elemzésében nyilvánvaló hibákat vétett, és az összeegyeztethetőség kérdésének vizsgálatakor hibás kritériumokat alkalmazott. A Bizottság nem ismerte el azt, hogy az egyesült királysági adóalap eltérő mértékű kockázatnak van kitéve akkor, ha a csoporthoz tartozó, az Egyesült Királyságban adóköteles társaságnak hiteleznek, illetve ha a csoporthoz tartozó, az Egyesült Királyságban nem adóköteles társaságnak hiteleznek, és észszerűtlenül arra a következtetésre jutott, hogy a csoporton belüli hitelezés a harmadik félnek való hitelezéshez hasonló.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy még ha feltételezzük is, hogy a szóban forgó EKT-intézkedések első látásra az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek, a megtámadott határozat tévesen állapította meg, hogy a szóban forgó intézkedéseknek az uniós állami támogatási szabályokkal való összeegyeztethetősége semmilyen indokkal nem védhető. Ezenkívül a megtámadott határozat észszerűtlen és következetlen, mivel a Bizottság helyesen elismerte, hogy a Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezete igazolható azokban az esetekben, amikor a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 5. fejezete szerinti EKT-adóteher kizárólag az „Egyesült Királysághoz kötődő tőke” kritériuma miatt alkalmazandó, mivel e kritérium gyakorlati alkalmazása túlságosan nehéz lehet, ugyanakkor a Bizottság megfelelő indokolás nélkül azt állítja, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 9. fejezete nem igazolható azokban az esetekben, amikor a jelentős személyi funkciók kritériuma eredményezi a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 5. fejezete szerinti EKT-adóteher alkalmazását. Valójában a jelentős személyi funkciók kritériuma a gyakorlatban túlságosan nehezen alkalmazható, így a Bizottságnak meg kellett volna állapítania, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 9. fejezete e kritérium alapján is igazolható, ezért arra kellett volna következtetnie, hogy nem áll fenn állami támogatás.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy amennyiben a megtámadott határozatot nem semmisítik meg, az, hogy e határozat végrehajtása keretében a felperesekkel visszatéríttetik az állítólag állami támogatást, uniós jogi alapelveket sértene, ideértve a letelepedés szabadságát és a szolgáltatásnyújtás szabadságát, tekintettel arra, hogy a felperesek esetében a szóban forgó EKT-k más tagállamokban találhatók.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a visszatéríttetésnek a megtámadott határozatban való elrendelése megalapozatlan, és uniós alapelveket sért.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban lényeges elemeket nem indokolt meg megfelelően, úgymint azon megállapítást, miszerint a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 5. fejezete szerinti EKT-adóteher a jelentős személyi funkciók kritériuma alapján bármilyen nehézség vagy aránytalan teher nélkül alkalmazható.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat sérti a megfelelő ügyintézés elvét is, amely megköveteli, hogy a Bizottság által folytatott közigazgatási eljárás átlátható és kiszámítható legyen, és hogy határozatait észszerű határidőn belül meghozza. Nem észszerű az, hogy a Bizottságnak több mint négy évre volt szüksége ahhoz, hogy a jelen ügyben meghozza a vizsgálatot elrendelő határozatot, és az sem, hogy a vitatott intézkedés hatálybalépését követően több mint hat év elteltével hozott határozatot.

—

állapítsa meg, hogy nem áll fenn jogellenes állami támogatás, semmisítse meg az Egyesült Királyság által a CFC-csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban végrehajtott SA.44896. számú állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i bizottsági határozat 1. cikkét annyiban, amennyiben az megállapítja, hogy jogellenes állami támogatás áll fenn, és semmisítse meg az Egyesült Királyság arra való kötelezését, hogy téríttesse vissza a felperesek által ezzel összefüggésben kapott állítólagos jogellenes állami támogatást (a megtámadott határozat 2. és 3. cikke);

—

másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 2. és 3. cikkét annyiban, amennyiben azok az állítólagos állami támogatás felperesekkel való visszatéríttetésére kötelezik az Egyesült Királyságot; és

—

mindenesetre kötelezze a Bizottságot a felperesek részéről ezen eljárással összefüggésben felmerült költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a nem kereskedési pénzügyi nyereség elbírálása vonatkozásában félreértelmezte az Egyesült Királyság ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályainak hátterét, célját és működését. A Bizottságnak a megtámadott határozatban tett megállapításai számos nyilvánvaló hibán alapulnak. Közelebbről a Bizottság nyilvánvaló hibákat követett el az Egyesült Királyság általános adórendszerének értelmezése során, az EKT-szabályozás céljainak értelmezése során, a csoportfinanszírozási mentesség különös hatályát illetően és a minősített hitelviszonyok meghatározását illetően.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság hibásan minősítette a csoportfinanszírozási mentességet adómentességnek, és következésképpen előnynek. A nem kereskedési pénzügyi nyereséget illetően a csoportfinanszírozási mentesség adózási rendelkezésnek minősül, és részét képezi az EKT-szabályok hatálya meghatározásának, továbbá nem jelent szelektív előnyt. A Bizottság nem végzett mennyiségi elemzést annak bizonyítása érdekében, hogy előnyről van szó, és arra vonatkozó meggyőző bizonyíték hiányában, hogy a szóban forgó intézkedés előnyt jelent, a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen határozta meg az EKT-szabályok hatásainak értékelésére szolgáló referencia-rendszert, és tévesen tekintette az EKT-szabályokat az Egyesült Királyság általános társaságiadó-rendszerétől elkülönülő szabályrendszernek. A Bizottság félreértelmezte az EKT-szabályok célját, és nem vette figyelembe az Egyesült Királyság mérlegelési mozgásterét.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az állami támogatásra vonatkozó elemzésében nyilvánvaló hibákat vétett, és az összeegyeztethetőség kérdésének vizsgálatakor hibás kritériumokat alkalmazott. A Bizottság nem ismerte el azt, hogy az egyesült királysági adóalap eltérő mértékű kockázatnak van kitéve akkor, ha a csoporthoz tartozó, az Egyesült Királyságban adóköteles társaságnak hiteleznek, illetve ha a csoporthoz tartozó, az Egyesült Királyságban nem adóköteles társaságnak hiteleznek, és észszerűtlenül arra a következtetésre jutott, hogy a csoporton belüli hitelezés a harmadik félnek való hitelezéshez hasonló.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy még ha feltételezzük is, hogy a szóban forgó EKT-intézkedések első látásra az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek, a megtámadott határozat tévesen állapította meg, hogy a szóban forgó intézkedéseknek az uniós állami támogatási szabályokkal való összeegyeztethetősége semmilyen indokkal nem védhető. Ezenkívül a megtámadott határozat észszerűtlen és következetlen, mivel a Bizottság helyesen elismerte, hogy a Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezete igazolható azokban az esetekben, amikor az említett 9A. rész 5. fejezete szerinti EKT-adóteher kizárólag az „Egyesült Királysághoz kötődő tőke” kritériuma miatt alkalmazandó, mivel e kritérium gyakorlati alkalmazása túlságosan nehéz lehet, ugyanakkor a Bizottság megfelelő indokolás nélkül azt állítja, hogy az említett 9. fejezet nem igazolható azokban az esetekben, amikor a jelentős személyi funkciók kritériuma eredményezi az említett 5. fejezet szerinti EKT-adóteher alkalmazását. Valójában a jelentős személyi funkciók kritériuma a gyakorlatban túlságosan nehezen alkalmazható, így a Bizottságnak meg kellett volna állapítania, hogy az említett 9. fejezet e kritérium alapján is igazolható, ezért arra kellett volna következtetnie, hogy nem áll fenn állami támogatás.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy amennyiben a megtámadott határozatot nem semmisítik meg, az, hogy e határozat végrehajtása keretében a felperesekkel visszatéríttetik az állítólag állami támogatást, uniós jogi alapelveket sértene, ideértve a letelepedés szabadságát és a szolgáltatásnyújtás szabadságát, tekintettel arra, hogy a felperesek esetében a szóban forgó EKT-k más tagállamokban találhatók.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a visszatéríttetésnek a megtámadott határozatban való elrendelése megalapozatlan, és uniós alapelveket sért.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban lényeges elemeket nem indokolt meg megfelelően, úgymint azon megállapítást, miszerint az említett 5. fejezet szerinti EKT-adóteher a jelentős személyi funkciók kritériuma alapján bármilyen nehézség vagy aránytalan teher nélkül alkalmazható.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat sérti a megfelelő ügyintézés elvét is, amely megköveteli, hogy a Bizottság által folytatott közigazgatási eljárás átlátható és kiszámítható legyen, és hogy határozatait észszerű határidőn belül meghozza. Nem észszerű az, hogy a Bizottságnak több mint négy évre volt szüksége ahhoz, hogy a jelen ügyben meghozza a vizsgálatot elrendelő határozatot, és az sem, hogy a vitatott intézkedés hatálybalépését követően több mint hat év elteltével hozott határozatot.

—

állapítsa meg, hogy nem áll fenn jogellenes állami támogatás, semmisítse meg az Egyesült Királyság által a CFC-csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban végrehajtott SA.44896. számú állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i bizottsági határozat 1. cikkét annyiban, amennyiben az megállapítja, hogy jogellenes állami támogatás áll fenn, és semmisítse meg az Egyesült Királyság arra való kötelezését, hogy téríttesse vissza a felperes által ezzel összefüggésben kapott állítólagos jogellenes állami támogatást (a megtámadott határozat 2. és 3. cikke);

—

másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 2. és 3. cikkét annyiban, amennyiben e rendelkezések az állítólagos állami támogatás felperessel való visszatéríttetésére kötelezik az Egyesült Királyságot; és

—

mindenesetre kötelezze a Bizottságot a felperes részéről ezen eljárással összefüggésben felmerült költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a nem kereskedési pénzügyi nyereség elbírálása vonatkozásában félreértelmezte az Egyesült Királyság ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályainak hátterét, célját és működését. A Bizottságnak a megtámadott határozatban tett megállapításai számos nyilvánvaló hibán alapulnak. Közelebbről a Bizottság nyilvánvaló hibákat követett el az Egyesült Királyság általános adórendszerének értelmezése során, az EKT-szabályozás céljainak értelmezése során, a csoportfinanszírozási mentesség különös hatályát illetően és a minősített hitelviszonyok meghatározását illetően.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság hibásan minősítette a csoportfinanszírozási mentességet adómentességnek, és következésképpen előnynek. A nem kereskedési pénzügyi nyereséget illetően a csoportfinanszírozási mentesség adózási rendelkezésnek minősül, és részét képezi az EKT-szabályok hatálya meghatározásának, továbbá nem jelent szelektív előnyt. A Bizottság nem végzett mennyiségi elemzést annak bizonyítása érdekében, hogy előnyről van szó, és arra vonatkozó meggyőző bizonyíték hiányában, hogy a szóban forgó intézkedés előnyt jelent, a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen határozta meg az EKT-szabályok hatásainak értékelésére szolgáló referencia-rendszert, és tévesen tekintette az EKT-szabályokat az Egyesült Királyság általános társaságiadó-rendszerétől elkülönülő szabályrendszernek. A Bizottság félreértelmezte az EKT-szabályok célját, és nem vette figyelembe az Egyesült Királyság mérlegelési mozgásterét.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az állami támogatásra vonatkozó elemzésében nyilvánvaló hibákat vétett, és az összeegyeztethetőség kérdésének vizsgálatakor hibás kritériumokat alkalmazott. A Bizottság nem ismerte el azt, hogy az egyesült királysági adóalap eltérő mértékű kockázatnak van kitéve akkor, ha a csoporthoz tartozó, az Egyesült Királyságban adóköteles társaságnak hiteleznek, illetve ha a csoporthoz tartozó, az Egyesült Királyságban nem adóköteles társaságnak hiteleznek, és észszerűtlenül arra a következtetésre jutott, hogy a csoporton belüli hitelezés a harmadik félnek való hitelezéshez hasonló.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy még ha feltételezzük is, hogy a szóban forgó EKT-intézkedések első látásra az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek, a megtámadott határozat tévesen állapította meg, hogy a szóban forgó intézkedéseknek az uniós állami támogatási szabályokkal való összeegyeztethetősége semmilyen indokkal nem védhető. Ezenkívül a megtámadott határozat észszerűtlen és következetlen, mivel a Bizottság helyesen elismerte, hogy a Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezete igazolható azokban az esetekben, amikor az 5. fejezet szerinti EKT-adóteher kizárólag az „Egyesült Királysághoz kötődő tőke” kritériuma miatt alkalmazandó, mivel e kritérium gyakorlati alkalmazása túlságosan nehéz lehet, ugyanakkor a Bizottság megfelelő indokolás nélkül azt állítja, hogy az említett 9. fejezet nem igazolható azokban az esetekben, amikor a jelentős személyi funkciók kritériuma eredményezi az említett 5. fejezet szerinti EKT-adóteher alkalmazását. Valójában a jelentős személyi funkciók kritériuma a gyakorlatban túlságosan nehezen alkalmazható, így a Bizottságnak meg kellett volna állapítania, hogy az említett 9. fejezet e kritérium alapján is igazolható, ezért arra kellett volna következtetnie, hogy nem áll fenn állami támogatás.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy amennyiben a megtámadott határozatot nem semmisítik meg, az, hogy e határozat végrehajtása keretében a felperessel visszatéríttetik az állítólag állami támogatást, uniós jogi alapelveket sértene, ideértve a letelepedés szabadságát és a szolgáltatásnyújtás szabadságát, tekintettel arra, hogy a felperes esetében a szóban forgó EKT-k más tagállamokban találhatók.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a visszatéríttetésnek a megtámadott határozatban való elrendelése megalapozatlan, és uniós alapelveket sért.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban lényeges elemeket nem indokolt meg megfelelően, úgymint azon megállapítást, miszerint az említett 5. fejezet szerinti EKT-adóteher a jelentős személyi funkciók kritériuma alapján bármilyen nehézség vagy aránytalan teher nélkül alkalmazható.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat sérti a megfelelő ügyintézés elvét is, amely megköveteli, hogy a Bizottság által folytatott közigazgatási eljárás átlátható és kiszámítható legyen, és hogy határozatait észszerű határidőn belül meghozza. Nem észszerű az, hogy a Bizottságnak több mint négy évre volt szüksége ahhoz, hogy a jelen ügyben meghozza a vizsgálatot elrendelő határozatot, és az sem, hogy a vitatott intézkedés hatálybalépését követően több mint hat év elteltével hozott határozatot.

—

semmisítse meg az Egyesült Királyság által a CFC-csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban végrehajtott SA.44896. számú állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i bizottsági határozatot;

—

másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 2. cikkét annyiban, amennyiben az a felperesekre vonatkozik;

—

harmadlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 2. cikkét a csoportfinanszírozási mentesség alapján a 2017. november 24-ét megelőző időszakban nyújtott támogatásokat illetően annyiban, amennyiben az említett cikk a felperesekre vonatkozik;

—

mindenesetre kötelezze a Bizottságot a felperesek részéről ezen eljárással összefüggésben felmerült költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat 1. cikke a következő okokból jogellenes:

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat 2. cikke jogellenes, mivel sérti a jogos bizalmat, valamint a jogbiztonság és az arányosság elvét.

3.

A másodlagosan felhozott harmadik jogalap azon alapul, hogy a visszatéríttetést nem lehet elrendelni azon támogatások vonatkozásában, amelyeket a csoportfinanszírozási mentesség alapján 2017. november 24-ét, azaz az eljárás megindítását elrendelő bizottsági határozat közzétételét megelőzően nyújtottak.

—

semmisítse meg az Egyesült Királyság által a CFC-csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban végrehajtott SA.44896. számú állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i (EU) 2019/1352 bizottsági határozatot teljes egészében annyiban, amennyiben az a felperesre vonatkozik;

—

másodlagosan állapítsa meg, hogy a visszatéríttetendő támogatás összegének meghatározásakor figyelembe kell venni azon veszteséglevonásokat, kedvezményeket, illetve mentességeket, amelyeket a kérelmező igénybe vehetett akkor, amikor a csoportfinanszírozási mentességet kérelmezte, vagy amelyeket a kérelmező akkor vehetett volna igénybe, ha nem kérelmezte volna a csoportfinanszírozási mentességet, éspedig mindkét esetben akkor is, ha az e veszteséglevonások, kedvezmények, illetve mentességek igénybevételéhez való jog az Egyesült Királyság joga értelmében már elévült, és függetlenül attól, hogy azok automatikusak-e, vagy sem;

—

kötelezze az alperest a felperes költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a csoportfinanszírozási mentesség előnyt jelent. A felperes azzal érvel, hogy az alperes nem bizonyította, hogy fennáll az előny minden olyan esetben, amikor a csoportfinanszírozási mentességet kérelmezték.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy nem történt állami vagy állami források révén történő beavatkozás. A Bizottság nem bizonyította, hogy a csoportfinanszírozási mentesség kérelmezése ténylegesen az egyesült királysági társaságiadó-fizetési kötelezettség csökkenését eredményezte.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a csoportfinanszírozási mentesség nem részesít előnyben bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését. A felperes azzal érvel, hogy az alperes hibát követett el, mivel i. a referenciarendszert túlságosan szűken úgy határozta meg, hogy azt a Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részében foglalt szabályok alkotják, nem pedig az Egyesült Királyság tágabb társaságiadó-rendszere; ii. nem értelmezte úgy, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 9. fejezete nem tér el ugyanezen rész 5. fejezetétől; és iii. nem ismerte el, hogy még ha az említett 9. fejezet az 5. fejezettől való eltérést is jelent, azt igazolja az említett 9A. rész jellege, illetve általános szerkezete.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a csoportfinanszírozási mentesség nem érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. A felperes szerint a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a csoportfinanszírozási mentesség alkalmas arra, hogy befolyásolja a multinacionális csoportok azzal kapcsolatos döntéseit, hogy az Európai Unióban hol helyezzék el a csoportfinanszírozási funkcióikat és székhelyüket.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a csoportfinanszírozási mentesség nem torzítja a versenyt, és nem is fenyeget azzal. A felperes szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy a csoportfinanszírozási mentesség kérelmezése ténylegesen az egyesült királysági társaságiadó-fizetési kötelezettség csökkenését eredményezte.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy az állítólagos támogatás visszatéríttetése ellentétes lenne az európai uniós jog általános elveivel. A felperes azzal érvel, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. része 5. fejezetének 371EB. szakasza szerinti jelentős személyi funkciók kritériumát jogbizonytalanság jellemzi, továbbá hogy az Egyesült Királyság mérlegelési mozgástérrel rendelkezett e jogbizonytalanság megszüntetését illetően, és hogy az alperes megsértette azon kötelezettségét, hogy valamennyi releváns tényezőt átfogóan elemezze. A támogatás visszatéríttetésének elrendelésével a Bizottság megsértette az (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (1) 16. cikkének (1) bekezdését, amely tiltja a támogatás visszatéríttetését abban az esetben, ha a visszatéríttetés sértené az európai uniós jog valamely általános elvét.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a szelektív előnyt kiküszöbölné és a visszatéríttetés nem lenne szükséges abban az esetben, ha az Egyesült Királyság a csoportfinanszírozási mentességet visszamenőlegesen kiterjesztené az upstream hitelezésre és a harmadik feleknek történő hitelezésre. A felperes azzal érvel, hogy az alperes nem ismerte el, hogy az ilyen kiterjesztés bármilyen szelektív előnyt kiküszöbölne (feltéve, hogy ilyen előny fennáll), és ebben az esetben nem lenne szó az európai uniós jog értelmében visszatéríttetendő jogellenes állami támogatásról.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a visszatéríttetendő támogatás összegének meghatározásakor figyelembe kell venni azon veszteséglevonásokat, kedvezményeket, illetve mentességeket, amelyeket a kérelmező igénybe vehetett (kérelem, illetve választás útján vagy automatikusan) akkor, amikor a csoportfinanszírozási mentességet kérelmezte, vagy amelyeket a kérelmező akkor vehetett volna igénybe, ha nem kérelmezte volna a csoportfinanszírozási mentességet, éspedig akkor is, ha az e veszteséglevonások, kedvezmények, illetve mentességek igénybevételéhez való jog az Egyesült Királyság joga értelmében már elévült. A felperes azzal érvel, hogy a megtámadott határozat (203) preambulumbekezdésének ez a helyes értelmezése, azonban amennyiben azt mégsem így kellene értelmezni, a megtámadott határozat hibás, mivel e veszteséglevonások, kedvezmények, illetve mentességek figyelmen kívül hagyása a támogatás összegének túlértékeléséhez vezetne, ami a belső piacon a verseny torzulását eredményezné.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nem fejtette ki a minősített forrásokkal kapcsolatos mentességgel és a kamatmegfelelési adómentességgel kapcsolatos indokait, és nem elemezte átfogóan valamennyi releváns tényezőt. A felperes azzal érvel, hogy az alperes nem tett különbséget a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 9. fejezetében foglalt három elkülönülő mentesség között, amelyek egymástól függetlenül alkalmazandók, és nem értelmezte úgy, hogy a minősített forrásokkal kapcsolatos mentesség és a kamatmegfelelési adómentesség nem jelent referenciát a jelentős személyi funkciók kritériumához, és hogy a kamatmegfelelési adómentességnek a 9. fejezetben való léte azt bizonyítja, hogy az alperes tévesen túlságosan szűken határozta meg a referenciarendszert úgy, hogy azt az említett 9A. részben foglalt szabályok alkotják, nem pedig az Egyesült Királyság tágabb társaságiadó-rendszere.

—

semmisítse meg az Egyesült Királyság által a CFC-csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban végrehajtott SA.44896. számú állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i (EU) 2019/1352 bizottsági határozatot (HL 2019. L 216., 1. o.);

—

kötelezze az alperest a felperes költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az adórendszer elemzésére szolgáló referenciakeret megválasztásakor tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el. A felperes szerint az alperesnek az Egyesült Királyság társaságiadó-rendszerét kellett volna referenciakeretként figyelembe vennie, és nem csupán magát az ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályozást.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy az alperes az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazása során tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el, amikor az EKT-szabályozás elemzésekor hibás megközelítést követett. A Bizottság a megtámadott határozat (124)–(126) preambulumbekezdésében tévesen tekintette úgy, hogy a Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezetében foglalt rendelkezések eltérnek az említett rész 5. fejezetében foglalt általános adórendelkezésektől.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (127)–(151) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a szelektivitás kritériuma teljesül, mivel ténybeli és jogi szempontból hasonló helyzetben lévő vállalkozások eltérő bánásmódban részesülnek.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 371ID. szakasza szerinti 75 %-os mentességet igazolja az adórendszer jellege és általános szerkezete.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy az említett 9. fejezetben foglalt mentességek feltételeit teljesítő EKT-kra mint kategóriára kivetett adóteher sértené a felperes EUMSZ 49. cikkben biztosított letelepedési szabadságát.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a 75 %-os mentességgel és a rögzített aránnyal kapcsolatban nyilvánvaló mérlegelési, illetve értékelési hibát követett el.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság határozata nem felel meg a hátrányos megkülönböztetés tilalma, illetve az egyenlőség általános uniós jogi elvének.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor analógia útján alkalmazta az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv (1) rendelkezéseit, illetve indokolatlanul támaszkodott az említett irányelvre, amely időbeli hatályánál fogva nem alkalmazandó.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (176) preambulumbekezdésében megállapította, hogy létezik egy kedvezményezetti kategória (amelybe a felperes is tartozik), és hogy a felperes támogatásban részesült, amelyet a megtámadott határozat 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vissza kell téríttetni.

—

semmisítse meg az Egyesült Királyság által a CFC-csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban végrehajtott SA.44896. számú állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i (EU) 2019/1352 bizottsági határozatot (HL 2019. L 216., 1. o.) annyiban, amennyiben az megállapítja, hogy az állítólagos támogatási intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak minősül, és elrendeli annak kamatokkal együtt – többek között a felperessel – való visszatéríttetését;

—

másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 2., 3. és 4. cikkét annyiban, amennyiben azok elrendelik a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatás kamatokkal együtt – többek között a felperessel – való visszatéríttetését;

—

kötelezze a Bizottságot saját költségeinek és a felperes ezen eljárással összefüggésben felmerült költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, amikor megállapította, hogy az állítólagos támogatási intézkedés szelektív előnnyel jár:

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, mivel nem bizonyította, hogy az állítólagos támogatási intézkedés alkalmas volt arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet, és a verseny torzításával fenyegetett.

3.

A másodlagosan felhozott harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette a EUMSZ 49. cikket, amikor az állítólagos támogatási intézkedést a belső piaccal összeegyeztethetetlen olyan állami támogatásnak minősítette, amely nem sérti az EUMSZ 49. cikkben biztosított letelepedési szabadságot.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód alapelvét, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét azáltal, hogy:

5.

A másodlagosan felhozott ötödik jogalap azon alapul, hogy még ha az állítólagos támogatási intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik is, a Bizottság megsértette az (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (2) 16. cikkének (1) bekezdését, amikor elrendelte az állítólag összeegyeztethetetlen támogatás összegének az állítólagos támogatási intézkedés kedvezményezettjeitől való visszatéríttetését, mivel e visszatéríttetés sérti az uniós jog általános elveit, nevezetesen a bizalomvédelem elvét és a jogbiztonság elvét.

—

állapítsa meg, hogy nem áll fenn jogellenes állami támogatás, semmisítse meg az Egyesült Királyság által a CFC-csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban végrehajtott SA.44896. számú állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozatot annyiban, amennyiben az megállapítja, hogy jogellenes állami támogatás áll fenn, és semmisítse meg az Egyesült Királyság arra való kötelezését, hogy téríttesse vissza a felperesekkel az ezzel összefüggésben kapott állítólagos jogellenes állami támogatást (a megtámadott határozat 2. és 3. cikke);

—

másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 2. és 3. cikkét annyiban, amennyiben azok az állítólagos állami támogatás felperesekkel való visszatéríttetésére kötelezik az Egyesült Királyságot; és

—

mindenesetre kötelezze a Bizottságot a felperesek részéről ezen eljárással összefüggésben felmerült költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat nyilvánvalóan tévesen értékeli a releváns ténybeli és jogi elemeket. Közelebbről a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság tévesen értelmezte azt, hogy az Egyesült Királyság szóban forgó EKT-szabályai a nem kereskedési pénzügyi nyereség elbírálása vonatkozásában hogyan működnek. Továbbá arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat hibásan tekintette a csoportfinanszírozási mentességet adómentességnek. Ez különösen nyilvánvaló, tekintettel arra, hogy a jelen kereset tárgyát képező kölcsönök egy részét minősített forrásokból finanszírozták.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy az EKT-szabályok az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatási intézkedésnek minősülnek, és hogy ennélfogva az említett szabályok bizonyos piaci szereplők számára szelektív előnyt jelentenek. Pontosabban a Bizottság hibásan határozta meg az EKT-szabályok hatásainak értékelésére szolgáló referencia-rendszert, és hibásan tekintett két különböző helyzetet azon helyzethez hasonlónak, amelyben a csoportfinanszírozási mentesség alkalmazandó. E két hiba valamelyike, illetve mindkét hiba következtében a Bizottság tévesen állapította meg, hogy e szabályok bizonyos piaci szereplők számára szelektív előnnyel járnak. Továbbá a felperesek azzal érvelnek, hogy a Bizottság tévesen tekintette az EKT-szabályokat az Egyesült Királyság általános társaságiadó-rendszerétől elkülönülő szabályrendszernek, miközben figyelmen kívül hagyta az Egyesült Királyság társaságiadó-rendszerének olyan egyéb jellemzőit, amelyek arra hivatottak, hogy az EKT-szabályokkal együttesen érvényesüljenek. Ennek eredményeképpen a Bizottságnak az összehasonlíthatósággal és a szelektivitással kapcsolatos elemzését a releváns ténybeli elemek értékelése során elkövetett nyilvánvaló hibák és téves jogalkalmazás jellemzi.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy még ha feltételezzük is, hogy a szóban forgó EKT-intézkedések az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak minősülnek, a megtámadott határozat tévesen állapította meg, hogy a szóban forgó intézkedéseknek az uniós állami támogatási szabályokkal való összeegyeztethetősége semmilyen indokkal nem védhető. Ezenkívül a megtámadott határozat észszerűtlen és következetlen, mivel a Bizottság helyesen elismerte, hogy a Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezete igazolható azokban az esetekben, amikor az 5. fejezet szerinti EKT-adóteher kizárólag az „Egyesült Királysághoz kötődő tőke” kritériuma miatt alkalmazandó, mivel e kritérium gyakorlati alkalmazása túlságosan nehéz lehet, ugyanakkor a Bizottság megfelelő indokolás nélkül azt állítja, hogy az említett 9. fejezet nem igazolható azokban az esetekben, amikor a jelentős személyi funkciók kritériuma eredményezi az EKT-adóteher alkalmazását. Valójában, noha a felperesekkel kapcsolatos tényállás alapján egyértelmű a helyzet, a jelentős személyi funkciók kritériuma a gyakorlatban általában túlságosan nehezen alkalmazható, így a Bizottságnak meg kellett volna állapítania, hogy az említett 9. fejezet e kritérium alapján is igazolható, ezért arra kellett volna következtetnie, hogy nem áll fenn állami támogatás.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy amennyiben a megtámadott határozatot nem semmisítik meg, az, hogy e határozat végrehajtása keretében a felperesekkel visszatéríttetik az állítólag állami támogatást, uniós jogi alapelveket sértene, ideértve a letelepedés szabadságát és a szolgáltatásnyújtás szabadságát, tekintettel arra, hogy a felperesek esetében a szóban forgó EKT-k más tagállamokban találhatók.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a visszatéríttetésnek a megtámadott határozatban való elrendelése megalapozatlan, és uniós alapelveket sért.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban lényeges elemeket nem indokolt meg megfelelően. A felperesek szerint a Bizottság érdemben nem vizsgálta meg a „minősített forrásokkal” kapcsolatos mentességet, és nem vizsgálta meg annak indokait, illetve igazolásait. Más példák azt a megállapítást tartalmazzák, hogy az említett 5. fejezet szerinti EKT-adóteher a jelentős személyi funkciók kritériuma alapján bármilyen nehézség vagy aránytalan teher nélkül alkalmazható.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat sérti a megfelelő ügyintézés elvét is, amely megköveteli, hogy a Bizottság által folytatott közigazgatási eljárás átlátható és kiszámítható legyen, és hogy határozatait észszerű határidőn belül meghozza. Nem észszerű az, hogy a Bizottságnak több mint négy évre volt szüksége ahhoz, hogy a jelen ügyben meghozza a vizsgálatot elrendelő határozatot, és az sem, hogy a vitatott intézkedés hatálybalépését követően több mint hat év elteltével hozott határozatot.

—

semmisítse meg az Egyesült Királyság által a CFC-csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban végrehajtott SA.44896. számú állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i (EU) 2019/1352 bizottsági határozatot (HL 2019. L 216., 1. o.);

—

másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 2. cikkét annyiban, amennyiben az sérti a felperesnek az EUMSZ 49. cikkben biztosított letelepedési szabadságát; és

—

mindenesetre kötelezze a Bizottságot a felperes költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor megállapította, hogy a csoportfinanszírozási mentességre vonatkozó szabályozás (a vitatott intézkedés) az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett, e rendelkezés hatálya alá tartozó gazdasági előnyt nyújt.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a referencia-rendszernek a „szelektivitás” elemzése céljából való meghatározása során tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el, amikor az általa megállapított referencia-rendszer releváns célkitűzéseit hibásan, illetve hiányosan azonosította, és e célkitűzéseket nem megfelelően értelmezte.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el, amikor a vitatott intézkedést az általa megállapított referencia-rendszertől való eltérésnek minősítette.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el, amikor a vitatott intézkedést prima facie szelektívnek minősítette, mivel tévesen állapította meg, hogy az jogi és ténybeli szempontból hasonló helyzetben lévő vállalkozásokat eltérő bánásmódban részesít.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor a vitatott intézkedés szelektivitásának értékelésekor figyelembe vette az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelvet, (1) noha e jogszabály csak azon időszak végét követően lépett hatályba, amely során a Bizottság megállapította, hogy a vitatott intézkedés állami támogatásnak minősül.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a megtámadott határozat meghozatala során az Egyesült Királyság adóztatási szuverenitását megsértve visszaélt hatáskörével.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el, amikor megállapította, hogy az állítólagos eltérés nem igazolt azzal kapcsolatosan, hogy a minősített hitelviszonyokból származó nem kereskedési pénzügyi nyereség adóztatása prima facie a Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 371EB. szakaszának (egyesült királyságbeli tevékenységek) hatálya alá tartozik. Ami a „minősített forrásokra” és a „kamatmegfelelési nyereségre” vonatkozó mentességet illeti, a Bizottság határozata továbbá azért is hibás, mert e mentességek igazolását, illetve azok igazolásának hiányát illetően nem ad semmilyen indokolást.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdését és az (EU) 2015/1589 rendelet (2) 6. cikkét, továbbá az Alapjogi Charta 41. cikke szerinti megfelelő ügyintézés elvét. Közelebbről a Bizottság az eljárás megindítását elrendelő határozatában nem jelezte, hogy kétségei vannak a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 371ID. szakasza szerinti „75%-os mentesség” igazolását illetően, annak érdekében, hogy a csoporton belüli hitelezési tevékenységgel összefüggésben elkerülje a jelentős személyi funkciókkal kapcsolatos elemzés elvégzésével járó gyakorlati nehézségeket, továbbá nem adott megfelelő lehetőséget arra, hogy az érdekelt felek ezzel kapcsolatban kifejthessék észrevételeiket; a Bizottság a vizsgálat során e tekintetben nem kért észrevételeket az érdekelt felektől; és a megtámadott határozatban az érdekelt felek által e tekintetben benyújtott észrevételeket inkább figyelmen kívül hagyta. Következésképpen a megtámadott határozat semmis.

10.

A tizedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az egyesült királyságbeli társaságoknak a külföldi leányvállalatok nyeresége tekintetében „csak a belföldi eszközöknek és tevékenységeknek betudható mértékben” történő megadóztatása nem korlátozza a letelepedési szabadságot, és hogy a vitatott intézkedésnek nem kellett megfelelnie a Szerződésben biztosított szabadságoknak.

A megtámadott határozat 2. cikkének megsemmisítése iránti (másodlagos) kérelmének alátámasztására a felperes a következő jogalapra hivatkozik:

11.

A tizenegyedik jogalap azon alapul, hogy még ha a megtámadott határozat állami támogatási programnak minősül is (amiről nincs szó), a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a támogatás visszatéríttetése nem sérti az uniós jog alapelveit, és amikor a visszatéríttetést arra tekintet nélkül rendelte el, hogy az ellenőrzött külföldi társaság letelepedése és a csoporton belüli, külföldi illetőségű társaságok számára való hitelezési tevékenysége valójában a letelepedési szabadság gyakorlásának körébe tartozik-e. Közelebbről a jelen ügyben a visszatéríttetés sérti a felperesnek az EUMSZ 49. cikk szerinti letelepedési szabadságát. E jogsértésre tekintettel a visszatéríttetésnek a megtámadott határozat 2. cikkében való elrendelését meg kell semmisíteni.

—

semmisítse meg az Egyesült Királyság által a CFC-csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban végrehajtott SA.44896. számú állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i (EU) 2019/1352 bizottsági határozatot (HL 2019. L 216., 1. o.);

—

másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 2. cikkét annyiban, amennyiben az sérti a felperesnek az EUMSZ 49. cikkben biztosított letelepedési szabadságát; és

—

mindenesetre kötelezze a Bizottságot a felperes költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor megállapította, hogy a csoportfinanszírozási mentességre vonatkozó szabályozás (a vitatott intézkedés) az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett, e rendelkezés hatálya alá tartozó gazdasági előnyt nyújt.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a referencia-rendszernek a „szelektivitás” elemzése céljából való meghatározása során tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el, amikor az általa megállapított referencia-rendszer releváns célkitűzéseit hibásan, illetve hiányosan azonosította, és e célkitűzéseket nem megfelelően értelmezte.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el, amikor a vitatott intézkedést az általa megállapított referencia-rendszertől való eltérésnek minősítette.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el, amikor a vitatott intézkedést prima facie szelektívnek minősítette, mivel tévesen állapította meg, hogy az jogi és ténybeli szempontból hasonló helyzetben lévő vállalkozásokat eltérő bánásmódban részesít.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor a vitatott intézkedés szelektivitásának értékelésekor figyelembe vette az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelvet, (1) noha e jogszabály csak azon időszak végét követően lépett hatályba, amely során a Bizottság megállapította, hogy a vitatott intézkedés állami támogatásnak minősül.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a megtámadott határozat meghozatala során az Egyesült Királyság adóztatási szuverenitását megsértve visszaélt hatáskörével.

8.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el, amikor megállapította, hogy az állítólagos eltérés nem igazolt azzal kapcsolatosan, hogy a minősített hitelviszonyokból származó nem kereskedési pénzügyi nyereség adóztatása prima facie a Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 371EB. szakaszának (egyesült királyságbeli tevékenységek) hatálya alá tartozik. Ami a „minősített forrásokra” és a „kamatmegfelelési nyereségre” vonatkozó mentességet illeti, a Bizottság határozata továbbá azért is hibás, mert e mentességek igazolását, illetve azok igazolásának hiányát illetően nem ad semmilyen indokolást.

9.

A kilencedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdését és az (EU) 2015/1589 rendelet (2) 6. cikkét, továbbá az Alapjogi Charta 41. cikke szerinti megfelelő ügyintézés elvét. Közelebbről a Bizottság az eljárás megindítását elrendelő határozatában nem jelezte, hogy kétségei vannak a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 371ID. szakasza szerinti „75%-os mentesség” igazolását illetően, annak érdekében, hogy a csoporton belüli hitelezési tevékenységgel összefüggésben elkerülje a jelentős személyi funkciókkal kapcsolatos elemzés elvégzésével járó gyakorlati nehézségeket, továbbá nem adott megfelelő lehetőséget arra, hogy az érdekelt felek ezzel kapcsolatban kifejthessék észrevételeiket; a Bizottság a vizsgálat során e tekintetben nem kért észrevételeket az érdekelt felektől; és a megtámadott határozatban az érdekelt felek által e tekintetben benyújtott észrevételeket inkább figyelmen kívül hagyta. Következésképpen a megtámadott határozat semmis.

10.

A tizedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az egyesült királyságbeli társaságoknak a külföldi leányvállalatok nyeresége tekintetében „csak a belföldi eszközöknek és tevékenységeknek betudható mértékben” történő megadóztatása nem korlátozza a letelepedési szabadságot, és hogy a vitatott intézkedésnek nem kellett megfelelnie a Szerződésben biztosított szabadságoknak.

A megtámadott határozat 2. cikkének megsemmisítése iránti (másodlagos) kérelmének alátámasztására a felperes a következő jogalapra hivatkozik:

11.

A tizenegyedik jogalap azon alapul, hogy még ha a megtámadott határozat állami támogatási programnak minősül is (amiről nincs szó), a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a támogatás visszatéríttetése nem sérti az uniós jog alapelveit, és amikor a visszatéríttetést arra tekintet nélkül rendelte el, hogy az EKT letelepedése és a csoporton belüli, külföldi illetőségű társaságok számára való hitelezési tevékenysége valójában a letelepedési szabadság gyakorlásának körébe tartozik-e. Közelebbről a jelen ügyben a visszatéríttetés sérti a felperesnek az EUMSZ 49. cikk szerinti letelepedési szabadságát. E jogsértésre tekintettel a visszatéríttetésnek a megtámadott határozat 2. cikkében való elrendelését meg kell semmisíteni.

—

nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak;

—

semmisítse meg a 2019. július 26-i C(2019)5498 final bizottsági határozatot;

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy megsértették a felpereseket az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján megillető alapvető eljárási jogokat, amennyiben a megtámadott határozat elfogadásának körülményei és e határozat tartalma azt mutatják, hogy a Bizottságnak ténylegesen kétségei voltak a hivatalos vizsgálati eljárás lefolytatása tekintetben.

2.

A második, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalap.

—

semmisítse meg a felperes kérelmét a 773/2004 rendelet (1) 7. cikkének (2) bekezdése alapján elutasító, 2019. augusztus 12-i C(2019) 6099 final (AT.40459. számú ügy) európai bizottsági határozatot, valamint

—

az Európai Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

A lényeges eljárási szabályok megsértésére alapított első jogalap.

A felperes szerint a Bizottság megsértette az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (1) bekezdésével és a 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összefüggésben értelmezett 1/2003 rendelet (2) 7. cikkének (1) és (2) bekezdését, valamint a 773/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdését, azáltal hogy megsértette az észszerű határidő elvét, mivel a határozatot csak közel két évvel a panasz elutasítására irányuló szándékról tájékoztató 2017. szeptember 13-i levél közlése után fogadta el, ami befolyásolta az eljárás kimenetelét. A Bizottság megsértette az ügy megvizsgálásához fűződő felperesi jogot is, és nem indokolta részletesen a panasz elutasításának okait, ami tükröződött a panasz elutasítására irányuló szándékról tájékoztató 2017. szeptember 13-i levél általános tartalmában és a megtámadott határozat lakonikus indokolásában.

2.

A Szerződések megsértésére alapított második jogalap.

A felperes szerint a Bizottság megsértette a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot, azaz az EUSZ 2. cikket együttesen értelmezve az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével, mivel azt állapította meg, hogy az Urząd Ochrony Konkurencji i Konsumentów (verseny- és fogyasztóvédelmi hivatal, Lengyelország) elnöke „különösen megfelelő szervnek tűnik a panaszban […] felvetett kérdések megvizsgálására” (a megtámadott határozat 21. pontja), és mivel ily módon figyelmen kívül hagyta legalábbis az észszerű kétségeket a jogállamiság lengyelországi fenntartására és ezzel összefüggésben a bírók függetlenségére, valamint az Urząd Ochrony Konkurencji i Konsumentów elnökének függetlenségére vonatkozóan. A Bizottság figyelmen kívül hagyta többek között a lengyelországi bírósági rendszer átszervezésének kérdését, valamint azt a tényt, hogy a verseny- és a fogyasztóvédelem területére tartozó ügyeket a Sąd Najwyższyn (legfelsőbb bíróság) az új, rendkívüli felülvizsgálati és közügyi kamara vizsgálja, amelynek kinevezési szabályai hasonlóak a fegyelmi tanács kinevezési szabályaihoz.

3.

A szintén a Szerződések megsértésére alapított harmadik jogalap.

A felperes szerint a Bizottság megsértette az EUMSZ 102. cikket, összefüggésben értelmezve az EUMSZ 17. cikk (1) bekezdésének második mondatával és a 773/2004/EK rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével, valamint az 1/2003/EK tanácsi rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdésével, mivel az uniós érdek értékelése és az érintett piac meghatározása során nyilvánvaló értékelési hibát követett el. A Bizottság úgy vélte, hogy a piac, amelyen az állítólagos jogsértés bekövetkezett „alapvetően a belföldi vasúti piacra korlátozódott, még akkor is, ha az állítólagos jogsértés a külföldön bejegyzett vállalkozásokat is érinthette volna”. A Bizottság az EUMSZ 102. cikk hatékony érvényesülését (effet utile) sem biztosította.

—

helyezze hatályon kívül az alperes törlési osztályának 2018. augusztus 1-jei16 223 C. sz. (törlés) határozatát és az alperes első fellebbezési tanácsának az R 1934/2018-1. sz. fellebbezési eljárásban 2019. szeptember 5-én hozott határozatát;

—

a 16 637 266. sz. európai uniós védjegyet teljes mértékben, az alperes által lajstromba vett és hitelesített módon tartsa lajstromban;

—

másodlagosan, amennyiben az ügyben eljáró bíróság arra az álláspontra jut, hogy további tényállási elemek megállapítása szükséges, kötelezze az alperest, hogy határozzon újból a „PedalBox +” szabadon tartandóságáról, figyelmen kívül hagyva a SPEED-BUSTER GmbH & Co. KG., Mosaikweg 18, 53489 Sinzig, Németország, illetve a CPA Performance GmbH, Jurastraße 1, 73119 Zell unter Aichelberg, Németország termékcímkézését.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 59. cikke (2) bekezdésének megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére, ideértve a felperesnek a fellebbezési tanács előtt felmerült költségeit is.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 95. cikke (1) bekezdésének megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának megsértése;

—

a jogbiztonság elvének sérülése amiatt, hogy az EUIPO gyakorlatától eltérő határozat született igen hasonló védjegyek tekintetében, és a határozatokat indokolni kell.

—

nyilvánítsa semmisnek a Bizottság által az AT.40522 – Metal Packaging (ex Pandora) ügyben 2019. november 20-án hozott, információk szolgáltatására kötelező C(2019) 85 01 final határozatot, és

—

a Bizottságot kötelezze a felperesek részéről felmerült költségek viselésére.

1.

Első jogalap: a védelemhez való jog figyelmen kívül hagyása

Az első jogalap keretében a felperesek előadják, hogy a megtámadott határozat figyelmen kívül hagyja a védelemhez való alapvető jogot, mivel a feltett kérdések túlnyomó részben olyan okiratokon és információkon alapulnak, amelyeket a felperesek korábban mentességben részesülő felekként adtak át a Bundeskartellamt (szövetségi kartellhatóság, Németország) részére az előtte folyamatban lévő eljárás során. A Bizottság ezeket az okiratokat és információkat a Bundeskartellamttal folytatott megengedhetetlen információcsere, illetve az azon alapuló jogellenes vizsgálat részeként szerezte be.

2.

Második jogalap: a szubszidiaritás elvének megsértése folytán a Bizottság hatáskörének hiánya

A második jogalap keretében a felperesek előadják, hogy a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy velük szemben eljárást folytasson és elfogadja a megtámadott határozatot. Tekintettel ugyanis a Bundeskartellamt által elvégzett kiterjedt vizsgálatokra és arra a nemzeti eljárásra, amely már lehetővé teszi az ügy eldöntését, nem világos, hogy a Bundeskartellamt miért nem lett volna alkalmas arra, hogy ebben az ügyben végig lefolytassa a vizsgálatot, illetve hogy a Bizottság miért van kedvezőbb helyzetben a vitatott vizsgálati intézkedés végrehajtására.

3.

Harmadik jogalap: elégtelen indokolás

A harmadik jogalap keretében a felperesek előadják, hogy a megtámadott határozatnak elégtelen az indokolása, mivel nem tartalmaz magyarázatot arra vonatkozóan, hogy a Bizottság a szubszidiaritás elvének fényében miért ítéli úgy, hogy hatáskörrel rendelkezik a felperesekkel szembeni vizsgálat lefolytatására.

4.

Negyedik jogalap: az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke szerinti megfelelő ügyintézéshez való jog megsértése

A negyedik jogalap keretében a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság megsértette a megfelelő ügyintézés elvét és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkét, mivel a megtámadott határozat aránytalan volt, továbbá megsértette a felperesek jogos bizalmát, valamint a pártatlanság és a tisztességes eljárás elvét.

5.

Ötödik jogalap: hatáskörrel való visszaélés

Az ötödik jogalap keretében a felperesek előadják, hogy az információkérés a céljaival ellentétes megfontolásokon alapul, mivel a Bizottság a vizsgálati eljárás, különösen pedig a megtámadott határozat révén a Bundeskartellamttal együttműködve azt a célt követi, hogy megkerülje az EUMSZ 101. cikk megsértésének szankcionálására vonatkozó azon rendelkezéseket, amelyeket a német jog előír.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

ítéletében engedélyezze az El Clasico (összetett) ábrás védjegy Európai Uniót megjelölő 1 379 292. sz. nemzetközi lajstromozását a 41. osztály vonatkozásában a Liga Nacional de Fútbol Profesional jogosult javára;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (3) bekezdésének megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a vitatott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 47. cikke (2) bekezdésének megsértése;

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 18. cikkének megsértése;

—

Az (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 10. cikke (3) bekezdésének megsértése;

—

Az (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 71. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 71. cikke (1) bekezdésének megsértése;

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot és újbóli megvizsgálásra utalja vissza az EUIPO elé;

—

változtassa meg a megtámadott határozatot;

—

a felperes javára ítélje meg a költségeket.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az alperest kötelezze a felperes eljárási költségeinek viselésére.

—

a fent említett határozatot oly módon változtassa meg, hogy a felperes 2018. március 21-i fellebbezésének teljes egészében helyt ad, és a szóban forgó formatervezési minta érvényes marad;

—

az alperest kötelezze a felperes eljárási költségeinek viselésére.

—

Alapvető eljárási követelmények megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

a megtámadott határozatot helyezze hatályon kívül vagy változtassa meg, és hagyja helyben a felszólalási osztálynak az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) B2976549. sz. eljárásában 2018. december 10-én hozott határozatát;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére;

—

tűzzön ki határnapot a tárgyalásra.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

1.

Az első, a Szerződések megsértésére alapított jogalap

2.

A második, a jogbiztonság elvének megsértésére alapított jogalap

3.

A harmadik, az arányosság elvének a vállalkozás szabadságára tekintettel való megsértésére alapított jogalap