8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/1

A.

mivel az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) a tagjelölt országok és a potenciális tagjelölt országok rendelkezésére álló eszközök és programok, nevezetesen a PHARE, a SAPARD, az ISPA, a Törökországnak biztosított előcsatlakozási pénzügyi támogatás, valamint a CARDS helyébe lépő új pénzügyi eszköz, amely az uniós támogatások ezen országok különleges szükségleteinek és irányítási kapacitásának megfelelő, rugalmas módon történő ésszerűsítését célozza;

B.

mivel az előcsatlakozási támogatási eszköz az alábbi, a kedvezményezett országok szükségletei alapján meghatározott prioritásokat megtestesítő öt alkotóelemből áll:

C.

mivel az előcsatlakozási támogatási eszköz alapvető tényező a polgárok életszínvonala, a szociális normák, az infrastruktúra, valamint a regionális és határon átnyúló együttműködés javítása szempontjából, illetve az emberi jogok tiszteletben tartásának a tagjelölt és lehetséges tagjelölt országokban való elősegítése terén;

D.

mivel a bővítési politika terén a költségvetés végrehajtása feletti parlamenti ellenőrzés célja nemcsak az arról való megbizonyosodás, hogy a közösségi támogatásokat az irányadó rendelkezéseknek és az EU politikáinak megfelelően használták fel, hanem annak értékelése is, hogy azokat valóban a kedvezményezett államok stratégiai és az elért haladásról szóló jelentéseiben meghatározott prioritásokkal összhangban osztották-e el, illetve hogy a közös uniós érdekekre való tekintettel elérték-e a kívánt eredményeket;

E.

mivel lényeges, hogy az IPA végrehajtását szigorúan, és már korai szakaszban megvizsgálják, hogy elkerülhetőek legyenek az olyan problémák, amelyeket a korábbi előcsatlakozási eszközök esetében későn vettek észre, tekintettel arra, hogy a kellő időben figyelembe nem vett szabálytalanságok sokasodni fognak, és később nagyon nehéz lesz ellenük küzdeni, mert állandó rossz gyakorlat formáját fogják ölteni;

F.

mivel a korrupció elleni küzdelem és az ágazati reformok (az igazságszolgáltatás, rendőrség és közigazgatás ágazataiban) nem csupán a felelősségteljes kormányzást és a jogállamiságot befolyásolják, hanem az általános üzleti környezetet is;

G.

mivel az IPA a többéves indikatív tervezési dokumentumok (MIPD) felülvizsgálatával jelentős mértékű rugalmasságot biztosít, és lehetővé teszi a kedvezményezett országok felmerülő igényeihez és irányítási kapacitásához való igazodást;

H.

mivel az 1085/2006/EK tanácsi rendelet (IPA-rendelet) 27. cikke értelmében a Bizottság 2010. december 31-ig félidős értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az IPA végrehajtásáról, amely jelentést adott esetben a rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslat kísér;

I.

mivel a Parlament kérése nyomán a Bizottság vállalta, hogy már 2009-ben elkészíti a külső támogatási eszközök, köztük az IPA félidős értékelését,;

J.

mivel az Európai Parlamentnek már most kommunikálnia kell az előcsatlakozási eszköz általi támogatásban részesülő országok nemzeti parlamentjeivel,

1.

üdvözli, hogy az IPA végrehajtásával kapcsolatban strukturált párbeszéd jött létre a Bizottsággal, és ezzel összefüggésben emlékeztet álláspontjára, konkrétan arra, hogy minden kedvezményezett ország számára egyenlő hozzáférést kell garantálni az ezen eszköz keretében rendelkezésre álló politikai eszközök teljes köréhez, megfelelő prioritást kell biztosítani a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem számára, valamint fokozott figyelmet kell fordítani, különösen parlamenti szinten, az intézményi kapacitásépítésre, a civil társadalmi szervezetek kialakítására, a tolerancia és a megkülönböztetésmentesség elvének előmozdítására irányuló intézkedésekre, a humánerőforrás-fejlesztésre és a kulcsfontosságú politikai területeken való regionális együttműködésre;

2.

örömére szolgál, hogy 2007-ben az IPA kötelezettségvállalásai nagymértékben teljesültek; sajnálatosnak tartja azonban, hogy az első IPA-programokat csak 2007 végén fogadták el, és egyrészt az új eszköz késői elfogadása, másrészt pedig amiatt, hogy a kedvezményezett országok késlekedtek a szükséges struktúrák és irányítási rendszerek létrehozásával, a tényleges végrehajtás csak 2008-ban kezdődött el; sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a projektek végrehajtását, továbbá kísérje figyelemmel a pénzösszegek kiosztását és az elért eredményeket annak biztosítása érdekében, hogy az IPA szemmel látható hatást fejtsen ki az érintett országokban;

3.

megjegyzi, hogy az IPA-rendelet és a 718/2007/EK rendelet (IPA végrehajtási rendelet), azt követően pedig az első többéves indikatív pénzügyi keret és az MIPD-k kései elfogadása következtében mindeddig korlátozott mértékű és eredménytelen volt a 2007-es IPA programokkal és projektekkel kapcsolatos ellenőrzés, értékelés és jelentéstétel; hangsúlyozza, hogy a korábbi előcsatlakozási eszközökről az IPA-ra való zökkenőmentes áttérés érdekében szükség van a programozás folytonosságának biztosítására, valamint a projektek és a kifizetések megfelelő végrehajtására;

4.

úgy véli, hogy elegendő koherencia volt az IPA-val kapcsolatos 2007-es nemzeti programok és az uniós előcsatlakozási politika között, mivel a programokban kitűzött célok többsége összhangban állt az elért haladásról a Bizottság által készített jelentésekben meghatározott prioritásokkal;

5.

megjegyzi, hogy a tagjelölt országok leginkább az uniós szabványok végrehajtására összpontosítanak – nevezetesen a statisztikai, környezetvédelmi és pénzügyi szabványokra –, ami összhangban áll az EU bővítési politikájával; hangsúlyozza azonban, hogy a politikai kritériumok, úgymint a demokratikus irányítás, az emberi jogok, a szabad vallásgyakorlási jog, a nők és a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása, valamint a jogállamiság nem szenvedhetnek csorbát, mivel ezek be nem tartása bonyodalmakhoz és a tárgyalások késedelméhez vezethet; úgy véli, hogy nagyobb egyensúlyra van szükség a politikai kritériumok betartását, valamint az acquis megvalósítását célzó projektek között;

6.

emlékezteti a Bizottságot arra, hogy az Uniónak a reformok előmozdítására vonatkozó legitimitása és képessége jelentősen fokozható, ha az IPA-ból származó támogatást célzottan olyan területekre irányítják, amelyek közvetlenül a tagjelölt országok és a potenciális tagjelölt országok polgárainak javát szolgálják, különös tekintettel a pénzügyi világválság által előidézett nehézségekre és kihívásokra;

7.

következésképpen úgy véli, hogy az IPA-nak támogatnia kell a kedvezményezett országok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a vízumliberalizációra vonatkozó menetrendben megállapított követelményeket teljesíteni tudják, és ennek révén a Nyugat-Balkán polgárai végre rendelkezhessenek a mozgás szabadságával, valamint maradéktalanul részt vehessenek az EU programjaiban és rendszereiben; üdvözli a Bizottság arra vonatkozó szándékát, hogy tovább növelje a Tempus, az Erasmus Mundus és a „Youth in Action” („Fiatalok lendületben”) programok számára az IPA-ból juttatandó pénzösszegeket;

8.

tudomásul veszi, hogy a Bizottságnak módjában állt decentralizált irányítási felhatalmazást adni Horvátországnak az I.–IV. összetevőket illetően, Törökországnak pedig 2008 vége felé az I. és II. összetevőt illetően; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is aktívan működjön együtt a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokkal annak érdekében, hogy azok a közeljövőben képessé váljanak a támogatások decentralizált kezelésére, és ezáltal teljes mértékben hozzáférjenek az IPA valamennyi alkotóeleméhez; hangsúlyozza azonban, hogy a támogatások kezelésére vonatkozó hatáskörök átruházása feltételes és a hatáskörök hatékony gyakorlásától függ;

9.

hangsúlyozza, hogy az IPA használata a Bizottság és a tagjelölt, illetve potenciális tagjelölt országok nemzeti kormányainak közös felelőssége; felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa a delegációi és az illetékes hatóságok közötti együttműködést és kommunikációt, a projekt-végrehajtási eljárások állandó ellenőrzésének kialakítása, illetve a kedvezményezett országok adminisztratív képességének javítását célzó közös intézkedések érdekében;

10.

hangsúlyozza, hogy az IPA-t átlátható és hatékony módon kell kezelni és ellenőrizni, figyelembe véve az egyes országok belső könyvvizsgálati és ellenőrzési rendszereit, akárcsak az előcsatlakozási eljárásoknak a korábbi tagjelölt országok esetében kialakult legjobban bevált gyakorlatait;

11.

elvárja, hogy a Bizottság minden évben jelentést készítsen a Parlament és az illetékes Költségvetési Ellenőrző Bizottság részére az IPA alapjaiból történt kifizetésekről és az alap, illetve az ISPA, IPARD és SAPARD fennmaradó alapjainak végrehajtásáról, részletekkel szolgálva minden egyes kedvezményezett ország esetében, példákat adva a legjobban bevált gyakorlatról, és jelentve minden egyes észrevett problémát vagy szabálytalanságot;

12.

megjegyzi, hogy a 2007-es IPA projektekben nincsenek kellőképpen jelen és nem láthatóak eléggé az olyan horizontális ügyek, mint például a környezetvédelmi hatásvizsgálat, a felelősségteljes kormányzás, a civil társadalom bevonása, az esélyegyenlőség, valamint a megkülönböztetés tilalma; kéri a Bizottságot, hogy különösen a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a kultúrák közötti párbeszéd, valamint a nemek közötti egyenlőség terén dolgozzon ki több kedvezményezettet is támogató regionális és horizontális programokat;

13.

megjegyzi, hogy kiterjedt földrajzi területek és átfogó politikák csak korlátozott mértékű támogatásokban részesülnek, és hogy e támogatások sok kis projektre oszlanak ahelyett, hogy kevesebb, azonban jobban látható projektre összpontosítanának; hangsúlyozza, hogy az éves nemzeti programokban egyensúlyt kell teremteni az elért haladásról szóló jelentésekben megjelölt főbb prioritási területek megfelelő kezelése és a támogatások túlzott elaprózódásának elkerülése között;

14.

kiemeli annak rendkívüli fontosságát és sürgősségét, hogy a kedvezményezett országokban az IPA-t a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem megerősítésére is felhasználják, különös figyelmet fordítva a pénzmosásra, az illegális bevándorlásra és az emberkereskedelemre; megjegyzi, hogy nem minden 2007-es IPA-program foglalkozik kellő mértékben a korrupcióval, annak ellenére, hogy azt az elért haladásról szóló 2008-as jelentések komoly problémaként és fő prioritásként határozták meg; javasolja, hogy Horvátország (15) és Montenegró (16) esetéhez hasonlóan különítsenek el támogatást erre a célra, és felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egységesebb politikát ezen a területen, figyelembe véve az előző bővítési körök tanulságait;

15.

megjegyzi, hogy a kedvezményezett országokban működő civil társadalmi szervezeteket jobban be kellene vonni a projektek kidolgozásába és elindításába; hangsúlyozza, hogy az „igény szerint” létrehozott civil társadalmi szervezetek létrejöttének elkerülése érdekében az IPA programoknak a jövőben foglalkozniuk kell a civil társadalmi szervezetek adományozóktól való szisztematikus függőségével, valamint azzal a kérdéssel, hogy néhány civil társadalmi szervezet etnikai-politikai konfliktusok mentén alakul ki, különösen Bosznia és Hercegovinában, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban, valamint Koszovóban (17); elvárja, hogy az új civiltársadalmi eszköz képes legyen számos, az uniós programok sokféleségével, bonyolultságával és szétaprózódottságával kapcsolatos probléma kezelésére;

16.

hangsúlyozza, hogy a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban folyamatosan támogatni kell a civil társadalmi szervezeteket, hogy versenyképes körülmények alakuljanak ki számukra, és hogy biztosított legyen az IPA eredményorientált végrehajtása érdekében végzett munkájuk fenntarthatósága és a projektirányításban való további aktív részvételük;

17.

megállapítja, hogy az IPA-ból támogatott projektek és tevékenységek esetében helyi szinten alig észlelhető, hogy azok az EU-hoz kötődnek, és nem alakult ki „alulról felfelé” haladó legitimitás az EU-hoz való további közeledés tekintetében;

18.

úgy ítéli meg, hogy nem foglalkoztak megfelelően az oktatással és a fiatalok munkavállalásával, mint a hosszú távú stabilitás és fejlődés előfeltételeivel; kiemeli, hogy fel kell lépni a munkanélküliség, különösen a fiatalok munkanélkülisége és a hosszú távú munkanélküliség ellen, amely nagy jelentőséggel bíró átfogó kérdés; e tekintetben azt javasolja, hogy a Bizottság vizsgálja meg az IPA-ban biztosított rugalmasság jobb kihasználásának lehetőségét annak érdekében, hogy a III–V. alkotóelemhez kapcsolódó intézkedéseket adott esetben az első két alkotóelemből lehessen támogatni;

19.

megállapítja, hogy az előcsatlakozási eszközből nyújtott regionális pénzügyi támogatás viszonylag kis mértékű (a teljes IPA mintegy 10 %-a), különösen annak figyelembevételével, hogy tizenegy intézkedési területet ölel át hat országban, az oktatástól és a fiataloktól a nukleáris biztonságig;

20.

aggódik amiatt, hogy a 2007-ben az IPA-ból a II. alkotóelemhez tartozó intézkedésekre nyújtott támogatás összesen 38 800 000 millió euró volt az IPA 497 200 000 millió eurós teljes összegéhez képest (azaz kevesebb mint 8 %); rámutat arra, hogy ez ellentmond a Bizottság azon állításának, hogy a határokon átnyúló együttműködés segít a megbékélésben és a jószomszédi kapcsolatok kialakításában, valamint különösen lényeges egy olyan térségben, ahol nemrégiben még harcok folytak; sajnálja, hogy a gyakorlatban nehéz volt hatékonyan együttműködni, több ok, köztük az egyes partnerek közötti strukturális és eljárásbeli egyezések hiánya, illetve politikai nehézségek miatt; felhívja a kedvezményezett országokat és a Bizottságot, hogy ezen alkotóelem keretében folytassák az eddigi együttműködést, és a jószomszédi kapcsolatok ápolásának jegyében, valamint a gazdasági integráció elősegítésével összhangban dolgozzanak ki új együttműködést, különösen a környezet, a természeti és kulturális örökség, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem területén;

21.

amiatt is aggódik, hogy 2007-ben a kedvezményezett országok által az IPA-ból nyújtott támogatás igénylésére benyújtott egyetlen program sem foglalkozott közvetlenül a nők jogaival vagy a nemek közötti egyenlőséggel, bár a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseket mind az elért haladásról szóló jelentések, mind a többéves indikatív tervezési dokumentumok fő kihívásként kezelték; megismétli a Bizottság felé irányuló azon felhívását, hogy biztosítson előcsatlakozási támogatásokat a nők jogainak megerősítése érdekében a Balkánon, különösképp a nők helyzetével foglalkozó nem kormányzati szervezeteken és nőjogi szervezeteken keresztül; felhívja a Bizottságot, hogy ennek megfelelően különítsen el forrásokat az IPA-ból a nemek között esélyegyenlőség elvét figyelembe vevő költségvetés-készítés előmozdítására az előcsatlakozási politikában, és ösztönözze a kedvezményezett országokat, hogy nyújtsanak be ennek megfelelő projektjavaslatokat;

22.

hangsúlyozza, hogy minél több nem kormányzati szervezetet be kell vonni az IPA által finanszírozott projektek tervezésébe és végrehajtásába annak biztosítása érdekében, hogy az IPA által nyújtott támogatás a tényleges szükségleteket és az elvárásokat tükrözze, továbbá annak elősegítése céljából, hogy az IPA-projekteket jobban megismerjék, valamint hogy energikus és kezdeményező civil társadalom jöjjön létre a kedvezményezett országokban;

23.

felhívja az Európai Számvevőszéket, hogy 2010 végéig nyújtson be félidős külön értékelő jelentést az előcsatlakozási eszköz végrehajtásáról;

24.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, valamint az IPA-ból támogatásban részesülő országok kormányainak, parlamentjeinek és nemzeti ellenőrző intézményeinek.

8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/7

A.

mivel a szubszidiaritás és az arányosság elve értelmében csak abban az esetben képzelhető el közösségi eszköz elfogadása a több államra kiterjedő vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén, ha bizonyítást nyer, hogy a belső piac kialakulása vagy működése előtt álló akadályokat nemzeti szinten nem lehet megszüntetni,

B.

mivel az adósságok késedelmes kifizetése és kifizetésének elmulasztása egyaránt veszélyeztetik a vállalkozások és a fogyasztók érdekeit, különösen akkor, ha a hitelező, illetve a végrehajtó hatóságok nem rendelkeznek információkkal az adós tartózkodási helyére vagy vagyonára vonatkozóan; mivel ezt a problémát tovább súlyosbítja a jelenlegi gazdasági helyzet, amelyben a pénzforgalom alapvető fontosságú a vállalkozások túlélése szempontjából,

C.

mivel a határokon átnyúló adósságbehajtással kapcsolatos problémák komoly akadályt képezhetnek az Európai Unión belüli fizetési megbízások szabad áramlása előtt, és gátolhatják az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést; mivel továbbá az igazságszolgáltatást és a kereskedelem erkölcsi normáit is aláássa, ha a bírósági határozatokat nem lehet végrehajtani,

D.

mivel az adósságbehajtás általában is jelentős problémát jelent, ami még súlyosabb abban az esetben, ha a követelések határon átnyúló jellegűek, különösen a kisvállalkozások számára, amelyek nem rendelkeznek ilyen ügyekre szakosodott jogászokkal vagy erre a célra fenntartott adósságbehajtó részleggel, és gyakran kerülnek abba a kellemetlen helyzetbe, hogy személyzetüket, szűkös pénzügyi forrásaikat, illetve mindenekelőtt idejüket a termelő tevékenység helyett erre a problémára kell fordítaniuk,

E.

mivel vannak arra utaló jelek, hogy a késedelmes fizetésekről szóló irányelvet (3) nem tartják be vagy nem ismerik kellőképpen; mivel ha ezt az irányelvet most naprakésszé tennék és megfelelően végrehajtanák, annak a késedelmes fizetést vagy nemfizetést csökkentő, jelentős hatása lehetne,

F.

mivel jelentősek az eltérések a szerződésekre és fizetésképtelenségre vonatkozó különböző nemzeti jogrendszerekben abban a tekintetben, hogy a hitelezők a szerződéskötéskor milyen módon biztosíthatják követelésüket, különösen a tulajdonjog-fenntartási kikötések vagy más hasonló mechanizmusok használata révén, amelyeket az említett eltérések miatt időnként megkerülnek,

G.

mivel a bírósági határozatok hatékony végrehajtása vonatkozásában elfogadandó közösségi jogszabályoknak minden adósra vonatkozniuk kell, a jó- vagy rosszhiszemű adósok közötti bármilyen előzetes megkülönböztetés nélkül,

H.

mivel a fizetés alóli kibúvást, a késedelmes fizetést és a tartozások megfizetésének elmulasztását gyakran súlyosítja, hogy a felek a szerződéskötést megelőzően vagy a szerződéskötéskor nem tanúsítanak kellő gondosságot; mivel nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kereskedelmi tudatosságra és a közös referenciakeret alapján meglévő, „európai” stílusú opcionális kikötések lehetséges alkalmazására, ami biztosítaná, hogy a felek már kereskedelmi kapcsolatuk kezdetén megfelelően megfontolják ezeket a kérdéseket,

I.

mivel a Parlament figyelmét felhívták arra, hogy komoly problémát jelenthetnek azok a határon átnyúló ügyek, amelyek ellenszegülő adósokat érintenek, azaz olyan személyeket, akik képesek lennének, de nem hajlandók adósságaik megfizetésére vagy kötelezettségeik teljesítésére, illetve olyan személyeket, akikkel kapcsolatban felmerül az a kockázat, hogy tartozásukat még ellenük kiadott bírósági határozat esetében sem fizetnék meg; mivel úgy tűnik, ezek a személyek gyakran jelentős vagyonnal rendelkeznek különféle szervezetekben, névleges tulajdonosoknál és alapoknál, és a sikeres behajtás nem valósítható meg a szükséges információk nélkül; mivel ezen információkat gyakran úgy kell megszerezni, hogy az ellenszegülő adós arról ne szerezzen tudomást, hiszen ellenkező esetben igen rövid időn belül más joghatóság alá tudná áthelyezni vagyonát,

J.

mivel a Parlament tudomására jutott továbbá, hogy bizonyos szuverén államok közismerten nem tesznek eleget a más államok által továbbított választottbírósági vagy bírósági határozatoknak, aminek eredményeképpen úgynevezett „keselyűalapok” jöttek létre, amelyek nyomott árakon megvásárolják ezeket a szuverén adósságokat, majd a behajtás során próbálnak haszonra szert tenni; mivel valószínűleg jobb és méltányosabb lenne megfelelő eszközök révén lehetővé tenni, hogy az eredeti hitelezők hajthassák be a tartozásokat,

K.

mivel feltehetőleg kevés olyan állam van, amely egyáltalán nem rendelkezik határain kívüli vagyonnal, és – ha a hitelezőnek nincs reménye arra, hogy (kizárólag) saját tagállamában vagy az érintett államban elérje az adósság behajtását – csak a külföldi bíróságokon, különösen az EU más tagállamainak bíróságain találhat hatékony jogorvoslatot,

L.

mivel a Brüsszel I. rendelet (4) értelmében valamennyi tagállam a saját nemzeti joga által körülírt és meghatározott ideiglenes intézkedéseket alkalmazhatja, és az említett rendelet alkalmazásában az ex parte végzések nem képezik kölcsönös elismerés és végrehajtás tárgyát; mivel az inter partes végzéseket a fogadó bíróság foganatosítja, az ezen bíróság rendelkezésére álló olyan eszköz útján, amely az eredetivel leginkább egyenértékű,

M.

mivel az ideiglenes intézkedések az alábbiakat tartalmazhatják: i) rendelkezés a határozat végrehajtási intézkedései alá vonható vagyonnal kapcsolatos információ közléséről, ii) rendelkezés a vagyon végrehajtásig történő megóvásáról, iii) közbenső fizetési meghagyás, amely azonnali kifizetést biztosít a hitelező javára, amíg a vitatott ügyben határozat nem születik,

N.

mivel az ideiglenes intézkedések engedélyezését a Bíróság által alkalmazottakhoz hasonló feltételekhez kell kötni, azaz a hitelezőnek meg kell győznie a bíróságot arról, hogy a követelése jogos (olyan végrehajtható joggal rendelkezik, amely bírói végzés vagy közokirat vagy bizonyíték formájában valószínűsíti a követelést – fumus boni juris), igazolnia kell a sürgősséget (annak valós kockázatát, hogy a követelés végrehajtása meghiúsulhat, ha az intézkedést nem hagyják jóvá (periculum in mora)), és mivel ezen intézkedések jóváhagyása biztosíték nyújtásához köthető,

O.

mivel kisebb ügyekben, különösen ha a jogi költségek egyébként elriasztóan magasak lennének, a késedelmes igazságszolgáltatás az igazságszolgáltatás megtagadását jelenti, és mivel a jelentősebb ügyekben a vagyonnal kapcsolatos információ hiánya jelentheti a legfontosabb akadályt; mivel az ideiglenes intézkedésekről szóló rendelkezések alkalmazása ezért mindkét esetben kézenfekvő megoldást jelenthet,

P.

mivel emellett az információ rendelkezésre bocsátására irányuló bármely közösségi intézkedést az ilyen tipikus esetek fényében is meg kell vizsgálni, amikor az információ hiánya jelentős igazságtalanságot okoz; mivel a hitelezőnek nem áll módjában behajtani a tartozást, hacsak nem rendelkezik információkkal az adós (és még inkább az ellenszegülő adós) olyan vagyonáról, amit az ítélet végrehajtása keretében le lehet foglalni,

Q.

mivel ez a probléma a gyakorlatban nem korlátozódik azokra az esetekre, amelyekben már hoztak bírósági ítéletet, amelynek nem tettek eleget: a probléma már az előtt felmerülhet, hogy a sértett fél bírósághoz fordulna,

R.

mivel mindezek ellenére alapvető fontosságú, hogy minden javasolt intézkedés arányos legyen; mivel továbbá a javasolt intézkedéseknek nem szabad pusztán megismételniük azt, ami a nemzeti intézkedések révén már ma is elérhető, hanem kizárólag a határon átnyúló tartozásokra kell korlátozódniuk, valamint el kell kerülni a szükségtelen és nem megfelelő harmonizálást,

S.

mivel megfogalmazódtak bizonyos aggodalmak annak kapcsán, hogy az Európai Unióban az ítéleteknek az adósok vagyonának átláthatósága révén történő eredményes végrehajtása alapvető jogokat sérthet, ideértve a magánélethez való jogot (adatvédelem), eljárási biztosítékokat veszélyeztethet, illetve ellentétes lehet több tagállam alkotmányos hagyományaival,

T.

mivel minden javaslatnak költséghatékonynak és a közösségi politika más területeivel összhangban állónak kell lennie annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az erőfeszítések szükségtelen párhuzamossága,

1.

üdvözli a Bizottság fent említett, 2008. március 6-i zöld könyvét, mivel az hozzájárul a lisszaboni stratégiához;

2.

kijelenti, hogy az adós fizetési kötelezettségei teljesítésére való kényszerítéséhez szükséges információk átláthatóságának hiánya ellentétes a jóhiszeműség és a vagyoni felelősség közös elveivel; fenntartja, hogy a végrehajtási módokra vonatkozó nemzeti szabályozások ismeretének hiánya vagy ezen szabályozások nem megfelelő hatékonysága lassítja az egységes belső piac megvalósítását, és indokolatlan költségeket eredményez;

3.

rámutat arra, hogy a késedelmes fizetés, a fizetés elmaradása, valamint az adósságbehajtás problémája károsan hat a hitelező üzleti vállalkozására és a fogyasztók érdekeire, csökkenti a belső piacba vetett bizalmat és aláássa a peres eljárásokat;

4.

támogatja a „jobb jogalkotás” elvein alapuló integrált és hatékony stratégiát, és úgy véli, hogy a hitelek behajtását oly módon kell elérni, hogy közben a megkülönböztetésmentesség, az érzékeny adatok védelme, valamint a jogi biztosítékok ne szenvedjenek csorbát, mindezt olyan arányos intézkedésekkel, amelyek biztosítják a kellő átláthatóságot, továbbá jelentősen csökkentik a tájékoztatási és kezelési költségeket;

5.

ragaszkodik ahhoz, hogy a hitelező számára nem csak a nyilvánosan rendelkezésre álló információkhoz, hanem a végrehajtási eljárás és az adósságbehajtás kezdeményezéséhez szükséges – az adósnyilatkozatból, más nyilvántartásokból vagy harmadik személyektől származó –adatokhoz való hozzáférést is biztosítani kell, az illetékes hatóság felügyelete mellett, vagy annak közvetítésével, egyszerű formában az egész belső piac területén;

6.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy a bírósági határozatok végrehajtása révén történő, határokon átnyúló adósságbehajtás jelentős probléma a belső piac szempontjából, ám úgy véli, hogy a Bizottság által felvetett megoldások további munkát igényelnek a legnehezebb kérdés, az ellenszegülő adósok problémájának megfelelő kezelése érdekében;

7.

megállapítja, hogy egy ilyen kézikönyv elkészítése és naprakészen tartása valószínűleg igen fáradságos és drága feladat, és hogy a jóvátételt kereső magánszemélyek számára egyszerűbb lenne egyetlen rendszer, továbbá hogy az esetek többségében a hitelezőknek az adott külföldi joghatóság területén működő jogászok tanácsát kell kérniük; úgy véli, hogy ennek ellenére működőképes, határokon átnyúló rendszer hiányában egy egyszerűsített változat hasznos lehet;

8.

határozottan úgy véli, hogy hasznos lenne közzétenni a 77/249/EGK (5) és a 98/5/EK (6) irányelvek értelmében belső piaci jogaikat gyakorló külföldi ügyvédek nemzeti nyilvántartását; rámutat arra, hogy e nemzeti nyilvántartásokat a Bizottság honlapjáról is elérhetővé lehetne tenni, és kiegészíthetné a kézikönyvet;

9.

ellenzi a népesség-nyilvántartások, illetve a társadalombiztosítási és adóügyi nyilvántartások vonatkozásában az indokolatlan, válogatás nélküli és önkényes hozzáférés biztosítását, és támogatja az ítéletek Európai Unióban történő eredményes végrehajtását biztosító megfelelő és arányos keretrendszer létrehozását;

10.

álláspontja szerint a népesség-nyilvántartásokhoz (ahol ilyen létezik) való hozzáférés hasznos lehet a tartásdíjat vagy személyi kölcsönt nem fizető, szerencsétlen helyzetbe került magánszemélyek felkutatására és a visszaélések megelőzésére;

11.

véleménye szerint annak ellenére, hogy egyes jogrendszerekben sikeres újításnak bizonyult a társadalombiztosítási és adóügyi nyilvántartásokhoz való jobb hozzáférés, az adatvédelmi és titoktartási szabályok betartását is biztosítani kell; rámutat arra, hogy ez a közvélemény számára érzékeny kérdés; megállapítja továbbá, hogy lehetnek jogi problémák annak kapcsán, hogy az adatokat az adatgyűjtés eredeti céljától eltérő célokra használják fel;

12.

megállapítja továbbá, hogy az adóbevallások és társadalombiztosítási adatok számos tagállamban titkosak, és hogy egy nyilvántartás gondolatát a nem megfelelő felhasználás kockázata miatt ezekben az országokban nem fogadnák kedvezően, és a végrehajtó hatalommal való visszaélésnek tekintenék;

13.

fenntartja, hogy ha a javasolt megoldás az elérendő célhoz képest aránytalan lenne, visszaélésekre adhat lehetőséget, és megsértheti a magánélethez való jogot;

14.

úgy véli, hogy az állami végrehajtó szervek közötti jobb együttműködés gondolatát érdemes alaposabban kidolgozni, ám hangsúlyozza, hogy nem minden tagállamban létezik ilyen szerv;

15.

úgy véli, hogy az adós nyilatkozata az ítéletvégrehajtási eljárás hasznos eleme lehet, amennyiben az a nemzeti jog szerinti szankciókra támaszkodik;

16.

úgy véli, hogy e területen nincs szükség közösségi fellépésre mindaddig, amíg be nem bizonyosodik a meglévő tagállami eszközök elégtelensége;

17.

javasolja, hogy tegyék megfontolás tárgyává a nemzeti bíróságok ideiglenes intézkedéseit kiegészítő közösségi ideiglenes intézkedés valamilyen formájának bevezetését; úgy véli, hogy ez megvalósulhatna egy egyszerű és rugalmas eljárás formájában, amely az EU egész területén érvényes lenne, elkerülve ezáltal a késedelmeket és a felesleges költségeket; úgy véli, hogy ez hatékony és méltányos lenne azok szempontjából is, akik nem szerepelnek félként az ügyben;

18.

javasolja, hogy ez az intézkedés a választottbírósági követelésekre is vonatkozhatna, és ezeket is figyelembe lehetne venni a Brüsszel I. rendelet jövőbeni felülvizsgálatakor;

19.

felszólítja a Bizottságot, hogy kezelje ezt az ügyet prioritásként, és készítsen: a) részletes értékelést a problémáról, b) megvalósíthatósági tanulmányt a lehetséges közösségi eszközökről, c) hatásvizsgálatot a határon átnyúló szempontokra korlátozott közösségi jogorvoslati lehetőségekről; úgy véli, hogy a Bizottság vizsgálatának minden javasolt közösségi eszköz esetében azonosítania és kellően indokolnia kell a megfelelő jogalapot is, és az említett eszközöknek a határon átnyúló esetekre kell korlátozódniuk, és az e területen meglévő, tisztán nemzeti jogorvoslati lehetőségeket kell kiegészíteniük, azok alkalmazását nem zavarhatják;

20.

sürgeti a Bizottságot, hogy teljes körűen vizsgálja meg azokat a szerződéskötést megelőző, illetve szerződéses intézkedéseket, amelyek összekapcsolhatóak egy közös referenciakeret fejlesztésével, valamint minden olyan opcionális, ebből eredő eszközt annak biztosítására, hogy a határokon átnyúló európai szerződések szerződő felei a szerződés megkötéskor vegyék figyelembe a késedelmes fizetés vagy a nemfizetés problémáját;

21.

nagy várakozással tekint a késedelmes fizetésekkel foglalkozó irányelv felülvizsgálata elé, és sürgeti a Bizottságot, hogy azt a jelenlegi gazdasági környezetre tekintettel a lehető leggyorsabban hajtsa végre;

22.

javasolja, hogy készüljön tanulmány a tulajdonjog-fenntartás és más hasonló mechanizmusok eltérő nemzeti jogi felfogásáról, azok kölcsönös elismerésének biztosítása céljából;

23.

javasolja, hogy a bírósági határozatban elismert tulajdonosi jogokat megszerző fél ezeket a jogokat az átruházóval megegyező feltételek mellett érvényesíthesse;

24.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek.

8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/12

A.

elismerve a petíciós eljárás és annak sajátos tulajdonságainak jelentőségét, amelyek révén a felelős bizottságnak módjában áll megoldást és magyarázatot keresni a Parlamenthez petícióval forduló uniós állampolgárok számára,

B.

mivel egyre több uniós állampolgár nyújt be petíciót a Parlamenthez és a Petíciós Bizottság erőfeszítéseket tesz, hogy még jobban felgyorsítsa eljárásait és jobb szolgáltatást nyújtson a segítségét kérő polgároknak,

C.

mivel a 2007. évi jelentésben elfogadott ajánlások közül a Parlament hatóságainak még többet végre kell hajtania, például bővítenie kellene az adminisztrációs erőforrásokat, ide értve Petíciós Bizottság nyelvi és jogi szakértelmét, hogy fokozni lehessen a neki címzett petíciók független, Parlament általi kivizsgálásának képességét, illetve szorosabb együttműködést kellene kialakítania a SOLVIT szervezettel a belső piacot érintő petíciók és panaszok területén, valamint létre kellene hoznia az európai polgárok közös uniós portálját,

D.

tekintettel arra, hogy az Unió struktúráinak és politikáinak kialakítása terén ebben az időszakban elért komoly előrehaladás ellenére a polgárok továbbra is tudatában vannak annak, hogy az Unió politikáinak és programjainak alkalmazása terén számos hiányosság áll fenn, mivel azok őket közvetlenül érintik, és mivel ezek gyakran képezik témáját a benyújtott petícióknak,

E.

mivel a Lisszaboni Szerződés létrehozza a „polgári kezdeményezést”, amely a polgárok még nagyobb részvételét eredményezi az Európai Unió tevékenységeiben és munkájában,

F.

mivel ebből következően a Parlament felelősséget visel a közösségi jogszabályok egyes tagállamok általi jobb alkalmazásának biztosításáért az uniós állampolgárok és a valamely tagállamban lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személyek érdekében, és ezáltal e cél teljesítése érdekében a tagállamokkal történő együttműködésért,

G.

mivel azonban sok tagállam továbbra is vonakodik a felelős bizottsággal való aktív együttműködéstől, különösen a bizottsági üléseken való részvétel elutasításával, és mivel ez az intézménnyel folytatott lojális együttműködés hiányát jelzi,

H.

mivel a felelős bizottsággal a közösségi jogszabályok helyes alkalmazása érdekében folytatott aktív és időben történő együttműködés elmulasztása kétségeket vet fel arra vonatkozóan, hogy az érintett tagállam kívánja-e és szándékozik-e helyesen alkalmazni az uniós célkitűzéseket és politikákat, ezáltal pedig a hatóságokat a szerződések értelmében rendelkezésre álló szankcióknak és büntető intézkedéseknek, valamint nyilvános kritikának teszi ki,

I.

elismerve mindazonáltal, hogy sok tagállam megfelelő szintű együttműködést tanúsít, és együtt dolgozik a Parlamenttel az állampolgárok petíciós eljárás során kinyilvánított aggályainak megválaszolása érdekében,

J.

elismerve a Bizottság szolgálatainak konstruktív hozzájárulását a petíciós eljáráshoz, amely szolgálatok a felelős bizottság kérésére rendszeresen nyújtanak előzetes értékelést sok benyújtott petícióhoz,

K.

mivel ezt az együttműködést erősíteni lehet és kell, különösen az EK-Szerződés 226. és 228. cikkének megfelelő eljárások tekintetében, kellően indokolt esetben,

L.

mivel a Parlament úgy véli, hogy jogszerűen élhet az EK-Szerződés 230. cikke által biztosított jogával, amennyiben az szükségesnek bizonyul ahhoz, hogy véget vessen a közösségi jog súlyos megsértésének, amire egy petíció vizsgálata során derült fény, és ha a Parlament és a Bizottság között az annak feloldására tett erőfeszítések ellenére továbbra is komoly értelmezésbeli különbség áll fenn azzal kapcsolatban, hogy a közösségi jog értelmében milyen fellépésre van szükség a polgárok jogainak megvédéséhez az adott ügy kapcsán,

M.

mivel a jogsértési eljárás nem orvosolja a petíciót benyújtó problémáját, akkor sem, ha a Bíróság arra kötelezi a tagállamot, hogy jogszabályait az uniós jogszabályoknak való megfelelés érdekében módosítsa,

N.

mivel alapvető igazságtalanság, hogy az uniós jogszabályok megfelelő alkalmazásának hiánya miatt sérelmet szenvedő uniós állampolgároknak lehetetlen nem jogi úton történő jóvátételt nyújtani, ez pedig az uniós intézmények, különösen a Parlament további figyelmét igényli,

O.

mivel az EK-Szerződés 230. cikke szerint a Parlament ugyanolyan feltételekkel jogosult eljárást indítani az Európai Közösségek Bírósága előtt, mint a Tanács és a Bizottság, és mivel az EKSz. 201. cikke alapján a Parlament jogosult ellenőrzést gyakorolni a Bizottság tevékenységei felett, és ilyen módon rendelkezik az állampolgárok jogos aggályaira való hatékonyabb válaszadás jogi és politikai eszközeivel,

P.

mivel a Parlamentnek felül kell vizsgálnia saját eljárásait annak érdekében, hogy megkönnyítse – kiváltképpen eljárási szabályzata 121. cikke szerinti – keresetek benyújtását a Bírósághoz, ha a petíciót benyújtók jogai forognak kockán,

Q.

mivel szem előtt kell tartani, hogy az EU-Szerződés 6. cikke értelmében az Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvein alapul, amely elvek az EU-hoz való csatlakozás koppenhágai kritériumainak is alapelemei, és mivel az EU-Szerződés 7. cikke külön eljárásokat határoz meg, melyek az említett elvek súlyos és tartós megsértése, vagy e kockázat fennállása esetén indíthatók,

R.

tekintettel a 2008-ban a Balti-tenger alatt húzódó Északi Áramlat gázvezeték hatására és a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok megtévesztő gyakorlatára vonatkozó petíciók alapján, a parlamenti eljárási szabályzat 192. cikkének (1) bekezdése szerint a plenáris ülés elé terjesztett és nagy többséggel elfogadott állásfoglalásra irányuló indítványokra,

S.

mivel az energiaellátás biztonságával kapcsolatos fokozott aggodalmak miatt földgázvezetékek és folyékonyföldgáz-vezetékek létrehozására irányuló projektek születtek, amelyek – különösen, ha megfelelő kockázat- és alternatívaértékelés nélkül siettették azokat – számos petícióbenyújtó aggodalmát növelték elsősorban a balti-tengeri, a walesi és az írországi projektek kapcsán a lehetséges komoly környezeti, emberi egészségre gyakorolt és biztonsági hatások vizsgálatának hiánya tekintetében,

T.

mivel a petíciók vizsgálatából nyilvánvaló, hogy az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK módosított tanácsi irányelv (1) mellékleteiben említett projektlisták nem fednek le egy sor jelentős létesítményt és tevékenységet, melyek a mellékletek legutóbbi módosításait követően jelentek meg, például az újragázosító üzemeket vagy bioüzemanyagelőállító-üzemeket,

U.

mivel a Natura 2000 hálózattal kapcsolatban benyújtott számos petíció továbbra is azt mutatja, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása továbbra is nagy kihívás az Unió számára és hogy az élőhelyvédelmi (2) és a madárvédelmi irányelv (3) az EU arra irányuló kötelezettségvállalása teljesítésének alapvető és elengedhetetlen eszközei, hogy 2010-ig véget vet a biológiai sokféleség csökkenésének,

V.

mivel a petíciók vizsgálata azt is megmutatta, hogy az elegendő számú édesvízforrás hiányát gyakran súlyosbítják egyéb tényezők, például a vízigény növekedése a túlzott urbanizáció és a szabadidős projektek miatt, az infrastruktúra karbantartásának és a szivárgás megelőzésének elégtelensége, a mezőgazdaság nagy vízfelhasználása és a fenntartható vízhasználatot nem ösztönző árpolitika,

W.

tekintettel a Petíciós Bizottság fos-sur-meri, ciprusi és romániai látogatásait követően tett ajánlásaira,

X.

figyelembe véve a Petíciós Bizottság aggályait a bulgáriai Rila-hegységben tervezett bizonyos infrastruktúrákkal kapcsolatban, amelyeket 2008-ban egy tényfeltáró látogatás alkalmával megtekintett,

Y.

mivel bár a brit parlamenti és egészségügyi szolgáltatási ombudsman, Ann Abraham 2008 decemberében a Petíciós Bizottsághoz fordult és ismertette négyéves kutatása eredményeit, az Egyesült Királyság azt követő, 2009. januári válasza, amely az aránytalanul nagy mértékben érintettek számára önkéntes kártalanítás kifizetését teszi lehetővé, nem tekinthető megfelelő jóvátételnek az összeomlás számos áldozata számára,

Z.

elismerve az európai ombudsmannal 2008-ban folytatott pozitív és előremutató együttműködést, a Petíciós Bizottságnak az ombudsman 2007. évi éves jelentésében és az 1487/2005. számú, a Tanács nyelvhasználatáról, továbbá a 3453/2005. számú, a szabálysértési eljárás Bizottság általi alkalmazásáról szóló különjelentésében megfogalmazott ajánlásai tekintetében nyújtott támogatását, és üdvözölve statútumának a Parlament által jóváhagyott módosítását,

AA.

mivel 2008-ban a Petíciós Bizottsághoz 1 886 petíció érkezett, amelyből 1 065-öt nyilvánítottak elfogadhatónak és 821-et elfogadhatatlannak; mivel az eljárási szabályzat 191. cikke (1) bekezdésében előírt feltételeknek nem megfelelő petíciók száma 2007 eleje óta jelentősen megnőtt,

1.

üdvözli a petíciót benyújtóknak a Petíciós Bizottság valamennyi ülésén való részvételét és hozzájárulását, ami lehetővé teszi az Európai Parlament képviselőivel való közvetlen és nyílt párbeszédet, és továbbra is arra ösztönzi az uniós állampolgárokat és a közösségi egyesületeket, hogy vessék fel az Európai Unió tevékenységi területével kapcsolatos és őket közvetlenül érintő problémákat abban a hitben, hogy e folyamat lehetővé teszi a Parlament mint intézmény számára, hogy jelentős szerepet játsszon a közösségi jogszabályok tagállamok általi alkalmazásának figyelemmel kísérésében, és hogy fokozottabban védje és támogassa minden uniós állampolgár alapvető jogait, amint azt az EU-Szerződés rögzíti;

2.

kéri a nemzeti és regionális parlamenteket mint az uniós állampolgárok képviselőit, hogy továbbra is éberen ügyeljenek arra, hogy a tagállamok hogyan alkalmazzák a szerződéseket és uniós jogszabályokat, különösen a környezetvédelemmel, szociális és munkajoggal, a személyek, áruk és szolgáltatások szabad mozgásával, a pénzügyi szolgáltatásokkal, az állampolgárok alapvető jogaival, többek között a jogszerűen szerzett tulajdonhoz való joggal, a szakmai képesítés elismerésével, valamint a megkülönböztetés valamennyi formájával kapcsolatos problémák tekintetében, és felhívja az uniós intézményeket, hogy kommunikáljanak hatékonyan a polgárokkal, hogy azok tisztában legyenek jogaikkal, valamint a nemzeti és helyi intézmények kötelességeivel;

3.

hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban a Parlament nem tekintheti elfogadhatónak azokat a petíciókat, amelyek a tagállamok illetékes hatóságai vagy bíróságai határozatai ellen fellebbeznek, és hogy ezt az információt világos és érthető módon a petíció benyújtójának tudomására kell hozni; hangsúlyozza továbbá, hogy a panaszoknak meg kell felelniük a Parlament eljárási szabályzata 191. cikkének (1) bekezdésében szereplő feltételeknek, mielőtt elfogadhatónak nyilváníthatják azokat;

4.

a 2007. évi éves jelentésben elfogadott, de még végre nem hajtott ajánlások ésszerű határidőn belüli végrehajtására szólít fel;

5.

felhívja a Bizottságot, valamennyi tagállamot és azok nemzeti, regionális és helyi intézményeit, valamint állandó képviselőiket, hogy teljes körűen, lojális és előremutató módon működjenek együtt az Európai Parlament felelős bizottságával és a Bizottsággal azon állítások és javaslatok kivizsgálásában, amelyeket a petíciók tartalmaznak, a petíciós eljárásban felvetett probléma megoldása érdekében;

6.

kéri, hogy az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács felelős szervei végezzék el az uniós állampolgárok számára jogorvoslati intézkedést biztosító lehetséges eljárások teljes felülvizsgálatát, és hogy kezdődjenek tárgyalások a vizsgálóbizottságok megnövelt jogkörét is tartalmazó új intézményközi megállapodásról az uniós állampolgárok jogainak megerősítése érdekében;

7.

meggyőződése, hogy a felülvizsgálat kiegészítené a Lisszaboni Szerződés esetleges végrehajtását az uniós állampolgárok és intézmények kihirdetett jogain és kötelességein alapuló kiegészítő biztosítékok nyújtása révén;

8.

emlékeztet arra, hogy ahogyan azt a Parlament az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkéről szóló bizottsági közleményről szóló 2004. április 20-i állásfoglalásában (4) hangsúlyozta, az Unió alapját képező értékek tiszteletben tartása és ösztönzése, továbbá a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelme a Parlamentnek mint az európai polgárok közvetlenül megválasztott képviseletének különös felelőssége, továbbá emlékeztet arra is, hogy a Parlament az említett állásfoglalásában kifejtette azon véleményét, mely szerint „ha figyelmen kívül hagyjuk a büntetések esetleges szükségességét, az azt a benyomást keltheti, hogy az Unió nincs felkészülve arra, illetve nincs olyan helyzetben, hogy minden rendelkezésére álló eszközt bevessen értékei megvédésére”;

9.

ismételten felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy nagyobb elismerés és hangsúly helyeződjön a petíciós eljárásra, kiváltképpen a jogsértési eljárások alkalmazásának tekintetében, valamint a Petíciós Bizottság közvetlen és hivatalos tájékoztatásának követelménye tekintetében abban az esetben, ha a 226. és/vagy 228. cikk alapján határozat születik eljárás indításáról egyéni petícióban jelzett problémával kapcsolatban;

10.

emlékeztet, hogy a Parlament úgy találta, hogy a közösségi jog súlyos megsértésére vonatkozó állításokat – melyet a Petíciós Bizottság a petíciók vizsgálata során megalapozottnak talált, de amelyet az érintett tagállam nem hajlandó elismerni, és amely valószínűleg precedenst teremt nemzeti szinten – végső soron az Európai Közösségek Bíróságának kellene megvizsgálnia, hogy biztosítsa a közösségi jog következetességét és koherenciáját, valamint a belső piac tényleges létét (5);

11.

elismeri, hogy a jogsértési eljárások – még ha sikeresek is – nem feltétlenül orvosolják azonnal az egyéni petícióbenyújtó konkrét problémáit, és ez gyakran aláássa a közvélemény abba vetett bizalmát, hogy az uniós intézmények képesek megfelelni elvárásaiknak;

12.

véleménye szerint – mivel egyértelmű jelei mutatkoznak annak, hogy a biológiai sokféleség csökkentésének 2010-ig való megvalósítására irányuló cél nem fog teljesülni – mielőbb lépni kell annak érdekében, hogy az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv alkalmazását hatékonyabbá tegyük, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak biztosítására, hogy az irányelveket a tagállamok e céllal összhangban alkalmazzák;

13.

felhívja a Bizottságot, hogy a Parlamenttel együttműködésben hangsúlyozza a tagállamok felé annak jelentőségét, hogy – különösen a tervezési jóváhagyás területén – gondolkodjanak előre az elfogadott, de még hatályba nem lépett közösségi jogi rendelkezések esetleges megsértésének megelőzése érdekében;

14.

elismeri, hogy maguk az alkalmazandó közösségi jogszabályok hiányosságai miatt néha lehetetlen megoldást találni a benyújtott petíciók által felvetett panaszokra;

15.

aggodalmát fejezi ki a lettországi helyhatósági választásokon az ott élő, de állampolgársággal nem rendelkező lakosok szavazati jogaival kapcsolatban a Petíciós Bizottsághoz beérkező nagy számú petíció miatt; emlékeztet arra, hogy az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága és a faji megkülönböztetés megszüntetésével foglalkozó bizottsága, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, helyi és regionális hatóságai kongresszusa, emberi jogi biztosa és a rasszizmus és intolerancia elleni európai bizottsága, valamint az EBESZ Parlamenti Közgyűlése javasolják, hogy tegyék lehetővé a lettországi helyhatósági választásokon való részvételt az állampolgársággal nem rendelkező lakosok számára; sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse szoros figyelemmel és támogassa az állampolgársággal nem rendelkező, gyakran Lettországban született és ott élő polgárok státuszának rendezését;

16.

megjegyzi, hogy a Parlamenthez számos magánszemélytől és egyesülettől beérkezett petíció olyan ügyeket érint, amelyek nem jelentik a közösségi jog megsértését, így azokat a tagállamban létező jogorvoslati csatornák kihasználása révén kell megoldani; megjegyzi továbbá, hogy miután nemzeti szinten minden lehetőséget kimerítettek, azután az Emberi Jogok Európai Bíróságához lehet fordulni;

17.

megjegyzi, hogy még nem foglalkoztak kellően azzal a 1 500 000 ember által aláírt, egyetlen székhelyet követelő petícióval, melynek célja, hogy az Európai Parlament csak egy helyen ülésezzen; javasolja, hogy a Petíciós Bizottság a következő parlamenti ciklus során kezelje elsőbbséggel ezt az ügyet;

18.

ezért kéri a felelős jogalkotó bizottságokat, hogy esetleges felülvizsgálat vagy további kivizsgálás érdekében tartsák szem előtt a Petíciós Bizottság által időről időre az egyes uniós jogszabályok tagállamok általi alkalmazásra vonatkozóan tett javaslatokat;

19.

emlékeztet a Parlament azon kérésére, hogy a Bizottság fokozza a 2006. december 12-i, a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) végrehajtásának nyomon követését, különös tekintettel a szakmai címjegyzékkel foglalkozó, megtévesztő társaságokra, és tegyen jelentést a Parlamentnek a 2005. május 11-i, a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) hatálya kiterjesztésének kivitelezhetőségéről és lehetséges következményeiről, különösen a „fogyasztó” szónak a „gyakorlat célpontja” kifejezéssel történő felcserélése által;

20.

támogatja az ombudsman Tanácshoz intézett azon felhívását, hogy elnökségei honlapjainak nyelvi opcióit terjessze ki az Európai Unió leggyakrabban beszélt nyelveire, így biztosítva a polgárok közvetlen hozzáférését a Tanács elnökségeinek tevékenységeihez; e tekintetben utal a Tanács francia elnökségére, amely az ombudsman ajánlásainak megfelelően tette közzé hivatalos honlapját;

21.

a munkaidőről szóló irányelv (8) vonatkozásában támogatja az ombudsman azon felhívását, hogy a Bizottság a szabálysértési eljárások indítása vonatkozásában meglévő mérlegelési jogkörében kezelje a polgárok panaszait a helyes igazgatás elveinek megfelelően;

22.

üdvözli az ombudsman és az EU között a megfelelő intézményi kereteken belül zajló építő jellegű együttműködést; támogatja az ombudsman ismételt felhívását az EU valamennyi intézménye és szerve számára közös helyes hivatali magatartási kódex elfogadására, amint azt a Parlament a 2001. szeptember 6-i, az európai ombudsmannak a különböző közösségi intézményekben és szervekben a helyes hivatali magatartási szabályzat létezéséről és az ahhoz való nyilvános hozzáférésről szóló saját kezdeményezésű vizsgálatát követő, az Európai Parlamentnek benyújtott különjelentéséről szóló állásfoglalásában (9) jóváhagyta; véleménye szerint az ombudsmannak, a Bizottságnak és a Parlamentnek közös uniós portált kellene kifejlesztenie az uniós intézményekhez beérkező panaszok kezelésére;

23.

sürgeti, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának ciprusi kérdésről szóló 550. számú határozatát (1984) valamennyi részes fél hajtsa végre, ami a varoshai ingatlanok jogos tulajdonosaiknak való teljes körű visszaszolgáltatásához vezetne; javasolja, hogy amennyiben 2009 végéig nincsenek látható eredmények, az illetékes bizottság fontolóra veheti, hogy a famagustai petícióbenyújtók ügyét a plenáris ülés elé viszi;

24.

az EK-Szerződés 151. cikke értelmében felhívja a román hatóságokat, hogy fogadjanak el intézkedéseket Románia kulturális és építészeti örökségének megőrzésére és védelmére, amire a Parlamentnek a bukaresti Szent József római katolikus katedrális (veszélyeztetett történelmi és építészeti műemlék) védelmére irányuló intézkedések szükségességéről szóló 2007. október 11-i nyilatkozatában (10) már felszólított; a kommunista rezsim által elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásával kapcsolatos problémákra utalva kiemeli, hogy az EK-Szerződés 295. cikke értelmében az ingatlanok tulajdonjoga nemzeti hatáskörbe tartozó kérdés;

25.

kéri a francia hatóságokat, hogy készítsenek járványügyi értékelést a Fos-sur-Mernél épülő hulladék-égetőmű közvetlen szomszédságában levő Fos-Berre melletti területre gyakorolt hatásának megállapítása céljából; elismeri, hogy a környezeti levegőben lévő kén-dioxidra, nitrogén-dioxidra és nitrogén-oxidokra, valamint porra és ólomra vonatkozó határértékekről szóló 1999. április 22-i 1999/30/EK tanácsi irányelv (11) nem tiltja hulladék-égetőmű építését egy már amúgy is légszennyezett területen, de hangsúlyozza, hogy az 1999/30/EK irányelv és a környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és ellenőrzéséről szóló 1996. szeptember 27-i 96/62/EK tanácsi irányelv (12) értelmében intézkedéseket kell tenni, hogy biztosítsák a levegőszennyezésre vonatkozó európai szabványoknak való megfelelést;

26.

emlékeztet a Petíciós Bizottság 2007. évi éves jelentésének ajánlásaira a petíciók kezelésével kapcsolatos adminisztratív eljárások átgondolása vonatkozásában, például hogy a petíciók nyilvántartásba vételét ruházzák át a Petíciós Bizottság titkárságára, működjenek szorosan együtt a SOLVIT szervezettel, fejlesszék tovább a petíciós adatbázist, készítsenek uniós portált az európai polgárok számára stb.; üdvözli, hogy a bizottság tagjai a petíciók kezelésével kapcsolatban kidolgozták a helyes gyakorlat kódexét, amely a következő parlamenti ciklus elején lép hatályba;

27.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint azok petíciós bizottságainak és ombudsmanjainak, illetve hasonló illetékességi körrel rendelkező szerveinek.

8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/18

A.

mivel a férfiak és nők egyenlősége a közösségi jog egyik alapelve, és mivel a Szerződés 2. cikke értelmében a Közösség küldetéseinek egyike;

B.

mivel a Szerződés 3. cikkének (2) bekezdése meghatározza a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elvét, úgy rendelkezvén, hogy a Közösség az általa folytatott valamennyi fellépés során a nők és férfiak közötti különbségek felszámolására, valamint a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítására törekszik;

C.

mivel az Európai Parlamentben a képviselők között a nők aránya fokozatosan növekszik, és az 1979-es 17,5 %-ról 2009-ben 31,08 %-ra emelkedett;

D.

mivel a Parlament szerveinél magas tisztséget (például bizottsági vagy küldöttségi tagság vagy elnökség) betöltő képviselőnők száma igen alacsony;

E.

mivel a Parlament belső és külső politikáinak főigazgatóságain belül a nők túlsúlyban vannak, és a személyi állomány 66,5 %, illetve 66 %-át teszik ki, és e számok a Belső Politikák Főigazgatóságán az utóbbi években elért jelentős haladást tükrözik, amelynek megkoronázása a legjobb gyakorlatokért járó 2007-es egyenlőségi díj elnyerése volt, amelyet az egyenlőségnek és a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének kedvező munkahelyi légkör kialakításáért, valamint a felsőbb vezetői pozíciókat betöltő nők számának emelkedéséért (a női osztályvezetők száma 2005 óta 5 %-ról 30 %-ra emelkedett) ítéltek oda;

F.

mivel a parlamenti bizottságok többsége általában tulajdonít bizonyos jelentőséget a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének (például jogalkotási tevékenységük során, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsággal fenntartott hivatalos kapcsolataikban vagy az egyenlőség tárgyában kidolgozott cselekvési terveikben), míg a bizottságok kisebb hányada sosem vagy csak ritkán érdeklődik e kérdés iránt;

G.

hangsúlyozva, hogy a parlamenti bizottságokban a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével megbízott, képviselőkből és a titkárság alkalmazottainak képviselőiből álló hálózat alkalmazása eddig nem hozta meg a várt eredményeket;

H.

hangsúlyozva, hogy a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport hasonló hálózat létrehozását javasolta a parlamentközi küldöttségekben azzal a céllal, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség kérdése az Európai Unió külkapcsolataiban is megjelenjen,

1.

hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség követelése olyan gyakorlati megközelítésen keresztül valósítandó meg, amely nem állítja egymással szembe a nőket és a férfiakat;

2.

hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőség általános érvényesítése pozitív előrelépést jelent mind a nők, mind pedig a férfiak számára;

3.

hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőség általános érvényesítése a politikák átszervezését, javítását, fejlesztését és értékelését feltételezi annak érdekében, hogy a politikai döntésekben rendesen részes szereplők az egyenlőség dimenzióját minden szinten és minden szakaszban integrálják az összes politikába;

4.

emlékeztet arra, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén konkrét célkitűzéseket tartalmazó stratégia elfogadására és alkalmazására van szükség a parlamenti bizottságok és küldöttségek hatáskörébe tartozó közösségi politikákban;

5.

hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport mandátumának fontosságát, és arra kéri, hogy továbbra is támogassa és mozdítsa elő e folyamatot az egész Parlamentben, valamint a Bizottsággal, a Tanáccsal és más intézményekkel folytatott együttműködésekben és kapcsolatokban;

6.

üdvözli azon parlamenti bizottságokat, melyek munkájukban alkalmazzák a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elvét és kéri a többi bizottságot, valamint a küldöttségeket, hogy tegyenek hasonlóképpen;

7.

kéri, hogy a nemek közötti a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével megbízott hálózat alkalmazását erősítsék meg a parlamentközi küldöttségekben és a választási megfigyelő küldöttségekben;

8.

támogatja a főtitkárt abban, hogy adjon elsőbbséget a köztisztviselők közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésére irányuló képzésnek a parlamenti bizottságok és küldöttségek valamennyi szintjén; megismétli azon kérését, hogy biztosítsák valamennyi parlamenti képviselő számára a férfiak és nők közötti egyenlőségre irányuló képzést, már a következő parlamenti ciklustól kezdve;

9.

továbbra is ösztönzi a bevált gyakorlatok rendszeres cseréje érdekében hálózat kialakítását a parlamenti bizottságok és a parlamentközi küldöttségek titkárságain dolgozó köztisztviselők között, akik a belső és a külső politikák főigazgatóságain speciális képzésben részesültek a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése tekintetében;

10.

hangsúlyozza, hogy a parlamenti bizottságokban és küldöttségekben a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése elvének megfelelő ismeretéhez megfelelő eszközökre van szükség, így nemekre lebontott mutatókra, adatokra és statisztikákra, valamint a költségvetési forrásoknak a nők és férfiak közötti egyenlőség szempontjából történő elosztására;

11.

hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőség általános érvényesítése során figyelembe kell venni az egyes parlamenti bizottságok vagy küldöttségek sajátosságait; kéri, hogy a bizottságok és a küldöttségek aktívan vegyenek részt a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság égisze alatt kétévente végzett értékelésekben, a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséért felelős elnökökhöz és alelnökökhöz intézett kérdőív alapján, melybe foglalják bele a bizottságok és küldöttségek munkájában e területen tapasztalt mulasztásokat, valamint az egyes bizottságokban a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén elért eredményeket;

12.

hangsúlyozza, hogy a parlamenti bizottságok és küldöttségek számára fontos, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén játszott szerepük és felelősségük jól körül legyen határolva;

13.

hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport, valamint a bizottságokban és a parlamentközi küldöttségekben a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével megbízott hálózat, továbbá a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság közötti hatékony és koordinált együttműködés fontosságát;

14.

felkéri a főtitkárt, hogy folytassa a szakmai és családi élet közötti egyensúlyra, valamint a tisztviselőnők szakmai előmenetelének előmozdítására irányuló integrált stratégia megvalósítását;

15.

felkéri a képviselőcsoportokat, hogy ne feledkezzenek meg a nagyobb felelősséggel rendelkező tisztviselők kinevezésekor a nők és férfiak egyenlő részvételével kapcsolatos célkitűzésről;

16.

kéri a Parlament Elnökségét, hogy a tagállamok parlamentjeivel fenntartott kapcsolataiban hangsúlyozza azt a pozitív modellt, amelyet a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport képvisel;

17.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európa Tanácsnak.

8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/20

A.

mivel az Európai Közösségek és Türkmenisztán kapcsolatait az 1989 decemberében az egyrészről az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia-közösség, másrészről a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége közötti, a kereskedelemről, valamint a kereskedelmi és gazdasági együttműködésről szóló megállapodás szabályozza, mivel ez a magállapodás nem tartalmaz emberi jogi záradékot,

B.

mivel az egyrészről az Európai Közösség, az Európai Szén- és Acélközösség és az Európai Atomenergia-közösség, másrészről Türkmenisztán közötti, a kereskedelemről és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről szóló, 1998. december 2-i ideiglenes megállapodás jelenleg a Tanács jóváhagyására vár,

C.

mivel a Türkmenisztánnal kötött partnerségi és együttműködési megállapodásról 1997 májusában kezdtek tárgyalni, és 1998-ban írták alá, mivel azóta 11 tagállam ratifikálta a partnerségi és együttműködési megállapodást – Franciaország, Írország, az Egyesült Királyság és Görögország részéről ez még hátra van – és a 12 új tagállam egyetlen jegyzőkönyvben fogja ratifikálni azt, mivel Türkmenisztán 2004-ben ratifikálta a partnerségi és együttműködési megállapodást,

D.

mivel a partnerségi és együttműködési megállapodás teljes ratifikálását követően tíz éves kezdeti időszakra fog vonatkozni, ezt követően pedig évente meg fogják újítani, amennyiben egyik fél sem bontja fel; mivel a felek kibővíthetik, módosíthatják és tovább finomíthatják a partnerségi és együttműködési megállapodást az újabb fejlemények figyelembe vétele érdekében,

E.

mivel Türkmenisztán jelentős szerepet játszik a közép-ázsiai régióban, ezért szoros együttműködésre van szükség közte és az Európai Unió között,

F.

mivel a türkmenisztáni helyzet az elnökváltás óta javult; mivel a kormány jelezte, hogy jelentős reformokat kíván végrehajtani; mivel számos fontos területen, így az emberi jogok, a jogállamiság, a demokrácia és az egyéni szabadságjogok terén további jelentős fejlődésre van szükség,

G.

mivel az Európai Közösségek és Türkmenisztán által kötendő javasolt ideiglenes kereskedelmi megállapodás a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartását az együttműködés feltételévé teszi,

H.

mivel az ideiglenes kereskedelmi megállapodás ezáltal hozzájárulhat a Türkmenisztánban jelenleg folyó demokratikus reformok előmozdításához,

I.

mivel az ideiglenes kereskedelmi megállapodás olyan mechanizmusokat foglal magában, amelyek mindkét fél számára lehetővé teszik annak felbontását a másik fél értesítése révén,

1.

megjegyzi, hogy a türkmenisztáni elnökváltást követően a főbb területeken a reformokra való szándék jelei mutatkoznak; üdvözli a Demokrácia és az Emberi Jogok Nemzeti Intézetének felállítását; tudomásul veszi az alkotmánymódosítás folyamatát, melynek célja a demokrácia, az egyéni szabadságjogok és a jogállamiság erősítése; tudomásul veszi továbbá a választási törvény módosítását; üdvözli Türkmenisztán csatlakozását egyes nemzetközi megállapodásokhoz, így a Polgári és Politikai Jogokról szóló Nemzetközi Egyezménynek a halálbüntetés eltörlését célzó második fakultatív jegyzőkönyvéhez és a Nők Politikai Jogairól szóló Egyezményhez; üdvözli az oktatási rendszer reformját, melynek célja hogy jobb minőséget és nagyobb egyenlőséget biztosítsanak a tanulók számára;

2.

felhívja a türkmenisztáni kormányt, hogy tegyen mielőbbi lépéseket a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartása felé; nyílt és demokratikus választásokra, a vallásszabadság biztosítására, valódi civil társadalom kialakítására, valamennyi politikai és lelkiismereti okokból fogva tartott fogoly szabadon bocsátására, az utazási korlátozások eltörlésére és a független megfigyelők bejutásának biztosítására szólít fel;

3.

hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak támogatnia kell ezeket az erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy a türkmenisztáni kormány tevékenységét gondosan és rendszeresen figyelemmel kell kísérni;

4.

kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy rendszeresen és átfogóan tájékozódjon az emberi jogok helyzetéről Türkmenisztánban;

5.

sajnálja, hogy számos területen, elsősorban az emberi jogok és a demokrácia területén a helyzet még mindig nem kielégítő; felhívja a figyelmet, hogy a politikai foglyokat feltétel nélkül szabadon kell engedni; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy minden akadályt el kell távolítani a szabad utazás és a független megfigyelők, például a Nemzetközi Vöröskereszt bejutása útjából; a polgári szabadságjogok és a nem kormányzati szervezetek helyzetének további javítására szólít fel; hangsúlyozza, hogy reformokat kell végrehajtani a közigazgatás minden szintjén és területén;

6.

hangsúlyozza a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok szerepét a türkmén társadalom nyitottá válása, valamint a türkmenisztáni állampolgárok demokratikus, gazdasági és társadalmi helyzetének javítása terén;

7.

az ideiglenes kereskedelmi megállapodásra lehetséges mérföldkőként tekint az Európai Unió és Türkmenisztán stabil és tartós kapcsolatai felé vezető úton, miközben egyúttal lefekteti a gazdasági kapcsolatokra vonatkozó szabályokat és előmozdíthatja a reformfolyamat megerősítését is Türkmenisztánban;

8.

hangsúlyozza, hogy az ideiglenes kereskedelmi megállapodás nem biankó csekk Türkmenisztán számára; ezért a fejlemények szigorú ellenőrzésre és rendszeres áttekintésére szólít fel a főbb területeken Türkmenisztánban, és kéri, hogy adott esetben – ha bizonyítást nyer, hogy a feltételeknek nem tettek eleget – függesszék fel a megállapodást; kéri, hogy a Bizottság és a Tanács rendszeresen tájékozódjon a fejleményekről;

9.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodásba építsenek bele egyértelmű és átfogó emberi jogi záradékot; hangsúlyozza, hogy az Egyesült Nemzetek Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát tiszteletben kell tartani; felhívja a Tanácsot, hogy tegyen eleget az Európai Parlament minden, a megállapodás felfüggesztésére irányuló kérésének;

10.

kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodásba építsen be egy felülvizsgálati záradékot is; kéri, hogy konzultáljanak vele a partnerségi és együttműködési megállapodás minden felülvizsgálatáról;

11.

hangsúlyozza, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodás hatályba lépéséhez szükség van a Parlament hozzájárulására; bár az ideiglenes kereskedelmi megállapodáshoz sajnos nem szükséges a hozzájárulása, kéri, hogy az ezen állásfoglalásban foglaltakat vegyék teljes körűen figyelembe, hiszen ellenkező esetben a partnerségi és együttműködési megállapodáshoz való hozzájárulása forog kockán; az ideiglenes kereskedelmi megállapodásról alkotott véleményét ezért a Tanács és a Bizottság nyilatkozataiban kapott válaszok alapján szándékozik kialakítani;

12.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Türkmenisztán kormányának és parlamentjének.

8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/23

A.

mivel az Európába irányuló migráció mindaddig valóság marad, amíg számottevő különbségek mutatkoznak Európa és a világ más régióinak jólétében és életminőségében,

B.

mivel az Európai Unióban sürgetővé vált a bevándorlási politikára vonatkozó közös megközelítés kidolgozása, mivel az EU egy olyan, belső határellenőrzések nélküli közös terület, ahol az egyik tagállam cselekvése vagy cselekvésének hiánya közvetlen hatással van a többi tagállamra és az EU egészére,

C.

mivel a nem megfelelően kezelt migráció megzavarhatja a célországok társadalmi kohézióját, és hátrányos lehet a származási országokra, valamint magukra a migránsokra nézve is,

D.

mivel a szabályos migráció olyan lehetőséget jelent, amelyből a migránsok, a migránsaik hazautalásainak előnyeit élvező származási országok és a tagállamok egyaránt profitálhatnak; mivel azonban a szabályos migráció terén csak a szabálytalan bevándorlás elleni hatékony fellépéssel párosulva valósulhat meg előrelépés, tekintettel mindenekelőtt arra, hogy az ilyen típusú bevándorlás elősegíti az emberkereskedelemmel foglalkozó bűnszövetkezetek létrejöttét,

E.

mivel a Közösség valóban közös bevándorlási politikájának alapját nem csupán a szabálytalan migráció elleni küzdelem, hanem a harmadik és tranzitországokkal folytatott együttműködés, valamint a bevándorlók integrációjára irányuló megfelelő politika megléte is képezheti,

F.

mivel az európai migrációs politikáknak összhangban kell lenniük a nemzetközi jogi normákkal, különösen az emberi jogokhoz, az emberi méltósághoz és a menedékjogokhoz kapcsolódókkal,

G.

mivel az Európai Unió szívesen látja, és a jövőben is szívesen fogja látni azokat, akik jogosan tartózkodnak területén, legyen szó migráns munkavállalókról, családtagokról, diákokról vagy nemzetközi védelemre szoruló személyekről,

H.

mivel az utóbbi évtizedekben a migránsok rendkívül fontos szerepet játszottak az Európai Unió és az európai projekt fejlődésében és kulcsfontosságú, hogy jelentőségük elismerést nyerjen, valamint az is, hogy az Európai Uniónak továbbra is szüksége van a migránsok munkájára,

I.

mivel – amint azt az EUROSTAT adatai is alátámasztják – az EU társadalmának elöregedése a közeljövőben valósággá válik, az aktív népesség 2060-ig adott esetben megközelítőleg 50 millió fővel fog csökkenni; mivel a bevándorlás jelentősen hozzájárulhat az EU jó gazdasági teljesítményéhez,

J.

mivel a lisszaboni stratégia növekedést és foglalkoztatást célzó részeire hatással van az esetleges munkaerőhiány, ami megakadályozhatja kitűzött céljainak elérését, valamint mivel a munkanélküliség jelenleg emelkedőben van, mivel ezt a hiányt a gazdasági bevándorlás megfelelő és szervezett módon történő kezelésével rövid távon csökkenteni lehetne,

K.

mivel a bevándorlók gyakran bizonytalan, alacsonyabb színvonalú vagy olyan munkát végeznek, amelyhez túlképzettek,

L.

mivel az EU-nak nagyobb erőfeszítést kell tennie a belső munkaerő- és szakismerethiány problémájának megoldása terén olyan jelenleg alulfoglalkoztatott rétegek megszólításával, mint a fogyatékkal élők, az oktatás terén hátrányt szenvedők, a már állandó lakos, hosszú ideje munkanélküli menedékkérők stb.,

M.

mivel a női bevándorlók száma folyamatosan emelkedik az EU-ban, és mivel a bevándorlók teljes számának megközelítőleg 54 %-a nő,

N.

mivel a női bevándorlók többségének – alacsony iskolázottságuk, valamint a származási országukból hozott negatív sztereotípiák és gyakorlatok, és a tagállamokban tapasztalható negatív sztereotípiák és megkülönböztetés miatt – komoly nehézségeket okoz a beilleszkedés és a munkaerőpiachoz való hozzáférés, mivel ugyanakkor sok olyan magasan képzett fiatal nő érkezik az EU-ba, akik viszonylag alacsony szakképzettséget igénylő állásokban helyezkednek el,

1.

határozottan támogatja egy közös bevándorlási politika létrehozását, amely magas szintű politikai és gyakorlati szolidaritáson, kölcsönös bizalmon, átláthatóságon, megosztott felelősségvállaláson és erőfeszítéseken, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájában megállapított, az emberi méltóság, szabadság és megkülönböztetésmentesség tiszteletben tartásának értékein alapul;

2.

megismétli, hogy a migrációs hullámok kezelését az EU és tagállamai demográfiai és gazdasági helyzetét figyelembe vevő, összehangolt megközelítésre kell alapozni;

3.

úgy véli, hogy a bevándorlók közösségeiért és velük dolgozó civil társadalmi szervezetekkel folytatott, fokozott és rendszeres konzultáció elősegítené a közös bevándorlási politika kialakítását;

4.

sajnálja, hogy eddig alig történt valami a jogszerű bevándorlásra vonatkozó közös politika létrehozása érdekében, és üdvözli a közös európai bevándorlási politika keretében elfogadott új jogalkotási aktusokat;

5.

hangsúlyozza, hogy a következetes és kiegyensúlyozott, közös európai bevándorlási politika növeli az EU hitelességét a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiban;

6.

megismétli, hogy a migráció hatékony kezelése megkívánja a helyi hatóságok bevonását, valamint a származási és tranzitországokkal történő valódi együttműködést, amelyek gyakran úgy érzik, hogy a döntéseket egyoldalúan rájuk erőltetik; hangsúlyozza, hogy ilyen együttműködésre csak akkor kerülhet sor, ha a harmadik ország tiszteletben tartja az emberi jogokról és védelmükről szóló nemzetközi aktusokat, és aláíró fele a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi genfi egyezménynek;

7.

úgy ítéli meg, hogy az EU-ba irányuló bevándorlás nem jelent megoldást a fejlődő országok előtt álló kihívásokra, és a közös bevándorlási politikát egy hatékony fejlesztési politikával kell kiegészíteni a származási országok vonatkozásában;

8.

üdvözli a fent említett, bevándorlásról és a menekültügyről szóló európai paktum elfogadását, illetve a Bizottságnak a fent említett „Közös bevándorlási politika Európa számára: elvek, fellépések és eszközök” című közleményében említett cselekvéseket, eszközöket és javaslatokat; felszólítja Tanácsot és a Bizottságot, hogy haladéktalanul kezdjék meg e kötelezettségvállalások végrehajtását;

9.

üdvözli a Lisszaboni Szerződés intézményi vonatkozásait, különösen az együttdöntés és a minősített többséggel történő szavazás kiterjesztését az összes bevándorlási politikára, az EU vízumokkal és határellenőrzésekkel kapcsolatos hatáskörének tisztázását, az EU hatáskörének kiterjesztését a menedékjogra, valamint az EU hatáskörének kiterjesztését a jogszerű és szabálytalan bevándorlás tekintetében;

10.

úgy véli, hogy a közös bevándorlási politika mellett szükségszerű egy közös menekültügyi politika kidolgozása is, és üdvözli a Közös Európai Menekültügyi Rendszerről (CEAS) szóló jelentést, valamint az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozásáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot;

11.

úgy ítéli meg, hogy a jogszerű bevándorlás továbbra is szükséges Európai demográfiai, munkaerőpiaci és szakemberszükségleti problémáinak megoldásához, amelyek az öregedő népesség miatt alakultak ki; ezen kívül a jogszerű bevándorlás a tudás és a know how kölcsönös cseréje és a migránsok hazautazásai révén hozzájárul a harmadik országok fejlődéséhez is; felszólít olyan biztonságos rendszerek megvalósítására, amelyek megkönnyítik ezeket a harmadik országokba irányuló pénzügyi átutalásokat;

12.

úgy ítéli meg, hogy a jogszerű migráció az illegális bevándorlás alternatívája kell, hogy legyen, mivel jogszerű, biztonságos és szervezett belépést kínál az Európai Unióba;

13.

emlékeztet arra, hogy a Bizottság által ismertetett előrejelzések becslései szerint 2050-ig 60 millió migráns munkavállalóra lesz szükség, és ehhez a jogszerű migráció csatornáinak megnyitása szükséges;

14.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy átfogóan értékeljék az EU szakképzettségbeli és piaci szükségleteit; úgy véli azonban, hogy az egyes tagállamoknak meg kell tartaniuk a feletti ellenőrzésüket, hogy mennyi munkavállalóra van szükség munkaerőpiacukon, és – amíg ideiglenes intézkedések alkalmazandók – figyelembe kell venniük a közösségi preferencia elvét;

15.

támogatja a nemzeti „bevándorlási profilok” kidolgozását, azzal a céllal, hogy bármikor átfogó képet adjanak a bevándorlás helyzetéről az egyes tagállamokban, és e profilokban a munkaerő-piaci szükségletek központi jelentőségűek legyenek;

16.

megismétli annak szükségességét, hogy akár a célállomásról és a fogadó munkaerőpiacokról szóló tájékoztatáson keresztül is növelni kell az EU vonzerejét a magasan képzett munkavállalók számára, nem feledkezve meg arról, hogy ez milyen következményekkel járhat a származási országokban folyó agyelszívásra nézve; úgy ítéli meg, hogy az agyelszívás hatását ideiglenes vagy körkörös migráció révén enyhíteni lehet a származási országban nyújtott képzésen, illetve származási országokkal aláírt együttműködési megállapodásokon keresztül annak érdekében, hogy a kulcsfontosságú ágazatokba tartozó, és különösen az oktatáshoz és a gyógyításhoz kapcsolódó szakmákat meg lehessen őrizni; felszólítja a tagállamokat, hogy tartózkodjanak a fejlődő országokbeli aktív munkaerő toborzásától az emberi erőforrások hiányával küzdő ágazatokban, például az egészségügy és az oktatás terén;

17.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ideiglenes vagy körkörös migráció megkönnyítése érdekében dolgozzanak ki mechanizmusokat, iránymutatásokat és más eszközöket, valamint a származási országokkal együttműködve olyan intézkedéseket, amelyek az emberi erőforrásokat ért veszteségek ellensúlyozása céljából konkrét segítséget nyújtanak az agyelszívás által hátrányosan érintett ágazatoknak a szakemberképzés terén;

18.

üdvözli, hogy a „kék kártyáról” szóló dokumentum megnyitotta az utat a jogszerű bevándorlásra vonatkozó közös politika előtt, de felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek fokozottabb előrelépéseket egy olyan bevándorlási politika közös szabályai irányába, amely nem korlátozódik csupán a magasan képzett munkavállalókra;

19.

üdvözli a harmadik országok magasan képzett állampolgárai foglalkoztatásának céljait szolgáló, a beutazási és tartózkodási feltételekre vonatkozó kék kártya bevezetését, és sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő kezdeményezéseket az egyéb munkákra vonatkozóan, szintén azzal a céllal, hogy szembeszállhassunk a szabálytalan bevándorlással és a rendezetlen jogállású bevándorlók kihasznlásával;

20.

új intézkedésekre hív fel, hogy még jobban megkönnyítsék a diákok és kutatók fogadását és EU-n belüli mozgását;

21.

felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy elismerjék a bevándorlók szakképzettségét, nevezetesen, hogy vegyék tekintetbe a származási országban szerzett formális, nem formális és informális szakképesítéseket; úgy gondolja, hogy ezek elismerésével fel lehet venni a harcot a bevándorló munkavállalók körében jelenleg gyakran tapasztalható „képességpazarlással” szemben, ami abból adódik, hogy főképp a bevándorló nők igen gyakran kénytelenek saját képesítésüknél jóval alacsonyabb szakképzettséget igénylő munkát vállalni;

22.

kéri a Bizottságot, hogy a témával kapcsolatos jövőbeli dokumentumokban vegye tekintetbe a szakképzettség elismerését, csakúgy, mint az egész életen át tartó képzésre való ösztönzést, biztosítva ugyanakkor, hogy a tagállamok biztosítsanak lehetőségeket a bevándorlók számára a befogadó ország nyelvének megtanulására az Európai Unióba történő társadalmi, szakmai és kulturális beilleszkedés érdekében, valamint ahhoz, hogy jobban képesek legyenek gyermekeik fejlődésének előmozdítására; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy használja fel a bevándorló gyermekek nyelvi oktatásáról, valamint a lakhely szerinti tagállamban a származási ország nyelvének és kultúrájának oktatásáról folytatott viták eredményeit, és szorgalmazza, hogy a majdan javasolt keretrendszer tartsa tiszteletben a szubszidiaritás és az arányosság elvét;

23.

megerősíti, hogy az EURES hálózata egyike azoknak az alkalmas eszközöknek, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a munkaerő iránti kereslet és kínálat átlátható, felelős és hatékony módon legyen megfeleltethető; éppen ezért javasolja az EURES hálózat fogalmának olyan módon történő kibővítését, hogy az elősegíthesse a kapcsolatot a meghatározott képesítésekkel rendelkező munkásokat kereső európai munkaadók és a harmadik országokból származó álláskeresők között; indítványozza, hogy használják fel a már meglévő, és a kiépítés alatt álló speciális központokat, valamint az EU harmadik országbeli képviseleteit, mint az EURES hálózat kibővítésének platformjait, valamint, hogy garantálják a tanácsadás folytonosságát és annak kiterjesztését, az önfoglalkoztatás támogatására és eszközeire vagy mikrohitelek igénybevételére vonatkozólag; hangsúlyozza, hogy Európa magasan képzett munkaerő iránti igénye nem vezethet a harmadik országokból történő agyelszíváshoz, amely károsítaná fejlődő gazdaságukat és társadalmi infrastruktúrájukat;

24.

úgy véli, hogy az úgynevezett harmadik országokból érkező bevándorlók számára biztosítani kell az EU-n belüli szabad mozgást, annak érdekében, hogy – a tagállamok törvényes lakosaiként – munkavállalási engedély igénylése nélkül tudjanak munkát vállalni egy másik tagállamban határ menti ingázóként, továbbá, hogy egy tagállamban eltöltött öt éves törvényes tartózkodást követően teljes mozgásszabadságot kell biztosítani ezen bevándorlók számára munkavállalóként;

25.

hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiac szükségleteinek kezelése szempontjából fontos a helyi, a képzésben különleges felelősséggel rendelkező regionális, a nemzeti és az európai szintű koordináció a közösségi előny elvének szellemiségében; kiemeli, hogy az ilyen típusú együttműködésre feltétlenül szükség van a bevándorlók hatékony és megfelelő integrációjának, valamint egy olyan bevándorlási politika bevezetésének érdekében, amely alkalmas arra, hogy pótolja a tagállamok bizonyos szektoraiban fellépő munkaerőhiányt;

26.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen több információt elérhetővé a származási országokban a jogszerű migrációval kapcsolatos lehetőségekről, illetve a már az EU-ban élő migránsok jogairól és kötelezettségeiről;

27.

felhívja a tagállamokat, hogy annak érdekében, hogy több és jobb munkahelyet teremtsenek a bevándorlók számára, megfelelően használják fel a bevándorláshoz kapcsolódó közösségi finanszírozási mechanizmusokat;

28.

hangsúlyozza, hogy az EU kultúrális sokszínűségét fokozó integrációnak a társadalom befogadóképességén, a megkülönböztetésmentességen és az egyenlő esélyeken, azaz az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz, a nyelvi képzéshez és a foglalkoztatáshoz vvaló hozzáférésen kell alapulnia; úgy ítéli meg, hogy az integrációs politikákat szintén a megfelelő innovatív programokra kell alapozni, és elismeri, hogy a helyi és regionális hatóságok, a szakszervezetek, a bevándorlók szervezetei, a szakmai szövetségek és egyesületek kulcsfontosságú szerepet játszanak a bevándorlók beilleszkedésében;

29.

támogatja a tagállamok, a jogszerű migránsok és a nemzetközi védelemben részesülők integrációs erőfeszítéseit, figyelembe véve az EU és a tagállamok identitásának és értékeinek elfogadását, ideértve az emberi jogok, a jogállamiság, a demokrácia, a tolerancia és az egyenlőség, a véleménynyilvánítás szabadsága és gyermekek kötelező iskoláztatása tiszteletben tartását; emlékeztet arra, hogy az integráció egy olyan kétirányú folyamat, amely mind a bevándorlók, mind a befogadó népesség részéről történő alkalmazkodást is magában foglalja, amint az a Tanács által elfogadott közös alapelvekben is szerepel, és amelynek hasznára válhat a legjobb gyakorlatok cseréje; elismeri, hogy az integrációt nehezebb megvalósítani azokban a tagállamokban, amelyekre különleges földrajzi elhelyezkedésük következtében jelentős mértékű migrációs nyomás nehezül, ez azonban olyan cél, amelyet nem szabad feladni; felszólítja a többi tagállamot, hogy a szolidaritás szellemében járuljanak hozzá e nyomás enyhítéséhez, megkönnyítve ezáltal az EU tagállamain belül tartózkodó, nemzetközi védelemben részesülők integrációját, egyidejűleg előmozdítva a jogszerű migrációt;

30.

hangsúlyozza, hogy a megfelelő integrációs folyamat a legjobb eszköz a befogadó ország polgárai és a migránsok közötti bizalmatlanság és gyanakvás megszüntetésére, és alapvető fontosságú minden idegengyűlölő elképzelés vagy cselekedet felszámolásához;

31.

ösztönzi a kölcsönös tanulási mechanizmusok kialakítását és a legjobb gyakorlatok cseréjét a tagállamok között, hogy megerősítsék a befogadó országoknak az egyre fokozódó sokféleség kezelésével kapcsolatos képességét, és ösztönzi azt is, hogy a tagállamok közös mutatókon és megfelelő statisztikai kapacitáson alapuló rendszert alkalmazzanak a bevándorlási politika eredményeinek értékelésére;

32.

emlékeztet arra, hogy kulcsfontosságú tényező a migránsok szervezeteinek bevonása, amelyek egyedülálló szerepet töltenek be az integrációs folyamatban, lehetőséget biztosítva a migránsok számára a demokratikus részvételre; felhívja a tagállamokat, hogy segítsék a civil társadalomnak az integrációs folyamatban történő támogatását szolgáló rendszereket, lehetővé téve a migránsok jelenlétét a befogadó társadalom polgári és politikai életében, lehetővé téve a részvételt a politikai pártokban, a szakszervezetekben, valamint a helyi választásokon a szavazás lehetőségét;

33.

üdvözli a Bizottságnak és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak az integrációs politikáknak az európai integrációs fórum létrehozása általi erőteljesebb összehangolására irányuló kezdeményezését, amelyben részt vesznek és szerepet vállalnak a társadalmi szervezetek és a bevándorlók szervezetei, és amelynek célja a tapasztalatcsere és ajánlások kidolgozása; felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti integrációs terveikben szereplő legjobb gyakorlatok cseréje által hangolják össze integrációs erőfeszítéseiket;

34.

felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő finanszírozási támogatást a bevándorlók szerkezeti és kulturális integrációjához többek közt az Egész életen át tartó tanulás, az Európa a polgárokért, a Fiatalok lendületben, a Kultúra 2007 programok végrehajtásán keresztül; megjegyzi, hogy a tanárok a legtöbb esetben rosszul vannak felkészülve nagyszámú migráns gyermek fogadására az osztályokban, és a tanárok jobb felkészítésére, valamint megfelelő pénzügyi támogatás nyújtására szólít fel;

35.

hangsúlyozza, hogy az iskolai és az egész életen át tartó tanulás programok jelentős szerepet játszanak az integrációs folyamatban a tudás, főleg a nyelvtudás fejlesztése révén; úgy véli továbbá, hogy a képzési programokban és az egész életen át tartó tanulás programjában való akadálymentes részvétel valamennyi újonnan érkező bevándorló joga és lehetősége kell, hogy legyen;

36.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a megkülönböztetés ellen irányuló politikák támogatását, beleértve a hatóságok által megvalósítottakat is;

37.

felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben és támogassák a vonatkozó tanácsi 2000/78/EK (17), 2000/43/EK (18) és 2004/113/EK (19) irányelveket, amelyek célja a megkülönböztetés elleni küzdelem;

38.

A tagállamoknak ratifikálniuk kell a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló, az ENSZ közgyűlése által 1990. december 18-án elfogadott egyezményt (20);

39.

felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtsön az EU-ba irányuló bevándorlásra vonatkozó, a nemekkel kapcsolatos adatokat, valamint hogy szervezze meg ez adatoknak a Nemek Egyenlőségének Európai Intézete általi elemzését annak érdekében, hogy még inkább hangsúlyt kapjanak a női bevándorlók sajátos igényei és problémái, valamint a befogadó országok társadalmába történő integrálódásuk legmegfelelőbb módszerei;

40.

felhívja a tagállamokat, hogy az integrációs politikáik kialakításakor kellően vegyék figyelembe a nemek kérdését, valamint a bevándorló nők sajátos helyzetét és igényeit;

41.

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a női bevándorlók alapvető jogainak tiszteletben tartását, függetlenül attól, hogy státuszuk jogszerű-e vagy sem;

42.

felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a migráns nőket célzó tájékoztatási kampányokat, amelyek megismertetik őket jogaikkal, az oktatási, nyelvi képzési és szakképzési lehetőségekkel, valamint a foglalkoztatáshoz való hozzáférés lehetőségeivel, és akadályozzák meg a kényszerházasságokat, a női nemi szervek csonkítását, valamint a lelki vagy fizikai kényszerítés egyéb formáit;

43.

hangsúlyozza egy olyan átfogó alapterv szükségességét, amely megállapítja az EU határigazgatásának fő célkitűzéseit és felépítését, ideértve az arra vonatkozó részleteket is, hogy hogyan lehetne optimalizálni az összes kapcsolódó programot és rendszert; álláspontja szerint az uniós határigazgatási stratégia szerkezetének mérlegelésekor a Bizottságnak mindenekelőtt a tagállamok meglevő határigazgatási rendszereinek hatékonyságát kell elemeznie, hogy kialakítsa közöttük az optimális szinergiákat, és további információt kell nyújtania a javasolt új rendszerek – a be- és kilépés nyilvántartása, az elektronikus utazási engedély rendszer és a nyilvántartott utas program – költséghatékonyságával kapcsolatban, az EU integrált határigazgatása keretében;

44.

hangsúlyozza, hogy az integrált határigazgatatásnak megfelelő egyensúlyt kell teremtenie egyrészt egyre több személy határokon keresztüli szabad mozgásának biztosítása, másrészt az uniós polgárok nagyobb biztonságának biztosítása között; nem tagadja, hogy az adatok felhasználása nyilvánvaló előnyökkel jár; ugyanakkor az a véleménye, hogy a kormányzati fellépésbe vetett közbizalom csak akkor tartható fenn, ha elegendő adatvédelmi biztosítékokról, felügyeletről és jogorvoslati mechanizmusokról gondoskodnak;

45.

egy négylépcsős integrált megközelítés megvalósíthatóságának értékelésére szólít fel, amelynek révén minden olyan szakaszban szisztematikusan ellenőrzéseket végeznének, amikor bevándorlók utaznak be az Unióba;

46.

hangsúlyozza, hogy az EU határstratégiáját az Afrika–EU partnerség és az európai szomszédságpolitika (a keleti partnerség, EUROMED) keretében a harmadik országokkal meglevő határok megerősítését célzó, konkrét intézkedésekkel is ki kell egészíteni;

47.

felszólít a jelenlegi schengeni vízum egy egységes európai schengeni vízummal történő felváltására, amely valamennyi vízumkérelmező tekintetében lehetővé teszi az egyenlő bánásmódot; tájékoztatást kíván kapni a Bizottság politikai és technikai tanulmányának a pontos ütemezéséről és részleteiről, amelyek egy olyan rendszer megvalósíthatóságát, gyakorlati vonatkozásait és hatását elemzik, amely a harmadik országbeli állampolgároktól elektronikus engedélyek beszerzését követeli meg az EU területére történő beutazásuk előtt (az elektronikus utazási engedély rendszer, ESTA); felszólít a tagállamok konzulátusai közötti együttműködés javítására, valamint a vízumokkal foglalkozó, közös konzuli szolgálatok fokozatos létrehozására;

48.

a tagállamok közötti szolidaritáson alapuló mechanizmusok elfogadására kéri a Tanácsot, hogy a határok ellenőrzéséből és a határellenőrzésre vonatkozó nemzeti politikák összehangolásából adódó terhek eloszthatóvá váljanak;

49.

a szabálytalan bevándorlás elleni küzdelmet az átfogó uniós migrációs politika kulcsfontosságú részének tekinti, és ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az e területre vonatkozó hatékony döntéshozatalt akadályozza a tagállamok kölcsönös érdekeket szolgáló, valódi együttműködéssel kapcsolatos képességének elégtelensége;

50.

megrendülését fejezi ki illegális tengeri migrációs útvonalakon, különösen az Unió déli tengeri határainál történt emberi tragédiák miatt, ahol is az afrikai partokról csónakokkal indulnak emberek kockázatos útra Európa felé; határozottan felszólít sürgős intézkedések megtételére, valamint a származási országokkal folytatott párbeszéd és együttműködés erősítésére, hogy soha többé ne történhessenek ilyen tragédiák;

51.

emlékeztet arra, hogy a szabálytalan bevándorlást gyakran bűnözői hálózatok működtetik, amelyek eddig a közös európai fellépésnél hatékonyabbnak bizonyultak; meggyőződése, hogy ezek a hálózatok felelősek azért, hogy évente több száz ember leli halálát a tengeren; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak a nemzetközi kötelezettségek betartása mellett közös felelősségük van a tengeri életmentés területén; ezért felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket az EU különböző részein előforduló szervezett bűnözés, emberkereskedelem és –csempészet elleni küzdelemben, és mindenekelőtt törekedjenek az összes hálózat felszámolására, nem csupán a csempészeket leleplezve, akik a rendszer látható részét képezik, hanem azokat is, akik a rendszer csúcsán állnak és a legnagyobb hasznot húzzák ezekből a bűncselekményekből;

52.

felhívja a Bizottságot, hogy a tranzit- és származási országokban tegye intenzívebbé a szabálytalan bevándorlás veszélyeivel foglalkozó, figyelemfelhívó programokat;

53.

üdvözli a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló új irányelv elfogadását, és hatékony eszköznek tekinti azt a migráns munkavállalók kizsákmányolásának visszaszorításában, valamint az illegális bevándorlás egyik fő kiváltó tényezője vonzó jellegének csökkentésében;

54.

sürgeti a tagállamokat, hogy ne késlekedjenek az illegális bevándorlókat foglalkoztató munkaadókkal szemben szankciókat kilátásba helyező új irányelv átültetésével;

55.

úgy véli, hogy a szabálytalan – embertelen és drámai – migráció megszüntetése érdekében feltétlenül szükség van a párbeszéd csatornáinak megerősítésére és együttműködési megállapodások létrehozására a származási országokkal;

56.

véleménye szerint a FRONTEX (Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség) – költségvetési eszközeinek az Európai Parlament nyomására történt többszöri megnövelése ellenére – még mindig nem koordinálja hatékonyan az Unió külső határain tett ellenőrzési erőfeszítéseket, nagyrészt a harmadik országok bevonására irányuló törekvés hiánya miatt, különösen a tengeri műveletek tekintetében;

57.

üdvözli a FRONTEX mandátumának felülvizsgálatára vonatkozó javaslatra irányuló bizottsági kezdeményezést, és úgy véli, hogy az ügynökséget sürgősen meg kell erősíteni, különösen koordinációs és azon képességének az érintett tagállamok kérésére történő fejlesztése révén, hogy állandó missziókat koordináljon a nagy migrációs nyomásnak kitett területeken, illetve harmadik országokkal együttműködjön; úgy gondolja, hogy a FRONTEX kockázatelemző és hírszerző kapacitásának növelésére is hangsúlyt kell helyezni;

58.

véleménye szerint a FRONTEX-nek elegendő – és nem csak pénzügyi – erőforrásokra van szüksége megbízásának jelentőségteljes végrehajtásához, és a szabálytalan bevándorlás elleni küzdelmet szolgáló új technológiák alkalmazására hív fel, felszólítja a tagállamokat a műszaki eszközök közös összegyűjtésének a fokozására, a Bizottságot pedig jogalkotási javaslatok előterjesztésére a kötelező szolidaritás bevezetése érdekében, a gyorsreagálású határvédelmi csapatok (RABIT) tekintetében tervezetthez hasonló alapon;

59.

felszólítja a FRONTEX-et és a Bizottságot, hogy vizsgálják meg és mérjék fel annak a lehetőségét, hogy hogyan szerezhetné be a FRONTEX a saját eszközeit, illetve annak követelményeit, hogy ha a FRONTEX tengeri műveleteit egy uniós parti őrséggé fejlesztenék a tagállamok saját határellenőrzési hatásköreinek aláaknázása nélkül;

60.

úgy véli, hogy a FRONTEX csak akkor lehet valóban hatékony, ha fokozzák az olyan kiegészítő tevékenységekre irányuló erőfeszítéseket, mint például a visszafogadás és a harmadik országokkal való együttműködés; felszólítja a Bizottságot, hogy e tekintetben támogassa a FRONTEX-et;

61.

támogatja a FRONTEX szakrészlegeinek létrehozását, hogy az ügynökség ezeken keresztül foglalkozhasson a különösen érzékeny határokon fennálló konkrét helyzetekkel és azokat jobban értékelhesse, különös tekintettel a keleti szárazföldi határokra és a déli tengeri határokra;

62.

megállapítja, hogy a jogi kifejezések értelmezésében, a nemzetközi tengerjog értelmezésében, valamint a nemzeti jogszabályokban és eljárásokban mutatkozó különbségek mind hátráltatták a FRONTEX műveleteit; átfogó tanulmányok elvégzésére szólít fel, közös megközelítés keresése, valamint a nemzeti jogszabályok és eljárások között mutatkozó, ellentmondásos különbségek rendezése érdekében;

63.

a FRONTEX és a nemzeti szervek és ügynökségek közötti további és állandó együttműködésre szólít fel;

64.

az EUROSUR elképzelésének továbbfejlesztésére szólít fel, a tagállamok közötti koordináció javítása révén is;

65.

megállapítja, hogy a halászok, a magánhajók és a magán alkalmazottak a tengeren gyakran előbb találkoznak illegális bevándorlókkal, mint az adott ország haditengerészete; hangsúlyozza, hogy e felek világosabb tájékoztatására van szükség a nemzetközi jog szerinti azon kötelezettségeiket illetően, hogy a veszélyben levő bevándorlóknak segítsenek, és kompenzációs mechanizmus létrehozására szólít fel a mentési műveletek eredményeként elveszett munkáért;

66.

hangsúlyozza, hogy egyértelműen megbízható statisztikák szükségesek a szabálytalan migráció elleni uniós szintű küzdelem konkrét eszközeinek létrehozásához, és felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg az e statisztikák biztosításához szükséges intézkedéseket;

67.

véleménye szerint azokat, a tagállamok területén engedély nélkül tartózkodó migránsokat, akik nem jogosultak nemzetközi védelemre, kötelezni kell az Európai Unió területének elhagyására; e tekintetben tudomásul veszi a visszatérésről szóló irányelv elfogadását, és kéri a tagállamokat, hogy az irányelv átültetése keretében ügyeljenek a saját belső joguk által már előírt kedvezőbb rendelkezések megőrzésére; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a visszatéréseket a törvények és az érintett személyek emberi méltóságának teljes mértékű tiszteletben tartásával bonyolítsák le, előnyben részesítve az önkéntes visszatérést;

68.

arra szólít fel, hogy a zárt és nyitott befogadó állomásokon hozzák létre a visszatéréssel kapcsolatos tanácsadó szolgálatok rendszerét, amelyek kapcsolattartó pontként szolgálnak a visszatéréssel kapcsolatos segítségnyújtásról többet megtudni kívánó személyek számára;

69.

felhívja a Bizottságot, hogy a származási országban alakítsa ki a társadalmi és szakmai visszailleszkedési mechanizmusok nyomon követését és támogatását a már visszatért migránsok számára;

70.

kéri a tagállamokat, hogy visszafogadási politikájukat a kétoldalú megállapodások helyett inkább egy közösségi politika keretébe illesszék be;

71.

a visszafogadási megállapodásokkal kapcsolatban kéri, hogy az Európai Parlament és annak illetékes bizottságai kapjanak rendszeres tájékoztatást a harmadik országokkal folytatott tárgyalások teljes ideje alatt, azok alakulásáról és az esetleg felmerülő akadályokról;

72.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok kizárólag olyan harmadik országokkal kössenek kétoldalú visszafogadási megállapodásokat, amelyek teljes körű biztosítékokat nyújtanak a visszafogadott személyek emberi jogainak tiszteletben tartására, és aláírták az 1951. évi Genfi Egyezményt;

73.

felszólítja a Bizottságot, hogy törekedjen hatékonyan betartatni a harmadik országokkal azon kötelezettségüket, hogy visszafogadják az EU területén illegálisan tartózkodó állampolgáraikat, a 2000. június 23-i Cotonou-i Megállapodás 13. cikkével összhangban; felszólít e rendelkezések megerősítésére az új AKCS (afrikai, karibi és csendes-óceáni országok) megállapodás tárgyalásai során;

74.

hangsúlyozza, hogy a visszatérési politikában egy valódi európai megközelítésre van szükség, a visszatérési határozatok kölcsönös elismerésén keresztül; nagyobb fokú együttműködést sürget a tagállamok között a visszatérési műveletek végrehajtása, valamint a FRONTEX szerepének a közös visszatérési műveletekben való megerősítése tekintetében;

75.

felszólít az együttműködés megerősítésére – többek között konzuli együttműködés révén – a származási és tranzitországokkal a visszafogadási eljárások megkönnyítése érdekében, és felszólítja a Bizottságot a hatályos visszafogadási megállapodások értékelésére, annak érdekében, hogy megkönnyítsék végrehajtásukat és tanulságokat vonjanak le, amelyek felhasználhatók lesznek a jövőbeni megállapodások tárgyalásakor;

76.

felhívja a Tanácsot, hogy mérlegelje jogszabályi rendelkezések bevezetését egy európai úti okmány létrehozására, amelyet az illegálisan tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárok számára állítanak ki, hogy megkönnyítsék a harmadik országokba való visszafogadásukat; fel kell lépni annak érdekében, hogy az európai úti okmányt beépítsék az Unió visszafogadási megállapodásaiba, hogy az kötelező érvényű legyen az érintett harmadik országokra nézve;

77.

mélységesen sajnálja, hogy a tagállamok nem tanúsítanak kellő mértékű szolidaritást az egyre növekvő bevándorlási problémák iránt; felszólít a 2007–2013 közötti időszakra szóló, szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása keretprogram (21) és négy pénzügyi eszközének sürgős felülvizsgálatára, hogy tükrözhessék a növekvő migrációs nyomásból fakadó új tényeket és alkalmazhatók legyenek sürgető helyzetekben, például a tömeges migrációs hullámok kezelésére;

78.

üdvözli a tagállamok által a fent említett Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumban a szolidaritás szükségességével kapcsolatban tett kötelezettségvállalásokat; különösen üdvözli az önkéntes tehermegosztási mechanizmus beépítését, amely lehetővé teszi, hogy az EU-n belül átcsoportosítsák a nemzetközi védelemben részesülőket az olyan tagállamokból, ahol a nemzeti menekültügyi rendszerre egyedi és aránytalan mértékű nyomás nehezül, különösen a többi tagállamhoz viszonyított földrajzi vagy demográfiai helyzetükből adódóan, és felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre ezeket a kötelezettségvállalásokat; üdvözli, hogy az EU 2009. évi költségvetéséből 5 millió eurót utaltak ki e célra az Európai Menekültügyi Alap keretében; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy kötelező erejű eszközöket vezessenek be; felszólítja a Bizottságot, hogy késedelem nélkül hajtsa végre e mechanizmust és haladéktalanul terjesszen elő jogalkotási kezdeményezést egy ilyen mechanizmus európai szinten, állandó jelleggel történő létrehozására vonatkozóan;

79.

üdvözli a dublini rendelet átdolgozását és a dublini rendszer szerinti átadások felfüggesztésére irányuló mechanizmusra nézve javasolt rendelkezéseket, amennyiben aggályok merülnek fel a tekintetben, hogy a dublini rendszer szerinti átadások azt eredményezhetik, hogy a kérelmezők a felelős tagállamban nem részesülnek megfelelő szintű védelemben, különösen a befogadási feltételek és a menedékjogi eljáráshoz való hozzáférés tekintetében, valamint olyan esetekben, amikor ezek a dublini rendszer szerinti átadások növelnék azon tagállamok terhét, amelyekre sajátos és aránytalan nyomás nehezedik, különösen földrajzi vagy demográfiai helyzetük miatt; hangsúlyozza azonban, hogy ezek a rendelkezések az összes tagállamra vonatkozó, kétszeresen kötelező eszköz bevezetése nélkül egy valamely tagállamot komolyan támogató, hatékony eszköz helyett inkább politikai nyilatkozattá válnának;

80.

üdvözli a az ujjlenyomatok összehasonlítását célzó „Eurodac” létrehozásáról szóló átdolgozott rendeletre irányuló bizottsági javaslatot, és emlékezteti a tagállamokat azon kötelezettségükre, hogy az Eurodacról szóló jelenlegi rendelet értelmében ujjlenyomatot kell venniük és adatokat kell küldeniük; álláspontja szerint a biometrikus adatokat – például az ujjlenyomatokat – a határellenőrzési műveletek hatékonyságának fokozása érdekében ki kell használni;

81.

sajnálja, hogy a harmadik országokkal folytatott együttműködés nem hozott megfelelő eredményeket, Spanyolország harmadik országokkal – például Szenegállal és más szubszaharai afrikai és észak-afrikai országokkal – folytatott, figyelemre méltó együttműködését kivéve; felszólít a tranzitországként és származási országként azonosított harmadik országok célzott támogatására, hatékony határigazgatási rendszerük kiépítésének segítése érdekében, a FRONTEX határügyi támogató misszióinak bevonásával ezekben az országokban;

82.

emlékezteti a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy a származási és tranzitországokkal létrejött párbeszédnek a Tripoliban, Rabatban és Lisszabonban a migráció és a fejlesztés kérdéséről tartott EU–Afrika miniszteri találkozókon kijelölt irányban történő folytatása lényegbevágó;

83.

„a migrációval kapcsolatos általános megközelítés” (22), a migrációval és fejlesztéssel foglalkozó, 2006-os „rabati folyamat”, valamint a 2007 decemberében elfogadott, migrációs, mobilitási és foglalkoztatási EU–Afrika partnerség keretében kialakított politikai eszközök végrehajtására szólít fel;

84.

hangsúlyozza a fejlesztési politika jelentőségét a tranzitországként és származási országként azonosított harmadik országokban, amely eszköze lehet annak, hogy a bevándorlás problémáját még a gyökerénél kezeljék; felszólít az Unió bevándorlási és fejlesztési politikáinak hatékonyabb összehangolására, a stratégiai célkitűzések – úgy mint a millenniumi fejlesztési célok – teljes mértékű figyelembe vétele mellett;

85.

ugyanakkor megállapítja, hogy a fejlesztési politika nem jelentheti a migráció egyetlen alternatíváját, mert általános fejlődés nem lehetséges állandó mobilitás nélkül;

86.

a Nemzetközi Migrációs Szervezettel és más nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködés megerősítésére szólít fel az új regionális irodák létrehozását illetően azokon az érzékeny területeken, ahol – többek között – a jogszerű migrációval vagy a bevándorlók önkéntes visszatérésével kapcsolatban gyakorlati segítségnyújtásra van szükség;

87.

hangsúlyozza a migrációs tájékoztatási és igazgatási központok létrehozásának fontosságát, mint amilyet 2008 októberében Maliban avattak fel; úgy gondolja, hogy ezek a központok a lehetséges migránsok, a visszatérő migránsok és az EU-ban tartózkodó migránsokat érintő ügyek kezelése révén jelentősen hozzá tudnának járulni a migrációs problémák rendezéséhez; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a szükséges információt az EU-Afrika partnerség keretében más központok létrehozását szolgáló projektekkel kapcsolatban, és arra kéri a Bizottságot, hogy a keleti szomszédos országokban vizsgálja meg ilyen központok létrehozásának lehetőségét;

88.

hangsúlyozza, hogy a származási és tranzitországokkal kötött valamennyi megállapodásba bele kell foglalni a bevándorlási ügyekben folytatott együttműködésről szóló fejezeteket, és egy nagyra törő politika kidolgozására hív fel harmadik országokkal a rendőrségi és igazságügyi együttműködés terén, az emberkereskedelemben érintett nemzetközi bűnszervezetek elleni küzdelem és az érintett személyek bíróság elé állítása érdekében, az Europol és az Eurojust bevonásával; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy fokozza a harmadik országoknak nyújtott támogatását, ideértve a pénzügyi és a technikai támogatást, hogy a szabálytalan bevándorlást, a kábítószerrel kapcsolatos tevékenységeket és a szervezett bűnözést visszaszorító gazdasági és társadalmi feltételeket teremtsen;

89.

kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a Zöld-foki-szigetekkel kötött megállapodáshoz hasonló átfogó európai megállapodások tárgyalását, haladjon előre a Marokkóval, Szenegállal és Líbiával folytatott átfogó tárgyalásokon és mozdítsa elő megállapodások létrejöttét a legfőbb származási országokkal;

90.

a harmadik országok támogatására szólít fel nemzeti jogszabályi keretük kidolgozása, valamint bevándorlási és menedékjogi rendszerek létrehozása terén, a nemzetközi jog teljes mértékű tiszteletben tartásával, és felszólítja a tranzitországként szolgáló harmadik országokat is, hogy írják alá és tartsák tiszteletben az 1951. évi genfi egyezményt;

91.

kéri a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a „környezeti menekültek” kérdését, vagyis azon migránsokét, akik napjainkban nem tekinthetők gazdasági menekülteknek, és akiket a genfi egyezmény értelmében nem ismernek el menekültként;

92.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/35

A.

mivel a TEN-T politika politikai meghatározása – ahogyan ezt a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló, 1996. július 23-i 1692/96/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (3), illetve a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló 1692/96/EK határozat módosításáról szóló, 2004. április 29-i 884/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (4) ismerteti – egy 30, főként nemzeti érdekek ihlette, elsőbbséget élvező projektet tartalmazó „kívánságlistát” eredményezett,

B.

mivel javítani kell a vasúti és tengeri teherszállítás közúti teherszállításéhoz viszonyított külső versenyképességét az autópályák, a tengeri útvonalak és a vasúti teherszállítási folyosók kiegyensúlyozott igénybevétele érdekében,

C.

mivel a 30 elsőbbséget élvező projekt nyomán a Bizottság a 2007–2013-as pénzügyi keretből 20 000 000 000 eurós támogatást javasolt a transzeurópai közlekedési hálózat egészére, amely végül a Tanács nyomatékos kérésére 8 000 000 000 euróra csökkent, amelyből csak 5 300 000 000 euró jut az elsőbbségi projektek megvalósítására,

D.

mivel az Európai Unió köztudottan képtelen megfelelni a TEN-T hálózatok finanszírozása tekintetében a transzeurópai közlekedési és energiahálózatok területén történő közösségi pénzügyi támogatás nyújtásának általános szabályairól szóló, 2007. június 20-i 680/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (5) lefektetett szabályoknak, ami bizonytalanságot kelt a projektek finanszírozásának tervezése terén,

E.

mivel meg kell erősíteni a Bizottság azon képességét, hogy folytassa azokat a főbb, határokon átnyúló projekteket – különösen a vasúti ágazatban –, amelyek az érintett tagállamok között folyamatos és szorosabb együttműködést igényelnek, finanszírozásuk több évre kiterjed és időben túlnyúlnak a többéves pénzügyi kereten,

F.

mivel a fent említett, 2008. május 14-i bizottsági közleményhez csatolt mellékletek szerint a közlekedési projektekre szánt előirányzatok 49 %-át utakra, 31 %-át vasutakra és 9 %-át városi közlekedésre fordítják, ám az nem derül ki egyértelműen, hogy mely konkrét projekteket társfinanszírozzák,

1.

elismeri, hogy az uniós szállítási infrastruktúrapolitika kidolgozására irányuló első erőfeszítéseknek – az Európai Iparosok Kerekasztala (ERT) során „hiányzó kötelékek” ihletése mellett – „A közös közlekedési politika fejlődésének jövője” című, 1992. december 2-i bizottsági közlemény adott lendületet, „a gazdasági növekedés, versenyképesség és foglalkoztatás megvalósításával” indokolva ezt, a próbálkozásokat helyes útra pedig Karel Van Miert egykori közlekedési biztos terelte; megjegyzi, hogy a közösségi pénzügyi támogatás transzeurópai hálózatok területén történő nyújtásának általános szabályairól szóló, 1995. szeptember 18-i 2236/95/EK tanácsi rendelet (6) és a 884/2004/EK határozat a fent említett célok elérésére törekedett; továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy Loyola de Palacio alelnök, energia- és közlekedésügyi biztos is ösztönözte e politikát;

2.

úgy véli, hogy a TEN-T koordinátorok jelentései a további koordinációhoz és a legfontosabb projektek közül kiválasztott korlátozott számú projekt integrálásához szolgáltatnak érdekes példát; ezért kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a már futó elsőbbségi projektek megerősítésére irányuló erőfeszítéseiket; úgy véli, hogy a közép- és hosszú távú beruházásokat folytatni kell a teljes hálózat kiépítése céljából;

3.

üdvözli a fent említett, 2009. február 4-i bizottsági közlemény korai előterjesztését, amelynek célja az EU szállítási infrastruktúrája, illetve a TEN-T politika alapos felülvizsgálata a szállítás, a határokon átnyúló mobilitás, a pénzügyek, a gazdaság, a szociális helyzet, a biztonság és a környezetvédelem terén felmerülő jelenlegi és jövőbeni kihívások tükrében;

4.

e tekintetben nem látja értelmét a „TEN-T fogalmi pillér” homályos fogalma bevezetésének, mivel az túlterhelné a prioritási listát; úgy véli, hogy a Bizottság kifejezett célkitűzése ellenére egy kifejezetten fogalmiként megjelenő pillér nem képes javítani a TEN-T politika hitelességét, amely sokkal inkább konkrét projektek kidolgozásával érhető el;

5.

ezért egyetért azzal, hogy egységesebb és integráltabb hálózati szemléletet kell kialakítani, amely az utas- és teherszállítás által támasztott, intermodális kapcsolatok iránti igényt tükrözi; ezért hangsúlyozza, hogy elsőbbséget kell tulajdonítani a vasútnak, a kikötőknek, a fenntartható tengeri és belvízi utaknak és hátországi összeköttetéseiknek vagy az új tagállamokkal és azokon belül létrejövő infrastrukturális kapcsolatokban található, a különböző közlekedési módozatokat összekapcsoló csomópontoknak, és hogy különös figyelmet kell fordítani a határokon átnyúló közlekedési útvonalakra, valamint a repülőtereket és a tengeri kikötőket nagyobb mértékben integrálni kell a transzeurópai hálózatokba; hangsúlyozza, hogy figyelmet kell fordítani a polgári közlekedés és a teherszállítás eltérő, ám egymást kiegészítő igényeire; javasolja a tagállamoknak és a regionális hatóságoknak, hogy javítsák a közbenső állomások és a helyi összekapcsolódások TEN-T-hez való kapcsolatát a peremhelyzetből adódó költségek minimálisra csökkentése érdekében;

6.

kéri a Bizottságot, hogy kiemelten támogassa azokat az elsőbbségi projekteket, amelyek keretében intermodális csatlakozásokat és kölcsönösen következetesen átjárható rendszereket magában foglaló, több tagállamon áthaladó útvonalak létesülnek; hangsúlyozza, hogy a gazdasági térségeknek ezen elsőbbségi projektek mentén történő összekapcsolása nemzeti feladat;

7.

örömmel veszi tudomásul, hogy a környezetkímélő közlekedési formák a listára került elsőbbségi projektek aránytalanul nagy részét teszik ki; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa ezen arány fenntartását a jövőben is, amikor a projektek végrehajtására kerül a sor;

8.

hangsúlyozza, hogy az európai infrastrukturális politikába be kell építeni az éghajlatvédelmet és valamennyi közlekedési mód fenntartható fejlesztését annak érdekében, hogy megfeleljen a CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló uniós célkitűzéseknek;

9.

kéri a Bizottságot, hogy biztassa arra a tagállamokat, hogy a TEN-T projektekkel kapcsolatos döntéshozatali és tervezési folyamatokba építsék be az olyan európai környezetvédelmi jogszabályokat, mint a Natura 2000, a SEA, a levegőminőségi irányelv, a vízügyi keretirányelv, a madarakról és az élőhelyekről szóló irányelvek, valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által elkészítendő, a közlekedésre és a környezetre vonatkozó mutatókat tartalmazó TERM-jelentések (közlekedési és környezeti jelentéstételi mechanizmus);

10.

sürgeti a Bizottságot, hogy csökkentse minimálisra a közös érdekre vonatkozó nyilatkozatokhoz és a környezetvédelmi jogszabályok alkalmazásához kapcsolódó, nem érthető vagy ellentmondásos rendelkezések számát; ezenkívül úgy véli, hogy a TEN-T státusz projekteknek történő megadása után a tagállamoknak nem szabad visszaélniük a (9) bekezdésben említett európai jogszabályokkal a TEN-T projektek megvalósításának blokkolása érdekében;

11.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai szállítási infrastruktúrára vonatkozó politika szempontjából számottevő tényezőként vegye figyelembe az olyan új fejleményeket, mint a pénzpiaci világválság, a demográfiai változások, az EU bővülése, az új szomszédos országok, valamint a keleti és mediterrán országokkal való élénk kapcsolatok;

12.

hangsúlyozza – különösen a gazdasági válság jellemezte jelenlegi helyzetben –, hogy a TEN-T fejlesztése és az európai uniós közlekedés integrálása a szomszédos országok közlekedésével a legmegbízhatóbb módja annak, hogy biztosítsuk az Unióban a belső piac és a társadalmi kohézió hosszú távú fenntarthatóságát;

13.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen fokozottabb erőfeszítéseket a területfejlesztés (az Európai Unió területfejlesztési menetrendje, valamint a területi kohézió elve) és a közlekedéspolitikai tervezés európai összehangolásának javítására a régiók elérhetőségének a régiók közötti hálózatok fejlesztése révén történő javítása figyelembe vételével; megjegyzi, hogy tekintetbe kell venni a hegyvidéki, partvidéki vagy szigeteken fekvő, központi, periférikus, és más jellegű, határ menti területek közötti óriási különbségeket, valamint a városi mobilitási rendszerek a TEN-T-be való jobb integrálásának szükségességét;

14.

kéri a bizottságot, hogy különösképp helyezze előtérbe a fő vasúti, közúti és belvízi útvonalakra vonatkozó kulcsfontosságú projekteket annak érdekében, hogy biztosítsa az új tagállamokkal és a harmadik országokkal való határokon átnyúló összeköttetéseket;

15.

ezzel összefüggésben azt javasolja, hogy az Európai Területfejlesztési Tervet (ETFT) használják a tervezés alapjaként, és az Európai Területrendezési Megfigyelő Hálózat (ESPON) által elkészített, rendelkezésre álló tanulmányokat használják a közlekedésfejlesztésre vonatkozó tudományos, tervezésközpontú háttér-információkként;

16.

hangsúlyozza, hogy mind a lisszaboni stratégia, mind a fellendülési terv céljait fel kell használni a TEN-T-politikák kidolgozása során, hiszen az e politikák nyújtotta mobilitás, hozzáférhetőség és logisztika kulcsfontosságú az EU versenyképessége és a területi kohézió szempontjából;

17.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a zöld folyosók, vasúti teherszállítási hálózatok, az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer (ERTMS) folyosói, a tengeri gyorsforgalmi utak, pl. a rövid távú tengeri szállításra használt útvonalak, a korlátozott kapacitású, meglévő belvízi útvonalak vagy az elégtelen kapacitással rendelkező zsilipek, szárazföldi kikötők, logisztikai platformok, városi közlekedési csomópontok, a TEN-T hálózatnak az európai szomszédságpolitika országaira való tervezett kibővítésének valamint a keleti és mediterrán országoknak egy intermodális TEN-T koncepcióba való integrálásával dolgozzanak ki egy kevésbé környezetkárosító, kisebb olajfogyasztással járó és biztonságosabb szállítási módok igénybe vétele érdekében tervezett fellépéseken alapuló, a különböző közlekedési módozatokat összekapcsoló TEN-T koncepciót; ezen túlmenően kéri, hogy biztosítsák a jelenlegi és a jövőbeni TEN-T keretrendszer és a vasúti teherszállítási folyosókra vonatkozó jogalkotási javaslatok egységességét;

18.

megjegyzi, hogy a legutóbbi kutatások szerint az európai infrastrukturális alapok mindössze 1 %-át fordították eddig belvízi útvonalakra; úgy véli, hogy elegendő európai támogatásra van szükség az európai belvízi infrastruktúra fejlesztéséhez annak érdekében, hogy ki lehessen használni a belvízi hajózás mint fenntartható és megbízható közlekedési mód teljes potenciálját;

19.

kéri a Bizottságot, hogy a hálózat hatékonyságának növelése és a szállítás meggyorsítása érdekében törekedjen a vasúti teherszállítás intenzívebb bővülésének biztosítására;

20.

ezzel kapcsolatban üdvözli a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatot (COM(2008)0852) és a fent említett, 2007. október 18-i bizottsági közleményt;

21.

hangsúlyozza az intermodális szállítás területén az információmegosztás lehetővé tételének fontosságát, az immateriális és a materiális infrastruktúrák (informatikai hálózatok, pl. ERTMS/RIS/ITS/SESAR/Galileo) közötti kapcsolatok előmozdítása és támogatása, az interoperabilitás javítása, a gördülőállomány (vonatokra telepített ERTMS hardver és szoftverállomány, továbbá a tehervagonok zajcsökkentésének) javítása, a zöld logisztika, a különböző közlekedési módozatokat összekapcsoló csatlakozások és csomópontok, a decentralizált, háztól-házig tartó szállítási szolgáltatások, valamint a mobilitásirányítás előmozdítása érdekében;

22.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy harmonizált és szabványos intelligens közlekedési rendszereket fejlesszenek ki a TEN-T hálózat számára annak érdekében, hogy hatékonyabb, gördülékenyebb, biztonságosabb és környezetkímélőbb közlekedési irányítással rendelkezzünk;

23.

javasolja, hogy javítsák a TEN-T végrehajtását azáltal, hogy a TENtec információs rendszerhez hasonló rendszerek révén biztosítják az információhoz való jobb hozzáférést, létrehozva egy, a küszöbértékek meghatározását és a legjobban bevált gyakorlati megoldások cseréjét magában foglaló nyílt koordinációs módszert;

24.

kiemeli, hogy a TEN-T projektekben már működő infrastruktúra hatékonyságát mielőbb fokozni kell – különösen azokban az esetekben, ahol az ilyen projektek végrehajtása már elkezdődött –, hogy a folyosók már rövid távon életképesebbek és hatékonyabbak legyenek, ahelyett, hogy ölbe tett kézzel várjuk az e folyosókra irányuló hosszú távú óriásprojektek megvalósulását;

25.

támogatja a a zöld könyvben a „TEN-T kialakítására javasolt 3. változatot”, vagyis azt a kétrétegű megközelítést, amelyet a jelenlegi TEN-T térképekre épülő átfogó hálózat, és egy „maghálózatot” alkot, mely utóbbi még meghatározásra vár, és elsősorban vasúti, fenntartható vízi útvonalakat és kikötőket, valamint a logisztikai központokkal való összekapcsolásukat foglalja magában;

26.

támogatja a „maghálózat” koncepcióját, amely egy földrajzi pillérből és egy fogalmi pillérből áll, ahol is a „fogalmi pillér” olyan kritériumokat és célokat tartalmaz, amely lehetővé teszi, hogy a projekteket, folyosókat és a hálózat részeit időbeli rugalmassággal lehessen meghatározni, és ne mereven, a költségvetési időszak elején a teljes időszakra vonatkozóan; úgy véli, hogy lehetővé kell tenni a TEN-T rugalmas kibővítését a költségvetési időszak során annak érdekében, hogy alkalmazkodni tudjanak a változó piaci feltételekhez;

27.

elismeri, hogy a tagállamok – regionális és helyi hatóságaikkal, a civil társadalom és a helyi lakosság érdekelt feleivel egyeztetve – kulcsszerepet játszanak a szállítási infrastruktúrával kapcsolatos döntéshozatalban, tervezésben és finanszírozásban, beleértve a határokon átnyúló európai szintű koordinációt és együttműködést; kéri a Tanácsot, hogy teremtsen nagyobb összhangot a TEN-T projektekre irányuló felhívásai és az ezekkel kapcsolatos költségvetési döntései között; figyelembe véve az EU pénzügyi keretének félidős felülvizsgálatát, valamint tekintettel az EU fellendülési tervének jelenleg folyó vitájára, kéri a tagállamokat, hogy megfelelően – az eddig létrehozott uniós politikák alapján prioritásként – vegyék figyelembe a TEN-T hálózat részét képező közlekedési infrastruktúrákhoz szükséges pénzügyi támogatás kérdését;

28.

teljes mértékben egyetért azzal a közösségi céllal, hogy csökkenteni kell az adminisztratív terheket, és ennek érdekében határozottan bátorítja a Bizottságot, hogy a bürokrácia további csökkentése érdekében vizsgálja felül a TEN-T prioritást élvező projektjeinek pénzügyi keretét;

29.

kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy erősítsék meg az együttműködést a nemzeti szinten folytatott politikák területén annak érdekében, hogy az EK-Szerződés 154. és 155. cikkének megfelelően konzisztenssé tegyék a TEN-T program társfinanszírozását és megvalósítását;

30.

e tekintetben hangsúlyozza, hogy a pénzügyi válság még inkább megköveteli az Európai Uniótól, a tagállamoktól és a régióktól, hogy a szállítási infrastruktúrával kapcsolatos projektekre vonatkozó döntéseiket megbízható költség-haszon elemzések, a fenntarthatóság és a határokon átívelő európai együttműködések nyújtotta hozzáadott érték kritériumai alapján hozzák meg;

31.

megjegyzi azonban, hogy a közlekedési infrastruktúrába való beruházás a gazdasági és pénzügyi válság kezelésének egyik kulcsterülete, ezért kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a TEN-T-hez kapcsolódó és a Strukturális és/vagy Kohéziós Alapból finanszírozott infrastrukturális projekteket; kéri a tagállamokat, hogy ezt a szemléletmódot figyelembe véve értékeljék újra beruházási prioritásaikat annak érdekében, hogy felgyorsítsák a felelősségük alá tartozó TEN-T projekteket, különösen a határokon átnyúló szakaszokon;

32.

emlékezteti a Bizottságot, hogy a szállítási infrastruktúrával kapcsolatos projekteknek a TEN-T keretében, a kohéziós és regionális alapok, valamint az EBB által történő társfinanszírozása az alábbi feltételeknek kell, hogy megfeleljen: gazdasági életképesség, a fokozott versenyképesség, az egységes piac elősegítése, a környezeti fenntarthatóság, átláthatóság az adófizetők számára és a polgárok bevonása (partnerség elve); hangsúlyozza e tekintetben annak fontosságát, hogy fejlesszék a köz- és magánszféra közötti partnerségeket a TEN-T projektek finanszírozása terén, és hogy rugalmas megoldásokat találjanak az ilyen nagyságrendű munkálatok során felmerülő problémákra (földrajzi, technikai nehézségek, a közvélemény tiltakozása stb.);

33.

ezzel kapcsolatosan annak biztosítását kéri a Bizottságtól, hogy az EU pénzügyi programjai keretében értékelt projektek vegyék figyelembe az egyéb – uniós alapok által nem támogatott – szükséges beruházásokhoz adott nemzeti finanszírozásra gyakorolt lehetséges hatásaikat; nevezetesen úgy véli, hogy a tagállamok által az uniós támogatásban részesülő projektek kiegészítésére felhasznált előirányzatokat nem kellene bekötő útvonalak fenntartása vagy az azokba való beruházás árán kihelyezni; ennélfogva úgy véli, hogy a projekteket inkább – legalább részben – az alapján kellene megtervezni és értékelni, hogy mennyire képesek beépíteni (és nem figyelmen kívül hagyni) a szükséges kiegészítő bekötőút-infrastruktúra fejlesztését és karbantartását;

34.

hangsúlyozza az európai légi közlekedési piac az Egységes Európai Égbolt II csomag, valamint a javasolt, „teljes légi közlekedési rendszert előnyben részesítő megközelítés” keretében gyorsan növekvő beruházási igényeit; ezért kéri a Bizottságot, hogy a TEN-T költségvetési keretének felülvizsgálatakor fontolja meg a repülőterek, valamint a légiforgalmi szolgáltatás és a léginavigációs szolgálatok (ATM/ANS) számára rendelkezésre álló finanszírozás növelését;

35.

megjegyzi, hogy mélyrehatóbb kutatásra van szükség a szállítási infrastruktúra finanszírozása terén folytatott leginkább bevált és leghatékonyabb gyakorlatok, valamint ezek versenyképességre és a mennyiségi és minőségi szempontú foglalkoztatásra gyakorolt pozitív hatásai tekintetében, valamint e gyakorlatok továbbfejlesztésére, beleértve a köz- és magánszféra közötti partnerségek vonatkozásában e területen gyűjtött tapasztalatokat, ahogy ezek elemzése a Bizottság jelenlegi tanulmányaiban már meg is jelenik;

36.

hangsúlyozza, hogy munkacsoportot kellene létrehozni a TEN-T Végrehajtó Ügynökségén belül annak érdekében, hogy növeljék a köz- és magánszféra közötti partnerségek felhasználását egyes elsődleges fontosságú projektek vagy szakaszok finanszírozása érdekében, és hogy terjesszék a megoldásokat mint legjobban bevált gyakorlatokat;

37.

hangsúlyozza, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségekre és az Európai Befektetési Bankra való fokozott hagyatkozás nem lehet a többgenerációs periódus alatt megtérülő nagyszabású projektekre adott költségvetési támogatások jelentős részének helyettesítője;

38.

támogatja azt, hogy a tagállamok a 2009–2010-es pénzügyi terv félidős felülvizsgálata kapcsán gondolják újra a TEN-T költségvetését az egyéb projektek és az azokkal együtt járó vasúti és vízi útvonalak fejlesztésére irányuló törekvések drasztikus leépítésének visszafordítása tekintetében;

39.

hangsúlyozza, hogy a kölcsönökből fakadó tőkeáttételi hatás növelése érdekében az útdíjakból befolyó jövedelem egy bizonyos százalékát a TEN-T projektek finanszírozására kellene fordítani;

40.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé kiválasztott példákat azokról a határon átnyúló regionális vasúti összeköttetésekről, amelyeket felszámoltak vagy használaton kívül helyeztek, különös előnyben részesítve azokat, amelyek összekapcsolódhatnának a TEN-T-vel,

41.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tekintsék az Eurovelo-hálózatot és a Vasfüggöny-útvonalat úgy, mint lehetőségeket a határokon átnyúló európai kerékpár-infrastruktúra hálózatának népszerűsítésére, támogatva a környezetbarát közlekedést és a fenntartható turizmust;

42.

kéri a Bizottságot, hogy a teljes TEN vasúthálózat versenyképességének fokozása érdekében – mandátumának lejártáig – tegyen jogalkotási kezdeményezésre irányuló javaslatot a belföldi vasúti személyszállítási piac 2012. január 1-től kezdődő megnyitására;

43.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a határ menti szakaszokon lassan halad az elsőbbségi projektek végrehajtása, különös tekintettel a Pireneusokra, amely alapvető fontosságú az Ibériai-félsziget és Franciaország számára;

44.

arra biztatja a Bizottságot, hogy továbbra is vonja be a Parlamentet és az Európai Tanácsot (több)éves javaslataiba és a TEN-T projektek társfinanszírozásának meghatározására irányuló döntésekbe;

45.

kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen, de legalább évenként egyszer tegyen jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak minden elsődleges fontosságú projektre vonatkozóan minden egyes projekt aktuális állásáról, a projekt költségeinek megbízhatóságáról, az egyes projektek megvalósíthatóságáról és a projekt végrehajtásának időzítéséről;

46.

kéri a Bizottságot és az EBB-t, hogy nyújtsanak be éves listát a Parlamentnek és a Tanácsnak a specifikus, társfinanszírozott projektekről a regionális, kohéziós és EBB-társfinanszírozású TEN-T projektek esetén, ahogy az a TEN-T társfinanszírozás esetében már működik;

47.

hangsúlyozza, hogy ökológiai és gazdasági szempontból számos esetben csak az olyan multimodális közlekedési rendszerek életképesek és fenntarthatóak a jövőben is, amelyek egy adott szállítási útvonalon lehetővé teszik a különböző közlekedési eszközök használatát;

48.

hangsúlyozza, hogy az újonnan kibővített schengeni térségben a Nyugat- és Kelet-Európa közötti közlekedési infrastruktúra rendkívül nagy jelentőséggel bír a gazdasági növekedés lehetősége szempontjából, különösen az ehhez kapcsolódó új tagállamokban; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy Kelet- és Nyugat-Európa között építsék ki és támogassák a nemzetközi közúti és vasúti összeköttetéseket, és a helyi, regionális és nemzeti hatóságokkal együttműködésben végrehajtott egyedi cselekvési programon keresztül támogassa különösen a határokon átnyúló közlekedési infrastruktúrát; ugyancsak rámutat arra, hogy a TEN-T hálózatok és a harmadik országok közlekedési hálózatai közötti összeköttetések javításával különösen javulni fog a határ menti területek helyzete, továbbá ez hozzáadott értéket teremt a régiók közötti együttműködés és az egész EU számára;

49.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/41

A.

mivel az EU a globális felmelegedés mértékét 2 °C-ra kívánja korlátozni és felére kívánja csökkenteni a biológiai sokféleség csökkenését, mivel az Eliasch-felülvizsgálat becslése szerint évente 17-33 milliárd dollárra lesz szükség ahhoz, hogy az erdőirtást 2030-ig a felére csökkentsék,

B.

mivel a fenntartható erdőgazdálkodás alapvető jelentőséggel bír az erdőirtás elleni küzdelem tekintetében és a gazdasági fejlődés egyik fontos szempontját képviseli,

C.

mivel az erdőirtás a globális üvegházhatású gázkibocsátások mintegy 20 %-áért felelős, a biológiai sokféleség csökkenésének egyik fő kiváltó oka és súlyos veszélyt jelent a fejlődésre, különösen a szegények megélhetésére nézve,

D.

mivel az erdőirtás riasztó méreteket ölt, évente 13 millió hektár erdőt érint és többsége a trópusi esőerdőket – ugyanakkor bizonyos mértékben Európát, különösen Közép- és Kelet-Európát is – érinti,

E.

mivel az erdőirtás szinte helyreállíthatatlan környezeti károkat okoz, például a hidrológiai viszonyok tartós megzavarását, sztyeppék kialakulását, sivatagosodást és a biológiai sokféleség csökkenését, amelyek gazdasági összköltsége sokszorosan meghaladja a megelőző és helyreállítási intézkedések költségeit,

F.

mivel az erdőpusztulás különféleképpen mehet végbe és fogalmát nehéz meghatározni, ugyanakkor jelentős hatással van az éghajlatra, a biológiai sokféleségre, termékekre és szolgáltatásokra is,

G.

mivel az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi bizottság (IPCC) negyedik értékelő jelentése szerint a globális felmelegedés 2 °C-ra történő korlátozása érdekében a fejlődő országokban a jelenlegitől jelentősen eltérő szintű kibocsátásnövekedést – beleértve az erdőirtás okozta kibocsátás csökkentését is – kell elérni, az ipari országokban 2020-ig az 1990-es szinthez viszonyított 25-40 %-os csökkentésen felül,

H.

mivel az erdőirtás csökkentése nem csak az éghajlatváltozás csökkentésében, hanem az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban is jelentős szerepet fog játszani,

1.

hangsúlyozza az erdők megőrzése, a fenntartható gazdálkodási politikák és az EU egyéb belső és külső politikái közötti fokozott koherencia fontosságát; az EU-politikák, például az energetika (különösen a bioüzemanyagok), a mezőgazdaság, a fenntartható termelés és fogyasztás, a beszerzések, a kereskedelem és a fejlesztési együttműködés terén alkalmazott politikák erdőkre kifejtett hatásának mennyiségi értékelésére szólít fel;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat a Parlamentnek és a Tanácsnak az erdőkből kitermelt faanyag és a faipari termékek tekintetében szigorúbb közösségi fenntarthatósági követelmények létrehozása céljából;

3.

felhívja a Bizottságot, hogy 2009 végéig tegyen közzé egy olyan átfogó tanulmányt, amely az európai uniós élelmiszerek és más áruk termelésének, fogyasztásának és kereskedelmének az erdőirtásra és az erdőpusztulásra gyakorolt hatását elemzi; kéri, hogy ebben a tanulmányban a különböző iparágak összes káros hatását értékeljék és pontosan határozzák meg, valamint tegyenek az ezen hatások csökkentésére irányuló további politikai intézkedésekre és innovációkra vonatkozó ajánlásokat;

4.

utal arra, hogy az erdőgazdálkodás keretében a hidrológiai viszonyokra nagy figyelmet kell fordítani, és rámutat arra, hogy az erdő- és vízkészletekkel való közös gazdálkodásra, valamint a megfelelő uniós politikák harmonizálására feltétlenül szükség van az ökoszisztémák vízmegtartó képességének helyreállítása illetve fokozása érdekében;

5.

üdvözli a zöld közbeszerzési politikákat és az olyan eszközök népszerűsítését, mint az öko-címkék és az erdőtanúsítási rendszerek; felszólít a zöld közbeszerzési politikák gyors elfogadására és végrehajtására a faipari termékek tekintetében EU-szerte; felszólítja a tagállamokat, hogy alapozzák közbeszerzési politikájukat szigorú fenntarthatósági követelményekre és ennek megfelelően ezen követelmények tekintetében reális célokat határozzanak meg;

6.

úgy véli, hogy jelentős mértékű pénzügyi támogatást kell nyújtani annak érdekében, hogy a trópusi erdőterületek bruttó csökkenését legkésőbb 2020-ig megállítsák, és hogy a 2012 utáni időszakra vonatkozó globális éghajlatváltozási megállapodásról szóló nemzetközi tárgyalások folytatása szempontjából döntő jelentőségű lesz az ezen cél iránti elkötelezettség felmutatása;

7.

elismeri, hogy az elegendő finanszírozás éghajlatváltozással kapcsolatos globális egyezmény keretében való mozgósítása teljes mértékben elengedhetetlen a globális erdőirtás felére való csökkentése és későbbi teljes leállítása tekintetében; e tekintetben támogatja a Bizottság javaslatát, hogy állandó finanszírozáson alapuló globális erdészeti szén-dioxid-mechanizmust (GFCM) hozzanak létre az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy támogassák a Norvégia finanszírozási javaslatának átvételére irányuló bizottsági javaslatot és a kibocsátható mennyiségi egységek árverezéséből származó jövőbeni bevételek egy részét különítsék el a GFCM részére; és azáltal, hogy a tárgyalások középpontjába a finanszírozási forrásokat helyezik, ahogy az a Bizottság „Úton a Koppenhágában megkötendő átfogó éghajlatváltozási megállapodás felé” című, 2009. január 28-i közleményében (COM(2009)0039) szerepel;

8.

síkraszáll amellett, hogy a GFCM-en keresztüli támogatásra a teljesítménytől függetlenül és a trópusi erdőterületek bruttó csökkenésének és az erdőpusztulásnak a csökkentésére vonatkozó ellenőrzött eredmények alapján kerüljön sor; hangsúlyozza, hogy ennek a támogatásnak olyan pozitív mellékhatásokkal is kell járnia, mint például a biológiai sokféleség védelme, a fokozott rugalmasság és az erdős vidékeken való jobb megélhetés;

9.

kiemeli, hogy az erdőben lakó emberek jogait teljes mértékben tiszteletben kell tartani, beleértve az őshonos népek jogait a tényállás előtt és annak ismeretében adott beleegyezésre a szokás szerint általuk használt erdők hasznosítására vonatkozóan; lényegesnek tartja, hogy a helyi közösségeket és az őshonos népeket célszerű és átfogó módon minden szakaszba vonják be az erdőpusztítások és erdőirtások révén előidézett kibocsátások csökkentésére irányuló intézkedéseket felmérése, tervezése és végrehajtása során;

10.

kiemeli, hogy az REDD-kezdeményezéshez (az erdőirtás és az erdőpusztulás miatti kibocsátások csökkentésére vonatkozó ENSZ együttműködési program) tartozó összes olyan mechanizmusnak, amely a 2012 utáni időszakra megkötött éghajlatvédelmi megállapodás része, mindenekelőtt az őserdők védelmét kell biztosítania;

11.

megjegyzi, hogy az erdőirtás folyamata Kelet-Európában hozzájárul a természeti környezet károsításához, és többek között az emberek életét is befolyásolja;

12.

megjegyzi, hogy a karbon piacon az erdőkvóták közép- és hosszú távon az erdőirtás kezelését szolgáló politikák csoportjának részét képezhetik, ha az erdőkben tárolt szén-dioxid kiszámítására szolgáló pontos módszereket és megbízható ellenőrzési mechanizmusokat lehet használni; hangsúlyozza, hogy az erdőkvótáknak az ETS-be történő belefoglalásával kapcsolatos végső döntést az összes lehetséges alapmechanizmus kivitelezhetőségének szigorú elemzését és a felek koppenhágai konferenciája eredményeinek és a kísérleti projektek következtetéseinek értékelését követően kell meghozni;

13.

megjegyzi, hogy az erdei projektek kvótáit, amelyeket az iparosodott államokban üvegházhatású gázkibocsátások kiegyenlítésére használnak, nem lehet még egyszer beszámítani a jelenlegi tendenciákkal szembeni csökkentési célokba, amelyeket a fejlődő országok valószínűleg a 2012 utáni időszakra megkötendő éghajlatvédelmi megállapodásba fognak felvenni;

14.

rámutat, hogy az erdőirtást és erdőpusztulást csökkentő kompenzációs rendszereknek nem csak a szénelnyelőket kell figyelembe venniük, hanem az erdők által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásokat és társadalmi előnyöket is;

15.

felkéri az EU-t, hogy ösztönözzön szigorú társadalmi és környezetvédelmi szabványokat az REDD-kezdeményezés tekintetében; felkéri az EU-t, hogy támogassa azokat a REDD-mechanizmusokat, amelyek túlmutatnak a tiszta fejlesztési mechanizmusok jelenlegi projektjeinek megközelítésén – és amelyek az erdőirtás olyan eredendő okait kezelik, mint a helytelen kormányzás, a szegénység, a korrupció, a bűnüldözés hiánya –, azáltal, hogy helyi és nemzeti szinten támogatja a politikai és intézményi reformot;

16.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy a közlemény a címével ellentétben nem foglalkozik az erdőpusztulás kérdésével; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre cselekvési terveket és kísérleti projekteket és mutasson elkötelezettséget saját erdőségei felé annak érdekében, hogy nem csak az erdőirtást hanem az erdők pusztulását (az Európai Unióban is) is meg lehessen állítani megfelelő ellenőrző rendszerek létrehozásával és alkalmazásával annak érdekében, hogy az erdők talajával és biomasszájával kapcsolatban megfelelő adatokat lehessen nyerni;

17.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/43

A.

mivel a városi közlekedés jelentős helyet foglal el a közlekedés egészében és ebben a vonatkozásban az EK-Szerződés 70–80. cikke jogalapot képez, amely ezen a területen megosztott hatáskört ruház az Európai Unióra és a tagállamokra;

B.

mivel számos keresztirányú vagy végrehajtási európai irányelv és rendelet kihat a városi közlekedésre, és mivel szükséges a közöttük levő koherencia biztosítása a városi közlekedés problematikájára irányuló különleges megközelítés révén;

C.

mivel a 2007. március 8–9-én az Európai Tanács által elfogadott európai éghajlati terv olyan nagyratörő célkitűzéseket állapít meg, mint az energiafogyasztás és az üvegházhatású gázkibocsátás 20 %-os csökkentése és a megújuló energiák arányának 2020-ig 20 %-ra történő emelését a teljes energia-fogyasztásban, és mivel ezek a célkitűzések csak a városi közlekedéshez igazított stratégiával érhetők el;

D.

mivel a CIVITAS kutatási és fejlesztési programnak nagy sikere volt és felkeltette a helyi önkormányzatok és közlekedési vállalatok érdeklődését a városi közlekedésre irányuló innovatív programokba való európai beruházások iránt;

E.

mivel a strukturális és a kohéziós alapok a városi mobilitásra irányuló programokat finanszíroznak, azonban kétszeresen előnytelenek, egyrészt mert híján vannak a városi mobilitás európai stratégiájának és célkitűzéseinek, másrészt mert az Unió területén nem egyenlően vannak elosztva;

F.

mivel a városi térségek intermodális pólusokat és a transzeurópai közlekedési hálózatok között kiemelt kapcsolódási pontokat alkotnak, amelyeknek hozzá kell járulniuk általános célkitűzéseikhez egy fenntartható európai mobilitás és az Unió városi hálózatainak fenntartható versenyképessége érdekében;

G.

mivel a városok jelentős gazdasági központok, és mivel az áruforgalom egyfelől létfontosságú a lakosság ellátása szempontjából, másfelől azonban a raktárterületek szűkössége és a szállítási időablakok rövidsége miatt kihívások elé néz;

H.

mivel a szubszidiaritás elvének és az önkormányzatok területfejlesztési/településfejlesztési szabadsághoz való jogának szigorú tiszteletben tartása nem teszi lehetővé egy kötelező európai politika kialakítását, viszont lehetővé teszi az Unió számára egy, a regionális és kohéziós politikájához hasonló ösztönző stratégia elfogadását megoldások felülről történő kényszerítése nélkül;

I.

mivel a városi térségek problematikáját nem lehet a modális politikák révén megoldani, hanem azokat a felhasználók és városi közlekedés integrált rendszerei szempontjából kell megközelíteni;

J.

mivel a városi közlekedéssel kapcsolatos, az európai polgárok és az európai gazdaság javát szolgáló hatékony és fenntartható politika csak az áru- és a személyszállítás, illetve a különböző közlekedési módok igazságos kezelése révén szavatolható;

K.

mivel a társadalom demográfiai változásait figyelembe vevő várostervezés – amennyiben például az idősek számára belvárosi lakhatást, a lakosság ellátására pedig lakóhelyéhez közeli bevásárlási lehetőségeket teremt – jelentős mértékben hozzájárulhat a forgalom elkerüléséhez;

L.

mivel a megfelelő eszközök optimalizálása érdekében szükség van a városi közlekedés szilárd stratégiáinak kiépítésére az intermodális csomópontok fejlesztése és a közlekedés különböző rendszereinek integrálása révén;

M.

mivel szükséges, hogy megbízható és az eddiginél rendszeresebb statisztikai adatokkal rendelkezzünk, amelyek lehetővé teszik a helyi közpolitikák értékelését és a legjobb gyakorlatok cseréjét a városi közlekedés területén;

N.

mivel tekintetbe kell venni a városi közlekedésben használt különböző technikák gazdasági és technológiai jelentőségét az Unió versenyképessége és külkereskedelme szempontjából;

O.

mivel a közelgő európai parlamenti választások miatt a Parlamentnek be kell tartania a városi mobilitással kapcsolatos cselekvési tervről szóló – a Bizottság által bejelentett – parlamenti megbeszélések eredetileg kitűzött menetrendjét,

1.

nehezményezi, hogy a városi mobilitásról szóló, a Bizottság által bejelentett cselekvési tervet nem hozták nyilvánosságra, és ugyan elfogad különálló kezdeményezéseket, hangsúlyozza a koherens megközelítés fontosságát; ezért úgy határoz, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvét teljes mértékben tiszteletben tartva saját kezdeményezésű jelentését úgy válaszolja meg, hogy a városi mobilitásról szóló európai cselekvési tervvel kapcsolatosan javaslatokat fogalmaz meg;

2.

emlékeztet, hogy a városi közlekedés a szubszidiaritás elvének van alárendelve, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a helyi hatóságok európai együttműködés és koordináció nélkül gyakran nem képesek válaszolni ezekre a kihívásokra, és hogy ezért a Bizottságnak kell tanulmányokat és jogi keretet biztosítania, finanszíroznia a kutatást, illetve ösztönözni és terjeszteni a legjobb gyakorlatokat úgy, hogy ezeknek az Európai Unió valamennyi nyelvén, mindenki számára elérhetőnek kell lenniük;

3.

kéri a Bizottságot, hogy tegye közzé az erre a területre vonatkozó kötelező európai rendelkezések gyűjteményét, valamint kínáljon a városoknak és a régióknak a fejlesztési stratégia tervezésére és bevezetésére irányuló döntések meghozatalát elősegítő közös referenciakeretet;

4.

javasolja, hogy haladéktalanul indítsanak el egy programot, amely a városi mobilitásra vonatkozó Eurostat-statisztika és -adatbázis javítására irányul, és amely az alábbiakat foglalja magában:

5.

javasolja egy, a városi mobilitással foglalkozó európai internetes portál és fórum azonnali létrehozását elsősorban a puha közlekedési módokra vonatkozó információk, legjobb gyakorlatok és innovatív tapasztalatok cseréjének és terjesztésének megkönnyítésére;

6.

javasolja az európai mobilitás hete keretében egy CIVITAS-elismerést magában foglaló évenként kiosztásra kerülő európai díj bevezetését a városi közlekedésre kiterjedő figyelemre méltó és megismételhető kezdeményezések és projektek elismeréseként;

7.

javasolja a CIVITAS új generációjának (CIVITAS IV.) kifejlesztését az alábbiakat tartalmazó projektfelhívások keretében:

8.

javasolja az intelligens közlekedési rendszerekre irányuló kutatás és fejlesztés megerősítését, és hogy e tevékenységet jobban hangolják össze a városlakók és a helyi hatóságok szükségleteivel, valamint irányítsák az alábbi területekre:

9.

kéri, hogy az intelligens közlekedési rendszerekben (ITS) használt alkalmazások számára nyújtott nemzeti és uniós forrásokat növeljék annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az ITS-ek helyhatóságok általi nagyobb mértékű alkalmazását;

10.

kéri, hogy a városi, a város környéki, a nemzeti és az európai szereplőket összefogó, partnerségen alapuló irányítás keretében mozdítsák elő az integrált megközelítés elvét, amely figyelembe veszi a közlekedéshez kapcsolódó olyan egyéb szempontokat is, mint a társadalmi beilleszkedés, a zaj, a biztonság, a versenyképesség, a környezet stb.; ismételten kéri, hogy az integrált megközelítés végrehajtása legyen kötelező a programozási időszakban és a strukturális alapok címén kiválasztott projekteknél;

11.

javasolja a fenntartható városi közlekedésre vonatkozó integrált – az alábbiakat magukban foglaló – tervek kialakítását és használatba vételét a 100 000-nél több lakost számláló településeken:

12.

javasolja a legjobb gyakorlatok cseréje és terjesztése érdekében a közlekedésszervezésért felelős – a felhasználói és civil egyesületeket, valamint a közlekedési vállalkozások szakmai szervezeteit is magukban foglaló – hatóságok közötti állandó európai fórum létrehozását, amely a városi közlekedés irányításával foglalkozna;

13.

javasolja, hogy szabják a városi közlekedés terén nyújtott európai finanszírozás feltételéül a városi mobilitás integrált tervének (a városi közlekedésre vonatkozó terveknek) a meglétét;

14.

ösztönzi a 250 000 lakosnál többet számláló európai nagyvárosokban a tömegközlekedésért, valamint a közlekedés- és a parkolásszervezésért felelős hatóságok együttműködését és operatív integrációját, figyelembe véve és tiszteletben tartva a helyi sajátosságokat;

15.

sürgeti a közlekedés-szervező hatóságokat, hogy – a fent említett fenntartható városi mobilitási integrált közlekedési tervekben meghatározott mobilitási politika keretében – proaktív és koherens célokat tűzzenek ki az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, és ezeket ültessék át a tömegközlekedési és egyéni közlekedési módokra vonatkozó konkrét teljesítménycélokba;

16.

javasolja az árképzés integrálásával (többek között az „interoperábilis útdíjkezelő rendszer” projekttel), az intermodális és a közlekedésszervező hatóságok közötti információkkal kapcsolatosan az Unió városi agglomerációiban szerzett tapasztalatok kiértékelését a legjobb gyakorlatok cseréjének megkönnyítése érdekében;

17.

ösztönzi a városi mobilitás megfigyelőközpontjának létrehozását a Bizottságon belül, egy új ügynökség megalakítását azonban nem támogatja;

18.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi 2007–2013-as támogatási időszakban a strukturális alapokból a közlekedésre előirányzott összes pénzeszköznek (82 000 000 000 EUR) csupán 9 %-át (8 000 000 000 EUR) fordítják a városi közlekedésre; úgy véli, hogy ez az arány túl kicsi ahhoz, hogy eleget tehessenek az európai városok megfelelő mobilitási követelményeinek, valamint a környezet- és éghajlatvédelmi követelményeknek;

19.

határozottan ajánlja a 2014–2020-ra szóló pénzügyi terv keretében egy, a városi mobilitásra irányuló európai pénzügyi eszköz (Marco Polo típusú integrált program) kialakításának vizsgálatát, amellyel lehetővé válna az alábbiak társfinanszírozása:

javasolja, hogy ezek a finanszírozások ösztönzőek legyenek és európai versenytárgyalási hirdetményen alapuló pályázati felhívás útján kerüljenek elosztásra;

20.

felhívja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a forgalomkorlátozott városi övezetekről, azok mobilitásra, életminőségre, kibocsátásokra és külső hatásokra, az egészségre és a biztonságra gyakorolt hatásairól, figyelembe véve a nemzetközi forgalomban elkövetett közlekedési szabálysértésekkel kapcsolatos büntetőjogi és nem büntetőjogi eljárási rendszer szükségességét;

21.

javasolja, hogy alakítsanak ki olyan, az Unió területén elhelyezkedő kiinduló-állomások pályaudvarain és repülőterein működő hálózatot, amely tartalmazza az Unió fontosabb célállomásainak városi közlekedésével kapcsolatos információkat és a városi menetjegyek megvételének lehetőségét;

22.

ajánlja egy városi közlekedési „felhasználói charta” létrehozását a gyalogosokra és a kerékpárosokra, valamint az áruk és szolgáltatások elosztására és az utak közös használatára is kiterjedően, lehetővé téve a meglévő egyenlőtlenségek csökkentését;

23.

úgy véli, hogy a városokban a rövid útvonalakra épülő ideális városkép kialakítása a legalkalmasabb módja a környezet- és éghajlatbarát mobilitás lehetővé tételének;

24.

ösztönzi a Bizottságot és a helyi hatóságokat, hogy fokozzák és bővítsék az autómentes napokhoz kapcsolódó kezdeményezéseiket, amelyek az évente megrendezésre kerülő európai autómentes nap részeként valósulnak meg;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy a környezetvédelmi övezetek kialakítására, valamint egy egységes európai környezetvédelmi övezeti matrica létrehozására vonatkozóan mielőbb terjesszen elő összehangolt megközelítést annak elkerülése érdekében, hogy a városok vagy tagállamok egymástól eltérő megközelítéseket dolgozzanak ki, ami a polgárok és a vállalkozások számára jelentős kényelmetlenségekkel járna;

26.

véleménye szerint a városi mobilitással kapcsolatos kezdeményezéseknek a települések közötti hálózatok kialakítását is tartalmazniuk kell, a nagy városok összekapcsolása, gazdasági fejlődésük biztosítása, valamint a személy- és áruszállítás felgyorsulása érdekében;

27.

javasolja az eszközök európai szabványosítására és minősítésére irányuló európai politika kialakítását, amelynek középpontjában a biztonság és az egészség, a komfort (zaj, vibrációk stb.), a hálózatok együttműködtethetősége (buszutak, villamos-vonat stb.), a csökkent mozgásképességű személyek vagy gyermekkocsival közlekedők általi megközelíthetőség, a puha közlekedési módok és a szénfelhasználási mérleg alapján tiszta közlekedési eszközök (busz, taxi stb.), továbbá a vállalkozásokra és a felhasználókra háruló költségek hatásvizsgálata áll;

28.

javasolja, hogy mindig a költség és a haszon arányosságára, valamint a korlátozott lehetőségekkel bíró felhasználók figyelembevételére kell törekedni;

29.

javasolja, hogy a városi közlekedési hálózatok versenyeztetésének keretében készítsenek iránymutatásokat a szolgáltatások minőségére, értékelésére és a közlekedés felhasználóinak és az állampolgároknak a részvételére vonatkozó minimális ajánlásokról az 1370/2007/EK a rendeletnek megfelelően;

30.

javasolja, hogy az európai gazdaságélénkítési terv révén felszabaduló előirányzatok egy nagy része olyan, a városi közlekedés és a tömegközlekedés már folyamatban lévő beruházásainak és projektjeinek finanszírozására irányuljon, amelyek azonnal finanszírozhatók és 2009. december 31-ig megvalósíthatók;

31.

megállapítja, hogy az európai gazdaságélénkítési terv keretében a strukturális alapok pénzeszközeit elsősorban fenntartható infrastrukturális projektekre fordítják; nyomatékosan felszólítja a tagállamokat és a régiókat, hogy e pénzeszközök jelentős részét az éghajlatbarát városi közlekedésre használják fel;

32.

kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az ebben az állásfoglalásban megfogalmazott javaslatokat, valamint az Európai Parlament abbéli reményét, hogy a Bizottság ezen a területen magához ragadja a kezdeményezést egy cselekvési terv mihamarabbi elkészülte érdekében;

33.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/50

A.

mivel az intelligens közlekedési rendszerek (ITS-ek) fejlett alkalmazások, amelyek információs és kommunikációs technológiákat (IKT) használnak fel a közlekedéshez, és innovatív szolgáltatásokat nyújtanak a közlekedési módok és a forgalomirányítás terén;

B.

mivel az ITS-ek nagy potenciállal rendelkeznek az összes olyan közlekedési mód hatékonyabb kihasználását illetően, amelyek meg tudnak felelni az európai közlekedéspolitika igényeinek és kihívásainak;

C.

mivel a közúti forgalmi torlódás az úthálózat 10 %-át érinti és éves költsége az EU GDP-jének 1 %-ára rúg, a közúti balesetek halálos áldozatainak száma még mindig eléri a 42 953-at (2006), ami jóval több, mint a 2010-re ennek 25 000-re csökkentését kitűző középtávú cél, és a közúti közlekedés a közlekedéssel összefüggő teljes CO2-kibocsátás 72 %-áért felelős, míg Európában a közúti közlekedésből származó CO2-kibocsátás 40 %-át a városi közlekedés okozza;

D.

mivel az ITS-ek alapvető fontosságúnak bizonyultak az energiafogyasztás csökkentésében és a közlekedés környezetbarátabbá tételében;

E.

mivel intelligens közlekedési alkalmazásokat fejlesztettek ki a különböző közlekedési módokra, mint a vasúti közlekedés (ERTMS és TAF-TSI), a tengeri és a belvízi közlekedés (LRITS, SafeSeaNet, VTMIS, RIS), a légi közlekedés (SESAR) és a szárazföldi közlekedés, például az élőállat-szállítás;

1.

hangsúlyozza, hogy az ITS-ek kulcsfontosságú eszközt jelentenek a meglévő infrastruktúra hatékony kihasználásában és a közlekedés hatékonyabbá, biztonságosabbá és veszélytelenebbé, illetve környezetbarátabbá tételében, így hozzájárulnak a fenntartható mobilitás kialakításához a polgárok és a gazdaság számára;

2.

hangsúlyozza azt a pozitív hatást, amelyet az ITS-ek a fenntartható fejlődésre gyakorolnak valamennyi régió, köztük a városi területek gazdasági teljesítményének javítása, a kölcsönös hozzáférhetőséggel kapcsolatos feltételek megállapítása, a helyi és régióközi kereskedelem fokozása, valamint az Európai Unió belső piacának és az intelligens közlekedési rendszerek végrehajtásából eredő tevékenységekkel kapcsolatos foglalkoztatásnak a fejlesztése révén;

3.

úgy véli, hogy az ITS-ek javíthatják az európai polgárok, különösen a városi területeken élők életkörülményeit, hozzájárulhatnak az útbiztonság javításához, csökkenthetik a káros kibocsátásokat és a környezetszennyezést, növelhetik a közlekedés hatékonyságát, javíthatják a külső területek megközelíthetőségét és tovább folytathatják a közlekedés csökkentésére irányuló elsődleges célkitűzést;

4.

sajnálatát fejezi ki az ITS-ek EU-ban történő végrehajtására vonatkozó közös keret létrehozásának késlekedése és a meghatározott célokat kitűző ITS koordinált kiépítésének hiánya miatt, amelynek oka főként a kölcsönös átjárhatóság akadályaiban, az összes szereplő hatékony együttműködésének hiányában, valamint a magánéletre vonatkozó adatokkal és a felelősséggel kapcsolatos megoldatlan kérdésekben rejlik;

5.

üdvözli a Bizottság ITS-ekre vonatkozó cselekvési tervét („cselekvési terv”) mint a cselekvések és programok olyan közös keretét, amely az eredmények teljesítésére egyértelmű határidőket szab;

6.

szilárdan hiszi, hogy a közlekedéspolitikában az ITS használatát előmozdító eszköz létrehozására van szükség; támogatja az ITS kiépítésének keretét megállapító jogi eszközt, és kéri, hogy a Bizottság nyújtson jobb tájékoztatást a cselekvési terv fellépéseinek, finanszírozásának és programozásának jelenlegi helyzetéről, annak biztosítása érdekében, hogy az ITS kiépítésének keretét megállapító irányelvben megszabott határidejű cselekvéssorozatot határozzanak meg;

7.

tisztában van azzal, hogy az EasyWay fellépéshez (2008-ban) nyújtott közösségi pénzügyi támogatás korlátozott – ez 21 uniós tagállamban a fő transzeurópai úthálózat (TERN) folyosóin az ITS kiépítésének egész Európát lefedő projektje, amelyet a nemzeti közúti hatóságok és üzemeltetők irányítanak, állami és magán érdekelt felekhez tartozó társult partnerekkel együtt;

8.

rámutat, hogy az ITS-t Európában az összes közlekedési mód területén és az összes utazó számára ki kell építeni, a Galileo alkalmazásokkal koordinált megközelítés keretében; határozottan támogatja annak azonnali kiépítését a magán- és az állami szektor közötti, valamint a tömegközlekedésen belüli intermodalitásnak az általános tájékoztatás és fokozott kapacitáskezelés révén történő növelése érdekében;

9.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a felelősség kérdésével, amely komoly akadályt jelent az ITS zökkenőmentes és következetes európai fejlesztése számára;

10.

úgy véli, hogy az ITS fejlesztésében a kölcsönös átjárhatóság kiemelkedő fontosságú az ITS következetes és eredményes európai kiépítéséhez; hangsúlyozza, hogy a TERN-be (útépítés vagy -fenntartás) való befektetés esetén törekedni kell az ITS-szolgálatok bevezetésére;

11.

kéri a Bizottságot, hogy – mivel az európai ITS-piacon már így is jelentős nagyságú a kínálat – állapítsa meg az ITS-alkalmazások és -szolgáltatások minimális színvonalát, amelyet minden tagállam el tud érni, és amely az ITS hatékony bevezetése, végrehajtása és üzemeltetése szempontjából szükséges;

12.

fontosnak tartja a piaci kereslet értékelését és a valós szükségletek – az ITS-alkalmazások és -szolgáltatások minimális színvonalából kiindulva megállapított – értékelését, valamint az ITS belső piaci vonatkozásainak szabványosítás és megfelelő szabályozási keret révén megvalósuló megerősítését;

13.

hangsúlyozza az EU külső határain átnyúló, mind technikai, mind adminisztratív együttműködés fontosságát, mivel annak nagy jelentősége van az ITS hatékony uniós bevezetése szempontjából;

14.

hangsúlyozza, hogy az ITS eredményes kiépítésének minimumaként az alábbi öt alapvető területen az adatok és információk kritikus tömegének biztosítására van szükség: valós idejű információk a forgalomról és utazásról; úthálózati adatok; nyilvános adatok digitális térképekhez; a minimális egyetemes forgalmi információs szolgáltatásokra vonatkozó adatok és multimodális, háztól házig tartó útvonalat tervező eszközök;

15.

arra szólít fel, hogy a minimális egyetemes forgalmi információs szolgáltatások terjedjenek ki a transzeurópai hálózatra (TEN-T);

16.

hangsúlyozza, hogy az ITS nagyarányú elfogadásához és bevezetéséhez figyelembe kell venni mind a közlekedéssel kapcsolatos információkat, mind a különböző közlekedési eszközök számára megállapított menetrendet;

17.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy valós idejű információkat nyújtsanak az utazók számára és az infrastruktúrához, és ezt pontosabbá, megbízhatóbbá és egységesebbé tegyék, egyidejűleg tiszteletben tartva Európa (földrajzi, kulturális és nyelvi) sajátosságait és biztosítva a földrajzi folytonosságot;

18.

az ITS fejlesztése szempontjából alapvető fontosságúnak tartja, hogy a magánszektor számára hozzáférést biztosítsanak közúti, forgalmi és utazási adatokhoz, a magánélet védelmének tiszteletben tartása és a szellemi tulajdonjogok kérdésének kezelése mellett;

19.

úgy gondolja, hogy alapvetően fontos a harmonizált, kölcsönösen átjárható és megbízható ITS biztosítása, megőrizve ugyanakkor a felhasználók ITS-ekkel kapcsolatos választásának szabadságát;

20.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ITS-eket a hatékonyabb közlekedési mobilitás és az irányítás folyamatossága, valamint az utak, a TEN-T folyosók, teherforgalmi folyosók és az agglomerációk forgalmi torlódásainak csökkentése érdekében hangolják és kössék össze az EU városi mobilitásra irányuló kezdeményezéseivel;

21.

úgy véli, hogy határokon átnyúló együttműködésre és az ITS eredményes kiépítésére és végrehajtására irányuló programok – mint például az EasyWay projekt – kialakítására van szükség;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa az ITS kiépítésének előrébb vitele szempontjából kiemelt fontosságú információkat, közlekedési eszközöket és járművekre vonatkozó előírásokat, valamint a nagyobb mértékben harmonizált autópálya-infrastruktúra előmozdítását;

23.

alapvető fontosságúnak tartja, hogy a járművenkénti gazdasági költségre, valamint az ITS kiépítéséből származó infrastruktúrára vonatkozó értékelés az összes járulékos (gazdasági, társadalmi és környezeti) költséget lefedő költség-haszon elemzésen alapuljon;

24.

támogatja a felhasználókat a városi közlekedési eszközökről és az érintett hálózatok állapotáról tájékoztató eljárások és rendszerek kialakítását, például a GSM-technológia felhasználásával;

25.

egy és ugyanazon régió tarifarendszereinek integrálásával kapcsolatos kutatások indítását javasolja, különös tekintettel az ezzel kapcsolatos műszaki folyamatokra;

26.

sürgeti olyan intermodális technológiák kifejlesztését, amelyek a mozgáskorlátozottak számára jobb hozzáférést tesznek lehetővé a közlekedési eszközökhöz és a városon belüli mobilitáshoz;

27.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy készüljenek fel az eCall alkalmazás az EU összes országában harmonizált módon, 2010-ig történő kiépítésére és integrálására, amint a szabványosítási tesztek befejeződnek;

28.

úgy véli, hogy az ITS-ek alkalmazásainak és kiépítésének:

29.

sürgeti a Bizottságot, hogy csökkentse tovább a kommunikációs költségeket, hogy a távközlésen alapuló kommunikációs és információs felszerelést átfogóbb módon lehessen felhasználni;

30.

üdvözli a javasolt „e-teher” kezdeményezést, és sürgeti a Bizottságot, hogy vezesse be az „intelligens rakomány” fogalmát, hogy az ITS-szolgáltatások multimodális megközelítését érje el a teherforgalom területén, a veszélyes árukra összpontosítva;

31.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ugyanolyan figyelmet szenteljenek az utasoknak és a teherszállítmányoknak a személyforgalom elleni diszkrimináció elkerülése végett, amely különösen rombolja a személyek mobilitását;

32.

támogatja az ember-gép interfészre (HMI) vonatkozó megfelelő szabályozási keretet és más ITS-protokollokat, és hangsúlyozza, hogy a felelősségi kérdések kezelésére van szükség;

33.

felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a veszélyeztetett közlekedéshasználók kérdésével, ideértve a csökkent mobilitású személyeket is, és terjessze ki az ADAS kiépítését támogató és egyéb cselekvéseket, mint amilyenek például a cselekvési tervben javasolt cselekvési alterületek keretében a kétkerekű járművel közlekedőkre vonatkozó ITS-ek és HMI;

34.

felkéri a Bizottságot, hogy használja ki az ITS-ben rejlő lehetőségeket a szmog és a magas ózonkoncentráció elkerülésére vonatkozó megelőző intézkedésekre és a zaj- por- NOx- és CO2-kibocsátásra való tekintettel;

35.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szabványosított interfészek és protokollok tekintetében közös platformszerkezetet határozzanak meg, amely elősegítené az ITS-ek, az együttműködő rendszerek, valamint az infrastruktúra–infrastruktúra (I2I), a jármű–infrastruktúra (V2I) és a jármű–jármű (V2V) kommunikációra vonatkozó előírások alkalmazását;

36.

felhívja a Bizottságot, hogy készítsen útitervet az ITS-ekkel kapcsolatban, az ITS-ek alkalmazásaival és kiépítésével foglalkozó közös platformokkal, valamint a magán- és az állami szektor részvételével, és hozzon létre megfelelő keretet az ITS-ek felelősségi kérdéseinek rendezésére;

37.

megállapítja, hogy a felhasználók közlekedéssel kapcsolatos kapacitásának ösztönzése és az ember-gép kölcsönhatások elősegítése érdekében ösztönözni kell az ITS-ek alkalmazásaival kapcsolatos képzést;

38.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak nyílt fórumot az információk cseréjéhez és az ITS-ekkel kapcsolatos kérdések megvitatásához;

39.

hangsúlyozza, hogy szükség van a magánélet védelmének tiszteletben tartására, és úgy véli, hogy a magánélettel, az adatbiztonsággal és -védelemmel kapcsolatos kérdéseket az ITS tervezése kidolgozásának korai szakaszától – a tervezési és megvalósítási intézkedések meghatározásától – kezdve figyelembe kell venni („privacy by design” – tervezett adatvédelem);

40.

felkéri az ITS-ek alkalmazásaiban érintett összes felet, hogy tartsák be a személyes adatok védelméről és a hírközléssel kapcsolatban a magánélet védelméről szóló EK irányelveket (a 95/46/EK (11) és a 2002/58/EK (12) irányelv), és felhívja a Bizottságot, hogy az ITS-ek alkalmazásai és kiépítése keretében biztosítsa az adatok helyénvaló felhasználását;

41.

úgy gondolja, hogy az ITS-ek alkalmazásaira vonatkozó anonim adatok felhasználása szükséges az ITS akadálytalan kiépítéséhez, biztosítva ugyanakkor a magánélet védelmét és az EK adatvédelemre vonatkozó jogi keretének betartását;

42.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki erős vezetést és valódi irányítást, amely az ITS európai kialakítása felé mutat;

43.

támogatja a nemzeti és európai multimodális, háztól házig tartó útvonalat tervező eszközök fejlesztésének támogatását – az alternatívák kellő figyelembe vételével a tömegközlekedésben – és Európai szintű hálózat kiépítését;

44.

sürgeti a Bizottságot, hogy használja ki jobban az EGNOS és Galileo globális navigációs műholdrendszer (GNSS) programokból eredő uniós képességeket, és fokozza a multimodális összekapcsolhatóságot;

45.

hangsúlyozza, hogy ezeket a technológiákat messzemenőkig alkalmazni kell, hogy elkerülhető legyen a közlekedési módok közötti inkompatibilitás, és hogy megmaradjon a választási szabadság e technológiák alkalmazása tekintetében;

46.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tartsák szem előtt azt, hogy az ITS-ekkel kapcsolatban a tervezési folyamatba és a végrehajtási folyamatba aktívan be kell vonni a helyi és regionális hatóságokat és az európai területen működő érdekelt feleket;

47.

hangsúlyozza a köz- és magánszféra közötti partnerségeknek (PPP-k) az ITS-ek megvalósításában betöltött fontos szerepét, továbbá felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tevékenyen lépjenek fel azok használatának támogatása és előmozdítása céljából;

48.

felhívja a Bizottságot, hogy szolgáljon teljes körű magyarázattal a cselekvési terv és annak programozása finanszírozásáról, valamint a Tanácsot, hogy biztosítson elegendő finanszírozást;

49.

azt javasolja a tagállamok számára, hogy a strukturális alapok eszközeinek felhasználására vonatkozó félidős vizsgálat alkalmával foglalkozzanak a városon belüli mobilitás és a közlekedési dugók ITS-sel történő csökkentésének témáival, és vegyék fel azokat a 2010–2013 közötti időszak prioritásainak listájára;

50.

rámutat arra, hogy jobban meg kell határozni és jobban ki kell aknázni a városi területekben rejlő jelentős potenciált, valamint hangsúlyozza a vidéki és külső területeknek a kiegyensúlyozott fejlődésben és a közép- és hosszú távú célkitűzések elérésében betöltendő szerepét;

51.

úgy véli, hogy az intelligens közlekedési rendszerek létrehozása elengedhetetlen a fokozott idegenforgalmi potenciállal rendelkező térségekben, a közlekedés folyamatossága, a balesetek gyakoriságának csökkentése és a biztonság növelése érdekében; úgy véli, hogy az ITS-ek hozzájárulnak a régiók, köztük a legkülső régiók gazdasági fejlődéséhez;

52.

hangsúlyozza a régióközi, határokon átnyúló és transznacionális együttműködés jelentőségét az ITS-ek kifejlesztésében és végrehajtásában, továbbá sürgeti a Bizottságot, hogy széles körben és az összes uniós nyelven elférhető formában dolgozza ki a legjobb gyakorlatok cseréjének rendszerét, illetve sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a legjobb gyakorlatoknak a régiók közötti megosztását és cseréjét, egyfelől az ITS-ekkel kapcsolatos know-how átadásának biztosítása, másfelől a rendszeren belüli töredezettség elkerülése céljából.