A nyugat-balkáni országokra vonatkozó stabilizációs és társulási folyamat keretében az Európai Unió partnerségeket alakít Albániával, Bosznia-Hercegovinával, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, Montenegróval és Szerbiával, beleértve Koszovót az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244. határozatában megállapított jogállás szerint. Az országok és a régió stabilitásának és fellendülésének előmozdítása érdekében e partnerségek rögzítik a cselekvési prioritások területeinek keretét és a pénzügyi keretet, és az európai integráció fokozását irányozzák elő tekintettel arra, hogy ezeket az országokat lehetséges tagjelöltként ismerték el. A tagjelölt Horvátországra, amellyel már megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások, csatlakozási partnerség vonatkozik.

A Tanács 533/2004/EK rendelete (2004. március 22.) a stabilizációs és társulási folyamat keretében európai partnerségek létrehozásáról [Hivatalos Lap L 86., 2004.3.24.] [lásd a módosító jogszabályokat].

Az Európai Unió (EU) az új tagállamok és a csatlakozó országok esetében követett módszert alkalmazza a nyugat-balkáni országokra is. Ezért az Unióba történő integrációjukig a stabilizációs és társulási folyamat marad a nyugat-balkáni országok európai útjának általános kerete.

Partnerségeket alakítanak ki Albániával, Bosznia-Hercegovinával, Montenegróval és Szerbiával, az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1999. június 10-i 1244. határozatában megállapított jogállás szerint Koszovót is beleértve.

Horvátországra, amellyel már elkezdődtek a csatlakozási tárgyalások, és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságra csatlakozási partnerség vonatkozik, amely figyelembe veszi a tagjelölt országok különleges helyzetét.

A partnerségek célja annak támogatása, hogy a nyugat-balkáni országok végrehajtsák a stabilizációs és társulási folyamatot, valamint a csatlakozásuk érdekében teljesítsék a csatlakozási kritériumokat (vagy a koppenhágai kritériumokat). Egységes keretet szolgáltatnak a meghozandó reformokhoz, és pénzügyi keretet biztosítanak. Az érintett országok pedig ütemezéssel ellátott cselekvési terveket dolgoznak ki, valamint meghatározzák, hogyan szándékoznak eleget tenni az Európai Unióba történő további integráció követelményeinek.

Ezek a partnerségek keretet képeznek a partnerek különböző helyzetének elemzéséből származó prioritások számára, amelyekre az Európai Unió felé történő további integrációra való felkészülésben összpontosítani kell, figyelembe véve az Európai Tanács által meghatározott kritériumokat, valamint a stabilizációs és társulási folyamat végrehajtásában, ideértve a stabilizációs és társulási megállapodásokat, és adott esetben a regionális együttműködés terén megvalósított haladást.

A partnerségeket rendszeresen felülvizsgálják az egyes országok által elért haladás és az újonnan meghatározott prioritások függvényében. A Tanács – a Bizottság javaslatára – minősített többséggel határoz az európai partnerségekre irányadó elvekről, prioritásokról és feltételekről, valamint bármely későbbi kiigazításról.

E partnerségek nyomon követését a stabilizációs és társulási folyamat értelmében meghatározott mechanizmusok keretében, és különösen éves jelentések révén biztosítják.

A partnerségek a pénzügyi támogatás keretét is biztosítják – ennek célja elsősorban az, hogy a meghatározott prioritásokat és célkitűzéseket megvalósítsák.

A stabilizációs és társulási folyamatok keretében a nyugat-balkáni országoknak nyújtott közösségi támogatást megfelelő pénzügyi instrumentum, azaz az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) – amely a 2000–2006. évi CARDS program helyébe lépett – biztosítja a 2007 és 2013 közötti időszakra.

A 2000. júniusi feirai ülésen az Európai Tanács elismerte, hogy a nyugat-balkáni országoknak esélyük van az európai uniós tagjelöltségre. Ehhez az Európai Tanács 1993-as koppenhágai ülésén meghatározott politikai, gazdasági és intézményi kritériumok teljesítésére van szükség (az Európai Unióról szóló szerződés 6. és 49. cikke). Ezt az EU és a stabilizációs és társulási folyamatban részt vevő országok közötti, 2000. novemberi Zágrábi Nyilatkozat is elismerte, az Európai Tanács pedig a 2003. júniusi thesszaloniki ülésén megerősítette.

A 2003. júniusi „Thesszaloniki menetrend” (EN) meghatározza a stabilizációs és társulási folyamat – elsősorban partnerségek kialakítása útján történő – fokozását lehetővé tevő eszközöket.

Horvátország és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság tagjelölt országok: e státusukat 2004-ben, illetve 2005-ben ismerték el. Mi több, a tagállamok 2005. október 3-án megkezdték a csatlakozási tárgyalásokat Horvátországgal.

Hivatkozások

Jogi aktus	Hatálybalépés	Az átültetés határideje a tagállamokban	Hivatalos Lap
Az 533/2004/EK rendelet	2004.3.27.	–	HL L 86., 2004.3.24.

Módosító jogszabály(ok)	Hatálybalépés	Az átültetés határideje a tagállamokban	Hivatalos Lap
A 269/2006/EK rendelet	2006.2.20.	–	HL L 47., 2006.2.17.
A 229/2008/EK rendelet	2008.3.18.	–	HL L 73., 2008.3.15.