Az európai szomszédságpolitika megerősítése

A végrehajtás első 18 hónapját követően a Bizottság mérleget von az európai szomszédságpolitikáról (ENP), annak eszközeiről és eredményeiről. Ezen összegzés alapján az ENP megerősítésére van szükség, mivel a partnerországoknak számos kihívással kell megküzdeniük. Az ENP olyan potenciállal rendelkezik, amelyet érdemes még jobban kiaknázni az Unióval való szoros kapcsolatok kialakítása, valamint annak érdekében, hogy az európai határok mentén mindenütt a gazdasági fellendülés, a stabilitás és a biztonságosság térsége alakuljon ki.

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye (2006. december 4.) a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek az európai szomszédságpolitika megerősítéséről [COM(2006) 726 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

Végrehajtásának 18 hónapja során az ENP bizonyította, hogy képes szilárd alapot biztosítani az Európai Unió (EU) és szomszédai közötti szoros kapcsolatok megerősítéséhez.

Az ENP-ben azonban számos további lehetőség rejlik, amelyeket a szakpolitika hatásának fokozása érdekében érdemes lenne még inkább kiaknázni. A partnerországoknak ugyanis számos kihívással kell megküzdeniük, például a szegénységgel, a munkanélküliséggel, az egyenlőtlen gazdasági helyzettel, a korrupcióval, a gyenge kormányzással és egyes régiókban az állandósult konfliktusokkal.

Az Unió támogatja és ösztönzi a reformokat a partnerországokban, hogy szomszédságunkban mindannyiunk érdekében a gazdasági fellendülés, a stabilitás és a biztonság érvényesüljön. A kihívások, amelyekkel szomszédaink szembesülnek, gyakran túllépik azok határait, és az Uniót is érintik. Ezért az illegális bevándorlás, a környezet pusztulása és a terrorizmus elleni küzdelem, valamint a beszerzési források megbízhatóságának biztosítása érdekében az Európai Uniónak és a partnereinek is kölcsönös érdeke a stabilitás megteremtése.

Az ENP erősségei

Az ENP lehetővé teszi a szakpolitikák előbbre vitelét, valamint lefekteti az EU és a partnerei közti megerősített párbeszéd alapjait azáltal, hogy:

• egységes és egyértelmű, az integrációt elősegítő keretet nyújt; a szomszédainkkal való kétoldalú globális, illetve ágazati kapcsolatok valamennyi aspektusát lefedi;
• az EU és az érintett partner által kölcsönösen elfogadott szomszédságpolitikai cselekvési terveket (EN) (FR) kínál, amelyek a közös és differenciált felelősségvállalást helyezik előtérbe. Napjainkig 12 szomszédságpolitikai cselekvési tervet dolgoztak ki. Részletes kifejtésük kézzelfoghatóvá teszi az ENP-t, és lehetővé teszi a mérhető és időben behatárolt, konkrét célkitűzésekre való összpontosítást. A cselekvési tervek a partnerországok reformstratégiáira épülnek, és egyes nemzetközi pénzintézetek munkájához is alapot biztosítanak;
• az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) biztosításával hozzájárul a reformfolyamatok pénzügyi támogatásához. Rugalmassága várhatóan elősegíti a pénzeszközök hatékonyabb felhasználását és javítja azok eredményességét, elsősorban az olyan együttműködési formák révén, mint a határokon átnyúló együttműködés, a TAIEX (DE) (EN) (FR) és a twinning.

Az ENP megerősítése a benne rejlő lehetőségek kiaknázása érdekében

Az ENP nem csupán az eszközeinek megerősítése révén hozza meg gyümölcsét, hanem azzal is, hogy a partnerországok igényeihez és céljaihoz illeszkedő választ ad. Az EU erőfeszítéseit kárpótolják majd azok a politikai előnyök, amelyeket a partnerországok által a saját érdekükben megkezdett reformok testesítenek meg. Az ENP eredményei azonban a partnereknek az Unióval való szoros kapcsolatot és a segítségnyújtást átható szándékától is függnek. Ezért a Bizottság 2006 decemberében a politika megerősítését javasolta. Ezek a javaslatok – amelyekre jelenleg várjuk a Tanács válaszát és lépéseit – a következőket foglalják magukban:

A gazdasági és a kereskedelmi komponens fejlesztéséhez mélyreható és globális gazdasági és kereskedelmi integrációra van szükség. Az EU először is támogatja a Kereskedelmi Világszervezetbe (WTO (EN) (ES) (FR)) való belépést (például Ukrajna esetében), illetve az autonóm kereskedelmi kedvezmények biztosítását (például Moldova esetében). Az árukon és a szolgáltatásokon túlmenően a gazdasági integráció hosszú távon a kereskedelem és a szabályozási területek teljes konvergenciájának elérését is magában foglalhatja (például műszaki normák, kutatás, szellemi tulajdonjogok, társasági jog stb.).

Ennek elsődleges eszközei a cselekvési tervek lesznek, amelyek közép- vagy hosszú távon a szabadkereskedelmi megállapodások új, mélyrehatóbb és teljesebb, nagyra törőbb és összetettebb nemzedékét eredményezik majd, hasonlóan ahhoz, amelyet az EU idén szándékozik megtárgyalni Ukrajnával. Az elsősorban a partnerek számára különösen fontos termékekre kiterjedő megállapodások figyelembe veszik a kereskedelem által a fenntartható fejlődésre gyakorolt hatást, és jogilag kötelező erejűek lesznek. Ennek keretében a jelenleg hatályos mediterrán szabadkereskedelmi megállapodásokat is ki kellene terjeszteni.

Az ilyen megállapodások megkötésére fokozatosan, az egyes országok ritmusa szerint kerül sor. A közös szabályozási keret alkalmazása és a hasonló mértékű piaci hozzáférés révén ez a folyamat hosszú távon elősegíti majd, hogy egy szélesebb körű szomszédsági gazdasági közösség alakuljon ki az EU és partnerei között, a mediterrán térségre vonatkozó agadiri megállapodáshoz hasonlóan.

A mobilitás megkönnyítése és a migráció kezelése érdekében egyes jogszerű utazási kategóriák (az üzleti, hivatalos és tanulmányutak) esetében egyszerűsíteni kell a vízumkiadáskor követett eljárásokat. Az Unión belüli szabad mozgás terén szerzett tapasztalatok alapján elmondható, hogy a vízumeljárások akadályozhatják a mobilitást, miközben az együttműködés egyre intenzívebbé válik.

Ezen eljárások módosításához az összes vonatkozó kérdést vizsgálni kell, amelyek a következők: illegális bevándorlás, az emberkereskedelem és az embercsempészet elleni küzdelem, a határigazgatás hatékonysága, visszafogadási megállapodások, az illegális bevándorlók tényleges visszatérése, valamint a védelem és menedék iránti kérelmek megfelelő feldolgozása. Ha a partnerek megfelelő választ tudnak adni ezekre a kérdésekre, az elő fogja segíteni az eljárások egyszerűsítését és gyorsítását, valamint az illegális bevándorlás terén közösen végzett munkát.

A visszafogadási megállapodások, illetve a vízumkiadás könnyítése ebbe az irányba hatnak, amellett igazodnak az egyes országok sajátosságaihoz, mint például Ukrajna, Moldova és Marokkó esetében. Ilyen megállapodásoknak kell vonatkozniuk különösen azokra az országokra, amelyek cselekvési terve a migrációs és vízumkiadási kérdésekről folytatott párbeszédet irányoz elő. Ezenfelül az EU által ezen a területen megvalósított fejlesztések szintén érdekesek lehetnek, csakúgy, mint egy vízuminformációs rendszer létrehozása.

Az emberek közötti kapcsolatok előmozdításához a személyek mozgásának kérdésén kívül az ENP „emberi oldalát” is erősíteni kell. Ennek keretében előmozdítják az Unió és a partnerországok polgárai közti kapcsolatfelvételt és kapcsolatteremtési lehetőségeket, ezáltal elősegítik egymás kölcsönös megismerését és megértését. A kétoldalú programok, valamint az információ- és tapasztalatcserére irányuló programok szintén javítják az ENP láthatóságát.

Az emberek közötti kapcsolatok elsősorban az alábbi területeket érintik:

• tanulmányi és ifjúsági csereprogramok, a kapcsolatteremtés és az előítéletek leküzdésének központi elemeként. Ennek érdekében a Tempus és az Erasmus Mundus programok az egyetemek közötti együttműködéshez, illetve egy ösztöndíjprogramhoz nyújtanak támogatást. A modernizációs és reform-erőfeszítések előmozdítják majd a felsőoktatási politikáról folytatott párbeszédet. A helyes gyakorlatok terjesztése és cseréje elősegíti az együttműködést és az uniós szakpolitikákhoz való közeledést, például a bolognai folyamat keretében. Az oktatási reformhoz nyújtott támogatás szintén megerősítésre kerül, például az Európai Képzési Alapítványon (ETF) keresztül. A fiatal szakemberek, például a kultúra és a művészet terén tevékenykedő fiatal szakemberek, valamint a fiatal hivatalnokok közti kapcsolatok előmozdítására egy új programot lehetne létrehozni;
• a kutatók mobilitása a tudományos együttműködés és a magas szintű munka érdekében, a mobilitáshoz nyújtott támogatások növelésével és a tájékoztatás fokozásával;
• a civil társadalom tagjai közötti gazdasági és társadalmi, kulturális és interkulturális kapcsolatok, amelyek nyomán számos területen jönnek létre összeköttetések (szakszervezetek, testvérvárosi programok, egészségügyi szakemberek, nem kormányzati szervezetek). Ennek egyik eszköze az ENPI keretében megvalósuló határokon átnyúló együttműködés lesz. Ezenfelül a civil társadalomnak a reformfolyamatokba történő fokozottabb bevonását is ösztönözni kell;
• a vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) közötti kapcsolatok megerősítése.

Az ENP tematikus dimenziója többoldalú megközelítést igényel azon átfogó területek esetében, amelyek az EU és az összes partner számára közös érdeket képviselnek, mint például az energia, a közlekedés, a környezetvédelem, az információs társadalom, a kutatás, a közegészségügy vagy a migráció területei.

Az egyes témák mélyreható vizsgálatán és megvitatásán túlmenően ezek a témák különböző – informális (miniszterek vagy szakértők alkalmi vagy rendszeres megbeszélései) vagy intézményi és integrált (többoldalú megállapodások és folyamatok) – formákban is megközelíthetők. Ki lehetne terjeszteni a meglévő többoldalú megállapodásokat, például az Energiaközösséget vagy a légi közlekedési megállapodásokat. Az ENP valamely több területet érintő dimenziója fejlesztésének általában nem az a célja, hogy új intézményeket hozzon létre, hanem hogy a tematikus kérdésekkel kapcsolatban meghatározza a partnerországokkal való együttműködés fokozásának lehetséges módjait. Ennek egy másik módját jelenti a partnereknek az egyes közösségi programokban és ügynökségekben való részvétele.

A politikai együttműködés megerősítése hozzájárul a konfliktusok rendezéséhez, ezáltal pedig az ezekhez kapcsolódó kockázatok (eszkaláció, kivándorlás, energiaellátás, kereskedelmi kapcsolatok, közlekedés, terrorizmus, szervezett bűnözés stb.) jobb kezeléséhez. Ez a kérdés igen fontos Európa biztonságának szempontjából; a folyamatba érdemes Oroszországot is bevonni.

Az EU részt vesz a regionális vagy többoldalú konfliktusok megoldását célzó mechanizmusokban, például a közel-keleti békefolyamatért dolgozó Kvartettben, illetve különféle civil és katonai megfigyelési műveletekben, békefenntartó és határigazgatási műveletekben, mint Moldovában vagy Rafah-ban. A stabilitási eszköz növelheti az EU szerepét. Ezenfelül a forrásokat inkább a fenntartható fejlődésre kellene irányítani.

Az ENP a megerősített párbeszéd, a fejlesztés támogatása és a regionális együttműködés révén is kínál lehetőségeket. Olyan más eszközök kialakításához is alapul szolgálhat, mint a KKBP-nyilatkozatokhoz történő csatlakozás lehetőségének az összes partnerre való kiterjesztése, a partnerek meghívása a nemzetközi szervezetek tájékoztatási és koordinációs találkozóira, magas szintű informális ENP-találkozók szervezése a megerősített ENP útnak indítása érdekében, a parlamentáris együttműködés fokozása vagy az EU fokozottabb jelenléte a partnerországokban (a tagállamok és az EU diplomáciai missziói, bizottsági küldöttségek).

A regionális együttműködés fejlesztése az ENP által a párbeszéd és a regionális együttműködés terén kínált, az ENPI által támogatott lehetőségek kiaknázására irányul, így például a következőkre:

• a Fekete-tenger térségében az ENP megerősített regionális stratégiája által támogatott együttműködés fokozása (a „fekete-tengeri szinergia”, lásd a Bizottság 2007. április 11-én elfogadott közleményét) hozzájárulhat a konfliktusok rendezéséhez. Ebbe az összes érintett felet, így Oroszországot és Törökországot is be kellene vonni. Az ágazati kérdésekkel a tudományos együttműködésekre, politikai párbeszédre vagy meglévő regionális szervezetekre, például a Fekete-tenger védelmével foglalkozó nemzetközi bizottságra (EN) támaszkodva lehet majd foglalkozni. Ebből a szempontból a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködési Szervezet (BSEC (EN)) az EU és az érintett országok közötti szorosabb kapcsolatok és a megerősített, rendszeres párbeszéd elsődleges fóruma. A regionális együttműködésnek más regionális kezdeményezéseket, mint például a közlekedési és energetikai ágazatban a bakui kezdeményezést (EN) is figyelembe kellene vennie;
• a mediterrán térségben az ENP kiegészíti a párbeszédet és az euro-mediterrán partnerség keretében folytatott regionális integrációra irányuló erőfeszítéseket. Az ENP hatással volt a 2005. évi barcelonai csúcstalálkozón elfogadott munkaprogramra (EN) (FR), és lehetővé tette, hogy a kétoldalú kapcsolatokat az egyes helyzeteknek és érdekeknek megfelelően erősítsék meg. A hatályban lévő cselekvési tervek már bizonyították pozitív hozzájárulásukat (reformok, az érzékeny területeken elért haladás, egységes párbeszéd kialakítása több kérdéssel kapcsolatban is, közös prioritások rögzítése), az Egyiptomra és Libanonra vonatkozó, 2007 elején elfogadott cselekvési tervek pedig regionális dimenzióval egészítik ki az ENP-t. Az ENP lehetővé fogja tenni, hogy a gazdasági ágazatokban szinergiákat kutassanak fel, például az Öböl-menti Együttműködési Tanáccsal (EN) (FR).

Az ENP tehát az EU közvetlen szomszédságán kívül, a „szomszédaink szomszédaival” (Közép-Ázsia, Öböl-térség, Afrika) is lehetőséget kínál a regionális együttműködés erősítésére. Az együttműködési tevékenységek az ENPI és a fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz (DCI) támogatásával olyan közös érdekű regionális kérdésekre is kiterjednek majd, mint az energia, a közlekedés, a migráció, az infrastruktúrák, a béke és a biztonság. Az együttműködési tevékenységek várhatóan az ezen országok fejlesztésére és korszerűsítésére irányuló beruházásokat is be fognak vonzani.

A pénzügyi együttműködés erősítése a szakpolitika célkitűzéseinek megvalósításához hozzájáruló pénzügyi eszközök, köztük mindenekelőtt a TACIS és a MEDA programok helyébe lépett ENPI, valamint az Európai Beruházási Bank (EBB (DE) (EN) (FR)) új, kibővített megbízatása keretében történik. Az ENPI a megnövelt támogatás biztosításával rugalmas és az ENP prioritásaihoz igazodó keretet biztosít. Az ENP keretében nyújtott támogatást más tematikus együttműködési eszközök is kiegészítik, többek között az emberi jogok és a nukleáris biztonság terén, valamint a tematikus programokkal kapcsolatban.

A különböző adományozók közti koordináció javítása szintén erősíteni fogja a pénzügyi együttműködést. Ez elsősorban a beruházások mozgósításán, valamint az Unió, a tagállamok és a pénzügyi intézetek – köztük a nemzetközi pénzintézetek – pénzeszközei közötti szinergiák keresésén nyugszik.

Ennek keretében az ENPI a cselekvési tervekben meghatározott prioritásokra irányuló pénzügyi mechanizmusai, azaz a következők révén segíti elő az alapok mozgósítását:

• a „kormányzási” keret, amely a partnerországok reformfolyamataiban elért eredményeket támogatja az országok cselekvési terve alapján;
• a Szomszédsági Beruházási Alap (NIF). E beruházási alap célja, hogy a partnerországokban támogassa a nemzetközi pénzintézetek általi hitelnyújtást. Az alap lehetővé teszi majd, hogy nagyobb legyen az összhang a közösségi támogatás és a tagállamok által nyújtott támogatás között, és hogy azok jobban kiegészítsék egymást.

Háttér

Az ENP-t azért vezették be, hogy megkülönböztetett kapcsolatokat alakítsanak ki a kibővített EU és szomszédai között. Hogy ne alakuljanak ki új törésvonalak, az Uniónak érdeke fűződik ahhoz, hogy a szomszédos országokban biztosított legyen a gazdasági fejlődés, a stabilitás és a biztonság, és ennek érdekében együttműködik azokkal az átmenet támogatásán. Az ENP semmi esetre sem tekinthető csatlakozási kilátásnak, de más módon sem befolyásolja az Unióval való kapcsolatok alakulását.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek (2006. december 4.) az európai szomszédságpolitikához tartozó partnerországok közösségi ügynökségekben és közösségi programokban való részvételét elősegítő általános megközelítésről [COM(2006) 724 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé]

Ez a javaslat azokra a módszerekre vonatkozik, amelyekkel a különböző közösségi ügynökségek és programok megnyithatók a szomszédos országok előtt. 2007. márciusi következtetéseiben (FR) az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa már elfogadta ezt a javaslatot, és a Bizottság jelenleg dolgozza ki a különböző programokkal kapcsolatos tárgyalások irányelveit.

Utolsó frissítés: 26.04.2007