Az Európai Unió és Afrika közötti partnerség

Bevezetés

Az Európai Unió (EU) és Afrika közötti kapcsolatok hagyományosan két regionális csoport: az AKCS-országokhoz tartozó afrikai államok és a Földközi-tenger partján elhelyezkedő afrikai országok részvételével, elkülönülten folytak. Az új évezred elején azonban az Európai Unió új párbeszédet kezdeményezett Afrikával, hogy a meglévő intézkedések megerősítését célzó stratégiai partnerséget alakítson ki a kontinens egészével. Az Európai Unió és Afrika közötti első csúcstalálkozóra 2000 áprilisában Kairóban került sor.

Cselekvési terv

A csúcstalálkozón elfogadtak egy cselekvési tervet, amely hat átfogó területre helyezi a hangsúlyt:

• gazdasági kérdések (nevezetesen az Afrikán belüli regionális gazdasági együttműködés és integráció);
• Afrika integrációja a világgazdaságba;
• a partnerség egyik célkitűzése a kereskedelem és a fejlődés közötti kapcsolat nemzetközi szintű elmélyítése annak biztosítása érdekében, hogy a gazdaság liberalizációja hozzájáruljon a szegénység elleni küzdelemhez;
• az emberi jogok, a demokratikus elvek és intézmények, a jogállamiság, valamint a felelősségteljes kormányzás tiszteletben tartása és védelme;
• a béke megszilárdítása, a konfliktusok megelőzése, kezelése és rendezése Afrikában;
• a szegénység elleni harc érdekében teendő fejlesztési intézkedések (például az oktatás, az egészségügy és az élelmezésbiztonság terén).

Mivel ezek a területek igen szerteágazók, elsőként nyolc szűkebb cselekvési területet határoztak meg:

• a konfliktusok megelőzése és rendezése (beleértve a gyalogsági aknák problémáját);
• regionális együttműködés és integráció, Afrika integrációja a világgazdaságba és a kereskedelembe;
• környezetvédelem, beleértve a szárazság és az elsivatagosodás elleni küzdelmet;
• a HIV/AIDS és a fertőző betegségek;
• élelmezésbiztonság;
• az emberi jogok és a demokrácia;
• az ellopott vagy illegálisan exportált kulturális javak visszaszolgáltatása;
• Afrika külső adóssága (a súlyosan eladósodott szegény országokra [HIPC] irányuló kezdeményezés különösen nagy mértékben érinti az afrikai országokat).

A két fél különböző szinteken rendszeres találkozókat tart a cselekvési terv végrehajtásának nyomon követése érdekében. Ennek három fő színtere: az állam-, illetve kormányfők csúcstalálkozói, a csúcstalálkozók közötti időszakban tartott miniszteri találkozók, valamint a két régiót képviselő csoportok találkozói.

Az első miniszteri találkozó

Az Afrika és az Európai Unió képviselői közötti első miniszteri találkozóra 2001. október 11-én, Brüsszelben került sor. A kairói csúcstalálkozó óta különösen a regionális integráció, a HIV/AIDS, az élelmezésbiztonság, az emberi jogok, a demokrácia és a felelősségteljes kormányzás terén értek el eredményeket.

Új témák a napirenden

A cselekvési terv elfogadása óta újabb fontos témák kerültek a napirendre, mint például az Afrikai Unió (AU) létrehozása, az Új Partnerség Afrika Fejlesztéséért (NEPAD), a Nagy Tavak térségében kialakult helyzet és a terrorizmus elleni küzdelem.

Az Afrikai Unió és a NEPAD az afrikai államok által 2001-ben indított két fontos kezdeményezés, amelyet az Európai Unió teljes mértékben támogat. Az afrikai országok 2001 márciusában hozták létre az Afrikai Egységszervezet helyébe lépő Afrikai Uniót. Ez a politikai szervezet keretet biztosít az afrikai államok közötti együttműködésnek és a regionális politikai és gazdasági integrációnak, és elmélyíti azokat, valamint mindezek támogatására jelentős intézményrendszerrel rendelkezik majd. A NEPAD-ot az afrikai államok hozták létre az afrikai államfők elkötelezettségét jelezve aziránt, hogy – a nemzetközi politikai és gazdasági életben való aktív részvétel mellett – törekszenek a szegénység felszámolására, valamint a növekedés és a fenntartható fejlődés előmozdítására.

Mindkét fél jelentős aggodalommal szemléli a Nagy Tavak térségében kialakult konfliktusokat. Az Európai Unió különböző módokon – például a fejlesztési együttműködés keretében (nevezetesen az Európai Fejlesztési Alapból) nyújtott támogatás, valamint a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) forrásaiból juttatott segélyek útján – járul hozzá a régióban kialakult konfliktusok megelőzéséhez és rendezéséhez. Az Európai Unió többek között támogatja a kongóközi párbeszédet, és részt vesz a gyermekkatonák újbóli társadalmi beilleszkedésének elősegítését célzó kezdeményezésekben.

Az Egyesült Államokat ért 2001. szeptember 11-i merényleteket követően a miniszteri találkozó végén nyilatkozatot tettek közzé a terrorizmus elleni küzdelemről, amelyben az afrikai államok és az Európai Unió azon szándékuknak adnak hangot, hogy együttesen lépnek fel a terrorizmus felszámolása érdekében.

A párbeszéd fejlődése

Az Európai Unió és Afrika közötti párbeszédről 2003 júliusában bizottsági közleményt tettek közzé. A közlemény feltárja a párbeszéd újraindításának különböző módjait, és azt javasolja, hogy vonják szorosabbra az intézményi kapcsolatokat az afrikai kontinens politikai természetű, illetve fejlesztéssel kapcsolatos problémáinak megoldása érdekében.

Afrika állam-, illetve kormányfői eközben 2003. július 4–12 között a mozambiki Maputóban összegyűltek az Afrikai Unió 2002 júliusában, Durbanban tartott alakuló ülése utáni első találkozójukra. Az ülésen az Európai Bizottság is képviseltette magát, hogy biztosítsa az Afrikai Uniót az Európai Unió támogatásáról, és megvitassa az Európai Unió és Afrika közötti párbeszéd helyzetét. Időközben az e területre vonatkozó közös értékek kidolgozásának és az azok be nem tartása esetén alkalmazandó szankciók bevezetésének köszönhetően jelentős haladást értek el az emberi jogok és a demokrácia terén.

A találkozót követően, az Afrikai Unió csúcstalálkozóján felmerült igényre reagálva az Európai Unió Tanácsa 2003 decemberében határozatot hagyott jóvá az Afrikai békefenntartási mechanizmusnak az Európai Fejlesztési Alap (EFA) finanszírozásával történő létrehozásáról. Az afrikai intézmények és a béke fenntartása érdekében tett intézkedések támogatására irányuló kezdeményezéshez az Afrikai Unió, az afrikai regionális szervezetek, az Európai Unió és az ENSZ együttműködésére lesz szükség.

Az utóbbi években az Európai Unió és az Afrikai Unió közötti párbeszéd megerősödött és számos eredményt hozott. 2005-ben az Európai Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy 2010-ig évente 20 milliárd euróval növeli a hivatalos fejlesztési támogatás összegét, amelynek felét Afrikának fogják juttatni. Ezenfelül 2005 októberében új Afrika-stratégiát fogadtak el a kontinens által az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak (MFC) elérése érdekében tett erőfeszítések támogatására.

Az Afrika-stratégia stratégiai partnerséget javasol az Európai Unió és Afrika közötti, a biztonságot és a fejlődést érintő kérdések kezelésére. A fenntartható fejlődés biztosítása érdekében a stratégia olyan kiemelt területekre összpontosít, mint a béke és a biztonság, a felelősségteljes és eredményes kormányzás, a kereskedelem, az összekapcsolhatóság, a társadalmi kohézió és az ökológiai fenntarthatóság. Új kezdeményezéseket is indítottak például a kormányzás terén, ezenkívül 2006 júliusában euro-afrikai partnerséget hoztak létre az infrastruktúra területén.

A kormányzást érintő kezdeményezés keretén belül az Európai Unió támogatni fogja az afrikai szakértői értékelési mechanizmussal (APRM) összhangban vállalt reformokat. Ez a mechanizmus az afrikaiak által és az afrikaiak érdekében folytatott felelősségteljes és demokratikus kormányzás terén egyedülálló eszközt biztosít egymás értékelésére és a kölcsönös tanulásra. Végül az infrastruktúra-partnerség keretén belül az Európai Unió támogatja azokat a programokat, amelyek ösztönzik a kontinensek közötti kapcsolatokat a tudásmegosztás, az integráció, a stabilitás és a regionális fejlődés előmozdítása érdekében.

Utolsó frissítés: 18.07.2007