Úton a tengerfelügyelet integrációja felé

Az Európai Bizottság vezérelveket bocsátott ki az integrált tengeri felügyelet kialakítására. Ezek a vezérelvek segíteni fognak a tagállamoknak a tengeri területekre vonatkozó, különböző felhasználó csoportok közötti közös információmegosztási környezet kialakításában. Ilyen csoportok a tengeri közlekedés biztonságáért és védelemért, a halászati felügyeletért, a tengerszennyezésért, a tengeri környezetért, a vámügyekért, a határellenőrzésért, a jogszabályok és alkalmazásáért és a katonai védelemért felelős nemzeti hatóságok.

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye (2009. október 15.) a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Úton a tengerfelügyelet integrációja felé: Az EU tengeri területeire kiterjedő közös információmegosztási környezet [COM(2009) 538 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tetté közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

Az Európai Unióban a tengeri ügyekre vonatkozó legtöbb adattal az ágazatspecifikus hatóságok foglalkoznak. Ezek a hatóságok felelősek a tengeri tevékenységek felügyeletéért és ellenőrzéséért a hatóságuk alá tartózó ágazatban, anélkül azonban, hogy kötelesek lennének a más ágazatokban működő azonos hatóságokat értesíteni. Ez a helyzet nehézséget jelent, mivel ezeknek az adatoknak a megosztása megnövelhetné a tengeri felügyeleti tevékenységek hatékonyságát és jövedelmezőségét.

Az adatok megosztása és a tengeri felügyeleti rendszerek interoperabilitása azonban technikai és jogi téren, valamint biztonsági szempontból felvet bizonyos problémákat. Ebben a közleményben a Bizottság összeírja ezeket a problémákat és megoldásokat kínál rájuk.

A tengeri felügyelet integrációjának akadályai

A közös információmegosztási környezet kialakításának fő akadályai a következők:

• a felhasználói és szolgáltatói csoportok sokfélesége: a legtöbb információt különböző szinteken (nemzetközi, közösségi és nemzeti) és sokféle ágazatspecifikus rendszer segítségével gyűjtik. Egyes esetekben az érintett hatóságok nem is tudnak arról, hogy más hatóságok vagy rendszerek hasonló adatokat gyűjtenek. Más esetekben a hatóságok nem rendelkeznek az információmegosztáshoz szükséges előírásokkal vagy megállapodásokkal;
• a jogi szabályozási környezet sokfélesége: a tengeri felügyeleti rendszerek ágazati, nemzetközi és közösségi jogszabályok alapján lettek kialakítva. Következésképp nehéz ezeket a rendszereket egyesíteni;
• a határon átnyúló fenyegetések: a tagállamokat érő fenyegetéseket általánosságban csak több nemzet, olykor csak több ágazat megerősített összefogásával lehet hatékonyan kezelni, különösen a nyílt tengeren;
• a különös jogszabályi rendelkezések: nem koherensek a nyílt tengeri felügyeleti tevékenységek keretét biztosító, és a személyes, bizalmas vagy minősített adatok kezelését szabályozó nemzetközi és közösségi jogszabályok.

Megoldások a tengeri felügyelet integrációjára

A tengeri területekre vonatkozó közös információmegosztási környezet kialakítása a következő négy vezérelv tiszteletben tartásán alapul:

• a különböző felhasználói csoportok közötti információcsere optimalizálása. Az Európai Uniónak közösségi szintű szabályokat és szabványokat kell elfogadnia a különböző felhasználói csoportok egymás közötti összekapcsolása érdekében. Ezeknek a csoportoknak képesnek kell lenniük arra, hogy nemzeti szinten nemzetközi, közösségi, regionális, katonai és belső rendszerekből származó információt cseréljenek. A közös információmegosztási környezetnek védettnek és rugalmasnak kell lennie, hogy alkalmazkodjon az új felhasználók szükségleteihez;
• tengeri megfigyelési és felügyeleti rendszerek nem hierarchikus technikai feltételeinek megteremtése. A technikai feltételeknek meg kell könnyíteniük az adatok gyűjtését, továbbítását, elemzését és kezelését. A feltételeknek magukban kell foglalniuk a biztonsági követelményeket, és be kell tartaniuk az adatvédelemre vonatkozó rendelkezéséket, nemzetközi szabályokat és a működési követelményeket;
• civil és katonai hatóságok közötti információcsere. A tengeri felügyeletért felelős hatóságoknak képesnek kell lenniük az egymás közötti információ cserére. A kétirányú adatcsere biztosítása végett az információhoz való hozzájutásra és a felhasználására vonatkozó közös szabványokat és eljárásokat fognak kialakítani;
• a különös jogszabályi rendelkezések által az adatcserék elé gördített akadályok megszüntetése. A közösségi és nemzeti jogszabályok egyes rendelkezései akadályoztathatják a tengeri megfigyelést és felügyeletet érintő információcserét. Ezeket a rendelkezéseket be kell azonosítani és megfelelően módosítani annak érdekében, hogy megfelelő biztosítékot tartalmazzon az adatok titkos kezelésére és védelmére, illetve a személyes adatok védelmére.

Ez a négy vezérelv egy uniós és tagállami szintű eszmecsere megindítását szolgálja, amelyen az összes felhasználói csoportnak részt kell vennie. A vezérelvek módosulhatnak annak a három projektnek a tükrében, amelyek a különböző tagállamokból és felhasználói csoportokból származó felhasználók információcsere-képességét mérik fel.

Háttér

Ez a közlemény egy korábbi, Az Európai Unió integrált tengerpolitikája című közlemény folytatása, amely utóbbiban az Európai Bizottság kötelezettséget vállalt, hogy „lépéseket [fog tenni] arra, hogy egy interoperábilisabb felügyeleti rendszer egyesítse a tengeri biztonság és védelem, a tengeri környezet védelme , a halászati felügyelethez, a külső határok ellenőrzéséhez és az egyéb jogérvényesítési tevékenységhez használt, meglévő megfigyelési és nyomon követési rendszereket”.

Utolsó frissítés: 08.04.2010