A közösségi állat-egészségügyi fellépés egy alapos értékelésen alapuló ambiciózus stratégiát igényel, és e kérdésben újabb intézményközi viták előtt nyit ajtót. A stratégia négy pillérből áll, amelyek keretet adnak az ágazat valamennyi érintett szereplőjére vonatkozó közösségi normáknak.

A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának (2007. szeptember 19.) az Európai Unió új állat-egészségügyi stratégiájáról (2007–2013), melynek alapelve: „jobb megelőzni, mint gyógyítani” [COM (2007) 539 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé]

Az állat-egészségügyi uniós stratégia a Bizottság által 2004-ben indított értékelésen alapul, és az Európai Unióban (EU) tartott összes állat egészségére vonatkozik.

A közösségi fellépés alapját az állategészségügyet fenyegető főbb veszélyek értékelésének kell képeznie. Ennek az elemzésnek meg kell határoznia, hogy e veszélyek mennyire relevánsak az Unió stratégiai célkitűzései, a Közösség számára „elfogadható kockázati szint”, valamint a kockázat csökkentését szolgáló intézkedés relatív prioritása szempontjából. Ennek keretében a közösségi fellépés célja a kockázat elhanyagolható mértékűre csökkentése, mivel nulla kockázat nem érhető el. A Közösség ezenfelül az elővigyázatosság elvét alkalmazza, amely előírja, hogy ha potenciálisan súlyos veszély merül fel az egészséget illetően, de e veszélyről tudományos módszerekkel nem lehet megbizonyosodni, akkor ideiglenes intézkedéseket kell alkalmazni.

A kockázatkezelési folyamatban érintett valamennyi fél képviselőit felkérik, hogy vegyenek részt a közösségi döntéshozatalban. A kockázatelemzés és kockázatkezelés számszerűsíthető célkitűzések meghatározása, valamint az erőforrások és az elért haladás értékelése útján történik.

Az Unió más nemzetközi szervezetekhez, így az Állat-egészségügyi Világszervezethez (OIE (EN) (ES) (FR)) vagy a Világbankhoz hasonlóan elismeri az állategészség védelmének jelentőségét.

Az állategészség védelmének legfontosabb közösségi eszköze a megfelelő és folyamatosan fejlődő jogalkotás, amely a közösségi politika elveit és nemzetközi kötelezettségeit alkalmazza. A jogalkotás javításának és hatékonyabbá tételének szándékával az Unió világos és egyedi szabályozási keretet kíván kialakítani, amely betartja az OIE irányelveit, valamint a Codex Alimentariust (EN) (ES) (FR).

A költségek, a haszon és a felelősség megfelelő megosztása hozzájárulhatna a stratégia sikeréhez, valamint a tagállamok és a Közösség pénzügyi kockázatainak csökkentéséhez azáltal, hogy ösztönzőket biztosít az állatokkal kapcsolatos veszélyek megelőzésére.

A tagállamok feladata, hogy a betegségek behurcolásának megakadályozása érdekében védjék a külső határokat, és felvegyék a küzdelmet az egzotikus betegségek gócpontjai ellen. Ezenfelül rendkívül fontos, hogy a közérdekből megsemmisített magántulajdonnal kapcsolatos veszteségekért a kormányok kártalanítást nyújtsanak. Az állatok egészségéért elsősorban az állat tulajdonosa, kollektíven pedig az ágazat felelős. A stratégia sikeréhez az összes fél, beleértve a biztosítási szektort is, teljes körű részvétele és teljes mértékű elkötelezettsége szükséges.

A Codex Alimentarius és az OIE alapvető hivatkozási pontot jelent a jogalkotás számára az állatbetegségek területén. Az Unió tiszteletben tartja az irányelveiket, és a többi nemzetközi tagot is arra bátorítja, hogy ugyanezeket az értékeket vegyék alapul. A Közösség ezenkívül maga is mérlegeli annak lehetőségét, hogy az OIE tagjává váljon.

Az állategészségügy javítása hozzájárul az európai vállalatok versenyképességéhez. Ezenfelül a szabályok harmonizációjának köszönhetően tisztességes verseny alakulhat ki a közösségi piacon, a harmonizáció pedig hatásosan kiterjedhet a behozatalra. Az export szintjén az egészségügyi akadályokkal szembeni fellépés prioritásainak jobb meghatározása hozzájárulna az exportpiacokhoz való jobb hozzáféréshez.

Harmadik pillér: az állatokkal kapcsolatos veszélyek megelőzése, megfigyelés és válságkezelési felkészültség

A körzetkijelölési és zárlatelrendelési eljárások tekintetében a biológiai védelmi * intézkedések előmozdításának, valamint az intézkedések finanszírozásának fontos referenciakritériumokként kellene szolgálniuk az állattartásban.

Az állati eredetű élelmiszerek, valamint az állattakarmányok mozgásának azonosítása és nyomon követése a kereskedelmi ellenőrző rendszeren és valamennyi állat papír alapú azonosításának rendszerén alapul. A rendszer uniós szintű integrálásának céljából fokozatosan bevezetnek egy elektronikus rendszert.

A biológiai védelem határokon való javítása érdekében anélkül határoztak meg különböző fellépéseket, hogy zavarnák a személyek vagy a mezőgazdasági áruk mozgását. E fellépések nemcsak a hatályos jogszabályok és a határellenőrzésbe bevont felek közötti együttműködés javítását foglalják magukban, hanem azt is, hogy a közösségi normáknak való megfelelés érdekében technikai segítséget küldjenek a fejlődő országokba.

Az Unió az érintett felek közötti fokozott együttműködés és a megfelelő pénzügyi eszközök útján, valamint az ágazatban a képzés előmozdításával kívánja megerősíteni az állat-egészségügyi megfigyelést. Az e megfigyelés ellátása során szerzett tudományos információk hozzájárulhatnak az uniós intézmények, a kormányok, valamint az állategészség védelmében érintett egyéb szereplők döntéshozatalához.

Az Uniónak javítania kell felkészültségét, hogy egy integrált kezdeményezés és az oltóanyagok szélesebb körű alkalmazása útján szembe tudjon nézni a sürgős helyzetekkel.

Az Unió előmozdítja a tudományos és technológiai fejlesztést a nép- és állategészségügy területén. E célból felhívják a közösségi és nemzeti referencialaboratóriumokat, valamint az uniós ügynökségeket (és különösen az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (DE) (EN) (FR) (IT) és az Európai Gyógyszerügynökséget (EN), hogy működjenek együtt és játszanak kulcsszerepet a tudományos tevékenységekben.

A jogszabályban használt kulcsfogalmak

Biológiai védelem: olyan intézkedéseket jelent, amelyek célja a betegségek elleni küzdelem, illetve terjedésük megakadályozása. Ezek az intézkedések az új, illetve a beteg állatok kezelésére, az emberek, állatok és a felszerelések mozgására, az állatok takarmányozására és a létesítmények tisztítására vonatkoznak.