Mélytengeri halak

A túlhalászás a mélytengeri halállományok kimerüléséhez vezethet. Ezen erőforrások fenntartható kiaknázásának biztosítása érdekében olyan intézkedéseket fogadtak el, mint a teljes kifogható mennyiségek (TAC) vagy a halászati erőkifejtés csökkentése. E közleményben a Bizottság levonja a hatályos intézkedések mérlegét, és hangsúlyozza, hogy a halászatra vonatkozóan csak kevés információ áll rendelkezésre a mélytengeri halállományok kezelésének javításához.

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye (2007. január 29.) a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a mélytengeri halállományok kezelésének felülvizsgálatáról [COM(2007) 30 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

A mélytengeri halállományokat a 400 méternél mélyebben élő fajok alkotják. Ezek az erőforrások különösen ki vannak téve a túlhalászásnak. E fajok lassan növekednek és többnyire kevés utódot hoznak létre.

A mélytengeri fajokra irányuló halászat a közelmúltban fejlődött ki. E halászatot a vegyes fogások, valamint a mélytengeri erőforrások fenntartható kiaknázásának biztosításához szükséges megbízható tudományos adatok elégtelensége jellemzi.

E területen olyan intézkedéseket fogadtak el, mint a halászati erőkifejtés vagy a teljes kifogható mennyiségek korlátozása. Ezek az intézkedések azonban elégtelenek, mivel a legtöbb mélytengeri faj esetében a halászat mértéke továbbra is meghaladja a fenntartható biológiai határértékeket.

Teljes kifogható mennyiségek (TAC)

A mélytengeri halászati tevékenységek szabályozása viszonylag új keletű. Az első kifogható mennyiségeket 2002-ben határozták meg a 2003-2004 közötti időszakra vonatkozóan, és azokat minden második évben naprakésszé teszik a legtöbb faj tekintetében. A teljes kifogható mennyiségeket az érintett fajokról való megfelelő ismeretek és a halfogásra, a visszaengedett halakra és a halállományok földrajzi eloszlására stb. vonatkozó információ hiánya miatt eredetileg önkényesen és a 2347/2002/EK rendelet I. és II. mellékletében felsorolt 48 mélytengeri fajból csak kilenc vonatkozásában állapították meg.

Jelenleg a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) és a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) tudomány véleményei szolgálnak alapjául, amelyek szerint a mélytengeri állományok többségét nem fenntartható kiaknázás veszélyezteti. Ennek következtében a halászati lehetőségek csökkentésére irányuló tendencia áll fenn, és számos halfaj - köztük valamennyi mélytengeri cápa - célzott halászata nem engedélyezett.

Halászati erőkifejtés

Az egyik ilyen kiegészítő intézkedés az volt, hogy az engedéllyel rendelkező hajók halászati erőkifejtését a 2003-as szinthez képest 2005-ben 10%-kal, 2006-ban újabb 10%-kal csökkentették. A kapacitás korlátozásával nem tudták ugyanakkor visszaszorítani a mélytengeri halászat intenzitásának növekedését, mivel bizonyos mélytengeri halállományokat – így az északi menyhalat, a norvég menyhalat vagy az ezüstlazacot – járulékos fogások formájában aknázzák ki.

A halászhajók kapacitásának korlátozása útján nem csökkenthető a mélytengeri fajokat halászó hajók száma, mivel a kapacitásokat túl magas szinten állapították meg. Ezt a 2347/2002/EK rendelet 4. cikkében meghatározott számítási módszer alkalmazása magyarázza. E számítás mindazon hajóknak, amelyek az 1998., 1999. vagy 2000. év legalább egyikében a különböző mélytengeri fajokból összesen több mint 10 tonnát rakodtak ki, az összteljesítményét veszi figyelembe ahelyett, hogy ezen időszak átlagával számolna.

E hiányosság a halászati erőkifejtés csökkentésének hatékonyságát is aláásta. Az erőkifejtés csökkentése a gyakorlatban nem szükségképpen eredményezi a mélytengeri állományok kiaknázásának csökkenését. Ellenkezőleg, indokolatlanul korlátozhatja egyes másfajta halakra – például a kék puhatőkehalra – irányuló halászati erőkifejtéseket.

Bővíteni kell a mélytengeri fajokra irányuló különböző halászati ágazatokra vonatkozó ismereteket, hogy a halászati erőkifejtés szintjét az egyes halászati tevékenységek esetében a célfajok jellege és a járulékos fogások szerint lehessen megállapítani. A halászati engedélyek kibocsátásakor jobban figyelembe kellene venni az egyes hajók halászati adatait.

A Bizottság a halászati eszközök hatásával kapcsolatban csupán hiányos ismeretekkel rendelkezik, mivel egyes tagállamok nem küldték meg számára a halászati erőkifejtésről szóló jelentést.

Tudományos mintavételi programok

A mélytengeri állományokra vonatkozó tudományos információk hiányának ellensúlyozására mintavételi programokat alakítottak ki. A hatályos jogszabályok ugyanakkor nem nyújtanak elegendő erre vonatkozó útmutatást. A tagállamok által kidolgozott mintavételi tervek minőségükben és tartalmukban is különböznek egymástól, ami nehezíti az alkalmazásukat. A kapott adatok összesítésének megkönnyítése vagy minőségük javítása érdekében meg kellene határozni a jelentések formai követelményeit.

Megfigyelés és ellenőrzés

Bizonyos fajok, például az atlanti tükörhal esetében védelmi területek hozhatók létre. Az ilyen övezetekbe hajózó, mélytengeri halászati engedéllyel rendelkező hajóknak be kell tartaniuk bizonyos szabályokat. A szóban forgó területen való áthaladás során be kell tartaniuk az átlag 8 csomós minimális sebességet, valamint a fedélzeten található valamennyi halászeszközt le kell szíjazni, illetve fel kell csévézni.

A tagállami ellenőrző hatóságoknak fokozottan alkalmazniuk kellene a műholdas elektronikus hajómegfigyelési rendszert (VMS). E rendszer segítségével tájékoztathatnák az ellenőröket az érintett területeken észlelt gyanús tevékenységekről, ezáltal feltartóztathatnák a kikötőbe befutó hajókat. Valamennyi tagállamban halászati megfigyelőközpontokat kellene létrehozni a védett területeken áthaladó vagy ott halászó hajók ellenőrzésére.

Túl sok hajó rendelkezik mélytengeri halászati engedéllyel, jóllehet csak elhanyagolható mennyiségben fognak ki mélytengeri fajokat. Ez a helyzet amellett, hogy csökkenti a mélytengeri állományokra irányuló erőkifejtés korlátozásának hatékonyságát, nehézségeket okozhat a nem mélytengeri állományok ellenőrzése terén is. Az ilyen engedéllyel rendelkező hajók jogszerűen halászhatnak olyan területeken, ahol a tagállamok mélytengeri halászati kvótákkal rendelkeznek, anélkül, hogy ténylegesen mélytengeri állományra halásznának.

A tagállamok kötelesek tájékoztatni a Bizottságot azokról az ellenőrzési és felügyeleti eljárásokról, amelyeket a mélytengeri fajok kirakodására kijelölt kikötőkben alkalmaznak.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Tanács 1225/2010/EU rendelete (2010. december 13.) az uniós hajók egyes mélytengeri halfajok állományaira vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2011. és 2012. évre történő meghatározásáról [Hivatalos Lap L 336., 2010.12.21.].

A Tanács 1262/2012 /EU rendelete (2012. december 20.) az uniós halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2013. és 2014. évre történő meghatározásáról [Hivatalos Lap L 356., 2012. 21.22.).

Utolsó frissítés: 17.01.2014