Pusztító hatású nyílt tengeri halászati módszerek és az ökoszisztémák védelme

A pusztító hatású nyílt tengeri halászati módszerek veszélyt jelentenek a törékeny mélytengeri ökoszisztémákra. A Bizottság olyan stratégiát javasol, amely megerősíti az Egyesült Nemzetek, a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és a nemzetközi egyezmények keretében a veszélyeztetett mélytengeri élőhelyek védelme érdekében folytatott nemzetközi fellépést.

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának (2007. október 17.) a pusztító hatású nyílt tengeri halászati módszerekről és a veszélyeztetett mélytengeri ökoszisztémák védelméről [COM(2007) 604 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

A Bizottság ambiciózus, az elővigyázatosság és az előzetes hatásvizsgálat elvén alapuló stratégiát javasol a törékeny nyílt vízi ökoszisztémák védelmére. A Bizottság ezzel a közleménnyel tesz eleget az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 61/105. határozatában kifejezett, a veszélyeztetett mélytengeri ökoszisztémák halászatának szabályozására vonatkozó felhívásának.

Pusztító hatású nyílt tengeri halászati módszerek

Az emberi tevékenység veszélyezteti a tengeri ökoszisztémák biológiai sokféleségét és egyensúlyát. A fenékhalászat módszerei és eszközei (fenékvonóhálóval, kotróhálóval, fenékhez rögzített kopoltyúhálóval stb. folytatott halászat) visszafordíthatatlanul károsíthatják a veszélyeztetett tengeri élőhelyeket. További veszélyt jelentenek az olyan tevékenységek, mint például a szénhidrogének kitermelése, tenger alatti kábelek lefektetése vagy hulladékok tengerbe szórása.

E megállapítás olyan tanulmányokon alapul, amelyek kimutatták a mélytengeri korallzátonyok pusztulását az Atlanti-óceán északkeleti és nyugati térségében, illetve a Tasman-tengeren.

E tevékenységek emellett veszélyeztetik a fenntartható fejlődésről 2002-ben Johannesburgban tartott csúcstalálkozón meghatározott célkitűzések elérését is.

Az Európai Unió fellépése

Az Európai Unió fellépését az Egyesült Nemzetek 61/105. határozatában (EN) (ES) (FR) kifejezésre juttatott, a veszélyeztetett mélytengeri környezet védelmére vonatkozó ajánlások vezérlik. E határozatban, amelynek létrejöttében tevékeny szerepet vállalt a Bizottság, felkérték a regionális halászati gazdálkodási szervezeteket (RFMO) és az államokat, hogy 2008. december 31. előtt hozzanak intézkedéseket, és alkalmazzák azokat az elővigyázatosság elvének, az ökoszisztéma alapú megközelítésnek és a nemzetközi jognak megfelelően. Ezek az intézkedések meghatározzák a nyílt tengeri halászati gazdálkodás rendszerét, amely a következőkön alapul:

• a halászati tevékenységek engedélyezését megelőzően hatásvizsgálat végzése;
• a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák azonosítása fejlettebb kutatással és adatgyűjtéssel;
• az érzékeny területek lezárása.

E stratégia javaslatot tesz azokra az eszközökre, amelyekkel végrehajthatók ezen ajánlások, illetve amelyekkel túl is lehet lépni azokon.

Az Uniónak globális szinten ösztönző szerepet kell játszania a veszélyeztetett mélytengeri ökoszisztémák védelmében, mégpedig a nemzetközi vita ösztönzése útján. A Bizottság támogatja a pusztító hatású halászati módszerek elleni küzdelem terén elért előrelépésről szóló jelentés kidolgozását, amelyet 2009-ben nyújtanak be az Egyesült Nemzetek elé. Az Unió ezenfelül fokozza az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetével (FAO (EN) (ES) (FR)) való együttműködését a tagállamok által elfogadott intézkedésekre vonatkozó megbízható információk összegyűjtése és terjesztése területén. Ezek az információk képezik a mélytengeri halászatra vonatkozó technikai iránymutatások alapját. Ehhez hasonlóan a biológiai sokféleségről szóló egyezmény és a regionális tengeri egyezmények kidolgozásában való együttműködés útján azonosíthatók a veszélyeztetett tengeri élőhelyek.

A legtöbb nyílt tengeri területen már létrejöttek a regionális halászati gazdálkodási szervezetek (RFMO-k). Ezeken a területeken az ökoszisztéma védelmét szolgáló intézkedéseket fogadtak el, de a környezeti kockázatok kezelése érdekében azokat ki kell egészíteni egy rendszerszemléletű és megelőző jellegű megközelítéssel. A halászati tevékenységekhez kapcsolódó károsodásokkal szembeni hatékony és magas fokú védelmi szint elérése érdekében az RFMO-k a fokozott védelmet célzó szigorúbb szabályokat alkalmazhatnak.

Az RFMO-k létrejöttét megelőzően a fenékhalászat által érintett területek megőrzése és kezelése érdekében a tagállamok ideiglenes intézkedéseket hajthatnak végre. A Csendes-óceán déli térségében kialakítandó új RFMO-ra vonatkozó, folyamatban lévő tárgyalások keretében az Unió támogatja ezt a megközelítést. Az Unió emellett vállalja, hogy egy 2008-ban megkötendő megállapodás reményében hozzájárul ideiglenes intézkedések kidolgozásához az Indiai-óceán területén, valamint, hogy azokat átülteti a közösségi jogszabályokba. Azokon a területeken, ahol még nem alakítottak ki RFMO-t, az Unió támogatja az érintett felek közötti tárgyalások elindítását e szervezetek létrehozása érdekében.

Az RFMO-k által nem szabályozott nyílt tengeri területeken a közösségi hajókkal folytatott fenékhalászati tevékenységet az e közleményt kísérő rendeletnek kell szabályoznia (lásd a kapcsolódó okmányokat). E rendelet, amelyet várhatóan 2008-ban fogadnak el, végrehajtja az Egyesült Nemzetek e hajókkal kapcsolatos ajánlásait. A rendelet előírja, hogy a közösségi hajóknak különleges, kizárólag hatásvizsgálat lefolytatását követően kiállítható halászati engedélyt kell igényelniük az e területeken folytatott fenékhalászathoz. E hatásvizsgálat a tevékenységre vonatkozó részletes tervek alapján felméri, hogy a szóban forgó halászatnak milyen káros hatásai lehetnek a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémákra nézve. A rendelet emellett a megfigyelésre és ellenőrzésre – például a fedélzeti megfigyelőkre – vonatkozó előírásokat, valamint a műholdas megfigyeléssel (VMS) kapcsolatos rendelkezéseket is tartalmaz. A rendelet kiegészítő jelleggel javaslatot tesz a halászeszközök 1000 méternél mélyebben történő használatának betiltására. A halászati engedéllyel rendelkező hajóknak jelenteniük kell az illetékes hatóságok felé a tevékenységük során felfedezett, veszélyeztetett ökoszisztémáknak otthont adó területeket, hogy adott esetben később megóvják azokat.

Háttér

A Johannesburgban tett kötelezettségvállalás globális szintre helyezi a pusztító hatású halászati módszerek problémáját. A halászat nem kezelhető többé elszigetelt módon, hanem azt teljes mértékben integrálni kell a fenntarthatóság tágabb kontextusába, beleértve a nyílt vizeket is. A Bizottság ezt a megközelítést alkalmazza az integrált tengerpolitikára vonatkozó jelenlegi javaslataiban is. Az Unió határozottan kiáll az Egyesült Nemzeteknek a halászati ágazat fenntarthatóságáról szóló, 2006. decemberi 61/105. határozatában kifejezett elvek mellett.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Tanács 734/2008/EK rendelete (2008. július 15.) a veszélyeztetett nyílt tengeri ökoszisztémáknak a fenékhalászati eszközök káros hatásával szembeni védelméről [Hivatalos Lap L 201., 2008.7.30.].

Utolsó frissítés: 27.10.2011