Halászati jogokon alapuló irányítási eszközök

A Bizottság vitát nyit a halászati jogokon alapuló gazdálkodási rendszereknek a közös halászati politikán (KHP) belüli jövőjéről. Javasolja, hogy összpontosítsanak a jelenlegi nemzeti rendszerek elemzésére, valamint a gazdálkodási rendszerek hatékonyságának a legjobb gyakorlat megosztásával történő lehetséges növelésére.

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye (2007. február 26.) a halászati jogokon alapuló irányítási eszközökről [COM(2007) 73 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

Globális szinten valamennyi gazdálkodási rendszer különböző hozzáférési és/vagy használati jogokat vezetett be a halászati erőforrásokhoz. Ez a helyzet a KHP esetében is, amely többek között nemzeti engedélyekről és kvótákról, egyes halászatok esetében a tengeren töltött napok számának korlátozásáról és más, a flottakapacitás szabályozására vonatkozó intézkedésről rendelkezik. Bár a KHP-nak a halászati jogok tagállamok közötti elosztására vonatkozó rendszere alapvetően hatékonynak bizonyult, más tekintetben az eredmények elmaradnak a célkitűzéseitől. Ez különösen megmutatkozik számos halállomány kimerülésében, vagy a flotta egy részének gyenge gazdasági teljesítményében. Ezért a KHP jelenlegi legfontosabb célkitűzése a halászati erőforrások megőrzése az ökoszisztéma védelme és a gazdasági tevékenységek fenntartása céljából.

A Bizottság úgy véli, hogy a jelenleg a Közösségben alkalmazott különböző gazdálkodási rendszerek nem elég átláthatóak, nem elég hatékonyak, és bizonyos esetekben egymással nem egyeztethetők össze, ami nagy mértékben hozzájárul a halászati iparág gazdasági nehézségeihez. E közleményben a Bizottság megvizsgálja, hogy milyen megoldások kínálkoznak a halászati gazdálkodás hatékonyabbá tételére, és egyúttal annak elősegítésére, hogy teljesüljenek azok az alapvető célkitűzések, amelyeket a Közösség a KHP keretében igyekszik megvalósítani. A Bizottság egy, a tagállamok és a halászati iparág bevonásával zajló, a Bizottság reményei szerint „gyakorlatias, átlátható és eredményes” vita elindítását javasolja. A megvitatandó témák közé tartozik az érvényben lévő rendszerek értékelése és javítása, valamint a legjobb gyakorlat megosztása.

Közösségi háttér

A halászati irányítási rendszerek az Európai Unió (EU) és a tagállamok megosztott hatáskörébe tartoznak. A közösségi hatáskör az alábbiakra vonatkozik:

• a teljese flottaméret korlátozása;
• a fogási és halászati erőkifejtési szintek meghatározása;
• a halállományok kiegészítő védelmét biztosító hajó és/vagy halászeszköz-korlátozásokhoz hasonló technikai intézkedések elfogadása.

Az engedélyek, a kvóták és a halászati erőkifejtés nemzeti és regionális szinten történő elosztása és kezelése a nemzeti hatóságok feladata.

Valamennyi ilyen gazdálkodási intézkedés hozzájárul az egyéni halászok hozzáférési és lehalászási jogának meghatározásához. E jogok gazdasági szempontból értékesíthetők, de ez gyakran nem teljesen átlátható és nem kiszámítható módon történik.

A halászati jogokon alapuló gazdálkodási rendszerek

A halászati jogokon alapuló gazdálkodási rendszerek csupán elősegítik a halászok gazdasági teljesítményének javítását. Így tehát továbbra is szükség lesz olyan védelmi jellegű célkitűzések meghatározására, amelyek megvalósítása a különböző halászati gazdálkodási intézkedések (pl. kvóták) révén érhető el. A hivatalosan elismert halászati jogok ahhoz járulnak hozzá, hogy a lehető leginkább költségkímélő módon valósuljanak meg ezek a célkitűzések. Ebből adódóan a gazdasági fenntarthatóságnak hozzá kell járulnia a biológiai fenntarthatóság javulásához, mivel a megfelelően működő gazdálkodási rendszer a halászoknak és az ágazatnak az alaperőforrások fenntarthatóságában való érdekeltségét növeli.

E gazdálkodási rendszereknek a legvitatottabb eleme a halászati jogok átruházhatósága. Az átruházhatóság piaci értéket ad az erőforrások használatának, amely így akár rendkívül magas is lehet és lényeges visszahatással lehet az ágazat fejlődésére. A jogok átruházhatósága javítja a halászati vállalkozások hatékonyságát. Emellett azonban a kvóta-tulajdonnak, a halászati tevékenységek földrajzi megoszlásának és a flották összetételének koncentrációjához is vezet az ágazatban. Fontos megemlíteni azt is, hogy ez a koncentráció a halászati lehetőségek lecsökkenésének is az eredménye. A túlzott koncentráció ellensúlyozása érdekében a halászati jogokon alapuló gazdálkodási rendszerek úgy is kialakíthatóak, hogy a koncentrációt bizonyos szint alá csökkentsék. Ezáltal megőrizhető lenne a halászati tevékenységek kiegyensúlyozott földrajzi eloszlása és, elsősorban a kis léptékű part menti halászat védelme révén, megmaradnának a jelenlegi kulturális, társadalmi és szakmai viszonyok. A jogok koncentráltságát korlátozó új intézkedéseknek ugyanakkor tiszteletben kell tartaniuk a belső piac és a versenyjog szabályait. A Bizottságnak kötelessége biztosítani, hogy a koncentráció és az áthelyezések visszafogására bevezetett mechanizmusok összhangban állnak a Közösség egységes piacával és versenyjogi szabályaival.

A halászati jogokon alapuló gazdálkodási rendszerek alkalmazásából „lefölözési” * és visszaengedési problémák is keletkezhetnek, aminek következtében veszélybe kerülhet a tengeri erőforrások fenntarthatósága és nehezebbé válik a fogások tényleges szintjének meghatározása. Ezek a problémák eddig is fennálltak, a halászati jogokon alapuló gazdálkodási rendszerektől függetlenül. A Bizottság felvázolt egy tervet a visszaengedések megszüntetésére. Ehhez hasonlóan a halászati tevékenységek felett gyakorolt szigorúbb és fokozottabb ellenőrzés kulcsfontosságú eleme bármiféle irányítási rendszer megfelelő működésének.

Vitaindítás

Tekintettel arra, hogy a KHP a halászati lehetőségek tagállamok közötti elosztása vonatkozásában a „viszonylagos stabilitás” elvét követi, amelynek értelmében megállapított állományrészeket biztosítanak az egyes tagállamoknak, nehezen képzelhető el a halászati jogok tagállamok közötti szabad kereskedelmén alapuló közösségi szintű gazdálkodási rendszerre való áttérés. A halászati jogokkal való gazdálkodást és azok átruházhatóságát nemzeti szinten kellene fejleszteni. Ez természetesen nem akadályozná meg a tagállamok közötti kvótakereskedelmet, ahogy az már most is történik.

A Bizottság, a tagállamok és a halászati ágazat között folytatott párbeszédek felfedtek néhány érzékeny, a halászati jogokon alapuló gazdálkodási rendszerek létrehozásához kapcsolódó témát. Ezek a következők:

• a „viszonylagos stabilitás” kérdése;
• a halászati jogok átruházhatósága, amelyek ezeknek a jogoknak a túlzott és gyakran visszafordíthatatlan koncentrációjához vezetnek;
• a halászati jogok kezdeti elosztása és érvényességi ideje;
• a kisüzemi halászatot érintő esetleges negatív hatások a nagyipari halászati vállalkozások jelenlétéből fakadóan;
• a „lefölözés” és a visszaengedés problémája;
• a végrehajtás hatékony ellenőrzésének szükségessége.

A közösségi vitának, amelyet a lehető legátfogóbbra terveznek, a következő témákat is le kell fednie:

• a jelenlegi nemzeti rendszerek elemzése;
• hatékonyságuk növelése a legjobb gyakorlatok megosztása révén;
• a transznacionális elemek, mint például a tagállamok rendszerei közötti lehetséges szinergiák létrehozásának vagy a tagállamok közötti kvótakereskedelemnek a kérdése.

Ezeket a problémákat egy szükséges és sürgető, a halászati jogokon alapuló gazdálkodási rendszerek eszközeinek jövőjéről szóló vita keretében kell megtárgyalni. A Bizottság több tanulmány és szakvélemény elkészítésével járul majd hozzá ehhez a vitához. A Bizottság tervei szerint a 2008 elejére összefoglalást készít a vitáról, amelyben megvizsgálja a további lépések szükségességét, valamint egy beszámolót fog készíteni a Tanács és az Európai Parlament számára, és – adott esetben – javaslatot vagy ajánlást készít a további teendőkről.

Utolsó frissítés: 05.12.2007