A 2371/2002/EK rendelet lefekteti a közös halászati politika (KHP) alapjait, amelynek célja, hogy biztosítsa az élő vízi erőforrások gazdasági, környezeti és társadalmi szempontból fenntartható kiaknázását. A rendelet keretében elfogadott intézkedések az elővigyázatosság elvének alkalmazásán és megalapozott tudományos szakvéleményeken alapulnak. Tárgyuk a halállományok és a tengeri ökoszisztémák védelme és megőrzése, a vizekhez és az erőforrásokhoz való hozzáférés, a hajóflották, a tevékenységek ellenőrzése, a döntéshozatal, valamint az érdekelt felek bevonása a politika minden szakaszába.

A Tanács 2371/2002/EK rendelete (2002. december 20.) a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról [Lásd a módosító jogszabály(oka)t].

A közös halászati politika kiterjed a tengeri erőforrások védelmére, kezelésére és kiaknázására, valamint a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozására és kereskedelmi forgalomba hozatalára. Összefüggő intézkedéseket biztosít a következőkre vonatkozóan:

Az Európai Unió (EU) megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek a halászati területekhez és az erőforrásokhoz való hozzáférés és a halászati tevékenységek fenntartható végzésének szabályozásához szükségesek. Ezeket az intézkedéseket valamennyi halállományra, illetve állománycsoportra alkalmazni kell. Céljuk a halászati állománypusztulás és a halászati tevékenységek környezeti hatásának korlátozása a következők révén:

Az ökoszisztémát vagy az erőforrások védelmét érintő súlyos fenyegetettség esetén az Európai Bizottság és a tagállamok 3–6 hónapig tartó sürgősségi intézkedéseket hozhatnak. A tagállamok kizárólag a felségterületükhöz tartozó vizekről dönthetnek. Tizenkét tengeri mérföldes övezeten belül megkülönböztetésmentes intézkedéseket is hozhatnak a tengeri ökoszisztéma védelmére. Ha ezek az intézkedések hatással vannak más tagállam hajóira, akkor egyeztetni kell a Bizottsággal, valamint az érintett országokkal és regionális tanácsadó testületekkel. A tagállamok a lobogójuk alatt hajózó hajókra vonatkozóan más védelmi és kezelési intézkedéseket is elfogadhatnak, feltéve, hogy azok eleget tesznek a közös halászati politika (KHP) célkitűzéseinek.

A tagállamok kötelesek módosítani halászati kapacitásukat az e kapacitás és a halászati lehetőségek közötti egyensúly megteremtése érdekében. Tekintettel számos, európai vizekben élő állomány kritikus helyzetére, a közösségi hajóflotta teljes kapacitását 2002. december 31-én „befagyasztották”. Ennélfogva új hajó kizárólag akkor léphet be a közösségi flottába, ha ezzel egyidejűleg egy ugyanolyan (bruttó űrtartalomban kifejezett tonnatartalomban és kilowattban kifejezett motorteljesítményben mért) kapacitású hajó kilép onnan. 2003. január 1. óta csak akkor növelhető a hajók tonnatartalma azonos kapacitás kilépése nélkül, ha arra a fedélzeti biztonság, a munkakörülmények, a higiénia és a termékminőség javítása érdekében van szükség.

A szükséges kapacitáscsökkentést feltüntetik a gazdálkodási és a helyreállítási tervekben. Minden (tagállami és/vagy közösségi) köztámogatással végrehajtott, flottából való kilépés végleges, a kilépő hajó tehát nem pótolható. A Bizottság minden évben benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti fenntartható egyensúly elérésére a tagállamok által megtett erőfeszítések eredményének összegzését. Az összegzés a tagállamok éves jelentésein alapul. Ezenfelül a Bizottság közösségi halászhajó-nyilvántartást vezet, amely minden olyan, a halászhajók jellemzőire és tevékenységére vonatkozó adatot tartalmaz, amelyre a KHP helyes alkalmazásának ellenőrzéséhez szükség van.

A közösségi halászhajóknak azonos hozzáféréssel kell rendelkezniük a vizekhez és az erőforrásokhoz, kivéve a tagállamok felségterületéhez tartozó 12 tengeri mérföldes övezeten belül (I. melléklet). A shetlandi körzetre különleges előírások vonatkoznak (II. melléklet). A Tanács évente meghatározza a teljes kifogható mennyiséget (TAC), és a halászati lehetőségeket felosztja a tagállamok között, ügyelve arra, hogy minden tagállamban biztosítsa a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitását az egyes halállományokra vagy halászati területekre vonatkozóan. A tagállamok ezt követően szabadon kioszthatják ezeket a lehetőségeket saját hajóiknak, és az őket megillető halászati jogokat elcserélhetik. A Tanács határoz a halászati lehetőségeknek a közösségi vizekhez hozzáférő harmadik országok részére történő kiosztásáról is.

Létrejött az európai halászati ellenőrző rendszer, amely a termelési lánc egésze mentén, tehát a hajóktól a kiskereskedőkig biztosítja a közös halászati politika előírásainak betartását. Az ellenőrzéseket minden esetben a tengeren végzik, de azokat a kikötőkben, a szállítás során, a feldolgozóüzemekben, a piacokon stb. megerősítik annak ellenőrzése érdekében, hogy a halak kifogása jogszerűen történt-e.

Az ellenőrzési rendszer kiterjed a közösségi vizeken végzett valamennyi halászati tevékenységre, valamint a közösségi hajók és az uniós polgárok által a közösségi és nem közösségi vizekben végzett tevékenységekre is. Alkalmazni kell továbbá a halászati termékek feldolgozására és kereskedelmi forgalomba hozatalára, az érzékeny állományokat érintő szabadidős halászati tevékenységre és az akvakultúrára.

A halászattal kapcsolatos kérdésekben a Bizottság ajánlása nyomán, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal vagy a Régiók Bizottságával folytatott egyeztetést követően az Európai Parlament dönt. Egyes esetekben a döntéshozatalra a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottság jóváhagyása után kerülhet sor, a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 1999/468/EK határozatnak megfelelően.

A Bizottság munkáját az 1971-ben létrehozott Halászati és Akvakultúraágazati Bizottság (ACFA) segíti. A bizottság az ágazattal folytatott párbeszéd állandó fóruma. 21 tagja a halászati ipar főbb ágait (termelés, feldolgozás és kereskedelem), valamint a környezetvédelemmel és fejlesztéssel foglalkozó fogyasztói csoportokat és szervezeteket képviseli. A bizottságot négy munkacsoport alkotja, amelyek feladata vélemények készítése az alábbi területeken:

A regionális tanácsadó testületek feladata, hogy fokozottan bevonják az intézkedésekbe a halászati ágazat képviselőit és a KHP által érintett egyéb ágazatok képviselőit, például a környezetvédelmi vagy fogyasztóvédelmi szerveket. Hatáskörükbe tartoznak a legalább két tagállam joghatósága alá tartozó tengeri övezetek. A regionális tanácsadó testületek munkájában tudományos szakértők is részt vesznek. A Bizottság egyeztethet ezekkel a testületekkel, például a gazdálkodási vagy a helyreállítási tervek kidolgozásával és végrehajtásával kapcsolatban. Ezenfelül a tanácsadó testületek saját kezdeményezésre javaslatokat nyújtanak be, és tájékoztatják a Bizottságot vagy az érintett tagállamokat a KHP végrehajtása során felmerülő problémákról.

A magas szintű képzettséggel rendelkező tudományos szakértőkből álló Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottsággal (HTMGB) rendszeresen egyeztetnek az élő vízi erőforrások védelméhez és kezeléséhez kapcsolódó kérdésekről. A Bizottság a halászati gazdálkodásra vonatkozó javaslatai elkészítése során figyelembe veszi a bizottság véleményét.

A Bizottság 2012 végéig jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a védelem és a fenntarthatóság helyzetéről, valamint a halászati kapacitás módosításáról.

Hivatkozások

Jogi aktus	Hatálybalépés	Az átültetés határideje a tagállamokban	Hivatalos Lap
2371/2002/EK rendelet	2003.1.1.	–	HL L 358., 2002.12.31.

A JOGSZABÁLYTÓL VALÓ ELTÉRÉSEK

Eltérések a Közösség legkülső régióiban nyilvántartott halászflották igazgatása tekintetében: 639/2004/EK rendelet [Hivatalos Lap L 102., 2004.4.7.].Módosító jogszabályok: 1646/2006/EK rendelet [Hivatalos Lap L 309., 2006.11.9.]; 1207/2008/EK rendelet [Hivatalos Lap L 327., 2008.12.5.]. Tekintettel a halászati ágazat nagy jelentőségére e régiókban, a rendelet figyelembe veszi a legkülső régiók strukturális, társadalmi és gazdasági helyzetét a halászflotta igazgatásánál.

A 2371/2002/EK rendeletnek a halászflották referenciaszintjeire vonatkozó egyes rendelkezéseitől való eltérések engedélyezése az új tagállamok részére: 1242/2004/EK rendelet [Hivatalos Lap L 236., 2004.7.7.]; 783/2007/EK rendelet [Hivatalos Lap L 175., 2007.7.5.]. Ezek a rendeletek a referenciaszintekre, valamint a flották felújításához nyújtott támogatásokra vonatkozó eltéréseket engedélyeznek az új tagállamok számára.

Módosító jogszabályok	Hatálybalépés	Az átültetés határideje a tagállamokban	Hivatalos Lap
865/2007/EK rendelet	2007.7.27.	–	HL L 192., 2007.7.24.
1224/2009/EK rendelet	2009.12.23.	–	HL L 343., 2009.12.22.
1152/2012/EK rendelet	2012.12.21.	–	HL L 343., 2012.12.14.

A 2371/2002/EK rendelet későbbi módosításait és helyesbítéseit belefoglalták az alapszövegbe.

A Tanács 40/2013/EU rendelete (2013. január 21.) az uniós vizeken, valamint a nemzetközi tárgyalások vagy megállapodások hatálya alá tartozó bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós hajók számára egyes nem uniós vizeken rendelkezésre álló halászati lehetőségeknek a 2013. évre történő meghatározásáról [Hivatalos Lap L 23., 2013.1.25.].

A Tanács 39/2013/EU rendelete (2013. január 21.) a nemzetközi tárgyalások vagy megállapodások hatálya alá nem tartozó bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós hajók számára rendelkezésre álló halászati lehetőségeknek a 2013. évre történő meghatározásáról [Hivatalos Lap L 23., 2013.1.25.].

A Tanács 1262/2012/EU rendelete (2012. december 20.) az uniós halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2013. és 2014. évre történő meghatározásáról [Hivatalos Lap L 356., 2012.12.22.].

A Bizottság 1013/2010/EU rendelete (2010. november 10.) a 2371/2002/EK tanácsi rendelet III. fejezetében meghatározott uniós flottapolitika végrehajtási szabályainak megállapításáról [Hivatalos Lap L 293., 2010.11.11.]. Ezt a rendeletet valamennyi közösségi hajóra alkalmazni kell, a kizárólag az akvakultúra területén használatos, valamint a Franciaország, Spanyolország és Portugália legkülső régióiban nyilvántartásba vett hajók kivételével. A rendelet meghatározza az űrtartalom és a teljesítmény referenciaszintjének az egyes tagállamokra vonatkozó, 2003. január 1-jét követően érvényes számítási képletét . Szintén rögzíti az űrtartalom növelésére vonatkozó jogosultsági feltételeket. Minden tagállamnak gyűjtenie kell a KHP végrehajtására, illetve az Európai Unió flottájából történő összes kilépésre (vagy hajócserére) vonatkozó információkat. Egy adott hajón végzett valamennyi olyan korszerűsítést be kell jelenteni, amely módosítja annak halászati kapacitását.

A Bizottság 26/2004/EK rendelete (2003. december 30.) a közösségi halászflotta-nyilvántartásról [Hivatalos Lap L 5., 2004.1.9.]. Ez a rendelet meghatározza, hogy legalább mely, az egyes tagállamok lobogója alatt közlekedő hajókra vonatkozó adatokat kell az érintett tagállam által vezetett nemzeti nyilvántartásokban feltüntetni. Ezenkívül megállapítja a tagállamoknak a nemzeti nyilvántartásokban szereplő adatok gyűjtésével, hitelesítésével és a Bizottsághoz való továbbításával összefüggő kötelezettségeit, valamint a Bizottságnak a közösségi halászflotta-nyilvántartás kezelésével összefüggő kötelezettségeit. A hajók azonosítása egyedi CFR-számmal (közösségi flotta-nyilvántartási számmal) történik, amelyet a hajók végérvényesen kapnak meg, és amely más hajónak nem adható ki.

See also