A kerethatározat a súlyos bűncselekményt elkövető személyek valamely másik európai uniós (EU-s) országból történő visszatérésének felgyorsítása céljából javítja és egyszerűsíti a bírósági eljárásokat.
Az európai elfogatóparancs (EEP) a kiadatási rendszer helyébe lép. Valamennyi igazságügyi hatóságot arra kötelez, hogy – a lehető legkevesebb alakisággal és megadott határidőn belül – ismerje el valamely másik uniós ország igazságügyi hatósága által benyújtott kérelmeket, továbbá reagáljon ezekre. Az elfogatóparancs a következők céljából kéri valamely személy átadását:
A parancs a következő esetekben alkalmazandó:
A parancs arányos alkalmazása
Az uniós országoknak az alábbiakat kell figyelembe venniük (a lista nem teljes):
Amikor egy egyént letartóztatnak, tájékoztatni kell őt az elfogatóparancs tartalmáról.
Mely esetekben köteles egy uniós ország elutasítani azt, hogy reagáljon egy parancsra?
Az eljárási jogok biztosításának szabályai az elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban
Ezek többek között a következők:
Javítanivalók
Az Európai Bizottság 2011-ben elfogadta az EEP-ről szóló első jelentését. Megállapította, hogy bár az európai elfogatóparancs rendkívül sikeresen segítette az uniós országok bűnözés elleni küzdelmét, számos területen akad még javítanivaló, beleértve:
A Bizottság 2020 júliusában fogadta el az EEP-ről szóló 4. végrehajtási jelentést.
A kerethatározat 2002. augusztus 7-én lépett hatályba, az uniós országoknak 2003. december 31-ig meg kellett hozniuk a kerethatározat érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket.
További információk:
A Tanács 2002/584/IB kerethatározata (2002. június 13.) az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról – bizonyos tagállamok nyilatkozatai a kerethatározat elfogadására vonatkozóan (HL L 190., 2002.7.18., 1–20. o.)
A 2002/584/IB kerethatározat későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1919 irányelve (2016. október 26.) a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről (HL L 297., 2016.11.4., 1–8. o.)
Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.
Az Európai Parlament és a Tanács 2013/48/EU irányelve (2013. október 22.) a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról (HL L 294., 2013.11.6., 1–12. o.)
Az Európai Parlament és a Tanács 2012/13/EU irányelve (2012. május 22.) a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról (HL L 142., 2012.6.1., 1–10. o.)
Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.
A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i tanácsi kerethatározat 2007-től való végrehajtásáról (COM(2011) 175 végleges, 2011.4.11.)
Az Európai Parlament és a Tanács 2010/64/EU irányelve (2010. október 20.) a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról (HL L 280., 2010.10.26., 1–7. o.)
A Tanács európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB kerethatározata 31. cikkének (2) bekezdésében előírt nyilatkozatok (HL L 246., 2003.9.29., 1. o.)
utolsó frissítés 30.10.2020