A gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelem

E kerethatározat a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelem érdekében közelíteni kívánja a tagállamoknak a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésére vonatkozó törvényi és rendeleti rendelkezéseit. A kerethatározat a bűncselekménnyé nyilvánítással, a szankciókkal, a súlyosbító körülményekkel, a sértettek támogatásával és a joghatósággal kapcsolatos közös rendelkezésekből álló keretrendszert hoz létre.

JOGI AKTUS

A Tanács 2004/68/IB kerethatározata (2003. december 22.) a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről.

ÖSSZEFOGLALÓ

A kerethatározat felsorolja a gyermekek szexuális kizsákmányolásával kapcsolatos bűncselekménynek tekintendő tiltott magatartásokat, nevezetesen a következőket:

• gyermek * prostitúcióra kényszerítése, a gyermekprostitúció bármilyen módon történő kihasználása vagy elősegítése, vagy az abból származó haszonszerzés;
• gyermekkel folytatott szexuális tevékenység, amely érdekében az elkövető erőszakhoz, kényszerítéshez vagy fenyegetéshez folyamodik, vagy a szexuális szolgáltatásért cserébe pénzt vagy bármilyen egyéb jutalmazást ajánl fel, vagy visszaél bizalmi helyzetével, tekintélyével vagy a gyermekre gyakorolt befolyásával.

A gyermekpornográfiával * kapcsolatos, számítógépes rendszer * felhasználásával vagy anélkül megvalósított büntethető magatartások az alábbiak:

• gyermekpornográfia előállítása;
• gyermekpornográfia forgalmazása, terjesztése vagy továbbítása;
• gyermekpornográfiát tartalmazó anyagok felajánlása vagy azok hozzáférhetővé tétele;
• gyermekpornográfia megszerzése vagy birtoklása.

A tagállamok kötelesek elfogadni a szükséges rendelkezéseket annak érdekében, hogy a felsorolt bűncselekmények elkövetésére való felbujtás és a valamely tiltott magatartás megvalósítására irányuló kísérlet büntethető legyen.

Az egyes tagállamok által előírt szankciók legalább egytől három évig terjedő szabadságvesztéssel járó büntetésről kötelesek rendelkezni. Súlyosbító körülményekkel terhelt bizonyos bűncselekmények esetében a büntetés időtartamának legalább öttől tíz évig kell terjednie. A kerethatározat felsorolja a súlyosbító körülményeket, a nemzeti jogrendszerek számára meghagyva a lehetőséget egyéb körülmények megállapítására:

• a bűncselekmény sértettje a nemzeti jog szerinti beleegyezési korhatár alatti gyermek;
• az elkövető szándékosan vagy gondatlanságból veszélyeztette a gyermek életét;
• a bűncselekmények során súlyos erőszakot alkalmaztak vagy súlyos kárt okoztak a gyermeknek;
• a bűncselekmények elkövetésére a 98/733/IB együttes fellépés szerinti bűnszervezet keretében került sor.

Minden tagállamnak lehetősége van olyan rendelkezések bevezetésére, amelyek a felsorolt bűncselekmények valamelyikében vétkesnek bizonyult természetes személyek számára megtiltják a gyermekek felügyeletét magukban foglaló tevékenységek folytatását.

A kerethatározat ezenfelül bevezeti a jogi személyek * büntetőjogi és polgári jogi felelősségét. Ez a felelősség kiegészíti a természetes személy felelősségét. A jogi személy felelősségre vonható, amennyiben a bűncselekményt egy másik személy egyénileg a jogi személy valamely szervének tagjaként vagy – döntési jogkörét gyakorolva – a jogi személy javára követte el.

A jogi személyekre kirótt szankcióknak büntetőjogi és nem büntetőjogi pénzügyi szankciókat, valamint olyan egyéb különleges szankciókat kell magukban foglalniuk, mint az üzleti tevékenység gyakorlásától való ideiglenes vagy végleges eltiltás, a bíróság által elrendelt felszámolás vagy az állami kedvezményekből vagy támogatásokból való kizárás.

Annak érdekében, hogy a hatáskörök ütközése ne hiúsítsa meg egy adott bűncselekmény szankcionálását, a határozat hatásköri kritériumokat állít fel. Valamely állam igazságszolgáltatási jogkörrel rendelkezik, amennyiben:

• a bűncselekményt a területén követték el (területiség elve);
• az elkövető az adott tagállam állampolgára (aktív személyiség elve);
• a bűncselekményt az adott tagállam területén székhellyel rendelkező jogi személy javára követték el.

Az állampolgáraik kiadatását elutasító államok kötelesek meghozni az állampolgáraikkal szembeni – a területükön kívül elkövetett bűncselekmények miatt indított – büntetőeljárás lefolytatásához szükséges intézkedéseket.

A tagállamok a 2001/220/IB kerethatározat értelmében kötelesek a sértettet és a sértett családját segítő programokat indítani.

Háttér

Amióta a Tanács 1997-ben együttes fellépést fogadott el az emberkereskedelem és a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelem terén, nemzeti és regionális szinten is megsokszorozódott a kezdeményezések száma. A jelen kerethatározat további büntetőjogi és büntetőeljárási kérdéseket kíván rendezni, hogy kiegészítse az e tárggyal kapcsolatos egyéb eszközöket, amelyeket a 2008/976/IB és a 96/277/IB együttes fellépés és az internetes gyermekpornográfia elleni küzdelemre vonatkozó határozat tárgyal, valamint amelyekkel a biztonságosabb internetezést szolgáló és a Daphne program foglalkozik.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Bizottság jelentése a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2003. december 22-i 2004/68/IB tanácsi kerethatározat 12. cikke alapján [COM(2007) 716 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé] A jelentés megállapítja, hogy a tagállamok többsége elfogadta a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló kerethatározat rendelkezéseihez való alkalmazkodáshoz szükséges intézkedéseket. A Bizottság hangsúlyozza továbbá, hogy szükségessé vált a kerethatározatot felülvizsgálata, éspedig azért, hogy az elektronikus kommunikációs technológia fejlődésével összefüggő bűncselekményekkel szembe lehessen szállni.

Utolsó frissítés: 27.02.2008