Ez a jogszabály közös szabályokat állapít meg a határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások tekintetében az európai uniós országokban, kivéve Dániában. A rendelet célja annak megakadályozása, hogy az adósok a kedvezőbb jogi helyzet elérése érdekében a vagyonukat vagy a bírósági eljárást egyik országból a másikba helyezzék.

A Tanács 1346/2000/EK rendelete (2000. május 29.) a fizetésképtelenségi eljárásról.

Ez a jogszabály az olyan transznacionális fizetésképtelenségi eljárásokra irányadó jogszabályok átfogó rendszerét vezeti be, amelyekben társaságok, kereskedők vagy magánszemélyek érintettek. Egy másik uniós országban telephellyel rendelkező fizetésképtelen adós vagyonára vonatkozó összehangolt intézkedések megtételét teszi lehetővé. Ezek a szabályok a következőkre vonatkoznak:

Ezt a jogszabályt olyan fizetésképtelenségi eljárásokra kell alkalmazni, amelyek az adós vagyonának részleges vagy teljes vagyonlefoglalását és a felszámoló kijelölését foglalják magukba. A rendelet hatálya alá tartozó nemzeti eljárások felsorolását a jogszabály melléklete tartalmazza.

A következők nem tartoznak hatálya alá: biztosítók, hitelintézetek; befektetési vállalkozások, amelyek különböző szolgáltatásokat nyújtanak harmadik személy számára, ilyen például a pénzeszközök és értékpapírok kezelése; vagy a kollektív befektetési forma.

A főeljárás megindítására annak az uniós országnak a joghatóságai illetékesek, ahol az adós fő érdekeltségei találhatók (azaz ahol - az ellenkező bizonyításáig - a társaság a létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkezik). A főeljárás hatálya globális szintű, továbbá azt úgy alakították ki, hogy az adósnak a világon bárhol lévő vagyonára alkalmazandó legyen, és a hitelező érdekeit szolgálja - azok elhelyezkedésétől függetlenül.

A főeljárás mellett valamely másik uniós ország bíróságai másodlagos eljárást indíthatnak meg, amennyiben az adós az adott ország területén gazdasági tevékenységet folytat, az eljárásnak azonban az e területen telephellyel rendelkező adós vagyonára kell korlátozódnia.

A jogszabály az adós vagyontárgyai hatékony kezelésének biztosítása céljából előírja a főeljárás és a másodlagos eljárás összehangolását. Minden kijelölt felszámoló köteles szorosan együttműködni, különösen az információk megosztása tekintetében. A főeljárás felszámolója is beavatkozhat a másodlagos eljárásba, például szerkezetátalakítási tervet javasolhat vagy a vagyontárgyak értékesítésének felfüggesztését kérheti.

Főszabályként azon uniós ország jogszabályai alkalmazandók, amelyben a fizetésképtelenségi eljárást megindították. Ez a szabály vonatkozik a fő- és a másodlagos eljárásokra is.

Az eljárást megindító uniós ország jogszabályai különösen a következőket határozzák meg:

Érvényben vannak olyan rendelkezések, amelyek biztosítják a harmadik személyek biztonsági jogait - az adóshoz tartozó materiális és immateriális javak tekintetében -, valamint a tulajdonjog fenntartásán alapuló eladói jogot, feltéve, hogy - amennyiben a vagyontárgyak az eljárást megindító országon kívül találhatók - ezeket a jogokat az eljárás megindítása nem érinti.

Az ingatlanra vonatkozó jogokra kizárólag annak az uniós országnak a jogszabályai irányadóak, amelyben az ingatlan található. A felszámoló munkaszerződések megszüntetésére irányuló jogát, a hitelező azon jogát, hogy követelései beszámítását kérje az adós követeléseivel szemben, a felek fizetési rendszerekkel, illetve pénzügyi piaccal kapcsolatos jogait és kötelezettségeit is kizárólag az érintett uniós ország jogszabályai szabályozzák.

Amennyiben valamely uniós ország bírósága úgy határoz, hogy fizetésképtelenségi eljárást indít meg, a jogszabályok előírják, hogy a határozatot valamennyi uniós országnak el kell ismerni.

A jogszabály továbbá biztosítja, hogy - a hátrányt okozó cselekmények (azaz a hitelezők számára hátrányos cselekmények) megsemmisítésére irányuló keresetekhez hasonló - a fizetésképtelenségi eljárásokhoz szorosan kapcsolódó határozatokat is elismerje a másik uniós ország.

A határozat hatásait annak az uniós országnak a jogszabályai határozzák meg, amelyben az eljárást megindították. Az elismerés kizárólag abban az esetben tagadható meg, ha annak hatása ellentétes az adott állam közrendjével.

A jogszabály valamely uniós országban tartózkodási hellyel rendelkező valamennyi hitelezőnek biztosítja a követelései bejelentésére irányuló jogot egy másik uniós országban megindított fizetésképtelenségi eljárásban.

Ugyanez a jog alkalmazandó az adóhatóságokra és a társadalombiztosítási intézményekre is. Amennyiben az adós vagyona tekintetében több eljárást is megindítottak, a jogszabály előírja, hogy annak érdekében, hogy valamennyi hitelező egyenlő bánásmódban részesüljön, a bevételek elosztását az eljárások során össze kell hangolni.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktus	Hatálybalépés	Az átültetés határideje a tagállamokban	Az Európai Unió Hivatalos Lapja
1346/2000/EK rendelet	2002.5.31.	-	HL L 160., 2000.6.30., 1-18. o.

Az 1346/2000/EK rendelet későbbi módosításait és javításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

Ez az ajánlás a pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalkozások részére rendelkezésre álló nemzeti fizetésképtelenségi eljárások számos alapelvét tartalmazza. A hangsúlyt az életképes vállalkozások arra való ösztönzésére helyezi, hogy a fizetésképtelenség elkerülése céljából már a korai szakaszban hajtsanak végre szerkezetátalakítást. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti szabályok megújítása segítené az életképes üzleti cégek megtartását és a munkahelyek megőrzését, ugyanakkor javítaná a hitelezők lehetőségeit, akiknek beruházásai ennélfogva nagyobb mértékben térülnének meg, mint abban az esetben, ha az adós tönkre megy.

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak: Az üzleti kudarccal és a fizetőképtelenséggel kapcsolatos új európai megközelítés (COM(2012) 742 final, 2012.12.12.).