Az EU pénzügyi érdekeinek védelme - küzdelem a csalás ellen

1995 óta olyan egyezmény van hatályban, amely célja az EU és adófizetői pénzügyi érdekeinek a - büntetőjog szerinti - védelme. Az elmúlt évek alatt az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény számos jegyzőkönyvvel egészült ki.

JOGI AKTUS

A Tanács jogi aktusa (1995. július 26.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény létrehozásáról (HL C 316., 1995.11.27., 48-57. o.)

ÖSSZEFOGLALÓ

MI AZ EGYEZMÉNY CÉLJA?

Az egyezmény és jegyzőkönyvei

összehangolt jogi meghatározást adnak a csalás fogalmáról
aláíróikat arra kötelezik, hogy büntetőjogi szankciókkal sújtsák a csalást.

FŐBB PONTOK

Az EU pénzügyi érdekeit érintő csalás kezelésére az uniós országoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókat kell bevezetniük.

Az egyezmény különbséget tesz a kiadás és bevétel tekintetében elkövetett csalás között.

A kiadás tekintetében elkövetett csalás esetei közé tartozik többek között valamennyi szándékos tett vagy mulasztás, például a következők:
- hamis, hibás vagy hiányos nyilatkozatok vagy dokumentumok használata vagy bemutatása, amelynek következményeként uniós költségvetésből származó finanszírozások hűtlen kezelésére vagy jogellenes visszatartására kerül sor;
- valamely konkrét kötelezettség megsértésével adatok közzétételének az elmaradása, ugyanezen következménnyel;
- az ilyen finanszírozásoknak az eredeti szándék szerintitől eltérő célra történő téves alkalmazása.
A bevétel tekintetében elkövetett csalás esetei közé tartozik többek között valamennyi szándékos tett vagy mulasztás, például a következők:
- hamis, hibás vagy hiányos nyilatkozatok vagy dokumentumok használata vagy bemutatása, amelynek következményeként uniós költségvetési források jogellenes csökkentésére kerül sor;
- valamely konkrét kötelezettség megsértésével adatok közzétételének az elmaradása, ugyanezen következménnyel;
- vagy jogszerűen szerzett előny téves alkalmazása (például jogszerűen szerzett adófizetésekkel való visszaélés) ugyanezen következménnyel.

A csalás súlyos eseteiben e szankciók között kell szerepelnie az egyes esetekben a kiadatást megalapozó szabadságvesztésnek is.

Az egyezmény 1996-ban elfogadott első jegyzőkönyve a köztisztviselők „aktív” * és „passzív” * korrupciója között tesz különbséget. Ezenkívül (mind nemzeti, mind uniós szinten) meghatározza a „tisztviselő” fogalmát, valamint összehangolja a korrupciós bűncselekmények szankcionálását.

A jogi személyek kötelezettségei

Valamennyi uniós országnak arra vonatkozó jogszabályokat kell életbe léptetnie, hogy a vállalkozások vezetői, illetve a valamely vállalkozáson belül döntési vagy ellenőrzési jogkörrel rendelkező személyek (azaz a jogi személyek) büntetőjogi felelősségre vonhatóak legyenek. Az 1997-ben elfogadott második jegyzőkönyv tovább egyértelműsítette az egyezményt a jogi személyek felelőssége, az elkobzás és a pénzmosás kérdéseiben.

Nemzeti bíróságok

Az egyik 1996-ban elfogadott jegyzőkönyv értelmezési hatáskörrel ruházta fel az Európai Bíróságot (EB-t). A jegyzőkönyv értelmében a nemzeti bíróságok az egyezmény és jegyzőkönyvei értelmezéseivel kapcsolatos kétségek esetén előzetes döntéshozatalra irányuló kérelmet nyújthatnak be az Európai Unió Bíróságához.

Mindegyik tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket joghatóságának megállapítására az egyezményben meghatározott kötelezettségeivel összhangban megállapított bűncselekmények tekintetében.

A két vagy több ország részvételével megvalósuló csalás esetei

Ha egy csalás bűncselekménynek minősül, és legalább két uniós országot érint, azon országok kötelesek hatékonyan együttműködni egymással a nyomozás, a büntetőeljárás és a kiszabott büntetés végrehajtása során, például kölcsönös jogsegély, kiadatás, eljárás átadása vagy más uniós országban kiszabott büntetés végrehajtása útján.

Uniós országok közötti jogviták

Az egyezmény értelmezéséről vagy alkalmazásáról keletkezett bármely vitát első lépésként a Tanácsnak kell megvizsgálnia. Amennyiben a Tanács hat hónapon belül nem talál megoldást, az ügyet a vitában érintett valamely fél az Európai Unió Bírósága elé utalhatja. A Bíróságnak továbbá hatókörébe tartozik az uniós országok között és az Európai Bizottság közötti vitás ügyek rendezése is.

MIKOR LÉPETT HATÁLYBA AZ EGYEZMÉNY?

Az egyezmény 2002. október 17-én lépett hatályba első jegyzőkönyvével, valamint a Bíróság által az egyezmény értelmezéséről kiadott jegyzőkönyvvel együtt. A második jegyzőkönyv 2009. május 19-én lépett hatályba.

Az egyezményt és jegyzőkönyveit az EU-hoz csatlakozó bármely ország aláírhatja.

További információkért lásd az Európai Csalás Elleni Hivatal honlapját.

KULCSFOGALMAK

* Aktív korrupció: csúszópénzt adó vagy ígérő köztisztviselő által elkövetett bűncselekmény.

* Passzív korrupció: csúszópénzt elfogadó tisztviselő által elkövetett bűncselekmény.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Tanács jogi aktusa (1996. szeptember 27.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményhez csatolt jegyzőkönyv létrehozásáról (HL C 313., 1996.10.23., 1-10. o.)

A Tanács jogi aktusa (1996. november 29.) az Európai Unióról szóló szerződés K.3 cikke alapján, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága által, előzetes döntéshozatal révén történő értelmezéséről szóló jegyzőkönyv létrehozásáról (HL C 151., 1997.5.20., 1-14. o.)

A Tanács jogi aktusa (1997. június 19.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény második jegyzőkönyve szövegének kidolgozásáról (HL C 221., 1997.7.19., 11-22. o.)

A Tanács határozata 2008/40/IB (2007. december 6.) Bulgáriának és Romániának az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményhez, az 1996. szeptember 27-i jegyzőkönyvhöz, az 1996. november 29-i jegyzőkönyvhöz és az 1997. június 19-i második jegyzőkönyvhöz történő csatlakozásáról (HL L 9., 2008.1.12., 23-24. o.)

utolsó frissítés 24.08.2015