A tengeri környezetről szóló stratégia

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMOKRÓL:

2008/56/EK irányelv — uniós fellépés a tengeri környezetvédelmi politika területén

MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?

A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv (tengervédelmi keretirányelv) meghatározza az Európai Unió (EU) közös megközelítését és célkitűzéseit a tengeri környezet állapot romlásának megelőzésére, védelmére és megőrzésére, tekintettel a káros emberi tevékenységek nyomására és hatásaira, ugyanakkor lehetővé teszi annak fenntartható használatát az ökoszisztéma-alapú megközelítés révén.

FŐBB PONTOK

A tengervédelmi keretirányelv a következők megtételét írja elő az uniós tagállamok számára.

Stratégiák kidolgozása a „jó környezetvédelmi állapot (GES)”* elérésére 2020-ig. A hatéves ciklusokat átfogó stratégiáknak magukban kell foglalniuk a tengeri ökoszisztéma védelmét és a tengeri környezethez kötődő gazdasági tevékenységek fenntarthatóságának biztosítását célzó intézkedéseket.
A stratégiáknak a következőket kell tartalmazniuk:
- a tengeri környezet állapotának és az emberi tevékenységek hatásának részletes értékelése (beleértve a társadalmi-gazdasági elemzést is);
- a jó környezetvédelmi állapot meghatározása a környezeti állapot 11 olyan környezetminőségi mutatóinak listája alapján, amelyek tekintetében 2020-ig el kell érni a jó környezetvédelmi állapotot (amelyet az irányelv I. melléklete határoz meg és az (EU) 2017/848 határozat pontosít, mely részletes kritériumokat és módszertani szabványokat tartalmaz a tagállamok számára a tengervédelmi keretirányelv végrehajtásának elősegítésére, különösen a jó környezetvédelmi állapot meghatározására vonatkozóan); és
- egyértelmű környezetvédelmi célok.
Intézkedési programok kidolgozása és végrehajtása a jó környezetvédelmi állapot elérése érdekében. Ezek a programok a különböző politikai kereteket és emberi tevékenységeket érintik a tengeri környezetre gyakorolt hatások megelőzése vagy mérséklése terén.
Nyomon követési program kidolgozása a célkitűzések és célok elérése felé tett előrehaladás mérésére és értékelésére.
Annak biztosítása, hogy az Európai Bizottság értékelje, hogy a tengervédelmi stratégiák megfelelő keretet képeznek-e az irányelv követelményeinek teljesítéséhez, és ennek megfelelően iránymutatást adjon. Ha bizonyos célkitűzések nem teljesülnek, a tagállamoknak meg kell magyarázniuk, hogy miért nem. Szükség esetén lehetőség van arra, hogy egy tagállam bizonyos kivételeket alkalmazzon.

Az irányelv a következő intézkedéseket is bevezeti:

Hangsúlyozza a négy tengeri régióban – az Atlanti-óceán észak-keleti térsége, a Balti-tenger, a Földközi-tenger és a Fekete-tenger – lévő uniós tagállamok együttműködésének szükségességét a szomszédos országokkal tengervédelmi stratégiájuk megtervezésekor és végrehajtásakor. E régiók némelyike további alrégiókra van osztva. Ezért a meglévő, a regionális tengeri egyezményekhez hasonló regionális irányítási struktúrák használatát fontos elemként kell figyelembe venniük az uniós tagállamoknak.
Elismeri a területvédelmi intézkedések fontosságát a tenger környezet vonatkozásában, ezáltal hozzájárul a védett tengeri területeket összefogó hálózat létrehozásához.

Felülvizsgálat

A tengervédelmi keretirányelvet 2023-ig felül kell vizsgálni, egy értékelést és hatásvizsgálatot követően. Ezt követően szükség esetén módosításokat lehet javasolni.

A tengervédelmi keretirányelv módosításai

Az (EU) 2017/845 irányelv módosítja a tengervédelmi irányelvet, lecserélve annak III. mellékletét a tengervédelmi stratégiák elkészítése során figyelembe veendő elemek indikatív felsorolásaira vonatkozóan. A módosítás célja, hogy jobban összekapcsolja az ökoszisztéma elemeket, az antropogén terheléseket* és a tengeri környezetre gyakorolt hatásokat a tengervédelmi keretirányelv 11 környezetminőségi mutatójával és a tengervizek jó környezetvédelmi állapotáról szóló (fent említett) (EU) 2017/848 bizottsági határozattal.

Hogyan kapcsolódik a tengervédelmi keretirányelv más uniós jogszabályokhoz?

A tengervédelmi keretirányelv a meglévő uniós jogszabályokra épül, és a tengeri környezet olyan speciális elemeire terjed ki, amelyekkel nem foglalkoznak más szakpolitikák, mint például a víz-keretirányelv (2000/60/EK irányelv - lásd összefoglalót), az élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK irányelv - lásd összefoglalót), a madárvédelmi irányelv (2009/147/EK irányelv - lásd összefoglalót) és végül a közös halászati politikáról szóló 1380/2013/EU rendelet (lásd összefoglalót), amelynek egyik jogi célkitűzése, hogy hozzájáruljon a tengervédelmi keretirányelv szerinti jó környezetvédelmi állapot eléréséhez.

LEGÚJABB FEJLEMÉNYEK

2021 júliusában a Bizottság nyilvános konzultációt indított, hogy összegyűjtse a tengervédelmi keretirányelvben részt vevő és a tengervédelmi keretirányelv által érintett felek információit, véleményét és elképzeléseit. A konzultáció 2021. október 21-ig tart.
2020-ban a Bizottság jelentést fogadott el a tengervédelmi keretirányelv első végrehajtási ciklusáról. Bár az EU tengeri környezetvédelmi rendszere globális viszonylatban az egyik legfejlettebb, a jelentés arra a következtetésre jutott, hogy azt tovább kell fejleszteni annak érdekében, hogy kezelni tudja az olyan problémákat, mint a túlhalászás és a nem fenntartható halászati gyakorlatok, a műanyaghulladék, a tápanyagszennyezés, a víz alatti zaj és más típusú szennyezések.
Az óceánok optimális kezelésére vonatkozó fenntartható megközelítés létrehozásának EU-s gyakorlata a tengervédelmi keretirányelv segítségével jelentősen hozzájárul az Európai Bizottságnak az óceánpolitikai irányításról alkotott 2016-os víziójához.
2015-ben a Bizottság jelentős előrelépésről számolt be védett tengeri területek létrehozásának vonatkozásában az EU tengerein, amely egyaránt hasznos a gazdaságnak és a környezetnek. A biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény keretein belül az EU elkötelezte magát amellett, hogy 2020-ig biztosítja a parti és tengeri területei 10%-ának megőrzését.
2014-ben, 2017-ben és 2018-ban a Bizottság felülvizsgálta a tagállamok által az irányelv végrehajtása során az első végrehajtási ciklusok során tett lépéseket.
A tengervédelmi keretirányelv iránymutatást ad a 2014-ben elfogadott, a tengeri területrendezésről szóló 2014/89/EU irányelv (lásd az összefoglalót) végrehajtásához. Ez utóbbi jogszabály részét képezi az integrált tengerpolitikának, amely az óceánok optimális kezelésének és az optimális tengerpolitikai irányításnak a megvalósítására törekszik.

MIKORTÓL ALKALMAZANDÓ AZ IRÁNYELV?

Az irányelv 2008. július 15. óta hatályos, és a tagállamok nemzeti jogába 2010. szeptember 15-ig kellett átültetni.

HÁTTÉR

További információk:

Óceánjaink, tengereink és partjaink (Európai Bizottság).

KULCSFOGALMAK

Jó környezetvédelmi állapot. Az ökológiai szempontból sokszínű és dinamikus, továbbá tiszta, egészséges és produktív óceánokra és tengerekre alkalmazandó. A cél annak biztosítása, hogy a tengeri környezet épsége fennmaradjon a jelen és a jövő nemzedéke számára.

Antropogén terhelések. Az ember által közvetlenül vagy közvetve okozott vagy befolyásolt környezeti változásokra utal.

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/56/EK irányelve (2008. június 17.) a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (HL L 164., 2008.6.25., 19–40. o.).

A 2008/56/EK irányelv későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A Bizottság Jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv (a 2008/56/EK irányelv) végrehajtásáról (COM(2020) 259 final, 25.6.2020).

A Bizottság Jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv értelmében végrehajtott tagállami intézkedési programok értékeléséről (COM(2018) 562 final, 31.7.2018).

A Bizottság (EU) 2017/848 határozata (2017. május 17.) a tengervizek jó környezeti állapotára vonatkozó kritériumok és módszertani előírások, a nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó előírások és szabványosított módszerek megállapításáról, valamint a 2010/477/EU határozat hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg. ) (HL L 125., 2017.05.18., 43–74. o.).

A Bizottság Jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben említett tagállami nyomonkövetési programok értékeléséről (COM(2017) 3 final, 16.1.2017).

Közös közlemény az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend (JOIN(2016) 49 final, 2016.11.10.).

A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a védett tengeri területek létrehozásában elért eredményekről (a tengervédelmi stratégiáról szóló 2008/56/EK keretirányelv 21. cikke alapján) (COM(2015) 481 final, 2015.10.1.).

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/89/EU irányelve (2014. július 23.) a tengeri területrendezés keretének létrehozásáról (HL L 257., 2014.8.28., 135–145. o.).

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának — A kék gazdaság innovációja: tengereink és óceánjaink növekedési és munkahelyteremtési potenciáljának feltárása (COM(2014) 254 final/2, 2014.05.13).

A Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: A tengervédelmi stratégiáról szóló (2008/56/EK) keretirányelv végrehajtásának első szakasza – Az Európai Bizottság értékelése és útmutatója (COM(2014) 97 final, 2014.2.20.).

Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22–61. o.).

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

utolsó frissítés 27.10.2021