Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményéhez csatolt Kiotói Jegyzőkönyv az éghajlatváltozás elleni küzdelem egyik legfontosabb nemzetközi jogi eszköze. A jegyzőkönyv a fejlett országok által a globális felmelegedésért felelős egyes, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére tett kötelezettségvállalásokat tartalmazza. Az 1990-es szinthez képest a 2008–2012 közötti időszakban legalább 5%-kal mérsékelni kell a fejlett országok összes kibocsátását.

A Tanács 2002/358/EK határozata (2002. április 25.) az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye Kiotói Jegyzőkönyvének az Európai Közösség nevében történő jóváhagyásáról, valamint az abból származó kötelezettségek közös teljesítéséről.

1991. február 4-én a Tanács felhatalmazta a Bizottságot, hogy az Európai Közösség nevében részt vegyen az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményéről folytatott tárgyalásokon. Az egyezményt 1992. május 9-én, New Yorkban fogadták el, és azt az Európai Közösség az 1993. december 15-i 94/69/EK határozattal ratifikálta. Ez a határozat 1994. március 21-én lépett hatályba.

A keretegyezmény jelentősen hozzájárult az éghajlatváltozás elleni nemzetközi küzdelem alapelveinek kialakításához. Többek között meghatározta a „közös, de nem egyenlő mértékű felelősségvállalás” elvét, valamint elősegítette az éghajlatváltozással összefüggő problémákkal kapcsolatos tudatosság világszintű megerősítését. Nem tartalmazott ugyanakkor számszerűsített és országokra lebontott kötelezettségeket az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése tekintetében.

Az egyezményt aláíró felek ezért az aláíró felek első, 1995 márciusában, Berlinben megrendezett konferenciáján úgy határoztak, hogy olyan jegyzőkönyvről kezdenek tárgyalásokat, amely a 2000 utáni időszakra vonatkozóan a fejlett országok által teljesítendő kibocsátáscsökkentési intézkedéseket határoz meg. Hosszú folyamatot követően a Kiotói Jegyzőkönyvet 1997. december 11-én fogadták el Kiotóban.

Az Európai Közösség 1998. április 29-én írta alá a jegyzőkönyvet. 2001 decemberében az Európai Tanács laekeni ülésén megerősítette az Unió azon óhaját, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv a fenntartható fejlődésről szóló, 2002. augusztus 26.–szeptember 4. között megrendezésre kerülő johannesburgi világ-csúcstalálkozót megelőzően hatályba lépjen. E cél elérése érdekében ez a határozat a Közösség nevében jóváhagyta a Kiotói Jegyzőkönyvet. A tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy az Európai Közösséggel egyidejűleg, és lehetőleg 2002. június 1-jéig letétbe helyezzék saját megerősítő okirataikat.

Az Európai Közösség és tagállamai által az első kötelezettségvállalási időszakra (2008–2012) vállalt, a kibocsátás korlátozására és csökkentésére vonatkozó kötelezettségeket a határozat II. melléklete tartalmazza.

A Kiotói Jegyzőkönyv hat üvegházhatást okozó gáz kibocsátása ellen lép fel:

Fontos előremutató lépést jelent a globális felmelegedés elleni küzdelemben, mivel jogilag kötelező erejű és számszerűsített célokat ír elő az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának korlátozására és csökkentésére vonatkozóan.

A keretegyezmény I. mellékletét aláíró felek (vagyis a fejlett országok) közös, világszintű kötelezettséget vállaltak arra, hogy üvegházhatásúgáz-kibocsátásaikat a 2008–2012 közötti időszakban az 1990-es szinthez képest összesen legalább 5%-kal csökkentik. Az egyes országok által tett számszerű vállalásokat a jegyzőkönyv B. melléklete tartalmazza.

Az Európai Unióhoz 2004 előtt csatlakozott tagállamoknak 2008 és 2012 között összesen 8%-kal kell visszaszorítaniuk kibocsátásaikat. A 2004 után csatlakozott országok Lengyelország és Magyarország (6%), valamint a keretegyezmény I. mellékletében nem szereplő Málta és Ciprus kivételével szintén vállalták a 8%-os kibocsátáscsökkentést.

A 2008-ig tartó időszakra vonatkozóan az aláíró államok vállalták, hogy legkésőbb 2005-re adatokkal igazolható haladást érnek el kötelezettségvállalásaik terén.

Azok az aláíró államok, amelyek ezt igénylik, a fluorozott szénhidrogének, a perfluor-karbonok és a kén-hexafluorid kibocsátása tekintetében továbbra is megjelölhetik 1995-öt bázisévként.

A fenti célkitűzések eléréséhez a jegyzőkönyv egy sor különböző módszert javasol:

Az aláíró államok legkésőbb egy évvel az első kötelezettségvállalási időszak előtt létrehoznak egy nemzeti rendszert, amely (a montreali jegyzőkönyv által nem szabályozott) emberi eredetű kibocsátások és az üvegházhatású gázok elnyelésére képes összes közeg által eltávolítható mennyiség megállapítására szolgál.

A második kötelezettségvállalási időszakra vonatkozóan legkésőbb 2005-ig előirányozták a vállalások felülvizsgálatát.

2002. május 31-én az Európai Unió ratifikálta a Kiotói Jegyzőkönyvet, amely az Oroszország általi ratifikálást követően 2005. február 16-án lépett hatályba. Több fejlett ország, többek között az Egyesült Államok és Ausztrália elutasította a jegyzőkönyv ratifikálását.

Hivatkozások

Jogi aktus	Hatálybalépés	Az átültetés határideje a tagállamokban	Hivatalos Lap
2002/358/EK határozat	2002.5.2.	–	HL L 130., 2002.5.15.

A Bizottság 2006/944/EK határozata (2006. december 14.) a 2002/358/EK tanácsi határozat értelmében a Közösség és egyes tagállamai számára a Kiotói Jegyzőkönyv alapján előírt kibocsátási szintek meghatározásáról [Hivatalos Lap L 358., 2010.12.16.].Módosító jogszabályok:A Bizottság 2010/778/EU határozata (2010. december 15.) [Hivatalos Lap L 332., 2012.12.16.].