A környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése (2013-ig)

Az Európai Unió (EU) meghatározza a szennyezés magas kockázatával járó ipari és mezőgazdasági tevékenységekre vonatkozó kötelezettségeket. Előírja az ilyen tevékenységek engedélyezésére vonatkozó eljárást, és meghatározza az összes engedélyben kötelezően szereplő minimumkövetelményeket, különösen a szennyező anyagok kibocsátásával kapcsolatban. A cél a légkörbe, a vizekbe és a talajba jutó szennyező anyagok kibocsátásának megakadályozása vagy mérséklése, valamint az ipari és mezőgazdasági üzemekből származó hulladékok mennyiségének csökkentése a környezet fokozott védelme érdekében.

JOGI AKTUS

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/1/EK irányelve (2008. január 15.) a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről [HL L 24., 2008.1.29.].

ÖSSZEFOGLALÓ

Az irányelv (röviden az „IPPC-irányelv”) engedélykötelessé teszi a szennyezés tekintetében magas kockázatot jelentő ipari és mezőgazdasági tevékenységeket. Ilyen engedély csak bizonyos környezetvédelmi feltételek teljesítése esetén adható, így magukra a vállalatokra hárul a felelősség, hogy megelőzzék vagy csökkentsék esetleges szennyezőanyag-kibocsátásukat.

A környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése új vagy már létező, a szennyeződés magas kockázatával járó ipari és mezőgazdasági tevékenységekre vonatkozik, amelyeket az irányelv I. melléklete határoz meg (energiaipar, fémek gyártása és feldolgozása, ásványipar, vegyipar, hulladékok kezelése, állattenyésztés stb.).

Betartandó környezetvédelmi feltételek

Az engedély megszerzéséhez az ipari vagy mezőgazdasági üzemnek meg kell felelnie bizonyos alapvető kötelezettségeknek:

• a szennyezések megelőzése érdekében az összes megfelelő intézkedést meg kell tennie, többek között az elérhető legjobb technikák alkalmazásával (amelyek a legkevesebb hulladék keletkezésével járnak, a legkevésbé veszélyes anyagokat alkalmazzák, lehetővé teszik a keletkező anyagok begyűjtését és újrafelhasználását stb.);
• meg kell akadályoznia bármilyen jelentős szennyezést;
• a lehető legkevésbé környezetszennyező eljárással meg kell előznie a hulladékok keletkezését, illetve meg kell oldania azok újrafelhasználását vagy ártalmatlanítását;
• biztosítania kell a hatékony energiafelhasználást;
• törekednie kell a balesetek megelőzésére és azok következményeinek enyhítésére;
• a tevékenység beszüntetése után helyre kell állítania a környezet eredeti állapotát.

Az engedély kiadásáról szóló határozatnak tartalmaznia kell továbbá bizonyos konkrét követelményeket is, köztük a következőket:

• a környezetszennyező anyagok kibocsátására vonatkozó határértékek (az üvegházhatást okozó gázok kivételével, amennyiben a kereskedelmi rendszer alkalmazandó – lásd alább);
• a talaj, a vizek és a levegő védelmét szolgáló esetleges intézkedések;
• a hulladékok kezelésére vonatkozó intézkedések;
• a kivételes körülményekre (szivárgás, üzemzavar, átmeneti vagy tartós leállás stb.) vonatkozó intézkedések;
• a nagy távolságra vagy országhatáron túl kiterjedő szennyeződés minimalizálása;
• a kibocsátás nyomon követése;
• bármilyen egyéb megfelelő intézkedés.

Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere és az irányelv által megkövetelt engedélyeztetési eljárás összehangolása érdekében az irányelvnek megfelelően kiadott engedélynek nem kell tartalmaznia az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó korlátokat, amennyiben azok a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének tárgyát képezik, és helyi szinten nem jelentkezik szennyezés. Az illetékes hatóságok továbbá úgy is határozhatnak, hogy a tüzelőberendezésekre nem írnak elő energiahatékonysági intézkedéseket.

Engedélykérelem

Minden engedélykérelemmel az érintett tagállam illetékes hatóságához kell fordulni, amely döntést hoz az adott tevékenység engedélyezéséről. A kérelmeknek tartalmazniuk kell a következő adatokat:

• a létesítményre, illetve annak természetére és tevékenységi körére, valamint a telephely állapotára vonatkozó leírás;
• felhasznált vagy előállított anyagok, vegyi anyagok és energia;
• a létesítmény kibocsátási forrásai, az egyes közegekbe történő előrelátható kibocsátás jellege és mértéke, továbbá azok környezetre gyakorolt hatása;
• a létesítmény kibocsátásának megakadályozása vagy csökkentése céljából alkalmazott technológiák és eljárások;
• a hulladéktermelés megelőzését és a hulladék újrahasznosítását célzó intézkedések;
• a kibocsátás nyomon követése érdekében tervezett intézkedések;
• lehetséges helyettesítő megoldások.

Ezeket az adatokat – az üzleti és ipari titoktartásra vonatkozó szabályok és gyakorlat figyelembevétele mellett – hozzáférhetővé kell tenni az érdekelt felek számára:

• a lakosság számára, megfelelő eszközökön keresztül (köztük elektronikus úton), és ezzel egyidőben a tevékenység engedélyezési folyamatára vonatkozó információkat, a projektre vonatkozó engedély megadását vagy elutasítását végző hatóság adatait, valamint a lakosságnak az engedélyezési folyamatban való részvételére vonatkozó lehetőségeit is;
• a többi tagállam számára, amennyiben a projekt várhatóan határon átnyúló következményekkel jár. Ezeket az adatokat az egyes tagállamoknak véleményezés céljából el kell juttatniuk a területükön található összes érdekelt félhez.

Az összes érdekelt félnek megfelelő időt kell biztosítani a válaszadásra. Ezeket a véleményeket az engedélyezési eljárás során figyelembe kell venni.

Igazgatási és ellenőrző intézkedések

A projektek engedélyezésére vagy azok elutasítására vonatkozó döntéseket, az e döntések alapját képező érvelést, valamint a projekt negatív hatásainak csökkentését célzó esetleges intézkedéseket nyilvánosságra kell hozni, és meg kell küldeni a többi érintett tagállamnak. A tagállamoknak a vonatkozó nemzeti jogszabályokkal összhangban lehetővé kell tenniük az érdekelt felek számára a meghozott döntések bíróság előtt történő megtámadását.

Az ipari üzemek megfelelőségének ellenőrzéséért a tagállamok felelősek. A Bizottság, a tagállamok és az érintett ipari szereplők rendszeres információcserét folytatnak az elérhető legjobb eljárásokról (amelyek a kibocsátási határértékek meghatározásának alapjául szolgálnak). Az irányelv végrehajtásáról háromévente jelentés készül.

Az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról szóló 166/2006/EK rendelet harmonizálja azokat a szabályokat, amelyek értelmében az egyes tagállamoknak rendszeresen jelentést kell készíteniük a szennyező anyagokról a Bizottság számára.

Háttér

A 2008/1/EK irányelv helyébe az ipari kibocsátásokról szóló 2010/75/EU irányelv lép. Rendelkezései azonban 2014. január 6-ig érvényben maradnak.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Bizottság jelentése (2010. október 25.) a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló 2008/1/EK irányelv (IPPC-irányelv), valamint a szerves oldószerek egyes tevékenységeknél és berendezésekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról szóló 1999/13/EK irányelv végrehajtásáról [COM(2010) 593 – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

Utolsó frissítés: 13.07.2011