Megújulóenergia-útiterv

A megújulóenergia-útiterv felméri a megújuló energiáknak az energiaszerkezetben való részesedését és az e területen megtett előrelépést. Magában foglalja továbbá azt a célkitűzést, hogy a megújuló energiaforrások 2020-ra az Európai Unió összes energiafogyasztásának 20 %-át fedezzék, valamint olyan intézkedéseket, amelyek célja a megújuló energiák fejlesztésének előmozdítása az energia, a bioüzemanyagok, a fűtés és hűtés ágazataiban.

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye (2007. január 10.) – Megújulóenergia-útiterv. Megújuló energiák a XXI. században: egy fenntarthatóbb jövő építése [COM(2006) 848 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

Ez az útiterv ismerteti a Bizottság hosszú távú stratégiáját az EU megújuló energiaforrásai vonatkozásában. E stratégia célja, hogy az EU megvalósíthassa az energiaellátás biztonsága növelésének és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésének kettős célját.

A megújuló energia energiacsomagból való részesedésének, illetve az elmúlt 10 év során megvalósult előrelépésnek az értékeléséből kiderül, hogy fokozni lehetne a megújuló energiaforrások hasznosítását.

A Bizottságnak az útitervben foglalt javaslata szerint kötelező célként kell kitűzni, hogy 2020-ra megújuló energiaforrásokból származzon az EU összes energiafogyasztásának 20%-a, illetve hogy a bioüzemanyagok részesedése elérje legalább a 10%-ot. A Bizottság továbbá új jogi keret kidolgozását szorgalmazza a megújuló energiák népszerűsítésének és felhasználásának javítása érdekében.

A megújuló energiák jelenlegi részesedése

2005-ben az alábbi módon oszlott meg az Unióban megújuló forrásokból előállított energia aránya: biomassza – 66,1%, vízenergia – 22,2%, szélenergia – 5,5%, geotermikus energia – 5,5% és napenergia (hő- és fényelektromos energia) – 0,7%.

1997-ben az Unió azt tűzte ki célul, hogy a megújuló energiák részesedése a bruttó belföldi fogyasztásban 2010-re 12% legyen. A haladás ellenére a Bizottság számításai szerint a 12%-os cél nem fog teljesülni.

A megvalósítás terén tapasztalt nehézségeknek számos oka van, többek között a következők:

• a megújuló energiák magas költségei, amelyet a szükséges beruházások és az indokol, hogy az externáliákat (az egyes energiaforrások „külső” költségeit, elsősorban azok hosszú távú egészségügyi és környezeti hatásait) nem vették figyelembe, ami mesterséges előnyhöz juttatja a fosszilis tüzelőanyagokat;
• adminisztratív problémák, amelyek okai a megújuló energiákkal kapcsolatos üzembe helyezési eljárások, valamint az, hogy az ilyen energiák alkalmazásai többnyire decentralizáltak;
• a hálózathoz való hozzáférés átláthatatlan és/vagy diszkriminatív szabályai;
• a szolgáltatók, a fogyasztók és a telepítők elégtelen tájékoztatása;
• az a tény, hogy a 12%-os célt a primer energia százalékában határozták meg, ami hátrányosan érinti a szélenergia hozzájárulását (amely ágazat a szóban forgó időszakban jelentős növekedést mutatott).

Mindemellett a tagállamokban tapasztalható haladás részleges és rendkívül egyenetlen: a jogilag kötelező célkitűzés hiánya és a megújuló energiák közösségi jogi keretének hiányosságai miatt csak abban a néhány országban történt valós előrelépés, ahol az elkötelezettség felül tudott kerekedni az eltérő politikai prioritásokon.

A 2001/77/EK irányelvvel összhangban minden tagállam nemzeti célelőirányzatot fogadott el arra vonatkozóan, hogy a villamosenergia-fogyasztást milyen arányban kell megújuló energiaforrásokból fedezni. Ha minden tagállam teljesítené nemzeti célelőirányzatát, 2010-ben az EU teljes villamosenergia-fogyasztásának 21%-át megújuló energiaforrásokból állítanák elő. Noha egyes tagállamok valóban jó ütemben haladnak célkitűzésük megvalósítása felé, a legtöbben lemaradással küzdenek, és úgy tűnik, hogy 2010-re a megújuló energiaforrások részaránya a villamosenergia-termelésben legfeljebb 19% lesz.

2005-ben az alábbi módon oszlott meg az Unióban megújuló forrásokból előállított villamos energia aránya: vízenergia – 66,1%, szélenergia – 16,3%, biomassza – 15,8%, geotermikus energia – 1,2% és napenergia (hő- és fényelektromos energia) – 0,3%.

Hasonlóképpen, ha a jelenlegi politikákon nem változtatnak, feltehetően az a 2003/30/EK irányelv alapján meghatározott célkitűzés sem valósul meg, hogy a bioüzemanyagok részesedése az üzemanyag-fogyasztásban 2010-re elérje az 5,75%-ot. 2005-ig mindössze két tagállam valósította meg a bioüzemanyagok 2%-os részesedésére vonatkozó időközi célt. 2005-ben az Unióban előállított bioüzemanyagok 81,5%-a biodízel, a fennmaradó 18,5% pedig bioetanol volt.

A Bizottság becslései szerint a teljes végső energiafogyasztás körülbelül 50%-át kitevő fűtési és hűtési ágazat nem használja ki a megújuló energiákban rejlő lehetőségeket, amelyek 2005-ben a fűtési és hűtési célú energiafelhasználásnak csak kevesebb mint 10%-át adták. Az Unió mindeddig nem fogadott el olyan jogszabályt, amely közvetlenül támogatja a megújuló energiák használatát a fűtés-hűtés területén.

A megújuló energiaforrások részesedése ebben az ágazatban csak lassan növekedett. A legfőbb megújuló energiaforrás a fűtéshez használt biomassza. A többi energiaforrás felhasználása azok típusától és az érintett országtól függően rendkívül változó mértékben javult (például: a geotermikus hő Svédországban és Magyarországon, a naphőenergia pedig többek között Németországban és Görögországban).

Jövőbeni célkitűzések

Az útiterv átfogó, kötelező célkitűzést határoz meg, amelynek értelmében a megújuló energia bruttó belföldi fogyasztásban való részesedésének 2020-ra el kell érnie a 20%-ot. Az európai szintű célkitűzések meghatározása bizonyos mértékű stabilitást biztosít a kapcsolódó nemzeti politikák számára.

A Bizottság minimális célkitűzésként kívánja előírni 2020-ig a bioüzemanyagok 10%-os részesedését. Ezt a célkitűzést az üzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK irányelv módosítása kíséri majd, amelynek célja, hogy a szöveg immár utaljon a bioüzemanyagok részarányára.

Az útiterv előírja, hogy a tagállamoknak – egyedi potenciáljukhoz igazodó – kötelező célkitűzéseket és cselekvési terveket kell elfogadniuk. E cselekvési terveknek egyedi intézkedéseket és célkitűzéseket kell tartalmazniuk a villamos energia, a bioüzemanyagok, illetve a fűtés-hűtés ágazatára vonatkozóan. Ez a rugalmas megközelítés kellő mozgásteret nyújt a tagállamok számára. A megfelelő jogalkotási javaslatokat 2007-ben kell benyújtani.

Politikák és intézkedések

A Bizottság intézkedéseket fog javasolni a belső piac javítására, valamint a megújuló energiaforrásoknak a villamosenergia-, a fűtési és hűtési ágazatban történő fejlesztése előtt álló akadályok felszámolására többek között az adminisztratív terhek csökkentése, az átláthatóság és az információterjesztés javítása, valamint a létesítmények és a rendszerösszekötők átalakítása és számuk növelése révén.

Ezenfelül a Bizottság a megújuló energiaforrásoknak kedvező támogató és ösztönző intézkedésekre tesz javaslatot; ezek többek között a bioüzemanyagokkal kapcsolatos támogató vagy ösztönző rendszer elfogadása, valamint közbeszerzési szerződések alkalmazása elsősorban a közlekedés területén.

A Bizottság továbbra is szorosan együttműködik a megújuló energiaforrások ágazatában érdekelt többi szereplővel (hálózati hatóságokkal, az európai villamosenergia-szabályozókkal és a megújulóenergia-iparral) a megújuló energiaforrások energiahálózatra történő jobb integrációjának elősegítése érdekében.

A Bizottság szorgalmazza a meglévő pénzügyi eszközök, így a strukturális alapok és a Kohéziós Alap, valamint a kutatás támogatását és a technológia terjesztését célzó eszközök, például a következő stratégiai energiatechnológiai terv, a kutatási és technológiafejlesztési keretprogram vagy az „Intelligens energia – Európa” elnevezésű program optimális kihasználását.

A Bizottság biztosítani fogja továbbá a helyes gyakorlatok cseréjét, valamint a fosszilis energia külső költségeinek beépítését annak árába (többek között az energia megadóztatása révén).

A tagállamokat és a helyi és regionális hatóságokat felkérik, hogy maximálisan használják ki a rendelkezésükre álló eszközökben rejlő lehetőségeket, és járuljanak hozzá a megújuló energiák használatának növeléséhez többek között az adminisztratív terhek csökkentése és a jobb tervezés révén.

A költségek és a haszon elemzése

A megújuló energiaforrások üvegházhatásúgáz-kibocsátása rendkívül alacsony vagy nulla. Így a megújuló energiák arányának növelése az energiacsomagban jelentősen csökkentené az üvegházhatású gázok uniós kibocsátását. A Bizottság becslései szerint a 20%-os célkitűzés elérése éves szinten 600–900 Mt-val csökkentené a CO2-kibocsátást, ami a 25 EUR/t CO2-árat figyelembe véve 150–200 milliárd EUR megtakarítást jelent.

Ezenkívül a fosszilis tüzelőanyagokkal szemben alternatív energiaforrások fokozott használata hozzájárul az EU energiaellátásának biztonságához és a fosszilis tüzelőanyagok növekvő árához kapcsolódó energiaszámla csökkentéséhez. Ennélfogva, ha az EU 2020-ra eléri a 20%-os célkitűzést, az éves megtakarítás a becslések szerint 2020-ig meghaladhatja a 250 millió Mtoe-t (tonna olajegyenérték); ezen belül körülbelül 200 millió Mtoe az importból származna.

Továbbá, a megújuló energiák ágazatában alkalmazott technológiák fejlődése új üzleti távlatokat nyit meg, különösen e technológiák exportja terén. Kedvező hatások várhatók a foglalkoztatás és a GDP-növekedés terén is.

A megújuló energiák költségei 20 éve folyamatosan csökkennek, mégis továbbra is meghaladják a hagyományos energia költségét, elsősorban azért, mert a fosszilis tüzelőanyagok külső költségeit nem internalizálták. A 20%-os célkitűzés eléréséhez szükséges éves átlagos többletköltséget 10–18 milliárd EUR-ra becsülik, az energiaárak és a megvalósított kutatási erőfeszítésektől függően.

Háttér

Ez az útiterv az európai energiapolitika 2007 elején végzett felülvizsgálatának szerves részét képezi („energiacsomag”). Az 2006. márciusi Európai Tanács azon felhívására ad választ, hogy hosszú távon fokozni kell a megújuló energiaforrások használatát.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Bizottság közleménye (2004. május 26.) – A megújuló energiaforrások részesedése az EU-ban. A Bizottság jelentése a 2001/77/EK irányelv 3. cikkének megfelelően, a törvényhozási eszközök és más közösségi politikák hatásának értékelése a megújuló energiaforrások hozzájárulásának fejlesztésére az EU-ban és javaslatok konkrét intézkedésekre [COM(2004) 366 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

A Bizottság közleménye (1997. november 26.) – A jövő energiája: megújuló energiaforrások – Fehér könyv a közösségi stratégiáról és a cselekvési tervről [COM(97) 599 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

A Bizottság zöld könyve (1996. november 20.) a megújuló energiaforrásokról [COM(96) 576 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

Utolsó frissítés: 09.02.2007