A horizontális összefonódások értékeléséről szóló iránymutatás

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

Iránymutatás a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló uniós rendelet szerint a horizontális összefonódások értékeléséről

MI AZ IRÁNYMUTATÁS CÉLJA?

• Útmutatást ad az Európai Bizottság megközelítésére vonatkozóan az 139/2004/EK rendelet (az összefonódás-ellenőrzési rendelet) 2. cikke értelmében vett összefonódások várható hatásainak felmérésekor, azokban az esetekben, amikor az érintett vállalkozások tényleges vagy potenciális versenytársak ugyanazon az érintett piacon (horizontális összefonódások).
• A felülvizsgálatával a Bizottság versennyel kapcsolatos aggályokat vethet fel, amikor az összefonódások megfosztanák a fogyasztókat a hatékony verseny előnyeitől (például alacsonyabb árak, szélesebb termék- vagy szolgáltatásválaszték vagy innováció).

FŐBB PONTOK

• Az iránymutatásban a Bizottság kifejti, mikor vethet fel versenyjogi aggályokat, de megjelöli azt is, mikor nem valószínű, hogy beavatkozik.
• A Bizottság akkor vethet fel versennyel kapcsolatos aggályokat, amikor az összefonódások és felvásárlások olyan mértékben növelik az érintett vállalkozások piaci erejét, amely valószínűleg jelentős káros hatásokkal jár a fogyasztók számára, különösen erőfölény* létrehozása vagy megerősítése révén. Ez például abban az esetben következhet be, ha az összefonódás kiiktat a piacról egy versenytársat, vagy általa valószínűbbé válik, hogy a jelenlévő vállalkozások egyeztetni fognak egymással.

Piaci részesedések és a koncentrációszintek

• Az összefonódások Bizottság általi értékelése rendszerint a következőkre terjed ki:
  • az érintett termék- és földrajzi piacok meghatározása;
  • az összefonódás versenyszempontú értékelése.
• A Bizottság az érintett piacot az 1997. évi közleménye alapján határozza meg. A piac meghatározásának fő célja, hogy szisztematikusan azonosítsa az összefonódással létrejött vállalkozással szemben érvényesülő azonnali versenykényszert.
• A Bizottság rendszerint mindaddig nem avatkozik be, amíg a piaci koncentráció az összefonódás eredményeként nem halad meg bizonyos szinteket, amelyek a vállalat piaci részesedésének százalékos arányával vagy a Herfindahl-Hirschmann indexszel (HHI)* jellemezhetők.

A horizontális összefonódás lehetséges versenyellenes hatásai

• A horizontális összefonódások kétféleképpen akadályozhatják jelentősen a hatékony versenyt, különösen erőfölényes helyzet létrehozásával vagy megerősítésével:
  • fontos versenykényszereket iktatnak ki egy vagy több vállalkozás tekintetében, aminek következtében ezek a vállalkozások megnövekedett piaci erővel rendelkeznek anélkül, hogy magatartásuk egyeztetéséhez folyamodnának (nem egyeztetett hatások);
  • a verseny jellegét oly módon változtatják meg, hogy azoknál a vállalkozásoknál, amelyek korábban nem egyeztették magatartásukat, lényegesen nagyobb a valószínűsége annak, hogy egyeztetik azt, és áraikat megemelik, vagy más módon sértik a hatékony versenyt. Az összefonódás megkönnyítheti, stabilabbá vagy hatékonyabbá teheti az egyeztetést olyan vállalkozások esetében is, amelyek már az összefonódás előtt is egyeztették magatartásukat (egyeztetett hatások).
• A Bizottság értékeli, hogy az összefonódás által okozott változások e hatások bármelyikéhez vezetnek-e. Mindkét fent említett eset lényeges lehet egy konkrét összefonódás értékelése során.

A Bizottság által figyelembe vett egyéb hatások többek között a következők:

• Kiegyenlítő vevői erő* — a szállítót nemcsak versenytársai, hanem vevői is versenyre kényszeríthetik. Még az igen nagy piaci részesedést magukénak tudó vállalkozások sem feltétlenül képesek arra az összefonódás után, hogy különösen vevőiktől nagymértékben független cselekvésük által lényegesen akadályozhassák a hatékony versenyt, ha a vevők rendelkeznek kiegyenlítő vevői erővel.
• Piacra lépés —ha kellőképpen könnyű valamely piacra belépni, az összefonódás valószínűsíthetően nem jelent különösebb veszélyt a versenyre. Ezért a piacra lépés elemzése fontos részét képezi az általános versenyszempontú értékelésnek. Ahhoz, hogy a piacra lépést az összefonódásban részt vevő felekkel szemben érvényesülő, kellő versenykényszernek lehessen tekinteni, bizonyítani kell, hogy az valószínű, kellő időben fog bekövetkezni, és elegendő ahhoz, hogy megakadályozza vagy legyőzze az összefonódásból adódó potenciális versenyellenes hatásokat.
• Hatékonyságjavulás — a vállalatok hivatkozhatnak arra, hogy a hatékonyságjavulás a versenysérelem szempontjából enyhítő tényező. Az összefonódásban részt vevő feleknek képesnek kell lenniük arra, hogy bizonyítsák, hogy a hatékonyságjavulás az összefonódáshoz kötődik, a fogyasztók javát szolgálja és igazolható.
• „Failing firm defence” (a leépülő vállalkozásnak az összefonódás nélkül a piacról való eltűnése) — az egyébként problematikus összefonódás mégis összeegyeztethető lehet a közös piaccal, ha az összefonódásban részt vevő felek egyike leépülőben lévő vállalkozás. Az alapkövetelmény itt az, hogy az összefonódás után keletkező versenycsökkenést ne lehessen az összefonódásnak tulajdonítani.

MIKORTÓL HATÁLYOS AZ IRÁNYMUTATÁS?

Az iránymutatás 2004. február 5. óta hatályos.

HÁTTÉR

További információk a következő oldalon állnak rendelkezésre:

• Összefonódások (Európai Bizottság).

KULCSFOGALMAK

FŐ DOKUMENTUM

Iránymutatás a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló tanácsi rendelet szerint a horizontális összefonódások értékeléséről (HL C 31., 2004.02.05., 5–18. o.)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A Tanács 139/2004/EK rendelete (2004. január 20.) a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete) (HL L 24., 2004.1.29., 1–22. o.)

A Bizottság közleménye a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról (HL C 372., 1997.12.9., 5–13. o.)

utolsó frissítés 15.05.2020