Az iránymutatás célja, hogy segítse a vállalatoknak eseti alapon meghatározni, hogy együttműködési megállapodásaik összeegyeztethetők-e a versenyszabályokkal, azáltal, hogy keretet biztosít az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 101. cikkének (1) és (3) bekezdése szerinti értékeléshez (lásd az összefoglalót).
Egy együttműködés akkor minősül „horizontális természetűnek”, amennyiben tényleges vagy potenciális versenytársak kötnek megállapodást, illetve tanúsítanak összehangolt magatartást. Emellett az iránymutatás nem versenytársak – például az ugyanazon termékpiacon, de más földrajzi piacon tevékenykedő, potenciális versenytársnak nem minősülő vállalkozások – között létrejött horizontális együttműködési megállapodásokra is vonatkozik.
A horizontális együttműködés gyakran jelentős gazdasági előnyöket eredményezhet, amennyiben a kockázat megosztásának, a költségmegtakarításnak, a beruházások fokozásának, a know-how egyesítésének, a termékminőség és -választék javításának, valamint a gyorsabb innovációnak az eszköze. A horizontális együttműködés ugyanakkor a versennyel kapcsolatos problémákhoz vezethet azáltal, hogy negatív piaci hatásokat okoz az árak, a kibocsátás, az innováció, a termékek választéka, illetve minősége tekintetében.
Ez az iránymutatás egy elemzési keretet nyújt a horizontális együttműködési megállapodások leggyakoribb típusaihoz, amelynek révén megállapítható, hogy összeegyeztethetők-e az EUMSZ. 101. cikkével.
Ezek csak az együttműködés leggyakoribb típusaira vonatkoznak:
A termelési vagy forgalmazási lánc különböző szintjein működő vállalkozások közötti megállapodásokkal – azaz a vertikális megállapodásokkal – elvileg a vertikális korlátozásokról szóló 330/2010/EU „csoportmentességi rendelet” (lásd az összefoglalót) és a vertikális korlátozásokról szóló iránymutatás (lásd az összefoglalót) foglalkozik. Ha azonban a vertikális megállapodást versenytársak kötik, azt a horizontális megállapodásokra alkalmazandó elvek szerint kell értékelni. Azokban az esetekben, amikor a horizontális megállapodások összefonódást eredményeznek, a 139/2004/EK rendelet, vagy más néven „összefonódás-ellenőrzési rendelet”, alkalmazandó (lásd az összefoglalót).
Az iránymutatás ismerteti azokat a kritériumokat, amelyek alapján értékelhető a versenyszabályoknak az EUMSZ. 101. cikke értelmében történő alkalmazása:
Az EUMSZ. 101. cikkének (1) bekezdése alapján történő értékeléshez kapcsolódó kritériumok
Az EUMSZ. 101. cikkének (1) bekezdése értelmében tilos minden olyan megállapodás, amelynek célja vagy hatása a verseny korlátozása. Ennek az iránymutatásnak a keretében a „verseny korlátozása” fogalom a verseny megakadályozását és torzítását is magában foglalja. Ha egy megállapodás célja versenykorlátozó, tehát jellege alapján alkalmas a verseny korlátozására az EUMSZ. 101. cikk (1) bekezdése értelmében, akkor nem szükséges megvizsgálni egy megállapodásnak a piacra gyakorolt tényleges vagy lehetséges hatásait.
Ha azonban egy horizontális együttműködési megállapodásnak nincs versenykorlátozó célja, akkor tényleges és potenciális hatásainak elemzésével el kell dönteni, hogy van-e érzékelhető versenykorlátozó eredménye.
A megállapodás akkor versenykorlátozó eredményű az EUMSZ. 101. cikkének (1) bekezdése értelmében, ha ténylegesen vagy valószínűsíthetően érzékelhető hátrányos hatással van a piaci verseny legalább egy olyan mutatójára, mint például az ár, a kibocsátás, a termékminőség, a termékválaszték vagy az innováció. A versenykorlátozó eredmény értékelését a versenynek a megállapodás hiányában meglévő tényleges jogi és gazdasági háttere alapján kell elvégezni.
A megállapodás jellege olyan tényezőkkel kapcsolatos, mint az együttműködés területe és célja, a felek közötti versenytársi viszony és tevékenységük összekapcsolódásának mértéke. Ezek a tényezők határozzák meg, milyen lehetséges versennyel kapcsolatos aggályok merülhetnek fel.
A horizontális együttműködési megállapodások több módon is korlátozhatják a versenyt. Például a gyártási megállapodások a verseny közvetlen korlátozásához vezethetnek azáltal, hogy a felek csökkentik a kibocsátásukat. Az értékesítési megállapodásokkal kapcsolatban felmerülő legfontosabb aggodalom, hogy árrögzítésre kerülhet sor.
A piaci erő az a képesség, hogy az árakat bizonyos időszakon keresztül nyereségesen a versenyképes szint felett tartsák, vagy a kibocsátást a termékmennyiség, a minőség, a választék és az innováció területén bizonyos időszakon keresztül nyereségesen a versenyképes szint alatt tartsák. A piaci erő bizonyos esetekben következhet a felek közötti csökkent mértékű versenyből is.
A piaci erő elemzésének kiindulópontja a felek helyzete az együttműködéssel érintett piacokon. Az elemzés elvégzéséhez az érintett piac meghatározásáról szóló bizottsági közlemény (lásd az összefoglalót) segítségével meg kell határozni az érintett piaco(ka)t, valamint ki kell számolni a felek együttes piaci részesedését. Ha az együttes piaci részesedés alacsony, nem valószínű, hogy a horizontális együttműködés versenykorlátozó hatásokkal járna. Figyelembe véve az együttműködési megállapodások sokféleségét és a különböző hatásokat, amelyeket azok a különböző piaci helyzetekben okozhatnak, nem lehet meghatározni a piaci részesedés olyan általános küszöbértékét, amely felett feltételezhető a versenykorlátozás eredményezésére alkalmas piaci erő megléte.
A felek piaci helyzetétől és a piaci koncentrációtól függően más tényezőket kell figyelembe venni, így például:
Az EUMSZ. 101. cikkének (3) bekezdése alapján történő értékeléshez kapcsolódó kritériumok
Amennyiben bizonyították a 101. cikk (1) bekezdése szerinti versenykorlátozást, védekezésként a 101. cikk (3) bekezdésére lehet hivatkozni. Az 1/2003/EK rendelet (lásd az összefoglalót) szerint a bizonyítási teher az ezen előírásra hivatkozó vállalkozáson van. Egy együttműködés akkor élvezhet mentességet, ha együttesen teljesül négy feltétel:
Ha ez a négy feltétel teljesül, úgy tekinthető, hogy a megállapodásból származó hatékonyságnövekedés ellensúlyozza az általa kiváltott versenykorlátozó hatást.
Információcsere
Az iránymutatás az információcsere versenyjogi értékelésével kapcsolatos általános elveket is tartalmaz, így többek között az EUMSZ. 101. cikkének (1) és (3) bekezdése szerinti értékeléshez kapcsolódóakat, amelyek az információcserére is kiterjedő horizontális együttműködési megállapodások valamennyi típusára alkalmazandók.
Az információcsere különböző formákban történhet: a versenytársak közvetlenül megoszthatják az adatokat egymással, de az adatok közvetetten is megoszthatóak közös ügynökségen vagy harmadik félen keresztül, illetve adatok megoszthatók a vállalkozások beszállítói vagy kiskereskedői útján is. Az információ megosztása előnyös lehet a cégek számára, például azáltal, hogy költséget takarítanak meg készleteik csökkentésével, de közvetlenül a fogyasztók számára is, például azáltal, hogy csökkenti a keresési költségeiket és bővíti a választási lehetőségeiket. Bizonyos helyzetekben azonban versenykorlátozást is eredményezhet, amennyiben lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy tudatában legyenek versenytársaik piaci stratégiáinak. A versenytársak közötti információközlés olyan megállapodást, összehangolt magatartást vagy döntést is képezhet, amely az árak vagy mennyiségek rögzítését szolgálja. Az ilyen típusú információcseréket általában kartellnek tekintik, és ilyen címen szabnak ki miattuk bírságot.
A kartellek területén kívül az információcsere csak akkor minősül versenykorlátozó célúnak, ha a versenytársak egyedi információkat cserélnek a tervezett jövőbeni árakról vagy mennyiségekről. Minden más típusú információ megosztását – az aktuális árakról szólókat is beleértve – nem tekintik versenykorlátozó célúnak, így ezeket a versenyt korlátozó eredményeik függvényében értékelik.
Az együttműködési megállapodások típusai
Az iránymutatás meghatározza továbbá az együttműködési megállapodások bizonyos típusainak a jellemzőit, és az EUMSZ. 101. cikkének (1) és (3) bekezdésében rögzített, fent ismertetett értékelési keretrendszert alkalmazza az alábbi megállapodástípusok mindegyikére:
Az iránymutatás 2011. január 14. óta hatályos.
További információk a következő oldalon állnak rendelkezésre:
A Bizottság közleménye – Iránymutatás az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikkének a horizontális együttműködési megállapodásokra való alkalmazhatóságáról (HL C 11., 2011.1.14., 1–72. o.)
Helyesbítés az iránymutatás az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikkének a horizontális együttműködési megállapodásokra való alkalmazhatóságáról szóló bizottsági közleményhez (HL C 33., 2011.2.2., 20. o.)
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata – Harmadik rész – Az Unió belső politikái és tevékenységei – VII. cím – A versenyre, az adózásra és a jogszabályok közelítésére vonatkozó közös szabályok – 1. fejezet – Versenyszabályok – 1. szakasz – Vállalkozásokra vonatkozó szabályok – 101. cikk (az EKSz. korábbi 81. cikke) (HL C 202., 2016.6.7., 88–89. o.)
Bizottsági közlemény – A vertikális korlátozásokról szóló iránymutatás (SEC(2010) 411 végleges, 2010.5.10.)
A Bizottság 330/2010/EU rendelete (2010. április 20.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról (HL L 102., 2010.4.23., 1–7. o.)
A Tanács 139/2004/EK rendelete (2004. január 20.) a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete) (HL L 24., 2004.1.29., 1–22. o.)
A Tanács 1/2003/EK rendelete (2002. december 16.) a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról (HL L 1., 2003.1.4., 1–25. o.)
Az 1/2003/EK rendelet későbbi módosításait belefoglalták az eredeti szövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.
A Bizottság közleménye a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról (HL C 372., 1997.12.9., 5–13. o.)
utolsó frissítés 03.12.2020