A tengeri hajózás biztonsága: kettős héjazatú olajszállító tartályhajók gyorsított bevezetése

Annak érdekében, hogy csökkentse az európai vizek baleseti eredetű olajszennyezésének kockázatát, ez a rendelet felgyorsítja az egyszeres héjazatú olajszállító tartályhajóknak kettős héjazatú vagy azzal egyenértékű szerkezeti megoldást alkalmazó olajszállító tartályhajókra való lecserélését.

Az Európai Parlament és a Tanács 417/2002/EK rendelete (2002. február 18.) a kettős héjazatú vagy azzal egyenértékű szerkezeti megoldással rendelkező egyhéjazatú olajszállító tartályhajók gyorsított bevezetéséről, valamint a 2978/94/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről [lásd a módosító jogszabály(oka)t].

A jelenleg használt olajszállító tartályhajók többsége „egyhéjazatú” szerkezeti megoldású. Az ilyen hajók szállítótartályaiban levő olajat a tenger vizétől csak egy fenék-, illetve oldallemez választja el. Amennyiben ez a lemez ütközés vagy megfeneklés esetén megsérül, akkor fennáll a kockázata annak, hogy a tartályokban levő olaj a tengerbe ömlik és ott súlyos szennyeződést okoz. Ezen kockázat elkerülésének hatékony módja, hogy a szállítótartályokat egy második belső lemezzel veszik körbe a külső lemezektől kellő távolságban. Ez a „kettős héjazatú”-nak nevezett szerkezeti megoldás védi a szállítótartályokat a sérüléstől és csökkenti a szennyezés kockázatát.

Az Exxon Valdez tartályhajó 1989-es balesetét követően az Egyesült Államok (USA), amely elégedetlen volt a hajókból származó szennyeződések megelőzésére vonatkozó, nem eléggé hatásos nemzetközi szabványokkal, elfogadta az 1990. évi olajszennyezési törvényt (OPA 90). Ez a törvény egyoldalúan a kettős héjazatú szerkezeti megoldást tette kötelezővé mind az új, mind a már meglévő olajszállító tartályhajókra vonatkozóan. Az amerikaiak ezen egyoldalú intézkedése nyomán lépésre kényszerült a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) (EN), amely megalkotta a kettős héjazatról szóló szabványokat 1992-ben a hajókból származó szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezményben (MARPOL) (EN). Ez az egyezmény előírja, hogy minden 1996. júliusát követően átadott 600 tonnás vagy azt meghaladó hordképességű olajszállító tartályhajónak kettős héjazattal vagy azzal egyenértékű szerkezeti megoldással kell rendelkeznie. Ez azt jelenti, hogy nincsenek már ilyen méretű, a fenti napot követően épített egyszeres héjazatú tartályhajók. A 20 ezer tonnás vagy azt meghaladó hordképességű és 1996. július 6-át megelőzően átadott egyszeres héjazatú tartályhajókra vonatkozóan az egyezmény előírja, hogy ezeknek meg kell felelniük a kettős héjazatra vonatkozó szabványoknak az átadásuktól számított 25 vagy 30 éven belül, attól függően, hogy rendelkeznek-e elkülönített ballaszttartállyal vagy sem.

Tekintve, hogy az egyszeres héjazatú olajszállító tartályhajókat nehéz kettős héjazatúvá átalakítani, valamint hogy a hajók korára vonatkozóan meghatározott korlátok közel esnek azok hasznos élettartamához, mind az amerikai rendszer, mind a MARPOL egyezmény az egyszeres héjazatú olajszállító tartályhajók forgalomból való kivonásához vezet. Mindazonáltal az amerikai és a nemzetközi rendszer közötti különbségek azt jelentik, hogy 2005-től kezdődően az amerikai vizekről életkoruk miatt kitiltott egyszeres héjazatú olajszállító tartályhajók a világ más részeiben fognak működni, beleértve az Európai Uniót (EU-t) is, és ezáltal nő a szennyezés kockázata az érintett területeken.

A Bizottságot aggasztja a fenti helyzet, mivel a statisztikák növekvő baleseti gyakoriságot mutatnak a régebbi hajók esetén. Ezért a Bizottság azon az állásponton van, hogy megfelelő, már 2005 előtt életbe lépő válaszlépésekre van szükség az EU részéről, amely fontos határidő, hiszen ettől kezdve fogják az amerikai vizekről kitiltott egyszeres héjazatú olajszállító tartályhajókat az európai vizeken használni.

Ezen európai uniós rendelet célja tehát az, hogy csökkentse az európai vizek baleseti eredetű olajszennyezését azáltal, hogy felgyorsítja a kettős héjazatú tartályhajók forgalomba állítását. A rendelet minden olyan 5000 tonnás vagy azt meghaladó hordképességű olajszállító tartályhajóra vonatkozik, amely egy EU-tagállam joghatósága alá tartozó kikötőbe vagy tengeri terminálba érkezik, illetve onnan indul, tekintet nélkül arra, hogy mely tagállam lobogója alá tartozik, valamint azokra is, amelyek valamely EU tagállam lobogója alatt közlekednek. Ezt a rendeletet a legalább 600 tonna hordképességű, nehézolajnak minősülő termékeket szállító tartályhajókra is alkalmazni kell.

Egyszeres héjazatú olajszállító tartályhajók nem közlekedhetnek EU-tagállam lobogója alatt, és nem is köthetnek ki egy EU-tagállam joghatósága alá tartozó kikötőbe vagy tengeri terminálba azt a dátumot követően, amely az adott hajó átadásának évfordulója az alábbiak szerint meghatározott évben:

Az állapotminősítési rendszer (CAS) előírásai alkalmazandók minden típusú olajszállító tartályhajóra a 2. és 3. kategóriákban, amelyek a 2005. évben elmúltak 15 évesek. A CAS egy olyan fejlett felmérésekből álló kiegészítő rendszer, amelyeket kifejezetten az egyszeres héjazatú olajszállító tartályhajók szerkezeti gyengeségeinek észlelésére dolgoztak ki.

Jogi aktus	Hatálybalépés	Az átültetés határideje a tagállamokban	Hivatalos Lap
Az Európai Parlament és a Tanács 417/2002/EK rendelete	2002.3.27.	–	HL L 64., 2002.3.7.

Módosító jogszabály(ok)	Hatálybalépés	Az átültetés határideje a tagállamokban	Hivatalos Lap
Az Európai Parlament és a Tanács 2099/2002/EK rendelete	2002.12.19.	–	HL L 324., 2002.11.29.
Az Európai Parlament és a Tanács 1726/2003/EK rendelete	2003.10.21.	–	HL L 249., 2003.10.1.
A Bizottság 2172/2004/EK rendelete	2005.1.7.	–	HL L 371., 2004.12.18.
Az Európai Parlament és a Tanács 457/2007/EK rendelete	2007.5.20.	–	HL L 113., 2007.4.30.
Az Európai Parlament és a Tanács 219/2009/EK rendelete	2009.4.20.	–	HL L 87., 2009.3.31.
A Bizottság 1163/2009/EK rendelete	2009.12.21.	–	HL L 314., 2009.12.1.

Az 417/2002/EK rendelet későbbi módosításait és javításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.