Az Európai Unió (EU) egységes engedélyezési rendszert vezet be, amely lehetővé teszi az Unió valamely tagállamában székhellyel rendelkező biztosítóintézeteknek, hogy fióktelepet nyissanak, és a biztosító székhelye szerinti tagállam ellenőrzése mellett a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján tevékenységet végezzenek. A cél az, hogy minden biztosított számára lehetővé tegyék, hogy megtalálja az igényeinek leginkább megfelelő biztosítást.

A Tanács 92/49/EGK irányelve (1992. június 18.) az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a 73/239/EGK irányelv, valamint a 88/357/EGK irányelv módosításáról (harmadik nem életbiztosítási irányelv) [lásd a módosító jogszabályokat].

Ez az irányelv az életbiztosítástól eltérő biztosítástípusokra és a tagállamokban letelepedett vagy ott letelepedni kívánó vállalkozások által önállóan végzett közvetlen, nem életbiztosítási célú biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozik.

A közvetlen biztosítási tevékenységet megkezdeni kívánó vállalkozásoknak hivatalos engedélyért kell folyamodniuk a származási tagállam hatóságaihoz. Ez az engedély feljogosítja a vállalkozást üzleti tevékenység folytatására a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján.

A közvetlen biztosítási tevékenységet végző biztosítóintézeteknek az előírt közjogi formában kell működniük.

A vállalkozásoknak ezenfelül tájékoztatniuk kell az illetékes hatóságokat a részvényesek vagy tagok nevéről.

A biztosítóintézetek pénzügyi felügyelete a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Feladatuk a biztosítóintézet teljes tevékenységének, a vállalkozás fizetőképességi állapotának, valamint a biztosítástechnikai tartalékok képzésének és az ezek fedezetére szolgáló eszközöknek az ellenőrzése. A biztosítóintézetek a maguk részéről kötelesek benyújtani a tagállamoknak azokat a beszámolóikat, amelyek szükségesek a felügyelet ellátásához, a statisztikai dokumentumokkal együtt.

Minden biztosítóintézet köteles a tevékenységei gyakorlását biztosító, megfelelő nagyságú biztosítástechnikai tartalékot képezni. E biztonságtechnikai tartalékokat és kiegyenlítési tartalékokat befektetések és kölcsönök, illetve egyéb eszközök alkotják.

Az illetékes hatóságnak joga van a vállalkozás részére megadott engedélyt visszavonni, ha a vállalkozás:

A letelepedés jogára és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezések

Valamennyi biztosítóintézet jogosult egy másik tagállam területén fióktelepet létesíteni, amennyiben erről értesíti a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságát, és a rendelkezésére bocsát bizonyos információkat, többek között megnevezi a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján végzett tevékenységeket.

A biztosítottat minden esetben tájékoztatni kell arról, hogy annak a biztosítóintézetnek a székhelye, vagy az a fióktelep, amellyel a szerződést kötik, melyik tagállamban található.

Hivatkozások

Jogi aktus	Hatálybalépés	Az átültetés határideje a tagállamokban	Hivatalos Lap
A 92/49/EGK irányelv	1992.7.2.	1993.12.31.	HL L 228., 1992.8.11.

Módosító jogszabályok	Hatálybalépés	Az átültetés határideje a tagállamokban	Hivatalos Lap
A 95/26/EK irányelv	1995.8.7.	1996.7.18.	HL L 168., 1995.7.18.
A 2000/64/EK irányelv	2000.11.17.	2002.11.17.	HL L 290., 2000.11.17.
A 2002/87/EK irányelv	2003.2.11.	2004.8.10.	HL L 35., 2003.2.11.
A 2005/1/EK irányelv	2005.4.13.	2005.5.13.	HL L 79., 2005.3.24.
A 2005/68/EK irányelv	2005.12.10.	2007.12.10.	HL L 323., 2005.12.9.
A 2007/44/EK irányelv	2007.9.21.	2009.3.20.	HL L 247., 2007.9.21.
A 2008/36/EK irányelv	2008.3.21.	–	HL L 81., 2008.3.20.

A 92/49/EGK irányelv későbbi módosításait és helyesbítéseit belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

Az Európai Parlament és a Tanács 2000/26/EK irányelve (2000. május 16.) a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről, valamint a Tanács 73/239/EGK és 88/357/EGK irányelveinek módosításáról (negyedik gépjármű-biztosítási irányelv). E jogszabály célja, hogy fokozott védelmet biztosítson azon valamely tagállamban állandó lakóhellyel rendelkező személyek számára, akik ideiglenes külföldi tartózkodás során, azaz a lakóhelyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban, illetve olyan harmadik országokban bekövetkező közlekedési baleset áldozatául esnek, amelynek nemzeti irodája alkalmazza a zöldkártyarendszert. Az irányelv előírja a kárrendezési eljárás egyszerűsítését, valamint kötelezi a biztosítóintézeteket, hogy valamennyi tagállamban jelöljenek ki egy kárrendezési megbízottat, és hozzanak létre a felelős biztosító meghatározásával megbízott tájékoztatási struktúrákat. Mindemellett az Európai Unió egész területén lehetővé teszi az áldozat közvetlen cselekvési joggal való felruházását, amely jog alapján a károsult kárigényét közvetlenül a károkozó fél biztosítótársaságához nyújthatja be.