A műszaki harmonizáció új megközelítése

E rendelet célja a műszaki harmonizáció új alapokra helyezése az Európai Unión belül kizárólag a termékekre vonatkozó alapvető követelmények harmonizációja és a szabványokra utaló hivatkozások, valamint a kölcsönös elismerés elvének alkalmazása révén annak érdekében, hogy felszámoljuk az áruk szabad mozgása előtt álló műszaki akadályokat.

JOGI AKTUS

A Tanács 85/C 136/01 állásfoglalása (1985. május 7.) a műszaki harmonizáció és a szabványok új megközelítéséről.

ÖSSZEFOGLALÓ

Ezen állásfoglalás fő célja, hogy a bizonyos ágazatokra vagy termékcsaládokra, valamint egyes kockázati típusokra alkalmazandó általános jogszabályi rendelkezések meghatározásával új megközelítést alakítson ki.

Ez az állásfoglalás megállapítja az európai szabványosítási politika több alapvető követelményét:

a tagállamok vállalják, hogy folyamatosan felülvizsgálják a vonatkozó műszaki előírásokat annak érdekében, hogy amennyiben utóbbiak érvényüket vesztik vagy feleslegessé válnak, azokat visszavonják;
a tagállamok gondoskodnak a vizsgálatok eredményeinek kölcsönös elismeréséről, és harmonizált szabályokat határoznak meg a tanúsító szervek működésére vonatkozóan (a kölcsönös elismerés elve);
a tagállamok gyors közösségi konzultációt tartanak, amennyiben a szabályozási javaslatok vagy a nemzeti eljárások veszélyeztetik a belső piac megfelelő működését;
a „szabványhivatkozások” fogalmát ki kell terjeszteni elsősorban az európai, és lehetőség szerint a nemzeti szabványokra is, és a szabványosítás feladatát a termékek műszaki jellemzőinek kialakításaként kell meghatározni (különösen a biztonság és az egészségvédelem területén);
mihamarabb meg kell erősíteni a szabványosítási kapacitást, elsősorban európai szinten;
az európai szabványok elfogadását az európai szabványügyi szervezetek jóváhagyásától kell függővé tenni.

Az új megközelítés általános iránymutatásai

A Tanács négy alapelvet határoz meg:

a jogszabályi harmonizáció azon alapvető biztonsági követelményekre (vagy más közös érdekű követelményekre) korlátozódik, amelyeknek az Európai Unióban forgalomba hozott és ezáltal a szabad mozgás jogát élvező termékeknek meg kell felelniük;
a gyártásra vonatkozó műszaki leírások kidolgozását az ipari szabványosítás területén illetékes szervek végzik, a technológia fejlettségi állapotára is figyelemmel;
ezek a műszaki leírások nem kötelező jellegűek, és továbbra is önkéntes szabványnak minősülnek;
a hatóságok kötelesek elismerni, hogy a harmonizált szabványoknak megfelelően gyártott termékek az irányelvben foglalt alapvető követelmények tekintetében megfelelőségre vonatkozó védelmet élveznek. Amennyiben a gyártó nem e szabványok szerint jár el, köteles bizonyítani, hogy termékei megfelelnek az alapvető követelményeknek.

E rendszer megfelelő működéséhez két feltételnek kell teljesülnie:

a szabványoknak garantálniuk kell a megfelelő termék minőségét;
a hatóságok saját területükön kötelesek gondoskodni a biztonság védelméről (vagy más előírt követelményekről). Ez elengedhetetlen feltétele a tagállamok közötti kölcsönös bizalom megteremtésének.

A Bizottság szabványosítási megbízást ad az európai szabványügyi szervezeteknek. A Bizottság és e szervezetek között létrejövő megállapodások biztosítják az általános iránymutatásoknak megfelelő végrehajtást. Európai szabványok hiányában a nemzeti szabványokat európai szintű eljárás keretében ellenőrzik, amelyet a nemzeti hatóságok felelős vezetőiből álló állandó bizottság segítségével a Bizottság irányít. Védintézkedési eljárásokat írnak elő, amelyek keretében a nemzeti hatóságok kifogást emelhetnek egy termék megfelelőségét vagy egy szabvány minőségét illetően.

Az irányelv hatályát azon átfogó termékcsoportok és/vagy kockázattípusok szerint határozzák meg, amelyekre az irányelvet alkalmazni kell.

Az „új megközelítésről” szóló irányelv ismertetése

A tagállamok saját területükön szavatolják a személyek, a háziállatok és a tulajdon biztonságát. Az erre a védelemre vonatkozó rendelkezéseket össze kell hangolni, hogy lehetővé tegyék az áruk szabad mozgását anélkül, hogy csökkenne a tagállamokban jelenleg biztosított védelem szintje.

Az irányelv hatálya alá tartozó harmonizált európai szabványok elfogadása terén az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) és az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC) rendelkezik hatáskörrel. Egyes sajátos iparágak esetében más, a műszaki leírások kidolgozása terén illetékes európai szervezetek is bevonhatók.

Az érintett termékkínálat és az elkerülendő kockázatok jellegének meghatározása egységes megközelítést kell, hogy biztosítson. Ez nem zárja ki, hogy egyazon termékkategóriához kapcsolódó, de különböző típusú kockázatokra több különböző irányelvet fogadjanak el.

A valamely irányelv hatálya alá tartozó termékek csak akkor hozhatók forgalomba, ha nem veszélyeztetik a személyek, a háziállatok és a tulajdon biztonságát. Az irányelvek általános szabályként teljes körű harmonizációt írnak elő, azaz csak a megfelelő termékek hozhatók forgalomba.

Az irányelvben ismertetni kell azokat a biztonsági követelményeket, amelyeknek az irányelv hatálya alá tartozó termékeknek meg kell felelniük. Ezt kellően pontosan kell megszövegezni ahhoz, hogy a nemzeti jogba történő átültetés után lehetővé tegye végrehajtható kötelezettségek előírását.

Az érintett termék szabad mozgását biztosítják, és az alapvető követelményeknek való megfelelést előzetesen nem ellenőrzik.

A tagállamok megfelelőnek tekintik azokat a termékeket, amelyekhez mellékelték az irányelvben előírt tanúsítási eszközök valamelyikét, és azokat a harmonizált szabványoknak, illetve ezek hiányában a nemzeti szabványoknak megfelelőnek nyilvánítják. Amennyiben egy tagállam úgy ítéli meg, hogy valamely harmonizált szabvány nem tesz eleget az alapvető követelményeknek, a Bizottság az ügyet a szabványokkal és műszaki szabályokkal foglalkozó bizottság elé terjeszti, amely haladéktalanul véleményt nyilvánít. E vélemény alapján a szabványt fenntarthatják, visszavonhatják vagy felülvizsgálhatják.

Amennyiben egy tagállam megállapítja, hogy egy termék veszélyt jelenthet a személyek, háziállatok vagy a tulajdon biztonságára, minden szükséges intézkedést megtesz azért, hogy a szóban forgó terméket visszahívja, vagy megtiltsa annak forgalomba hozatalát. A termék szabad mozgása korlátozható, még akkor is, ha ahhoz mellékelték a megfelelőségi tanúsítványt. Ebben az esetben a tagállam értesíti a Bizottságot erről az intézkedésről, és döntését megindokolja. A Bizottság egyeztetéseket kezd az érintett tagállamokkal, és kikéri az állandó bizottság véleményét. Ha az intézkedést indokoltnak ítéli, a Bizottság tájékoztatja azokat a tagállamokat, amelyekben meg kell tiltatni a szóban forgó termék fogalomba hozatalát.

A szakemberek a következő tanúsítási eszközöket alkalmazhatják:

harmadik fél által kiállított megfelelőségi igazolások vagy megfelelőségi jelölések;
harmadik fél által végzett vizsgálatok eredményei;
a gyártó által kiállított megfelelőségi nyilatkozat, amely felügyeleti rendszerrel együtt is alkalmazható;
az irányelvben esetlegesen meghatározott további tanúsítási eszközök.

A megfelelőségi jelölés vagy igazolás kiállítására felhatalmazott nemzeti szervezeteket a tagállam bejelenti a Bizottságnak és két másik tagállamnak. Feladataikat a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) (EN) (FR) alapelveivel és gyakorlatával összhangban kell ellátniuk. E szervezetek megfelelő működésének biztosításáért a tagállamok felelnek. Amennyiben a biztonsági követelményeknek való megfelelést illetően kételyek merülnek fel, a nemzeti hatóságok kérhetik a gyártót, hogy bocsássa rendelkezésükre a biztonsági vizsgálatokra vonatkozó adatokat. Vita vagy bírósági eljárás esetén a gyártó saját belátása szerint minden megfelelő eszközzel bizonyíthatja a termék megfelelőségét.

Az ágazati irányelvekben megnevezett állandó bizottság tagjai a tagállamok által kijelölt képviselők, akik szükség esetén igénybe vehetik szakértők vagy tanácsadók segítségét. A bizottság feladatai az adott irányelv végrehajtásához kapcsolódnak. A bizottság az esetleges kifogások vitafórumaként szolgál, de nem köteles a szabványok tartalmát teljeskörűen és részletesen megvizsgálni.

Azon területek kiválasztásának feltételei, ahol a szabványokra utaló hivatkozások alkalmazhatók:

mivel csak az alapvető követelményeket kell harmonizálni, lehetővé kell tenni az alapvető követelmények és a gyártási előírások megkülönböztetését;
az érintett területnek szabványosítás tárgyát kell képeznie (vagy a szabályozási igény közösségi szinten egységesen jelentkezik);
az elfogadott irányelvek többsége a gépjárművek, a metrológia és az elektromos készülékek három területét érinti. Az új megközelítésnek tehát elsősorban a többi területre kell összpontosítania;
annak lehetősége, hogy nagyszámú termék szabályozási nehézségeit egyetlen irányelv elfogadásával kezeljük anélkül, hogy ezt az irányelvet gyakorta módosítani és változtatni kellene (a gyakorlati megfontolások és a munkamegtakarítás érdekében). A kiválasztott területeken tehát olyan nagy termékkínálatra van szükség, amelynek egységes jellege lehetővé teszi közös alapvető követelmények meghatározását.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

Az Európai Parlament és a Tanács 98/34/EK irányelve (1998. június 22.) a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról [Hivatalos Lap L 204., 1998.7.21.].

See also