A bűncselekményből származó vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatok

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

2003/577/IB kerethatározat – a biztosítási intézkedést elrendelő határozatok külföldön történő végrehajtása

ÖSSZEFOGLALÓ

MIRŐL SZÓL EZ A KERETHATÁROZAT?

• Ez a kerethatározat megállapítja a büntetőeljárás során valamely uniós ország igazságügyi hatósága által kibocsátott, biztosítási intézkedést elrendelő határozat valamely másik uniós országban történő elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályokat. A rendelet szabályozza továbbá a bizonyítékokkal kapcsolatos biztosítási intézkedéseket.
• A kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló 2006/783/IB kerethatározattal párhuzamosan fejti ki hatását, amely a bűnözők vagyonelkobzását abban az esetben is lehetővé teszi, ha azok fellelhetősége valamely másik uniós országban található.
• 2017 májusától ezt a bizonyítékokkal kapcsolatos biztosítási intézkedésekre kiterjedő kerethatározatot a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatra vonatkozó 2014/41/EU irányelv váltja fel.

FŐBB PONTOK

Mi a biztosítási intézkedést elrendelő határozat?

Igazságügyi hatóság által hozott ideiglenes határozat, amely annak megakadályozására irányul, hogy a bűnözők vagyonukat, dokumentumaikat vagy adataikat a bűncselekmény során elrejthessék, értékesíthessék vagy felhasználhassák.

E kerethatározat a következő célokra kibocsátott, biztosítási intézkedést elrendelő határozatokra alkalmazandó:

• bizonyító tényezők, amelyek a büntetőeljárás során bizonyítékként felhasználhatóak; vagy
• az ezt követő vagyonelkobzást elrendelő határozatok, amelyek tartósan megakadályozzák, hogy az elkövetők szabálysértő magatartásukból előnyt szerezzenek, továbbá megakadályozzák a bűncselekményből származó vagyon tisztára mosását vagy újbóli befektetését, esetlegesen további bűncselekményben történő felhasználását is.

Bűncselekmények

Számos súlyos bűncselekmény esetén nem vizsgálható a cselekmény kettős büntethetősége – azaz az, hogy a bűncselekmény mind a határozatot kibocsátó uniós országban (kibocsátó országban), mind pedig az azt végrehajtó uniós országban (végrehajtó országban) bűncselekménynek minősül-e. A bűncselekmény büntetési tételének felső határát azonban a kibocsátó országban legalább három évig terjedő szabadságvesztésben kell meghatározni. Ezek a súlyos bűncselekmények a következők:

• bűnszervezetben való részvétel,
• terrorizmus,
• korrupció és csalás,
• emberkereskedelem,
• rasszizmus,
• erőszakos közösülés.

Elismerés és végrehajtás

A kibocsátó ország igazságügyi hatósága a végrehajtás elrendelése céljából tanúsítványt továbbít a végrehajtó ország igazságügyi hatóságának. A végrehajtó ország köteles:

• további alaki követelmény nélkül elismerni a határozatot és haladéktalanul megtenni az azonnali végrehajtáshoz szükséges intézkedéseket;
• betartani a kibocsátó ország által meghatározott alaki követelményeket és eljárásokat, feltéve hogy azok nem ellentétesek a végrehajtó ország alapvető jogelveivel.

Az elismerés vagy végrehajtás megtagadása

A végrehajtó ország megtagadhatja a határozat elismerését vagy végrehajtását, amennyiben:

• a tanúsítvány hiányzik, hiányos vagy nyilvánvalóan nem a biztosítási intézkedést elrendelő határozatra vonatkozik;
• a végrehajtó ország joga alapján olyan mentesség vagy kiváltság áll fenn, amelynek következtében a biztosítási intézkedést elrendelő határozat nem végrehajtható;
• a tanúsítványban közölt információ alapján nyilvánvaló, hogy bármely jogsegély sértené azt a jogelvet, amely szerint nem indítható új eljárás, amennyiben ugyanezen tényállás tekintetében már jogerős határozat született;
• a biztosítási intézkedést elrendelő határozat alapjául szolgáló cselekmény a végrehajtó ország joga szerint nem bűncselekmény, kivéve:
  • ha a bűncselekmény a súlyos bűncselekmények jegyzékében szerepel – amelyek tekintetében a végrehajtás automatikus;
  • adó-, vám- és devizaügyekkel kapcsolatos.

A végrehajtás elhalasztása

A határozat elhalasztható, amennyiben:

• végrehajtása hátráltathat egy folyamatban lévő nyomozást;
• az érintett vagyont vagy bizonyítékot büntetőeljárás során már biztosítási intézkedést elrendelő határozat hatálya alá vonták;
• a vagyont a végrehajtó országban folytatott másik eljárás során már biztosítási intézkedést elrendelő határozat hatálya alá vonták. Az ilyen határozat elsőbbséget élvez a büntetőeljárás lefolytatása során későbbi időpontban kibocsátott, biztosítási intézkedést elrendelő nemzeti határozatokkal szemben.

Érdekelt felek

Az uniós országoknak biztosítaniuk kell, hogy a biztosítási intézkedést elrendelő határozat érdekelt felei – a harmadik feleket is beleértve – jogos érdekei védelme céljából felfüggesztő hatállyal nem bíró jogorvoslattal élhessenek.

MIKORTÓL HATÁLYOS E HATÁROZAT?

A határozat 2003. augusztus 2-án lépett hatályba. Az uniós országoknak 2005. augusztus 2-ig kellett átültetni nemzeti jogukba.

HÁTTÉR

Vagyonelkobzás és vagyonbefagyasztás

JOGI AKTUS

A Tanács 2003/577/IB határozata (2003. július 22.) a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról (HL L 196., 2003.8.2., 45–55. o.)

Helyesbítés a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról szóló, 2003. július 22-i 2003/577/IB tanácsi határozathoz (HL L 196., 2003.8.2.) (HL L 374., 2006.12.27., 20. o.)

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Tanács 2006/783/IB kerethatározata (2006. október 6.) a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról (HL L 328., 2006.11.24., 59–78. o.)

A Bizottság jelentése a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról szóló, 2003. július 22-i 2003/577/IB tanácsi kerethatározat 14. cikke alapján (COM(2008) 885 végleges, 2008.12.22.)

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/41/EU irányelve (2014. április 3.) a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról (HL L 130., 2014.5.1., 1–36. o.)

utolsó frissítés 25.01.2016