Az európai uniós jog forrásai

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

MI AZ EURÓPAI UNIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ SZERZŐDÉS 216. ÉS 288. CIKKÉNEK ÉS AZ EURÓPAI UNIÓRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉS 6. CIKKÉNEK CÉLJA?

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 216. cikke meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az Európai Unió (EU) megállapodásokat köthet nem uniós országokkal és nemzetközi szervezetekkel.
Az EUMSZ 288. cikke definiálja az EU által elfogadható jogi aktusok különböző típusait.
Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 6. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy az alapvető jogok az uniós jog általános elveit testesítik meg.

FŐBB PONTOK

Az uniós jognak összesen három forrása van: az elsődleges jog, az uniós jog általános jogi alapelve és a másodlagos jog (részletekért lásd a jogszabályi hierarchiát).

Elsődleges jog

Az elsődleges jog fő forrásai az EU-t létrehozó szerződések: az EUSz, az EUMSZ és az Európai Atomenergia-közösségről (Euratom) szóló szerződés. Ezek a szerződések meghatározzák a hatáskörök megosztását (felhatalmazások) az EU és az uniós tagállamok között, valamint ismertetik az európai intézmények felhatalmazásait. Ezért meghatározzák azt a jogi keretet, amelyen belül az uniós intézményeknek, politikájuk végrehajtása érdekében, dolgozniuk kell.
Az elsődleges jog tartalmazza továbbá a következőket:
- az EU-t módosító szerződések;
- az alapító szerződésekhez és a módosító szerződésekhez csatolt jegyzőkönyvek;
- az egyes országok EU-hoz való csatlakozási szerződései;
- az Alapjogi Charta (a Lisszaboni Szerződés óta – 2009. december).

Az általános jogelvek

Ezek az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítélkezési gyakorlata által kidolgozott íratlan jogforrások lehetnek.
Az uniós jog általános elvei a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból is fakadhatnak. A szerződések az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény által garantált alapvető jogokat kifejezetten az uniós jog általános elveiként nevezik meg.

Másodlagos jog

A másodlagos jog a jogi aktusokat foglalja magában, amelyek két kategóriába sorolhatók:

az EUMSZ 288. cikkében felsoroltak: rendeletek, irányelvek, határozatok, vélemények és ajánlások;
az EUMSZ 288. cikkében fel nem soroltak: atipikus jogi aktusok, például az intézmények eljárási szabályzata és az intézményközi megállapodások.

A nem uniós országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel megkötött nemzetközi megállapodások szintén az uniós jog szerves részét képezik. Ezek elkülönülnek az elsődleges jogtól és a másodlagos jogtól. Az EUB Meryem Demirel kontra Stadt Schwäbisch Gmünd ügyben (12/86.sz. ügy) hozott ítélete szerint ezek közvetlen hatályúak lehetnek, és jogi erejük elsőbbséget élvez a másodlagos joggal szemben, amelynek ezért meg kell felelnie ezeknek. Szabályaik közvetlen hatályúak, ha olyan egyértelmű és pontos kötelezettséget tartalmaznak, amely nem függ semmilyen későbbi intézkedés elfogadásától.

Az uniós jog egyéb forrásai

Ezek többek között a következők:

Az EUB ítélkezési gyakorlata.
Nemzetközi jog – amely az EUB számára gyakran ad ihletet esetjogának fejlesztése során. Az EUB az írott és a szokásjogra hivatkozik.

FŐ DOKUMENTUMOK

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata – Ötödik rész – Az Unió külső tevékenysége – V. cím – Nemzetközi megállapodások – 216. cikk (HL C 202., 2016.6.7., 144. o.).

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata – Hatodik rész – Intézményi és pénzügyi rendelkezések – I. cím – Intézményi rendelkezések – 2. fejezet – Az Unió jogi aktusai, az elfogadásukra vonatkozó eljárások és egyéb rendelkezések – 1. szakasz – Az Unió jogi aktusai – 288. cikk (az EKSz. korábbi 249. cikke) (HL C 202., 2016.6.7., 171–172. o.).

Az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata – I. cím – Közös rendelkezések – 6. cikk (az EUSZ korábbi 6. cikke) (HL C 202., 2016.6.7., 19. o.).

utolsó frissítés 21.04.2022