A legkülső régiókra irányuló eredmények, kihívások és stratégia

A Bizottság pozitív mérleget von a legkülső régiókkal folytatott partnerségi stratégiáról, valamint bemutatja a 2004 óta elért eredményeket és kiegészítő intézkedések bevezetése révén javaslatot tesz a stratégia fő aspektusainak elmélyítésére. A Bizottság emellett párbeszédet folytat az érdekelt felekkel a legkülső régiókat érintő stratégia jövőbeni kilátásairól.

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye (2007. szeptember 12.) az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – „A legkülső régiókra vonatkozó stratégiáról: eredmények és kilátások” [COM(2007) 507 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé]

ÖSSZEFOGLALÓ

A 2004-től 2007-ig terjedő időszak rendkívül jelentős volt a legkülső régiókra irányuló európai stratégia gyakorlatba való átültetése és konkretizálása szempontjából. Újra meghatározták és felülvizsgálták a kulcsfontosságú eszközöket annak érdekében, hogy azok jobban alkalmazkodjanak e régiók valós körülményeihez és kihívásaihoz. Mindezek mellett az Európai Unió politikáit még mindig tovább lehet fejleszteni, többek között a közösségi fellépés összhangjának megerősítése érdekében.

Ez a dokumentum az EU hét legkülső régiójával foglalkozik, amelyek a következők: Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique és Réunion (vagyis Franciaország négy tengerentúli megyéje), a Kanári-szigetek (Spanyolország), az Azori-szigetek és Madeira (Portugália).

A legkülső régiókra irányuló kiegészítő intézkedések

A Bizottság kihangsúlyozza a 2004-es stratégia által biztosított lehetőségek teljes mértékű kihasználásának szükségességét azok fő aspektusának elmélyítésével, valamint kiegészítő intézkedéseknek a gyakorlatba való átültetése révén.

A megközelítési nehézségek és a legkülső régiókra jellemző egyéb sajátos kényszerek hatásának csökkentése a legfontosabb meghatározott prioritások e régiók számára. A Bizottság a következő, a közelmúltban létrehozott eszközök nyújtotta lehetőségek kihasználását javasolja: különleges pénzügyi keret a közlekedés, illetve az új információs és kommunikációs technológiák területén jelentkező többletköltség hatásainak ellensúlyozására, a transzeurópai közlekedési hálózatok (TEN-T), transzeurópai energiahálózatok (TEN-E) és a MARCO POLO II. A Bizottság megállapítja a legkülső régiók sajátos igényeit a távoli elhelyezkedéssel és a szigetjelleggel kapcsolatos támogatási program, a POSEI végrehajtásáról szóló jelentésében.

A legkülső régiók versenyképességének növelése a második olyan célkitűzés, amely a lisszaboni stratégiával összhangban került kialakításra. Ehhez olyan, a régiók helyzetére szabott eszközökre van szükség, mint például a következők:

• a kohéziós politika, különös tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA) és az Európai Szociális Alapra (ESZA);
• a közösségi keretprogramok, mint például a 7. kutatási és technológiai fejlesztési keretprogram (FPRTD), a versenyképességi és innovációs keretprogram és az élethosszig tartó tanulás programja;
• az általános gazdasági érdekű szolgáltatások.

A legkülső területeknek a tágabb szomszédság cselekvési terv megvalósításával történő regionális beilleszkedésének megerősítése a 2004-es stratégia egyik újítása. A 2004-es stratégia célja felerősíteni a legkülső területek és szomszédaik közötti párbeszédet. E prioritási tengely elmélyítése érdekében a Bizottság különféle intézkedéseket javasol, mégpedig:

• a legkülső régiók sajátosságainak figyelembe vétele a gazdasági partnerségi megállapodásokban;
• a pénzügyi eszközök összehangolása;
• a legkülső régiók és a szomszédos harmadik országok közötti tengeri kapcsolatok megerősítése;
• a legkülső régiók és a szomszédos harmadik országok közös részvétele a kutatási hálózatokban és a közösségi keretprogramokban;
• a legkülső régiók sajátosságainak figyelembe vétele a migrációs politikában.

Az utolsó kiemelt prioritási tengely a legkülső régiókat érintő hátrányos hatásokat kiegyenlítő támogatási eszközre vonatkozik. A közösségi politikák reformja lehetővé teszi a legkülső régiók számára, hogy a 2007-től 2013-ig terjedő időszakban olyan pénzügyi támogatásokhoz jussanak, amelyek segítségével ellensúlyozhatják a terület hátrányos helyzetét okozó tényezőket (például a távoli fekvést, a szigetjelleget, kedvezőtlen domborzati és éghajlati viszonyokat, stb.).

Tétek és konzultáció

A Bizottság négy olyan témát emel ki, amelyekben párbeszédet szeretne indítani partnereivel. Ezek átfogó jellegű témák, amelyek a legkülső régiókra irányuló stratégia jövőjére vonatkozóan jelentős következményekkel járnak.

A legkülső régiók földrajzi helyzete és sérülékenysége miatt fontos kérdést jelentenek továbbá az éghajlatváltozás által jelentett kihívások is. A szélsőséges időjárási viszonyok várhatóan megsokszorozódnak és komolyan befolyásolhatják a 2004-es stratégia aspektusait (elérhetőség, versenyképesség és regionális integráció). Éppen ezért a Bizottság felhívja a partnereit, hogy nyilatkozzanak az alábbiakkal kapcsolatban:

• intézkedések, amelyek lehetővé teszik a kibocsátások csökkentését anélkül, hogy hátrányosan érintenék a legkülső régiók megközelíthetőségét, gazdaságát és polgárait;
• hogyan használhatók ki azok a lehetőségek, amelyeket az éghajlatváltozás elleni küzdelem a legkülső régióknak a természeti értékeik folytán nyújt (geotermikus energia, biológiai sokféleség, stb.), annak érdekében, hogy energiamérlegük javuljon versenyképességük fokozódjon;
• hogyan érhetnénk el az energetikai önellátást az energiatakarékossági lehetőségek kihasználásával.

A demográfiai változások és a migrációs áramlás hatással vannak a területrendezési politikára, a munkaerőpiacra, az oktatási és a képzési szükségletekre, illetve a közigazgatásra. A Bizottság az alábbi témákban szeretne párbeszédet kezdeményezni partnereivel:

• hogyan adhatjuk meg a legjobb választ a demográfiai nyomás és a szárazföldi területekre irányuló kivándorlás által előidézett jelentős kihívásokra;
• hogyan tehetjük hatékonyabbá a legális bevándorlók e területeken történő integrációjára irányuló intézkedéseket;
• milyen intézkedéseket lehet hozni, hogy megbirkózzunk a legkülső régiókba irányuló – az e régiók földrajzi elhelyezkedéséből következő – bevándorlást kiváltó okokkal.

A földrajzi és éghajlati hátrányoktól szenvedő legkülső régiók gazdaságában a mezőgazdaság továbbra is kulcsfontosságú. A különféle mezőgazdasági ágazatoknak nyújtott közösségi támogatás a POSEI rendszer szerves része, amely lehetőséget nyújt a legkülső régiók elkövetkezendő mezőgazdasági fejlődésének koherensebb megközelítésére.

A legkülső régiók szerepe az EU tengeri politikájában továbbra is elsődleges stratégiai jellegű kérdés. Ezek a régiók sajátos földrajzi elhelyezkedésűek: az Atlanti- és az Indiai-óceánon, illetve a Karib-tengeren találhatók, így globális tengeri dimenzióval gazdagítják Európát. Bár a legkülső régiók aktívan közreműködtek a jövőbeni EU-s tengeri politikáról rendezett konzultációban, a Bizottság további párbeszédet javasol az alábbi kérdésekben:

• az irányítási eszközök megerősítése: ide tartozik például külön konferenciaszervezés minden egyes medencével kapcsolatban, amelynek célja a különféle tengeri medencékre (a Karib-tengerre, az Indiai-óceán délkeleti részére és Makaronéziára) vonatkozó összehangolt megközelítés kialakítása;
• a különféle gazdasági, illetve kutatási vagy technológiai fejlesztési tevékenységek, mint például a tengeri technológia támogatása és népszerűsítése a területre vonatkozó információ és kommunikáció javításával;
• az illegális halászat elleni harc, az óceánok ellenőrzése, a tengeri környezet megőrzése stb.;
• a legkülső régiók tengerparti zónáinak fenntartható kezelése, és e régiók hozzájárulása Európa fenntartható fejlődéséhez.

Háttér

A legkülső régióknak az EK-Szerződés 299. cikke (2) bekezdésén alapuló különleges jogállása azt eredményezte, hogy az Európai Tanács 2002 júniusi ülésén arra kérte fel a Bizottságot, hogy állítson fel egy stratégiát e régiók számára. A 2004-es Közlemény pedig a válasz erre a felkérésre, amely illeszkedik az európai kohéziós politika reformjának kereteibe. Ez a Közlemény megvonja a stratégia gyakorlatba való átültetésének mérlegét és elindít egy, a partnerek között 2008 márciusáig folytatódó párbeszédet.

Az Európai Tanács 2007. december 14-i ülésén pozitívan fogadta a Bizottság 2007. szeptember 12-i közleményét, és arra kérte fel a Bizottságot, hogy vonja le a folyamatban lévő tárgyalásokból a következtetéseket és tegyen javaslatokat a témában (a tanácsi következtetések 60. bekezdése).

Utolsó frissítés: 08.01.2007