A Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

1920/2006/EK rendelet a Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjáról

MI A RENDELET CÉLJA?

A rendelet felülvizsgálja és hatályon kívül helyezi a 302/93/EGK rendeletet, amely eredetileg létrehozta a Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontját (EMCDDA).

A rendelet kiterjeszti a Központ szerepét az olyan vonatkozásokra, amilyenek a kábítószer-használat új irányai, különös tekintettel a politoxikomán droghasználatraa (amikor illegális kábítószereket legális gyógyszerekkel vagy gyógyászati készítményekkel együtt használnak).

A rendeletet az (EU) 2017/2101 rendelet módosította az új pszichoaktív anyagok* információcsere, riasztási rendszer és kockázatértékelési eljárás tekintetében.

FŐBB PONTOK

A Központ:

Fő célkitűzései:

Kiemelt területek

A Központ a következőkre koncentrál:

Reitox hálózat

Ahhoz, hogy fő feladatát elvégezze, tárgyilagos és összehasonlítható információkat biztosítva a drogokról, a EMCDDA kifejlesztett egy eszközt a nemzeti adatok harmonizált módon történő gyűjtésére, a Reitox hálózat révén.

A Reitox összeköti a nemzeti kábítószer-információs rendszereket, emellett pedig az EMCDDA egyik legfőbb eszköze a kábítószerrel és a kábítószer-függőséggel kapcsolatos adatok és módszertani információk EU–n belüli megosztására.

A Reitox hálózaton keresztül gyűjtött adatokat továbbá a következőkhöz használják fel:

A hálózatban egy kapcsolattartó ponttal rendelkezik minden egyes, az EMCDDA–ban részt vevő uniós ország, valamint egy kapcsolattartó ponttal rendelkezik a Bizottság is.

Megerősített felügyelet és kockázatértékelési eljárás

Az (EU) 2017/2101 rendelet az uniós országoktól megköveteli, hogy nemzeti kapcsolattartó pontjaik és az Europol nemzeti egységei ellássák a Központot az általuk gyűjtött információkkal az új pszichoaktív anyagokról.

Az Europollal együttműködve az EMCDDA összegyűjti, egyezteti, elemzi és értékeli az információkat, és azokat gyorsan megküldi a nemzeti kapcsolattartó pontoknak, az Europol nemzeti egységeinek és a Bizottságnak. Ez biztosítja, hogy mindegyikük a lehető leggyorsabban rendelkezzen a riasztáshoz szükséges minden információval, és a Központ számára is lehetővé teszi, hogy összeállítson egy bevezető jelentést valamely új pszichoaktív anyagról, amelynek kapcsán olyan aggodalmak merülnek fel, hogy egészségügyi vagy társadalmi kockázatokat jelenthet az egész EU-ban.

A bevezető jelentés kézhezvételétől számított 2 héten belül a Bizottság megkérheti a Központot, hogy értékelje azokat a potenciális kockázatokat, amelyeket az új pszichoaktív anyag jelent, és elkészítse a kockázatértékelési jelentést. A Központnak a kockázatértékelési jelentést a Bizottság kérésétől számított 6 héten belül be kell nyújtania. A Központnak a kockázatértékelési jelentést a Bizottság kérésétől számított 6 héten belül be kell nyújtania. A kockázatértékelési eljárás alapján a Bizottság dönti el, hogy ki kell e egészíteni a kábítószer fogalmának meghatározását a 2004/757/IB (Bűncselekmények és alkalmazandó büntetések – kábítószer-kereskedelem) tanácsi kerethatározatban előírt eljárással összhangban az adott új pszichoaktív anyaggal.

Szervezet és működés

Az EU decentralizált ügynökségeinek egyikeként működő Központot 1993 ban alapították Lisszabonban (Portugália); magában foglal egy igazgatóságot, amelynek támogatást nyújt:

A központ szoros kapcsolatokat tart fenn a Reitox hálózat nemzeti kapcsolattartó pontjaival és más partnerszervezetekkel. Feladatait a fő célkitűzéseket egy konkrét időszakra meghatározó stratégiájával összhangban látja el. A 2025 ig szóló stratégia célja, a 2018–2020 as időszakot felölelő programmal együtt, hogy Európa biztonságosabb és egészségesebb legyen. A program a következőkre összpontosít:

A Központ növeli támogatását az alkohol- és egyéb kábítószer-fogyasztási szokásokkal foglalkozó európai iskolai vizsgálat projektben is, és a hároméves időszak során a következőket tervezi:

MIKORTÓL HATÁLYOS A RENDELET?

A rendelet 2007. január 16. óta hatályos. Az 1920/2006/EK rendelet felülvizsgálta a 302/93/EGK rendeletet (és annak később módosításait) és annak helyébe lépett.

HÁTTÉR

További információk a következő oldalon állnak rendelkezésre:

KULCSFOGALMAK

Pszichoaktív anyagok: olyan anyag, amely tiszta formában vagy készítményként nem tartozik az ENSZ – 1972. évi jegyzőkönyvvel módosított – 1961. évi Egységes Kábítószer Egyezményének vagy a pszichotrop anyagokról szóló, 1971. évi ENSZ-egyezménynek a hatálya alá, de hasonló egészségügyi és társadalmi kockázatokat jelenthet, mint az említett egyezmények hatálya alá tartozók. Ezek az anyagok a szervezetbe kerülve az elmét befolyásolják.

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács 1920/2006/EK rendelete (2006. december 12.) a Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjáról (átdolgozott változat) (HL L 376., 2006.12.27., 1–13. o.)

Az 1920/2006/EK rendelet későbbi módosításait belefoglalták az eredeti szövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztatói jellegű.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUM

A Tanács 2004/757/IB kerethatározata (2004. október 25.) a tiltott kábítószer-kereskedelem területén a bűncselekmények tényállási elemeire és a büntetésekre vonatkozó minimumszabályok megállapításáról (HL L 335., 2004.11.11., 8–11. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot

utolsó frissítés 11.01.2019