Gazdasági és monetáris politika

BEVEZETÉS

A Lisszaboni Szerződés megerősíti a Bizottságnak az Európai Unió gazdaságpolitikájában betöltött szerepét. A Bizottság ugyanis nagyobb felügyeleti jogkört szerez annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok tiszteletben tartsák az európai követelményeket.

A Lisszaboni Szerződés ezenfelül javítja az EU gazdasági irányítását, mégpedig az EU monetáris politikájának megerősítésével.

Emlékeztetőül: az EU gazdaságpolitikája előírja a tagállamok gazdaságpolitikájának közelítését a közös célokhoz. Tartalmazza az összes tagállam számára közös monetáris politika fogalommeghatározását is, amelynek fő célkitűzése az árstabilitás fenntartása.

Emellett az euróövezet részét képező tagállamok, azaz amelyek egységes pénznemként elfogadták az eurót, párhuzamosan egy sokkal szélesebb körű és euróspecifikus monetáris politikát is gyakorolnak.

GAZDASÁGPOLITIKA

Az EU gazdaságpolitikája a tagállamok kétféle kötelezettségvállalásán alapul:

• az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokon , amelyek a Tanács által elfogadott ajánlások formájában jelennek meg. Céljuk a tagállamok gazdaságpolitikáinak közös célok körüli harmonizálása;
• a Stabilitási és Növekedés Paktumon , amelynek célja a tagállamok költségvetési hiányának ellenőrzése. A tagállamok kötelesek figyelembe venni az államadósságra és az államháztartási hiányra vonatkozó maximális küszöböket.

Az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások és a költségvetési hiányokra vonatkozó küszöbök figyelembevétele a Bizottság és a Tanács által biztosított felügyelet tárgyát képezi. A Lisszaboni Szerződés megerősíti továbbá a Bizottságnak a szóban forgó felügyelet gyakorlásában betöltött szerepét. A Bizottság a továbbiakban közvetlenül figyelmeztetést intézhet a tagállamokhoz, amennyiben úgy ítéli meg, hogy azok nem tettek eleget a kötelezettségvállalásaiknak. Korábban a Bizottság csak erre irányuló kérelmet nyújthatott be a Tanácsnak.

Amennyiben a Bizottság ilyen figyelmeztetést küld, a Tanács ezt követően a tagállam elleni ajánlást fogadhat el. A Lisszaboni Szerződés e kérdésben két pontosítást vezet be:

• az érintett tagállam ezentúl már nem vehet részt annak az ajánlásnak a megszavazásában, amelynek a címzettje lehet;
• amennyiben az érintett tagállam az euróövezet tagja, csak az euróövezet tagállamai vehetnek részt az esetleges ajánlásra vonatkozó szavazásban.

MONETÁRIS POLITIKA

A Lisszaboni Szerződés nem tartalmaz jelentős változtatásokat a valamennyi tagállamra vonatkozó közös monetáris politika tekintetében.

A fő újítás az Európai Központi Bank (EKB) uniós intézményként történő elismerése.

Emellett az Európai Parlament jogkörei is bővülnek az EKB alapokmányának módosítása tekintetében. Ez a módosítás a továbbiakban a rendes jogalkotási eljárástól függ.

AZ EURÓT HASZNÁLÓ TAGÁLLAMOK EGYEDI MONETÁRIS POLITIKÁJA

Az euróövezet monetáris politikája tekintetében a Lisszaboni Szerződés jelentős változtatásokat vezet be.

A Lisszaboni Szerződés mindenekelőtt megerősíti az Európai Unió kizárólagos hatáskörét az eurót használó tagállamok monetáris politikája területén (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikke).

A Lisszaboni Szerződés először foglalja jogszabályba az eurócsoport létezését. Ez az euróövezet pénzügyminisztereinek informális üléseit jelenti. Az eurócsoport célja az euróövezet növekedésének javítása a tagállamok szorosabb együttműködésének köszönhetően.

Az euróövezet tagállamai ezenkívül döntéshozatali autonómiát szereztek bizonyos, őket közvetlenül érintő intézkedések kapcsán. Ennek megfelelően az Európai Unió működéséről szóló szerződés 136. cikke pontosítja, hogy csak az euróövezet tagállamai vehetnek részt az azon intézkedésekre vonatkozó szavazásokon, amelyeknek a célja:

• az eurót használó tagállamok költségvetési fegyelmének összehangolása és felügyelete;
• az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokkal összeegyeztethető euróspecifikus gazdaságpolitikai iránymutatások kidolgozása.

Végezetül a Lisszaboni Szerződés felajánlja az eurót használó tagállamok számára az euróövezet egységes képviseletének megteremtését a nemzetközi pénzügyi intézményekben. Ezen túlmenően csak az euróövezet tagállamai szavazhatnak az EU által a nemzetközi fórumokon a gazdasági és monetáris unióval összefüggő kérdésekkel kapcsolatban elfogadandó állásfoglalásokról.

Utolsó frissítés: 18.06.2010