A megerősített együttműködés

BEVEZETÉS

A megerősített együttműködést a tagállamok szervezik meg az uniós szakpolitikák keretében. Ez lehetővé teszi a résztvevő államok számára, hogy elmélyültebb együttműködést alakítsanak ki, mint amelyet az adott szakpolitikában a szerződések eredetileg előírnak. A megerősített együttműködésre az Európai Unió keretében kerül sor, uniós intézmények és eljárások útján.

A megerősített együttműködés célja ezért az, hogy a legtörekvőbb tagállamok számára felgyorsítsa az európai integrációt. A lehetőség azonban nyitva marad a többi tagállam előtt is, amelyek utólag kívánnának csatlakozni hozzájuk.

Megerősített együttműködés minden uniós szakpolitika keretében kialakítható, kivéve azok esetében, ahol az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik.

ÁLTALÁNOS ELVEK

A megerősített együttműködésnek erősítenie kell az Unió integrációs folyamatát, és nem sértheti sem a belső piacot, sem az Unió gazdasági és társadalmi kohézióját. A Lisszaboni Szerződés kilenc tagállamban határozza meg a megerősített együttműködés alsó küszöbét.

A megerősített együttműködés a létrehozásakor nyitva áll minden tagállam előtt. Az együttműködés továbbra is nyitott marad, feltéve ha az adott tagállam megfelel a megerősített együttműködés keretében meghozott határozatoknak. A Bizottság és a tagállamok gondoskodnak arról, hogy egy megerősített együttműködés a lehető legtöbb tagállamra kiterjedjen.

A megerősített együttműködés keretében elfogadott jogi aktusok nem képezik az uniós vívmányok szerves részét. Csak a résztvevő tagállamok alkalmazzák őket.

A Tanács és a Bizottság biztosítja a megerősített együttműködés keretében hozott intézkedéseknek az egyéb szakpolitikákkal és uniós intézkedésekkel való koherenciáját.

A Lisszaboni Szerződés lehetővé teszi az „áthidaló klauzulák” alkalmazását a megerősített együttműködés esetében, kivéve a katonai vagy védelmi vonatkozású határozatoknál. Ezek az áthidaló klauzulák lehetővé teszik az egyhangú határozathozatalról a minősített többségre való áttérést, illetve a különleges jogalkotási eljárásról a rendes jogalkotási eljárásra való áttérést.

A MEGERŐSÍTETT EGYÜTTMŰKÖDÉSEK ELINDÍTÁSI ELJÁRÁSA

Ez az eljárás valamennyi megerősített együttműködésre vonatkozik, kivéve azokat, amelyeket a közös kül- és biztonságpolitika keretében hajtanak végre.

Azoknak a tagállamoknak, amelyek megerősített együttműködés létrehozását tervezik, kérelmükkel a Bizottsághoz kell fordulniuk, amely ezt követően javaslatot terjeszt a Tanács elé. A Parlament jóváhagyását követően a Tanács engedélyezheti a megerősített együttműködés létrehozását.

Annak a tagállamnak, amely csatlakozni szeretne egy már fennálló megerősített együttműködéshez, a Bizottsághoz és a Tanácshoz is kérelmet kell benyújtania. Először a Bizottság határoz arról, hogy engedélyezi-e vagy sem a tagállam számára, hogy csatlakozzon a megerősített együttműködéshez. Amennyiben a Bizottság ismételten elutasítja, a tagállam a Tanács elé terjesztheti kérelmét, hogy az határozzon róla.

A KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA (KKBP) ESETÉBEN ALKALMAZANDÓ KÜLÖNLEGES ELJÁRÁS

Az általános eljárással ellentétben a KKBP területén létrejövő megerősített együttműködéshez nem szükséges sem a Bizottság javaslata, sem az Európai Parlament jóváhagyása. Az ilyen együttműködés létrehozásáról alapvetően a Tanács határoz. Ez utóbbi engedélyezi vagy utasítja el az érdekelt tagállamok által kérelmezett megerősített együttműködést. A Tanács egyhangúlag határoz. Ezen túlmenően a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének véleménynyilvánítása szükséges. Ami az Európai Parlamentet illeti, mindössze tájékoztatni kell a kérelemről.

A VÉDELMI TERÜLETEN ALKALMAZANDÓ MEGERŐSÍTETT EGYÜTTMŰKÖDÉS

A Lisszaboni Szerződés háromféle különleges együttműködést hozott létre védelmi területen.

Azok a tagállamok, amelyek élni kívánnak ezzel a lehetőséggel, állandó strukturált együttműködést hozhatnak létre. Ezek a tagállamok vállalják, hogy uniós katonai felszerelési programokban vesznek részt, és harci egységeket biztosítanak az Unió keretében indított missziókhoz. E területen az eljárás igen rugalmas; nincs megkövetelt minimális tagállami létszám, és a Tanács minősített többséggel engedélyezi az állandó strukturált együttműködést.

A tagállamok továbbá részt vehetnek bizonyos, a közös biztonság- és védelempolitikához kapcsolódó missziókban. Ezekről a missziókról az Európai Unióról szóló szerződés 43. cikke rendelkezik. A cikk például humanitárius és békefenntartási feladatokról szól. A tagállamok közötti ilyen jellegű együttműködésről a Tanácsnak egyhangúlag kell határoznia.

Végezetül az új Európai Védelmi Ügynökség együttműködési keretet ajánl fel azoknak a tagállamoknak, amelyek javítani kívánják katonai képességüket. Az Ügynökség minden olyan tagállam számára nyitott, amely részt kíván ebben venni.

GYORSÍTÓ KLAUZULA BÜNTETŐ- ÉS RENDŐRSÉGI ÜGYEKBEN

A Lisszaboni Szerződés megkönnyíti a megerősített együttműködés igénybevételét a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén. Az elindítási eljárás tehát megengedőbb, ha egy tagállam működésbe hozza a „vészféket” ahhoz, hogy ellenezze egy jogi aktus elfogadását ezen a területen. Ebben az esetben az adott jogszabálytervezet alapján hivatalból létrejön egy megerősített együttműködés, ha legalább kilenc tagállam részt vesz abban. Ez a „gyorsítónak” nevezett klauzula ezáltal kompenzálja a „fékező” klauzulát.

Ezenkívül két másik gyorsító klauzula is létrejött az Európai Ügyészség felállításához, valamint a rendőrségi együttműködéshez. Mindkét esetben legalább kilenc tagállam hozhat létre megerősített együttműködést. Az ilyen jellegű együttműködés engedélyezéséhez nem szükséges tehát sem a Bizottság javaslata, sem a Tanácson belüli szavazás.

ÁTTEKINTŐ TÁBLÁZAT

Utolsó frissítés: 15.03.2010