A minősített többségi szavazás és a rendes jogalkotási eljárás
ÖSSZEFOGLALÓ
A Lisszaboni Szerződés célja az Európai Unió (EU) döntéshozatali folyamatának korszerűsítése és javítása az immáron 28 tagországot felölelő EU-ban. A Szerződés kiterjeszti az Európai Unió Tanácsán belül a minősített többségi szavazást és azokat a területeket, amelyeken az Európai Parlament a Tanáccsal azonos feltételek mellett jár el a Bizottság javaslata alapján a jogalkotási aktusok (rendeletek, irányelvek és határozatok) elfogadása tekintetében (rendes jogalkotási eljárás).
A MINŐSÍTETT TÖBBSÉGI SZAVAZÁS HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ÚJ SZAKPOLITIKAI TERÜLETEK
Az EU Tanácsán belül a minősített többségi szavazás jelenleg a szavazás leggyakoribb formája, a legtöbb határozathozatal ily módon történik. A Lisszaboni Szerződéssel az egyhangúságot számos új területen felváltja a minősített többség, e területek nevezetesen a következők:
— |
a külső határok ellenőrzésével, a menekültüggyel és a bevándorlással kapcsolatos intézkedések;
|
— |
a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés és büntetőjogi harmonizáció például a bűncselekmények és szankciók – a különösen súlyos bűncselekmények (például terrorizmus, emberkereskedelem, nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása, kábítószer-kereskedelem, pénzmosás) esetén történő – meghatározása tekintetében;
|
— |
— |
az európai szellemi tulajdonjogok létrehozása a szellemi tulajdonjogok uniós szintű egységes védelmének biztosítása érdekében;
|
— |
— |
az energia;
|
— |
— |
a sport és a kultúra előmozdítását szolgáló intézkedések;
|
— |
az uniós kereskedelempolitika egyes aspektusai (azaz a kulturális és audiovizuális szolgáltatások, a szociális, oktatási és egészségügyi szolgáltatások területén, valamint a belső szabályok elfogadása tekintetében).
|
Az egyhangúság azonban továbbra is főszabályként alkalmazandó a következő érzékeny területeken:
— |
az uniós többéves pénzügyi keret elfogadása;
|
— |
az adóharmonizáció (közvetlen adók);
|
— |
a szociális biztonság és szociális védelem;
|
— |
a családi jog határokon átnyúló aspektusai;
|
— |
Ezen túlmenően az újabb országok EU-hoz való csatlakozásához, valamint a Szerződések módosításához is valamennyi uniós ország hozzájárulására van szükség.
A RENDES JOGALKOTÁSI ELJÁRÁS FOKOZOTTABB ALKALMAZÁSA
A Lisszaboni Szerződés további 40 jogalappal (olyan szakpolitikai területekkel, amelyek jogalapját a Szerződés cikkei képezik) egészíti ki a – korábban együttdöntési eljárásként ismert – rendes jogalkotási eljárás alkalmazási körét különösen az igazságszolgáltatás, a szabadság és a biztonság, továbbá a mezőgazdaság területén. Ez az eljárás vonatkozik jelenleg a legtöbb olyan területre, amelyek során az EU Tanácsa minősített többséggel határoz.
Módosítások
A minősített többség hatályának kiterjesztése tekintetében is bizonyos módosítások történtek, különösen a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén (az Európai Unió működéséről szóló szerződés – EUMSZ – 82. és 83. cikke), valamint a migráns munkavállalók szociális védelme tekintetében (az EUMSZ 48. cikke).
A Lisszaboni Szerződés ezeken a területeken a „vészfék” klauzulát vezeti be, amely lehetővé teszi a rendes jogalkotási eljárástól való eltérést, amennyiben valamely ország úgy ítéli meg, hogy a szociális biztonsági rendszerének vagy büntető igazságszolgáltatási rendszerének alapvető elveit az esetlegesen elfogadásra kerülő jogszabály veszélyezteti.
A Lisszaboni Szerződés továbbá bevezette az áthidaló klauzulát („passerelle” klauzulát), amely egy adott területet érintő jogalkotási aktus tekintetében az egyhangú szavazás helyett a minősített többségi szavazással történő elfogadást teszi lehetővé.
További információk találhatók:
— |
— |
utolsó frissítés 24.11.2015