A minősített többségi szavazás és a rendes jogalkotási eljárás

ÖSSZEFOGLALÓ

A Lisszaboni Szerződés célja az Európai Unió (EU) döntéshozatali folyamatának korszerűsítése és javítása az immáron 28 tagországot felölelő EU-ban. A Szerződés kiterjeszti az Európai Unió Tanácsán belül a minősített többségi szavazást és azokat a területeket, amelyeken az Európai Parlament a Tanáccsal azonos feltételek mellett jár el a Bizottság javaslata alapján a jogalkotási aktusok (rendeletek, irányelvek és határozatok) elfogadása tekintetében (rendes jogalkotási eljárás).

A MINŐSÍTETT TÖBBSÉGI SZAVAZÁS HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ÚJ SZAKPOLITIKAI TERÜLETEK

Az EU Tanácsán belül a minősített többségi szavazás jelenleg a szavazás leggyakoribb formája, a legtöbb határozathozatal ily módon történik. A Lisszaboni Szerződéssel az egyhangúságot számos új területen felváltja a minősített többség, e területek nevezetesen a következők:

—	a külső határok ellenőrzésével, a menekültüggyel és a bevándorlással kapcsolatos intézkedések;

—

a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés és büntetőjogi harmonizáció például a bűncselekmények és szankciók – a különösen súlyos bűncselekmények (például terrorizmus, emberkereskedelem, nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása, kábítószer-kereskedelem, pénzmosás) esetén történő – meghatározása tekintetében;

—	a rendőrségi együttműködés;

—	az európai szellemi tulajdonjogok létrehozása a szellemi tulajdonjogok uniós szintű egységes védelmének biztosítása érdekében;

—	az Európai Kutatási Térség és az Európai űrpolitika;

—	az energia;

—	a humanitárius segítségnyújtás;

—	a sport és a kultúra előmozdítását szolgáló intézkedések;

—	az uniós kereskedelempolitika egyes aspektusai (azaz a kulturális és audiovizuális szolgáltatások, a szociális, oktatási és egészségügyi szolgáltatások területén, valamint a belső szabályok elfogadása tekintetében).

Az egyhangúság azonban továbbra is főszabályként alkalmazandó a következő érzékeny területeken:

—	az uniós többéves pénzügyi keret elfogadása;

—	az adóharmonizáció (közvetlen adók);

—	a szociális biztonság és szociális védelem;

—	a családi jog határokon átnyúló aspektusai;

—	a kül- és biztonságpolitika.

Ezen túlmenően az újabb országok EU-hoz való csatlakozásához, valamint a Szerződések módosításához is valamennyi uniós ország hozzájárulására van szükség.

A RENDES JOGALKOTÁSI ELJÁRÁS FOKOZOTTABB ALKALMAZÁSA

A Lisszaboni Szerződés további 40 jogalappal (olyan szakpolitikai területekkel, amelyek jogalapját a Szerződés cikkei képezik) egészíti ki a – korábban együttdöntési eljárásként ismert – rendes jogalkotási eljárás alkalmazási körét különösen az igazságszolgáltatás, a szabadság és a biztonság, továbbá a mezőgazdaság területén. Ez az eljárás vonatkozik jelenleg a legtöbb olyan területre, amelyek során az EU Tanácsa minősített többséggel határoz.

Módosítások

A minősített többség hatályának kiterjesztése tekintetében is bizonyos módosítások történtek, különösen a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén (az Európai Unió működéséről szóló szerződés – EUMSZ – 82. és 83. cikke), valamint a migráns munkavállalók szociális védelme tekintetében (az EUMSZ 48. cikke).

A Lisszaboni Szerződés ezeken a területeken a „vészfék” klauzulát vezeti be, amely lehetővé teszi a rendes jogalkotási eljárástól való eltérést, amennyiben valamely ország úgy ítéli meg, hogy a szociális biztonsági rendszerének vagy büntető igazságszolgáltatási rendszerének alapvető elveit az esetlegesen elfogadásra kerülő jogszabály veszélyezteti.

A Lisszaboni Szerződés továbbá bevezette az áthidaló klauzulát („passerelle” klauzulát), amely egy adott területet érintő jogalkotási aktus tekintetében az egyhangú szavazás helyett a minősített többségi szavazással történő elfogadást teszi lehetővé.

További információk találhatók:

—	Az uniós jogról az Európai Unió portálján;

—	a szavazási rendszerről az EU Tanácsának oldalán.

utolsó frissítés 24.11.2015