Az Európai Unió Tanácsa

BEVEZETÉS

Az Európai Unió Tanácsának szerepe nem változott: az Európai Parlamenttel közösen ellátja a jogalkotási és költségvetési feladatokat, és politikameghatározási és koordinatív feladatokat is végez. A Lisszaboni Szerződés ezzel szemben jelentős változtatásokat vezet be a Tanács munkaszervezése és belső szervezete tekintetében.

Az Amszterdami és Nizzai Szerződés nagymértékben megváltoztatta a Tanács szavazási rendszerét, hogy az lépést tudjon tartani az Európai Unió (EU) sorozatos bővítésével. A szavazatok súlyozásának rendszerét eltörölték, és új, kettős többségi rendszerrel helyettesítették. A Lisszaboni Szerződés ezenkívül javítja a testület átláthatóságát azáltal, hogy a Tanács formációival és elnökségével kapcsolatos rendelkezéseket fogalmaz meg.

A MINŐSÍTETT TÖBBSÉG ÚJ MEGHATÁROZÁSA

Alapvetően megváltozott a Tanácson belüli döntéshozatali eljárás. Az előző módosító szerződések a szavazatok súlyozásán alapuló rendszert vezettek be. Az egyes tagállamok demográfiai súlyuk függvényében rendelkeztek bizonyos számú szavazattal. A határozatokat csak akkor fogadták el, ha azokat a tagállamok többsége egy bizonyos küszöböt meghaladó számú szavazattal támogatta. 2007. január 1. óta így akkor érték el a minősített többséget, ha legalább 14 tagállam az összesen 345 szavazatból legalább 255 igen szavazatot adott le. A Tanácsban a szavazatok súlyozása a kis tagállamok képviseletének kedvezett a nagyobbakkal szemben, ezért sok és hosszas vita övezte.

A Lisszaboni Szerződés leegyszerűsíti a rendszert, hogy növelje annak hatékonyságát. Eltörli a szavazatok súlyozását, és kettős többségi rendszert vezet be a határozatok elfogadásához. Ezentúl akkor érik el a minősített többséget, ha legalább a tagállamok 55%-a támogatja a javaslatot, és azok legalább az EU népességének 65%-át képviselik. Ha a Tanács nem a Bizottság javaslata alapján dönt, akkor a minősített többségnek szintén a népesség 65%-át, azonban a tagállamok legalább 72%-át kell képviselnie. Ez a rendszer tehát minden tagállamnak beleszólást biztosít a döntésekbe, miközben figyelembe veszi azok demográfiai súlyát. A Lisszaboni Szerződés ezenkívül rendelkezik a „blokkoló kisebbség” lehetőségéről is, amelyhez az EU népességének legalább 35%-át képviselő legalább négy tagállam szükséges.

Ezt az új minősített többségi szavazási rendszert 2014. november 1-től kell alkalmazni. 2017. március 31-ig azonban eseti alapon bármely tagállam kérheti, hogy egy-egy döntést a 2014. november 1. előtt hatályos szabályok szerint (azaz a Nizzai Szerződésben meghatározott minősített többség elve alapján) hozzanak meg.

A tagállamok ezenfelül kérhetik a Lisszaboni Szerződés 7. nyilatkozatában foglalt „joanninai-kompromisszum” alkalmazását. Ez a rendelkezés abban az esetben is lehetővé teszi a tagállamok egy csoportja számára, hogy valamely szöveggel szembeni ellenkezését érvényre juttassa, ha a csoport létszáma nem elegendő a blokkoló kisebbség létrehozásához. Ebben az esetben a tagállamok csoportjának jeleznie kell a Tanácsnak, hogy ellenzik valamely aktus elfogadását. A Tanácsnak ekkor minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy kielégítő megoldást találjon a tagállamok csoportja által felvetett aggodalmakat illetően. A Tanács ilyen irányú döntésének ésszerű határidőn belül és az uniós jog által meghatározott kötelező határidők sérelme nélkül kell megszületnie. A „joanninai-kompromisszum” tehát mindenekelőtt egy politikai kompromisszum, amelyben megnyilvánul a Tanács azon szándéka, hogy a fontos kérdésekben a lehető legtöbb tagállam számára kielégítő megállapodást sikerüljön elérni.

Az Amszterdami és a Nizzai Szerződés nagymértékben kiterjesztette a minősített többségi szavazás alkalmazási körét. A Lisszaboni Szerződés megerősíti ezt a tendenciát. A Tanács ezentúl csak azokban az esetekben nem minősített többséggel szavaz, amelyeket illetően a Szerződések más eljárást írnak elő. Konkrét példákkal élve, a minősített többségi szavazást számos olyan új területre terjesztették ki, mint a közös menekültpolitika, a kultúra vagy a sport.

A TANÁCSI FORMÁCIÓK

Az átláthatóság biztosítása érdekében a Lisszaboni Szerződés pontosítja és egyértelműsíti a Tanács működését. A Tanács különféle formációkban ülésezik, amelyekben a tagállamok illetékes miniszterei gyűlnek össze. Ezt a gyakorlatot immár az Európai Unióról szóló szerződés is rögzíti. A Szerződés két tanácsi formációra tesz kifejezett utalást:

• az Általános Ügyek Tanácsa gondoskodik a Tanács különböző formációiban folyó munka összhangjáról és az Európai Tanács üléseinek előkészítéséről;
• a Külügyek Tanácsa kidolgozza az Európai Unió külpolitikáját.

Az Európai Tanács minősített többséggel fogadja el a többi tanácsi formáció listáját.

A Lisszaboni Szerződés növeli a tanácsi döntéshozatal átláthatóságát is. Az Európai Parlamenthez hasonlóan immár a Tanács ülései is nyilvánosak, amikor azokon jogalkotási aktus tervezetéről tanácskoznak vagy szavaznak.

A KÜLÖNFÉLE TANÁCSI FORMÁCIÓK ELNÖKSÉGE

A Tanács különböző formációinak elnökségét a tagállami képviselők látják el egy egyenjogúságon alapuló rotációs rendszer szerint. Ez alól kivételt képez a Külügyek Tanácsa, mert annak elnökségét az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője látja el. A Tanács elnökségének gyakorlására vonatkozó feltételeket részletesebben a 2009/881/EU európai tanácsi határozat állapítja meg.

ÁTTEKINTŐ TÁBLÁZAT

Utolsó frissítés: 24.12.2009