A.

E közlemény kiadása az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (a továbbiakban: EGT-megállapodás) és az EFTA-államok közötti, Felügyeleti Hatóság és Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás (a továbbiakban: felügyeleti és bírósági megállapodás) szabályai szerint történik.

B.

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) közleményt adott ki „Iránymutatás az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikkének a technológiaátadási megállapodásokra történő alkalmazásáról” címmel (1). Ez a kötelező erővel nem bíró jogi aktus a technológiaátadási megállapodásoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 101. cikke alapján történő értékelése során a Bizottság által követett elveket határozza meg.

C.

Az EFTA Felügyeleti Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) úgy véli, hogy a bizottsági iránymutatás EGT-vonatkozású. Az azonos versenyfeltételek fenntartása, valamint az EGT versenyszabályainak az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) egész területén megvalósuló egységes alkalmazása érdekében a Hatóság a felügyeleti és bírósági megállapodás 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja által ráruházott hatáskörnél fogva elfogadta e közleményt. A Hatóság – a vonatkozó EGT-szabályok konkrét esetre történő alkalmazásakor – az e közleményben megállapított elveket és szabályokat szándékozik követni.

D.

Ez a közlemény megállapítja különösen a technológiaátadási megállapodásoknak az EGT-megállapodás 53. cikke alapján történő értékelésére vonatkozó elveket, és útmutatást nyújt azok alkalmazásához.

E.

Ez a közlemény azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben az EGT-megállapodás 56. cikke értelmében a Hatóság az illetékes felügyeleti hatóság.

F.

Ez a közlemény az EGT-megállapodás 53. cikkének a technológiaátadási megállapodásokra történő alkalmazásáról szóló korábbi, 2005. évi hatósági közlemény (2) helyébe lép.

1.

2.

2.1.

2.2.

2.3.

2.4.

3.

3.1.

3.2.

3.2.1.

3.2.2.

3.2.3.

3.2.4.

3.2.5.

3.2.6.

3.2.6.1.

3.2.6.2.

3.3.

3.4.

3.4.1.

3.4.2.

3.4.3.

3.5.

3.6.

3.6.1.

3.6.2.

4.

4.1.

4.1.1.

4.1.2.

4.1.3.

4.2.

4.2.1.

4.2.2.

4.2.2.1.

4.2.2.2.

4.2.3.

4.2.4.

4.2.5.

4.2.6.

4.2.7.

4.3.

4.4.

4.4.1.

4.4.2.

(1)

Ez az iránymutatás a technológiaátadási (technológiatranszfer-)megállapodásoknak az EGT-megállapodás 53. cikke (a továbbiakban: 53. cikk) alapján történő értékelésének elveit határozza meg. A technológiaátadási megállapodások technológiai jogok hasznosításának engedélyezésére (licenciába adására) vonatkoznak; e megállapodással a hasznosítást engedélyező (licenciaadó) engedélyezi, hogy a hasznosításba vevő (engedélyes, licenciavevő) a hasznosítási engedély (licenc) tárgyát képező technológiai jogokat áruk vagy szolgáltatások előállítása céljából hasznosítsa, az EGT-megállapodás XIV. mellékletének 5. pontjában említett jogi aktus (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének a technológiaátadási megállapodások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2014. március 21-i 316/2014/EU bizottsági rendelet; a továbbiakban: ttm-rendelet) (3) 1. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározottak szerint.

(2)

Ezen iránymutatás célja, hogy útmutatást adjon a ttm-rendelet alkalmazásával, valamint az 53. cikknek a ttm-rendelet hatálya alá nem tartozó technológiaátadási megállapodásokra történő alkalmazásával kapcsolatban. A ttm-rendelet és az iránymutatás nem érinti az EGT-megállapodás 54. cikkének (a továbbiakban: 54. cikk) a technológiaátadási megállapodásokra történő esetleges párhuzamos alkalmazását (4).

(3)

Az ezen iránymutatásban foglalt előírásokat az adott ügy egyedi körülményeire figyelemmel kell alkalmazni. Ez kizárja a mechanikus alkalmazást. Minden egyes ügyet a tényállásának megfelelően kell értékelni, ezen iránymutatást pedig ésszerűen és rugalmasan kell alkalmazni. A megadott példák szemléltetésre szolgálnak, és nem tekintendők teljes körűnek. A Hatóság folyamatosan ellenőrizni fogja a ttm-rendeletnek és az iránymutatásnak a felügyeleti és bírósági megállapodás 4. jegyzőkönyve (a továbbiakban: 4. jegyzőkönyv) II. fejezetével létrehozott végrehajtási rendszerben (5) történő működését, és megfontolja, hogy szükséges-e változtatásokat végezni.

(4)

Ezen iránymutatás nem érinti az 53. cikknek és a ttm-rendeletnek az EFTA-Bíróság, a Bíróság és a Törvényszék általi esetleges értelmezéseit.

(5)

Az 53. cikknek egészében az a célja, hogy a fogyasztók jólétének és a források hatékony elosztásának előmozdítása céljából védje a piaci versenyt. Az 53. cikk (1) bekezdése megtilt minden olyan vállalkozások közötti megállapodást és összehangolt magatartást, valamint vállalkozások társulásai által hozott döntést (6), amely hatással lehet a szerződő felek (a továbbiakban: EGT-államok) közötti kereskedelemre (7), és amelynek célja vagy hatása a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása (8). Az 53. cikk (3) bekezdése e szabály alóli kivételként úgy rendelkezik, hogy az 53. cikk (1) bekezdésében szereplő tilalmat alkalmazhatatlannak lehet nyilvánítani vállalkozások közötti olyan megállapodások esetében, amelyek hozzájárulnak az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, ugyanakkor lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését a belőlük eredő előnyből, anélkül, hogy az érintett vállalkozásokra olyan korlátozásokat rónának, amelyek e célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek, illetve lehetővé tennék ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt.

(6)

A szellemi tulajdonra vonatkozó jogszabályok kizárólagos jogokat ruháznak a szabadalmak, szerzői jogok, formatervezési mintaoltalmi jogok, védjegyek és jogi védelemben részesülő más jogok jogosultjaira. A szellemi tulajdon jogosultja a szellemi tulajdonra vonatkozó jogszabályok alapján jogosult megtiltani szellemi tulajdona engedély nélküli felhasználását és annak – például – harmadik felek részére licenciaadás útján történő hasznosítását. Amennyiben a szellemitulajdon-jogot magában foglaló terméket – az előadói jogok (9) kivételével – az EGT-n belül a jogosult, vagy az ő engedélyével más személy forgalomba hozta, a szellemitulajdon-jog az EGT egész területén (így az EFTA-államokban is) kimerül abban az értelemben, hogy a jogosult azt többé nem használhatja fel a termék értékesítésének ellenőrzésére (EGT-beli jogkimerülés elve) (10). A jogosult a szellemi tulajdonra vonatkozó jogszabályok alapján nem jogosult a hasznosításba vevőt vagy a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékek vásárlóit megakadályozni az ilyen termékek értékesítésében. Az EGT-beli jogkimerülés elve összhangban áll a szellemitulajdon-jogok alapvető feladatával, ami azon jog megadását jelenti a jogosult számára, hogy kizárhassa szellemi tulajdonának mások által, engedélye nélkül történő hasznosítását.

(7)

Az a tény, hogy a szellemi tulajdonra vonatkozó jogszabályok kizárólagos hasznosítási jogot biztosítanak, nem jelenti azt, hogy a szellemitulajdon-jogok mentesülnének a versenyjog beavatkozása alól. Az 53. cikk különösen alkalmazandó azokra a megállapodásokra, amelyekben a jogosult más vállalkozásnak engedélyezi szellemitulajdon-jogainak hasznosítását (11). Az említett tény nem jelenti azt sem, hogy eleve összeütközés lenne a szellemitulajdon-jogok és az EGT-beli versenyszabályok között. A kétféle jogi szabályozás alapvető célja valójában azonos: a fogyasztói jólét, valamint a források hatékony elosztásának előmozdítása. Az innováció a versenyre épülő nyílt piacgazdaság alapvető jelentőségű, dinamikus eleme. A szellemitulajdon-jogok elősegítik a dinamikus versenyt azáltal, hogy a vállalkozásokat új vagy továbbfejlesztett termékek és folyamatok kialakításába történő beruházásra ösztönzik. Ugyanezt teszi a verseny azáltal, hogy innovációs nyomást gyakorol a vállalkozásokra. Ezért a szellemitulajdon-jogok és a verseny is szükséges az innováció előmozdításához, valamint versenyképes kiaknázásának biztosításához.

(8)

A hasznosítási megállapodásoknak (licenciaszerződéseknek) az 53. cikk alapján történő értékelésekor szem előtt kell tartani azt, hogy a szellemitulajdon-jogok létesítése gyakran jelentős beruházással jár, és ez gyakran kockázatos törekvés. A dinamikus verseny csökkentésének elkerülése és az innovációs ösztönzés fenntartása érdekében az újítót nem szabad indokolatlanul korlátozni az értékesnek bizonyuló szellemi tulajdonjogok hasznosításában. Ezen okok miatt az újító számára meg kell adni a szabadságot, hogy olyan megfelelő díjazást kérjen a sikeres projektekért, amely elegendő a beruházási ösztönzők fenntartásához, figyelembe véve a sikertelen projekteket is. A technológiai jogok hasznosításának engedélyezése azt is igényelheti a hasznosításba vevőtől, hogy jelentős kötött beruházást eszközöljön a licenc tárgyát képező technológiába és az annak hasznosításához szükséges termelőeszközökbe (vagyis az adott tevékenységi területről való kilépést követően a hasznosításba vevő nem használhatja fel más tevékenységekhez a beruházást, illetve csak jelentős veszteséggel értékesítheti azt). Az 53. cikk nem alkalmazható a felek által eszközölt ilyen előzetes beruházások és az azokhoz kapcsolódó kockázatok figyelembevétele nélkül. A felek kockázata és a vállalandó kötött beruházás így oda is vezethet, hogy a megállapodás a beruházás megtérüléséhez szükséges időre – az esettől függően – kikerül az 53. cikk (1) bekezdésének hatálya alól, vagy megfelel az 53. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek.

(9)

A hasznosítási megállapodásoknak az 53. cikk alapján történő értékelésekor a létező elemzési keret elegendően rugalmas a technológiai jogok hasznosításának engedélyezéséhez kapcsolódó dinamikus vonatkozások megfelelő figyelembevételéhez. Nincs olyan vélelem, miszerint a szellemitulajdon-jogok és a hasznosítási megállapodások önmagukban véve versenyjogi aggályokat vetnének fel. A legtöbb hasznosítási megállapodás nem korlátozza a versenyt, és versenytámogató hatékonyságnövekedéssel jár. Valójában a hasznosítás engedélyezése önmagában véve támogatja a versenyt, mivel a technológia terjesztéséhez vezet, és előmozdítja a hasznosítást engedélyező és a hasznosításba vevő(k) által végzett innovációt. Ezen túlmenően még a versenyt valóban korlátozó hasznosítási megállapodások is gyakran járhatnak versenytámogató hatékonyságnövekedéssel, amelyet az 53. cikk (3) bekezdése alapján kell megítélni és szembeállítani a versenyre gyakorolt kedvezőtlen hatásokkal (12). A hasznosítási megállapodások nagy többsége ezért összeegyeztethető az 53. cikkel.

(10)

Az 53. cikk (1) bekezdése tiltja azokat a megállapodásokat, amelyek célja vagy hatása a verseny korlátozása. Az 53. cikk (1) bekezdése vonatkozik a megállapodás felei közötti verseny korlátozására, valamint bármelyik fél és harmadik felek közötti verseny korlátozására is.

(11)

Annak értékeléséhez, hogy egy hasznosítási megállapodás korlátozza-e a versenyt, azt kell megvizsgálni, hogy a verseny miként alakulna az állítólagos versenykorlátozó megállapodás hiányában (13). Ezen értékelés elvégzéséhez figyelembe kell venni a megállapodásnak a technológiák közötti (azaz a versengő technológiákat használó vállalkozások közötti) és a technológián belüli (azaz az azonos technológiát alkalmazó vállalkozások közötti) versenyre gyakorolt valószínű hatását (14). Az 53. cikk (1) bekezdése mind a technológiák közötti, mind a technológián belüli verseny korlátozását tiltja. Ezért szükséges annak értékelése, hogy a megállapodás ténylegesen vagy valószínűen milyen mértékben érinti a piaci verseny e két vonatkozását.

(12)

A következő két kérdés hasznos keretet nyújt ezen értékelés elvégzéséhez. Az első kérdés a megállapodás technológiák közötti versenyre gyakorolt hatásához, míg a második kérdés a megállapodás technológián belüli versenyre gyakorolt hatásához kapcsolódik. Mivel a korlátozások alkalmasak lehetnek a technológiák közötti és technológián belüli verseny egyidejű korlátozására is, szükséges lehet a korlátozásnak az a) és a b) pontban szereplő két kérdésre figyelemmel történő elemzése annak megállapítása előtt, hogy a verseny az 53. cikk (1) bekezdése szerint korlátozott-e:

(13)

Az ezen iránymutatás 12. pontjában meghatározott elemzési keret alkalmazásakor figyelembe kell venni, hogy az 53. cikk (1) bekezdése megkülönbözteti egymástól azokat a megállapodásokat, amelyeknek célja a verseny korlátozása, és azokat, amelyeknek hatása a verseny korlátozása. Az 53. cikk (1) bekezdése csak akkor tiltja a megállapodást vagy a szerződéses korlátozást, ha annak célja vagy hatása a technológiák közötti és/vagy a technológián belüli verseny korlátozása.

(14)

A verseny cél szerinti korlátozásai azok, amelyek alapvető jellegüknél fogva korlátozzák a versenyt. Ezek azok a korlátozások, amelyek esetében – az EGT-beli versenyszabályok által követett célkitűzésekre figyelemmel – olyan magas a versenyre gyakorolt kedvezőtlen hatások valószínűsége, hogy az 53. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában nem szükséges semmilyen tényleges versenyellenes hatást kimutatni (17). Ezen túlmenően a cél szerinti korlátozások esetében valószínűtlen az 53. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételek teljesülése. Számos tényező figyelmet kap annak értékelésekor, hogy egy megállapodásnak célja-e a verseny korlátozása vagy sem. E tényezők közé tartozik különösen a megállapodás tartalma és objektív céljai. Szükséges lehet a megállapodás (jövőbeli) alkalmazási összefüggéseinek vagy a szerződő felek tényleges piaci magatartásának vagy viselkedésének figyelembevétele is (18). Más szóval: a megállapodás mögött húzódó tényállás, valamint a megállapodás alkalmazásával kapcsolatos konkrét körülmények vizsgálata is szükséges lehet az arra vonatkozó következtetés levonása előtt, hogy egy adott korlátozás a verseny cél szerinti korlátozását jelenti-e. A megállapodás tényleges végrehatásának módja is feltárhat cél szerinti korlátozást, még akkor is, ha a formális megállapodás nem tartalmaz erre irányuló kifejezett rendelkezést. A felek versenykorlátozásra irányuló szubjektív szándékának bizonyítása lényeges tényező, de nem szükséges feltétel. Egy megállapodás akkor is versenykorlátozó célúnak tekinthető, ha nem a versenykorlátozás az egyetlen célja, hanem más, jogszerű céljai is vannak (19). A hasznosítási megállapodások vonatkozásában a Hatóság úgy ítéli meg, hogy a ttm-rendelet 4. cikkében szereplő különösen súlyos versenykorlátozások listája körébe tartozó korlátozások pusztán céljuknál fogva korlátozó jellegűek (20).

(15)

Ha egy megállapodás célját tekintve nem versenykorlátozó, szükséges annak vizsgálata, hogy rendelkezik-e versenykorlátozó hatásokkal. Figyelembe kell venni a tényleges és a potenciális hatásokat is (21). Más szóval: a megállapodásnak valószínű versenyellenes hatásokkal kell rendelkeznie. Ahhoz, hogy egy hasznosítási megállapodás hatását tekintve versenykorlátozó legyen, annak olyan mértékű hatást kell gyakorolnia a tényleges vagy potenciális versenyre, hogy az érintett piacon ésszerűen valószínűsíthetőek legyenek az árakra, a kibocsátásra, az innovációra, vagy az áruk és szolgáltatások választékára vagy minőségére gyakorolt kedvezőtlen hatások. A versenyre valószínűsíthetően gyakorolt kedvezőtlen hatásoknak érzékelhetőnek kell lenniük (22). Érzékelhető versenyellenes hatások bekövetkezése valószínű, ha legalább a felek egyike bizonyos mértékű piaci erővel rendelkezik vagy arra tesz szert, és a megállapodás hozzájárul a piaci erő létrehozásához, fenntartásához vagy megerősítéséhez, vagy lehetővé teszi a felek számára az ilyen erő kihasználását. A piaci erő a felek arra vonatkozó képességét jelenti, hogy az árakat jelentős ideig a versenyszint felett, a kibocsátást (a termékmennyiség, -minőség és -választék vonatkozásában) vagy az innovációt pedig a versenyszint alatt tartsák (23). Az 53. cikk (1) bekezdése szerinti jogsértés megállapításához szokásosan szükséges piaci erő mértéke alacsonyabb, mint az 54. cikk szerinti erőfölény megállapításához szükséges piaci erő mértéke (24).

(16)

A hatás szerinti versenykorlátozások elemzésekor rendszerint szükséges az érintett piac meghatározása, és különösen az érintett termékek és technológiák jellegének, a felek piaci helyzetének, a versenytársak piaci helyzetének, a vevők piaci helyzetének, a potenciális versenytársak létezésének és a piacra lépés akadályainak vizsgálata és értékelése. Egyes esetekben azonban közvetlenül a megállapodásban részes felek piaci magatartásának elemzésével is ki lehet mutatni a versenyellenes hatásokat. Kimutatható lehet például az, hogy egy megállapodás áremelkedéshez vezetett.

(17)

A hasznosítási megállapodások azonban jelentős versenytámogató potenciállal is rendelkezhetnek, és nagy többségük valóban elő is segíti a versenyt. A hasznosítási megállapodások előmozdíthatják az innovációt annak lehetővé tétele révén, hogy az újítók visszanyerjék a kutatási-fejlesztési költségeik legalább egy részének fedezéséhez szükséges összeget. A hasznosítási megállapodások a technológiák elterjedését is elősegítik, ami azáltal teremthet értéket, hogy csökkennek a hasznosításba vevő termelési költségei, vagy hogy a hasznosításba vevő új vagy továbbfejlesztett termékek előállítására válik képessé. A hasznosításba vevő szintjén a hatékonyságnövekedés gyakran a hasznosítást engedélyező technológiájának a hasznosításba vevő eszközeivel és technológiáival történő párosításából származik. Az egymást kiegészítő eszközök és technológiák ilyen párosítása olyan költség/kibocsátás kombinációhoz vezethet, amely egyébként nem lenne lehetséges. Például a hasznosítást engedélyező által továbbfejlesztett technológia a hasznosításba vevő hatékonyabb termelési vagy forgalmazási eszközeivel együtt csökkentheti a termelési költségeket, vagy jobb minőségű termékek gyártásához vezethet. A licenc megszerzése szolgálhatja azt a versenytámogató célt is, hogy eltávolítsa a hasznosításba vevő saját technológiájának fejlesztését és hasznosítását gátló akadályokat. A licenc megszerzése – különösen a nagyszámú szabadalommal jellemzett ágazatokban – gyakran azért történik, hogy megteremtse a tervezési szabadságot a jogsértés miatt a hasznosítást engedélyező által benyújtott bitorlási keresetek kockázatának megszüntetésével. Ha a hasznosítást engedélyező vállalja, hogy szellemitulajdon-jogaira hivatkozva nem akadályozza a hasznosításba vevő termékeinek értékesítését, a megállapodás megszünteti a hasznosításba vevő termékeinek értékesítése előtt álló akadályt, és így általánosságban ösztönzi a versenyt.

(18)

Ha a hasznosítási megállapodás az 53. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, akkor a megállapodás versenyt szolgáló céljait az 53. cikk (3) bekezdése alapján egybe kell vetni a versenykorlátozó hatásokkal. Ha az 53. cikk (3) bekezdésének mind a négy feltétele teljesül, a szóban forgó korlátozó hasznosítási megállapodás erre irányuló előzetes határozat nélkül érvényes és végrehajtható (25). A különösen súlyos korlátozások valószínűleg nem teljesítik az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit. Az ilyen megállapodások általában az 53. cikk (3) bekezdésében foglalt első két feltétel (legalább) egyikén buknak el. Rendszerint nem járnak objektív gazdasági előnyökkel vagy a fogyasztók számára biztosított előnyökkel. Sőt, az ilyen megállapodások általában a nélkülözhetetlenségre vonatkozó (harmadik) feltételt sem teljesítik. Ha például a felek rögzítik a licenc alapján előállított termékek kötelező eladási árát, az főszabály szerint alacsonyabb kibocsátáshoz és az erőforrások helytelen elosztásához, valamint magasabb fogyasztói árakhoz fog vezetni. Az árkorlátozás nem nélkülözhetetlen azon lehetséges hatékonyságnövekedés eléréséhez sem, amely abból ered, hogy a két technológia mindkét versenytársnak rendelkezésére áll.

(19)

Az EFTA Felügyeleti Hatóságnak az érintett piac meghatározására vonatkozó megközelítése az érintett piacnak az EGT versenyjogának alkalmazásában történő meghatározásáról szóló közleményben került megállapításra (26). A jelen iránymutatás a piac meghatározásának csak a technológiai jogok hasznosításának engedélyezése területén különös fontossággal bíró vonatkozásaival foglalkozik.

(20)

A technológia egy olyan hozzájárulás, amely vagy a termékbe, vagy a gyártási folyamatba integrálódik. A technológiai jogok hasznosításának engedélyezése ezért a beszerzési és az értékesítési piacokon is befolyásolhatja a versenyt. Például az olyan két fél közötti megállapodás, akik az értékesítési piacon versengő termékeket értékesítenek, a beszerzési piacon pedig keresztlicenciába adják az e termékek gyártásához kapcsolódó technológiai jogokat, korlátozhatja a versenyt az érintett áruk vagy szolgáltatások értékesítési piacán. A keresztlicenciába adás korlátozhatja a versenyt a technológia beszerzési piacán és akár más beszerzési piacokon is. A hasznosítási megállapodások versenyre gyakorolt hatásainak értékelése céljából ezért az érintett termékpiac(ok) meghatározása mellett szükséges lehet az érintett technológiapiac(ok) meghatározása (27).

(21)

Az érintett termékpiac a szerződés szerinti (a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó) termékeket, valamint az olyan egyéb termékeket foglalja magában, amelyeket a vevők e termékek jellemzői, ára és rendeltetése alapján a szerződés szerinti termékekkel felcserélhetőnek vagy annak helyettesítésére alkalmasnak tekintenek. A szerződés szerinti termékek végtermékek és/vagy köztes termékek piacán is jelen lehetnek.

(22)

Az érintett technológiapiacok a licenc tárgyát képező technológiai jogokat és azok helyettesítőit, vagyis az olyan egyéb technológiákat foglalják magukban, amelyeket a hasznosításba vevők a technológiák jellemzői, jogdíjai és rendeltetése alapján a licenc tárgyát képező technológiai jogokkal felcserélhetőnek vagy azok helyettesítésére alkalmasnak tekintenek. A hasznosítást engedélyező által forgalmazott technológiából kiindulva azonosítani kell azokat az egyéb technológiákat, amelyekre a hasznosításba vevők a relatív árak – azaz a jogdíjak – kismértékű, de tartós növekedésére reagálva átválthatnának. Egy másik megközelítés szerint a licenc tárgyát képező technológiai jogokat tartalmazó termékek piacát kell vizsgálni (lásd a lenti 25. pontot).

(23)

A ttm-rendelet 3. cikkében használt és 1. cikke (1) bekezdésének m) pontjában meghatározott „érintett piac” kifejezés az érintett termékpiacra és az érintett technológiapiacra utal, a termékek és a földrajzi terület vonatkozásában egyaránt.

(24)

A ttm-rendelet 1. cikke (1) bekezdésének l) pontjában szereplő meghatározás szerint az „érintett földrajzi piac” azt a területet foglalja magában, ahol az érintett vállalkozások termékeket értékesítenek és vásárolnak vagy technológiai jogok licenciába adásával foglalkoznak, ahol a versenyfeltételek elég homogének, és amely a szomszédos területektől megkülönböztethető, mert azokon a versenyfeltételek érzékelhetően eltérőek. Az érintett technológiapiac(ok) földrajzi piaca különbözhet az érintett termékpiac(ok) földrajzi piacától.

(25)

Ha az érintett piac meghatározása megtörtént, a piaci részesedések hozzárendelhetők a piaci verseny különböző forrásaihoz, és azokat fel lehet használni a piaci szereplők relatív erejének jelzéseként. A technológiapiacok esetében az egyik eljárási lehetőség az, ha a piaci részesedéseket az összes jogdíjbevételből az egyes technológiákra jutó rész alapján számítjuk ki; ez a mutató a versengő technológiák licenciába adásának piacán jelzi a technológia piaci részesedését. Ez azonban a jogdíjakra vonatkozó egyértelmű információk hiánya miatt gyakran pusztán elméleti, és nem gyakorlati eljárási lehetőség. A mentességi tartomány kiszámításához használt másik – a ttm-rendelet 8. cikkének d) pontjában szereplő – megközelítés szerint a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékek értékesítési termékpiacokon történő eladásai alapján kell kiszámítani a technológiapiacon fennálló piaci részesedést (további részletekért lásd a 86. és az azt követő pontokat). A ttm-rendelet mentességi tartományán kívüli egyedi esetekben – amennyiben ez a gyakorlatban lehetséges – a hasznosítást engedélyező piaci erejének pontosabb értékelése céljából szükséges lehet mindkét bemutatott megközelítés alkalmazása, valamint olyan egyéb, rendelkezésre álló tényezők figyelembevétele, amelyek megfelelően jelzik a rendelkezésre álló technológiák relatív erejét (további tényezőkért lásd a lenti 157., valamint a 159. és az azt követő pontokat) (28).

(26)

Némely hasznosítási megállapodás érintheti az innováció terén folyó versenyt is. Az ilyen hatások elemzésekor azonban a Hatóság rendszerint a megállapodás által a létező termék- és technológiapiacokon zajló versenyre gyakorolt hatás vizsgálatára szorítkozik (29). Az ilyen piacokon fennálló versenyt befolyásolhatják azok a megállapodások, amelyek késleltetik azon továbbfejlesztett termékek vagy új termékek piaci bevezetését, amelyek idővel a létező termékek helyébe fognak lépni. Ilyen esetekben az innováció a potenciális verseny olyan forrása, amelyet figyelembe kell venni a megállapodás termék- és technológiapiacokra gyakorolt hatásának értékelésekor. Korlátozott számú esetben azonban hasznos és szükséges is lehet az innováció terén zajló versenyre gyakorolt hatások elkülönített elemzése. Ez a helyzet különösen olyankor, ha a megállapodás az új termékek létrehozását célzó innovációt befolyásolja, és ahol már korai szakaszban azonosíthatóak a kutatási-fejlesztési pólusok (30). Ilyen esetekben elemezhető az, hogy vajon a megállapodást követően elegendő számú versengő kutatási-fejlesztési pólus marad-e a tényleges innovációs verseny fenntartásához.

(27)

A versenytársak közötti megállapodások általában nagyobb kockázatot jelentenek a versenyre, mint a nem versenytársak közöttiek. Az ugyanazon technológiát használó vállalkozások közötti verseny (a hasznosításba vevők közötti, technológián belüli verseny) azonban fontos kiegészítése a versengő technológiákat használó vállalkozások közötti versenynek (technológiák közötti verseny). Például a technológián belüli verseny következtében csökkenhet a szóban forgó technológiát tartalmazó termékek ára, ami nemcsak közvetlen és azonnali előnyökkel jár a termékek fogyasztói számára, hanem tovább ösztönzi a versengő technológiákat használó vállalkozások közötti versenyt is. A hasznosítás engedélyezése kapcsán figyelembe kell venni azt is, hogy a hasznosításba vevők saját termékeiket értékesítik, és nem a más vállalkozás által beszállított termék viszonteladói. Ezért nagyobb tere lehet a hasznosításba vevők közötti termékdifferenciálásnak és minőségen alapuló versenynek, mint a termékek viszonteladására vonatkozó vertikális megállapodások esetében.

(28)

A felek közötti versenykapcsolat meghatározása érdekében szükséges annak vizsgálata, hogy vajon a felek a megállapodás hiányában tényleges vagy potenciális versenytársak lennének-e. Ha a megállapodás hiányában a felek a megállapodással érintett egyik piacon sem lennének tényleges vagy potenciális versenytársak, akkor úgy kell tekinteni, hogy nem versenytársak.

(29)

Egy megállapodás felei főszabály szerint nem minősülnek versenytársaknak, ha egyik vagy mindkét irányból gátló helyzetben vannak. Egyirányú gátló helyzet akkor áll fenn, ha a technológiai jog nem hasznosítható egy másik, érvényes technológiai jog megsértése nélkül, vagy ha az egyik fél kereskedelmileg életképes módon nem lehet aktív az érintett piacon a másik fél érvényes technológiai jogának megsértése nélkül. Ez a helyzet áll fenn például akkor, ha az egyik technológiai jog egy másik technológiai jog fejlesztését takarja, és a fejlesztés jogszerűen nem használható az alapul szolgáló technológiai jogra vonatkozó licenc nélkül. Kétirányú gátló helyzet akkor áll fenn, ha egyik technológiai jog sem hasznosítható a másik, érvényes technológiai jog megsértése nélkül, vagy ha egyik fél sem lehet kereskedelmileg életképes módon aktív az érintett piacon a másik fél érvényes technológiai jogának megsértése nélkül, és ily módon a feleknek egymástól kell licencet vagy mentesítést szerezniük (31). A gyakorlatban azonban előfordulnak olyan esetek, amikor nincs bizonyosság egy meghatározott technológiai jog érvényessége vagy megsértése felől.

(30)

A felek tényleges versenytársak a termékpiacon, ha már a megállapodás előtt mindketten ugyanazon érintett termékpiacon aktívak. Az, hogy a két fél ugyanazon érintett termékpiacon hasznosítási megállapodás megkötése nélkül is aktív, erőteljesen jelzi, hogy a felek nincsenek egymást gátló helyzetben. Ilyen helyzetben a felek mindaddig tényleges versenytársaknak vélelmezhetők, amíg a gátló helyzet fennállása (különösen jogerős bírósági határozattal) nem bizonyított.

(31)

A hasznosításba vevő potenciális versenytársnak tekinthető a termékpiacon, ha a megállapodás hiányában a termékárak kismértékű, de tartós növekedésére reagálva valószínűleg vállalná a szükséges többletberuházást az érintett piacra történő belépés érdekében. A piacra történő belépés valószínűségét reális alapon, vagyis a konkrét ügy tényállása alapján kell értékelni. A piacra történő belépésnek nagyobb a valószínűsége akkor, ha a hasznosításba vevő a birtokában lévő eszközök segítségével könnyen, jelentős kötött költségek vállalása nélkül piacra léphet, vagy ha már terveket dolgozott ki vagy más beruházásba kezdett a piacra lépés érdekében. Azon lehetőségnek, hogy a hasznosításba vevő belép az érintett piacra és ott versenyez a már jelenlévő vállalkozásokkal, valósnak és konkrétnak kell lennie (32). Ennek megfelelően a hasznosításba vevő nem írható le potenciális versenytársként, ha valamely piacra történő belépése gazdaságilag nem életképes stratégia (33).

(32)

A szellemitulajdon-jogok konkrét összefüggésében annak eldöntéséhez, hogy a felek egy meghatározott piacon potenciális versenytársak-e, értékelni kell továbbá annak lehetőségét, hogy szellemitulajdon-jogaik gátló helyzetben vannak-e; utóbbi eset akkor áll fenn, ha a hasznosításba vevő nem léphet be az érintett piacra a másik fél szellemitulajdon-jogainak megsértése nélkül.

(33)

Ha jogerős bírósági határozat nem szolgáltat bizonyosságot arról, hogy gátló helyzet áll fenn, akkor a feleknek azon kérdés vizsgálatakor, hogy egymás potenciális versenytársai-e, figyelembe kell venniük az adott időben rendelkezésre álló valamennyi bizonyítékot (ideértve a szellemitulajdon-jogok megsértésének lehetőségét), valamint azt, hogy a konkrét ügyben mutatkoznak-e lehetőségek a meglévő szellemitulajdon-jogok megkerülésére. Egy konkrét piacra való belépés érdekében már elvégzett jelentős beruházások vagy előrehaladott tervek alátámaszthatják azt a nézetet, miszerint a felek legalábbis potenciális versenytársak, még akkor is, ha nem zárható ki a gátló helyzet fennállása. A gátló helyzet fennállásának különösen meggyőző bizonyítéka lehet szükséges azokban az esetekben, ha a feleknek – azért, hogy ne minősüljenek versenytársaknak – közös érdekük fűződik a gátló helyzet fennállásának állításához, például, ha az állítólagos gátló helyzet olyan technológiákra vonatkozik, amelyek technológiai helyettesítők (lásd a fenti 22. pontot), vagy ha a hasznosítást engedélyező jelentős pénzbeli ösztönzést nyújt a hasznosításba vevőnek.

(34)

Ahhoz, hogy reális versenyakadályról legyen szó, a belépésnek rövid időn belül valószínűsíthetőnek kell lennie (34). Rendszerint az egy és két év közötti időtartam fogadható el ilyennek. Egyedi esetekben azonban hosszabb időszak is figyelembe vehető. Ezen időszak meghatározásához mértékül használható az az időtartam, amely a már a piacon lévő vállalkozások számára kapacitásaik kiigazításához szükséges. Például a felek valószínűleg potenciális versenytársaknak minősülnek a termékpiacon, ha a hasznosításba vevő az egyik földrajzi piacon saját technológiája alapján gyárt, egy másik földrajzi piacon pedig a licenc tárgyát képező versengő technológia alapján kezd gyártásba. Ilyen körülmények között valószínű, hogy a hasznosításba vevő saját technológiája alapján képes lett volna belépni a második földrajzi piacra, hacsak az ilyen belépést nem zárják ki objektív tényezők, mint például a gátló szellemitulajdon-jogok.

(35)

A felek tényleges versenytársak a technológiapiacon, ha már mindketten helyettesíthető technológiát adnak licenciába, vagy a hasznosításba vevő a technológiáját már licenciába adja, a hasznosítást engedélyező pedig úgy lép be a technológiapiacra, hogy egy versengő technológia vonatkozásában ad licencet a hasznosításba vevőnek.

(36)

A felek potenciális versenytársaknak minősülnek a technológiapiacon, ha helyettesíthető technológiák tulajdonosai, és a hasznosításba vevő nem adja licenciába a saját technológiáját, feltéve, hogy ezt a technológiaárak kismértékű, de tartós emelkedése esetén valószínűsíthetően megtenné. A technológiapiacok esetében rendszerint nehezebben értékelhető, hogy a felek potenciális versenytársak-e. Ez az oka annak, hogy a ttm-rendelet alkalmazásában figyelmen kívül marad a technológiapiacon kialakuló potenciális verseny (lásd a lenti 83. pontot), és a felek nem minősülnek versenytársnak.

(37)

Néhány esetben az a következtetés is levonható, hogy a hasznosítást engedélyező és a hasznosításba vevő az érintett termékpiacon és technológiapiacon annak ellenére sem versenytársak, hogy versengő termékeket gyártanak, mert a licenc tárgyát képező technológia olyan jelentős újítást képvisel, amely a hasznosításba vevő technológiáját elavulttá vagy versenyképtelenné tette. Ilyen esetekben a hasznosítást engedélyező technológiája vagy új piacot alkot, vagy pedig kiszorítja a hasznosításba vevő technológiáját a meglévő piacról. Gyakori azonban, hogy a megállapodás megkötésekor nem vonható le ilyen következtetés. A régebbi technológia elavultsága vagy versenyképtelensége rendszerint csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha a technológia vagy az azt magában foglaló termék a fogyasztók számára már egy ideje elérhető. Például a CD-technológia kifejlesztésekor, valamint a lejátszók és a lemezek forgalomba hozatalakor még nem volt nyilvánvaló, hogy ez az új technológia fel fogja váltani a bakelitlemezeket. Ez csak néhány évvel később vált nyilvánvalóvá. A felek tehát akkor minősülnek versenytársaknak, ha a megállapodás megkötése idején nem nyilvánvaló, hogy a hasznosításba vevő technológiája elavult vagy versenyképtelen. Mivel azonban az 53. cikk (1) bekezdését és az 53. cikk (3) bekezdését is a megállapodás létrejöttének tényleges körülményeire figyelemmel kell alkalmazni, a tényállás lényeges változásai kihatnak az értékelésre. A felek közötti kapcsolat minősítése ezért nem versenytársi kapcsolatra fog változni, ha egy későbbi időpontban a hasznosításba vevő technológiája elavulttá vagy versenyképtelenné válik a piacon.

(38)

Némely esetben a felek a megállapodás megkötését követően is versenytársakká válhatnak, mivel a hasznosításba vevő kifejleszt vagy megszerez egy versengő technológiát, és annak hasznosításába kezd. Ilyen esetekben figyelembe kell venni, hogy a felek a megállapodás megkötésekor nem voltak versenytársak, és a megállapodást ilyen körülmények között kötötték meg. A Hatóság ezért főként a megállapodás által a hasznosításba vevő saját (versengő) technológiájának hasznosítására gyakorolt hatásra fog összpontosítani. Az ilyen megállapodásokra nem fog vonatkozni a versenytársak közötti megállapodások különösen súlyos korlátozásainak listája, kivéve, ha a megállapodás valamely lényeges vonatkozásban történő módosítására azt követően került sor, hogy a felek versenytársakká váltak (lásd a ttm-rendelet 4. cikkének (3) bekezdését).

(39)

A megállapodásban félként részt vevő vállalkozások a megállapodás megkötését követően abban az esetben is versenytársakká válhatnak, ha a hasznosításba vevő már a hasznosítás engedélyezését megelőzően is aktív volt a szerződés szerinti termék érintett értékesítési piacán, és a hasznosítást engedélyező – akár a licenc tárgyát képező technológiai jogok, akár új technológia alapján – később maga is belép az érintett piacra. Az ilyen megállapodásokra továbbra is a nem versenytársak közötti megállapodások különösen súlyos korlátozásainak listája lesz alkalmazandó, kivéve, ha a megállapodást később valamely lényeges vonatkozásban módosítják (lásd a ttm-rendelet 4. cikkének (3) bekezdését). Lényeges módosításnak minősül az is, ha a felek a szerződés szerinti termékekkel versengő termékek előállításához felhasználható, versengő technológiai jogokra vonatkozó új technológiaátadási megállapodást kötnek.

(40)

A technológiaátadási megállapodások azon kategóriái, amelyek megfelelnek a ttm-rendeletben meghatározott feltételeknek, mentességet élveznek az 53. cikk (1) bekezdésében szereplő tilalom alól. A csoportmentességben részesített megállapodások jogilag érvényesek és kikényszeríthetők. Az ilyen megállapodásokat csak a jövőre nézve, és csak akkor lehet megtiltani, ha a Hatóság, valamint az EGT-államok versenyhatóságai visszavonják a csoportmentességet. A csoportmentességben részesülő megállapodásokat az 53. cikk alapján a nemzeti bíróságok sem tilthatják meg magánjogi jogviták keretében.

(41)

A technológiaátadási megállapodások egyes kategóriái számára biztosított csoportmentesség alapja az a vélelem, hogy az ilyen megállapodások – amennyiben az 53. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak – teljesítik az 53. cikk (3) bekezdésében megállapított négy feltételt. Vélelmezett tehát, hogy a megállapodások gazdasági előnyökkel járnak, hogy a megállapodásban szereplő korlátozások nélkülözhetetlenek a hatékonyságnövekedés eléréséhez, hogy az érintett piacon belül a fogyasztók méltányos részesedést kapnak a megállapodásokból eredő hatékonyságnövekedésből, és hogy a megállapodások nem teszik lehetővé az érintett vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt. A ttm-rendeletben meghatározott piaci részesedési határértékek (3. cikk), a különösen súlyos korlátozások listája (4. cikk) és a nem mentesülő korlátozások (5. cikk) célja annak biztosítása, hogy csak azok a korlátozó megállapodások részesüljenek csoportmentességben, amelyekről ésszerűen vélelmezhető, hogy teljesítik az 53. cikk (3) bekezdésének négy feltételét.

(42)

Amint azt ezen iránymutatás 4. szakaszában kifejtjük, sok hasznosítási megállapodás nem tartozik az 53. cikk (1) bekezdésének hatálya alá, vagy mert egyáltalán nem korlátozzák a versenyt, vagy pedig mert a verseny korlátozása nem érzékelhető (35). Amennyiben az ilyen megállapodások mégis a ttm-rendelet hatálya alá tartoznak, úgy nincs szükség annak meghatározására, hogy az 53. cikk (1) bekezdésébe ütköznek-e (36).

(43)

A csoportmentesítés hatályán kívül eső helyzetekben jelentőséggel bír annak vizsgálata, hogy a megállapodás a konkrét esetben az 53. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik-e, és ha igen, akkor teljesülnek-e az 53. cikk (3) bekezdésének feltételei. Nincs olyan vélelem, amely szerint a csoportmentességben nem részesülő technológiaátadási megállapodások az 53. cikk (1) bekezdésébe ütköznének, vagy ne teljesítenék az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit. Különösen az a puszta tény, hogy a felek piaci részesedése meghaladja a ttm-rendelet 3. cikkében meghatározott piaci részesedési határértéket, nem elegendő alap annak megállapítására, hogy a megállapodás az 53. cikk (1) bekezdésébe ütközik. A megállapodás valószínű hatásait egyedileg kell értékelni. Egy megállapodásról rendszerint csak akkor lehet vélelmezni az 53. cikkben foglalt tilalom megsértését, ha különösen súlyos versenykorlátozásokat tartalmaz.

(44)

A ttm-rendelet és ez az iránymutatás a technológiaátadási megállapodásokra vonatkozik. A ttm-rendelet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a következők tartoznak a „technológiai jogok” fogalmának körébe: know-how, valamint a szabadalmak, használati minták, formatervezési mintaoltalmi jogok, mikroelektronikai félvezetők topográfiái, a gyógyszerek, illetve más olyan termékek kiegészítő oltalmi tanúsítványai, amelyekre ilyen tanúsítvány szerezhető, növényfajta-oltalmak, valamint szoftverekhez kapcsolódó szerzői jogok, mindezek kombinációja, valamint e jogok létesítésére, illetve nyilvántartásba vételére irányuló kérelmek. A licenc tárgyát képező technológiai jogoknak lehetővé kell tenniük a hasznosításba vevő számára, hogy további alapanyagokkal együtt vagy azok nélkül előállítsa a szerződés szerinti terméket. A ttm-rendelet csak azon EGT-államokban alkalmazandó, ahol a hasznosítást engedélyező rendelkezik a vonatkozó technológiai jogokkal. Ellenkező esetben nincs a ttm-rendelet értelmében vett, átadandó technológiai jog.

(45)

A ttm-rendelet 1. cikke (1) bekezdésének i) pontja a „know-how” fogalmát olyan, tapasztalatból és kísérletezésből származó gyakorlati ismeretekként határozza meg, amelyek titkosak, lényegesek és azonosítottak.

(46)

Termékeknek a hasznosításba vevő általi vásárlásához kapcsolódó, technológiaátadási megállapodásokban szereplő rendelkezések csak akkor és annyiban tartoznak a ttm-rendelet hatálya alá, ha és amennyiben közvetlenül kapcsolódnak a szerződés szerinti termékek előállításához vagy értékesítéséhez. Ezért a ttm-rendelet nem vonatkozik azokra a technológiaátadási megállapodásokra, illetve a technológiaátadási megállapodások azon részeire, amelyek a szerződés szerinti termékek előállításától eltérő célokra használt alapanyagokhoz és/vagy berendezésekhez kapcsolódnak. Ha például a tej eladására a sajtgyártáshoz használt technológia licenciába adásával együtt kerül sor, csak a licenciába adott technológiával történő sajtgyártáshoz használt tej fog a ttm-rendelet hatálya alá tartozni.

(47)

A ttm-rendelet csak annyiban vonatkozik más fajtájú szellemi tulajdon, például védjegyek és – a szoftverekhez kapcsolódó szerzői jogok kivételével (ezekkel kapcsolatban lásd a 44. és a 62. pontot) – szerzői jogok licenciába adásához kapcsolódó technológiaátadási megállapodásokban szereplő rendelkezésekre, ha és amennyiben ezek közvetlenül kapcsolódnak a szerződés szerinti termékek előállításához vagy értékesítéséhez. Ez a feltétel biztosítja, hogy más fajtájú szellemitulajdon-jogokra vonatkozó rendelkezések annyiban részesüljenek csoportmentességben, amennyiben e más szellemitulajdon-jogok azt szolgálják, hogy a hasznosításba vevő jobban hasznosíthassa a licenc tárgyát képező technológiai jogokat. Ha például a hasznosítást engedélyező engedélyezi a hasznosításba vevőnek védjegye használatát a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeken, akkor ez a védjegylicenc lehetővé teheti a hasznosításba vevőnek a licenc tárgyát képező technológia jobb hasznosítását azáltal, hogy a fogyasztók azonnal össze tudják kapcsolni a terméket a termék azon jellemzőivel, amelyek a licenc tárgyát képező technológiai jogoknak köszönhetők. A hasznosításba vevőnek a hasznosítást engedélyező védjegyének használatára vonatkozó kötelezettsége a technológia terjedését is elősegítheti annak lehetővé tételével, hogy a hasznosítást engedélyező a mögöttes technológia forrásaként azonosítsa magát. Ebben a helyzetben a ttm-rendelet akkor is vonatkozik a technológiaátadási megállapodásokra, ha a felek érdeke elsősorban a védjegy, és nem a technológia hasznosítása (37).

(48)

A ttm-rendelet nem vonatkozik a szoftverhez kapcsolódó szerzői jogokon kívüli egyéb szerzői jogok licenciába adására (a 47. pontban meghatározott helyzet kivételével). A Hatóság azonban főszabályként a ttm-rendeletben és ezen iránymutatásban meghatározott elveket fogja alkalmazni, amikor az 53. cikk alapján szerzői jogoknak szerződés szerinti termékek előállítása céljából történő licenciába adását értékeli.

(49)

Másrészről a – különösen filmekhez vagy zenéhez kapcsolódó – bérbeadásra és a nyilvános előadásra vonatkozó, szerzői jog által védett jogok egyedi kérdéseket is felvetnek, ezért előfordulhat, hogy az ilyen hasznosítás engedélyezését nem indokolt az ezen iránymutatásban kialakított elvek alapján értékelni. Az 53. cikk alkalmazásakor figyelembe kell venni a mű sajátosságait és a hasznosítás módját is (38). A Hatóság ezért nem fogja a ttm-rendeletet és ezt az iránymutatást analógia útján alkalmazni e más jogok licenciába adására.

(50)

A Hatóság továbbá nem fogja kiterjeszteni a ttm-rendeletben és ezen iránymutatásban kialakított elveket a védjegyek licenciába adására (a 47. pontban megjelölt helyzet kivételével). A védjegyek licenciába adására gyakran áruk és szolgáltatások forgalmazásával és viszonteladásával összefüggésben kerül sor, és az inkább a forgalmazási megállapodásokkal rokon, mint a technológialicenciával. Amennyiben a védjegylicenc közvetlenül az áruk és szolgáltatások használatához, eladásához vagy viszonteladásához kapcsolódik, és nem képezi a megállapodás elsődleges tárgyát, a hasznosítási megállapodásra az EGT-megállapodás XIV. mellékletének 2. pontjában említett, az EGT-megállapodás 53. cikke (3) bekezdésének vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló jogi aktus (a 2010. április 20-i 330/2010/EU bizottsági rendelet; a továbbiakban: vertikális csoportmentességi rendelet) (39) vonatkozik.

(51)

Az „átadás” fogalma magában foglalja azt, hogy a technológiának az egyik vállalkozástól egy másikhoz kell átkerülnie. Az ilyen átadás rendszerint a hasznosítás engedélyezésének formáját ölti, amellyel a hasznosítást engedélyező jogot ad a hasznosításba vevőnek technológiai jogainak jogdíjfizetés ellenében történő hasznosítására.

(52)

Mint azt a ttm-rendelet 1. cikke (1) bekezdésének c) pontja kimondja, technológiaátadási megállapodásnak kell tekinteni azt az átruházást is, amikor a technológia hasznosításából fakadó kockázat egy része az átruházónál marad. Ez a helyzet különösen, ha az átruházás ellenszolgáltatásaként fizetendő összeg az engedményes által az átruházott technológia segítségével előállított termékek tekintetében elért forgalomtól, az ily módon előállított termékek mennyiségétől vagy a technológia alkalmazásával végrehajtott műveletek számától függ.

(53)

Egy olyan megállapodás, amelyben a hasznosítást engedélyező arra kötelezi magát, hogy technológiai jogait nem gyakorolja a hasznosításba vevővel szemben, szintén tekinthető a technológiai jogok átadásának. Valójában a tiszta szabadalomlicencia lényege a szabadalommal védett kizárólagos jogok hatókörén belüli működés joga. Ebből következik, hogy a ttm-rendelet hatálya alá tartoznak az úgynevezett megnemtámadási megállapodások és egyezségi megállapodások, amelyekkel a hasznosítást engedélyező engedélyezi a hasznosításba vevőnek a szabadalom hatókörén belüli gyártást (40).

(54)

A ttm-rendelet 1. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint a rendelet csak a „két vállalkozás közötti” technológiaátadási megállapodásokra vonatkozik. A kettőnél több vállalkozás között létrejött technológiaátadási megállapodásokra a ttm-rendelet hatálya nem terjed ki. A két vállalkozás, illetve a több fél között létrejött megállapodások közötti különbségtétel szempontjából a döntő tényező az, hogy a szóban forgó megállapodás kettőnél több vállalkozás között jött-e létre.

(55)

A két vállalkozás által megkötött megállapodások akkor is a ttm-rendelet hatálya alá tartoznak, ha a megállapodás a kereskedelem több szintjére vonatkozóan ír elő feltételeket. Például a ttm-rendelet alkalmazandó a nemcsak a gyártás, hanem a forgalmazás szakaszára is vonatkozó azon hasznosítási megállapodásra, amely meghatározza a licenc alapján gyártott termékek viszonteladóival szemben a hasznosításba vevő által előírandó vagy előírható kötelezettségeket (41).

(56)

A technológiai egyesülések létrehozására, valamint a hasznosítás technológiai egyesülésekből történő engedélyezésére vonatkozó megállapodások általában többoldalú megállapodások, ezért nem terjed ki rájuk a ttm-rendelet hatálya (42). A technológiai egyesülés fogalma azokat a megállapodásokat takarja, amelyek révén két vagy több fél technológiáik egyesítésében és csomagként történő licenciába adásában állapodik meg. A technológiai egyesülés fogalma azokat a megállapodásokat is takarja, amelyek révén két vagy több vállalkozás abban állapodik meg, hogy licencet adnak egy harmadik félnek, és felhatalmazzák őt arra, hogy a technológiacsomagot további licenciába adja.

(57)

A kettőnél több vállalkozás között létrejött hasznosítási megállapodások gyakran ugyanazokat a kérdéseket vetik fel, mint a két vállalkozás között létrejött, ugyanilyen jellegű megállapodások. A Hatóság analógia útján a ttm-rendeletben meghatározott elveket fogja alkalmazni a csoportmentesség hatálya alá tartozóval megegyező jellegű, de kettőnél több vállalkozás között létrejött hasznosítási megállapodások egyedi értékelésekor. A technológiai egyesülésekkel és a hasznosítás technológiai egyesülésekből történő engedélyezésével azonban kifejezetten foglalkozik a 4.4. szakasz.

(58)

A ttm-rendelet 1. cikke (1) bekezdésének c) pontjából következően ahhoz, hogy a hasznosítási megállapodások a ttm-rendelet hatálya alá tartozzanak, azoknak „szerződés szerinti termékek”, azaz a licenc tárgyát képező technológiai jogokat tartalmazó vagy azok alapján gyártott termékek előállítására kell vonatkozniuk. A licenc alapján meg kell engedni a hasznosításba vevő és/vagy alvállalkozója/alvállalkozói számára, hogy a licenc tárgyát képező technológiát áruk vagy szolgáltatások előállításához felhasználja (lásd még a ttm-rendelet (7) preambulumbekezdését).

(59)

Ha a megállapodás célja nem szerződés szerinti termékek előállítása, hanem például pusztán egy versengő technológia fejlesztésének megakadályozása, a hasznosítási megállapodásra nem terjed ki a ttm-rendelet hatálya, és adott esetben ezen iránymutatás sem alkalmas a megállapodás értékelésére. Általánosabban fogalmazva: ha a felek nem hasznosítják a licenc tárgyát képező technológiai jogokat, nem történik hatékonyságnövelés, mely esetben éppen a csoportmentesség lényege hiányzik. A hasznosításnak azonban nem kell az eszközök integrációjának formáját öltenie. A hasznosítás akkor is megvalósul, ha a licenc tervezési szabadságot biztosít a hasznosításba vevőnek azzal, hogy lehetővé teszi számára saját technológiájának hasznosítását anélkül, hogy a hasznosítást engedélyező bitorlási kereseteitől kellene tartania. Versenytársak közötti licenciaadás esetében az a tény, hogy a felek nem hasznosítják a licenc tárgyát képező technológiát, lehet annak jele is, hogy a megállapodás egy leplezett kartell. Ezen okokból a Hatóság nagyon tüzetesen fogja vizsgálni azokat az eseteket, amikor nem kerül sor hasznosításra.

(60)

A ttm-rendelet a szerződés szerinti termékeknek a hasznosításba vevő és/vagy alvállalkozója/alvállalkozói általi előállítására irányuló hasznosítási megállapodásokra vonatkozik. Ezért a ttm-rendelet nem vonatkozik azon technológiaátadási megállapodásokra (illetve az ilyen megállapodások azon részeire), amelyek megengedik az allicenciába adást. A Hatóság azonban analógia útján a ttm-rendeletben és az ezen iránymutatásban meghatározott elveket fogja alkalmazni a hasznosítást engedélyező és a hasznosításba vevő közötti „főlicencia”-megállapodásokra (ez az a megállapodás, amellyel a hasznosítást engedélyező engedélyezi a hasznosításba vevő számára a technológia allicenciába adását). A hasznosításba vevő és az allicencia vevője közötti, a szerződés szerinti termékek előállítására vonatkozó megállapodások a ttm-rendelet hatálya alá tartoznak.

(61)

A „szerződés szerinti termékek” fogalma magába foglalja a licenc tárgyát képező technológiai jogok alapján előállított árukat és szolgáltatásokat. Ez a helyzet akkor is, ha a licenc tárgyát képező technológiát a gyártási folyamatban használják, és akkor is, ha magába a termékbe építik be. Ebben az iránymutatásban a „licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékek” kifejezés mindkét helyzetet lefedi. A ttm-rendelet minden olyan esetre alkalmazandó, amikor a technológiai jogok licenciába adásának célja áruk és szolgáltatások előállítása. A ttm-rendelet és ezen iránymutatás keretrendszere azon a feltevésen alapul, hogy közvetlen kapcsolat van a licenc tárgyát képező technológiai jogok és egy szerződés szerinti termék között. Olyan esetekben, amikor ilyen közvetlen kapcsolat nincs, vagyis amikor a megállapodás célja nem egy szerződés szerinti termék előállításának lehetővé tétele, előfordulhat, hogy a ttm-rendelet és ezen iránymutatás elemzési kerete nem megfelelő.

(62)

A szoftverekhez kapcsolódó szerzői jogoknak az oltalom alatt álló mű puszta többszörözése és terjesztése – azaz viszonteladás céljából másolatok készítése – érdekében történő licenciába adása nem minősül a ttm-rendelet értelmében vett „előállításnak”, és így nem vonatkozik rá a ttm-rendelet és ez az iránymutatás. Az ilyen forgalmazási célú többszörözésre analógia alapján a vertikális csoportmentességi rendelet (43) és a vertikális korlátozásokról szóló iránymutatás (44) vonatkozik. A szoftver terjesztésének technikai eszközétől függetlenül terjesztés céljából történő többszörözésről van szó, ha a licencet a szoftver adathordozón történő többszörözése céljából adják. A ttm-rendelet és ezen iránymutatás például nem vonatkozik a szoftverhez kapcsolódó szerzői jogok licenciába adására, ha a hasznosításba vevő – többszörözés és a végfelhasználók részére történő továbbértékesítés céljából – kap a szoftverből egy eredeti példányt. Nem vonatkoznak továbbá arra az esetre, ha a szoftverhez kapcsolódó szerzői jogok licenciába adása és a szoftverek terjesztése online letöltés útján, vagy „hozzácsomagolt” licenc formájában történik, azaz úgy, hogy a licencfeltételek a szoftvert tartalmazó adathordozó dobozában találhatók, és a doboz csomagolásának felnyitásával a végső felhasználó hallgatólagosan elfogadja azokat.

(63)

Ugyanakkor nem puszta többszörözésnek, hanem előállításnak minősül, ha a hasznosításba vevő a licenciába vett szoftvert beépíti a szerződés szerinti termékbe. A ttm-rendelet és ezen iránymutatás például vonatkozik a szoftverhez kapcsolódó szerzői jogok licenciába adására, ha a hasznosításba vevő jogosult a szoftver többszörözésére oly módon, hogy azt beépíti egy olyan készülékbe, amellyel a szoftver együttműködik.

(64)

A ttm-rendelet kiterjed az „alvállalkozásra”, amelynek keretében a hasznosítást engedélyező licencet ad a technológiai jogokra a hasznosításba vevőnek, aki vállalja, hogy ennek alapján meghatározott termékeket legyárt, kizárólag a hasznosítást engedélyező részére. Az alvállalkozás kiterjedhet a megállapodás hatálya alá tartozó áruk és szolgáltatások előállításához szükséges felszerelésnek a hasznosítást engedélyező általi szállítására is. Ahhoz, hogy az alvállalkozás ez utóbbi típusa – egy technológiaátadási megállapodás részeként – a ttm-rendelet hatálya alá tartozzon, a szállított felszerelésnek közvetlenül kell kapcsolódnia a szerződés szerinti termékek gyártásához. Az alvállalkozásra vonatkozik az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatban egyes alvállalkozói megállapodások értékeléséről szóló hatósági közlemény (45) is. Az említett – továbbra is alkalmazandó – közlemény szerint az olyan alvállalkozói megállapodások, amellyel az alvállalkozó meghatározott termékeknek kizárólag a fővállalkozó részére történő gyártására vállal kötelezettséget, általában nem tartoznak az 53. cikk (1) bekezdésének hatálya alá. Az olyan alvállalkozói megállapodások, amelyeknél egy alvállalkozói értékláncban a vállalkozó határozza meg a szerződés szerinti köztes termékek alvállalkozók közötti transzferárait, általában szintén nem tartozik az 53. cikk (1) bekezdésének hatálya alá, feltéve, hogy a szerződés szerinti termékeket kizárólag a vállalkozó részére gyártják. Az alvállalkozóra rótt olyan egyéb korlátozások azonban, mint például a saját kutatási-fejlesztési tevékenység végzésétől, vagy az abból fakadó eredmények hasznosításától való tartózkodás kötelezettsége már beleütközhet az 53. cikkbe (46).

(65)

A ttm-rendelet vonatkozik azokra a megállapodásokra is, amelyek alapján a hasznosításba vevőnek fejlesztési tevékenységet kell végeznie a kereskedelmi hasznosításra kész termék vagy folyamat átvétele előtt, feltéve, hogy a szerződés szerinti termék meghatározásra került. Még ha ilyen további munkára és beruházásra is van szükség, a megállapodás célja egy meghatározott, szerződés szerinti – vagyis a licenc tárgyát képező technológiai jogok alapján előállított – termék előállítása.

(66)

A ttm-rendelet és ezen iránymutatás nem vonatkozik azokra a megállapodásokra, amelyeknél a technológiai jogok licenciába adása azzal a céllal történik, hogy lehetővé tegye a hasznosításba vevőnek különböző területeken további kutatás-fejlesztés elvégzését, ideértve az ilyen kutatási-fejlesztési tevékenységből származó termék továbbfejlesztését is (47). Például a ttm-rendelet és az iránymutatás nem vonatkozik a további kutatási tevékenység során használt technológiai kutatási eszköz licenciába adására. Nem vonatkoznak továbbá az olyan kutatási-fejlesztési alvállalkozásra, ahol a hasznosításba vevő vállalja, hogy a licenc tárgyát képező technológia területén kutatást-fejlesztést végez, és a továbbfejlesztett technológiacsomagot visszaadja a hasznosítást engedélyezőnek (48). Az ilyen megállapodások fő célja a technológia fejlesztését célzó kutatási-fejlesztési szolgáltatások nyújtása, nem pedig az áruknak és szolgáltatásoknak a licenc tárgyát képező technológia alapján történő előállítása.

(67)

A ttm-rendelet 2026. április 30-án lejáró időbeli hatályán belül a csoportmentesség mindaddig érvényes, amíg a licenc tárgyát képező tulajdonjog le nem jár, meg nem szűnik, vagy ameddig azt meg nem semmisítik. A know-how esetében a csoportmentesség mindaddig fennáll, ameddig a licenc tárgyát képező know-how titokban marad, kivéve, ha a know-how a hasznosításba vevő cselekménye nyomán válik közismertté, mely esetben a mentesség a megállapodás időtartamára alkalmazandó (lásd a ttm-rendelet 2. cikkét).

(68)

A csoportmentesség a megállapodás hatálya alá tartozó valamennyi licenciába adott technológiai jogra vonatkozik, alkalmazása a ttm-rendelet értelmében vett technológiai jogok közül az utolsó lejáratának, megsemmisítésének vagy közismertté válásának napján szűnik meg.

(69)

A ttm-rendelet két vállalkozás közötti olyan megállapodásokra vonatkozik, amelyek tárgya technológiai jogok licenciába adása szerződés szerinti termékek előállítása céljából. A technológiai jogok azonban más típusú megállapodásoknak is elemei lehetnek. Ezenfelül a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket később eladják a piacon. Szükséges ezért foglalkozni a ttm-rendelet, az EGT-megállapodás XIV. mellékletének 6. pontjában említett jogi aktus (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének a szakosítási megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2010. december 14-i 1218/2010/EU bizottsági rendelet; a továbbiakban: szakosítási csoportmentességi rendelet) (49), az EGT-megállapodás XIV. mellékletének 7. pontjában említett jogi aktus (a Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének a kutatás-fejlesztési megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2010. december 14-i 1217/2010/EU bizottsági rendelet; a továbbiakban: kutatási-fejlesztési csoportmentességi rendelet) (50), valamint a vertikális csoportmentességi rendelet (51) közötti kapcsolattal.

(70)

A ttm-rendelet nem vonatkozik a szakosítási csoportmentességi rendelet hatálya alá tartozó szakosítási megállapodások, valamint a kutatási-fejlesztési csoportmentességi rendelet hatálya alá tartozó kutatási-fejlesztési megállapodások alapján adott licencekre (lásd a ttm-rendelet (7) preambulumbekezdését és 9. cikkét).

(71)

A szakosítási csoportmentességi rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint a rendelet különösen azokra a közös előállítási megállapodásokra vonatkozik, amelyek értelmében két vagy több fél vállalja, hogy egyes termékeket közösen állít elő. A rendelet kiterjed a szellemitulajdon-jogok átruházására vagy felhasználására vonatkozó rendelkezésekre, feltéve, hogy e rendelkezések nem képezik a megállapodás elsődleges tárgyát, de a végrehajtásához közvetlenül kapcsolódnak és szükségesek.

(72)

Amennyiben a vállalkozások közös gyártóvállalatot hoznak létre és a közös vállalat által gyártott termékek előállításához használt technológia hasznosításának jogát a közös vállalatnak adják licenciába, az ilyen licenc a szakosítási csoportmentességi rendelet hatálya alá tartozik, nem pedig a ttm-rendelet hatálya alá. Ennek megfelelően a közös gyártóvállalattal összefüggésben adott licenc elbírálása rendszerint a szakosítási csoportmentességi rendelet alapján történik. Ha azonban a közös vállalat foglalkozik a technológia harmadik felek részére történő licenciába adásával, ez a tevékenység nem kapcsolódik a közös vállalat gyártási tevékenységéhez, és ezért nem tartozik a rendelet hatálya alá. A felek technológiáit egyesítő ilyen hasznosítási megállapodások technológiai egyesüléseket hoznak létre, amelyekkel ezen iránymutatás 4.4. szakasza foglalkozik.

(73)

A kutatási-fejlesztési csoportmentességi rendelet azokra a megállapodásokra vonatkozik, amelyek értelmében két vagy több vállalkozás közös kutatás-fejlesztés végzésében, és e tevékenység eredményeinek közös hasznosításában állapodik meg. A rendelet 1. cikke (1) bekezdésének m) pontja szerint a kutatás-fejlesztés, illetve az eredmények hasznosítása akkor történik közösen, ha az adott tevékenységet közös munkacsoport, szervezet vagy vállalkozás végzi, a felek által közösen megbízott harmadik fél végzi, vagy azt a felek a kutatás-fejlesztés, az előállítás, illetve a (licenciába adást is magában foglaló) forgalmazás vonatkozásában szakosítás alapján egymás között megosztva végzik. A szóban forgó rendelet kiterjed a fizetett kutatási-fejlesztési megállapodásokra is, amelyek esetében két vagy több vállalkozás abban állapodik meg, hogy a kutatást-fejlesztést az egyik fél végzi és egy másik fél finanszírozza, az abból származó eredmények közös hasznosításával vagy anélkül (lásd a kutatási-fejlesztési csoportmentességi rendelet 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának vi. alpontját).

(74)

Következésképpen a kutatási-fejlesztési csoportmentességi rendelet vonatkozik a kutatási-fejlesztési megállapodás alapján a felek közötti licenciaadásra, valamint a felek által egy közös jogalany számára adott licencre. Az ilyen licencre csak a kutatási-fejlesztési csoportmentességi rendelet vonatkozik, a ttm-rendelet nem. Az ilyen megállapodásokkal összefüggésben a felek meghatározhatják azokat a feltételeket is, amelyek mellett a kutatási-fejlesztési megállapodás eredményeit harmadik felek részére licenciába adják. Mivel azonban a harmadik fél hasznosításba vevők nem szerződő felei a kutatási-fejlesztési megállapodásnak, a harmadik felekkel kötött egyedi hasznosítási megállapodás nem tartozik a kutatási-fejlesztési csoportmentességi rendelet hatálya alá. Az ilyen hasznosítási megállapodás a ttm-rendelet alapján részesül csoportmentességben, amennyiben teljesíti annak feltételeit.

(75)

A vertikális csoportmentességi rendelet a gyártási vagy forgalmazási láncnak – a megállapodás alkalmazásában – különböző szintjein tevékenykedő két vagy több vállalkozás között egyes áruk vagy szolgáltatások felek általi vétele, eladása vagy viszonteladása feltételeinek tekintetében kötött megállapodásokra vonatkozik. Így vonatkozik a szállítási és a forgalmazási szerződésekre is (52).

(76)

Mivel a ttm-rendelet csak a két fél között létrejött megállapodásokra vonatkozik, és mivel a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket eladó hasznosításba vevő a vertikális csoportmentességi rendelet alkalmazásában szállító, a két csoportmentességi rendelet szorosan kapcsolódik egymáshoz. A hasznosítást engedélyező és a hasznosításba vevő közötti megállapodásra a ttm-rendelet vonatkozik, a hasznosításba vevő és a vevők közötti megállapodásokra pedig a vertikális csoportmentességi rendelet (53).

(77)

A ttm-rendelet ugyancsak mentességben részesíti a hasznosítást engedélyező és a hasznosításba vevő közötti azon megállapodásokat, amelyekben a megállapodás abban a tekintetben ró kötelezettségeket a hasznosításba vevőre, hogy miként kell értékesítenie a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket. A hasznosításba vevő köteles lehet különösen egy meghatározott fajtájú forgalmazási rendszer, például kizárólagos vagy szelektív forgalmazási rendszer kialakítására. Az ilyen kötelezettségek teljesítése céljából kötött forgalmazási megállapodásoknak azonban a csoportmentesség érvényesüléséhez meg kell felelniük a vertikális csoportmentességi rendeletnek. A hasznosítást engedélyező például kötelezheti a hasznosításba vevőt egy meghatározott szabályoknak megfelelő, kizárólagos forgalmazáson alapuló rendszer létrehozására. A vertikális csoportmentességi rendelet 4. cikkének b) pontjából azonban következik annak követelménye, hogy a forgalmazók általában szabadon végezhessenek a hasznosításba vevő más kizárólagos forgalmazóinak területére irányuló passzív eladásokat.

(78)

Továbbá a vertikális csoportmentességi rendelet értelmében a forgalmazóknak főszabály szerint jogosultnak kell lenniük a más szállítók – azaz a licenc tárgyát képező technológiai jogok alapján saját terméküket gyártó más hasznosításba vevők – forgalmazási rendszere által lefedett területekre irányuló aktív és passzív eladásra is. Ennek oka az, hogy a vertikális csoportmentességi rendelet alkalmazásában minden hasznosításba vevő önálló szállító. A valamely szállító forgalmazási rendszerén belüli aktív értékesítés korlátozására vonatkozó, a rendeletben szereplő csoportmentesség mögöttes indokai azonban fennállhatnak akkor is, ha a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket különböző hasznosításba vevők a hasznosítást engedélyező tulajdonában lévő közös márkaazonosító alatt adják el. Amennyiben a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket közös márkaazonosító alatt értékesítik, úgy a hasznosításba vevők forgalmazási rendszerei közötti, ugyanolyan típusú korlátozások alkalmazását alátámaszthatják az egyedi vertikális forgalmazási rendszerben meglévő hatékonysági indokokkal azonos indokok. Ilyen esetekben valószínűtlen, hogy a Hatóság kifogásolja azokat a korlátozásokat, amelyek vonatkozásában analógia alapján teljesülnek a vertikális csoportmentességi rendelet feltételei. Egy közös márkaazonosító létezéséhez az szükséges, hogy a termékeket közös márkajel alatt értékesítsék és forgalmazzák, és ez legyen meghatározó a minőségre vonatkozó és egyéb lényeges információknak a fogyasztó számára történő továbbítása szempontjából. Nem elegendő az, hogy a hasznosításba vevők márkajelei mellett a terméken feltüntetésre kerül a hasznosítást engedélyező márkajele, amely a licenc tárgyát képező technológia forrásaként azonosítja őt.

(79)

A ttm-rendelet 3. cikke szerint a korlátozó megállapodások csoportmentessége – más szóval a ttm-rendelet mentességi tartománya – piaci részesedési határértékekhez kötött, ami a csoportmentesség hatályát azokra a megállapodásokra korlátozza, amelyekről esetleges versenykorlátozó jellegük ellenére általában vélelmezhető, hogy teljesítik az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit. A piaci részesedési határértékekkel kijelölt mentességi tartományon kívül egyedi értékelésre van szükség. Az a tény, hogy a piaci részesedések meghaladják a határértékeket, nem vezethet annak vélelmezéséhez, hogy a megállapodás az 53. cikk (1) bekezdésébe ütközik, vagy hogy a megállapodás nem teljesíti az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit. A ttm-rendelet 4. cikkében meghatározott, különösen súlyos korlátozások hiányában piacelemzésre van szükség.

(80)

A ttm-rendelet mentességi tartományára alkalmazandó piaci részesedési határértékek mértéke attól függ, hogy a megállapodás versenytársak között vagy nem versenytársak között jött-e létre.

(81)

A piaci részesedési határértékek egyaránt vonatkoznak a licenc tárgyát képező technológiai jogok érintett piacára/piacaira és a szerződés szerinti termékek érintett piacára/piacaira. Ha az irányadó piaci részesedési határértéket egy vagy több termék- vagy technológiapiacon túllépik, a megállapodás csoportmentessége ezen érintett piac(ok)ra nem vonatkozik. Ha például a hasznosítási megállapodás két külön termékpiacra vonatkozik, előfordulhat, hogy a csoportmentesség csak az egyik piacra vonatkozik, a másikra nem.

(82)

A ttm-rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a ttm-rendelet 2. cikke szerinti mentességi tartomány versenytársak közötti megállapodásokra történő alkalmazásának feltétele, hogy a felek együttes piaci részesedése egyik érintett piacon se haladja meg a 20 %-ot. A ttm-rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott piaci részesedési határérték akkor alkalmazandó, ha a felek tényleges versenytársak vagy potenciális versenytársak a termékpiac(ok)on és/vagy tényleges versenytársak a technológiapiacon (a versenytársak és nem versenytársak közötti különbségtétel tekintetében lásd a 27. és az azt követő pontokat).

(83)

A potenciális technológiapiaci versenyt nem veszik figyelembe a versenytársak közötti megállapodásokkal kapcsolatos piaci részesedési határértékek, illetve különösen súlyos korlátozások listájának alkalmazásakor. A ttm-rendelet mentességi tartományán kívül figyelembe veszik a potenciális technológiapiaci versenyt, de ez nem vezet a versenytársak közötti megállapodásokkal kapcsolatos különösen súlyos korlátozások listájának alkalmazásához.

(84)

Ha a hasznosítási megállapodásban félként szereplő vállalkozások nem versenytársak, akkor a ttm-rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti piaci részesedési határérték alkalmazandó. Egy nem versenytársak közötti megállapodás akkor tartozik a ttm-rendelet hatálya alá, ha az érintett technológiai és termékpiacokon egyik fél piaci részesedése sem haladja meg a 30 %-ot.

(85)

Ha a felek később válnak a ttm-rendelet 3. cikke (1) bekezdésének értelmében vett versenytársakká (ha például a hasznosításba vevő már a licenc megszerzése előtt is jelen volt a szerződés szerinti termékek értékesítésének érintett piacán, a hasznosítást engedélyező pedig ugyanazon az érintett piacon később tényleges vagy potenciális szállítóvá válik), a 20 %-os piaci részesedési határérték attól az időponttól kezdve alkalmazandó, amikor versenytársakká váltak. Ebben az esetben azonban a megállapodásra továbbra is a nem versenytársak közötti megállapodások különösen súlyos korlátozásainak listája lesz alkalmazandó, kivéve, ha a megállapodást később valamely lényeges vonatkozásban módosítják (lásd a ttm-rendelet 4. cikkének (3) bekezdését és ezen iránymutatás 39. pontját).

(86)

A technológiai jogok licenciába adásának érintett piacain fennálló piaci részesedések ttm-rendelet alapján történő kiszámítása az ezen iránymutatás 87. pontjában kifejtett okok miatt eltér a szokásos gyakorlattól. Technológiapiacok esetében a ttm-rendelet 8. cikkének d) pontjából az következik, hogy a hasznosítást engedélyező piaci részesedését – az érintett piac termék- és földrajzi dimenziója tekintetében egyaránt – a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeknek a hasznosítást engedélyező és valamennyi hasznosításba vevője általi értékesítése alapján kell kiszámítani. E megközelítés értelmében a piaci részesedést a hasznosítást engedélyező és hasznosításba vevői által együttesen értékesített szerződés szerinti termékek értékének és az összes értékesített versengő termék értékének hányadosaként kell kiszámítani.

(87)

E megközelítésre (a hasznosítást engedélyező technológiapiaci részesedésének mint a hasznosítást engedélyező termékszintű „lábnyomának” kiszámítása) a hasznosítást engedélyező piaci részesedésének a jogdíjbevételek alapján történő kiszámítása terén tapasztalt gyakorlati nehézségek miatt esett a választás (lásd a fenti 25. pontot). Azon túl, hogy általánosságban véve is nehézségekbe ütközik a jogdíjbevételekre vonatkozó megbízható adatok beszerzése, a tényleges jogdíjbevétel alapján is komolyan alulbecsülhető egy technológia piaci helyzete, amennyiben a fizetendő jogdíjak összege keresztlicenc adása vagy kapcsolt termékek beszállítása miatt csökken. A hasznosítást engedélyező technológiapiaci részesedésének az adott technológiával előállított termékek és a versengő technológiákkal előállított termékek értékesítésének összehasonlításával történő megállapítása nem járna ezzel a kockázattal. Egy ilyen termékpiaci lábnyom általában jól tükrözi a technológia piaci helyzetét.

(88)

E lábnyom kiszámításához ideális esetben a termékpiac fogalmából ki kellene zárni a licenciába nem adott saját technológiával előállított termékeket, mivel e saját technológiák csak közvetett akadályt jelentenek a licenciába adott technológia számára. Mivel azonban a hasznosítást engedélyező és a hasznosításba vevők számára gyakorlati nehézségekbe ütközhet annak ismerete, hogy az adott termékpiacon a többi terméket licenciába vett technológiával vagy saját technológiával állítják-e elő, a ttm-rendelet alkalmazásában a technológiapiaci részesedés kiszámítása a licenc tárgyát képező technológiával előállított termékeken – mint az említett termékpiacon eladott összes termék részén – alapul. E megközelítés – amelynek alapja az átfogó termékpiac(ok)on az adott technológia által „hagyott lábnyom” – a saját technológiákkal előállított termékek figyelembevétele miatt várhatóan csökkenti majd a kiszámított piaci részesedést, ugyanakkor általában megfelelő módon fogja jelezni a technológia erejét. Először is teljes egészében megragadja a saját technológiával gyártó, és a licencdíjak kismértékű, de tartós emelkedése esetén valószínűleg licenciaadásba kezdő vállalkozások részéről jelentkező potenciális versenyt. Másodszor, még ha valószínűtlen is az, hogy más technológiatulajdonosok licenciaadásba kezdenének, a hasznosítást engedélyező nem feltétlenül rendelkezik piaci erővel a technológiapiacon, még akkor sem, ha a licencdíj-bevételekből jelentős a részesedése. Ha az értékesítési termékpiac versengő, a verseny e szinten hatékonyan korlátozhatja a hasznosítást engedélyezőt. A beszerzési oldalon a jogdíjak növekedése hatással van a hasznosításba vevő költségeire, ami rontja a versenyképességét, és ezáltal értékesítéseinek csökkenését okozhatja. Valamely technológia termékpiaci részesedése is megragadja ezt az elemet, így rendszerint jól jelzi a hasznosítást engedélyező technológiapiaci erejét.

(89)

A technológia erejének megítéléséhez figyelembe kell venni a technológiapiac földrajzi dimenzióját is. Ez néha eltérhet az adott értékesítési termékpiac földrajzi dimenziójától. A ttm-rendelet alkalmazásában az érintett technológiapiac földrajzi dimenzióját a termékpiacok is meghatározzák. A ttm-rendelet mentességi tartományán kívül azonban indokolt lehet figyelembe venni egy esetleges nagyobb kiterjedésű, olyan földrajzi területet is, ahol versengő technológiák hasznosítását engedélyező és azt hasznosításba vevők e technológiák licenciába adásával foglalkoznak, ahol a versenyfeltételek elég homogének, és amely a szomszédos területektől megkülönböztethető, mert azokon a versenyfeltételek érzékelhetően eltérőek.

(90)

Az olyan új technológiák esetében, amelyek az előző naptári évben nem eredményeztek értékesítést, nulla piaci részesedést kell megjelölni. Az eladások megindulásakor a technológia piaci részesedése növekedni kezd. Ha a piaci részesedés később a vonatkozó 20 %-os vagy 30 %-os határérték fölé emelkedik, a mentesség továbbra is alkalmazandó a határérték átlépésének évét követő két egymás utáni naptári évben (lásd a ttm-rendelet 8. cikkének e) pontját).

(91)

A szerződés szerinti termékek érintett értékesítési piacai esetében a hasznosításba vevő piaci részesedését az általa értékesített, a hasznosítást engedélyező technológiáját tartalmazó termékek és versengő termékek – azaz a hasznosításba vevő által a szóban forgó termékpiacon értékesített összes termék – alapján kell kiszámítani. Amennyiben az érintett piacon a hasznosítást engedélyező is szállító, úgy figyelembe kell venni a hasznosítást engedélyező szóban forgó termékpiacon elért eladásait is. A termékpiaci részesedés kiszámítása során, a hasznosításba vevő és/vagy a hasznosítást engedélyező piaci részesedésének kiszámításakor azonban figyelmen kívül maradnak a többi hasznosításba vevő eladásai.

(92)

A piaci részesedéseket az előző év eladási értékadatai alapján kell kiszámítani, amennyiben azok rendelkezésre állnak. Az ilyen adatok rendszerint pontosabb jelzést adnak az adott technológia erejére vonatkozóan, mint a mennyiségi adatok. Ha azonban az értékalapú adatok nem állnak rendelkezésre, más megbízható piaci információkon alapuló becslések is felhasználhatók, ideértve a piaci eladási mennyiségi adatokat.

(93)

Az ezen iránymutatás 3.3. szakaszában kifejtett elvek a következő példákkal szemléltethetők:

(94)

A ttm-rendelet 4. cikke tartalmazza a különösen súlyos versenykorlátozások listáját. A korlátozások különösen súlyos korlátozásként való besorolásának alapja a korlátozás jellege és az a tapasztalat, hogy az ilyen korlátozások majdnem mindig versenyellenesek. Az Európai Unió Bírósága és a Törvényszék ítélkezési gyakorlatával (54) összhangban az ilyen korlátozás eredhet a megállapodás egyértelmű céljából vagy az egyedi eset körülményeiből (lásd a fenti 14. pontot). Kivételes esetben, meghatározott típusú vagy jellegű megállapodások esetén a különösen súlyos korlátozások objektíve szükségesek lehetnek (55), és így az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének hatályán kívül eshetnek. A vállalkozásoknak továbbá mindig lehetőségük van arra, hogy egyedi esetben az 53. cikk (3) bekezdése alapján hatékonyságnöveléssel érveljenek (56).

(95)

A ttm-rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből következik, hogy amennyiben a technológiaátadási megállapodás különösen súlyos versenykorlátozást tartalmaz, úgy a megállapodás egésze kívül kerül a csoportmentesség hatályán. A ttm-rendelet alkalmazásában a különösen súlyos versenykorlátozások nem választhatók el a megállapodás többi részétől. Ezen túlmenően a Hatóság úgy ítéli meg, hogy az egyedi értékeléssel összefüggésben valószínűtlen, hogy a különösen súlyos versenykorlátozások teljesítik az 53. cikk (3) bekezdésének négy feltételét (lásd a fenti 18. pontot).

(96)

A ttm-rendelet 4. cikke megkülönbözteti egymástól a versenytársak közötti megállapodásokat és a nem versenytársak közötti megállapodásokat.

(97)

A ttm-rendelet 4. cikkének (1) bekezdése felsorolja a versenytársak közötti licenciába adás esetén különösen súlyosnak minősülő korlátozásokat. A 4. cikk (1) bekezdése szerint a ttm-rendelet nem vonatkozik azokra a megállapodásokra, amelyek célja közvetve vagy közvetlenül, önmagukban vagy a felek ellenőrzése alá tartozó egyéb tényezőkkel együttesen a következők bármelyike:

(98)

A ttm-rendelet több különösen súlyos korlátozás vonatkozásában különbséget tesz kölcsönös és nem kölcsönös megállapodások között. Versenytársak között a különösen súlyos korlátozások listája szigorúbb a kölcsönös megállapodások vonatkozásában, mint a nem kölcsönös megállapodások esetében. A kölcsönös megállapodások olyan keresztlicencia-megállapodások, amelyekben a licenc tárgyát képező technológiák versengő technológiák, vagy versengő termékek előállítására használhatóak fel. A nem kölcsönös megállapodás olyan megállapodás, amelyben csak az egyik fél adja licenciába technológiai jogait a másik félnek, vagy keresztlicencia esetében a licenc tárgyát képező technológiai jogok nem versengő technológiákra vonatkoznak, és nem használhatók fel versengő termékek előállításához. A ttm-rendelet alkalmazásában egy megállapodás nem lesz kölcsönös pusztán amiatt, mert viszontlicencia-adási kötelezettséget tartalmaz, vagy mert a hasznosításba vevő viszontlicenciába adja a licenc tárgyát képező technológián végzett saját fejlesztéseit. Amennyiben egy nem kölcsönös megállapodás később az ugyanazon felek között megkötött második hasznosítási megállapodás megkötése miatt kölcsönössé válik, úgy előfordulhat, hogy a feleknek felül kell vizsgálniuk az első hasznosítási megállapodást annak érdekében, hogy a megállapodás ne tartalmazzon különösen súlyos korlátozást. Az egyedi eset értékelésekor a Hatóság figyelembe fogja venni az első és a második hasznosítási megállapodás megkötése között eltelt időt.

(99)

A ttm-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő különösen súlyos versenykorlátozás versenytársak közötti olyan megállapodásokra vonatkozik, amelyek célja a harmadik feleknek eladott termékek árának rögzítése, ideértve a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket. A versenytársak közötti árrögzítés pusztán céljánál fogva versenykorlátozást jelent. Az árrögzítés öltheti egy felszámítandó, pontos árra, vagy egy megengedett legnagyobb kedvezményt tartalmazó árlistára vonatkozó közvetlen megállapodás formáját. Nincs jelentősége annak, hogy a megállapodás rögzített, legalacsonyabb, legmagasabb vagy ajánlott árakra vonatkozik-e. Az árrögzítés végrehajtható közvetetten, a megállapodás szerinti ártól való eltéréstől visszatartó tényezők alkalmazásával is, például annak előírásával, hogy a jogdíjak emelkednek, ha a termék ára egy meghatározott szint alá csökken. Önmagában azonban nem árrögzítés az, hogy a hasznosításba vevő egy meghatározott legalacsonyabb összegű jogdíj megfizetésére köteles.

(100)

Amennyiben a jogdíjakat az egyedi termékeladások alapján számítják ki, úgy a jogdíj összege közvetlen hatással jár a termék határköltségeire, és így közvetlen hatással van a termékárakra is (57). A versenytársak ezért a kölcsönös jogdíjfizetéssel járó keresztlicenciát felhasználhatják az árak értékesítési termékpiacokon történő összehangolására és/vagy növelésére (58). A Hatóság azonban a kölcsönös jogdíjfizetéssel járó keresztlicenciát csak akkor fogja árrögzítésként értékelni, amennyiben a megállapodás mentes minden versenytámogató céltól, és ezért nem minősül jóhiszemű hasznosítási megállapodásnak. Ilyen esetekben, amennyiben a megállapodás nem hoz létre semmiféle értéket, és ezért nincs jogos üzleti indoka, a megállapodás színlelt, és kartellnek minősül.

(101)

A ttm-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő különösen súlyos korlátozások körébe tartoznak azok a megállapodások is, amelyekben a jogdíjakat az összes termékeladáshoz kötik, függetlenül attól, hogy a licenc tárgyát képező technológiát használják-e. Az ilyen megállapodások sértik a 4. cikk (1) bekezdésének d) pontját is, mely szerint nem szabad korlátozni a hasznosításba vevő saját technológiai jogainak felhasználására vonatkozó képességét (lásd ezen iránymutatás 116. pontját). Az ilyen megállapodások általában korlátozzák a versenyt, mivel a megállapodás növeli a hasznosításba vevő saját versengő technológiai jogainak felhasználásából eredő költségeket, és korlátozza azt a versenyt, amely a megállapodás hiányban létezett (59). Ez a kölcsönös és a nem kölcsönös megállapodások esetében is így van.

(102)

A teljes termékértékesítés alapján számított jogdíjat tartalmazó megállapodás azonban kivételesen teljesítheti az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit olyan egyedi esetekben, amikor objektív tényezők alapján levonható az a következtetés, hogy a korlátozás nélkülözhetetlen a versenytámogató licenciaadás létrejöttéhez. Ez az eset állhat fenn, ha a korlátozás hiányában lehetetlen vagy indokolatlanul nehéz lenne a hasznosításba vevő által fizetendő jogdíj kiszámítsa vagy ellenőrzése, például azért, mert a hasznosítást engedélyező technológiája nem hagy látható nyomot a végterméken, és a gyakorlatban nem állnak rendelkezésre alternatív ellenőrzési módozatok.

(103)

A ttm-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott különösen súlyos versenykorlátozás a felekre rótt kölcsönös kibocsátási korlátozásokra vonatkozik. A kibocsátási korlátozás arra vonatkozik, hogy a fél milyen mennyiséget gyárthat és adhat el. A 4. cikk (1) bekezdésének b) pontja nem terjed ki a hasznosításba vevő számára nem kölcsönös megállapodás keretében, vagy a hasznosításba vevők egyike számára kölcsönös megállapodás keretében előírt kibocsátási korlátozásokra, feltéve, hogy a kibocsátási korlátozás csak a licenc tárgyát képező technológiával gyártott termékekre vonatkozik. A 4. cikk (1) bekezdésének b) pontja tehát különösen súlyos korlátozásként azonosítja a felekre rótt kölcsönös kibocsátási korlátozásokat, illetve a hasznosítást engedélyező számára saját technológiája vonatkozásában előírt kibocsátási korlátozásokat. Ha a versenytársak kölcsönös kibocsátási korlátokat kötnek ki, a megállapodás célja és valószínű hatása a piaci kibocsátás csökkentése. Ugyanez igaz azokra a megállapodásokra, amelyek visszafogják a feleknek a kibocsátás növelésére irányuló hajlandóságát, például olyan kölcsönös, egységenként felszámított jogdíjak alkalmazásával, amelyek a kibocsátás növekedésével együtt növekednek, vagy amelyekben a felek fizetésre kötelezik egymást, amennyiben a kibocsátás túllép egy meghatározott szintet.

(104)

A nem kölcsönös mennyiségi korlátozások kedvezőbb kezelésének alapja az a megfontolás, hogy az egyoldalú korlátozás nem szükségszerűen vezet alacsonyabb piaci kibocsátáshoz, ugyanakkor a nem kölcsönös korlátozás esetében alacsonyabb annak kockázata is, hogy a megállapodás nem jóhiszemű hasznosítási megállapodás. Amennyiben a hasznosításba vevő hajlandó egyirányú korlátozás elfogadására, a megállapodás valószínűleg az egymást kiegészítő technológiák valódi integrációjához vezet, vagy pedig a hasznosítást engedélyező magasabb rendű technológiájának a hasznosításba vevő termelőeszközeivel történő, hatékonyságnövelő integrációjához. Hasonlóképpen: kölcsönös megállapodásban a csak egyik hasznosításba vevőre rótt kibocsátási korlátozás valószínűleg a felek egyike által licenciába vett technológia magasabb értékét tükrözi, és szolgálhatja a versenytámogató licenciaadás előmozdítását.

(105)

A ttm-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott különösen súlyos versenykorlátozás a piacok és a vevők felosztását érinti. A piacokat vagy vevőket a versenytársak között felosztó megállapodások célja a verseny korlátozása. Különösen súlyos versenykorlátozásnak minősül az, ha egy kölcsönös megállapodásban a versenytársak megegyeznek abban, hogy bizonyos területeken nem termelnek, vagy a másik félnek fenntartott bizonyos területekre vagy vevők számára nem végeznek aktív és/vagy passzív értékesítést. Így például piacfelosztásnak minősül a versenytársak közötti, kizárólagos, kölcsönös licenciaadás.

(106)

A 4. cikk (1) bekezdésének c) pontja attól függetlenül irányadó, hogy a hasznosításba vevő továbbra is szabadon használhatja-e saját technológiai jogait. Amint a hasznosításba vevő felszerelkezett egy adott terméknek a hasznosítást engedélyező technológiájával történő gyártására, költséges lehet számára egy másik technológiát használó, külön gyártósor fenntartása a korlátozás hatálya alá tartozó ügyfelek kiszolgálására. Ezen túlmenően a korlátozások versenykorlátozó potenciáljára tekintettel a hasznosításba vevő kevéssé lehet ösztönözve a saját technológiája alapján történő gyártásra. Ugyancsak nagyon valószínűtlen, hogy az ilyen korlátozások nélkülözhetetlenek lennének a versenytámogató licenciaadás létrejöttéhez.

(107)

A 4. cikk (1) bekezdése c) pontjának i. alpontja értelmében nem minősül különösen súlyos versenykorlátozásnak, ha a hasznosítást engedélyező egy nem kölcsönös megállapodásban kizárólagos engedélyt ad a hasznosításba vevőnek arra, hogy egy adott területen a licenc tárgyát képező technológia alapján gyártást végezzen, és ezzel azt is vállalja, hogy saját maga sem gyártja a szerződés szerinti terméket azon a területen, vagy nem szállítja a szerződés szerinti terméket arról a területről. Az ilyen kizárólagos licencek csoportmentességben részesülnek, függetlenül a terület kiterjedésétől. Ha a licenc az egész világra szól, a kizárólagosság magában foglalja azt is, hogy a hasznosítást engedélyező nem fog belépni a piacra vagy nem marad a piacon. A csoportmentesség akkor is alkalmazandó, ha nem kölcsönös megállapodásban a hasznosításba vevő nem gyárthat a hasznosítást engedélyező számára fenntartott kizárólagos területen. E megállapodások célja lehet az, hogy arra ösztönözzék a hasznosítást engedélyezőt és/vagy hasznosításba vevőt, hogy ruházzon be a licenc tárgyát képező technológiába, és fejlessze azt. A megállapodás célja ezért nem szükségszerűen a piac felosztása.

(108)

A csoportmentesség a 4. cikk (1) bekezdése c) pontjának i. alpontja szerint – és a már említett okból – azokra a nem kölcsönös megállapodásokra is vonatkozik, amelyekben a felek abban egyeznek meg, hogy nem végeznek aktív vagy passzív értékesítést a másik félnek fenntartott kizárólagos területre vagy kizárólagos vevőcsoportnak. A ttm-rendelet alkalmazásában a Hatóság a vertikális korlátozásokról szóló iránymutatásban meghatározottak szerint értelmezi az „aktív” és „passzív” értékesítés fogalmát (60). A hasznosításba vevőre vagy a hasznosítást engedélyezőre rótt, a másik fél területére vagy vevőcsoportjának történő aktív és/vagy passzív értékesítésre vonatkozó korlátozások csak akkor részesülnek csoportmentességben, ha az adott területet vagy vevőcsoportot kizárólagosan fenntartották a másik fél számára. Bizonyos különleges körülmények fennállása esetén azonban az ilyen értékesítési korlátozásokat tartalmazó megállapodások egyedi esetben akkor is teljesíthetik az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit, ha a kizárólagosság eseti alapon megosztott, például ha azon hasznosítást engedélyező vagy hasznosításba vevő átmeneti gyártási kapacitáshiányának enyhítéséhez szükséges, akinek a területet vagy a vevőcsoportot kizárólagosan kijelölték. Ilyen esetekben még mindig valószínű, hogy a hasznosítást engedélyező vagy a hasznosításba vevő elégséges védelmet élvez az aktív és/vagy passzív értékesítéssel szemben ahhoz, hogy ösztönözve legyen technológiájának licenciába adására vagy a licenc tárgyát képező technológiát felhasználó beruházásra. Az ilyen korlátozások – még ha versenykorlátozóak is – előmozdítanák a technológia versenytámogató terjesztését és az ilyen technológiának a hasznosításba vevő termelőeszközeibe történő integrációját.

(109)

Következésképpen az sem minősül különösen súlyos korlátozásnak, ha a hasznosítást engedélyező egy adott területen egyedüli hasznosításba vevőjének jelöli ki a hasznosításba vevőt, ami azzal jár, hogy a szóban forgó területen harmadik felek nem kapnak licencet a hasznosítást engedélyező technológiája alapján történő gyártásra. Az ilyen egyedüli licencek esetében a csoportmentesség attól függetlenül fennáll, hogy a megállapodás kölcsönös-e vagy sem, mivel a megállapodás nem érinti a felek arra vonatkozó képességét, hogy saját technológiai jogaikat az adott területeken teljes mértékben hasznosítsák.

(110)

A 4. cikk (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontja kizárja a különösen súlyos korlátozások köréből, ezáltal a piaci részesedési határértékek eléréséig csoportmentességben részesíti a nem kölcsönös megállapodásban a hasznosításba vevőre rótt, a hasznosítást engedélyező által más hasznosításba vevőnek kijelölt területre vagy vevőcsoport számára történő aktív eladásra vonatkozó korlátozásokat. Ennek előfeltétele azonban, hogy a védelemben részesülő hasznosításba vevő a megállapodás megkötésekor nem volt a hasznosítást engedélyező versenytársa. Az adott helyzetben az ilyen korlátozásokat nem indokolt különösen súlyos korlátozásnak minősíteni. Mivel a hasznosítást engedélyezőnek megengedett, hogy korábban a piacon nem tevékenykedő hasznosításba vevőnek védelmet adjon azon hasznosításba vevők aktív eladásaival szemben, akik a hasznosítást engedélyező versenytársai, és akik emiatt már megtelepedtek a piacon, az ilyen korlátozások valószínűleg arra sarkallják a hasznosításba vevőt, hogy a licenc tárgyát képező technológiát hatékonyabban hasznosítsa. Másrészről, ha a hasznosításba vevők megegyeznének egymás között abban, hogy nem végeznek aktív vagy passzív értékesítést egy adott területre vagy adott vevőcsoportoknak, a megállapodás a hasznosításba vevők közötti kartellnek minősülne. Mivel egy ilyen megállapodás nem jár együtt technológiaátadással, nem tartozna a ttm-rendelet hatálya alá sem.

(111)

A 4. cikk (1) bekezdése c) pontjának iii. alpontja egy további kivételt tartalmaz a 4. cikk (1) bekezdésének c) pontjában szereplő, különösen súlyos korlátozás alól, nevezetesen a saját használatra történő korlátozást, vagyis azon követelményeket, amelyek szerint a hasznosításba vevő a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket csak saját használatra állíthatja elő. Amennyiben a szerződés szerinti termék egy alkatrész, ezáltal a hasznosításba vevőt arra lehet kötelezni, hogy az alkatrészt csak saját termékeibe történő beszerelésre gyártsa, és az alkatrészeket ne adhassa el más gyártóknak. A hasznosításba vevőnek azonban képesnek kell lennie arra, hogy az alkatrészeket saját termékeihez pótalkatrészekként értékesítse, így azokkal tudnia kell ellátni azon harmadik feleket is, akik e termékek vonatkozásában az értékesítés utáni szolgáltatásokat nyújtják. A saját használatra történő korlátozás szükséges lehet a technológia – különösen versenytársak közötti – terjesztésének ösztönzéséhez, és a csoportmentesség hatálya alá tartozik. Az ilyen korlátozásokkal a 4.2.5. szakasz is foglalkozik.

(112)

Végül a 4. cikk (1) bekezdése c) pontjának iv. alpontja kizárja a különösen súlyos korlátozások listájáról azt a kötelezettséget, amely a hasznosításba vevő számára nem kölcsönös megállapodásban előírja, hogy a szerződés szerinti termékeket csak egy adott vevő számára állítsa elő azzal a céllal, hogy alternatív beszerzési forrást biztosítson az adott vevő részére. Így a 4. cikk (1) bekezdése c) pontjának iv. alpontja azzal a feltétellel alkalmazható, ha a licenc arra korlátozódik, hogy alternatív beszerzési forrást biztosítson az adott vevőnek. Nem feltétel azonban az, hogy csak egy ilyen licencet adjanak. A 4. cikk (1) bekezdése c) pontjának iv. alpontja vonatkozik azokra a helyzetekre is, amikor több vállalkozás kap licencet ugyanazon meghatározott vevő ellátására. A 4. cikk (1) bekezdése c) pontjának iv. alpontja a hasznosítási megállapodás időbeli hatályától függetlenül alkalmazandó. E kivétel hatálya alá tartozik például az az egyszeri licenc, amelynek célja egy konkrét vevő valamely projektjéhez kapcsolódó követelményeknek való megfelelés. Az ilyen megállapodások piacfelosztási potenciálja korlátozott, amennyiben a licencet kizárólag egy adott vevő ellátása céljából adják. Ilyen körülmények között különösen nem lehet azt feltételezni, hogy a megállapodás miatt a hasznosításba vevő fel fog hagyni saját technológiájának hasznosításával.

(113)

Nem minősülnek különösen súlyos korlátozásnak a versenytársak közötti olyan megállapodások, amelyek egy vagy több termékpiacra vagy egy vagy több alkalmazási területre korlátozzák a licencet (61). Az ilyen korlátozások a 20 %-os piaci részesedési határértékig csoportmentességben részesülnek, tekintet nélkül arra, hogy a megállapodás kölcsönös-e vagy sem. Az ilyen korlátozások esetében nem feltételezhető, hogy céljuk a piac vagy a vevők felosztása. A csoportmentesség alkalmazásának azonban az a feltétele, hogy az alkalmazási terület korlátozásai ne menjenek túl a licenc tárgyát képező technológiák hatókörén. Ha például a hasznosításba vevők a tekintetben is korlátozottak, hogy mely alkalmazási területeken hasznosíthatják saját technológiai jogaikat, a megállapodás piacfelosztásnak minősül.

(114)

A csoportmentesség attól függetlenül alkalmazandó, hogy az alkalmazási terület korlátozása szimmetrikus vagy aszimmetrikus. Egy kölcsönös hasznosítási megállapodásban kikötött, alkalmazási területre vonatkozó aszimmetrikus korlátozás azzal jár, hogy mindkét fél csak eltérő alkalmazási területen használhatja az általa licencbe vett technológiát. Ameddig a felek nem korlátozottak saját technológiájuk felhasználásában, nem vélelmezhető, hogy a megállapodás következtében a felek a másik félnek adott licenc által lefedett terület(ek)et elhagynák, vagy tartózkodnának az e terület(ek)re való belépéstől. Még ha a hasznosításba vevők be is szerzik a licenc tárgyát képező technológiának az engedélyezett alkalmazási területen történő alkalmazásához szükséges eszközöket, előfordulhat, hogy a licenc hatókörén kívüli gyártáshoz használt eszközöket nem éri hatás. E tekintetben fontos az, hogy a korlátozás megkülönböztethető termékpiacokhoz, iparágakhoz vagy alkalmazási területhez, ne pedig területileg vagy csoportként felosztott olyan ügyfelekhez kapcsolódjon, akik ugyanazon termékpiachoz vagy alkalmazási területhez tartozó termékeket vásárolnak. A piacfelosztás kockázata lényegesen nagyobbnak minősül ez utóbbi esetben (lásd a fenti 106. pontot). Ezenfelül az alkalmazási terület korlátozásai szükségesek lehetnek a versenytámogató licenciaadás előmozdításához (lásd a lenti 212. pontot).

(115)

A 4. cikk (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott különösen súlyos versenykorlátozás bármelyik fél kutatási-fejlesztési képességének korlátozásaira vonatkozik. Mindkét félnek jogosultnak kell lennie független kutatás-fejlesztés végzésére. Ez a szabály attól függetlenül alkalmazandó, hogy a korlátozás a licenc által lefedett területre vagy más területekre vonatkozik-e. Az a puszta tény azonban, hogy a felek megegyeznek abban, hogy átadják egymásnak technológiáik jövőbeli fejlesztéseit, nem jelenti a független kutatás-fejlesztés korlátozását. Az ilyen megállapodások versenyre gyakorolt hatását az adott ügy egyedi körülményeire figyelemmel kell értékelni. A 4. cikk (1) bekezdésének d) pontja nem terjed ki a fél harmadik felekkel végzett kutatási-fejlesztési tevékenységének korlátozásaira sem, amennyiben az ilyen korlátozás a hasznosítást engedélyező know-how-jának nyilvánosságra hozataltól történő megóvásához szükséges. Ahhoz, hogy a hasznosítást engedélyező know-how-jának nyilvánosságra kerülése elleni védelem céljából megállapított korlátozások a kivétel hatálya alá tartozzanak, az ilyen védelem biztosításához szükségesnek és azzal arányosnak kell lenniük. Amennyiben például a megállapodás kijelöli a hasznosításba vevő azon konkrét alkalmazottait, akiket a licenc tárgyát képező know-how használatára ki kell képezni, illetve akiknek felelősségi körébe ennek tartoznia kell, elegendő lehet a hasznosításba vevőt arra kötelezni, hogy ne engedélyezze ezen alkalmazottak számára, hogy harmadik felekkel folytatott kutatási-fejlesztési tevékenységben vegyenek részt. Más biztosítékok is megfelelők lehetnek.

(116)

A 4. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerint a hasznosításba vevőt nem szabad korlátozni saját versengő technológiai jogainak felhasználásában sem, feltéve, hogy ezzel nem a hasznosítást engedélyezőtől licenciába vett technológiai jogokat hasznosítja. Saját technológiai jogaival kapcsolatban a hasznosításba vevőre nem vonatkozhat korlátozás a gyártás vagy az eladás helyét, az alkalmazási területeket, a gyártás vagy az eladás mennyiségét és az eladási árakat, valamint azon termékpiacokat illetően, amelyeken gyárt. Ugyancsak tilos arra kötelezni, hogy jogdíjat fizessen a saját technológiai jogai alapján előállított termékek után (lásd a fenti 101. pontot). Ezenfelül a hasznosításba vevőt tilos abban korlátozni, hogy saját technológiai jogait harmadik feleknek licenciába adja. Amennyiben korlátozások vonatkoznak a hasznosításba vevő saját technológiai jogainak felhasználására vagy a kutatás-fejlesztés végzésére, ezzel csökken a hasznosításba vevő technológiájának versenyképessége. Ennek hatására csökken a verseny a meglévő termék- és technológiapiacokon, és a hasznosításba vevő kevésbé lesz arra ösztönözve, hogy saját technológiájának kialakításába és fejlesztésébe beruházzon. A 4. cikk (1) bekezdésének d) pontja nem terjed ki azokra a korlátozásokra, amelyek tárgya harmadik felek olyan technológiájának a hasznosításba vevő általi felhasználása, amely a licenc tárgyát képező technológia versenytársa. Noha az ilyen versenytilalmi kötelezettségek kizáró hatást gyakorolhatnak harmadik felek technológiáira (lásd a 4.2.7. szakaszt), ezek következtében a hasznosításba vevők rendszerint nem lesznek kevésbé ösztönözve arra, hogy saját technológiáik kialakításába és fejlesztésébe beruházzanak.

(117)

A ttm-rendelet 4. cikkének (2) bekezdése felsorolja a nem versenytársak közötti licenciába adás esetén különösen súlyosnak minősülő korlátozásokat. E rendelkezés szerint a ttm-rendelet nem vonatkozik azokra a megállapodásokra, amelyek célja közvetve vagy közvetlenül, önmagukban vagy a felek ellenőrzése alá tartozó egyéb tényezőkkel együttesen a következők bármelyike:

(118)

A 4. cikk (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott különösen súlyos versenykorlátozás tárgya a harmadik felek részére történő termékeladás vonatkozásában történő árrögzítés. Ez a rendelkezés konkrétan azokra a korlátozásokra vonatkozik, amelyek közvetlen vagy közvetett célja azon rögzített vagy legalacsonyabb eladási ár, illetve rögzített vagy legalacsonyabb árszint kialakítása, amelyet a hasznosítást engedélyezőnek vagy a hasznosításba vevőnek be kell tartania a termékek harmadik feleknek történő eladásakor. Az eladási árat közvetlenül meghatározó megállapodások esetében a korlátozás egyértelmű. Az eladási árak rögzítése azonban közvetett eszközökkel is elérhető. Ez utóbbira nyújtanak példát azok a megállapodások, amelyek az árrést vagy az engedmények legmagasabb mértékét rögzítik, az eladási árat a versenytársak áraihoz kapcsolják, illetve ilyennek minősülnek egy meghatározott árszint betartásával kapcsolatos fenyegetések, megfélemlítések, figyelmeztetések, büntetések és a szerződés felmondása is. Az árrögzítés elérésének közvetlen vagy közvetett eszközei hatékonyabbá tehetők, ha azokat az árcsökkentés azonosítására szolgáló intézkedésekkel – például árfigyelő rendszer kialakításával vagy a hasznosításba vevőknek az áreltérések bejelentésére vonatkozó kötelezettségével – párosítják. Hatékonyabbá tehető továbbá a közvetlen vagy közvetett árrögzítés, ha azt olyan intézkedésekkel párosítják, amelyek kevésbé ösztönzik a hasznosításba vevőt eladási árainak csökkentésére; ilyen például az, ha a hasznosítást engedélyező a legnagyobb kedvezményt élvező ügyfélre vonatkozó kikötés alkalmazására kötelezi a hasznosításba vevőt, vagyis arra, hogy valamely vevőnek minden olyan kedvezőbb feltételt biztosítson, amelyet bármely más vevőnek megad. Ugyanezeket az eszközöket fel lehet használni arra is, hogy a legmagasabb vagy ajánlott árak rögzített vagy legalacsonyabb árként működjenek. Önmagában azonban nem vezet rögzített vagy legalacsonyabb eladási árakhoz az olyan rendelkezés, amely tartalmazza a hasznosításba vevő számára a hasznosítást engedélyező által ajánlott árak listáját, vagy amelyben a hasznosítást engedélyező előírja a hasznosításba vevő számára a legmagasabb árat.

(119)

A 4. cikk (2) bekezdésének b) pontja különösen súlyos versenykorlátozásnak minősíti azokat a megállapodásokat és összehangolt magatartásokat, amelyek közvetlen vagy közvetett célja a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékek hasznosításba vevők általi passzív értékesítésének (62) korlátozása (63). A hasznosításba vevőre rótt passzív eladási korlátozások eredhetnek olyan közvetlen kötelezettségekből, mint például egyes ügyfeleknek vagy meghatározott területen lévő ügyfeleknek való eladás tilalma, vagy az ezen ügyfelektől érkező megrendelések más hasznosításba vevőkhöz történő továbbításának kötelezettsége. Eredhet továbbá olyan közvetett intézkedésekből (például pénzügyi ösztönzők, valamint a licenc tárgyát képező termékek tényleges rendeltetési helyének nyomon követését célzó felügyeleti rendszer kiépítése), amelyek célja az, hogy a hasznosításba vevőt elriassza az ilyen eladásoktól. A mennyiségi korlátozások is lehetnek a passzív eladások korlátozásának közvetett eszközei. A Hatóság nem vélelmezi, hogy a mennyiségi korlátozások önmagukban véve ezt a célt szolgálnák. Eltérő vélelemmel él azonban, ha a mennyiségi korlátozásokat egy mögöttes piacfelosztó megállapodás végrehajtására használják fel. Erre utalnak többek között a következők: a mennyiségek időről időre történő kiigazítása csak a helyi kereslet fedezéséhez szükséges mennyiségre, a mennyiségi korlátozások párosítása a területen egy minimális mennyiség értékesítésére vonatkozó kötelezettséggel, valamint a területen eszközölt eladásokhoz kötött minimumjogdíj fizetésére vonatkozó kötelezettség, a termékek rendeltetési helyétől függően változó mértékű jogdíjak, és az egyes hasznosításba vevők által eladott termékek rendeltetési helyének nyomon követése. A hasznosításba vevők passzív eladásaira vonatkozó különösen súlyos korlátozás általános szabálya alól számos kivétel van, amelyekről a 120–125. pontban lesz szó.

(120)

1. kivétel: A 4. cikk (2) bekezdésének b) pontja nem terjed ki a hasznosítást engedélyezőre vonatkozó (aktív és passzív) eladási korlátozásokra. A hasznosítást engedélyezőre vonatkozó valamennyi eladási korlátozás csoportmentességben részesül a 30 %-os piaci részesedési határértékig. Ugyanez vonatkozik a hasznosításba vevő aktív eladásainak valamennyi korlátozására, az aktív eladásról a 125. pontban elmondottak kivételével. Az aktív eladás korlátozásaira vonatkozó csoportmentesség alapja az a vélelem, hogy az ilyen korlátozások ösztönzik a beruházásokat, az árversenytől eltérő versenyt és a hasznosításba vevők által nyújtott szolgáltatások minőségének javulását, mivel megoldják a potyautas-problémákat és a feltartási problémákat (hold-up problems). A hasznosításba vevők területei vagy vevőcsoportjai közötti aktív eladás korlátozásai esetében nem szükséges, hogy a védett hasznosításba vevő kapjon egy kizárólagos területet vagy egy kizárólagos vevőcsoportot. A csoportmentesség vonatkozik az aktív eladás azon korlátozásaira is, amelyekkel egynél több hasznosításba vevőt jelölnek ki egy adott terület vagy egy adott vevőcsoport vonatkozásában. Valószínűleg a hatékonyságnövelő beruházásokat ösztönzi, ha a hasznosításba vevő biztos lehet abban, hogy az adott területen belül csak korlátozott számú hasznosításba vevő versenyével fog szembesülni, a területen kívüli hasznosításba vevők versenyével pedig nem.

(121)

2. kivétel: Nem számítanak különösen súlyos versenykorlátozásnak – és csoportmentességben részesülnek – azok a korlátozások, amelyek a hasznosításba vevők valamely, a hasznosítást engedélyező részére fenntartott kizárólagos területre vagy kizárólagos vevői csoportra irányuló aktív és passzív értékesítéseire vonatkoznak (lásd a 4. cikk (2) bekezdése b) pontjának i. alpontját). Vélelmezett, hogy az ilyen korlátozások – noha versenykorlátozóak – a piaci részesedési határértékig ösztönzik a technológia versenytámogató elterjedését és az ilyen technológiának a hasznosításba vevő termelőeszközeibe történő integrálását. Egy adott terület vagy vevőcsoport hasznosítást engedélyező részére történő fenntartásához nem szükséges, hogy a hasznosítást engedélyező ténylegesen gyártson is a licenc tárgyát képező technológiával a szóban forgó területen vagy vevőcsoport részére. A hasznosítást engedélyező későbbi hasznosítás céljából is fenntarthat magának valamely területet vagy vevőcsoportot.

(122)

3. kivétel: A 4. cikk (2) bekezdése b) pontjának ii. alpontja a csoportmentesség körébe vonja azokat a korlátozásokat, amelyek értelmében a hasznosításba vevő csak saját használatra gyárthatja a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket. Ha a szerződés szerinti termék alkatrész, akkor a hasznosításba vevő ezzel arra kötelezhető, hogy ezt a terméket csak saját termékeibe történő beszerelésre gyártsa, és hogy ne adja el a terméket más gyártóknak. A hasznosításba vevőnek azonban képesnek kell lennie arra, hogy a termékeket saját termékeihez pótalkatrészként aktívan és passzívan értékesítse, így azokkal el kell tudnia látni azon harmadik feleket is, akik e termékek vonatkozásában az értékesítés utáni szolgáltatásokat nyújtják. A saját használatra történő korlátozásokkal a 4.2.5. szakasz is foglalkozik.

(123)

4. kivétel: Akárcsak a versenytársak közötti megállapodások esetében (lásd a fenti 112. pontot), a csoportmentesség azokra a megállapodásokra is vonatkozik, amelyek értelmében a hasznosításba vevő köteles a szerződés szerinti termékeket kizárólag egy meghatározott vevő részére gyártani annak érdekében, hogy ennek a vevőnek alternatív beszerzési forrást biztosítson, függetlenül a hasznosítási megállapodás időbeli hatályától (lásd a 4. cikk (2) bekezdése b) pontjának iii. alpontját). A nem versenytársak közötti megállapodások esetében valószínűtlen, hogy e korlátozások az 53. cikk (1) bekezdésébe ütköznének.

(124)

5. kivétel: A 4. cikk (2) bekezdése b) pontjának iv. alpontja a csoportmentesség körébe vonja azokat a kötelezettségeket, amelyek értelmében a nagykereskedelmi szinten működő hasznosításba vevő csak kiskereskedőknek értékesíthet, végfelhasználóknak nem. Egy ilyen kötelezettség lehetővé teszi, hogy a hasznosítást engedélyező a hasznosításba vevőt bízza meg a nagykereskedelmi forgalmazási feladatok ellátásával; az ilyen rendelkezések rendszerint nem tartoznak az 53. cikk (1) bekezdésének hatálya alá (64).

(125)

6. kivétel: Végül a 4. cikk (2) bekezdése b) pontjának v. alpontja a csoportmentesség körébe vonja azokat a korlátozásokat, amelyek alapján a hasznosításba vevő nem adhat el nem szerződéses forgalmazók részére. Ez a kivétel lehetővé teszi a hasznosítást engedélyezőnek, hogy a hasznosításba vevőket kötelezze a szelektív forgalmazási rendszerben való részvételre. Ez esetben azonban a 4. cikk (2) bekezdésének c) pontja szerint a hasznosításba vevőknek jogosultnak kell lenniük a végfelhasználóknak történő aktív és passzív eladásra, azon lehetőség sérelme nélkül, hogy a megállapodás a hasznosításba vevőt a 4. cikk (2) bekezdése b) pontjának iv. alpontjában előírt módon nagykereskedelmi feladatok ellátására korlátozhatja (lásd a fenti 124. pontot). Azon a területen belül, ahol a hasznosítást engedélyező szelektív forgalmazási rendszert működtet, ez a rendszer nem párosítható kizárólagos területekkel vagy kizárólagos vevőcsoportokkal, amennyiben ez a végfelhasználóknak történő aktív vagy passzív értékesítések korlátozásához vezetne; ez ugyanis a 4. cikk (2) bekezdésének c) pontja értelmében vett, különösen súlyos korlátozást eredményezne, azon lehetőség sérelme nélkül, hogy a hasznosításba vevő részére megtiltható, hogy nem szerződéses telephelyről végezze tevékenységét.

(126)

Noha általában különösen súlyosnak minősülnek azok a korlátozások, amelyek értelmében a hasznosításba vevők nem végezhetnek passzív értékesítést egy másik hasznosításba vevő számára kijelölt kizárólagos területre vagy vevőcsoportnak, előfordulhat, hogy e korlátozások meghatározott ideig nem sértik az 53. cikk (1) bekezdését, ha a korlátozások objektíve szükségesek ahhoz, hogy a védett hasznosításba vevő betörjön az új piacra. Ez lehet a helyzet akkor, ha a beindításhoz és egy új piac kifejlesztéséhez a hasznosításba vevőknek jelentős beruházást kell eszközölniük a termelőeszközökbe és a reklámtevékenységekbe. Ezért jelentős lehet az a kockázat, amellyel az új hasznosításba vevő szembesül, különösen mivel a konkrét technológia alapján történő gyártáshoz szükséges reklámköltségek és eszközberuházások gyakran kötöttek – ami azt jelenti, hogy ha a hasznosításba vevő felhagy az adott tevékenységgel, akkor a beruházást nem tudja más tevékenységhez felhasználni, vagy csak jelentős veszteséggel tudja azt értékesíteni. Előfordulhat például, hogy a hasznosításba vevő elsőként gyárt és értékesít egy új típusú terméket, vagy elsőként alkalmaz egy új technológiát. Ilyen körülmények között a helyzet gyakran az, hogy a hasznosításba vevők nem is kötnének hasznosítási megállapodást, ha meghatározott időtartamra nem részesülnének védelemben más hasznosításba vevők területükre irányuló vagy vevőcsoportjuk részére történő (aktív és) passzív eladásaival szemben. Ha egy új piac beindítása és fejlesztése jelentős beruházásokat igényel a hasznosításba vevőtől, más hasznosításba vevők ilyen területre irányuló vagy ilyen vevőcsoport részére történő passzív eladásainak korlátozásai azon időszak alatt kívül esnek az 53. cikk (1) bekezdésének hatályán, amely ahhoz szükséges, hogy a hasznosításba vevő számára ezek a beruházások megtérüljenek. A legtöbb esetben az attól a naptól számított legfeljebb két éves időtartam minősülne elégségesnek az eszközölt beruházások hasznosításba vevő számára való megtérüléséhez, amikor a szóban forgó hasznosításba vevő a szerződés szerinti terméket első alkalommal forgalomba hozta a kizárólagos területen, vagy kizárólagos vevőcsoportjának eladta. Egyedi esetben azonban a hasznosításba vevőnek hosszabb védelmi időre lehet szüksége kiadásainak megtérüléséhez.

(127)

Hasonlóképpen nem feltétlenül versenykorlátozó a végfelhasználók egyes csoportjai számára történő értékesítésnek valamennyi hasznosításba vevőre vonatkozó tilalma, ha ez a korlátozás a szóban forgó termék veszélyes jellegéhez kapcsolódó biztonsági vagy egészségügyi okokból objektíve szükséges.

(128)

A ttm-rendelet 5. cikke háromféle korlátozást sorol fel, amelyek nem részesülnek csoportmentességben, és amelyek versenyellenes és versenytámogató hatásait így egyedileg kell értékelni. Az 5. cikk célja az olyan megállapodások számára biztosított csoportmentesség elkerülése, amelyek csökkenthetik az innovációra való ösztönzést. Az 5. cikkből következik, hogy az e cikkben szereplő korlátozások bármelyikének a hasznosítási megállapodásba történő felvétele nem zárja ki azt, hogy a megállapodás többi része csoportmentességben részesüljön, amennyiben a fennmaradó rész elválasztható a nem mentesülő korlátozás(ok)tól. Csak a szóban forgó egyedi korlátozásra nem terjed ki a csoportmentesség, ami azzal jár, hogy egyedi értékelésre van szükség.

(129)

A ttm-rendelet 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának tárgya a licenc tárgyát képező technológia fejlesztései vonatkozásában a hasznosítást engedélyező javára adott kizárólagos viszontlicencia (vagyis a hasznosításba vevő fejlesztésének a hasznosítást engedélyező részére történő kizárólagos viszontlicenciába adása), vagy e fejlesztések hasznosítást engedélyezőre történő átruházása. Azon kötelezettség, mely szerint a licenc tárgyát képező technológia fejlesztései vonatkozásában kizárólagos licencet kell adni a hasznosítást engedélyező javára vagy át kell rá ruházni az ilyen fejlesztéseket, valószínűleg csökkenti a hasznosításba vevő innovációs ösztönzését, mivel akadályozza a hasznosításba vevőt a fejlesztések hasznosításában, ideértve a harmadik felek részére történő licenciaadást. A kizárólagos viszontlicencia meghatározása szerint olyan viszontlicencia, amely megakadályozza, hogy a hasznosításba vevő (aki jelen esetben a fejlesztő, valamint a fejlesztés vonatkozásában a hasznosítást engedélyező) hasznosítsa a fejlesztést (akár saját termelés, akár harmadik felek részére történő licenciaadás céljából). Ez a helyzet akkor is, ha a fejlesztés a licenc tárgyát képező technológiával megegyező alkalmazásra vonatkozik, és akkor is, ha a hasznosításba vevő a licenc tárgyát képező technológia új alkalmazását fejleszti ki. Az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében az ilyen kötelezettségekre nem terjed ki a csoportmentesség.

(130)

Az 5. cikk (1) bekezdése a) pontjának alkalmazása nem függ attól, hogy a hasznosítást engedélyező fizet-e ellenszolgáltatást a fejlesztés megszerzéséért vagy a kizárólagos licenc megszerzéséért, vagy sem. Az ilyen ellenszolgáltatás létezése és mértéke azonban lényeges tényező lehet az 53. cikk alapján történő egyedi értékelés keretében. Ha a viszontlicenciát ellenszolgáltatás fejében adják, kevésbé valószínű, hogy a kötelezettség eltántorítja a hasznosításba vevőt az innovációtól. A csoportmentesség hatályán kívüli kizárólagos viszontlicencia értékelésekor fontos tényező a hasznosítást engedélyező technológiapiaci helyzete is. Minél erősebb a hasznosítást engedélyező helyzete, annál valószínűbb, hogy a kizárólagos viszontlicencia-adási kötelezettségnek korlátozó hatásai lesznek az innovációs versenyre. Minél erősebb a hasznosítást engedélyező technológiájának helyzete, annál fontosabb, hogy a hasznosításba vevő az innováció és a jövőbeli verseny fontos forrásává válhat. A viszontlicencia-adási kötelezettségek kedvezőtlen hatásai növekedhetnek az ilyen kötelezettséget tartalmazó hasznosítási megállapodások párhuzamos hálózatai esetében is. Amikor a rendelkezésre álló technológiákat korlátozott számú hasznosítást engedélyező ellenőrzi, és ők kizárólagos viszontlicencia-adási kötelezettséget rónak a hasznosításba vevőkre, a versenyellenes hatások kockázata nagyobb, mint ha több technológia létezne, és azoknak csak némelyikét adnák licenciába kizárólagos viszontlicencia-adás kikötésével.

(131)

A nem kizárólagos viszontlicencia-adási kötelezettségek a ttm-rendelet mentességi tartományába tartoznak. Még akkor is ez a helyzet, ha e kötelezettség nem kölcsönös, azaz csak a hasznosításba vevőt terheli, és ha a megállapodás alapján a hasznosítást engedélyező jogosult a fejlesztések más hasznosításba vevők részére történő továbbadására. A nem kölcsönös viszontlicencia-adási kötelezettség támogathatja az új technológia terjesztését, mivel segítségével a hasznosítást engedélyező szabadon meghatározhatja azt, hogy átengedi-e saját fejlesztéseit hasznosításba vevői részére, és ha igen, milyen mértékben. A továbbadási kikötés is támogathatja a technológia terjesztését, különösen akkor, ha minden hasznosításba vevő tudja a szerződéskötéskor, hogy más hasznosításba vevőkkel azonos helyzetben lesz azon technológia szempontjából, amelynek alapján gyárt.

(132)

A nem kizárólagos viszontlicencia-adási kötelezettségek kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak különösen az innovációra a versenytársak közötti keresztlicencia esetében, amennyiben a mindkét felet terhelő viszontlicencia-adási kötelezettség mindkét fél arra vonatkozó kötelezettségével párosul, hogy saját technológiájuk fejlesztéseit osszák meg a másik féllel. Ha a versenytársak minden fejlesztést megosztanak egymás között, ez megakadályozhatja, hogy bármelyik versenytárs versenyelőnyhöz jusson a másikkal szemben (lásd még a lenti 241. pontot). A feleket azonban valószínűleg nem gátolja az egymás előtti versenyelőny megszerzésében, ha a licenc célja az, hogy lehetővé tegye számukra saját technológiájuk fejlesztését, és ha termékeik tervezése során a licenc nem vezeti őket ugyanazon technológiai alap használatára. Ez a helyzet, ha a licenc célja inkább a tervezési szabadság megteremtése, mintsem a hasznosításba vevő technológiai alapjainak fejlesztése.

(133)

A ttm-rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott, nem mentesülő korlátozás a megnemtámadási kikötésekre vonatkozik, azaz az olyan közvetlen vagy közvetett kötelezettségre, amelyek értelmében a hasznosítást engedélyező szellemi tulajdonának érvényessége nem vitatható; azon lehetőség sérelme nélkül, hogy kizárólagos licenc esetében a hasznosítást engedélyező felmondja a technológiaátadási megállapodást, amennyiben a hasznosításba vevő megtámadja a licenc tárgyát képező bármely technológiai jog érvényességét.

(134)

A megnemtámadási kikötések csoportmentesség köréből való kizárását az indokolja, hogy rendszerint a hasznosításba vevők vannak a legjobb helyzetben annak eldöntését illetően, hogy a szellemitulajdon-jog érvénytelen-e vagy sem. A torzításmentes verseny érdekében és a szellemi tulajdon védelmének mögöttes elveivel összhangban az érvénytelen szellemitulajdon-jogokat meg kell semmisíteni. Az érvénytelen szellemi tulajdon nem ösztönzi, hanem elfojtja az innovációt. Az 53. cikk (1) bekezdése valószínűleg vonatkozik azokra a megnemtámadási kikötésekre, amelyek esetében a licenc tárgyát képező technológia értékes, és ennélfogva versenyhátrányt teremt azon vállalkozásoknál, amelyek azt nem, vagy csak jogdíjfizetés ellenében használhatják. Ilyen esetekben valószínűtlen az 53. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételek teljesülése. Ha azonban a licenc tárgyát képező technológia a hasznosításba vevő által nem használt, műszakilag elavult folyamathoz kapcsolódik, vagy ha a licencet ingyen adják, nem merül fel versenykorlátozás (65). Az egyezségi megállapodásokkal összefüggő megnemtámadási kikötések tekintetében lásd a lenti 242. és 243. pontot.

(135)

Az a kikötés, amely szerint a hasznosításba vevő nem vitathatja a technológiai jogok tulajdonjogát, általában nem jelent az 53. cikk (1) bekezdése értelmében vett versenykorlátozást. Függetlenül attól, hogy a technológiai jogok a hasznosítást engedélyező tulajdonában állnak-e vagy sem, a technológiának a hasznosításba vevő és bármely más személy általi használatához mindenképpen licencet kell beszerezni, így ez a versenyre általában nincs hatással (66).

(136)

A ttm-rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja kizárja a csoportmentességi tartományból a nem kizárólagos licenc keretében a hasznosítást engedélyező számára biztosított azon jogot is, hogy felmondja a megállapodást, amennyiben a hasznosításba vevő bármely olyan szellemitulajdon-jog érvényességét vitatja, amely a hasznosítást engedélyezőt az EGT-ben megilleti. Egy ilyen felmondási jog a megnemtámadási kikötéssel azonos hatással járhat, különösen akkor, ha a hasznosítást engedélyező technológiájáról való áttérés jelentős veszteséget eredményezne a hasznosításba vevőnek (például ha a hasznosításba vevő már beruházott olyan konkrét gépekbe vagy eszközökbe, amelyeket nem lehet másik technológiával történő gyártásra használni), vagy ha a hasznosítást engedélyező technológiája a hasznosításba vevő termelésének szükséges feltétele. A szabványszempontból alapvető szabadalmakkal kapcsolatban például a szabványnak megfelelő terméket gyártó hasznosításba vevőnek szükségképpen használnia kell a szabvány előírásainak teljesítéséhez szükséges valamennyi szabadalmat. Ilyen esetben jelentős veszteséget eredményezhet a vonatkozó szabadalmak érvényességének megtámadása, ha a technológiaátadási megállapodást felmondják. Akkor is erős lehet a megtámadástól visszatartó hatás, ha a hasznosítást engedélyező technológiája szabványszempontból ugyan nem alapvető, de annak igen jelentős piaci részesedése miatt a hasznosításba vevő nehezen találhat más, alkalmas, licenciába vehető technológiát. Azt a kérdést, hogy a hasznosításba vevő nyereségkiesése jelentős lenne-e és ezért erős lenne-e a megtámadástól visszatartó hatás, eseti alapon kell értékelni.

(137)

A 136. pontban felvázolt esetek visszatarthatják a hasznosításba vevőt a szellemitulajdon-jog érvényességének vitatásától, amennyiben ez a hasznosítási megállapodás felmondásának lehetőségével, és ezzel olyan jelentős kockázatokkal járna számára, amelyek messze túlhaladnak jogdíjfizetési kötelezettségein. Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy ezeken az eseteken kívül a felmondási kikötés gyakran nem bír jelentős visszatartó erővel a megtámadással szemben, és ezért nem vált ki a megnemtámadási kikötéssel azonos hatásokat.

(138)

A hasznosítást engedélyező licenciaadásra ösztönzésének erősítéséhez fűződő közérdeket (mely ösztönzés abból ered, hogy a hasznosítást engedélyező nem kényszerül további üzleti kapcsolatot fenntartani a hasznosítási megállapodás tárgyát vitató hasznosításba vevővel) egybe kell vetni azon közérdekkel, amely a tévesen biztosított szellemitulajdon-jogok miatt esetlegesen felmerülő gazdasági akadályok elhárításához fűződik (67). Ezen érdekek egybevetésekor figyelembe kell venni, hogy a megtámadás időpontjában a hasznosításba vevő teljesíti-e a megállapodásból eredő valamennyi kötelezettségét, különös tekintettel a megállapodott jogdíjak fizetésére.

(139)

Kizárólagos licenc esetében a felmondási kikötések összességükben rendszerint kisebb valószínűséggel járnak versenyellenes hatásokkal. A hasznosítást engedélyező a licenc megadását követően sajátos függőségi helyzetben találhatja magát, mivel a licenc tárgyát képező technológiai jogok tekintetében a hasznosításba vevő lesz az egyedüli bevételi forrása, amennyiben a jogdíjak mértéke a licenc tárgyát képező technológiai jogok alapján végzett gyártástól függ, ami a jogdíjfizetés kialakításának gyakori és hatékony módja. Ebben a helyzetben az innovációra és a licenciaadásra ösztönző tényezők ellen hathatna, ha például a hasznosítást engedélyezőt leköthetné egy olyan kizárólagos hasznosításba vevővel kötött megállapodás, aki már nem tesz jelentős erőfeszítéseket a licenc tárgyát képező technológiai jogok alapján gyártott (gyártandó) termék fejlesztésére, előállítására, és forgalmazására (68). Ezért részesíti a ttm-rendelet csoportmentességben a kizárólagos hasznosítási megállapodásban szereplő felmondási kikötéseket mindaddig, amíg a mentességi tartomány többi feltétele – például a piaci részesedési határérték – is teljesül. A mentességi tartományon kívül eseti alapon kell értékelést végezni, figyelemmel a fenti 138. pontban leírt különböző érdekekre.

(140)

A Hatóság emellett kedvezőbben ítéli meg a know-how-hoz kapcsolódó megnemtámadási és felmondási kikötéseket, amelyek nyilvánosságra kerülése esetén valószínűleg lehetetlen vagy nagyon nehéz a licenc tárgyát képező know-how helyreállítása. Ilyen esetekben a hasznosításba vevőre rótt azon kötelezettség, hogy ne vitassa a licenc tárgyát képező know-how érvényességét, támogatja az új technológia terjesztését, különösen mivel segítségével a gyengébb hasznosítást engedélyezők anélkül adhatnak licencet az erősebb hasznosításba vevőknek, hogy tartaniuk kellene az érvényesség vitatásától, miután a know-how-t a hasznosításba vevő átvette. Ezért a kizárólag know-how-ra vonatkozó megnemtámadási és felmondási kikötések nem kerülnek a ttm-rendelet hatályán kívül.

(141)

Nem versenytársak közötti megállapodások esetében az 5. cikk (2) bekezdése kizárja a csoportmentesség hatálya alól azokat a közvetlen vagy közvetett kötelezettségeket, amelyek korlátozzák a hasznosításba vevőt saját technológiai jogainak hasznosításában, vagy korlátozzák a megállapodásban részes feleket kutatás-fejlesztés végzésében, kivéve ha a korlátozás nélkülözhetetlen a licenc tárgyát képező know-how harmadik felek előtti feltárásának megakadályozása érdekében. E feltétel tartalma megegyezik a versenytársak közötti megállapodásokkal kapcsolatos különösen súlyos korlátozások listájának a 4. cikk (1) bekezdésének d) pontjában szereplő elemével, amellyel ezen iránymutatás 115. és 116. pontja foglalkozik. Nem versenytársak közötti megállapodások esetében azonban nem vélhető úgy, hogy az ilyen korlátozások általában kedvezőtlen hatást gyakorolnak a versenyre, vagy hogy az 53. cikk (3) bekezdésének feltételei általában ne teljesülnének (69). Ilyen esetben tehát egyedi értékelésre van szükség.

(142)

Nem versenytársak közötti megállapodások esetében a hasznosításba vevő rendszerint nem tulajdonosa egy versengő technológiának. Lehetnek azonban olyan esetek, amikor a csoportmentesség alkalmazásában a felek annak ellenére nem minősülnek versenytársnak, hogy a hasznosításba vevő valamely versengő technológia tulajdonosa. Ez a helyzet akkor, ha a hasznosításba vevő valamely technológia tulajdonosa, azonban azt nem adja licenciába, és a hasznosítást engedélyező a termékpiacon nem tényleges vagy potenciális szállító. A csoportmentesség alkalmazásában a felek ilyen körülmények között nem versenytársak sem a technológiapiacon, sem az értékesítési termékpiacon (70). Ilyen esetekben fontos annak biztosítása, hogy a hasznosításba vevőt ne korlátozzák saját technológiájának hasznosításában és továbbfejlesztésében. Ez a technológia egy olyan versenykényszert jelent a piacon, amelyet meg kell őrizni. Ilyen helyzetben a hasznosításba vevő saját technológiai jogainak használatára vagy a kutatásra-fejlesztésre vonatkozó korlátozások rendszerint versenykorlátozónak minősülnek, és nem teljesítik az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit. Egy olyan kötelezettség például, amely alapján a hasznosításba vevő arra köteles, hogy ne csak a licenc tárgyát képező technológiával gyártott termékek után fizessen jogdíjat, hanem a saját technológiájával gyártott termékek után is, rendszerint korlátozni fogja a hasznosításba vevőt saját technológiája hasznosításában, és így kizárt a csoportmentesség hatálya alól.

(143)

Olyan esetekben, ha a hasznosításba vevőnek nincs a tulajdonában versengő technológia, és ilyet nem is fejleszt, a felek önálló kutatási-fejlesztési képességének korlátozása versenykorlátozó lehet akkor, ha csak kisszámú technológia érhető el. Ebben az esetben a felek fontos (potenciális) innovációs források lehetnek a piacon. Ez különösen így van, ha a felek rendelkeznek a további kutatás-fejlesztés végzéséhez szükséges eszközökkel és készségekkel. Ilyen esetben valószínűtlen az 53. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételek teljesülése. Más esetekben, ha számos technológia elérhető és a felek nem birtokolják a sajátos eszközöket vagy készségeket, a kutatási-fejlesztési korlátozás valószínűleg vagy az 53. cikk (1) bekezdésének hatályán kívül esik az érzékelhető korlátozó hatás hiánya miatt, vagy pedig teljesíti az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit. A korlátozás elősegítheti az új technológia elterjedését azáltal, hogy biztosítja a hasznosítást engedélyezőt afelől, hogy a licenc nem hoz létre egy új versenytársat, valamint azáltal, hogy a hasznosításba vevőt arra készteti, hogy a licenc tárgyát képező technológia hasznosítására és fejlesztésére összpontosítson. Ezen túlmenően az 53. cikk (1) bekezdése csak akkor alkalmazandó, ha a megállapodás csökkenti a hasznosításba vevő ösztönzését saját technológiájának fejlesztésére és hasznosítására. Valószínűleg nem ez a helyzet például akkor, ha a hasznosítást engedélyező jogosult a hasznosítási megállapodás felmondására, amennyiben a hasznosításba vevő megkezdi a gyártást saját versengő technológiája alapján. Egy ilyen jog nem csökkenti a hasznosításba vevő innovációs ösztönzését, mivel a megállapodást csak akkor lehet felmondani, ha kereskedelmileg életképes technológia fejlesztésére került sor és az annak alapján gyártott termékek forgalomba hozatalra készek.

(144)

A ttm-rendelet 6. cikke szerint a Hatóság és az EFTA-államok versenyhatóságai visszavonhatják a csoportmentesség kedvezményét olyan egyedi megállapodások vonatkozásában, amelyek valószínűleg versenyellenes hatásokkal járnak (a tényleges és a potenciális hatásokra egyaránt figyelemmel kell lenni), és nem teljesítik az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit. Az EFTA-államok versenyhatóságainak a csoportmentesség kedvezményének visszavonására vonatkozó hatásköre azokra az esetekre korlátozódik, amelyekben az érintett földrajzi piac nem nyúlik túl a szóban forgó EFTA-állam területén.

(145)

Az 53. cikk (3) bekezdésének négy feltétele kumulatív feltételt jelent: valamennyinek teljesülnie kell a mentesítő szabály alkalmazhatóságához (71). A csoportmentesség ezért akkor vonható vissza, ha egy adott megállapodás a négy feltétel közül egyet vagy többet nem teljesít.

(146)

A visszavonási eljárás alkalmazása esetén a visszavonó hatóságnak kell bizonyítania, hogy a megállapodás az 53. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, és hogy a megállapodás nem teljesíti az 53. cikk (3) bekezdésének mind a négy feltételét. Mivel a visszavonás magában foglalja, hogy a szóban forgó megállapodás az 53. cikk (1) bekezdése értelmében korlátozza a versenyt, és nem teljesíti az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit, a visszavonást szükségszerűen kíséri a 4. jegyzőkönyv II. fejezetének 5., 7. vagy 9. cikkén alapuló nemleges határozat.

(147)

A ttm-rendelet 6. cikke szerint a visszavonás különösen az alábbi körülmények fennállása esetén indokolható:

(148)

A különösen súlyos versenykorlátozások, illetve a nem mentesülő korlátozások – a ttm-rendelet 4. és 5. cikkében szereplő – listájának célja annak biztosítása, hogy a csoportmentességben részesülő megállapodások ne csökkentsék az innovációs ösztönzést, ne késleltessék a technológia elterjedését, valamint indokolatlanul ne korlátozzák a hasznosítást engedélyező és a hasznosításba vevő, vagy a hasznosításba vevők közötti versenyt. A különösen súlyos korlátozások és a nem mentesülő korlátozások listája azonban nem veszi figyelembe a hasznosítási megállapodások valamennyi lehetséges hatását. A csoportmentesség különösen nem veszi figyelembe a hasonló korlátozásokat tartalmazó hasznosítási megállapodások hálózatainak halmozott hatásait. A hasznosítási megállapodások mind a hasznosítást engedélyező, mind a hasznosításba vevő szintjén harmadik felek kizárásához vezethetnek. Más hasznosítást engedélyezők kizárása eredhet a versengő technológiák hasznosítását a hasznosításba vevőknek megtiltó hasznosítási megállapodások hálózatainak halmozott hatásaiból, ami a többi (potenciális) hasznosítást engedélyező kizárásához vezet. A hasznosítást engedélyezők kizárása akkor valószínű, ha a korlátozó megállapodások következményeként a versengő licencek igénybevételére a piacon (ténylegesen) képes vállalkozások legtöbbje ebben akadályozott, illetve ha a potenciális hasznosításba vevők viszonylag magas belépési korlátokkal szembesülnek. A többi hasznosításba vevő kizárása eredhet az olyan hasznosítási megállapodások halmozott hatásaiból, amelyek megtiltják a hasznosítást engedélyezőknek a más hasznosításba vevők részére történő licencadást, és ezáltal megakadályozzák, hogy a potenciális hasznosításba vevők hozzájuthassanak a szükséges technológiához. A kizárás kérdését részletesebben a 4.2.2. és a 4.2.7. szakasz vizsgálja. Ezenfelül a Hatóság valószínűleg visszavonja a csoportmentesség kedvezményét, ha versengő technológiák jelentős számú hasznosítást engedélyezője egyedi megállapodásokban azt írja elő hasznosításba vevőinek, hogy terjessze ki rájuk a más hasznosítást engedélyezőkkel kötött megállapodásban kikötött, kedvezőbb feltételeket.

(149)

Az EGT-megállapodásba foglalt ttm-rendelet 7. cikkének (2) bekezdése különleges eljárást határoz meg a ttm-rendelet EFTA-államokban történő alkalmazásának mellőzésére. Míg a Bizottság az uniós tagállamokhoz címzett rendelettel mellőzheti a ttm-rendelet alkalmazását, a ttm-rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében a Hatóság ajánlás útján kijelentheti, hogy amennyiben hasonló technológiaátadási megállapodások párhuzamos hálózatai az EFTA-államokban az érintett piac több mint 50 %-át lefedik, úgy a ttm-rendelet nem alkalmazható azokra a technológiaátadási megállapodásokra, amelyek az adott piac vonatkozásában konkrét korlátozásokat tartalmaznak. Az ajánlás címzettje(i) a szóban forgó érintett piacot alkotó EFTA-állam(ok). Az EFTA-államoknak a 7. cikk szerinti hatósági ajánlás kibocsátásától számított három hónapon belül kell értesíteniük a Hatóságot arról, elfogadják-e az ajánlást. Egy EFTA-állam hallgatása elfogadásként értelmezendő. Ha egy EFTA-állam ténylegesen vagy e vélelem értelmében elfogadja az ajánlást, köteles azt a kibocsátásától számított három hónapon belül végrehajtani (72).

(150)

Míg a ttm-rendelet kedvezményének a Hatóság által a 6. cikk alapján történő visszavonása a felügyeleti és bírósági megállapodás 4. jegyzőkönyve II. fejezetének 7. vagy 9. cikke szerinti határozat elfogadásával jár együtt, a csoportmentesség alkalmazásának – a Hatóság 7. cikk szerinti ajánlását, valamint annak az EFTA-államok általi elfogadását követő – mellőzése csupán azzal a hatással jár, hogy az érintett korlátozások és piacok vonatkozásában megvonja a ttm-rendelet kedvezményét, és visszaállítja az EGT-megállapodás 53. cikke (1) és (3) bekezdésének teljes körű alkalmazását. A csoportmentesség alkalmazásának egy adott piacon, meghatározott korlátozásokat tartalmazó megállapodások tekintetében történő mellőzését követően az EFTA-Bíróság és az Unió Bíróságainak ítélkezési gyakorlatában, valamint a Hatóság közleményeiben és korábbi határozataiban kialakított kritériumok fognak útmutatást nyújtani az 53. cikk egyedi megállapodásokra történő alkalmazásához. A Hatóság egyedi esetben hozott esetleges határozata iránymutatásként szolgálhat az érintett piacon működő valamennyi vállalkozás számára.

(151)

Az 50 %-os piaci lefedettség kiszámításakor figyelembe kell venni a hasonló piaci hatásokat előidéző korlátozásokat – vagy korlátozások kombinációit – tartalmazó hasznosítási megállapodások minden egyes hálózatát.

(152)

A ttm-rendelet 7. cikke az 50 %-os piaci lefedettség túllépésekor nem ír elő eljárási kötelezettséget a Hatóság számára. Általában helyénvaló az alkalmazás mellőzése, ha valószínű, hogy az érintett piacra történő bejutás vagy az érintett piacon folyó verseny érzékelhetően korlátozott. A 7. cikk alkalmazása szükségességének értékelésekor a Hatóság meg fogja fontolni azt, hogy megfelelőbb jogorvoslat lenne-e az egyedi visszavonás. Ez függhet különösen a piaci halmozott hatáshoz hozzájáruló versenytárs vállalkozások vagy az EFTA-államokon belül érintett földrajzi piacok számától.

(153)

A 7. cikk alapján elfogadott minden ajánlásnak egyértelműen meg kell határoznia tárgyi hatályát. Ez először is azt jelenti, hogy a Hatóságnak meg kell határoznia az érintett termék- és földrajzi piaco(ka)t, másodszor pedig meg kell határoznia azon licenciaadási korlátozás típusát, amelynek vonatkozásában a ttm-rendelet a továbbiakban nem lesz alkalmazandó. Ez utóbbi tekintetben a Hatóság árnyalhatja ajánlásának tárgyi hatályát azon versenyaggálynak megfelelően, amelyet orvosolni kíván. Ha például az 50 %-os piaci lefedettség alkalmazásában a versenytilalmi megállapodások valamennyi párhuzamos hálózatát figyelembe veszik, a Hatóság ennek ellenére a meghatározott időtartamot meghaladó versenytilalmi kötelezettségekre korlátozhatja az ajánlás hatályát. Így a rövidebb időtartamú vagy kevésbé versenykorlátozó megállapodások érintetlenül is maradhatnak, az ilyen korlátozásoknak betudható alacsonyabb fokú kizáró hatás következtében. Adott esetben a Hatóság azzal is adhat iránymutatást, hogy meghatározza azt a piaci részesedési szintet, amely alatt – az adott piac összefüggésében – úgy lehet tekinteni, hogy egy egyedi vállalkozás nem tud jelentős mértékben hozzájárulni a halmozott hatáshoz. Általában ha egy meghatározott hasznosítást engedélyező által licenciába adott technológiát tartalmazó termékek piaci részesedése nem haladja meg az 5 %-ot, a megállapodás vagy az adott technológiát lefedő megállapodások hálózata nem minősül olyannak, mint ami jelentősen hozzájárul a halmozott kizáró hatáshoz (73).

(154)

A Hatóság által a 7. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott ajánlásban megállapítandó, a ttm-rendelet alkalmazásának mellőzésére vonatkozó, legalább hathónapos átmeneti időszaknak lehetővé kell tennie az érintett vállalkozások számára, hogy megállapodásaikat a ttm-rendelet alkalmazása mellőzésének figyelembevételével kiigazítsák. A Hatóság megítélése szerint az átmeneti időszaknak azon a napon kell kezdődnie, amelyen a címzett EFTA-állam elfogadta a nemzeti végrehajtási intézkedéseket.

(155)

A ttm-rendelet alkalmazását mellőző ajánlás és nemzeti végrehajtási intézkedések nem érintik az érintett megállapodásoknak a nemzeti végrehajtási intézkedések hatálybalépését megelőző időszakra vonatkozó csoportmentességét.

(156)

Egyedi értékelést kell végezni azon megállapodások esetében, amelyek például a piaci részesedési határérték túllépése miatt, vagy azért esnek kívül a csoportmentesség körén, mert a megállapodásban kettőnél több fél vesz részt. Érvényesek és kikényszeríthetőek azok a megállapodások, amelyek vagy nem korlátozzák a versenyt az 53. cikk (1) bekezdése értelmében, vagy pedig teljesítik az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit. Emlékeztetnünk kell arra, hogy nem vélelmezett a csoportmentesség hatályán kívül eső megállapodások jogellenessége, feltéve, hogy nem tartalmaznak különösen súlyos versenykorlátozást. Így különösen nincs olyan vélelem, miszerint az 53. cikk (1) bekezdése pusztán a piaci részesedési határértékek túllépése miatt alkalmazandó lenne. Az ezen iránymutatásban leírt elvek alapján végzett egyedi értékelésre mindig szükség van.

(157)

A ttm-rendelet alkalmazási körén kívül eső helyzetek kiszámíthatóságának növelése és a részletes elemzés eszközének a valószínűleg tényleges versenyjogi aggályokat felvető esetekre való korlátozása érdekében a Hatóság úgy véli, hogy a különösen súlyos versenykorlátozások területén kívül valószínűtlen az 53. cikk megsértése, ha a licenc tárgyát képező technológiát a felek ellenőrzése alatt álló technológián túlmenően négy vagy több, harmadik felek ellenőrzése alatt álló technológia helyettesítheti, hasonló felhasználói költségek mellett. Annak értékelésekor, hogy a technológiák kellőképpen helyettesíthetők-e, figyelembe kell venni a szóban forgó technológiák relatív kereskedelmi erejét. A technológia által keltett versenykényszer korlátozott, ha nem jelent kereskedelmileg életképes alternatívát a licenc tárgyát képező technológiához képest. Ha például a piaci hálózati hatások következtében a fogyasztók fokozottan előnyben részesítik a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket, akkor előfordulhat, hogy a piacon lévő vagy oda ésszerű időn belül belépő más technológiák nem jelentenek valódi alternatívát, és ezért csak korlátozottan ösztönzik a versenyt.

(158)

Az a tény, hogy egy megállapodás a csoportmentesség 157. pontban leírt mentességi tartományán kívül esik, nem jelenti azt, hogy a megállapodás az 53. cikk (1) bekezdésébe ütközne, amennyiben pedig igen, akkor ne teljesülnének az 53. cikk (3) bekezdésének feltételei. Ami a ttm-rendelet piaci részesedési mentességi tartományát illeti, ez a kiegészítő mentességi tartomány pusztán azt a vélelmet keletkezteti, hogy az 53. cikk nem tiltja a megállapodást. A mentességi tartományon kívül szükséges a megállapodás egyedi értékelése, az ezen iránymutatásban kialakított elvek alapján.

(159)

Az 53. cikk egyedi esetekre történő alkalmazásakor szükséges annak kellő figyelembevétele, hogy a szóban forgó piacon miképpen működik a verseny. E tekintetben a következő tényezők bírnak különös jelentőséggel:

(160)

Az egyes tényezők fontossága esetenként változhat, és az összes többi tényezőtől függ. A felek magas piaci részesedése például rendszerint a piaci erőre utal, de alacsony belépési akadályok esetén lehetséges, hogy nem jelzi a piaci erőt. Ezért nem adhatók merev szabályok az egyes tényezők fontosságát illetően.

(161)

A technológiaátadási megállapodások sok formát és alakot ölthetnek. Ezért fontos a megállapodás jellegének a felek közötti versenykapcsolat és a megállapodás által jelentett versenyakadályok szempontjából történő elemzése. Ez utóbbi tekintetben nem elég a megállapodás kifejezett feltételeinek vizsgálata. A rejtett korlátozások meglétére következtethetünk abból, hogy a felek hogyan hajtják végre a megállapodást, és milyen ösztönzők állnak rendelkezésükre.

(162)

A felek piaci helyzete – ideértve a felek de facto vagy de jure irányítása alatt álló bármely vállalkozást is – jelzi a hasznosítást engedélyező, a hasznosításba vevő vagy mindkettőjük esetleges piaci erejének mértékét. Minél magasabb a piaci részesedésük, valószínűleg annál nagyobb a piaci erejük. Ez különösen így van, ha a piaci részesedés a versenytársakkal szembeni költségelőnyöket vagy más versenyelőnyöket tükröz. E versenyelőnyök eredhetnek például abból, hogy az illető piaci kezdeményező, lényeges szabadalmakat birtokol vagy magasabb szintű technológiával rendelkezik. A piaci részesedés azonban mindig csak egy tényező a piaci helyzet értékelésekor. A piaci részesedés például – különösen a technológiapiacok esetében – nem feltétlenül jelzi mindig jól a szóban forgó technológia relatív erejét, és a piaci részesedési adatok között jelentős eltérések lehetnek a különböző számítási módoktól függően.

(163)

A piaci részesedést, valamint a lehetséges versenyelőnyöket és -hátrányokat ugyancsak használják a versenytársak piaci helyzetének értékelésére. Minél erősebbek a tényleges versenytársak és minél nagyobb a számuk, annál kisebb annak kockázata, hogy a felek egyedileg képesek lesznek piaci erőt kifejteni. Ha azonban a versenytársak száma meglehetősen alacsony, piaci helyzetük (méretük, költségeik, K+F lehetőségeik stb.) pedig hasonló, a piac szerkezete növelheti az összejátszás kockázatát.

(164)

A vevők piaci helyzete jelzéssel szolgál azt illetően, hogy egy vagy több vevő rendelkezik-e vevői erővel vagy sem. A vevői erő első mutatója a vevő beszerzési piacon meglévő piaci részesedése. Ez a részesedés tükrözi az általa képviselt kereslet fontosságát a lehetséges szállítók számára. Más mutatók a vevő viszonteladási piacon elfoglalt helyére összpontosítanak, olyan jellemzőket ideértve, mint a kiterjedt üzlethálózat, valamint márkájának hírneve a végső fogyasztók körében. Némely körülmények között a vevői erő meggátolhatja a hasznosítást engedélyezőt és/vagy a hasznosításba vevőt piaci erejének gyakorlásában, és ezzel feloldja azt a versenyproblémát, amely egyébként kialakult volna. Különösen így van, ha az erős vevőknek a képességük és az ösztönzésük is megvan arra, hogy a relatív árak kismértékű, de tartós növekedése esetében új ellátási forrásokat hozzanak be a piacra. Amennyiben az erős vevők pusztán kedvező feltételeket sajtolnak ki a szállítóból, vagy minden áremelkedést egyszerűen továbbhárítanak ügyfeleikre, a vevők helyzete nem olyan, amely megakadályozhatná a termékpiacon a hasznosításba vevő piaci erejének gyakorlását, ennélfogva nem olyan, amely megoldhatná az adott piacon fennálló versenyproblémát (74).

(165)

A belépési akadályok értékelésekor azt vizsgálják, hogy a jelen lévő társaságok milyen mértékben emelhetik áraikat a versenyszint fölé anélkül, hogy új belépőt vonzanának a piacra. Belépési akadályok hiányban a könnyű és gyors piacra lépés miatt az áremelések nem lennének nyereségesek. Amennyiben a piaci erő gyakorlását kizáró vagy megnehezítő, tényleges belépés egy-két éven belül valószínűsíthető, a belépési akadályok főszabályként alacsonynak mondhatók.

(166)

A belépési akadályok számos tényezőből eredhetnek, mint például a méret- és választékgazdaságosság, kormányzati szabályok (különösen, ha azok kizárólagos jogokat hoznak létre), az állami támogatás, a behozatali vámok, a szellemitulajdon-jogok, az erőforrások tulajdonjoga (ha az ellátás például természeti korlátok miatt korlátozott), az alapvető berendezések, az első belépő előnye, vagy a hosszú időn át folytatott reklámmal a fogyasztókban kialakított márkahűség. A vállalkozások által kötött korlátozó megállapodások is működhetnek belépési korlátként, a bejutás megnehezítése és a (potenciális) versenytársak kizárása révén. A belépési korlátok jelen lehetnek a kutatási-fejlesztési, a gyártási és a forgalmazási folyamat valamennyi szakaszában. Az, hogy e tényezők némelyikét belépési korlátként kell-e jellemezni, különösen attól függ, hogy járnak-e kötött költségekkel. A kötött költségek azok, amelyeket ki kell fizetni a piacra belépéshez vagy az ottani tevékenység végzéséhez, de amelyek a piacról történő kilépéskor elvesznek. Minél több a kötött költség, a potenciális belépőknek annál inkább mérlegelniük kell a piacra történő belépés kockázatait, és a jelenlévők annál hitelesebben tudnak azzal fenyegetni, hogy állni fogják az új versenyt, mivel a kötött költségek költségessé teszik a piac elhagyását a jelenlévők számára. A belépés általánosságban kötött költségekkel jár, néha kisebb, néha nagyobb mértékben. Ezért a tényleges verseny általában kézzelfoghatóbb, és nagyobb súllyal esik latba az ügy értékelésekor, mint a potenciális verseny.

(167)

Egy érett piacon – vagyis egy olyan, bizonyos ideje létező piacon, amelyen a használt technológia jól ismert, széles körben elterjedt és sokat nem változik, továbbá amelyen a kereslet viszonylag állandó vagy csökkenő –, a versenykorlátozások nagyobb valószínűséggel váltanak ki kedvezőtlen hatásokat, mint a dinamikusabb piacokon.

(168)

Egy adott korlátozás értékelésekor előfordulhat, hogy más tényezőket is figyelembe kell venni. E tényezők közé tartoznak a halmozott hatások, azaz a piac lefedettsége hasonló megállapodásokkal, a megállapodások időbeli hatálya, a szabályozói környezet, valamint azok a magatartások, amelyek az összejátszást jelezhetik vagy elősegíthetik, mint például az árvezető szerep, az előre bejelentett áremelések, a „helyes” árról folyó viták, a felesleges kapacitásokra való reakcióként jelentkező árrugalmatlanság, az árdiszkrimináció és a múltbeli összejátszó magatartás.

(169)

A korlátozó technológiaátadási megállapodások eredményeként létrejövő kedvezőtlen piaci versenyhatások közé tartoznak a következők:

(170)

A technológiaátadási megállapodások csökkenthetik a technológiák közötti versenyt, azaz a helyettesíthető technológiák alapján licencet adó vagy gyártó vállalkozások közötti versenyt. Különösen ez a helyzet akkor, ha kölcsönös kötelezettségek megállapítására kerül sor. Amennyiben például a versenytársak versengő technológiákat adnak át egymásnak és azt a kölcsönös kötelezettséget kötik ki, hogy át kell adniuk egymás számára technológiájuk jövőbeni fejlesztéseit, és amennyiben ez a megállapodás meggátolja bármelyik versenytársat abban, hogy a technológiák terén előnyhöz jusson a másikkal szemben, ezzel a felek közötti innovációs verseny korlátozása valósul meg (lásd még a lenti 241. pontot).

(171)

A versenytársak közötti licenciaadás ugyancsak elősegítheti az összejátszást. Az összejátszás veszélye különösen magas a koncentrált piacokon. Az összejátszáshoz az kell, hogy az érintett vállalkozások hasonló állásponton legyenek arról, hogy mi áll közös érdekükben, és hogy miként működnek az összehangolási mechanizmusok. Az összejátszás működéséhez a vállalkozásoknak képesnek kell lenniük továbbá egymás piaci magatartásának figyelemmel kísérésére, és megfelelő elrettentő eszközöknek kell létezniük annak biztosítására, hogy ne térjenek el a piacon a közös politikától, ugyanakkor a belépési akadályoknak eléggé magasnak kell lenniük ahhoz, hogy korlátozzák a kívülállók belépését vagy terjeszkedését. A megállapodások elősegíthetik az összejátszást a piaci átláthatóság növelésével, egyes magatartások ellenőrzésével és a belépési akadályok növelésével. Az összejátszást kivételesen azok a hasznosítási megállapodások is elősegíthetik, amelyek a költségek nagyfokú azonosságához vezetnek, mert a hasonló költségekkel rendelkező vállalkozások nagyobb valószínűséggel vannak hasonló állásponton az együttműködés feltételeit illetően (75).

(172)

A hasznosítási megállapodások befolyásolhatják a technológiák közötti versenyt azáltal is, hogy akadályozzák a versenytársak belépését vagy terjeszkedését. Ilyen kizáró hatások eredhetnek azokból a korlátozásokból, amelyek meggátolják a hasznosításba vevőket abban, hogy harmadik felektől licencet vegyenek, vagy visszatartják őket ettől. Például harmadik felek kizárása lehet az, ha a jelen lévő hasznosítást engedélyezők olyan mértékű versenytilalmi kötelezettségeket rónak a hasznosításba vevőkre, hogy harmadik feleknek már nem áll rendelkezésre elegendő számú hasznosításba vevő, vagy az, ha a hasznosításba vevők szintjén nehéz a belépés. A helyettesíthető technológiák szállítóit kizárhatja az is, ha az elegendő piaci erővel rendelkező hasznosítást engedélyező összekapcsolja a technológia különböző részeit, és azokat csomagként együtt értékesíti, miközben csak a csomag egy része nélkülözhetetlen egy adott termék előállításához.

(173)

A hasznosítási megállapodások csökkenthetik a technológián belüli versenyt is, azaz az azonos technológia alapján gyártó vállalkozások közötti versenyt. A hasznosításba vevők közötti versenyt korlátozza a rájuk területi korlátozásokat előíró megállapodás, amely megakadályozza, hogy egymás területére adjanak el. A hasznosítási megállapodások a hasznosításba vevők közötti összejátszás elősegítésével is csökkenthetik a technológián belüli versenyt. Ezen túlmenően a technológián belüli versenyt korlátozó hasznosítási megállapodások elősegíthetik a versengő technológiák tulajdonosai közötti összejátszást, vagy csökkenthetik a technológiák közötti versenyt a belépési akadályok emelésével.

(174)

Gyakran még a korlátozó hasznosítási megállapodások is járnak versenytámogató hatásokkal olyan hatékonyságnövekedés formájában, amely kiegyensúlyozhatja a megállapodások versenyellenes hatásait. A lehetséges versenytámogató hatások értékelése az 53. cikk (3) bekezdésének keretében történik, mely rendelkezés kivételt tartalmaz az 53. cikk (1) bekezdésében foglalt tiltó szabály alól. Ahhoz, hogy e kivételt alkalmazni lehessen, a hasznosítási megállapodásnak objektív gazdasági előnyöket kell létrehoznia, a verseny korlátozásainak nélkülözhetetlennek kell lenniük a hatékonyságnövekedés eléréséhez, a fogyasztóknak méltányos részesedést kell kapniuk a hatékonyságnövekedésből, és a megállapodás nem teheti lehetővé a felek számára az érintett termékek jelentős része vonatkozásában a verseny megszüntetését. Az 53. cikk (3) bekezdésére hivatkozó vállalkozásnak meggyőző érvekkel és bizonyítékokkal kell alátámasztania, hogy a mentességben való részesüléshez szükséges feltételek teljesülnek (76).

(175)

A korlátozó megállapodásoknak az 53. cikk (3) bekezdése szerinti értékelésére a megállapodások létrejöttének tényleges összefüggésében (77), valamint a mindenkori tényállás alapján kerül sor. A tényállás lényeges változásai ezért kihatnak az értékelésre. Az 53. cikk (3) bekezdésének kivételes szabálya addig alkalmazandó, ameddig a négy feltétel teljesül; ha már nem ez a helyzet, a rendelkezés nem alkalmazható (78). Az 53. cikk (3) bekezdésének alkalmazásakor azonban figyelembe kell venni a felek bármelyike által eszközölt kötött induló beruházásokat, valamint a hatékonyságnövelő beruházás elvégzéséhez és megtérüléséhez szükséges időt és korlátozásokat. Az 53. cikk nem alkalmazható az előzetes beruházások és az azokhoz kapcsolódó kockázatok figyelembevétele nélkül. A felek kockázata és a megállapodás teljesítéséhez vállalandó kötött beruházás így oda is vezethet, hogy a megállapodás a beruházás megtérüléséhez szükséges időre az esettől függően kívül kerül az 53. cikk (1) bekezdésének hatályán, vagy pedig teljesíti az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit.

(176)

Az 53. cikk (3) bekezdésének első feltétele a megállapodásból eredő hatékonyságnövekedés objektív előnyeinek értékelését igényli. E tekintetben a hasznosítási megállapodásokban benne rejlik a lehetőség az új vagy továbbfejlesztett termékek forgalomba hozatalát, vagy a meglévő termékek alacsonyabb költséggel történő gyártását lehetővé tevő, egymást kiegészítő technológiák és egyéb eszközök egyesítésére. A különösen súlyos kartellek eseteit leszámítva licenciaadásra gyakran amiatt kerül sor, mert a hasznosítást engedélyező számára hatékonyabb a technológia licenciába adása, mint ha azt saját maga hasznosítaná. Ez lehet a helyzet különösen, ha a hasznosításba vevő már hozzáféréssel rendelkezik a szükséges termelőeszközökhöz. Ilyenkor a megállapodás alapján a hasznosításba vevő hozzáférést nyerhet az ezen eszközökkel párosítható technológiához, ami lehetővé teszi számára új vagy továbbfejlesztett technológiák hasznosítását. A potenciálisan hatékonyságnövelő licenciaadás másik példája az, ha a hasznosításba vevő már rendelkezik egy technológiával, és e technológia a hasznosítást engedélyező technológiájával párosítva szinergiákat szabadít fel. A két technológia párosításával a hasznosításba vevő olyan költség/kibocsátás kombinációt érhet el, amely egyébként nem lenne lehetséges. A hasznosítási megállapodások a forgalmazási szakaszban is járhatnak hatékonyságnövekedéssel, a vertikális forgalmazási megállapodásokhoz hasonló módon. Az ilyen hatékonyságnövekedés öltheti költségmegtakarítás vagy a fogyasztók számára értékes szolgáltatások formáját. A vertikális megállapodások kedvező hatásait a vertikális korlátozásokról szóló hatósági iránymutatás mutatja be (79). A lehetséges hatékonyságnövekedés további példáit jelentik azok a megállapodások, amelyekkel a technológiatulajdonosok egy technológiacsomagot állítanak össze, harmadik feleknek történő licenciaadás céljából. Az ilyen technológiaegyesítési megállapodások egyebek mellett csökkenthetik az ügyleti költségeket, mivel a hasznosításba vevőknek nem kell külön hasznosítási megállapodást kötniük minden egyes hasznosítást engedélyezővel. A versenytámogató licenciaadás célja a tervezési szabadság biztosítása is lehet. Olyan ágazatokban, ahol nagyszámú szellemitulajdon-jog létezik és ahol az egyedi termékek számos létező és jövőbeli tulajdonjogot is sérthetnek, gyakran versenytámogató hatásúak azok a hasznosítási megállapodások, amelyekben a felek kölcsönösen lemondanak tulajdonjoguk egymással szembeni érvényesítéséről, mivel ezek lehetővé teszik a feleknek technológiáik későbbi bitorlási keresetek kockázata nélküli fejlesztését.

(177)

Az 53. cikk (3) bekezdésében szereplő nélkülözhetetlenségi vizsgálat alkalmazásában a Hatóság különösen azt fogja vizsgálni, hogy az egyedi korlátozások folytán hatékonyabban végezhető-e a szóban forgó tevékenység, mint a szóban forgó korlátozás hiányában. Ezen értékelés során figyelembe kell venni a feleket érintő piaci feltételeket és realitásokat. Az 53. cikk (3) bekezdésére hivatkozó vállalkozásoknak nem kell feltételezett vagy elméleti alternatívákat megfontolniuk. Szükséges azonban kifejteniük és igazolniuk, hogy a látszólag reálisabb és lényegesen kevésbé korlátozó alternatívák miért lennének lényegesen kevésbé hatékonyak. Nélkülözhetetlennek akkor minősül a szóban forgó korlátozás, ha a kereskedelmileg reálisnak és kevésbé korlátozó alternatívának tűnő feltételek alkalmazása jelentős hatékonyságvesztéshez vezetne. Néhány esetben szükséges lehet annak vizsgálata is, hogy maga a megállapodás nélkülözhetetlen-e a hatékonyságnövekedés eléréséhez. Ez lehet a helyzet például az olyan technológiai egyesülések esetében, amelyek egymást kiegészítő, de nem alapvető technológiákat fognak egybe (80), mely esetben vizsgálni kell, hogy az adott technológiák egyesítése milyen mértékben eredményez sajátos hatékonyságnövekedést, vagy hogy a technológiaegyesítést – lényeges hatékonyságvesztés nélkül – lehetne-e olyan technológiákra korlátozni, amelyeknek nincs helyettesítőjük. A két fél közötti egyszerű licenciaadás esetében általában nem szükséges túlmenni az egyedi korlátozások nélkülözhetetlenségének vizsgálatán. Önmagában véve a hasznosítási megállapodásnak rendszerint nincs kevésbé korlátozó alternatívája.

(178)

Az a feltétel, hogy a fogyasztóknak méltányos részesedést kell kapniuk az előnyökből, azzal jár, hogy a licenc alapján gyártott termékek fogyasztóit legalább kompenzálni kell a megállapodás kedvezőtlen hatásai miatt (81). Ez azt jelenti, hogy a hatékonyságnövekedésnek teljesen ki kell egyenlítenie a megállapodás által az árakban, a kibocsátásban és más lényeges tényezőkben valószínűleg okozott kedvezőtlen hatást. Ez történhet az érintett vállalkozások költségszerkezetének az árak csökkenéséhez vezető változásával, vagy a fogyasztók számára az új vagy a továbbfejlesztett termékekhez való hozzáférés biztosításával, ami ellentételezi az esetleges áremelkedést (82).

(179)

Az 53. cikk (3) bekezdésének utolsó feltétele – mely szerint a megállapodás nem teheti lehetővé a feleknek, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt – feltételezi a piacon fennmaradó versenynyomás, valamint a megállapodás által a verseny ilyen forrásaira gyakorolt hatás elemzését. Az 53. cikk (3) bekezdése utolsó feltételének alkalmazásakor figyelembe kell venni az 53. cikk (3) bekezdése és az 54. cikk közötti kapcsolatot. A Szerződés 101. cikkének (3) bekezdésével és 102. cikkével kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlat szerint az 53. cikk (3) bekezdésének alkalmazása nem zárhatja ki az 54. cikk alkalmazását (83). Ezen túlmenően, mivel az 53. és az 54. cikk egyaránt a tényleges piaci verseny fenntartását szolgálja, az egységesség az 53. cikk (3) bekezdésének olyan értelmezését kívánja meg, amely kizárja a kivételi szabály azon korlátozó megállapodásokra történő alkalmazását, amelyek erőfölénnyel való visszaélést valósítanak meg (84).

(180)

Az, hogy a megállapodás lényegesen korlátozza a verseny egy dimenzióját, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a verseny az 53. cikk (3) bekezdésének értelmében megszűnne. A technológiai egyesülés például iparági szabványt eredményezhet, ami olyan helyzethez vezet, ahol a technológiai formátum vonatkozásában csekély a verseny. Amint a legfontosabb piaci szereplők elfogadnak egy meghatározott formátumot, az alternatív formátumok számára a hálózati hatások következtében nagyon nehézzé válhat a túlélés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy de facto iparági szabvány létrejötte az 53. cikk (3) bekezdésének utolsó feltétele értelmében mindig megszüntetné a versenyt. A szabvány keretein belül a szállítók versenyezhetnek az ár, a minőség és a termékjellemzők tekintetében. Ahhoz azonban, hogy egy megállapodás megfeleljen az 53. cikk (3) bekezdésének, biztosítottnak kell lennie, hogy a megállapodás sem a versenyt, sem a jövőbeli innovációt nem korlátozza indokolatlanul.

(181)

Ez a szakasz a hasznosítási megállapodásokban általában szereplő korlátozások különböző típusaival foglalkozik. Gyakoriságukra tekintettel hasznos iránymutatást adni a ttm-rendelet mentességi tartományán kívüli értékelésük módjára vonatkozóan. Az ezen iránymutatás más szakaszaiban, és különösen a 3.4. és a 3.5. szakaszban már tárgyalt korlátozásokkal ez a szakasz csak röviden foglalkozik.

(182)

Ez a szakasz egyaránt tárgyalja a nem versenytársak közötti és a versenytársak közötti megállapodásokat. Utóbbiak vonatkozásában – adott esetben – különbséget kell tenni a kölcsönös és a nem kölcsönös megállapodások között. A nem versenytársak közötti megállapodások esetében nincs szükség ilyen megkülönböztetésre. Ha ugyanis a vállalkozások sem ténylegesen, sem potenciálisan nem versenytársak az érintett technológiapiacon vagy a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékek piacán, a kölcsönös megállapodás gyakorlati szempontból semmiben sem különbözik két külön licenctől. Eltérő a helyzet az olyan megállapodások esetében, amelyekkel a felek technológiacsomagot állítanak össze, majd arra harmadik feleknek licencet adnak. Az ilyen megállapodások technológiai egyesülésnek minősülnek, amelyekkel a lenti 4. szakasz foglalkozik.

(183)

Ez a szakasz nem foglalkozik a hasznosítási megállapodásokban szereplő azon kötelezettségekkel, amelyek általában nem versenykorlátozóak az 53. cikk (1) bekezdése értelmében. E kötelezettségek közé tartoznak például a következők:

(184)

A hasznosítási megállapodás szerződő felei rendszerint szabadon határozhatják meg a hasznosításba vevő által fizetendő jogdíjat és annak fizetési módját, anélkül, hogy ez az 53. cikk (1) bekezdésébe ütközne. Ez az elv vonatkozik a versenytársak közötti és a nem versenytársak közötti megállapodásokra is. A jogdíjfizetési kötelezettségek ölthetik egyösszegű átalányfizetés, az eladási ár egy részének átengedése vagy a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó minden egyes termék után járó, rögzített összeg fizetésének formáját. Ha a licenc tárgyát képező technológia egy olyan alapanyaghoz kapcsolódik, amelyet beépítenek a végső termékbe, főszabályként nem versenykorlátozó az, ha a jogdíjakat a végtermék ára alapján számítják, feltéve, hogy az tartalmazza a licenc tárgyát képező technológiát (85). Szoftverlicenc esetében általában összeegyeztethető az 53. cikk (1) bekezdésével, ha a jogdíj a felhasználók számán alapul, vagy azt gépenkénti alapon számítják.

(185)

Versenytársak közötti hasznosítási megállapodások esetében figyelemmel kell lenni arra (lásd a fenti 100–101. és 116. pontot), hogy korlátozott számú esetben a jogdíjfizetési kötelezettség árrögzítést jelenthet, ez pedig különösen súlyos versenykorlátozásnak minősül (lásd a 4. cikk (1) bekezdésének a) pontját). A 4. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében különösen súlyos korlátozás az, ha a versenytársak kölcsönös jogdíjfizetést kötnek ki olyan esetekben, ha a licencia színlelt, vagyis célja nem az egymást kiegészítő technológiák integrációjának elősegítése vagy más versenytámogató cél elérése. A 4. cikk (1) bekezdésének a) pontja és a 4. cikk (1) bekezdésének d) pontja értelmében az is különösen súlyos korlátozás, ha a jogdíjak kiterjednek azokra a termékekre is, amelyeket kizárólag a hasznosításba vevő saját technológiai jogai alapján állítanak elő.

(186)

A versenytársak közötti jogdíj-megállapodások egyéb típusai a 20 %-os piaci részesedési határérték eléréséig még akkor is csoportmentességben részesülnek, ha versenykorlátozóak. A csoportmentesség tartományán kívül az 53. cikk (1) bekezdése válhat alkalmazandóvá, ha a versenytársak keresztlicencet adnak egymásnak, és olyan folyamatos jogdíjakat kötnek ki, amelyek a licenc piaci értékéhez viszonyítva egyértelműen aránytalanok, és ha az ilyen jogdíjaknak jelentős hatásuk van a piaci árakra. Annak értékelésekor, hogy a jogdíjak aránytalanok-e, szükséges vizsgálni azokat a jogdíjakat, amelyeket a termékpiacon más hasznosításba vevők fizetnek ugyanazon vagy helyettesítő technológiákért. Ilyen esetekben valószínűtlen az 53. cikk (3) bekezdése feltételeinek teljesülése.

(187)

Annak ellenére, hogy a csoportmentesség csak addig érvényesül, amíg a technológiai jogok érvényesek és hatályosak, a felek rendszerint az 53. cikk (1) bekezdésének megsértése nélkül kiterjeszthetik a jogdíjfizetési kötelezettséget a licenc tárgyát képező szellemitulajdon-jog érvényességi idején túlra. Amint ezek a jogok lejárnak, harmadik felek jogszerűen hasznosíthatják a szóban forgó technológiát és versenyezhetnek a megállapodás szerződő feleivel. Az ilyen tényleges és potenciális verseny rendszerint elegendő lesz annak biztosítására, hogy a szóban forgó kötelezettségnek ne legyen érzékelhető versenyellenes hatása.

(188)

A nem versenytársak közötti megállapodások esetén a csoportmentesség kiterjed azokra a megállapodásokra, amelyek esetében a jogdíjat a licenc tárgyát képező technológiával gyártott termékek és a harmadik felektől licenciába vett technológiával gyártott termékek együttes figyelembevételével számítják ki. Az ilyen megállapodások megkönnyíthetik a jogdíjak mérését. Vezethetnek azonban kizáráshoz is azáltal, hogy növelik a harmadik felektől származó alapanyag felhasználásának költségeit, és így a versenytilalmi kötelezettséghez hasonló hatásúak lehetnek. Ha a jogdíjakat nemcsak a licenc tárgyát képező technológiával előállított termékek után kell fizetni, hanem a harmadik felek technológiájával előállított termékek után is, akkor a jogdíjak ez utóbbi termékek költségeit növelni, a harmadik felek technológiája iránti keresletet pedig csökkenteni fogják. A csoportmentesség hatályán kívül ezért meg kell vizsgálni, hogy a korlátozásnak van-e kizáró hatása. Erre a célra helyénvaló a lenti 4.2.7. szakaszban meghatározott elemzési keret használata. Érzékelhető kizáró hatások esetében az ilyen megállapodások az 53. cikk (1) bekezdésébe ütköznek, és valószínűsíthetően nem teljesítik az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit, kivéve, ha nincs más gyakorlati mód a jogdíjak kiszámítására és fizetésük nyomon követésére.

(189)

Ezen iránymutatás alkalmazásában hasznos megkülönböztetni egymástól az adott területen belüli gyártásra vonatkozó korlátozásokat (kizárólagos vagy egyedüli licenc) és a licenc tárgyát képező termékeknek egy adott területre vagy egy adott vevőcsoportnak történő eladására vonatkozó korlátozásokat (eladási korlátozások).

(190)

A „kizárólagos licenc” azt jelenti, hogy maga a hasznosítást engedélyező – általában, vagy meghatározott területen történő meghatározott használat vonatkozásában – nem jogosult a licenc tárgyát képező technológiai jogok alapján gyártani, és harmadik felek számára sem jogosult a licenc tárgyát képező technológiai jogokat licenciába adni. Ez azt jelenti, hogy – általában, vagy az adott területen történő adott használat vonatkozásában – a hasznosításba vevő az egyetlen, akinek a gyártás a licenc tárgyát képező technológiai jogok alapján engedélyezett.

(191)

Ha a hasznosítást engedélyező vállalja, hogy egy adott területen belül saját maga nem gyárt és nem ad másoknak gyártásra licencet, ez a terület az egész világ vagy annak bármely része is lehet. Amennyiben a hasznosítást engedélyező csak azt vállalja, hogy egy adott területen belül nem ad licencet a gyártásra harmadik feleknek, a licenc egyedüli licenc. A kizárólagos vagy egyedüli licencet gyakran kísérik olyan eladási korlátozások, amelyek korlátozzák a feleket abban, hogy hol adhatják el a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket.

(192)

A versenytársak közötti kölcsönös, kizárólagos licenciaadás a ttm-rendelet 4. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatálya alá tartozik, amely különösen súlyos korlátozásként jelöli meg a piacok vagy a vevők versenytársak közötti felosztását. A versenytársak közötti kölcsönös egyedüli licenc azonban csoportmentességben részesül a 20 %-os piaci részesedési határértékig. Az ilyen megállapodások alapján a felek kölcsönösen vállalják, hogy versengő technológiáik vonatkozásában nem adnak licencet harmadik feleknek. Olyan esetekben, ha a felek jelentős fokú piaci erővel rendelkeznek, az ilyen megállapodások elősegíthetik az összejátszást annak biztosítása révén, hogy a piacon a felek a licenc tárgyát képező technológiákon alapuló kibocsátás egyedüli forrásai.

(193)

A versenytársak közötti nem kölcsönös, kizárólagos licenc csoportmentességben részesül a 20 %-os piaci részesedési határértékig. A piaci részesedési határérték felett szükséges az ilyen kizárólagos licenciaadás valószínű versenyellenes hatásainak elemzése. Amennyiben a kizárólagos licenc az egész világra szól, ez magában foglalja azt, hogy a hasznosítást engedélyező elhagyja a piacot. Olyan esetekben, ha a kizárólagosság egy konkrét területre – például valamely EGT-államra – korlátozódik, a megállapodás azzal jár, hogy a hasznosítást engedélyező a szóban forgó területen belül tartózkodik az áruk és szolgáltatások előállításától, illetve nyújtásától. Az 53. cikk (1) bekezdésével összefüggésben különösen értékelni kell a hasznosítást engedélyezőnek a verseny terén fennálló jelentőségét. Ha a hasznosítást engedélyező termékpiaci helyzete korlátozott, vagy ha nem képes hatékonyan hasznosítani a technológiát a hasznosításba vevő területén, nem valószínű, hogy a megállapodás beleütközik az 53. cikk (1) bekezdésébe. Sajátos esetet jelent, ha a hasznosítást engedélyező és a hasznosításba vevő csak a technológiapiacon versenytársak, és a hasznosítást engedélyező – például egy kutatóintézet vagy egy kisméretű, kutatásalapú vállalkozás – nem rendelkezik a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékek hatékony forgalomba hozatalához szükséges termelő- és forgalmazási eszközökkel. Ilyen esetekben valószínűtlen az 53. cikk (1) bekezdése feltételeinek megsértése.

(194)

A nem versenytársak közötti kizárólagos licenc – amennyiben az 53. cikk (1) bekezdésébe ütközik (86) – valószínűleg teljesíti az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit. A kizárólagos licenciaadás joga általában ahhoz szükséges, hogy ösztönözze a hasznosításba vevőt a licenc tárgyát képező technológiába történő beruházásra, és a termék megfelelő időben történő forgalomba hozatalára. Ez a helyzet különösen akkor, ha a hasznosításba vevőnek nagy beruházásokat kell eszközölnie a licenc tárgyát képező technológia továbbfejlesztésébe. Miután a hasznosításba vevő kereskedelmi sikerré tette a licenc tárgyát képező technológiát, a kizárólagosság elleni beavatkozás megfosztaná a hasznosításba vevőt sikerének gyümölcsétől, ami hátrányos lenne a versenyre, a technológia terjedésére és az innovációra. A Hatóság ezért csak kivételesen fog fellépni a nem versenytársak közötti megállapodásokban szereplő kizárólagos licenciaadás ellen, függetlenül a licenc területi hatályától.

(195)

Ha azonban a hasznosításba vevő már rendelkezik saját gyártáshoz használt helyettesíthető technológiával, előfordulhat, hogy a kizárólagos licenc nem szükséges ahhoz, hogy a hasznosításba vevő egy termék piacra dobására legyen ösztönözve. Ilyen helyzetben a kizárólagos licenc viszont az 53. cikk (1) bekezdésébe ütközhet, különösen ha a hasznosításba vevő piaci erővel bír a termékpiacon. Az indokolható beavatkozás fő esete az, ha erőfölényben lévő hasznosításba vevő kap kizárólagos licencet egy vagy több versengő technológiára. Az ilyen megállapodások valószínűleg az 53. cikk (1) bekezdésébe ütköznek, és valószínűleg nem teljesítik az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit. Az 53. cikk (1) bekezdése alkalmazásának feltétele azonban, hogy a technológiapiacra való belépés nehéz legyen, és a licenc tárgyát képező technológia a piacon valódi verseny forrását képezze. Ilyen körülmények között egy kizárólagos licenc kizárhatja a harmadik fél hasznosításba vevőket, növelheti a belépési korlátokat és lehetővé teheti a hasznosításba vevő számára piaci erejének megőrzését.

(196)

Azok a megállapodások, amelyekkel két vagy több fél keresztlicencet biztosít egymásnak, és vállalja, hogy harmadik feleknek nem ad licencet, sajátos aggályokat vetnek fel, ha a keresztlicencből eredő technológiacsomag egy de facto iparági szabványt hoz létre, amelyhez harmadik feleknek is hozzá kell férniük a tényleges piaci versenyzés érdekében. Ilyen esetekben a megállapodás a feleknek fenntartott, zárt szabványt hoz létre. A Hatóság az ilyen megállapodásokat a technológiai egyesülésekre vonatkozó elvek alapján fogja értékelni (lásd a 4.4. szakaszt). Rendszerint követelmény lesz, hogy az ilyen szabványt támogató technológiák vonatkozásában harmadik feleknek méltányos, ésszerű és megkülönböztetésmentes alapon licencet kell adni (87). Ha a megállapodás felei valamely meglévő termékpiacon versenyeznek harmadik felekkel, és a megállapodás erre a termékpiacra vonatkozik, egy zárt szabvány valószínűleg lényeges kizáró hatásokkal rendelkezik. Ez a kedvezőtlen versenyhatás csak úgy kerülhető el, ha harmadik feleknek is adnak licencet.

(197)

Az eladási korlátozások tekintetében is fontos megkülönböztetni egymástól a versenytársak közötti és a nem versenytársak közötti licenciaadást.

(198)

Versenytársak közötti kölcsönös megállapodásban az egyik vagy mindkét félre rótt, aktív vagy passzív eladási korlátozások a ttm-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében különösen súlyos versenykorlátozások. Az ilyen eladási korlátozások az 53. cikk (1) bekezdésébe ütköznek, és valószínűleg nem teljesítik az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit. Az ilyen korlátozásokat rendszerint piacfelosztásnak tekintik, mivel megakadályozzák az érintett felet az azon területekre vagy vevőcsoportok részére történő aktív és passzív eladásban, amelyet vagy akiket a megállapodás hiányában ténylegesen kiszolgált, vagy reálisan kiszolgálhatott volna.

(199)

A versenytársak közötti nem kölcsönös megállapodások esetében a csoportmentesség vonatkozik a másik fél számára fenntartott kizárólagos területre vagy kizárólagos vevőcsoportnak történő, hasznosításba vevő vagy hasznosítást engedélyező általi aktív és/vagy passzív értékesítés korlátozására (lásd a ttm-rendelet 4. cikke (1) bekezdése c) pontjának i. alpontját). A 20 %-os piaci részesedési határérték felett a hasznosítást engedélyező és a hasznosításba vevő közötti eladási korlátozások az 53. cikk (1) bekezdésébe ütköznek, ha a felek egyike vagy mindkét fél jelentős piaci erővel rendelkezik. Előfordulhat azonban, hogy az ilyen korlátozások nélkülözhetetlenek az értékes technológiák terjedéséhez, és ezért teljesítik az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit. Ez az eset állhat fenn, ha a hasznosítást engedélyező piaci helyzete viszonylag gyenge azon a területen, ahol maga hasznosítja a technológiát. Ilyen körülmények között az aktív eladás korlátozásai különösen nélkülözhetetlenek lehetnek ahhoz, hogy a hasznosítást engedélyezőt licenciaadásra ösztönözzék. Ilyen korlátozások hiányában a hasznosítást engedélyező számára fennállna annak veszélye, hogy fő tevékenységi területén aktív versennyel kell szembenéznie. Hasonlóképpen nélkülözhetetlenek lehetnek a hasznosítást engedélyező általi aktív eladás vonatkozásában kikötött korlátozások, különösen akkor, ha a hasznosításba vevő piaci helyzete viszonylag gyenge a számára kijelölt területen, és jelentős beruházásokat kell eszközölnie a licenc tárgyát képező technológia tényleges hasznosítása érdekében.

(200)

A csoportmentesség kiterjed az olyan más hasznosításba vevő számára kijelölt terület vagy vevőcsoportok vonatkozásában kikötött aktív eladási korlátozásokra is, aki nem volt a hasznosítást engedélyező versenytársa a hasznosítási megállapodás hasznosítást engedélyezővel való megkötésekor. Csak akkor ez a helyzet azonban, ha a szóban forgó felek közötti megállapodás nem kölcsönös (lásd a ttm-rendelet 4. cikke (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontját). A piaci részesedési határérték felett az ilyen aktív eladási korlátozások valószínűleg az 53. cikk (1) bekezdésébe ütköznek, ha a felek jelentős piaci erővel rendelkeznek. A korlátozás mindazonáltal az 53. cikk (3) bekezdésének értelmében valószínűleg nélkülözhetetlen arra az időtartamra, amely ahhoz szükséges, hogy a védett hasznosításba vevő betörjön az új piacra és kiépítse piaci jelenlétét a kijelölt területen vagy a kijelölt vevőcsoport irányában. Az aktív eladások elleni védelem lehetővé teszi a hasznosításba vevő számára azon aszimmetria leküzdését, amivel amiatt szembesül, hogy néhány hasznosításba vevő a hasznosítást engedélyezővel versengő vállalkozás, és így a piacon már megtelepedett. A ttm-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében különösen súlyos korlátozásnak minősülnek a más hasznosításba vevő számára kijelölt terület vagy vevőcsoportok vonatkozásában a hasznosításba vevőkre rótt passzív eladási korlátozások.

(201)

Nem versenytársak közötti megállapodások esetében a hasznosítást engedélyező és a hasznosításba vevő közötti eladási korlátozások csoportmentességben részesülnek a 30 %-os piaci részesedési határértékig. A piaci részesedési határérték fölött a hasznosítást engedélyező részére kizárólagosan fenntartott területekre irányuló vagy vevőcsoportoknak történő, hasznosításba vevők általi aktív és passzív értékesítésekre vonatkozó korlátozások nélkülözhetetlenek lehetnek az értékes technológiák elterjedéséhez, ezért kívül eshetnek az 53. cikk (1) bekezdésének hatályán vagy teljesíthetik az 53. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeket. Ez az eset állhat fenn, ha a hasznosítást engedélyező piaci helyzete viszonylag gyenge azon a területen, ahol maga hasznosítja a technológiát. Ilyen körülmények között az aktív eladás korlátozásai különösen nélkülözhetetlenek lehetnek ahhoz, hogy a hasznosítást engedélyezőt licenciaadásra ösztönözzék. Ilyen korlátozások hiányában a hasznosítást engedélyező számára fennállna annak veszélye, hogy fő tevékenységi területén aktív versennyel kell szembenéznie. Más esetekben előfordulhat, hogy a hasznosításba vevőre rótt eladási korlátozások az 53. cikk (1) bekezdésébe ütköznek és nem teljesítik az 53. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeket. Valószínűleg ez a helyzet akkor, ha a hasznosítást engedélyezőnek egymagában jelentős piaci ereje van, illetve ha erős együttes piaci helyzettel bíró hasznosítást engedélyezők által kötött több hasonló megállapodás halmozott hatással bír.

(202)

A hasznosítást engedélyezőre rótt és az 53. cikk (1) bekezdésébe ütköző eladási korlátozások valószínűleg teljesítik az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit, kivéve, ha a hasznosítást engedélyező technológiájának nincsenek tényleges alternatívái a piacon, vagy az ilyen alternatívákat a hasznosításba vevő harmadik felektől veszi licenciába. Az ilyen korlátozások – és különösen az aktív eladás korlátozásai – az 53. cikk (3) bekezdése értelmében valószínűleg nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a hasznosításba vevőt a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékek előállításába, forgalmazásába és eladásába történő beruházásra késztessék. Valószínű, hogy a hasznosításba vevő beruházási ösztönzése jelentősen csökkenne, ha közvetlen versennyel szembesülne a hasznosítást engedélyező részéről, akinek termelési költségeit nem terheli a jogdíjfizetés, ami valószínűleg az optimálisnál alacsonyabb szintű beruházáshoz vezet.

(203)

Ami a nem versenytársak közötti megállapodásokban a hasznosításba vevők között kikötött eladási korlátozásokat illeti, a ttm-rendelet csoportmentességben részesíti a területek vagy vevőcsoportok közötti aktív eladási korlátozásokat. A 30 %-os piaci részesedési határérték felett a hasznosításba vevők területei és vevőcsoportjai közötti aktív eladási korlátozások korlátozzák a technológián belüli versenyt, és valószínűleg az 53. cikk (1) bekezdésébe ütköznek, ha az egyes hasznosításba vevők jelentős piaci erővel rendelkeznek. Az ilyen korlátozások azonban teljesíthetik az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit, ha szükségesek a potyautas-jelenség megakadályozásához és ahhoz, hogy a hasznosításba vevőt ösztönözzék a licenc tárgyát képező technológiának a területén belüli hatékony hasznosításához szükséges beruházásokra, és előmozdítsák a licenc tárgyát képező termék eladását. A passzív eladás korlátozásai a különösen súlyos korlátozásoknak a ttm-rendelet 4. cikke (2) bekezdése b) pontjában szereplő listájába tartoznak (lásd a fenti 119–127. pontot).

(204)

A versenytársak közötti hasznosítási megállapodásokban szereplő kölcsönös kibocsátási korlátozások a ttm-rendelet 4. cikke (1) bekezdése b) pontjában meghatározott, különösen súlyos korlátozásnak minősülnek (lásd a fenti 103. pontot). A 4. cikk (1) bekezdésének b) pontja nem terjed ki a hasznosítást engedélyező technológiájára vonatkozó azon kibocsátási korlátozásokra, amelyeket a hasznosításba vevővel szemben nem kölcsönös megállapodásban, vagy a hasznosításba vevők egyikével szemben kölcsönös megállapodásban kötöttek ki. Az ilyen korlátozások csoportmentességben részesülnek a 20 %-os piaci részesedési határértékig. A piaci részesedési határérték felett a hasznosításba vevőre rótt kibocsátási korlátozások korlátozhatják a versenyt, amennyiben a felek jelentős piaci erővel rendelkeznek. Valószínűleg azonban az 53. cikk (3) bekezdése érvényesül azokban az esetekben, amelyekben a hasznosítást engedélyező technológiája lényegesen jobb, mint a hasznosításba vevő technológiája, és a kibocsátási korlátozás lényegesen meghaladja a hasznosításba vevőnek a megállapodás megkötése előtti kibocsátását. Ebben az esetben a kibocsátási korlátozás hatása még olyan piacokon is korlátozott, ahol a kereslet növekvő. Az 53. cikk (3) bekezdésének alkalmazásakor figyelembe kell venni azt is, hogy az ilyen korlátozások szükségesek lehetnek ahhoz, hogy a hasznosítást engedélyezőt technológiájának a lehető legszélesebb körben történő terjesztésére ösztönözzék. Előfordulhat például, hogy a hasznosítást engedélyező nehezebben ad licencet versenytársainak, ha nem korlátozhatja a licencet egy meghatározott kapacitással rendelkező adott gyártási helyszínre (helyi licenc). Amennyiben a hasznosítási megállapodás az egymást kiegészítő eszközök valódi integrációjához vezet, a hasznosításba vevőre rótt kibocsátási korlátozások ezért teljesíthetik az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit. Valószínűleg azonban nem ez a helyzet, ha a felek jelentős piaci erővel rendelkeznek.

(205)

A nem versenytársak közötti hasznosítási megállapodásokban kikötött kibocsátási korlátozások csoportmentességben részesülnek a 30 %-os piaci részesedési határértékig. A hasznosításba vevőkre a nem versenytársak közötti megállapodásokban rótt kibocsátási korlátozásokból eredően a versenyre jelentett fő kockázat a hasznosításba vevők közötti, technológián belüli verseny csökkenése. Az ilyen versenyellenes hatások jelentősége függ a hasznosítást engedélyező és a hasznosításba vevők piaci helyzetétől, valamint attól, hogy a kibocsátási korlátozás mennyiben akadályozza a hasznosításba vevőt a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékek iránti kereslet kielégítésében.

(206)

Ha a kibocsátási korlátozások kizárólagos területekkel vagy kizárólagos vevőcsoportokkal párosulnak, a korlátozó hatások fokozódnak. A korlátozások két fajtájának párosítása valószínűbbé teszi, hogy a megállapodás a piacok felosztását szolgálja.

(207)

A nem versenytársak közötti megállapodásban a hasznosításba vevőre rótt kibocsátási korlátozásoknak lehetnek versenytámogató hatásai is azáltal, hogy támogatják a technológia terjedését. A hasznosítást engedélyezőnek a technológia szállítójaként alapvetően szabadon kellene meghatároznia a hasznosításba vevő által a licenc tárgyát képező technológiával előállított mennyiséget. Ha a hasznosítást engedélyezők nem határozhatnák meg szabadon a hasznosításba vevők kibocsátását, számos hasznosítási megállapodás már eleve létre sem jönne, ami kedvezőtlen hatással lenne az új technológiák terjedésére. Valószínűleg ez az eset különösen akkor, ha a hasznosítást engedélyező maga is gyártó, mivel a hasznosításba vevő kibocsátása visszakerülhet a hasznosítást engedélyező fő működési területére, és így közvetlen hatást gyakorolhat e tevékenységekre. Másrészről kevésbé valószínű, hogy a kibocsátási korlátozások szükségesek a hasznosítást engedélyező technológiájának elterjedéséhez, ha olyan eladási korlátozással párosulnak, amely megtiltja a hasznosításba vevőnek a hasznosítást engedélyező részére fenntartott területre vagy vevőcsoportnak történő eladást.

(208)

Az alkalmazási területre vonatkozó korlátozások értelmében a licenc egy vagy több alkalmazási területre, vagy egy vagy több termékpiacra vagy iparágra korlátozott. Egy iparág több termékpiacot is magába foglalhat, valamely termékpiac egy részét azonban nem. Sok esetben lehet ugyanazt a technológiát különböző termékek gyártásához felhasználni, vagy különböző termékpiachoz tartozó termékekbe beépíteni. Egy új megformálási technológia használható például műanyag palackok és műanyag poharak előállítására, mely termékek különböző termékpiachoz tartoznak. Egyetlen termékpiac azonban több alkalmazási területet is felölelhet. Egy új motortechnológia alkalmazható például a négyhengeres és hathengeres motorokban is. Hasonlóképpen, egy lapkakészletek (chipset) készítésére szolgáló technológia felhasználható legfeljebb négyprocesszoros, illetve négynél több processzoros lapkakészletek előállításához is. Egy olyan licenc, amely a licenc tárgyát képező technológia használatát mondjuk a négyhengeres motorok és a legfeljebb négyprocesszoros lapkakészletek gyártására korlátozza, az alkalmazási terület korlátozásának minősül.

(209)

Mivel az alkalmazási terület korlátozásai csoportmentességben részesülnek, és egyes vevőkorlátozások a ttm-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) pontja, valamint 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében különösen súlyos korlátozásnak minősülnek, fontos különbséget tenni a korlátozások két csoportja között. Vevőkorlátozás esetén a felek sajátos vevőcsoportokat határoznak meg, és e meghatározott vevőcsoportok részére történő eladásaikat korlátozzák. Az, hogy egy alkalmazási területre vonatkozó korlátozás egy termékpiacon belül egyes vevőcsoportoknak felelhet meg, nem jelenti azt, hogy a korlátozást vevőkorlátozásnak kell minősíteni. Az a tény például, hogy egyes vevők elsősorban vagy kizárólagosan négy processzor feletti lapkakészleteket vásárolnak, nem jelenti azt, hogy a legfeljebb négyprocesszoros lapkakészletek gyártására korlátozott licenc vevőkorlátozásnak minősülne. Az alkalmazási területet azonban objektív módon, a szerződés szerinti termék azonosított, jelentőséggel bíró technikai jellemzőjére hivatkozással kell meghatározni.

(210)

Mivel bizonyos kibocsátási korlátozások a ttm-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében különösen súlyos korlátozásnak minősülnek, fontos megjegyezni, hogy az alkalmazási területre vonatkozó korlátozások nem minősülnek kibocsátási korlátozásnak, mert az alkalmazási területre vonatkozó korlátozás nem korlátozza a hasznosításba vevő által a licenc tárgyát képező alkalmazási területen előállítható mennyiséget.

(211)

Az alkalmazási terület korlátozása egy vagy több meghatározott alkalmazási területre határolja be a licenc tárgyát képező technológia hasznosításba vevő általi hasznosítását, anélkül, hogy korlátozná a hasznosítást engedélyezőnek a licenc tárgyát képező technológia hasznosítására vonatkozó képességét. Ezenfelül az alkalmazási területek – a földrajzi területekhez hasonlóan – kizárólagos vagy egyedüli licenc alapján is kijelölhetők a hasznosításba vevő számára. Az alkalmazási terület korlátozásai egy kizárólagos vagy egyedüli licenccel párosulva ugyancsak korlátozzák a hasznosítást engedélyezőt saját technológiája hasznosításában, mivel megakadályozzák, hogy azt saját maga hasznosítsa (ideértve a másoknak történő licenciaadást is). Az egyedüli licenc esetében csak a harmadik félnek történő licenciaadás korlátozott. Az alkalmazási területre vonatkozó, kizárólagos és egyedüli licenccel párosuló korlátozásokat ugyanúgy kezelik, mint a fenti 4.2.2. szakaszban tárgyalt kizárólagos és egyedüli licenceket. Különösen a versenytársak közötti licenc vonatkozásában ez azt jelenti, hogy a kölcsönös kizárólagos licenciaadás a 4. cikk (1) bekezdésének c) pontja értelmében különösen súlyos korlátozásnak minősül.

(212)

Az alkalmazási terület korlátozásai járhatnak versenytámogató hatással a hasznosítást engedélyező arra való ösztönzése révén, hogy technológiájára olyan alkalmazások vonatkozásában adjon licencet, amelyek kívül esnek fő tevékenységi területén. Ha a hasznosítást engedélyező nem tudná megakadályozni a hasznosításba vevőket olyan területeken történő tevékenykedésben, ahol saját maga hasznosítja a technológiát, vagy ahol a technológia értéke még nem szilárdult meg, ez valószínűleg eltántorítaná a hasznosítást engedélyezőt a licenciaadástól, vagy magasabb jogdíjak felszámítására késztetné. Figyelembe kell venni azt is, hogy egyes ágazatokban a licenciaadásra gyakran a tervezési szabadság – bitorlási keresetek megelőzése révén történő – biztosítása érdekében kerül sor. A licenc hatókörén belül a hasznosításba vevő anélkül fejlesztheti saját technológiáját, hogy tartania kellene a hasznosítást engedélyező által indított bitorlási keresettől.

(213)

A tényleges vagy potenciális versenytársak közötti megállapodásokban a hasznosításba vevőkkel szemben előírt, alkalmazási területre vonatkozó korlátozások csoportmentességben részesülnek a 20 %-os piaci részesedési határértékig. Az ilyen korlátozások esetében annak kockázata jelenti a fő versenyaggályt, hogy a hasznosításba vevő többé nem lesz versenytényező a licenc tárgyát képező alkalmazási területen kívül. Ez a kockázat nagyobb a versenytársak közötti keresztlicenc esetében, ha a megállapodás az alkalmazási területre vonatkozó aszimmetrikus korlátozásokat tartalmaz. Az alkalmazási terület korlátozása akkor aszimmetrikus, ha az egyik félnek megengedett a licenc tárgyát képező technológia használata egy adott iparágban, termékpiacon vagy alkalmazási területen, a másik félnek pedig a másik licenc tárgyát képező technológia használata megengedett egy másik iparágban, termékpiacon vagy alkalmazási területen. Versenyjogi aggályok különösen akkor merülhetnek fel, ha a hasznosításba vevő a licenc tárgyát képező technológia használatához felszerelt termelőeszközeit egyúttal arra is használja, hogy a licenc tárgyát képező alkalmazási területen kívül, saját technológiájával termékeket állítson elő. Ha a megállapodás a licenc tárgyát képező alkalmazási területen kívül valószínűleg a kibocsátás csökkentésére vezeti a hasznosításba vevőt, a megállapodás valószínűleg az 53. cikk (1) bekezdésébe ütközik. Nem valószínű, hogy az 53. cikk (1) bekezdésébe ütköznek az alkalmazási terület szimmetrikus korlátozásai, azaz az olyan megállapodások, amelyekkel a felek egymás technológiájának ugyanazon alkalmazási területe(ke)n történő hasznosítására kapnak licencet. Az ilyen megállapodások valószínűleg nem korlátozzák azt a versenyt, amely a megállapodás hiányában létezett. Az 53. cikk (1) bekezdése valószínűleg olyan megállapodások esetében sem alkalmazandó, amelyek egyszerűen képessé teszik a hasznosításba vevőt arra, hogy saját technológiáját anélkül fejlessze és hasznosítsa a licenc hatályán belül, hogy a hasznosítást engedélyező bitorlási kereseteitől kellene tartania. Ilyen körülmények között az alkalmazási területre vonatkozó korlátozások önmagukban nem korlátozzák azt a versenyt, amely a megállapodás hiányában létezett. A megállapodás hiányában a hasznosításba vevő számára a licenc tárgyát képező alkalmazási területen kívül is fennállt a bitorlási keresetek kockázata. Ha azonban a hasznosításba vevő üzleti indok nélkül megszünteti vagy leépíti tevékenységét a licenc tárgyát képező alkalmazási területen kívül, ez egy mögöttes piacfelosztó megállapodás jele lehet, amely a ttm-rendelet 4. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmében különösen súlyos korlátozásnak minősül.

(214)

A nem versenytársak közötti megállapodásokban szereplő, a hasznosításba vevővel és a hasznosítást engedélyezővel szembeni, alkalmazási területre vonatkozó korlátozások csoportmentességben részesülnek a 30 %-os piaci részesedési határértékig. A nem versenytársak közötti megállapodásokban az alkalmazási terület vonatkozásában kikötött olyan korlátozások, amelyekkel a hasznosítást engedélyező egy vagy több termékpiacot vagy alkalmazási területet magának tart fenn, általában nem korlátozzák a versenyt, vagy hatékonyságnövelőek. Elősegítik az új technológiák terjedését, mivel arra ösztönzik a hasznosítást engedélyezőt, hogy azokon a területeken, ahol saját maga nem kívánja a technológiát hasznosítani, adjon licencet a hasznosításra. Ha a hasznosítást engedélyező nem akadályozhatná meg a hasznosításba vevőket az azon területeken való tevékenykedésben, ahol ő maga hasznosítja a technológiát, ez valószínűleg visszatartaná a hasznosítást engedélyezőt a licenciaadástól.

(215)

A nem versenytársak közötti megállapodásokban a hasznosítást engedélyező rendszerint arra is jogosult, hogy különböző hasznosításba vevőknek olyan egyedüli vagy kizárólagos licenciákat adjon, amelyek egy vagy több alkalmazási területre korlátozódnak. Az ilyen korlátozások ugyanúgy korlátozzák a hasznosításba vevők közötti, technológián belüli versenyt, mint a kizárólagos licenciaadás, és elemzésük is ugyanazon a módon történik (lásd a fenti 4.2.2.1. szakaszt).

(216)

A saját használatra történő korlátozást a hasznosításba vevő arra vonatkozó kötelezettségeként lehet meghatározni, hogy a licenc tárgyát képező termék előállítását a saját termékei előállításához, valamint azok karbantartásához és javításához szükséges mennyiségre korlátozza. Más szóval a felhasználás korlátozásának e típusa a hasznosításba vevő arra vonatkozó kötelezettségében testesül meg, hogy a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket kizárólag alapanyagként, a saját maga által előállított termékekbe történő beépítéshez használja fel; nem terjed ki a licenc tárgyát képező termék olyan eladására, amelynek célja a más gyártók termékeibe való beépítés. A saját használatra történő korlátozások csoportmentességben részesülnek a 20 %-os, illetve 30 %-os piaci részesedési határértékig. A csoportmentesség hatályán kívül szükséges vizsgálni a korlátozás versenytámogató és versenyellenes hatásait. E tekintetben szükséges megkülönböztetni a versenytársak közötti megállapodásokat a nem versenytársak közötti megállapodásoktól.

(217)

A versenytársak közötti hasznosítási megállapodások esetében a hasznosításba vevőre rótt azon korlátozás, miszerint a licenc alapján kizárólag a saját termékeibe történő beépítés céljából gyárthat, meggátolja őt abban, hogy harmadik fél gyártók részére alkatrészeket szállítson. Ha a megállapodás megkötését megelőzően a hasznosításba vevő nem volt tényleges vagy valószínű potenciális beszállítója más gyártók alkatrészeinek, a saját használatra történő korlátozás semmiféle változást nem jelent az előzőleg fennállt helyzethez képest. E körülmények között a korlátozás értékelése ugyanolyan módon történik, mint a nem versenytársak közötti megállapodások esetében. Ha viszont a hasznosításba vevő tényleges vagy valószínű potenciális alkatrész-beszállító, szükséges azt megvizsgálni, hogy a megállapodás milyen hatást gyakorol e tevékenységre. Ha a hasznosításba vevő a hasznosítást engedélyező technológiájának használatához szükséges eszközök beszerelése következtében felhagy saját technológiájának egyedüli használatával, és ezzel megszűnik alkatrész-beszállítónak lenni, a megállapodás korlátozza azt a versenyt, amely a megállapodás előtt létezett. Ez súlyos kedvezőtlen piaci hatásokat eredményezhet, ha a hasznosítást engedélyező az alkatrészpiacon jelentős piaci erővel rendelkezik.

(218)

Nem versenytársak közötti hasznosítási megállapodások esetében két fő versenykockázat származik a saját használatra történő korlátozásokból: az alapanyag-ellátás piacán a technológián belüli verseny korlátozása, és az egyeztetés kizárása a hasznosításba vevők között, ami növeli annak lehetőségét, hogy a hasznosítást engedélyező diszkriminatív jogdíjakat határozzon meg a hasznosításba vevőkkel szemben.

(219)

A saját használatra történő korlátozások azonban elősegíthetik a versenytámogató licenciaadást is. Ha a hasznosítást engedélyező alkatrészszállító, a korlátozás szükséges lehet a technológia nem versenytársak közötti terjedéséhez. A korlátozás hiányában a hasznosítást engedélyező esetleg nem, vagy csak magasabb jogdíjak ellenében adna licencet, mivel egyébként saját magának teremtene közvetlen versenyt az alkatrészpiacon. Ilyen esetekben a saját használatra történő korlátozás rendszerint nem versenykorlátozó, vagy az 53. cikk (3) bekezdésének hatálya alá tartozik. A hasznosításba vevő azonban nem lehet korlátozott a licenc tárgyát képező terméknek saját termékéhez cserealkatrészként történő eladásában. Saját termékei vonatkozásában a hasznosításba vevőnek képesnek kell lennie az alkatrészpiac kiszolgálására, ideértve az általa gyártott termékek szervizelését és javítását végző független szervizek kiszolgálását.

(220)

Amennyiben a hasznosítást engedélyező nem alkatrészszállító az érintett piacon, a saját használatra történő korlátozás kikötésének fenti indoka nem érvényesül. Ilyen esetekben a saját használatra történő korlátozás elvben támogathatja a technológia terjedését annak biztosítása révén, hogy a hasznosításba vevők ne adjanak el olyan gyártóknak, akik a hasznosítást engedélyezővel más termékpiacokon versenyeznek. Rendszerint azonban kevésbé korlátozó alternatívát jelent a hasznosításba vevőre rótt azon korlátozás, mely szerint nem adhat el a hasznosítást engedélyező számára fenntartott egyes vevőcsoportoknak. Ebből következően ilyen esetekben a saját használatra történő korlátozás rendszerint nem szükséges a technológia terjedéséhez.

(221)

A technológiákra vonatkozó licenciaadással összefüggésben akkor valósul meg árukapcsolás, ha a hasznosítást engedélyező az egyik technológia (a kapcsoló termék) vonatkozásában a licenc megadását attól teszi függővé, hogy a hasznosításba vevő a hasznosítást engedélyezőtől vagy az általa kijelölt személytől vegyen licenciába egy másik technológiát vagy vásároljon meg egy terméket (a kapcsolt termék). A csomagban történő eladás akkor valósul meg, ha két technológia, vagy egy technológia és egy termék kizárólag együttesen, csomagként kerül eladásra. Feltétel azonban mindkét esetben, hogy az érintett termékek és technológiák elkülönüljenek egymástól olyan értelemben, hogy az árukapcsolás vagy a csomag részét alkotó egyes termékek és technológiák vonatkozásában elkülönült kereslet létezzen. Rendszerint nem ez a helyzet, ha a technológiák vagy termékek szükségszerűen kapcsolódnak össze olyan módon, hogy a licenc tárgyát képező technológia nem hasznosítható a kapcsolt termék nélkül, vagy a csomag egyik része sem hasznosítható a másik nélkül. A továbbiakban az „árukapcsolás” kifejezés az árukapcsolásra és a csomagban történő eladásra is utal.

(222)

A ttm-rendeletnek a csoportmentesség alkalmazását piaci részesedési határértékek szerint korlátozó 3. cikke biztosítja, hogy az árukapcsolás és a csomagban történő eladás versenytársak közötti megállapodások esetében 20 %-os piaci részesedési határérték felett, nem versenytársak közötti megállapodás esetében pedig 30 %-os piaci részesedési határérték felett ne részesüljön csoportmentességben. A piaci részesedési határértékek vonatkoznak a hasznosítási megállapodás által érintett valamennyi technológiai vagy termékpiacra, beleértve a kapcsolt termék piacát is. A piaci részesedési határérték felett szükséges az árukapcsolás versenyellenes és versenytámogató hatásainak egybevetése.

(223)

Az árukapcsolás fő korlátozó hatása a kapcsolt termékkel versengő termékek szállítóinak kizárása. Az árukapcsolás lehetővé teheti azt is, hogy a hasznosítást engedélyező a belépési akadályok emelésével megtartsa piaci erejét a kapcsoló termék vonatkozásában, mivel arra kényszerítheti az új belépőket, hogy egyszerre több piacra is belépjenek. Ezen túlmenően az árukapcsolás lehetővé teheti a hasznosítást engedélyezőnek a jogdíjak emelését, különösen ha a kapcsoló termék és a kapcsolt termék részben helyettesíthető, és a két termék használatának aránya nem rögzített. Az árukapcsolás meggátolja a hasznosításba vevőt abban, hogy a kapcsoló termék megemelt jogdíjaira tekintettel helyettesítő alapanyagokra álljon át. E versenyaggályok függetlenek attól, hogy a megállapodás felei versenytársak-e vagy sem. Ahhoz, hogy az árukapcsolás valószínűleg versenyellenes hatásokat hozzon létre, a hasznosítást engedélyezőnek olyan jelentős piaci erővel kell rendelkeznie a kapcsoló termék vonatkozásában, amely annak tekintetében lehetővé teszi a verseny korlátozását. A kapcsoló termékek terén fennálló piaci erő hiányában a hasznosítást engedélyező nem tudja felhasználni saját technológiáját a kapcsolt termék szállítóinak kizárására irányuló versenyellenes célra. Továbbá ahhoz, hogy érzékelhető kizáró hatás jöjjön létre, az árukapcsolásnak – a versenytilalmi kötelezettségekhez hasonlóan – le kell fednie a kapcsolt termékek piacának egy meghatározott hányadát. Olyan esetekben, amikor a hasznosítást engedélyező inkább a kapcsolt, nem pedig a kapcsoló termék piacán rendelkezik piaci erővel, a korlátozás versenytilalmi kikötésként vagy mennyiségi kényszerként kerül elemzésre, annak megfelelően, hogy a versenyproblémák eredete nem a „kapcsoló”, hanem a „kapcsolt” termék piacán keresendő (88).

(224)

Az árukapcsolás hatékonyságnövekedéssel is járhat. Ez a helyzet például akkor, ha a kapcsolt termék szükséges a licenc tárgyát képező technológia műszakilag kielégítő hasznosításához, vagy annak biztosításához, hogy a licenc alapján történő gyártás megfeleljen a hasznosítást engedélyező és más hasznosításba vevők által tiszteletben tartott minőségi szabványoknak. Ilyen esetekben az árukapcsolás rendszerint nem versenykorlátozó, vagy az 53. cikk (3) bekezdésének hatálya alá tartozik. Amennyiben a hasznosításba vevők a hasznosítást engedélyező védjegyét vagy márkanevét használják, vagy egyébként nyilvánvaló a fogyasztók számára, hogy kapcsolat áll fenn a licenc tárgyát képző technológiát tartalmazó termék és a hasznosítást engedélyező között, úgy a hasznosítást engedélyezőnek jogos érdeke fűződik annak biztosításához, hogy a termékek minősége ne rontsa le technológiája értékét vagy gazdasági szereplőként megszerzett hírnevét. Ezen túlmenően amennyiben ismert a fogyasztók számára, hogy a hasznosításba vevők (és a hasznosítást engedélyező) ugyanazon technológia alapján gyártanak, a hasznosításba vevők valószínűleg csak akkor hajlandók a licenc megszerzésére, ha a technológiát mindegyikük műszakilag kielégítő módon hasznosítja.

(225)

Az árukapcsolás valószínűleg akkor is versenytámogató, ha a kapcsolt termék lehetővé teszi a hasznosításba vevőnek a licenc tárgyát képező technológia lényegesen hatékonyabb hasznosítását. Amennyiben például a hasznosítást engedélyező egy konkrét folyamattechnológiára ad licencet, a felek megegyezhetnek abban is, hogy a hasznosításba vevő vásárol a hasznosítást engedélyezőtől egy olyan katalizátort, amelyet a licenc tárgyát képező technológiával együttes használatra fejlesztettek ki, és amelynek segítségével a technológia hatékonyabban hasznosítható, mint más katalizátorokkal. Ha ilyen esetekben a korlátozás az 53. cikk (1) bekezdésébe ütközik, az 53. cikk (3) bekezdése feltételeinek teljesülése még a piaci részesedési határértékek átlépése esetén is valószínű.

(226)

A technológialicenciával összefüggésben a versenytilalmi kötelezettségek ölthetik a hasznosításba vevő arra vonatkozó kötelezettségének formáját, hogy ne használja harmadik feleknek a licenc tárgyát képező technológiával versengő technológiáját. Amennyiben a versenytilalmi kötelezettség tárgya a hasznosítást engedélyező által szállított termék vagy kiegészítő technológia, úgy a kötelezettségre az árukapcsolással foglalkozó 4.2.6. szakasz vonatkozik.

(227)

A ttm-rendelet a versenytársak közötti megállapodások esetében 20 %-os, nem versenytársak közötti kötelezettségek esetében pedig 30 %-os piaci részesedési határértékig mentesíti a versenytilalmi kötelezettségeket.

(228)

A versenytilalmi kötelezettségek által jelentett fő versenykockázat a harmadik felek technológiáinak kizárása. A versenytilalmi kötelezettségek lehetővé tehetik a hasznosítást engedélyezők közötti összejátszást is, ha különálló megállapodásokban több hasznosítást engedélyező alkalmazza azokat (vagyis az ilyen kötelezettségek halmozása esetében). A versengő technológiák kizárása csökkenti a hasznosítást engedélyező által felszámított jogdíjakra gyakorolt versenynyomást, és csökkenti a versenyt a jelen lévő technológiák között, mivel korlátozza a hasznosításba vevők lehetőségeit a versengő technológiák közötti helyettesítés terén. Mivel mindkét esetben a kizárás a fő probléma, az elemzés általánosságban megegyezhet a versenytársak és nem versenytársak közötti megállapodások esetében. Amennyiben azonban versenytársak közötti keresztlicenc esetében mindkét fél beleegyezik abba, hogy nem használja harmadik felek technológiáit, a megállapodás lehetővé teheti köztük a termékpiacon történő összejátszást, ami indokolja az alacsonyabb, 20 %-os piaci részesedési határértéket.

(229)

A kizárás felmerülhet akkor, ha a potenciális hasznosításba vevők jelentős aránya már egy – vagy halmozott hatások esetében több – technológiaforráshoz kötődik, és akadályozottak a versengő technológiák hasznosításában. Kizáró hatások eredhetnek az egyetlen, jelentős piaci erővel bíró hasznosítást engedélyező által megkötött megállapodásokból, vagy a több hasznosítást engedélyező által megkötött megállapodások halmozott hatásából, még akkor is, ha valamennyi egyedi megállapodás vagy a megállapodások valamennyi hálózata a ttm-rendelet hatálya alá tartozik. Ez utóbbi esetben azonban mindaddig valószínűtlen komoly halmozott hatás felmerülése, amíg a piacnak 50 %-nál kisebb része esetében áll fenn ilyen kötődés. E határérték felett jelentős kizáró hatás valószínű, ha az új hasznosításba vevők belépési korlátai viszonylag magasak. Ha a belépési akadályok alacsonyak, az új hasznosításba vevők képesek a piacra belépni és harmadik felek tulajdonában álló, kereskedelmileg vonzó technológiákat hasznosítani, és ezzel a jelen lévő hasznosításba vevőkhöz képest valódi alternatívát képviselni. A harmadik felek valódi belépési és terjeszkedési lehetőségeinek meghatározásához figyelembe kell venni azt is, hogy a versenytilalmi kötelezettségek milyen mértékben kötik a forgalmazókat a hasznosításba vevőkhöz. Harmadik felek technológiái csak akkor tudnak valóban belépni a piacra, ha hozzáférnek a szükséges termelő- és forgalmazási eszközökhöz. Más szóval a belépés egyszerűsége nemcsak a hasznosításba vevők hozzáférhetőségétől függ, hanem attól is, hogy ők milyen mértékben férnek hozzá az elosztáshoz. Az elosztási szinten bekövetkező kizárási hatások értékelésekor a Hatóság a vertikális korlátozásokról szóló hatósági iránymutatás VI.2.1. szakaszában meghatározott elemzési keretet fogja alkalmazni (89).

(230)

Ha a hasznosítást engedélyező jelentős piaci erővel rendelkezik, jelentős kizáró hatásokhoz vezethetnek a hasznosításba vevőkre rótt azon kötelezettségek, amelyek értelmében csak a hasznosítást engedélyezőtől szerezhetik be a technológiát. Minél erősebb a hasznosítást engedélyező piaci helyzete, annál nagyobb a versengő technológiák kizárásának kockázata. Az érzékelhető kizáró hatások felmerüléséhez a versenytilalmi kötelezettségnek nem feltétlenül kell a piac jelentős részét lefednie. Még ennek hiányában is felmerülhetnek érzékelhető kizáró hatások, ha a versenytilalmi kötelezettség olyan vállalkozásokra irányul, amelyek a legnagyobb valószínűséggel adnak licenciába versengő technológiákat. Különösen magas a kizárás kockázata, ha a potenciális hasznosításba vevők száma korlátozott, és a hasznosítási megállapodás olyan technológiára vonatkozik, amelyet a hasznosításba vevők saját felhasználású alapanyag készítéséhez használnak. Ilyen esetekben az új hasznosításba vevők belépési akadályai valószínűleg magasak. A kizárás kevésbé valószínű azokban az esetekben, amelyekben a technológiát harmadik feleknek eladott termékek készítéséhez használják. Noha ebben az esetben a korlátozás leköti a szóban forgó alapanyagokhoz kapcsolódó termelési kapacitást is, nem köti le a hasznosításba vevők értékesítései iránti keresletet. Ez utóbbi esetben a piacra lépéshez csak az szükséges, hogy a hasznosítást engedélyezők hozzáférjenek egy vagy több olyan hasznosításba vevőhöz, akik megfelelő termelési kapacitással rendelkeznek. Valószínűtlen, hogy a versenytilalmi kötelezettségek hasznosításba vevőkkel szembeni kikötésével a hasznosítást engedélyező képes lenne megakadályozni versenytársait a jó teljesítményű hasznosításba vevőkhöz történő hozzáférésben, kivéve, ha a licenc megszerzéséhez szükséges eszközöket csak néhány vállalkozás birtokolja vagy azok megszerzésére csak néhány vállalkozás képes.

(231)

A versenytilalmi kötelezettségek versenytámogató hatásokkal is járhatnak. Először is ezek a kötelezettségek támogathatják a technológia terjedését azáltal, hogy csökkentik a licenc tárgyát képező technológia – különösen a know-how – eltulajdonításának kockázatát. Ha egy hasznosításba vevő jogosult arra, hogy harmadik felektől versengő technológiákat vegyen licenciába, különösen a licenciába vett know-how esetében fennáll annak kockázata, hogy azt a versengő technológiák hasznosítása során felhasználja, és ezzel a versenytársakat segíti. Ha a hasznosításba vevő versengő technológiákat is hasznosít, ez rendszerint nehezebbé teszi a jogdíjfizetés ellenőrzését is, ami a licenciába adás ellen hathat.

(232)

Másrészt a versenytilalmi kötelezettségek – adott esetben egy kizárólagos területtel párosulva – szükségesek lehetnek annak biztosításához, hogy a hasznosításba vevő ösztönözve legyen a licenc tárgyát képező technológiába való hatékony beruházásra és annak hasznosítására. Olyan esetekben, amikor a megállapodás – érzékelhető kizáró hatása miatt – az 53. cikk (1) bekezdésébe ütközik, az 53. cikk (3) bekezdésének alkalmazhatóságához egy olyan kevésbé korlátozó alternatíva választására – például minimumkibocsátási vagy minimumjogdíj-fizetési kötelezettség kikötésére – lehet szükség, amely rendszerint kevésbé hordozza a versengő technológiák kizárásának lehetőségét.

(233)

Harmadrészt olyan esetekben, amikor a hasznosítást engedélyező jelentős ügyfélspecifikus beruházás elvégzését vállalja (például képzés, vagy a licenc tárgyát képező technológiának a hasznosításba vevő szükségleteihez történő igazítása terén), a versenytilalmi kötelezettségek, vagy annak alternatívájaként a minimumkibocsátási, illetve minimumjogdíj-fizetési kötelezettségek szükségesek lehetnek a hasznosítást engedélyezőnek a beruházás elvégzésére ösztönzéséhez, valamint a feltartási problémák (hold-up problems) elkerüléséhez. Rendszerint azonban a hasznosítást engedélyező egy egyösszegű átalányfizetés formájában közvetlenül fel fogja tudni számítani az ilyen beruházások ellenértékét, ami magában foglalja azt, hogy kevésbé korlátozó alternatívák is rendelkezésre állnak.

(234)

Az egyezségi megállapodásokban szereplő, a technológiai jogok licenciájára vonatkozó előírások szolgálhatják a viták rendezését, vagy annak elkerülését, hogy az egyik fél annak megakadályozása érdekében gyakorolja szellemitulajdon-jogait, hogy a másik fél hasznosítani tudja a saját technológiai jogait (90).

(235)

Az egyezségi megállapodások – a kereskedelmi viták sok más területéhez hasonlóan – főszabály szerint a technológiai vitákkal összefüggésben is jogszerű útját jelentik annak, hogy a felek egy jóhiszemű jogvitában kölcsönösen elfogadható kompromisszumra jussanak. A felek adott esetben előnyben részesíthetik a vita vagy a per folytatásának mellőzését, mert azt túlságosan költségesnek, időigényesnek és/vagy kimenetelét tekintve bizonytalannak találják. Az egyezségek jólétnövelő előnyökkel is járhatnak, mivel a bíróságok és/vagy az illetékes közigazgatási hatóságok erőforrásokat takarítanak meg általuk egy adott ügy eldöntése kapcsán. Másrészt közérdek fűződik az innováció és a gazdasági tevékenység méltánytalan korlátját jelentő, érvénytelen szellemitulajdon-jogok megszüntetéséhez (91).

(236)

Az egyezségi megállapodások keretében történő licenciaadás – beleértve a keresztlicencia-adást is – általában önmagában véve nem versenykorlátozó jellegű, mivel lehetővé teszi, hogy a felek a megállapodás megkötését követően hasznosítsák technológiáikat. Amennyiben lehetséges, hogy a hasznosításba vevőt a licenc hiányában ki tudnák zárni a piacról, általában nem tartozik az 53. cikk (1) bekezdésének hatálya alá az, ha a hasznosításba vevő számára egyezségi megállapodással biztosítanak hozzáférést a szóban forgó technológiához.

(237)

Az egyezségi megállapodások egyedi feltételei azonban az 53. cikk (1) bekezdésébe ütközhetnek. Az egyezségi megállapodások keretében történő licenciaadást ugyanúgy kell kezelni, mint más hasznosítási megállapodásokat (92). Ezekben az esetekben különösen szükséges annak értékelése, hogy a felek potenciális vagy tényleges versenytársak-e.

(238)

Az „ellenérték fejében történő korlátozás” vagy „ellenérték fejében történő késedelem” típusú egyezségi megállapodások gyakran nem járnak együtt technológiai jogok átadásával, de alapjuk az, hogy az egyik fél valamilyen értéket ad át a másik félnek a piacra való belépés és/vagy az ottani terjeszkedés korlátozása ellenében; az ilyen megállapodások sérthetik az 53. cikk (1) bekezdését (93).

(239)

Ha azonban egy egyezségi megállapodás magában foglalja az alapjogvita tárgyát képező technológiai jogok licenciába adását és a megállapodás következtében a hasznosításba vevő csak később vagy egyéb korlátozással képes a terméket bármelyik érintett piacra bevezetni, a megállapodás sértheti az 53. cikk (1) bekezdését; ez esetben a ttm-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) pontjára és 4. cikke (1) bekezdésének d) pontjára tekintettel kell értékelni a megállapodást (lásd a fenti 3.4.2. szakaszt). Ha az ilyen megállapodásban részes felek tényleges vagy potenciális versenytársak és a hasznosítást engedélyező jelentős értéket adott át a hasznosításba vevőnek, a Hatóság különös figyelmet fog fordítani a piacfelosztás veszélyére.

(240)

Az 53. cikk (1) bekezdésébe ütközhetnek azok az egyezségi megállapodások, amelyekkel a felek keresztlicencet adnak egymásnak és korlátozásokat kötnek ki technológiáik hasznosítására vonatkozóan, ideértve a harmadik feleknek történő licenciaadás korlátozását is. Amennyiben a felek jelentős fokú piaci erővel rendelkeznek, és a megállapodás olyan korlátozásokat köt ki, amelyek egyértelműen túlmennek a gátló helyzet megszüntetéséhez szükséges mértéken, a megállapodás valószínűleg az 53. cikk (1) bekezdésébe ütközik, még akkor is, ha valószínűleg kölcsönös gátló helyzet áll fenn. Különösen valószínű az 53. cikk (1) bekezdésének alkalmazása, ha a felek felosztják a piacokat, vagy olyan jogdíjak kölcsönös fizetését kötik ki, amelyeknek jelentős hatásuk van a piaci árakra.

(241)

Amennyiben az egyezségi megállapodás értelmében a felek jogosultak egymás technológiájának felhasználására és a megállapodás kiterjed a jövőbeli fejlesztésekre is, szükséges annak értékelése, hogy milyen hatást gyakorol a megállapodás a felek innovációs ösztönzésére. Azokban az esetekben, ahol a felek jelentős fokú piaci erővel rendelkeznek, a megállapodás valószínűleg az 53. cikk (1) bekezdésébe ütközik akkor, ha a megállapodás megakadályozza a feleket abban, hogy egymással szemben versenyelőnyhöz jussanak. Csökkentik az innovációs ösztönzést, és ezzel hátrányosan érintik a versenyfolyamat jelentős részét azok a megállapodások, amelyek megszüntetik vagy lényegesen csökkentik az egyik fél azon lehetőségét, hogy a másikkal szemben versenyelőnyhöz jusson. Ugyancsak valószínűtlen, hogy az ilyen megállapodások teljesítenék az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit. Különösen valószínűtlen, hogy a korlátozást az 53. cikk (3) bekezdésének harmadik feltétele értelmében nélkülözhetetlennek lehetne minősíteni. A megállapodás céljának elérése – nevezetesen az, hogy a felek anélkül folytathassák saját technológiájuk hasznosítását, hogy ezt a másik fél gátolná – nem követeli meg azt, hogy a felek megállapodjanak a jövőbeli újítások megosztásában. A feleket azonban valószínűleg nem gátolja az egymással szembeni versenyelőny megszerzésében az, ha a licenc saját technológiáik fejlesztését kívánja számukra lehetővé tenni, és ha a licenc következtében nem ugyanazon technológiai megoldásokat használják fel. Az ilyen megállapodások pusztán tervezési szabadságot teremtenek azzal, hogy kizárják a másik fél jövőbeli bitorlási kereseteinek lehetőségét.

(242)

Az egyezségi megállapodásokban szereplő megnemtámadási kikötések rendszerint nem minősülnek az 53. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozónak. E megállapodások esetében a felek abban állapodnak meg, hogy utólag nem támadják meg a vita középpontjában álló szellemitulajdon-jogokat. A megállapodás alapvető célja éppen a meglévő viták rendezése és/vagy a jövőbeli viták elkerülése.

(243)

Az egyezségi megállapodásokban szereplő megnemtámadási kikötések azonban meghatározott körülmények között versenyellenesek lehetnek, és az 53. cikk (1) bekezdésébe ütközhetnek. Egy szellemitulajdon-jog megtámadására vonatkozó szabadság korlátozása nem képezi a szellemitulajdon-jog kifejezett tárgyát, és korlátozhatja a versenyt. Egy megnemtámadási kikötés például sértheti az 53. cikk (1) bekezdését, ha az érintett szellemitulajdon-jogot téves vagy félrevezető információk alapján adták meg (94). Az ilyen kikötések vizsgálata akkor is szükséges lehet, ha a hasznosítást engedélyező – a technológiai jogok licenciába adása mellett – pénzügyileg vagy más módon annak vállalására készteti a hasznosításba vevőt, hogy nem vitatja a technológiai jogok érvényességét, vagy ha a technológiai jogok a hasznosításba vevő termelésének szükséges feltételét jelentik (lásd még a fenti 136. pontot).

(244)

Fogalommeghatározása szerint a technológiai egyesülés olyan megállapodás, amellyel két vagy több fél olyan technológiacsomagot állít össze, amelyre vonatkozóan nemcsak a technológiacsomag létrehozóinak, hanem harmadik feleknek is adnak licencet. Felépítését tekintve a technológiai egyesülés öltheti a korlátozott számú fél közötti egyszerű megállapodás, vagy akár olyan kidolgozott szervezeti szabályozás formáját is, amellyel a felek az egyesített technológiák licenciába adásának szervezését egy külön jogalanyra bízzák. A technológiai egyesülés mindkét esetben lehetővé teheti, hogy a hasznosításba vevők egyetlen licenc alapján működjenek a piacon.

(245)

A technológiai egyesülések és a szabványok között nincs automatikus kapcsolat, de az egyesített technológiák gyakran (teljesen vagy részben) egy de facto vagy de jure iparági szabványt támogatnak (95). A különböző technológiai egyesülések versengő szabványokat is támogathatnak (96). A technológiai egyesülések járhatnak versenytámogató hatásokkal, különösen azáltal, hogy csökkentik az ügyleti költségeket és – a kettős árrés-érvényesítés elkerülése érdekében – korlátot szabnak a halmozott jogdíjaknak. A technológiai egyesülés létrehozása lehetővé teszi az egyesített technológiákra vonatkozó licenc egy lépésben történő megadását. Ez különösen fontos azokban az ágazatokban, amelyekben a szellemitulajdon-jogok gyakoriak, és a piacon való működéshez jelentős számú hasznosítást engedélyezőtől kell licencet szerezni. Azokban az esetekben, amikor a hasznosításba vevők folyamatos szolgáltatásokat vesznek igénybe a licenc tárgyát képező technológia alkalmazásával kapcsolatban, a közös licenciaadás és szolgáltatásnyújtás további költségcsökkenéshez vezethet. A szabadalmi egyesülések szintén pozitív szerepet játszhatnak a versenytámogató szabványok végrehajtása terén.

(246)

A technológiai egyesülések versenykorlátozók is lehetnek. A technológiai egyesülés létrehozása szükségszerűen magában foglalja az egyesített technológiák közös értékesítését, ami kizárólag vagy elsősorban helyettesítő technológiák egyesítése esetén árrögzítő kartellt jelent. Ráadásul a felek közötti verseny csökkentése mellett a technológiai egyesülések – az alternatív technológiák kizárása révén – eredményezhetik az innováció csökkenését is, különösen akkor, ha egy iparági szabványt támogatnak, vagy egy de facto iparági szabványt hoznak létre. A szabvány és egy kapcsolódó technológiai egyesülés léte az új és a továbbfejlesztett technológiák számára megnehezítheti a piacra lépést.

(247)

A technológiai egyesülést létrehozó és működésük feltételeit meghatározó megállapodásokra – a felek számától függetlenül – nem vonatkozik a csoportmentesség, mivel a technológiai egyesülés létrehozására irányuló megállapodás nem teszi lehetővé egy konkrét hasznosításba vevő számára szerződés szerinti termékek előállítását (lásd a fenti 3.2.4. szakaszt). Az ilyen megállapodásokkal csak ez az iránymutatás foglalkozik. A technológiaegyesítési megállapodások számos olyan sajátos kérdést vetnek fel az egyesítendő technológiák kiválasztása és a technológiai egyesülés működése vonatkozásában, amelyek a licenciaadás egyéb típusaival összefüggésben nem merülnek fel. Az egyesülésből kifelé irányuló licenciaadás általában többoldalú megállapodás, figyelemmel arra, hogy az egyesülésben részt vevő felek közösen határozzák meg e kifelé irányuló licenciaadás feltételeit, ezért erre szintén nem vonatkozik a csoportmentesség. Az egyesülésből kifelé irányuló licenciaadásra a lenti 261. pont és a 4.4.2. szakasz vonatkozik.

(248)

A technológiai egyesülés kialakításának, megszervezésének és működtetésének módja csökkentheti a versenykorlátozó cél vagy hatás kockázatát, és biztosítékokat nyújthat a megállapodás versenytámogató jellege tekintetében. A lehetséges versenykockázatok és hatékonyságnövekedés értékelésekor a Hatóság egyebek mellett figyelembe fogja venni a technológiai egyesülés létrehozására irányuló folyamat átláthatóságát; az egyesített technológiák kiválasztását és jellegét (ideértve azt is, hogy milyen mértékben vesznek részt független szakértők a technológiai egyesülés létrehozásában és működtetésében), valamint azt, hogy a felek gondoskodtak-e a különleges adatok cseréje elleni biztosítékokról és független vitarendezési mechanizmusokról.

(249)

Ha a szabvány és a technológiai egyesülés létrehozásának folyamatában való részvétel valamennyi érdekelt fél előtt nyitva áll, akkor az egyesítendő technológiák kiválasztása nagyobb valószínűséggel fog ár/minőség megfontolásokon alapulni, mint ha az egyesülést technológiatulajdonosok korlátozott csoportja hozná létre.

(250)

A technológiai egyesülések versenykockázata és hatékonyságnövelő képessége nagy mértékben függ az egyesített technológiák közötti kapcsolattól, valamint e technológiáknak a technológiai egyesülésen kívüli technológiákkal fennálló kapcsolatától. Két alapvető megkülönböztetést kell tenni, nevezetesen a) a technológiai kiegészítők és a technológiai helyettesítők között, valamint b) az alapvető és nem alapvető technológiák között.

(251)

Két technológia akkor kiegészítője (és nem helyettesítője) egymásnak, ha mindkettőre szükség van azon termék gyártásához vagy azon eljárás elvégzéséhez, amelyhez a technológiák kapcsolódnak. Ezzel szemben két technológia akkor helyettesítője egymásnak, ha bármelyik technológia lehetővé teszi birtokosa számára azon termék gyártását vagy azon eljárás elvégzését, amelyhez a technológiák kapcsolódnak.

(252)

Egy technológia alapvető lehet a) egy olyan meghatározott termék előállítása vagy egy olyan meghatározott folyamat elvégzése szempontjából, amelyhez az egyesített technológiák kapcsolódnak, vagy b) abból a szempontból, hogy egy ilyen termék előállítása vagy egy ilyen folyamat elvégzése megfeleljen az egyesített technológiákat tartalmazó szabványnak. Az első esetben egy technológia akkor alapvető (a „nem alapvető” technológiákkal szemben), ha az adott technológiának sem a technológiai egyesülésen belül, sem azon kívül nincs (kereskedelmi és műszaki szempontból) életképes helyettesítője, és a szóban forgó technológia a technológiacsomag szükséges részét képezi azon termék(ek) előállítása vagy azon eljárás(ok) elvégzése szempontjából, amely(ek)hez a technológiai egyesülés kapcsolódik. A második esetben egy technológia akkor alapvető, ha azoknak az egyesített technológiáknak képezi szükséges részét (vagyis azok vonatkozásában nincs életképes helyettesítője), amelyek a technológiai egyesülés által támogatott szabványnak való megfeleléshez szükségesek (szabványos alapvető technológiák). Az alapvető technológiák szükségképpen egymás kiegészítői is. Önmagában az, hogy egy technológiatulajdonos egy technológiát alapvetőnek minősít, nem jelenti egyúttal azt, hogy az adott technológia az e pontban rögzített szempontok szerint is alapvető.

(253)

Ha az egyesített technológiák helyettesítők, a jogdíjak valószínűleg magasabbak, mint egyébként lennének, mert a hasznosításba vevők nem húznak hasznot a szóban forgó technológiák közötti rivalizálásból. Ha az egyesített technológiák egymás kiegészítői, a technológiai egyesülés csökkenti az ügyleti költségeket, és összességében alacsonyabb jogdíjakhoz vezethet, mert a felek helyzete lehetővé teszi, hogy a csomag vonatkozásában egy közös jogdíjat rögzítsenek, ahelyett, hogy saját technológiája tekintetében mindegyik fél megállapítana egy jogdíjat, figyelmen kívül hagyva azt, hogy az egyik technológia magasabb jogdíja rendszerint csökkenteni fogja a kiegészítő technológiák iránti keresletet. Ha a kiegészítő technológiák jogdíjait egyénileg határozzák meg, e jogdíjak összege gyakran meghaladhatja azt az összeget, amelyet ugyanazon kiegészítő technológiák csomagjáért egy egyesülés közösen határozna meg. A technológiai egyesülésen kívüli helyettesítők szerepének értékelése a lenti 262. pontban található.

(254)

Az egymást kiegészítő és a helyettesítő technológiák közötti különbségtétel nem minden esetben egyértelmű, mivel a technológiák lehetnek részben helyettesítők és egymást részben kiegészítők is. Ha a két technológia integrációjából eredő hatékonyságnövekedésnek köszönhetően a hasznosításba vevők valószínűleg mindkét technológiára igényt tartanak, a technológiákat akkor is egymást kiegészítőként kezelik, ha azok részben egymás helyettesítői. Ilyen esetekben valószínű, hogy a technológiai egyesülés hiányában a hasznosításba vevők mindkét technológiára licencet akarnának szerezni, azon további gazdasági előnyök miatt, amelyek – csak az egyik technológia alkalmazásával szemben – a két technológia együttes alkalmazásából erednek. Az ilyen, keresleten alapuló – az egyesített technológiák kiegészítő jellegére vonatkozó – bizonyítékok hiányában e technológiák kiegészítő jellegére utal, ha i. az egyesülésnek technológiát szolgáltató felek továbbra is szabadon adhatják egyénileg licenciába a saját technológiájukat, és ii. az egyesülés – az összes fél technológiáját tömörítő csomag licenciába adása mellett – külön-külön is hajlandó licenciába adni az egyes felek technológiáját, és iii. az egyesített technológiákra külön-külön adott licencekért felszámított jogdíjak összege nem haladja meg az egyesülés által az egész technológiacsomagért felszámított jogdíjak összegét.

(255)

Ha helyettesítő technológiák kerülnek be az egyesülésbe, ez általában korlátozza a technológiák közötti versenyt, mivel csomagban történő közös értékesítésnek minősülhet, és a versenytársak közötti árrögzítéshez vezethet. Főszabályként a Hatóság úgy tekinti, hogy jelentős helyettesítő technológiáknak a technológiai egyesülésbe történő bevonása sérti az 53. cikk (1) bekezdését. A Hatóság megítélése szerint továbbá valószínűtlen az 53. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételek teljesülése az olyan technológiai egyesülések esetében, amelyeket jelentős mértékben helyettesítő technológiák alkotnak. Mivel a szóban forgó technológiák alternatívák, az ügyleti költségek terén nem származik megtakarítás abból, ha mindkét technológia bekerül az egyesülésbe. Technológiaegyesítés hiányában a hasznosításba vevők nem igényelték volna mindkét technológiát. A versenyjogi aggályok enyhítéséhez nem elegendő az, hogy a felek továbbra is adhatnak licencet szabadon, egymástól függetlenül. Ennek oka az, hogy a felek valószínűleg kevéssé ösztönzöttek a független licenciaadásra – ugyanis nem akarnak az egyesülés licenciaadási tevékenysége ellen hatni, amely a piaci erő közös gyakorlását teszi számukra lehetővé.

(256)

A technológiai egyesülések versenykockázatainak és hatékonyságának értékelésekor további lényeges tényezőt jelent az, hogy az egyesülés létrehozásában és működtetésében milyen mértékben vesznek részt független szakértők. Annak értékelése például, hogy valamely technológia az egyesülés által támogatott szabvány szempontjából alapvető-e vagy sem, gyakran sajátos szakértelmet igénylő, összetett kérdés. A független szakértők kiválasztási folyamatba történő bevonása nagyban hozzájárulhat annak gyakorlati biztosításához, hogy a felek valóban csak alapvető technológiákat vonjanak be az egyesülésbe. Amennyiben az egyesülésbe bevonandó technológiák kiválasztását független szakértő végzi, ez is elősegítheti a versenyt a rendelkezésre álló technológiai megoldások között.

(257)

A Hatóság figyelembe fogja venni a szakértők kiválasztásának módját, és az általuk ellátandó feladatköröket. A szakértőknek függetlennek kell lenniük a technológiai egyesülést létrehozó vállalkozásoktól. Ha a szakértők kapcsolódnak a hasznosítást engedélyezőkhöz (vagy a technológiai egyesülés licenciaadási tevékenységéhez), vagy másként függnek tőlük, a szakértők bevonása kisebb súllyal esik latba. A szakértőknek rendelkezniük kell a rájuk bízott különböző feladatkörök elvégzéséhez szükséges műszaki szakértelemmel is. A független szakértők feladatai közé tartozhat különösen annak értékelése, hogy a technológiai egyesülésbe történő felvételre javasolt technológiák érvényesek-e, továbbá alapvetőek-e vagy sem.

(258)

Végezetül az egyesülést létrehozó jogi aktusokban előirányzott valamennyi vitarendezési mechanizmus releváns, és azokra figyelemmel kell lenni. Minél több vita rendezését bízzák az egyesüléstől és annak tagjaitól független testületekre vagy személyekre, annál valószínűbb, hogy a vitarendezés semlegesen fog működni.

(259)

Fontos továbbá megvizsgálni a különleges adatok felek közötti cseréjére vonatkozó megállapodásokat is (97). Oligopolisztikus piacokon az összejátszást segítheti elő az olyan különleges adatok cseréje, mint például az árazásra és kibocsátásra vonatkozó adatok (98). Ilyen esetekben a Hatóság figyelembe fogja venni, hogy a felek milyen mértékben gondoskodtak biztosítékokról annak érdekében, hogy a különleges adatok cseréjére ne kerüljön sor. E tekintetben fontos szerepet játszhat egy független szakértő vagy hasznosítást engedélyező szerv annak biztosítása révén, hogy a jogdíjak kiszámításához és ellenőrzéséhez esetlegesen szükséges kibocsátási és eladási adatok ne jussanak az érintett piacokon versengő vállalkozások tudomására.

(260)

Különleges figyelmet kell fordítani az ilyen biztosítékokról való rendelkezésre, ha az érdekelt felek részvételével egyidejűleg történnek erőfeszítések versengő szabványokat tömörítő egyesülések létrehozására, mivel ez különleges adatok cseréjéhez vezethet a versengő technológiai egyesülések között.

(261)

Az egyesülés létrehozása és működtetése – ideértve az egyesülésből kifelé irányuló licenciaadást – általában a felek piaci helyzetétől függetlenül kívül esik az 53. cikk (1) bekezdésének hatályán, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

(262)

Ha olyan jelentős szabadalmak szerepelnek az egyesülésben, amelyek egymásnak kiegészítői, de nem alapvetőek, fennáll a kockázata annak, hogy harmadik felek technológiáit kizárják a piacról. Ha egy technológia bekerült az egyesülésbe és azt egy csomag részeként adják licenciába, a hasznosításba vevők valószínűleg kevéssé ösztönzöttek egy versengő technológia licenciába vételére, ha a csomagért fizetett jogdíj már lefed egy helyettesítő technológiát. Ezen túlmenően ha olyan technológiák kerülnek be az egyesülésbe, amelyek nem szükségesek azon termék(ek) előállításához vagy azon eljárás(ok) elvégzéséhez, amely(ek)hez a technológiai egyesülés kapcsolódik, vagy nem szükségesek az egyesülésbe bevont technológiát tartalmazó szabványnak való megfeleléshez, ez arra is kényszeríti a hasznosításba vevőket, hogy olyan technológiáért fizessenek, amelyre adott esetben nincs is szükségük. Az egymást kiegészítő ilyen technológiák egyikének az egyesülésbe való bevonása tehát csomagban történő közös értékesítést jelent. Ha az egyesülés nem alapvető technológiákat tartalmaz, a megállapodás valószínűleg az 53. cikk (1) bekezdésébe ütközik, amennyiben az egyesülés helyzete bármely érintett piacon jelentős.

(263)

Mivel helyettesítő és egymást kiegészítő technológiák a technológiai egyesülés létrejötte után is fejleszthetők, az alapvető jelleg értékelésének szükségessége nem feltétlenül eredményezi a technológiai egyesülés létrehozását. Előfordulhat, hogy valamely technológia az egyesülés létrehozását követően, harmadik felek új technológiáinak felbukkanása miatt válik nem alapvetővé. Ha az egyesülés tudomására jut, hogy egy ilyen új harmadik fél technológiája iránt a hasznosításba vevők keresletet támasztanak és a kínálatot is megtalálják, a kizárással kapcsolatos aggodalmak eloszlathatók, ha az immár nem alapvető technológia nélkül – a jogdíjak megfelelő mértékű csökkentése mellett – kínálnak licencet az új és a meglévő hasznosításba vevők számára. Esetleg azonban más módon is biztosítani lehet, hogy harmadik felek technológiáit ne lehessen kizárni.

(264)

A nem alapvető, de kiegészítő technológiákból álló technológiai egyesülések általános értékelésekor a Hatóság többek között a következő tényezőket fogja figyelembe venni:

(265)

Még a versenykorlátozó technológiaegyesítési megállapodások is járhatnak versenytámogató hatékonyságnövekedéssel (lásd a fenti 245. pontot), amelyet az 53. cikk (3) bekezdése alapján kell megítélni, és egybe kell vetni a versenyre gyakorolt kedvezőtlen hatásokkal. Amennyiben például a szabadalmi egyesülés nem alapvető szabadalmakat tartalmaz, de megfelel a mentességi tartomány alkalmazására vonatkozó minden egyéb – a 261. pontban felsorolt – feltételnek, úgy valószínűleg teljesülnek az 53. cikk (3) bekezdésének feltételei, ha versenytámogató indokok alátámasztják a nem alapvető szabadalmak egyesülésbe történő bevonását (lásd a fenti 264. pontot), és ha a hasznosításba vevőknek lehetőségük van arra, hogy a jogdíjak megfelelő csökkentése mellett a csomagnak csak egy részét vegyék licenciába (lásd a fenti 264. pontot).

(266)

Amennyiben a technológiai egyesülés létrehozására irányuló megállapodás nem sérti az 53. cikket, úgy a következő lépés az egyesülés és annak hasznosításba vevői közötti megállapodások tárgyát képező licencek versenyre gyakorolt hatásának értékelése. E licencek megadásának feltételei sérthetik az 53. cikk (1) bekezdését. E szakasz célja néhány olyan korlátozás vizsgálata, amelyek ilyen vagy olyan formában rendszeresen előfordulnak a technológiai egyesülésből történő licenciaadásra vonatkozó megállapodásokban, és amelyeket az egyesülés általános összefüggéseire tekintettel kell értékelni. A ttm-rendelet általában nem vonatkozik az egyesülés és harmadik fél hasznosításba vevők közötti hasznosítási megállapodásokra (lásd a fenti 247. pontot). Ez a szakasz ezért azon licenciakérdések egyedi értékelésével foglalkozik, amelyek sajátosan a technológiai egyesülések keretében adott licencekhez kapcsolódnak.

(267)

Az egyesülés és annak hasznosításba vevői közötti technológiaátadási megállapodások értékelésekor a Hatóság a következő alapelveket fogja követni:

(268)

Az 53. cikkel összeegyeztethető technológiai egyesüléseket létrehozó vállalkozások (azon esetleges kötelezettségvállalások figyelembevételével, amelyek alapján tisztességes, ésszerű és megkülönböztetésmentes („FRAND”) feltételekkel történik a licenciába adás) rendszerint szabadon tárgyalhatják és határozhatják meg a technológiacsomagért járó jogdíjakat, és abban az egyes technológiák részesedését, akár a szabvány létrehozása előtt, akár azt követően. Egy ilyen megállapodás együtt jár az egyesülés létrehozásával és önmagában nem minősíthető versenykorlátozónak. Meghatározott körülmények között hatékonyabb lehet, ha a jogdíjakat illetően még a szabvány kiválasztása előtt születik megállapodás; ily módon elkerülhető, hogy a szabvány kiválasztása a jogdíj emelkedését eredményezze azáltal, hogy jelentős piaci erőt juttat egy vagy több alapvető technológiának. A hasznosításba vevőknek azonban szabadnak kell maradniuk a licenc alapján gyártott termékek árának meghatározásában.

(269)

Amennyiben az egyesülés erőfölényben van a piacon, a jogdíjak és más licencfeltételek nem lehetnek túlzóak és nem valósíthatnak meg megkülönböztetést, a licencek pedig nem lehetnek kizárólagosak (100). Ezek a követelmények szükségesek annak biztosításához, hogy az egyesülés nyitott, és nem jár kizárással vagy más versenyellenes hatásokkal az értékesítési piacokon. Ezek a követelmények azonban nem zárják ki, hogy a különböző felhasználásokért különböző jogdíjak járjanak. Általában nem tekinthető versenykorlátozásnak különböző termékpiacokon különböző jogdíjak alkalmazása, mivel a megkülönböztetésmentességnek az egyes termékpiacokon belül kell megvalósulnia. Az egyesülés hasznosításba vevőinek kezelése különösen nem függhet attól, hogy egyúttal hasznosítást engedélyezők-e vagy sem. A Hatóság ezért figyelembe fogja venni, hogy ugyanazon jogdíjfizetési kötelezettségek vonatkoznak-e a hasznosítást engedélyezőkre és a hasznosításba vevőkre.

(270)

A hasznosítást engedélyezőknek és hasznosításba vevőknek szabadnak kell lenniük versengő termékek és szabványok kifejlesztésében. Emellett szabadnak kell lenniük abban, hogy az egyesülésen kívül licencet adjanak és vegyenek. E követelmények ahhoz szükségesek, hogy korlátozzák harmadik felek technológiái kizárásának kockázatát, illetve biztosítsák, hogy az egyesülés ne korlátozza az innovációt és ne zárja ki a versengő technológiai megoldások létrehozását. Amennyiben az egyesített technológiát bevonják egy (de facto) iparági szabványba, és a felekre versenytilalmi kötelezettségek vonatkoznak, a technológiaegyesítés azzal a sajátos kockázattal jár, hogy megakadályozza az új és továbbfejlesztett technológiák és szabványok kifejlesztését.

(271)

A viszontlicencia-adási kötelezettségeknek nem kizárólagosnak kell lenniük, és azokra a fejlesztésekre kell korlátozódniuk, amelyek az egyesített technológia használata szempontjából alapvetőek vagy fontosak. Ez lehetővé teszi, hogy az egyesülés az egyesített technológia fejlesztéseiből táplálkozzon, és abból hasznot húzzon. Jogszerű, ha a felek a viszontlicencia-adási kötelezettségek révén azt biztosítják, hogy az egyesített technológia hasznosítását ne hátráltathassák azok a hasznosításba vevők (ideértve a hasznosításba vevő licence alapján dolgozó alvállalkozókat), akik alapvető szabadalmakat birtokolnak vagy szereznek meg.

(272)

A technológiai egyesülések vonatkozásában azonosított problémák egyike az érvénytelen szabadalmak leplezésének kockázata. Az egyesítés növelheti a sikeres megtámadás költségeit/kockázatát, mivel a megtámadás sikertelen lehet, ha az egyesülésbe bevont szabadalmaknak akár csak egyike érvényes. Az érvénytelen szabadalmak egyesítés által történő leplezése magasabb jogdíjak fizetésére kötelezheti a hasznosításba vevőket, és az innovációt is akadályozhatja az érvénytelen szabadalommal lefedett területen. E tekintetben az egyesülés és harmadik felek közötti technológiaátadási megállapodásban szereplő megnemtámadási kikötések (a felmondási kikötéseket is ideértve) (101) valószínűleg sértik az 53. cikk (1) bekezdését.

(273)

Gyakori, hogy az egyesülésben szabadalmak és szabadalmi kérelmek egyaránt szerepelnek. Ha az egyesülés számára szabadalmi kérelmet bocsátanak rendelkezésre, a kérelmezőknek adott esetben célszerű olyan szabadalmi eljárást választaniuk, amely lehetővé teszi a kérelem gyors elbírálását, mivel így hamarabb tisztázódik e szabadalmak érvényességének és terjedelmének kérdése.