1

Keresetlevelében az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Görög Köztársaság – mivel olyan szabályozást fogadott el és tart hatályban, amely kőolajtermékek adómentes értékesítését teszi lehetővé a Katastimata Aforologiton Eidon AE‑nek (a továbbiakban: KAE) a Kipoi Evrou‑i (Görögország), a kakaviai (Görögország) és az evzonoii (Görögország) határátkelőhelyeken található üzemanyagtöltő állomásain, amelyek mindegyike harmadik országokkal, így a Török Köztársasággal, az Albán Köztársasággal és a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal közös határ menti területeken található – nem teljesítette a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16‑i 2008/118/EK tanácsi irányelv (HL 2009. L 9., 12. o.) 7. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2

A 2008/118 irányelv (8) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„Mivel a belső piac megfelelő működésének érdekében továbbra is biztosítani kell, hogy a jövedéki adó fogalma és kivetésének feltételei minden tagállamban azonosak legyenek, közösségi szinten egyértelművé kell tenni, hogy mely időponttól kezdődik a jövedéki termékek szabad forgalomba bocsátása, és kit terhel jövedékiadó‑fizetési kötelezettség.”

3

Ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Ezen irányelv általános rendelkezéseket állapít meg a jövedéki adóra vonatkozóan, amely közvetlen vagy közvetett módon az alábbi termékek (a továbbiakban: a jövedéki termékek) fogyasztását terheli:

[…]”

4

Az említett irányelv 2. cikke előírja:

„A jövedéki termékekre jövedékiadó‑kötelezettség keletkezik:

5

Ugyanezen irányelv 4. cikkének szövege a következő:

„Ezen irányelv és végrehajtási rendelkezései alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

[…]

[…]

[…]

6

A 2008/118 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ezt az irányelvet és az 1. cikkben említett irányelveket a Közösség területén kell alkalmazni.”

7

Ezen rendelet II. fejezetének „Az adókötelezettség keletkezésének helye és ideje” címet viselő 1. szakaszában szereplő 7. cikk (1) és (2) bekezdése értelmében:

„(1)   A jövedékiadó‑kötelezettség a szabad forgalomba bocsátás időpontjában és a szabad forgalomba bocsátás szerinti tagállamban keletkezik.

(2)   Ezen irányelv alkalmazásában »szabad forgalomba bocsátás« az alábbiak bármelyike:

[…]”

8

Az említett irányelv 14. cikkének a szövege a következő:

„(1)   A tagállamok mentességet adhatnak a vámmentes üzletben értékesített, légi járaton vagy tengeri hajóúton harmadik területre vagy harmadik országba tartó utasok által személyi poggyászban magukkal vitt termékekre.

[…]

(3)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az (1) és (2) bekezdésben szereplő mentességeket úgy alkalmazzák, hogy megelőzzék az esetleges adócsalást, adókikerülést vagy visszaéléseket.

(4)   Azon tagállamok, amelyek 2008. július 1‑jén repülőtér vagy tengeri kikötő területén kívül működő vámmentes üzletekkel rendelkeznek, 2017. január 1‑jéig továbbra is adómentességet adhatnak az ilyen üzletekben értékesített, harmadik területre vagy harmadik országba tartó utasok által személyi poggyászban magukkal vitt jövedéki termékekre.

[…]”

9

Ugyanezen irányelv 15. cikkének (2) bekezdése előírja:

„Azoknak a jövedéki termékeknek az előállítása, feldolgozása és tárolása, amelyekre a jövedéki adót még nem fizették meg, adóraktárban történik.”

10

A 2008/118 rendelet 16. cikkének szövege a következő:

„(1)   Adóraktárnak az adóraktár engedélyese általi létesítésére és működtetésére az adóraktár helye szerinti tagállam illetékes hatóságai adnak engedélyt.

Az engedélyezésre azon feltételek vonatkoznak, amelyeket a hatóságok az esetleges adócsalás és visszaélések megelőzése céljából jogosultak meghatározni.

(2)   Az adóraktár engedélyese köteles:

[…]

[…]

Az a) pontban említett biztosíték nyújtásával kapcsolatos feltételeket annak a tagállamnak az illetékes hatóságai határozzák meg, amelyben az adóraktár létesítését és működését engedélyezik.”

11

Ezen irányelv 17. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A jövedéki termékek a Közösség területén adófelfüggesztéssel mozgathatók, ideértve azt az esetet is, ha a termékeket valamely harmadik országon vagy harmadik területen keresztül szállítják:

[…]”

12

A Bizottság egy panasz nyomán információgyűjtést folytatott le arra vonatkozóan, hogy a KAE a Kipoi Evrou‑i, a kakaviai és az evzonoii határátkelőhelyeken található üzemanyagtöltő állomásokon jövedékiadó‑mentesen kőolajterméket értékesít. A Bizottság, mivel úgy ítélte meg, hogy az alkalmazandó görög szabályozás ellentétes lehet a 2008/118 irányelvvel, arra hívta fel a Görög Köztársaságot, hogy szolgáljon pontosításokkal a részére.

13

A 2011. december 19‑i levélben a Görög Köztársaság azt a választ adta, hogy a szóban forgó üzemanyagtöltő állomások, amelyeknél harmadik országok olyan gépjárművezetői szerezhetnek be üzemanyagot, akik ezen harmadik országok irányába utaznak, adóraktárként működnek, és egyszerűsített eljárás alapján a kőolajtermékek kivitelére kerül sor, ily módon e termékek tekintetében nem keletkezik jövedékiadó‑kötelezettség.

14

2013. november 29‑én a Bizottság felszólító levelet küldött e tagállamnak, arra hivatkozva, hogy a kőolajtermékek jövedékiadó‑mentesen történő értékesítése sérti a 2008/118 irányelvből eredő kötelezettségeket. Ezen álláspontját a 2014. szeptember 1‑jei indokolással ellátott véleményében is megerősítette.

15

A 2014. december 29‑i levelében a Görög Köztársaság megismételte az eredeti álláspontját, amely szerint a jövedékiadó‑köteles termékeknek a KAE által a Kipoi Evrou‑i, a kakaviai és az evzonoii határátkelőhelyeken történő jövedékiadó‑mentes értékesítése összhangban áll az uniós joggal, mivel az alkalmazandó egyszerűsített kiviteli eljárás lehetővé teszi számára, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az üzemanyagot nem a Görög Köztársaság területén használják fel, hanem az harmadik országba kerül kivitelre.

16

A Bizottság, mivel nem találta kielégítőnek a Görög Köztársaság válaszait, úgy határozott, hogy benyújtja a jelen keresetet.

17

A Bizottság azt rója fel a Görög Köztársaságnak, hogy az megsértette a 2008/118 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése alapján őt terhelő azon kötelezettséget, hogy a jövedékiadó‑köteles termékekre a szabad forgalomba bocsátásuk időpontjában kell megállapítani az adót.

18

A Bizottság a Görög Köztársaság által a pert megelőző eljárásban a részére benyújtott észrevételek alapján az alábbiak szerint foglalja össze a tényállást:

19

A Bizottság úgy véli, hogy amennyiben a szóban forgó üzemanyagtöltő állomások a 2008/118 irányelv 4. cikkének 11. pontja értelmében vett „adóraktárnak” minősülnek, az ott tárolt kőolajtermékek adófelfüggesztés alatt állnak, ily módon a jövedéki adó beszedése felfüggesztésre kerül. A gépjárművek üzemanyag‑tartályának feltöltése időpontjában jövedékiadó‑kötelezettség keletkezik, mivel az üzemanyag Görögország területén kikerül az adófelfüggesztés alól.

20

Ezen értelmezés a 2008/118 irányelv 7. cikk (2) bekezdése a) pontjának értelmezéséből fakad, amely előírja, hogy a „jövedéki termék adófelfüggesztés alóli kikerülése, ideértve a szabálytalan kikerülést is”, szabad forgalomba bocsátásnak minősül. Ugyanezen cikk (1) bekezdéséből az következik, hogy a „szabad forgalomba bocsátás” e fogalma azt az időpontot jelöli, amikor a jövedékiadó‑kötelezettség keletkezik.

21

E rendelkezéseknek megfelelően a jövedékiadó‑kötelezettség keletkezése szempontjából meghatározó időpont a „szabad forgalomba bocsátás”, nem pedig maga a „fogyasztás”. Ebből következően az adókötelezettség keletkezése nem azon távolságtól függ, amely az értékesítési pontot valamely tagállam külső határától elválasztja. Az az időtartam, amely alatt valamely szabad forgalomba bocsátott termék valamely tagállam területén található, szintén nem releváns.

22

A 2008/118 irányelv (2) és (8) preambulumbekezdéséből másrészt az következik, hogy a „kiléptetés” és a „szabad forgalomba bocsátás” fogalmát a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében minden tagállamban azonos módon kell értelmezni.

23

Ezenkívül nem bír jelentőséggel az az érvelés, amely szerint a gépjárművek üzemanyagtartályának feltöltése „kiviteli ügyletnek” minősül, mivel a kőolajtermékeket a kikerülésüket követően „egyszerűsített kiviteli eljárás” keretében kiviteli vámeljárás alá vonják. E termékek adófelfüggesztés alóli kikerülése ezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdése értelmében szükségszerűen szabad forgalomba bocsátásnak minősül.

24

A Bizottság úgy véli, hogy a 2008/118 irányelv 17–31. cikke, amely a jövedéki termékek jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítását szabályozza, megerősíti ezen értelmezést. Az adófelfüggesztés csak az e cikkekben előírt feltételek teljesülése esetén terjedhet ki a jövedéki termékek jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítására. Az ilyen termékeknek az adóraktárból való kikerülése időpontjában minden más esetben jövedékiadó‑kötelezettség keletkezik.

25

A görög hatóságok által alkalmazott egyszerűsített kiviteli eljárás tekintetében nem teljesülnek e feltételek, mivel az valójában nem tartozik ezen irányelv egyetlen rendelkezésének hatálya alá sem.

26

A Görög Köztársaság álláspontja szerint az indokolással ellátott vélemény és a kereset nem áll összhangban egymással. Míg az indokolással ellátott véleményben a jövedéki adó keletkezéseként az adófelfüggesztés tényleges megszakadásának az időpontját határozzák meg, addig a keresetben a tényleges fogyasztás már nem meghatározó szempont. Maga a kereset tanúsítja ezen összhang hiányát, mivel a Bizottság „forgalomba bocsátásra”, valamint „tényleges forgalomba bocsátásra” hivatkozik.

27

A Görög Köztársaság érdemben arra hivatkozik, hogy a kőolajtermékeknek a KAE által a Kipoi Evrou‑i, a kakaviai és az evzonoii határátkelőhelyeken történő értékesítése nem keletkeztet jövedékiadó‑kötelezettséget, mivel az üzemanyag, jóllehet kikerül az adófelfüggesztés alól, egy „egyszerűsített eljárás” nyomán azonnal „kiviteli vámeljárás” alá kerül. Ebből következően sem a 2008/118 irányelvben foglalt szabályok, sem pedig az irányelvben meghatározott harmonizációs szint nem sérült.

28

Ezen „kiviteli vámeljárás” keretében az adóraktárak ellenőrzése és a termékek adófelfüggesztés alóli kikerülése tekintetében a vámhatóságok tartoznak felelősséggel. A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL 1993. L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.) 282. és 286. cikke értelmében szintén nekik kell biztosítaniuk az egyszerűsített kiviteli nyilatkozatban szereplő kiviteli alakiságok ellenőrzését, és a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.) 161. cikke alapján felügyelik az üzemanyagoknak az Unió területéről való ténylegesen kivitelét. Ebből következően e termékek értékesítése, azoknak az adófelfüggesztés alóli kikerülése, valamint azok kivitele egyetlen eljárást alkotnak.

29

Az alábbi okokból nem ellentétes a 2008/118 irányelvvel, amennyiben valamely tagállam ilyen „egyszerűsített kiviteli eljárást” vezet be.

30

Először is, az ezen irányelv 30. és 31. cikke szerinti egyszerűsített kiviteli eljárások mutatis mutandis alkalmazhatók.

31

Másodszor, mivel az adófelfüggesztést azonnal követi a „kiviteli eljárás”, a 2008/118 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének a) pontja nem alkalmazandó. E rendelkezés csak a jövedéki termékek adófelfüggesztés alóli egyszerű kikerülését szabályozza.

32

Harmadszor, a 2008/118 irányelv 7. cikke nem valósít meg teljes körű harmonizációt, ily módon a szabad forgalomba bocsátás nem az egyetlen lehetséges következménye valamely jövedéki termék adófelfüggesztés alóli kikerülésének. Ezen irányelv 17. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontja ugyanis elismeri a tagállamok arra vonatkozó lehetőségét, hogy valamely adófelfüggesztés alá tartozó terméket kiviteli eljárás alá vonjanak, anélkül hogy jövedékiadó‑kötelezettség keletkezne. Ennélfogva a szóban forgó „egyszerűsített kiviteli eljárás” nem érinti az ugyanezen irányelvben előírt harmonizációs intézkedéseket. Másrészt, ellentétben a 2913/92 rendelettel, az említett irányelv hiányosságai széles körű mérlegelési mozgásteret biztosítanak a tagállamok számára.

33

Negyedszer és végezetül, a 2008/118 irányelv 17. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontját és 25. cikkét illetően e rendelkezések nem alkalmazandók, mivel a jelen ügyben érintett kőolajtermékeket közvetlenül az uniós vámterületről léptetik ki, anélkül hogy adófelfüggesztéssel történő szállításra kerülne sor. Az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9‑i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 269., 1. o.; helyesbítések: HL 2013. L 287., 90. o.; HL 2016. L 267., 2. o.) 269. cikkének (1) bekezdése értelmében a kőolajtermékek értékesítését az e cikkben szabályozott kiviteli eljárás szerint kell lefolytatni. E rendelkezésből az következik, hogy „[a]z Unió vámterületéről kiszállítani kívánt uniós árukat kiviteli eljárás alá kell vonni”. Ebből következően a jövedéki adó felszámítása indokolatlan lenne.

34

Ezenfelül az egyszerűsített kiviteli eljárás biztosítja, hogy a kőolajtermékeket nem a Görög Köztársaság területén használják fel, hanem azok valamely harmadik országba kerülnek kivitelre. Észszerűségi okokból az a körülmény, hogy a gépjárművek rövid távolságot tesznek meg az üzemanyagtöltő állomás és a tényleges határállomások között, nem kérdőjelezi meg e megállapítást.

35

Ugyanis egyrészt ez a távolság könnyen megtehető a gépjármű üzemanyagtartályában a tankolást megelőzően megmaradt üzemanyaggal, erre tekintettel aránytalan a jövedéki adó követelése. Másrészt, amint az az 1985. november 14‑iNeumann ítélet (299/84, EU:C:1985:463) 25–33. pontjából következik, a 2008/118 irányelv szabályai a jelen ügyben általános jellegük miatt aránytalanok, és jóllehet az uniós jogalkotó szabályozta e konkrét eseteket, azt méltányossági alapon tette meg.

36

A Görög Köztársaság, azt állítva, hogy az indokolással ellátott vélemény és a kereset nem áll összhangban egymással, azt próbálja bizonyítani, hogy a jelen kereset elfogadhatatlan.

37

Amint azt a Bizottság kijelenti, a felszólító levélből, az indokolással ellátott véleményből, valamint a keresetből egyértelműen az következik, hogy a Bizottság a gépjárműveknek az adóraktári funkciót ellátó üzemanyagtöltő állomásokon történő üzemanyaggal való feltöltését a 2008/118 irányelv értelmében vett jövedéki termékek adófelfüggesztés alóli „kikerülésének” minősítette. A „tényleges” fordulat alkalmazása e tekintetben semmilyen zavart nem okoz.

38

A Görög Köztársaság tehát teljes mértékben tisztában lehetett az uniós jog terhére felrótt megsértésének a terjedelmével, az általa emelt elfogadhatatlansági kifogást ily módon el kell utasítani.

39

A Görög Köztársaság azt állítja, hogy a kőolajtermékeknek a KAE által a Kipoi Evrou‑i, a kakaviai és az evzonoii határátkelőhelyeken történő értékesítése nem keletkeztet jövedékiadó‑kötelezettséget, amennyiben az üzemanyag, jóllehet kikerül az adófelfüggesztés alól, egy „egyszerűsített eljárás” nyomán azonnal „kiviteli vámeljárás” alá kerül.

40

Emlékeztetni kell arra, hogy a 2008/118 irányelv 7. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a jövedékiadó‑kötelezettség a szabad forgalomba bocsátás időpontjában és a szabad forgalomba bocsátás helye szerinti tagállamban keletkezik. Ezen cikk (2) bekezdése a) pontjának megfelelően a „szabad forgalomba bocsátás” alatt különösen a jövedéki termék adófelfüggesztés alóli kikerülését kell érteni, ideértve a szabálytalan kikerülést is.

41

A 2008/118 irányelv 17. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja alapján a jövedéki termékek az Unió területén többek között az egyik tagállamban található adóraktárból egy másik tagállamban található adóraktárba adófelfüggesztéssel szállíthatók. Az ilyen felfüggesztési rendszerre az jellemző, hogy a jövedéki adó az e szabályozás alá tartozó áruk tekintetében még nem válik felszámíthatóvá, habár az adóztatandó tényállás már megvalósult. Következésképpen, ami a jövedéki termékeket illeti, e rendszer addig halasztja a jövedéki adó felszámíthatóságát, amíg a felszámíthatóság egyik feltétele nem teljesül (2016. január 28‑iBP Europa ítélet, C‑64/15, EU:C:2016:62, 22. pont).

42

Az adófelfüggesztés alatt álló ilyen termékek esetében a 2008/118 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében szabad forgalomba bocsátásnak tekintendő az adófelfüggesztés alóli kikerülés, ideértve a szabálytalan kikerülés is (2016. január 28‑iBP Europa ítélet, C‑64/15, EU:C:2016:62, 23. pont).

43

Ezenkívül a Bíróság már megállapította, hogy a 2008/118 irányelv 7. cikke értelmében vett „szabad forgalomba bocsátásra” a jövedéki termék adófelfüggesztés alóli tényleges kikerülésének időpontjában kerül sor (lásd ebben az értelemben: 2016. június 2‑iPolihim‑SS ítélet, C‑355/14, EU:C:2016:403, 53. és 55. pont).

44

Amint azt a Bizottság megállapította, a 2008/118 irányelv (8) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a belső piac megfelelő működésének érdekében biztosítani kell, hogy a jövedéki adó fogalma és kivetésének feltételei minden tagállamban azonosak legyenek, és hogy ezen irányelv ennélfogva uniós szintén meghatározza, hogy mely időponttól kezdődik a jövedéki termékek szabad forgalomba bocsátása.

45

Ebből következően a „kikerülés” és a „szabad forgalomba bocsátás” fogalmát, amelyek meghatározzák a jövedékiadó‑kötelezettség keletkezésének időpontját, minden tagállamban egységesen kell értelmezni.

46

A jelen ügyben nem vitatott, hogy a szóban forgó kőolajtermékek jövedékiadó‑köteles terméknek minősülnek. A kőolajtermékeknek a gépjárművek Görög Köztársaság területén történő megtankolása időpontjában való adófelfüggesztés alóli kikerülése e termékek szabad forgalomba bocsátását eredményezi. Amennyiben a 7. cikk (1) bekezdésének megfelelően ebben a konkrét időpontban jövedékiadó‑kötelezettség keletkezik, a görög szabályozás, amely lehetővé teszi e termékek jövedékiadó‑mentes értékesítését, ellentétes e rendelkezéssel.

47

A jövedékiadó‑köteles termékeknek az adófelfüggesztés alóli kikerülésüket követő, a Görög Köztársaság által leírthoz hasonló „kiviteli vámeljárás” alá helyezése nem módosíthatja e megállapítást.

48

Egyrészt a 2008/118 irányelv rendszeréből, valamint a vámraktárak és a felfüggesztő eljárás meghatározására és működésére vonatkozó rendelkezésekből, így az irányelv 4. cikkének (7) és (11) bekezdéséből, 15. cikkének (2) bekezdéséből, valamint a 16. és 17. cikkéből az következik, hogy valamely adófelfüggesztési eljáráson kívül tárolt jövedékiadó‑köteles termék egy adott időpontban, valamilyen módon az ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében vett szabad forgalomba bocsátásra került (lásd analógia útján: 2001. április 5‑iVan de Water ítélet, C‑325/99, EU:C:2001:201, 34. pont).

49

Következésképpen, amennyiben a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló gépjárművek üzemanyag‑tartályának feltöltését „kikerülésnek”, ebből következően pedig a 2008/118 irányelv 7. cikke értelmében vett „szabad forgalomba bocsátásnak” kell minősíteni, az a körülmény, hogy ezen üzemanyagokat utólag vagy akár egyidejűleg „kiviteli vámeljárás” alá vonták, egyáltalán nincs befolyással a jövedékiadó‑kötelezettség keletkezésére (lásd analógia útján: 2010. április 29‑iDansk Transport og Logistik ítélet, C‑230/08, EU:C:2010:231, 80. és 81. pont).

50

E megfontolásokra tekintettel a Görög Köztársaság azon érvelését, amellyel a „kiviteli vámeljárásának a 2913/92, 2454/93 és 952/2013 rendelettel való összeegyeztethetőségét kívánja bizonyítani, nem kell megvizsgálni.

51

Másrészt nem vitatott, hogy a szóban forgó kőolajtermékek értékesítésének végrehajtására vonatkozó nemzeti jogszabályok nem felelnek meg a 2008/118 irányelv azon követelményeinek, amelyek alapján vagy adómentessé tehetik a jövedékiadó‑köteles termékek értékesítését, vagy adófelfüggesztési eljárás alá vonva exportálhatják az ilyen termékeket.

52

Ami különösen ezen irányelv 14. cikkét illeti, a Görög Köztársaság nem vitatja, hogy az e cikkben előírt azon lehetőség, amely szerint a tagállamok mentességet adhatnak a vámmentes üzletben értékesített, harmadik területre vagy harmadik országba tartó utasok által személyi poggyászban magukkal vitt termékekre, nem alkalmazható.

53

A Görög Köztársaság szintén nem vitatja, hogy a 2008/118 irányelv 17–31. cikke, amely a „jövedéki termék jövedékiadó‑felfüggesztéssel történő szállítás[át]” szabályozza, a jelen ügyben nem alkalmazható.

54

Különösen azt ismeri el, hogy az ezen irányelv 17. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontjában szereplő feltételek, amelyek előírják, hogy „[a] jövedéki termékek a Közösség területén adófelfüggesztéssel mozgathatók valamely adóraktárból […] olyan helyre, ahol a jövedéki termékek a 25. cikk (1) bekezdésének megfelelően elhagyják a Közösség területét”, nem teljesülnek.

55

Szintén nem vitatott, hogy a Görög Köztársaság által bevezetett „kiviteli vámeljárás” nem tartozik a 2008/118 irányelv 30. és 31. cikkének hatálya alá, amennyiben e cikkek csak a jövedéki termékek adófelfüggesztéssel történő szállítására vonatkozó egyszerűsített eljárásokat szabályozzák, amely szállítások vagy egyetlen tagállam területén, vagy több tagállam területén valósulnak meg.

56

Azon érvelést illetőn, miszerint az arányosság elve a 2008/118 irányelv olyan értelmezését követeli meg, amely a jelen ügy körülményei között lehetővé teszi a kőolajtermékek adómentes értékesítését, mint megalapozatlan el kell utasítani. Ezen értelmezés ugyanis praeter legem a 2008/118 irányelv 7. cikkétől való eltérés lehetővé tételével járna, és sértené a jövedékiadó‑kötelezettség keletkezésének feltételeire vonatkozó harmonizációs célt, amelynek a belső piac megfelelő működése szempontjából fennálló jelentőségére a jelen ítélet 44. és 45. pontjában történt hivatkozás.

57

A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság keresete megalapozott.

58

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság – mivel olyan szabályozást fogadott el és tart hatályban, amely kőolajtermékek adómentes értékesítését teszi lehetővé a KAE‑nak a Kipoi Evrou‑i, a kakaviai és az evzonoii határátkelőhelyeken található üzemanyagtöltő állomásain, amelyek mindegyike harmadik országokkal, így a Török Köztársasággal, az Albán Köztársasággal és a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal közös határ menti területeken található – nem teljesítette a 2008/118 irányelv 7. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

59

A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Görög Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott: