—

az „Agrodetalė” UAB képviseletében O. Žilėnas és R. Černiauskas advokatai,

—

a litván kormány képviseletében M. Šavelskis, K. Dieninis és D. Kriaučiūnas, meghatalmazotti minőségben,

—

a spanyol kormány képviseletében V. Ester Casas és A. Gavela Llopis, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében kezdetben: R. Dobilaitė és D. Kukovec, meghatalmazotti minőségben, később: A. Steiblytė és A. C. Becker, meghatalmazotti minőségben,

1

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2014. március 18‑i 2014/44/EU bizottsági irányelvvel (HL 2014. L 82., 20. o.) módosított, a mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok, azok pótkocsijainak és cserélhető vontatott munkagépeinek, beleértve ezek rendszereit is, továbbá alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek típusjóváhagyásáról, valamint a 74/150/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. május 26‑i 2003/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 171., 1. o.) értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az „Agrodetalė” UAB (a továbbiakban: Agrodetalė) és a Vilniaus miesto savivaldybės administracija (Vilnius város önkormányzati hivatala, Litvánia, a továbbiakban: vilniusi önkormányzat) között azzal kapcsolatban folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, hogy az utóbbi elutasította az Agrodetalė által előterjesztett, a Fehéroroszországból importált használt traktoroknak, az önjáró és mezőgazdasági gépeknek, valamint azok pótkocsijainak nemzeti nyilvántartásába vétele iránti kérelmét.

3

A 2003/37 irányelv (4) preambulumbekezdése kimondta:

„Mivel ez az irányelv teljes harmonizációt ír elő, az EK‑típusjóváhagyás kötelezővé válását megelőző időszaknak elég hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy e járművek gyártói átálljanak a harmonizált eljárásokra.”

4

Ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerint:

„Ezt az irányelvet a járművek típusjóváhagyására kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy a járműveket egy vagy több szakaszban gyártják. Ezt az irányelvet azokra a 2. cikk d) pontjában meghatározott járművekre kell alkalmazni, amelyek legnagyobb tervezési sebessége legalább 6 km/h.

Ezt az irányelvet azoknak a rendszereknek, alkatrészeknek és önálló műszaki egységeknek az EK‑típusjóváhagyására is alkalmazni kell, amelyeket e járművekben akarnak felhasználni.”

5

Az említett irányelv 2. cikke előírta:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

[…]

[…]

6

A 2003/37 irányelv 3. cikke értelmében:

„(1)   A gyártó a jármű EK‑típusjóváhagyása iránt kérelmet nyújt be a tagállam jóváhagyó hatóságához [helyesen: a tagállam EK‑jóváhagyó hatóságához]. A kérelemhez mellékelni kell az I. mellékletben előírt adatokat tartalmazó adatközlő mappát.

[…]

(4)   Egy járműtípus, rendszer, alkatrész vagy önálló műszaki egység EK‑típusjóváhagyási kérelmét csak egy tagállamban lehet benyújtani. Minden jóváhagyandó típusra külön kérelmet kell benyújtani.”

7

Ezen irányelv 4. cikkének (1) és (3) bekezdése előírta:

„(1)   Valamennyi tagállam megadja:

[…]

(2)   Amennyiben egy tagállam megállapítja, hogy egy, az (1) bekezdés rendelkezéseit teljesítő jármű, rendszer, alkatrész vagy önálló műszaki egység mégis komoly kockázatot jelent a közúti közlekedésbiztonságra, a környezetre vagy a munkahelyi biztonságra, akkor a tagállam elutasíthatja az EK‑típusjóváhagyás kiadását. A tagállam haladéktalanul értesíti erről a többi tagállamot és a Bizottságot, s megindokolja döntését.

(3)   Minden olyan járműtípussal kapcsolatban, amelyre megadták, megtagadták, vagy visszavonták a típusjóváhagyást, az adott tagállam jóváhagyó hatósága egy hónapon belül a II. melléklet C. fejezetében felsorolt mellékletekkel együtt továbbítja az EK‑típusbizonyítvány egy példányát a többi tagállam jóváhagyó hatóságainak.”

8

Az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése előírta:

„A jármű EK‑típusbizonyítványának jogosultjaként a gyártó e minőségében megfelelőségi igazolást állít ki.

Ezt az igazolást, amelynek mintáit a III. melléklet tartalmazza, az összes, a jóváhagyott járműtípusnak megfelelően gyártott teljes vagy befejezetlen járműhöz mellékelik.”

9

Az említett irányelv 7. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében:

„A tagállamok csak akkor veszik nyilvántartásba a típus‑jóváhagyási eljárás keretében meghatározott új járműveket és engedélyezik azok értékesítését vagy forgalomba helyezését a szerkezeti felépítésük és működésük alapján, ha a járművekhez érvényes megfelelőségi igazolást mellékeltek.”

10

A 2003/37 irányelv 10. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„A sorozatgyártásból kifutó járművekkel kapcsolatban a gyártó kérésére a tagállamok az V. melléklet B. fejezetében meghatározott mennyiségi korlátozásokon belül a harmadik albekezdésben megállapított korlátozott időtartamra engedélyezhetik azoknak az új járműveknek a nyilvántartásba vételét, értékesítését vagy forgalomba helyezését, amelyek megfelelnek egy olyan járműtípusnak, amelyek típusjóváhagyása már nem érvényes.”

11

Ezen irányelv 15. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Amennyiben egy tagállam megállapítja, hogy egy bizonyos típus járművei, rendszerei, alkatrészei vagy önálló műszaki egységei annak ellenére, hogy érvényes megfelelőségi igazolással és megfelelő típus‑jóváhagyási jellel vannak ellátva, súlyos kockázatot jelentenek a közúti közlekedésbiztonságra vagy a munkahelyi biztonságra, akkor legfeljebb hat hónapra megtagadhatja e járművek nyilvántartásba vételét, illetve saját területén megtilthatja e járművek, rendszerek, alkatrészek vagy önálló műszaki egységek értékesítését vagy forgalomba helyezését.”

12

A 2003/37 irányelv 23. cikkének (1) bekezdése előírta:

„A T1, T2 és T3 kategóriába tartozó járművek tekintetében a tagállamok a következőképpen alkalmazzák ezt az irányelvet:

13

A mezőgazdasági és erdészeti járművek jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről szóló, 2013. február 5‑i 167/2013/EU rendelet (HL 2013. L 60., 1. o.) 76. cikke 2016. január 1‑jétől hatályon kívül helyezte a 2003/37 rendeletet.

14

A 2014. július 1‑jei žemės ūkio ministro įsakymas Nr. 3D‑396 (3D‑396. sz. mezőgazdasági miniszteri rendelet) 1. pontja a 2006. október 2‑i žemės ūkio ministro įsakymas Nr. 3D‑384 „Dėl Traktorių, savaeigių ir žemės ūkio mašinų ir jų priekabų registravimo taisyklių patvirtinimo” pakeitimo (a traktorok, önjáró és mezőgazdasági gépek, valamint azok pótkocsijai nyilvántartásba vételi szabályainak jóváhagyásáról szóló 3D‑384. sz. mezőgazdasági miniszteri rendelet) által jóváhagyott, a traktorok, önjáró és mezőgazdasági gépek, valamint azok pótkocsijai nyilvántartásba vételi szabályaiba a következő szövegű 19a. pontot illesztette:

„A 2009. július 1‑jét követően nem uniós országokban gyártott és uniós országokban nyilvántartásba nem vett használt kerekes traktorokat a fenti szabályoknak megfelelően kell nyilvántartásba venni, ha azokat a [2003/37 irányelv] követelményeinek megfelelően gyártották.”

15

A vilniusi önkormányzathoz 2014. július 1‑jén és október 8‑án benyújtott nyilvántartásba vétel iránti kérelmeiben az Agrodetalė társaság a Belorusz Köztársaságban 2009. július 1‑je után gyártott használt traktorok felvételét kérte a traktorok, önjáró és mezőgazdasági gépek, valamint azok pótkocsijainak nemzeti nyilvántartásába.

16

A 2014. július 4‑i és október 13‑i határozatokkal a vilniusi önkormányzat elutasította az Agrodetalė kérelmét, azzal az indoklással, hogy az nem nyújtott be dokumentumokat annak igazolására, hogy az említett traktorok megfelelnek a 3D‑396. sz. rendelet 1. pontjával bevezetett, a traktorok, önjáró és mezőgazdasági gépek, valamint azok pótkocsijai nyilvántartásba vételi szabályainak 19a. pontjában szereplő követelményeknek.

17

Az Agrodetalė által előterjesztett, az említett határozatok megsemmisítése iránti kereset tárgyában eljáró Vilniaus apygardos adminitracinis teismas (vilniusi regionális közigazgatási bíróság, Litvánia) 2015. február 17‑i végzésével felfüggesztette az eljárást, és a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága) elé terjesztett kérelmében annak vizsgálatát kérte, hogy a traktorok, önjáró és mezőgazdasági gépek, valamint azok pótkocsijai nyilvántartásba vételi szabályainak említett 19a. pontja összhangban van‑e több, a jogszabályi hierarchiában magasabb szinten elhelyezkedő nemzeti jogszabállyal.

18

A Vilniaus apygardos adminitracinis teismas (vilniusi regionális közigazgatási bíróság) szerint a 2003/37 irányelv által előírt műszaki követelmények csak az új járművek forgalomba helyezést megelőző nyilvántartásba vételére vonatkoznak.

19

A Žemės ūkio ministerija (mezőgazdasági minisztérium, Litvánia) ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a 2003/37 irányelv követelményei valamennyi 2009. július 1‑je után gyártott traktorra vonatkoznak – az újakat és a használtakat is beleértve –, függetlenül azok gyártási helyétől.

20

A kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak a 2003/37 irányelv ezen értelmezésével kapcsolatban. Ezenkívül ez a bíróság úgy véli, hogy a 23. cikk (1) bekezdésének b) pontjából nem tűnik ki egyértelműen, hogy 2009. július 1‑jétől ezen irányelv rendelkezései a T1, T2 és T3 kategóriába tartozó összes járműre alkalmazandók‑e, vagy csak az ezen időpont után gyártott járművekre.

21

Mivel úgy vélte, hogy az előtte folyamatban levő ügy az uniós jog értelmezésével kapcsolatos kérdéseket vet fel, a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága) felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:

22

Az első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2003/37 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy a harmadik országból behozott használt traktoroknak valamely tagállamban történő forgalomba hozatala és nyilvántartásba vétele során be kell tartani az ezen irányelvben előírt műszaki követelményeket.

23

Előzetesen rá kell mutatni, hogy a 2003/37 irányelv a hatálya alá tartozó járművek esetében egységes jóváhagyási eljárást ír elő, továbbá – amint az az irányelv (4) preambulumbekezdéséből kitűnik –, az a teljes harmonizáción alapul.

24

Ugyanis ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a tagállamok megadják az EK‑típusjóváhagyást azokra a járműtípusokra, amelyek a saját kategóriájuknak megfelelően teljesítik az összes, a II. melléklet B. fejezetében meghatározott külön irányelv műszaki követelményeit.

25

A tagállamok ezen egységes típusjóváhagyási eljárás útján igazolják, hogy valamely járműtípus teljesíti az említett műszaki követelményeket, amely követelmények – ahogyan az a 2003/37 irányelv 4. cikkének (2) bekezdéséből és 15. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik – lényegében a közúti közlekedésbiztonságra, a környezetre vagy a munkahelyi biztonságra irányulnak.

26

Ezenkívül a 2003/37 irányelv alapját képező teljes harmonizáció elvének megfelelően, ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése, együttesen értelmezve a 6. cikkének (1) bekezdésével, arra kötelezi a tagállamokat, hogy vegyék nyilvántartásba azokat az új járműveket, amelyek típusjóváhagyásban részesültek, azaz amelyeket a jóváhagyott járműtípusnak megfelelően gyártottak, és engedélyezzék azok értékesítését és forgalomba helyezését, ha ezekhez a járművekhez a jármű gyártója érvényes megfelelőségi igazolást mellékelt. A 2003/37 irányelv 3. cikkének (4) bekezdésével és 4. cikkének (3) bekezdésével együttesen értelmezett fenti rendelkezésekből tehát az következik, hogy azok az új járművek, amelyek esetében valamely tagállamban lefolytatták az EK‑típusjóváhagyási eljárást, a többi tagállamban szabadon forgalomba hozhatók és nyilvántartásba vehetők, anélkül hogy ehhez szükség volna a műszaki előírásokra vonatkozó bármilyen ellenőrzési formaságra.

27

Az uniós jogalkotó által előírt EK‑típusjóváhagyási eljárás tehát a 2003/37 irányelvben, valamint ezen irányelv II. melléklete B. fejezetében meghatározott különös irányelvben megfogalmazott előírásoknak való megfelelőség különböző tagállamok típusjóváhagyó hatóságai által végrehajtott ellenőrzésének kölcsönös elismerési mechanizmusán alapul (lásd ebben az értelemben: 2010. november 18‑iLahousse és Lavichy ítélet, C‑142/09, EU:C:2010:694, 27. pont). Ezen eljárás célja a belső piac működésének biztosítása és elősegítése a közúti közlekedésbiztonság, a környezet vagy a munkahelyi biztonság védelme mellett.

28

Ebben az összefüggésben először is arra kell rámutatni, hogy a járművek gyártási országának nincs jelentősége az EK‑típusjóváhagyási eljárás alkalmazása szempontjából. Ugyanis, amint arra a főtanácsnok az indítványának 51–53. pontjában rámutatott, a 2003/37 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt kötelezettség, amely a tagállamok számára előírja, hogy a típusjóváhagyásban részesült új járműveket csak akkor vegyék nyilvántartásba, ha azokhoz érvényes megfelelőségi igazolást mellékeltek, mind az Unió területén gyártott járművekre, mind a harmadik állam területén gyártott, majd az Unió területére behozott járművekre alkalmazandó.

29

Másodszor meg kell állapítani, hogy a 2003/37 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének és 10. cikke (1) bekezdésének szövegéből kétségtelenül az tűnik ki, hogy az e rendelkezésekben a járművek nyilvántartásba vételére és forgalomba helyezésére vonatkozóan megfogalmazott előírások kifejezetten csak az „új járművekre” vonatkoznak. Ezen irányelv 23. cikke (1) bekezdésének b) pontja egyébiránt azt írja elő, hogy az említett irányelvet a tagállamok a T1, T2 és T3 kategóriába tartozó járművek tekintetében a 2009. július 1‑jétől forgalomba helyezett összes új járműre alkalmazzák.

30

E jellemzőket figyelembe véve az irányelv által kialakított rendszernek az Unió területén gyártott járműveket illetően ugyanis az a célja, hogy azt az új járművekre alkalmazzák. Az összes olyan jármű, amely új állapotában a 2003/37 irányelv hatálya alá tartozott, és az Unió területén helyezték forgalomba ebből következően EK‑típusjóváhagyásban részesült.

31

Mindazonáltal a főtanácsnok indítványának 66. pontjához hasonlóan rá kell mutatni arra, hogy a 2003/37 irányelvvel kialakított rendszer célkitűzése annak biztosítása, hogy a meghatározott kategóriákba tartozó összes olyan új vagy használt jármű, amelyet először az Unió területén – a T1, T2 és T3 kategóriába tartozó járművek tekintetében 2009. július 1‑jétől – hoztak forgalomba, megfeleljen az ezen irányelvben előírt műszaki követelményeknek.

32

Ez az értelmezést a 167/2013 rendelet is alátámasztja, amely a 2003/37 irányelvtől eltérően, a 3. cikkének 37. pontjában kifejti, hogy „új jármű” alatt az „olyan jármű[vet kell érteni], amelyet korábban soha nem vettek nyilvántartásba, vagy helyeztek forgalomba”. Márpedig mind a 2003/37 irányelv 2. cikkének q) pontjából, mind a 167/2013 rendelet 3. cikkének 40. pontjából az tűnik ki, hogy „forgalomba helyezésen” a jármű Unión belüli első rendeltetésszerű használatát kell érteni.

33

Az említett értelmezést egyébiránt megerősíti a gépekről szóló 2006/42/EK irányelv [a gépekről és a 95/16/EK irányelv módosításáról szóló, 2006. május 17‑i 2006/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 157., 24. o.)] alkalmazására vonatkozó útmutató 72. §‑ában a Bizottság által kifejtett álláspont is, amelyben a Bizottság kifejti, hogy „[a] gépekről szóló irányelv általánosságban nem vonatkozik a használt vagy másodkézből származó gépek forgalomba hozatalára” miközben elismeri, hogy létezik „kivétel e főszabály alól”. A Bizottság szerint „[a] gépekről szóló irányelvet ugyanis alkalmazni kell az először az [Unión] kívüli forgalmazás vagy használat céljával rendelkezésre bocsátott használt vagy másodkézből származó gépekre […], amikor azokat az [Unióban] először forgalomba hozzák vagy üzembe helyezik”.

34

Ezenkívül, amint azt a főtanácsnok lényegében az indítványának 68. és 69. pontjában hangsúlyozta, az ettől eltérő értelmezés, amelynek következtében az egyes tagállamok számára lehetővé válna, hogy saját maguk határozzák meg a harmadik országból behozott használt járművek forgalomba helyezésének és nyilvántartásba vételének műszaki követelményeit, ellentétes volna a sorrendben a 74/150 irányelv, majd a 2003/37 irányelv és jelenleg a 167/2013 irányelv által követett, a belső piac működésének előmozdításának megerősítésére vonatkozó célkitűzéssel is, mivel az ily módon a tagállamok számára biztosított hatáskör alkalmas volna a tagállamok közötti kereskedelem akadályozására.

35

Ráadásul a 2003/37 irányelv rendelkezéseinek a jelen ítélet 31. pontjából következőtől eltérő értelmezése veszélyeztethetné ezen irányelvnek a közúti közlekedésbiztonságra, a környezetre vagy a munkahelyi biztonság védelmére vonatkozó célkitűzéseit.

36

E körülmények között azt a harmadik országból behozott használt járművet, amely nem részesült EK‑típusjóváhagyásban, és amelyet első alkalommal az Unióban kívánnak használni, a 2003/37 irányelv értelmében „új járműnek” kell tekinteni.

37

A fenti megállapítások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/37 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a harmadik országból behozott használt traktoroknak valamely tagállamban történő első forgalomba hozatala és nyilvántartásba vétele során be kell tartani az ezen irányelvben előírt műszaki követelményeket.

38

A második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2003/37 irányelv 23. cikke (1) bekezdésének b) pontját lehet‑e úgy értelmezni, hogy annak rendelkezéseit a 2009. július 1‑jét követően gyártott T1, T2 és T3 kategóriába tartozó járművekre alkalmazni kell.

39

Tekintettel az első kérdésre adott válaszra és különösen a jelen ítélet 29. pontjára, a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/37 irányelv 23. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy annak rendelkezéseit alkalmazni kell az Unióba harmadik országból behozott T1, T2 és T3 kategóriába tartozó használt járművekre, ha azokat az Unióban először 2009. július 1‑jét követően helyezték forgalomba.

40

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: