1

A fellebbezéseikben az Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága az Európai Unió Törvényszéke T-85/09. sz., Kadi kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 30-án hozott ítéletének (EBHT 2010., II-5177. o., a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kérik, amely ítéletben a Törvényszék az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida [helyesen: al-Kaida] hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító [helyesen: korlátozó] intézkedések bevezetéséről szóló 881/2002/EK tanácsi rendelet 101. alkalommal történő módosításáról szóló, 2008. november 28-i 1190/2008/EK bizottsági rendeletet (HL L 322., 25. o., a továbbiakban: vitatott rendelet) a Y. A. Kadit érintő részében megsemmisítette.

2

Az Egyesült Nemzetek San Franciscóban (Egyesült Államok) 1945. június 26-án aláírt Alapokmánya 1. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében az Egyesült Nemzetek céljai közé tartozik, hogy „fenntartsa a nemzetközi békét és biztonságot”, és „gazdasági, szociális, kulturális vagy emberbaráti jellegű nemzetközi feladatok megoldása útján, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok mindenki részére, fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül történő tiszteletben tartásának előmozdítása és támogatása révén nemzetközi együttműködést létesítsen”.

3

Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 24. cikkének (1) bekezdése szerint a tagok a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért a fő felelősséget az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsára (a továbbiakban: Biztonsági Tanács) ruházzák. Az említett 24. cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Biztonsági Tanácsnak e felelősség viseléséből adódó kötelességei teljesítése során az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel összhangban kell eljárnia.

4

Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 25. cikkének értelmében az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) tagjai megegyeznek abban, hogy a Biztonsági Tanács határozatait ezen Alapokmánynak megfelelően elfogadják és végrehajtják.

5

Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya „Eljárás a béke veszélyeztetése, a béke megszegése és támadó cselekmények esetében” című VII. fejezete meghatározza az ilyen esetekben foganatosítandó cselekményeket. Ezen Alapokmánynak az e fejezetet bevezető 39. cikke úgy rendelkezik, hogy a Biztonsági Tanács megállapítja az ilyen veszélyeztetés, az ilyen megszegés vagy az ilyen cselekmény fennforgását és vagy megfelelő ajánlásokat tesz, vagy határoz afelett, hogy milyen rendszabályokat kell a nemzetközi béke és biztonság fenntartása vagy helyreállítása érdekében az említett Alapokmány 41. és 42. cikkének megfelelően foganatosítani. Ugyanezen Alapokmány 41. cikke értelmében a Biztonsági Tanács határozhatja meg, hogy milyen, a fegyveres erők felhasználásával nem járó rendszabályokat kíván foganatosítani abból a célból, hogy határozatainak érvényt szerezzen, és felhívhatja az Egyesült Nemzetek tagjait arra, hogy ilyen rendszabályokat alkalmazzanak.

6

Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 48. cikkének (2) bekezdése értelmében a Biztonsági Tanácsnak a nemzetközi béke és biztonság fenntartására irányuló határozatait az Egyesült Nemzetek tagjai közvetlenül és olyan nemzetközi szervezetekben kifejtett tevékenységük útján hajtják végre, amelyeknek tagjai.

7

Ugyanezen Alapokmány 103. cikke úgy rendelkezik, hogy ha az Egyesült Nemzetek tagjainak az említett Alapokmányból folyó és bármely egyéb nemzetközi megállapodásból eredő kötelezettségei összeütköznének, az Alapokmányból folyó kötelezettségeiket illeti elsőbbség.

8

Az 1990-es évek végétől, még inkább az Egyesült Államokban a 2001. szeptember 11-én történt terrorcselekményeket követően a Biztonsági Tanács egy sor, az Egyesült Nemzetek Alapokmánya VII. fejezetén alapuló, a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető terrorfenyegetések elleni küzdelemre vonatkozó határozatot fogadott el. E határozatok kezdetben kizárólag az afganisztáni Talibán ellen irányultak, hatályuk ezt követően Oszáma bin Ládenre, az al-Kaidára, valamint a velük összeköttetésben álló személyekre és szervezetekre terjedt ki. E határozatok különösen a Biztonsági Tanács által – 1999. október 15-i 1267. (1999) számú határozatának megfelelően – felállított bizottság (a továbbiakban: Szankcióbizottság) által egy összesített listára (a továbbiakban: Szankcióbizottság összesített listája) felvett szervezetek és személyek vagyonának befagyasztását írják elő.

9

A szervezetek vagy személyek – amelyeknek, illetve akiknek a nevét felvették ezen listára – által benyújtott törlés iránti kérelmek kezelése érdekében a Biztonsági Tanács 2006. december 19-i 1730. (2006) számú határozata előírta ezen kérelmek átvételével megbízott „fókuszpont” – Biztonsági Tanács mellett történő – létrehozását. E fókuszpontot 2007 márciusában hozták létre.

10

A Biztonsági Tanács 2006. december 22-i 1735. (2006) számú határozata 5. pontjában előírja, hogy amikor az államok a Szankcióbizottságnak javaslatot tesznek valamely szervezet vagy személy nevének e bizottság összesített listájára történő felvételére, „indokolást kell szolgáltatniuk; az erre vonatkozó beadványnak a lehető legrészletesebben meg kell indokolnia a felvétel iránti kérelmet, beleértve i) minden olyan információt, amelyek alapján pontosan megállapítható, hogy a magánszemély vagy szervezet megfelel az előírt feltételeknek; ii) az információk természetét; és iii) bármilyen információ vagy bizonyíték szolgáltatható”. Ugyanezen határozat 6. pontja értelmében az államokat felkérik „a felvétel iránti kérelmük előterjesztésekor arra, hogy pontosítsák a beadvány azon elemeit, amelyek tájékoztatásképp közölhetők azon magánszeméllyel vagy szervezettel, akinek, illetve amelynek a neve felkerült [a Szankcióbizottság összesített listájára], és azokat, amelyek közölhetők azzal az [...] állammal, amely azt kéri”.

11

A Biztonsági Tanács 2008. június 30-i 1822. (2008) számú határozata 12. pontjában előírja, hogy az államoknak különösen „minden felvétel iránti kérelem esetében pontosítaniuk kell az erre vonatkozó beadványban szereplő azon információkat, amelyek nyilvánosságra hozhatók, különösen azért, hogy [a Szankcióbizottság] összeállíthassa a lenti 13. pontban meghatározott összefoglalást, vagy hogy értesíthesse, illetve tájékoztathassa azt a személyt vagy szervezetet, akinek, illetve amelynek a neve felkerült [az említett bizottság összesített listájára], valamint pontosítaniuk kell azon információkat, amelyek kérelemre közölhetők az érdekelt [...] államokkal”. E határozat 13. pontja előírja egyrészt, hogy amikor a Szankcióbizottság felvesz egy nevet az összesített listájára, közzéteszi a honlapján a „felvétel indokolásának összefoglalását”, másrészt hogy az említett bizottság törekszik arra, hogy az említett határozat elfogadása előtt ugyanezen a honlapon közzétegye a neveknek az említett listára történő „felvételének alapjául szolgáló indokolás összefoglalását.”

12

A törlés iránti kérelmeket illetően a Biztonsági Tanács 2009. december 17-i 1904. (2009) számú határozata létrehozta az „ombudsman hivatalát”, amelynek feladata – e határozat 20. pontja értelmében – a Szankcióbizottság segítése e kérelmek vizsgálatában. Ugyanezen pont szerint az ombudsmani feladatok gyakorlására kijelölt személynek teljesítenie kell a kimagasló erkölcsi tekintéllyel rendelkezés, a pártatlanság és a feddhetetlenség, valamint a releváns területeken – tehát különösen a jog, az emberi jogok, a terrorizmus elleni küzdelem, valamint a szankciók területén – magas szintű képesítésekkel és gyakorlattal rendelkezés követelményét. Az ombudsman feladatai – amelyeket az említett határozat II. melléklete ír le – az érintett államoktól történő információszerzés szakaszára és egy egyeztetési szakaszra oszlanak, amely utóbbi során párbeszéd kezdeményezhető azon szervezettel vagy személlyel, amely, illetve aki a nevének a Szankcióbizottság összesített listájáról való törlését kéri. E két szakaszt követően az ombudsmannak „átfogó jelenést” kell készítenie, és azt közölnie kell a Szankcióbizottsággal, amely utóbbinak tehát az ombudsman segítségével meg kell vizsgálnia a törlés iránti kérelmet, és e vizsgálat végén arról kell döntenie, hogy helyt ad-e az említett kérelemnek.

13

Miután a tagállamok a közös kül- és biztonságpolitika keretében elfogadott különböző közös álláspontokban úgy ítélték meg, hogy a Biztonsági Tanácsnak a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemről szóló határozatainak végrehajtása érdekében szükség van az Unió fellépésére, a Tanács egy sor – különösen a Szankcióbizottság által azonosított szervezetek és személyek vagyonának befagyasztását előíró – rendeletet fogadott el.

14

A fent ismertetett rendszerrel – amely kizárólag a Szankcióbizottság által név szerint meghatározott, az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló szervezetekre és személyekre vonatkozik – párhuzamosan létezik egy szélesebb rendszer, amelyről a Biztonsági Tanács 2001. szeptember 28-i 1373. (2001) számú határozata rendelkezik, amely határozatot szintén a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokra válaszul fogadtak el. E határozat - amely szintén vagyon befagyasztására irányuló intézkedéseket ír elő – abban különbözik a fent említett határozatoktól, hogy a szervezetek vagy személyek – amelyekre, illetve akikre alkalmazandó – meghatározását az államok teljesen szabad mérlegelésére bízza.

15

Az említett határozatot uniós szinten a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló, 2001. december 27-i 2001/931/KKBP tanácsi közös álláspont (HL L 344., 93. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 217. o.), valamint a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló, 2001. december 27-i 2580/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 344., 70. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 207. o.) hajtotta végre. Ezen aktusok egy rendszeresen felülvizsgált listát tartalmaznak gyaníthatóan terroristatevékenységekben résztvevő szervezetekről és személyekről.

16

2001. október 17-én Y. A. Kadi nevét – akit Oszáma bin Ládennel és az al-Kaida hálózattal összeköttetésben álló személyként azonosítottak – felvették a Szankcióbizottság összesített listájára.

17

E nevet ezt követően a 467/2001 rendelet harmadszori módosításáról szóló, 2001. október 19-i 2062/2001/EK bizottsági rendelettel (HL L 277., 25. o.) felvették az egyes termékek és szolgáltatások Afganisztánba történő kivitelének tilalmáról, a repülési tilalom megerősítéséről és az afganisztáni Tálibánt illető pénzkészletek és egyéb pénzügyi források befagyasztásáról, valamint a 337/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2001. március 6-i 467/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 67., 1. o.) I. mellékletében szereplő listára. A nevet ezt követően felvették az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida [helyesen: al-Kaida] hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító [helyesen: korlátozó] intézkedések bevezetéséről, valamint a 467/2001 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. május 27-i 881/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 139., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet 1. kötet, 294. o.) I. mellékletében szereplő listára.

18

2001. december 18-án Y. A. Kadi a Törvényszékhez fordult kezdetben a 467/2001 és a 2062/2001 rendelet, később pedig a 881/2002 rendelet őt érintő részében történő megsemmisítése iránti keresettel. Megsemmisítési jogalapjai a meghallgatáshoz való jog, a tulajdon tiszteletben tartáshoz való jog, az arányosság elve, illetve a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jog megsértésén alapultak.

19

A Törvényszék a T-315/01. sz., Kadi kontra Tanács és Bizottság ügyben 2005. szeptember 21-én hozott ítéletében (EBHT 2005., II-3649. o.) elutasította ezt a keresetet. Lényegében úgy határozott, hogy az Egyesült Nemzetek révén létrejött nemzetközi jogrend és az uniós jogrendszer közötti összefüggést szabályozó elvekből következően a 881/2002 rendelet – mivel a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtására irányul – nem hagy e tekintetben semmilyen mozgásteret, belső jogszerűsége tekintetében nem képezheti bírósági felülvizsgálat tárgyát, tehát joghatóság alóli mentességet élvez, kivéve ha a ius cogens – amely a nemzetközi jog összes jogalanyára (beleértve az ENSZ szerveit is) kötelező nemzetközi közrendként értendő, és amelytől az eltérés nem lehetséges – körébe tartozó normákkal való összeegyeztethetőségéről van szó.

20

Ilyen feltételek mellett a Törvényszék – az ember alapvető jogainak a ius cogens hatálya alá tartozó egyetemes védelme alapkövetelmény-szintjének mércéjével mérve – kizárta az adott ügyben a Y. A. Kadi által hivatkozott jogok megsértésének fennállását. Különösen a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jog tekintetében hangsúlyozta, hogy nem ellenőrizhette közvetett módon a Biztonsági Tanács határozatainak az uniós jogrend által védett alapvető jogoknak való megfelelőségét, nem ellenőrizhette e nemzetközi fórum által az elfogadott intézkedések alátámasztására felhozott tények és bizonyítékok mérlegelési hibájának hiányát, valamint nem ellenőrizhette közvetett módon ezen intézkedések célszerűségét és arányosságát. Hozzátette, hogy Kadi bírói jogvédelmének ilyen hiánya önmagában nem ellentétes a ius cogensszel.

21

A Bíróság a C-402/05. P. és C-415/05. P. sz., Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 3-án hozott ítéletével (EBHT 2008., I-6351. o., a továbbiakban: Kadi-ítélet) hatályon kívül helyezte a fent hivatkozott Kadi kontra Tanács és Bizottság ügyben hozott ítéletet, valamint megsemmisítette a 881/2002 rendeletet a Y. A. Kadira vonatkozó részében.

22

A Bíróság lényegében megállapította, hogy a nemzetközi megállapodásból eredő kötelezettségek nem sérthetik az EK-Szerződés alkotmányos elveit, különösen az alapvető jogok valamennyi uniós jogi aktus által történő kötelező tiszteletben tartásának elvét, mivel e tiszteletben tartás ezen jogi aktusok jogszerűségének feltétele, amelyet a Bíróságnak kell felülvizsgálnia a Szerződés által létrehozott teljes jogorvoslati rendszer keretében. A Bíróságnak az volt az álláspontja, hogy annak ellenére, hogy az ENSZ keretében tett kötelezettségvállalásokat tiszteletben kell tartani a Biztonsági Tanács határozatainak végrehajtása során, az Egyesült Nemzetek révén létrejött nemzetközi jogrendet szabályozó elvekből nem következik valamely uniós jogi aktus, így a 881/2002 rendelet joghatóság alóli mentessége. A Bíróság ehhez hozzátette, hogy ilyen mentességnek a Szerződésben semmilyen jogalapja nincs.

23

Ilyen körülmények között a Bíróság a Kadi-ítélet 326. és 327. pontjában megállapította, hogy az uniós bíróságoknak biztosítaniuk kell valamennyi uniós jogi aktus jogszerűségének az alapvető jogokra tekintettel történő, főszabály szerint teljes felülvizsgálatát, beleértve azt az esetet is, amikor az ilyen jogi aktusok a Biztonsági Tanács határozatainak végrehajtására irányulnak, valamint hogy ebből következően a Törvényszék elemzése téves jogalkalmazást tartalmazott.

24

A Bíróság a Y. A. Kadi által a Törvényszék elé terjesztett kereset tárgyában a Kadi-ítélet 336–341. pontjában megállapította, hogy a bírósági felülvizsgálat hatékonysága azt jelenti, hogy az Unió illetékes hatósága közli az érintett személlyel a szóban forgó felvételről szóló határozat indokait, valamint biztosítja e személynek az e tekintetben történő meghallgatás lehetőségét. Pontosította, hogy mivel az eredeti felvételről szóló határozatról van szó, a szóban forgó korlátozó intézkedések hatékonyságára és az érintett rendelet által követett célkitűzésre vonatkozó okok igazolják, hogy e közlés és e meghallgatás ne ezen határozat elfogadását megelőzően, hanem ezen elfogadás pillanatában, vagy ezt követően a lehető leggyorsabban történjen.

25

A Bíróság a Kadi-ítélet 345–349. pontjában hozzátette, hogy mivel a Tanács nem közölte Y. A. Kadival a vele szemben meghozott korlátozó intézkedések megalapozásához a terhére rótt bizonyítékokat, és nem is biztosított számára jogot arra, hogy az ezen intézkedések megállapítását követő ésszerű határidőn belül tudomást szerezzen e bizonyítékokról, az érdekeltnek nem volt lehetősége hasznosan ismertetni az ezzel kapcsolatos álláspontját, ezért megsértették a védelemhez való jogot és a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jogot. A Bíróság az említett ítélet 350. pontjában azt is megállapította, hogy az uniós bíróság előtt nem orvosolták e sérelmet, mivel a Tanács utóbbi előtt nem hozott fel semmilyen ilyen jellegű körülményt. Ugyanezen ítélet 369–371. pontjában a Bíróság azonos okokból arra a következtetésre jutott, hogy megsértették Y. A. Kadinak a tulajdon tiszteletben tartásához való alapvető jogát.

26

A Bíróság a megsemmisített rendelet joghatásait a Y. A. Kadira vonatkozó részében három hónapot meg nem haladó időszakra fenntartotta annak érdekében, hogy lehetővé tegye a Tanács számára a megállapított jogsértések orvoslását.

27

2008. október 21-én a Szankcióbizottság elnöke közölte Franciaország állandó ENSZ-képviselőjével Y. A. Kadinak az e bizottság összesített listájára történő felvételre vonatkozó indokolást, és engedélyezte, hogy ezt közöljék Y. A. Kadival.

28

Ezen indokolás szövege a következő:

„Yasin Abdullah Ezzedine Qadi [...] teljesíti a [Szankcióbizottság] általi felvétel feltételeit a következő cselekményei miatt a) az al-Kaida hálózat, Oszáma bin Láden vagy a Talibán, vagy az azzal összeköttetésben álló bármely sejt, fiókszervezet vagy frakció által, azzal együttműködve, annak nevében, képviseletében vagy javára elkövetett cselekmények vagy tevékenységek finanszírozásában, tervezésében, elősegítésében, előkészítésében, illetve elkövetésében való részvétel; b) fegyver és kapcsolódó felszerelés biztosítása, eladása vagy szállítása bármelyikük számára; c) bármelyik említett szervezet számára történő toborzás; d) egyéb támogatás nyújtása bármelyikük cselekményeihez, illetve tevékenységeihez [lásd a Biztonsági Tanács 1822. (2008) számú határozatának 2. pontját].

Y. A. Kadi elismerte, hogy az egyik alapító tagja volt a Muwafaq Alapítványnak, és irányította a tevékenységeit. A Muwafaq Alapítvány mindvégig az afgán iroda [Makhtab al-Khidamat/Al Kifah] (QE. M.12.01.) égisze alatt működött, amelyet Abdullah Azzám és Oszáma bin Láden [Usama Muhammed Awad Bin Laden] (QI. B.8.01.) alapított, és az al-Kaida (QE. A.4.01.) előfutára volt. Az afgán iroda 2001. június eleji megszűnését és az al-Kaidába történő beleolvadását követően több, az afgán irodával korábban kapcsolatban álló nem kormányközi szervezet, köztük a Muwafaq Alapítvány szintén csatlakozott az al-Kaidához.

1992-ben Y. A. Kadi Shafiq Ben Mohamed Ben Mohamed Al-Ayadit (QI. A.25.01.) bízta meg a Muwafaq Alapítvány európai irodáinak vezetésével. A 90-es évek közepén így Al-Ayadi vezette a Muwafaq Alapítvány bosznia-hercegovinai irodáját. Y. A. Kadi az al-Kaida híres támogatója, Wa’el Hamza Abd al-Fatah Julaidan (QI. J.79.02.) ajánlására szervezte be Al-Ayadit, aki Oszáma bin Láden oldalán harcolt a 80-as években Afganisztánban. Amikor Y. A. Kadi kinevezte őt a Muwafaq Alapítvány európai igazgatójának, Al-Ayadi az Oszáma bin Ládennel kötött megállapodások alapján tevékenykedett. Al-Ayadi a Tunéziai Iszlám Front egyik legfontosabb vezetője volt, a 90-es évek elején visszatért Afganisztánba, ahol katonai jellegű kiképzésen vett részt, majd másokkal együtt Szudánba ment, hogy Oszáma bin Ládennel találkozzon, akivel hivatalos megállapodást kötöttek tunéziaiak fogadására és kiképzésére. Amikor második alkalommal találkozott Oszáma bin Ládennel, megállapodtak, hogy Oszáma bin Láden bosznia-hercegovinai támogatói Olaszországból érkező, tunéziai harcosokat fogadnak.

1995-ben Talad Fuad Kassem, az Al-Gama’at al Islamiyya (Iszlám csoport) igazgatója bejelentette, hogy a Muwafaq Alapítvány logisztikai és pénzbeli támogatást nyújt egy Bosznia-Hercegovinában harcoló csapatnak. A 90-es évek közepén a Muwafaq Alapítvány hozzájárult az e harcosok terroristatevékenységeihez nyújtott pénzügyi támogatáshoz, valamint az Albániából Bosznia-Hercegovinába irányuló fegyverkereskedelemhez. E tevékenységek egy részét Oszáma bin Láden finanszírozta.

Y. A. Kadi egyben a szarajevói székhelyű, mára már megszűnt Depozitna Banka egyik fő részvényese volt, ahol Al-Ayadi is betöltött tisztségeket, és Y. A. Kadi érdekeit képviselte. Ebben a bankban tarthatták azokat a találkozókat, amelyeken egy Szaúd-Arábiában található amerikai létesítmény elleni támadást készítettek elő.

Y. A. Kadi ezen túlmenően több társaság tulajdonosa volt Albániában, amelyek pénzösszegeket utaltak át szélsőségeseknek, illetve olyan beosztásokban alkalmaztak szélsőségeseket, amelyek lehetővé tették a szóban forgó társaságok vagyona feletti ellenőrzést. A Y. A. Kadihoz tartozó albániai társaságok közül körülbelül ötnek adott Oszáma bin Láden működési támogatást.”

29

Az említett indokolást a Szankcióbizottság honlapján is közzétették.

30

2008. október 22-én Franciaország Unió melletti állandó képviselője átadta ugyanezen indokolást a Bizottságnak, amely ugyanezen a napon elküldte azt Y. A. Kadinak, arról tájékoztatva őt, hogy az összefoglalásban felidézett indokolásra tekintettel nevét továbbra is fenn kívánja tartani a 881/2002 rendelet I. mellékletében szereplő listán. A Bizottság 2008. november 10-ig adott lehetőséget Y. A. Kadi számára, hogy a végső határozat elfogadása előtt ezen indokokkal kapcsolatban észrevételeket tegyen, és az általa relevánsnak tartott összes információt benyújtsa a Bizottsághoz.

31

2008. november 10-én Y. A. Kadi eljuttatta az észrevételeit a Bizottsághoz. A svájci, török és albán hatóságok által terrorista szervezetek, illetve a pénzügyi bűnözés támogatásának állítólagos ténye miatt vele szemben megindított büntetőeljárások megszüntetését igazoló dokumentumok alapján arra hivatkozik, hogy minden alkalommal – amikor lehetőséget biztosítottak számára a vele szemben felhozott bizonyítékokkal kapcsolatos álláspontjának kifejtésére – bizonyítani tudta a vele szemben tett állítások megalapozatlanságát, továbbá kérte, hogy adják át a Szankcióbizottság összesített listájára történő felvételére vonatkozó indokolásban szereplő állításokat és kijelentéseket alátámasztó bizonyítékokat, valamint a Bizottság aktájából a releváns dokumentumokat, illetve kérte, hogy e bizonyítékokra észrevételeket tehessen. Az ezen indokolásban szereplő bizonyos állítások pontatlan vagy általános jellegére hivatkozással vitatta – bizonyítékokkal alátámasztva – valamennyi, vele szemben hivatkozott indok megalapozottságát.

32

2008. november 28-án a Bizottság elfogadta a vitatott rendeletet.

33

Az említett rendelet (3)–(6), (8) és (9) preambulumbekezdése értelmében:

[...]

34

A vitatott rendelet 1. cikke és melléklete értelmében a 881/2008 rendelet I. melléklete akképp módosul, hogy többek között a következő bejegyzéssel egészül ki a „Természetes személyek” pont:

„Yasin Abdullah Ezzedine Qadi (más néven a) Kadi, Shaykh Yassin Abdullah, b) Kahdi, Yasin, c) Yasin Al-Qadi). Születési ideje: 1955.2.23. Születési helye: Kairó, Egyiptom. Állampolgársága: szaúd-arábiai. Útlevélszáma: a) B 751550, b) E 976177 (2004.3.6-án bocsátották ki, 2009.1.11-én jár le). Egyéb információk: Jeddah, Szaúd-Arábia”.

35

A vitatott rendelet 2. cikke értelmében a rendelet 2008. december 3-án lép hatályba és 2002. május 30-tól kell alkalmazni.

36

A Bizottság a 2008. december 8-i levelében válaszolt Y. A. Kadi 2010. november 10-i észrevételeire.

37

Y. A. Kadi a Törvényszék Hivatalához 2009. február 26-án benyújtott keresetlevelével keresetet indított a vitatott rendeletnek az őt érintő részében történő megsemmisítése iránt. Kérelmei alátámasztására öt jogalapra hivatkozott. A második jogalap a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén, az ötödik jogalap pedig a tulajdonhoz való jog aránytalan korlátozásán alapult.

38

A Törvényszéknek – a Kadi-ítélet 326. és 327. pontjára hivatkozva – a megtámadott ítélet 126. pontjában először az volt az álláspontja, hogy a vitatott rendelet jogszerűségének az Unió által biztosított alapvető jogokra tekintettel történő, „főszabály szerint teljes” felülvizsgálatát kell elvégeznie. Az említett ítélet 127–129. pontjában ehhez hozzátette, hogy amíg a Szankcióbizottság által bevezetett felülvizsgálati eljárás nyilvánvalóan nem biztosítja a hatékony bírói jogvédelem garanciáit, az uniós bíróság által a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó, az Unió által elfogadott intézkedések felett gyakorolt felülvizsgálat csak akkor tekinthető hatékonynak, ha közvetve kiterjed a maga a Szankcióbizottság által tett érdemi értékelésekre, valamint az azok alapjául szolgáló bizonyítékokra.

39

A megtámadott ítélet 131. pontjában a Törvényszék nyilvánvalóan tévesnek nyilvánította a Bizottság és a Tanács arra vonatkozó érvelését, hogy a Bíróság a Kadi-ítéletben nem foglalt állást e bírósági felülvizsgálat terjedelméről és intenzitásáról.

40

E tekintetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 132–135. pontjában lényegében egyrészt azt állapította meg, hogy a Kadi-ítéletből, különösen pedig 326., 327., 336. és 342–344. pontjából kitűnik, hogy a Bíróság szándéka arra irányult, hogy a főszabály szerint teljes bírósági felülvizsgálata ne csupán a megtámadott aktus nyilvánvaló megalapozottságára terjedjen ki, hanem azokra a bizonyítékokra és információkra is, amelyeken az ebben az aktusban szereplő értékelések alapulnak.

41

Másrészt a Törvényszék a megtámadott ítélet 138–146. pontjában hangsúlyozta, hogy a Bíróság mivel megismételte a Törvényszék által – a jelen ítélet 14. és 15. pontjában említett rendszer összefüggésében – a T-228/02. sz., Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ügyben 2006. december 12-én hozott ítéletben (EBHT 2006., II-4665. o.) kifejtett indokolás lényegét, jóváhagyta és át kívánta venni a Törvényszék által az említett ítéletben végzett bírósági felülvizsgálat terjedelmét és intenzitását, amely ítélet szerint az uniós bíróságnak ellenőriznie kell a szóban forgó korlátozó intézkedések alátámasztására hivatkozott tényeknek és körülményeknek az érintett intézmény által tett értékelését, valamint ellenőriznie kell a ténybeli hitelességet, a megbízhatóságot, valamint azon információk és bizonyítékok összhangját, amelyeken ezen értékelés alapul anélkül, hogy az ellentétes lenne ezen információk titkosságával vagy bizalmas jellegével.

42

Miután a Törvényszék a megtámadott ítélet 148–151. pontjában hangsúlyozta az Y. A. Kadit jogait közel tíz éve sújtó korlátozó intézkedések által bekövetkezett sérelem érzékeny és tartós jellegét is, az említett ítélet 151. pontjában megerősítette „a jelen ügyben szereplőhöz hasonló, pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedések teljes és pontos bírósági felülvizsgálatának elvét”.

43

A Törvényszék ezt követően megvizsgálta a második és ötödik megsemmisítési jogalapot, és a megtámadott ítélet 171–180. pontjában megállapította Y. A. Kadi védelemhez való jogának megsértését, miután lényegében kifejtette, hogy:

44

A Törvényszék a megtámadott ítélet 181–184. pontjában a hatékony bírói jogvédelem elvének megsértését is megállapította azon okból kifolyólag, hogy egyrészt az információkhoz és a terhelő bizonyítékokhoz való legcsekélyebb hozzáférés hiányában Y. A. Kadi nem tudta megfelelő feltételek mellett védeni a jogait az említett bizonyítékokra tekintettel az uniós bíróság előtt, másrészt pedig e jogsértést nem orvosolták a Törvényszék előtti eljárás során, mivel az érintett intézmények nem közöltek a Törvényszékkel ilyen jellegű bizonyítékot, vagy a Y. A. Kadival szemben felhozott bizonyítékokra vonatkozó felvilágosítást.

45

Másfelől a Törvényszék a megtámadott ítélet 192–194. pontjában megállapította, hogy mivel a vitatott rendeletet anélkül fogadták el, hogy biztosították volna Y. A. Kadinak, hogy az ügyével az illetékes hatóságokhoz fordulhasson, a tulajdonhoz való jogának jelentős korlátozása ellenére – amit, tekintettel azok általános hatályára és állandó jellegére, a vagyona befagyasztására vonatkozó intézkedések jelentettek – ezen intézkedések kiszabása e jog nem igazolható korlátozásának minősül, ezért megalapozottak Y. A. Kadi azon kifogásai, miszerint a tulajdon tiszteletben tartásához való alapvető jognak az említett rendelet általi megsértése maga után vonja az arányosság elvének a megsértését is.

46

Következésképpen a Törvényszék a Y. A. Kadit érintő részében megsemmisítette a vitatott rendeletet.

47

A Bíróság elnöke 2011. február 9-i végzésével az írásbeli és szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C-584/10. P. sz., C-593/10. P. sz. és a C-595/10. P. sz. ügyeket.

48

A Bíróság elnöke 2011. május 23-i végzésével engedélyezte egyrészt, hogy a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, Írország, a Spanyol Királyság és az Osztrák Köztársaság a C-593. P. sz. ügybe beavatkozzanak a Tanács kérelmeinek támogatása végett, másrészt, hogy a Bolgár Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, Magyarország, a Holland Királyság, a Szlovák Köztársaság és a Finn Köztársaság a C-584/10. P. sz., a C-593/10. P. sz. és a C-595/10. P. sz. ügybe beavatkozzanak a Bizottság, a Tanács és az Egyesült Királyság kérelmeinek támogatása végett.

49

A C-584/10. P. sz. ügyben a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

50

A C-593/10. P. sz. ügyben a Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

51

A C-595/10. P. sz. ügyben az Egyesült Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:

52

Y. A. Kadi a három ügyben azt kéri, hogy a Bíróság:

53

A Francia Köztársaság, amely az elsőfokú eljárásban beavatkozóként vett részt, a három ügyben azt kéri, hogy a Bíróság:

54

A Bolgár Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, Írország, a Spanyol Királyság, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, Magyarország, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és a Finn Köztársaság a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését és Y. A. Kadi megsemmisítés iránti keresetének elutasítását kéri.

55

2013. április 9-i levelével Y. A. Kadi a szóbeli szakasz újbóli megnyitását kérte a Bíróságtól lényegében arra történő hivatkozással, hogy a főtanácsnok indítványának 117. pontjában szereplő, a védelemhez való jog tiszteletben tartásának kérdésével összefüggő állítások ellentmondanak a Törvényszék által a megtámadott ítélet 171. és 172. pontjában tett ténybeli megállapításoknak, amelyeket a felek a jelen fellebbezések keretében nem vitattak.

56

E tekintetben emlékeztetni kell arra egyrészt, hogy a Bíróság az eljárási szabályzat 83. cikkének megfelelően hivatalból, a főtanácsnok javaslatára vagy a felek kérelmére is elrendelheti a szóbeli eljárás újbóli megnyitását, különösen ha úgy véli, hogy a tényállás nincs kellően feltárva, vagy ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amely nem került megvitatásra a felek között (lásd a C-535/11. sz. Novartis Pharma ügyben 2013. április 11-én hozott ítélet 30. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

57

Másrészt az EUMSZ 252. cikk második bekezdése értelmében a főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános tárgyaláson indokolással ellátott indítványt terjesszen elő azokban az ügyekben, amelyek esetében a Bíróság alapokmánya szerint a főtanácsnok részvételére van szükség. A Bíróságot nem köti sem a főtanácsnok indítványa, sem pedig az annak alapjául szolgáló indokolás (lásd a C-89/11. P. sz., E.ON Energie kontra Bizottság ügyben 2012. november 22-én hozott ítélet 62. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

58

A jelen esetben a Bíróság – a főtanácsnok meghallgatását követően - úgy véli, hogy elegendő információval rendelkezik a határozathozatalhoz, és az ügyet nem olyan érvek alapján kell eldönteni, amelyeket a felek nem vitattak meg. Következésképpen nem szükséges helyt adni a szóbeli szakasz újbóli megnyitására irányuló kérelemnek.

59

A Bizottság, a Tanács és az Egyesült Királyság számos jogalapra hivatkozik fellebbezésének alátámasztására. Lényegében három jogalapról van szó. Az első – Tanács által felvetett – jogalap a vitatott rendelet esetében fennálló joghatóság alóli mentesség el nem ismerésével kapcsolatos téves jogalkalmazáson alapul. A második – a Bizottság, a Tanács és az Egyesült Királyság által felvetett – jogalap a megtámadott ítéletben meghatározott bírósági felülvizsgálat intenzitásának fokával kapcsolatos téves jogalkalmazásra vonatkozik. A harmadik – ugyanezen felperesek által felvetett – jogalap a Törvényszék által azon jogalapok vizsgálata során elkövetett téves jogalkalmazáson alapul, amelyekkel Y. A. Kadi a Törvényszék előtt a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog, valamint az arányosság elvének megsértésére hivatkozik.

60

Az első jogalapban a Tanács – Írország, a Spanyol Királyság és az Olasz Köztársaság által támogatva – azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az tévesen alkalmazta a jogot, mivel a Kadi-ítéletnek megfelelően – közelebbről a megtámadott ítélet 126. pontjában – megtagadta, hogy a vitatott rendeletnek joghatóság alóli mentességet biztosítson. A Tanács – Írország által támogatva – határozottan kéri, hogy a Bíróság vizsgálja felül a Kadi-ítéletben erre vonatkozóan kimondott elveket.

61

A Tanács – Írország és az Olasz Köztársaság által támogatva – a megtámadott ítélet 114–120. pontjára utalva arra hivatkozik, hogy a vitatott rendelet joghatóság alóli mentességének tagadása sérti a nemzetközi jogot. E tagadás ugyanis nem vesz tudomást a Biztonsági Tanács fő felelősségéről a nemzetközi béke és biztonság, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányából eredő kötelezettségek minden más nemzetközi megállapodásból eredő kötelezettségekkel szembeni elsőbbsége fenntartásához szükséges intézkedések meghatározásában. A tagadás sérti a jóhiszeműség, valamint a kölcsönös segítségnyújtás kötelezettségét, amelyek feltétlenül szükségesek a Biztonsági Tanács intézkedéseinek végrehajtása során. Hasonló megközelítés az ügyben joghatósággal rendelkező nemzetközi fórumoknak az uniós intézményekkel történő helyettesítését jelentené. E megközelítés a Biztonsági Tanács határozatai az uniós jog tekintetében fennálló jogszerűségének felülvizsgálatával járna. E határozatok egységes, feltétlen és azonnali alkalmazása veszélybe kerülne. Az ENSZ és egyben az Unió tagállamai nem felelnének meg nemzetközi kötelezettségeiknek.

62

A vitatott rendelet joghatóság alóli mentességének tagadása egyaránt ellentétes lenne az uniós joggal. Nem venne tudomást – az uniós jog értelmében – az uniós intézményeknek a nemzetközi jog és az ENSZ fórumai döntéseinek tiszteletben tartásáról, amikor ezen intézmények a tagállamok által rájuk ruházott hatásköröket gyakorolják nemzetközi színtéren. Sértené egyrészt a nemzetközi béke és biztonság megőrzése másrészt pedig az emberi jogok és alapvető szabadságok védelme közötti egyensúly biztosításának követelményét.

63

Y. A. Kadi arra hivatkozik, hogy valamely uniós jogi aktus – mint a vitatott rendelet – joghatóság alóli mentessége hiányának megkérdőjelezése sérti a jogerő elvét, tekintettel arra, hogy olyan jogkérdésre vonatkozik, amelyet a Kadi-ítélet ugyanazon felek között a jelen ügyben hivatkozottakkal megegyező érvek vizsgálatát követően eldöntött.

64

Y. A. Kadi az említett ítélet különböző fordulataira hivatkozva mindenesetre vitatja azt, hogy a vitatott rendelet joghatóság alóli mentességének tagadása ellenkezik a nemzetközi joggal és az uniós joggal.

65

A Törvényszéknek a megtámadott ítélet 126. pontjában az volt az álláspontja, hogy – a Kadi-ítélet 326. és 327. pontjának megfelelően – a vitatott rendelet nem élvezhet joghatóság alóli mentességet amiatt, hogy a Biztonsági Tanácsnak az Egyesült Nemzetek Alapokmánya VII. fejezete alapján elfogadott határozatainak végrehajtására irányul.

66

Semmilyen fejlődés – amely igazolhatná a Bíróságnak a Kadi-ítéletben megerősített megoldása megkérdőjelezését – nem következett be azon különböző körülményekben, amelyek az említett ítélet 291–327. pontjában ezt a megoldást támasztják alá, és amelyek lényegében arra az alkotmányos garanciára vonatkoznak, amelyet egy jogi unióban (lásd a C-550/09. sz., E és F ügyben 2010. június 29-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-6213. o.] 44. pontját, valamint a C-335/09. P. sz., Lengyelország kontra Bizottság ügyben 2012. június 26-án hozott ítélet 48. pontját) valamennyi uniós jogi aktus – beleértve a valamely nemzetközi jogi aktust végrehajtó jogi aktust, ahogy a jelen esetben is – jogszerűségének az Unió által biztosított alapvető jogokra tekintettel történő bírósági felülvizsgálata testesít meg.

67

Másfelől a nemzetközi szinten elhatározott korlátozó intézkedéseket végrehajtó uniós jogi aktusok joghatóság alóli mentességének hiányát a Bíróság megerősítette a C-399/06. P. és C-403/06. P. sz., Hassan és Ayadi kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2009. december 3-án hozott ítéletének (EBHT 2009., I-11393. o.) 69–75. pontjában, valamint nemrégiben a C-548/09. P. sz., Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben 2011. november 16-án hozott ítéletében (EBHT 2011., I-11381. o.), amely utóbbi 105. pontja – a Kadi-ítéletre hivatkozva - úgy rendelkezik, hogy anélkül, hogy megkérdőjelezné a Biztonsági Tanács valamely határozatának a nemzetközi jog szintjén meglévő elsőbbségét, az uniós intézményeket az Egyesült Nemzetek intézményei irányában kötelező tiszteletnek nem lehet a következménye az ilyen uniós jogi aktus jogszerűségének az uniós jog általános elveinek szerves részét képező alapvető jogokra tekintettel történő felülvizsgálatának hiánya.

68

Ebből következően a megtámadott ítélet – különösen annak 126. pontja – nem tartalmaz azon alapuló téves jogalkalmazást, hogy a Törvényszék – a Kadi-ítéletnek megfelelően – megtagadta a vitatott rendelet joghatóság alóli mentességben való részesítését.

69

Az első jogalapot tehát el kell utasítani.

70

A második és harmadik jogalapot együttesen kell vizsgálni, tekintettel arra, hogy lényegében a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog – a Törvényszék által a megtámadott ítéletben kifejtett – értelmezéséhez kapcsolódó téves jogalkalmazáson alapulnak.

71

A második és a harmadik jogalappal a Bizottság, a Tanács és az Egyesült Királyság – a Bolgár Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, Írország, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, Magyarország, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és a Finn Köztársaság által támogatva – először arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet téves jogalkalmazást tartalmaz, ugyanis – a megtámadott ítélet 132–147. pontjában említettekkel ellentétben –a Kadi-ítélet semmilyen olyan kijelentést nem tartalmaz, amely támogatja a Törvényszék megközelítését a valamely uniós jogi aktussal – mint a vitatott rendelet – összefüggésben gyakorolt bírósági felülvizsgálat intenzitásának foka tekintetében.

72

Egyrészt a Kadi-ítélet 326. pontjában megfogalmazott, a vitatott rendelet jogszerűségének „főszabály szerint teljes felülvizsgálatáról” rendelkező követelményt ezen jogi aktus elfogadásának nemzetközi környezetébe – amelyet az említett ítéletnek különösen a 292–297. pontja mutat be – kellene helyezni.

73

Másrészt a Törvényszék tévesen állapította meg a megtámadott ítélet 138. pontjában, hogy a Bíróság a Kadi-ítéletben átvette a Törvényszék által a jelen ítélet 14. és 15. pontjában említett rendszerre vonatkozó ítélkezési gyakorlatában meghatározott felülvizsgálat terjedelmének meghatározását. A Kadi-ítélet ugyanis semmilyen utalást nem tett a Törvényszék ezen ítélkezési gyakorlatára. Ezen túlmenően e megfontolás nem vesz tudomást az említett rendszer és a jelen ügyben szóban forgó rendszer közötti alapvető különbségekről az uniós intézmények mérlegelési mozgásterét, valamint az elfogadott korlátozó intézkedésekhez kapcsolódó információkhoz és bizonyítékokhoz való – uniós intézmények általi – hozzáférést tekintve.

74

Másodszor a fellebbezési eljárásokban beavatkozóként részt vevő valamennyi tagállam által támogatott Bizottság, Tanács és az Egyesült Királyság – a jelen ítélet 61. és 62. pontjában szereplőkhöz igen hasonló, a nemzetközi jogon és az uniós jogon alapuló érvek alapján – arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet 123–147. pontjában szereplő bírósági felülvizsgálat intenzitási fokának meghatározása téves jogalkalmazáson alapul. Hozzáteszik, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítéletben elfogadott rendkívül beavatkozó megközelítés összeegyeztethetetlen az olyan állandó ítélkezési gyakorlattal, amely – nyilvánvaló értékelési hibára korlátozódó – korlátozott bírósági felülvizsgálatra törekszik olyan jogi aktusokkal összefüggésben, amelyek összetett értékelések elvégzéséből, valamint az általánosan meghatározott célokra tekintetében széles mérlegelési mozgástér alkalmazásából eredő választásokat tükröznek.

75

Harmadszor a Bizottság, a Tanács és az Egyesült Királyság azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 148–151. pontjában tévesen javasolta a jelen ügyben szóban forgó korlátozó intézkedések büntetőjogi szankcióhoz történő hasonlítását. A Cseh Köztársaság, Írország, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, Magyarország és az Osztrák Köztársaság által támogatva arra hivatkoznak, hogy e védő jellegű intézkedések előrejelzik és megelőzik a nemzetközi béke és biztonság jelenlegi vagy jövőbeli fenyegetéseit és különböznek a büntetőjogi szankciótól, amely objektíven meghatározott, múltbeli, büntetendő cselekményekre vonatkozik. Az említett intézkedések ezen kívül ideiglenes jellegűek és eltérést megengedők.

76

Negyedszer a Bizottság, a Tanács és az Egyesült Királyság arra hivatkozik, hogy a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 171–188., valamint 192–194. pontjában szereplő, a Y. A. Kadi alapvető jogainak tiszteletben tartásából eredő és a Kadi-ítéletet követően Y. A. Kadi nevének a 881/2002 rendelet I. mellékletében szereplő listára történő felvételére alkalmazandó követelményekre vonatkozó értelmezése téves jogalkalmazáson alapul.

77

A Bizottság, a Tanács és az Egyesült Királyság – a Bolgár Köztársaság, a Cseh Köztársaság, Írország, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, Magyarország, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és a Finn Köztársaság által támogatva – arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az alapvető jogok tiszteletben tartása megköveteli a Y. A. Kadival szemben felhozott információk és bizonyítékok közlését.

78

A Törvényszék ezen értelmezése nem vesz tudomást a Kadi-ítélet 342–344. pontjában hangsúlyozott azon lehetőségről, hogy korlátozzák az érdekeltnek a vele szemben felhozott bizonyítékok közléséhez való jogát annak elkerülése érdekében, hogy az érzékeny információk közlése harmadik személyek irányában ahhoz vezethessen, hogy azokról tudomást szerezzenek és ekképpen a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemhez szükséges intézkedések hatálya alól mentesüljenek. Az említett ítélet 345–352. pontjában megfogalmazott kifogások egyébként Y. A. Kadi nevének a 881/2002 rendelet I. mellékletében szereplő listára történő felvételére vonatkozó indokoknak a részére történő közlésének hiányára vonatkoztak, nem pedig a Szankcióbizottság birtokában lévő információk és bizonyítékok közlésének hiányára.

79

A Törvényszék megközelítése egyebekben nem veszi figyelembe az ilyen információk uniós intézmények részére történő továbbításának számos tényleges akadályát, különösen abból a tényből kifolyólag, hogy ezen információk az ENSZ egy tagjának a Szankcióbizottsághoz intézett beadványából származnak, amely ezen információk érzékeny természetük miatt általában bizalmas jellegű.

80

A jelen esetben a Szankcióbizottság által szolgáltatott és a Y. A. Kadival közölt indokolás lehetővé tette számára nevének a 881/2002 rendelet I. mellékletében szereplő listára történő felvételére vonatkozó okok megértését. Távol attól, hogy vele szemben általános, megalapozatlan, homályos és pontatlan állításokra korlátozódjon – ellentétben azzal, ami a megtámadott ítélet 157. és 177. pontjából kitűnik –, ezen indokolás részletezi azon körülményeket, amelyek arra vezették a Szankcióbizottságot, hogy megállapítsa, hogy az érdekelt az Al-Kaida hálózattal, valamint Oszáma bin-Ladennel személyes és közvetlen kapcsolatban áll.

81

Ötödször a Bizottság azt állítja, hogy – a megtámadott ítélet 67. pontjában tett ténybeli megállapításon túlmenően - a Törvényszék tévesen tartózkodott a Y. A. Kadi által az Egyesült Államok bíróságai előtt benyújtott párhuzamos kereset figyelembevételétől a hatékony bírói jogvédelem állítólagos hiányára, valamint a releváns információkhoz és bizonyítékokhoz történő hozzáférés állítólagos lehetetlenségére vonatkozó kifogásainak elutasításához.

82

Hatodszor a Bizottság, a Tanács és az Egyesült Királyság arra hivatkozik, hogy a Törvényszéknek az Egyesült Nemzetek szintjén létrehozott felülvizsgálati eljáráshoz tett módosításokhoz – a megtámadott ítélet 127. és 128. pontjában – fűzött elemzése hibás.

83

A Bizottság, a Tanács és az Egyesült Királyság – a fellebbezési eljárásokban beavatkozóként részt vevő valamennyi tagállam által támogatva – arra hivatkoznak, hogy az 1822. (2008) számú határozat által bevezetett hivatalbóli időszakos felülvizsgálati eljárás hozzájárult az alapvető jogok védelmének javításához, amint azt a több tucat személy vagy szervezet nevének a Szankcióbizottság összesített listájáról való törlése igazolja. Az ombudsman hivatalának az 1904. (2009) számú határozattal történt létrehozása az ügyben döntő fordulattal bírt, mivel lehetővé tette az érintett személynek álláspontja kifejtését valamely független és pártatlan fórum előtt, amelynek feladata a kért törlés mellett szóló okoknak – adott esetben – a Szankcióbizottsághoz történő előterjesztése.

84

A Biztonsági Tanács 2011. június 17-i 1989. (2011) számú határozata megerősíti a Szankcióbizottság összesített listájáról való törlés iránti kérelmek kezelésének állandó javítására irányuló szándékot. Konkrétabban az ilyen törlés már nem függ a Szankcióbizottság tagjainak egyhangú beleegyezésétől. A törlés 60 nappal azt követően válik ténylegessé, hogy e bizottság befejezte az ombudsman által benyújtott erre irányuló ajánlás és átfogó jelentés megvizsgálását, kivéve az említett bizottság ezzel ellentétes megegyezésének vagy az iratoknak a Biztonsági Tanács elé történő utalására irányuló kérelem esetét. Megerősítésre került a Szankcióbizottság indokolási kötelezettsége és az átláthatóságra vonatkozó követelmény abban az esetben, ha az ombudsman ajánlását elutasítják. Az említett határozat az Egyesült Nemzetek tagjai birtokában lévő bizalmas jellegű információk ombudsman általi hozzáférésének, valamint a felvételre irányuló kérelmet előterjesztő államok kiléte nyilvánosságra hozatalának javítását is célozza.

85

Y. A. Kadi először előadja, hogy a Törvényszék joggal állapította meg a megtámadott ítéletben, hogy a Bíróság világosan foglalt állást a Kadi-ítéletben a jelen ügyben alkalmazandó bírósági felülvizsgálat terjedelméről és intenzitásáról. Egyrészt a Bíróság a Kadi-ítéletben teljes jogszerűségi felülvizsgálatot állapított meg, amely – a közbiztonságra vonatkozó bizalmas jelleg követelményeinek egyedüli fenntartásával – a felperessel szemben felhozott információkra és bizonyítékokra terjed ki. Másrészt az a körülmény, hogy – a jelen ítélet 14. és 15. pontjában említett rendszertől eltérően - a jelen ügyben szóban forgó rendszer – az uniós szintű eljárást megelőzően - nem foglal magában valamely, a hatékony bírósági felülvizsgálat alá eső, a védelemhez való jog tiszteletben tartását biztosító eljárást, a hatékony bírói jogvédelem uniós szintű erősítése mellett szól, ahogyan azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 186. és 187. pontjában hangsúlyozta.

86

Másodszor Y. A. Kadi vitatja, hogy a jelen ügyben alkalmazandó bírósági felülvizsgálat intenzitási foka tekintetében a megtámadott ítéletben szereplő követelmény téves lenne.

87

Elsősorban a Törvényszék megközelítése nem sérti a nemzetközi jogot. A vitatott rendelet jogszerűségének bírósági felülvizsgálata ugyanis nem azon határozat érvényessége felülvizsgálatának tűnik, amelyet e rendelet hajt végre. E bírósági felülvizsgálat nem sérti sem a Biztonsági Tanácsnak e területen fennálló fő felelősségét, sem pedig az Egyesült Nemzetek Alapokmányának minden más nemzetközi megállapodás feletti elsőbbségét. Nem célja továbbá a joghatósággal rendelkező nemzetközi fórumok értékelésének az uniós bíróság politikai értékelésével történő helyettesítése. Kizárólag a Biztonsági Tanács határozatai Unión belüli végrehajtásának az uniós jog alapvető elveivel történő szükséges összeegyeztethetőségének biztosítását célozza. Pontosabban hozzájárul egyrészt a nemzetközi béke és biztonság követelményei, másrészt pedig az alapvető jogok védelme közötti egyensúly megteremtéséhez.

88

Másodsorban a Törvényszék megközelítése megfelel az uniós jognak, amely utóbbi megköveteli az alapvető jogok tiszteletben tartását, valamint a független és pártatlan bírósági felülvizsgálat biztosítását a nemzetközi jogon alapuló uniós intézkedésekkel szemben is.

89

Harmadszor – a Törvényszéknek a szóban forgó korlátozó intézkedések természetére vonatkozó megfontolásai mellékes jellegének hangsúlyozását követően – Y. A. Kadi mindazonáltal arra hivatkozik, hogy – az ő esetében – az említett intézkedések elvesztették megelőző jellegüket és szankciójellegűekké váltak általános hatályuk, valamint nagyon hosszú alkalmazási idejük miatt, ami igazolja a vitatott rendelet teljes és szigorú felülvizsgálatát.

90

Negyedszer Y. A. Kadi vitatja, hogy a Törvényszék által az alapvető jogok tiszteletben tartása érdekében felállított követelmények téves jogalkalmazáson alapulnak.

91

E tekintetben arra hivatkozik, hogy hatékony bírósági felülvizsgálat az ENSZ fórumai birtokában lévő információk és bizonyítékok közlésének teljes hiányában nem történhet. Utóbbiak saját bevallása szerint a Szankcióbizottság által nyújtott indokolás nem tekintethető úgy, hogy az bizonyítékként szolgálna. Az indokolás kizárólag az érdekelt által végzett tevékenységekre, valamint az említett bizottság tagjai által ismert bizonyítékokra tartalmaz hasznos utalásokat.

92

A Biztonsági Tanács és az uniós intézmények közötti információcsere formális eljárásának hiánya nem akadályozhatja a korlátozó intézkedések alkalmazása során az alapvető emberi jogok megőrzésére irányuló közös célkitűzésük megvalósításához szükséges információcserét. A jelen esetben - Y. A. Kadi kifejezett kérése ellenére – a Bizottság még arra sem törekedett, hogy a Szankcióbizottság közölje vele az érdekelt nevének a szóban forgó listákra történő felvételét igazoló tények vagy bizonyítékok részletes összefoglalását.

93

A Szankcióbizottság által szolgáltatott indokolás néhány általános és alá nem támasztott állítást tartalmazott, amelyeket Y. A. Kadi nem tudott hatékonyan cáfolni.

94

Ötödször Y. A. Kadi arra hivatkozik, hogy az Egyesült Államokban lefolytatott bírósági eljárás a jelen ügyben nem releváns, tekintettel arra, hogy ezen eljárás nevének az amerikai pénzügyminisztérium Office of Foreign Assets Controlja (a külföldi vagyonok ellenőrzési hivatala) listájára történő felvételének megsemmisítésére irányul olyan indokok alapján, amelyek a jelen esetben vitatott jogalapoktól teljesen különbözőek. Ezen eljárás nem érinti sem a vitatott rendeletet, sem pedig a Biztonsági Tanács azon határozatait, amelyeket e rendelet kíván végrehajtani.

95

Hatodszor Y. A. Kadi arra hivatkozik, hogy a vitatott rendelet elfogadásakor az Egyesült Nemzetek szintjén létrehozott egyetlen felülvizsgálati eljárás a „fókuszpont” eljárása volt. Az ombudsman hivatalának felállítását – habár a vitatott rendelet elfogadást követően történt - a Törvényszék figyelembe vette, de az nem biztosítja a bírói jogvédelem garanciáit. Különösen a nevének a Szankcióbizottság összesített listájáról való törlését kérő személy nem rendelkezett az e listára történő felvételének indokai, valamint a vele szemben felhozott körülmények részletes indokolásával, és nem volt joga ahhoz, hogy a Szankcióbizottság – az ügyben egyedüli döntéshozó szervként – meghallgassa. Ezen túlmenően az ombudsman nem rendelkezik semmilyen kényszerítő jogkörrel az ENSZ, valamint a Szankcióbizottság tagjaival szemben, a Szankcióbizottság diszkrecionális jogkört gyakorol. Ezen eljárás tartós hiányosságait különösen maga az ombudsman hivatala hangsúlyozta 2011. január havi első jelentésében, amely különösen a minősített vagy bizalmas jellegű információkhoz való hozzáférés hiányát, valamint a felperesnek az említett listára történő felvételét kérő állam vagy államok kiléte ismeretének hiányát hangsúlyozta.

96

Ezen hiányosságokat az 1989. (2011) számú határozat nem tudta eloszlatni. Az ombudsman hivatalának ajánlásai ugyanis soha nem rendelkeznek kényszerítő erővel. A Szankcióbizottság összesített listájáról való törlés kritériumainak meghatározása, valamint a törlésre vonatkozó döntéshozatali jogkör továbbra is a Szankcióbizottság diszkréciója marad. Az ombudsman hivatala által kibocsátott ajánlás esetében a Szankcióbizottság valamennyi tagja fordulhat a Biztonsági Tanácshoz, amelynek öt állandó tagja jogosult vétójogát diszkrecionálisan gyakorolni. Az ombudsman hivatala ezen túlmenően az információgyűjtés tekintetében az államok együttműködési hajlandóságától függ.

97

A Bíróság – amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 125., 126. és 171. pontjában megállapította – a Kadi-ítélet 326. pontjában kimondta, hogy az uniós bíróságoknak a Szerződés alapján biztosított hatáskörüknek megfelelően biztosítaniuk kell valamennyi uniós jogi aktus jogszerűségének az uniós jogrend szerves részét képező alapvető jogokra tekintettel történő, főszabály szerint teljes felülvizsgálatát, beleértve amikor az ilyen aktusok a Biztonsági Tanácsnak az Egyesült Nemzetek Alapokmánya VII. fejezete alapján elfogadott határozatainak végrehajtására irányulnak (lásd továbbá ebben az értelemben a fent hivatkozott Hassan és Ayadi kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 71. pontját, valamint a Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 105. pontját). E követelményt az EUMSZ 275. cikk második bekezdése kifejezetten tartalmazza.

98

Ezen alapvető jogok rangsorában szerepel különösen a védelemhez való jog tiszteletben tartása, valamint a hatékony bírói jogvédelemhez való jog.

99

E jogok közül az első, amelyet az Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikkének (2) bekezdése rögzít (lásd ebben az értelemben a C-27/09. P. sz., Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ügyben 2011. december 21-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-13427. o.] 66. pontját), magában foglalja a meghallgatáshoz való jogot, valamint az iratokba - a bizalmas adatkezeléshez fűződő jogos érdekek tiszteletben tartása mellett – való betekintés jogát.

100

Az említett alapvető jogok közül a második, amelyet a Charta 47. cikke állapít meg, megköveteli, hogy az érintett megismerhesse a rá vonatkozóan hozott határozat alapjául szolgáló indokokat – akár magának a határozatnak a szövege, akár ezen indokok kérésére történő közlése alapján –, az illetékes bíróság azon hatáskörének sérelme nélkül, hogy a szóban forgó hatóságtól megkövetelje azok közlését annak érdekében, hogy lehetővé tegye számára jogai lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos-e az illetékes bírósághoz fordulni, valamint ahhoz, hogy utóbbinak teljes mértékben lehetővé tegye a szóban forgó határozat jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálat gyakorlását (lásd a C-300/11. sz. ZZ-ügyben 2013. június 4-én hozott ítélet 53. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

101

A Charta 52. cikkének (1) bekezdése mindazonáltal elismeri az általa kimondott jogok gyakorlásának korlátozásait, amennyiben az érintett korlátozás tiszteletben tartja a szóban forgó alapvető jog lényeges tartalmát, továbbá, hogy az arányosság elvére figyelemmel az elengedhetetlen legyen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket szolgálja (lásd a fent hivatkozott ZZ-ügyben hozott ítélet 51. pontját).

102

Ezen túlmenően a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértését az adott ügy egyedi körülményei alapján kell értékelni (lásd ebben az értelemben a C-110/10. P. sz., Solvay kontra Bizottság ügyben 2011. október 25-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-10439. o.] 63. pontját), különösen a szóban forgó jogi aktus jellegére, elfogadásának körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályokra figyelemmel (lásd ebben az értelemben az indokolási kötelezettség tiszteletben tartása tekintetében a C-539/10. P. és C-550/10. P. sz., Al-Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al-Aqsa egyesített ügyekben 2012. november 15-én hozott ítélet 139. és 140. pontját, valamint a C-417/11. P. sz., Tanács kontra Bamba ügyben hozott ítélet 53. pontját).

103

A jelen esetben meg kell vizsgálni, hogy – tiszteletben tartva a nemzetközi jogot, különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányának elveit – többek között a nemzetközi béke és biztonság megőrzésére vonatkozó EUSZ 3. cikk (1) és (5) bekezdéséből és az EUSZ 21. cikk (1) bekezdéséből, valamint (2) bekezdése a) és c) pontjából eredő követelményekre tekintettel – Y. A. Kadinak és az uniós bíróságnak az érdekelttel szemben felhozott információkhoz és bizonyítékokhoz való hozzáférésének – a Törvényszék által különösen a megtámadott ítélet 173., 181. és 182. pontjában hivatkozott – hiánya a védelemhez való jog, valamint a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésének minősül-e.

104

E tekintetben – amint azt a Bíróság már különösen a Kadi-ítélet 294. pontjában pontosította – hangsúlyozni kell, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 24. cikkének értelmében az ENSZ tagjai a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért a fő felelősséget a Biztonsági Tanácsára ruházták. E célból e nemzetközi szerv feladata annak meghatározása, hogy mi jelent fenyegetést ezen értékekre nézve, valamint ezen Alapokmány VII. fejezete alapján határozatok elfogadásával az azok megőrzéséhez vagy helyreállításához szükséges intézkedések elfogadása az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel, különösen az emberi jogok tiszteletben tartásával összhangban.

105

Ebben az összefüggésben – ahogy az a jelen ítélet 10. és 11. pontjában említett, az alapügybeli korlátozó intézkedések rendszerét szabályozó határozatokról kitűnik – a Szankcióbizottságnak kell kijelölnie – az ENSZ valamely tagjának „a lehető legrészletesebben megindokolt felvétel iránti kérelmet”, „az információk természetét” és „bármilyen szolgáltatható információt vagy bizonyítékot” tartalmazó „indokolással” alátámasztott javaslatára – a Biztonsági Tanács által meghatározott kritériumok alapján azon szervezeteket és személyeket, amelyeknek, illetve akiknek pénzeszközeit és egyéb gazdasági erőforrásait be kell fagyasztani. E megjelölés - amely az érintett szervezet vagy személy nevének a Szankcióbizottság ENSZ tagállamai kérelmeitől függően frissített összesített listájára történő felvételében nyilvánul meg - olyan „indokolás összefoglalásán” alapul, amelyet a Szankcióbizottság azon információk fényében állított össze, amelyek tekintetében a felvételre irányuló javaslatot tevő állam engedélyezte a – többek között az érdekelt részére történő – közzétételt, és amelyet a Szankcióbizottság a honlapján elérhetővé tett.

106

A Biztonsági Tanácsnak az Egyesült Nemzetek Alapokmánya VII. fejezete alapján elfogadott határozatai Unió általi végrehajtása során – a tagállamok által az EU-Szerződésnek a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezései értelmében elfogadott közös álláspont vagy együttes fellépés alapján – az Unió illetékes hatóságának a feladata, hogy megfelelően figyelembe vegye e határozatok szövegét és célkitűzéseit, valamint az ezen Alapokmányból eredő, az ilyen végrehajtás tekintetében releváns kötelezettségeket (lásd a Kadi-ítélet 295. és 296. pontját).

107

Következésképpen amikor a Szankcióbizottság – a Biztonsági Tanács releváns határozatainak keretében – valamely szervezet vagy személy nevének az összesített listájára történő felvételéről döntött, az Unió illetékes hatóságának – e határozatnak a tagállamok nevében történő végrehajtása érdekében – határozatot kell hoznia nevüknek a 881/2002 rendelet I. mellékletében szereplő listára történő felvételéről vagy azon való fenntartásáról az említett bizottság által szolgáltatott indokolás alapján. Ellenben e határozatok nem írják elő, hogy a Szankcióbizottság spontán módon rendelkezésre bocsásson – különösen az Unió illetékes hatóságának a felvételről vagy a fenntartásról szóló határozatának elfogadása érdekében – az indokoláson kívül más információkat.

108

Ennek megfelelően mind a valamely szervezet vagy személy nevének a 881/2002 rendelet I. mellékletében szereplő listára történő felvételére vonatkozó eredeti határozatot, mind – ahogy a jelen ügyben – a 2008. szeptember 3-át – a Kadi-ítélet időpontja – megelőzően eredetileg elfogadott felvételnek e listán történő fenntartására irányuló határozatot illetően a 881/2002 rendeletnek a 881/2002 rendeletet módosító, 2009. december 22-i 1286/2009/EU tanácsi rendelet (HL L 346., 42. o.) által az ezen ítéletet követően az említett listára történő felvételi eljárás módosítása érdekében – amint azt az 1286/2009 rendelet (4) preambulumbekezdése pontosítja – beillesztett 7a. cikkének (1) és (2) bekezdése és a 7c. cikkének (1) és (2) bekezdése az ilyen határozatok meghozatalához kizárólag a Szankcióbizottság által szolgáltatott indokolásra utal.

109

Y. A. Kadi egyedi esetében az ügy irataiból kitűnik, hogy nevének a Szankcióbizottság összesített listájára történő 2001. október 17-i eredeti felvétele az Egyesült Államoknak egy 2001. október 12-i határozat elfogadásával indokolt kérelmét követően történt, amely határozattal a külföldi vagyonok ellenőrzési hivatala Y. A. Kadit „külön megjelölt, világméretekben tevékenykedő terroristaként” (Specially Designated Global Terrorist) azonosította.

110

Amint a vitatott rendelet (3) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Kadi-ítéletet követően a Bizottság – az említett rendelettel - Y. A. Kadi nevének a 881/2002 rendelet I. mellékletében szereplő listán történő fenntartásáról döntött a Szankcióbizottság által ismertetett indokolás alapján. Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 95. pontjában rögzítette, és ahogy azt a Bizottság a Bíróság előtt a tárgyalás alkalmával megerősítette, e célból ezen indokoláson kívül nem jutott egyéb bizonyítékok birtokába.

111

Valamely személy nevének a 881/2002 rendelet I. mellékletében szereplő listára történő felvételére vagy a listán történő fenntartására vonatkozó határozat elfogadására irányuló eljárás keretében a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartása megköveteli, hogy az Unió illetékes hatósága közölje az érintett személlyel azokat az információkat, amelyekkel e hatóság az említett személy tekintetében – határozatának megalapozásához – rendelkezik, tehát legalább a Szankcióbizottság által szolgáltatott indokolást (lásd ebben az értelemben a Kadi-ítélet 336. és 337. pontját) és ezt azért, hogy e személy a jogait a lehető legjobb feltételek mellett védhesse, valamint hogy az ügy teljes ismeret birtokában dönthessen arról, hogy szükséges-e az uniós bírósághoz fordulni.

112

E közlés alkalmával az Unió illetékes hatóságának lehetővé kell tennie e személynek, hogy hasznosan ismertethesse az álláspontját a vele szemben felhozott indokok tekintetében (lásd ebben az értelemben a C-32/95. P. sz., Bizottság kontra Lisrestal és társai ügyben 1996. október 24-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-5373. o.] 21. pontját, a C-462/98. P. sz., Mediocurso kontra Bizottság ügyben 2000. szeptember 21-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-7183. o.] 36. pontját, valamint a C-277/11. sz. M-ügyben 2012. november 22-én hozott ítélet 87. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

113

Az érintett személy nevének a 881/2002 rendelet I. mellékletében szereplő listán történő fenntartására vonatkozó határozat – ahogy a jelen ügyben – tekintetében e kettős eljárási kötelezettség tiszteletben tartásának – ellentétben valamely eredeti felvétel esetével – (lásd ebben az értelemben a Kadi-ítélet 336–341. és 345–349. pontját, valamint a fent hivatkozott Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ügyben hozott ítélet 61. pontját) meg kell előznie e határozat elfogadását (lásd a fent hivatkozott Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ügyben hozott ítélet 62. pontját). A jelen ügyben nem vitatott, hogy a Bizottság – a vitatott rendelet kibocsátójaként – eleget tett e kötelezettségnek.

114

Amikor az érintett személy az indokolás tárgyában észrevételeket tesz, az Unió illetékes hatósága köteles az állítólagos indokok megalapozottságának gondos és pártatlan vizsgálatára ezen észrevételek, valamint az ezekhez csatolt esetleges mentő bizonyítékok fényében (lásd analógia útján a C-269/90. sz., Technische Universität München ügyben 1991. november 21-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-5469. o.] 14. pontját, a C-525/04. P. sz., Spanyolország kontra Lenzing ügyben 2007. november 22-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-9947. o.] 58. pontját, valamint a fent hivatkozott M-ügyben hozott ítélet 88. pontját).

115

E tekintetben e hatóságnak kell értékelnie – tekintettel különösen ezen esetleges észrevételek tartalmára – azt, hogy szükséges-e a Szankcióbizottság és – utóbbin keresztül – azon ENSZ-tag együttműködését kérni, amely az érintett személynek az említett bizottság összesített listájára történő felvételét javasolta, annak érdekében, hogy – a megfelelő együttműködési formák keretében, amelynek az EUMSZ 220. cikk (1) bekezdése alapján kell fennállnia az Unió kapcsolataiban az Egyesült Nemzetek szerveivel a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem területén – megszerezze azon bizalmas vagy nem bizalmas, információkat vagy bizonyítékokat, amelyek lehetővé teszik számára a gondos és pártatlan vizsgálat e kötelezettségének teljesítését.

116

Végül annak megkövetelése nélkül, hogy részletesen válaszolni kelljen az érintett személy által előterjesztett észrevételekre (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Al-Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al-Aqsa egyesített ügyekben hozott ítélet 141. pontját), az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség minden körülmények között – beleértve amikor az uniós jogi aktus indokolása megfelel valamely nemzetközi fórum által megfogalmazott indokoknak – magában foglalja azt, hogy ezen indokolás meghatározza azon egyedi, különös és konkrét okokat, amelyek alapján az illetékes hatóságok úgy vélik, hogy az érintett személlyel szemben korlátozó intézkedéseket kell hozni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Al-Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al-Aqsa egyesített ügyekben hozott ítélet 140. és 142. pontját, valamint a Tanács kontra Bamba ügyben hozott ítélet 49–53. pontját).

117

A bírósági eljárást tekintve az érintett személy nevének a 881/2002 rendelet I. mellékletében szereplő listára történő felvételére vagy fenntartására vonatkozó határozat jogszerűségének e személy által történő vitatása esetén az uniós bíróság felülvizsgálatának a formai és hatásköri szabályok tiszteletben tartására kell vonatkoznia, beleértve a jogalap megfelelő jellegét (lásd ebben az értelemben a Kadi-ítélet 121–236. pontját; lásd szintén analógia útján a C-376/10. P. sz., Tay Za kontra Tanács ügyben 2012. március 13-án hozott ítélet 46–72. pontját).

118

Az uniós bíróságnak ezen kívül ellenőriznie kell a jelen ítélet 111–114. pontjában említett eljárási biztosítékoknak, valamint az EUMSZ 296. cikkben előírt és a jelen ítélet 116. pontjában felidézett indokolási kötelezettségnek az Unió illetékes hatósága általi tiszteletben tartását, valamint különösen a hivatkozott indokok kellően pontos és konkrét jellegét.

119

A Charta 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága azt is megköveteli, hogy azon indokok jogszerűsége vizsgálatának keretében, amelyeken valamely meghatározott személy nevének a 881/2002 rendelet I. mellékletében szereplő listára történő felvételére vagy fenntartására vonatkozó határozat alapul (a Kadi-ítélet 336. pontja), az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy e határozat, amely e személy tekintetében egyedi hatállyal rendelkezik (lásd ebben az értelemben a C-478/11. P. és C-482/11. P. sz., Gbagbo és társai kontra Tanács egyesített ügyekben 2013. április 23-án hozott ítélet 56. pontját) kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Al-Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al-Aqsa egyesített ügyekben hozott ítélet 68. pontját). Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott E és F ügyben hozott ítélet 57. pontját) amely folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy ezen indokok – vagy legalább azok közül egy, ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett indok – megalapozottak-e.

120

E célból az uniós bíróság feladata e vizsgálat elvégzése úgy, hogy adott esetben az Unió illetékes hatóságát az ilyen vizsgálathoz releváns – bizalmas vagy nem bizalmas jellegű – információk vagy bizonyítékok szolgáltatására kéri (lásd analógia útján a ZZ-ügyben hozott ítélet 59. pontját).

121

Vitatás esetében ugyanis az Unió illetékes hatóságának kell az érintett személlyel szemben felhozott indokok megalapozottságát bizonyítani és nem az érintett személynek kell az említett indokok megalapozottságának hiányára vonatkozó negatív bizonyítékot szolgáltatni.

122

E célból nem követelmény, hogy az említett hatóság az uniós bíróság előtt a Szankcióbizottság által szolgáltatott indokolásban szereplő állítólagos indokokra vonatkozó valamennyi információt és bizonyítékot szolgáltassa. Mindazonáltal szükséges, hogy a szolgáltatott információk vagy bizonyítékok alátámasszák az érintett személlyel szemben felhozott indokokat.

123

Amennyiben az Unió illetékes hatósága számára lehetetlen az uniós bíróság kérésének eleget tenni, az uniós bíróság kizárólag csak a vele közölt információkra alapíthatja a döntését, tehát a jelen esetben a Szankcióbizottság által szolgáltatott indokolásban szereplő felvilágosításokra,, az érintett személy által esetlegesen előterjesztett észrevételekre és mentő bizonyítékokra, valamint az Unió illetékes hatóságának ezen észrevételekre adott válaszára. Amennyiben ezen információk nem teszik lehetővé valamely indok megalapozottságának megállapítását, az uniós bíróság nem veszi figyelembe utóbbit a felvételre vagy a szóban forgó felvétel fenntartására vonatkozó határozat alátámasztásaként.

124

Amennyiben azonban az Unió illetékes hatósága releváns információkat vagy bizonyítékokat szolgáltat, az uniós bíróságnak az állítólagos tények tárgyi valószerűségét ezen információk vagy bizonyítékok alapján kell ellenőriznie, valamint értékelnie kell utóbbiak bizonyító erejét a jelen ügy körülményeitől függően, valamint különösen az érintett személy által a tárgyban benyújtott esetleges észrevételek fényében.

125

Kétségtelen, hogy az Unió és a tagállamai biztonságát és nemzetközi kapcsolatainak irányítását érintő kényszerítő megfontolások megakadályozhatják, hogy az érintett személlyel bizonyos információkat vagy bizonyos bizonyítékokat közöljenek. Mindazonáltal hasonló esetben az uniós bíróság feladata – akivel szemben nem hivatkozható ezen információk vagy bizonyítékok titkos vagy bizalmas jellege – az általa gyakorolt bírósági felülvizsgálat keretében olyan technikákat alkalmazni, amelyek lehetővé teszik egyrészről az érintett jogi aktus elfogadásához figyelembe vett információk jellegére és forrásaira vonatkozó jogszerű biztonsági megfontolások, másfelől pedig azon szükséglet összehangolását, hogy a jogalanynak kellően biztosítsák az eljárási jogai – mint a meghallgatáshoz való jog és a kontradiktórius eljárás elve – tiszteletben tartását (lásd ebben az értelemben a Kadi-ítélet 342. és 344. pontját; lásd továbbá analógia útján a fent hivatkozott ZZ-ügyben hozott ítélet 54., 57. és 59. pontját).

126

E célból az uniós bíróság feladata – az Unió illetékes hatósága által szolgáltatott jogi és ténybeli bizonyítékok összességének vizsgálatával – az említett hatóság által az ilyen közlés megtagadása érdekében hivatkozott okok megalapozottságának ellenőrzése (lásd analógia útján a fent hivatkozott ZZ-ügyben hozott ítélet 61. és 62. pontját).

127

Ha az uniós bíróság arra a következtetésre jut, hogy ezen okokkal nem ellentétes az érintett információk vagy bizonyítékok legalább részleges közlése, lehetőséget ad az Unió illetékes hatósága számára, hogy az érintett személlyel szemben így járjon el. Ha ez a hatóság nem engedélyezi ezen információk vagy bizonyítékok egészének vagy részének közlését, az uniós bíróság kizárólag azon bizonyítékok alapján vizsgálja meg a megtámadott jogi aktus jogszerűségét, amelyeket közöltek vele (lásd analógia útján a fent hivatkozott ZZ-ügyben hozott ítélet 63. pontját).

128

Ha viszont kiderül, hogy az Unió illetékes hatósága által hivatkozott okokkal valóban ellentétes az uniós bíróság előtt szolgáltatott információknak vagy bizonyítékoknak az érintett személlyel való közlése, megfelelő módon szükséges mérlegelni a hatékony bírói jogvédelemhez való jog, különösen pedig a kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartásához fűződő követelményeket, valamint az Unió vagy tagállamai biztonságából vagy nemzetközi kapcsolataik irányításából eredő követelményeket (lásd analógia útján a fent hivatkozott ZZ-ügyben hozott ítélet 64. pontját).

129

Ilyen mérlegelés céljából olyan lehetőségekhez lehet fordulni, mint a szóban forgó információk vagy bizonyítékok tartalmáról szóló összefoglaló közlése. Függetlenül az ilyen lehetőségekhez történő folyamodástól, az uniós bíróság feladata annak értékelése, hogy a bizalmas jellegű információk vagy bizonyítékok érintett személlyel való közlésének hiánya, valamint ezzel összefüggően, az érintett személy ezekkel kapcsolatos észrevételei előadásának lehetetlensége befolyásolhatja-e, és ha igen, milyen mértékben a bizalmas jellegű bizonyítékok bizonyító erejét (lásd analógia útján a fent hivatkozott ZZ ügyben hozott ítélet 67. pontját).

130

Tekintettel a szóban forgó korlátozó intézkedések megelőző jellegére, amennyiben – a jelen ítélet 117–129. pontjában meghatározott, a megtámadott határozat jogszerűségének felülvizsgálata keretében – az uniós bíróság úgy véli, hogy a Szankcióbizottság által szolgáltatott összefoglalásban említett indokok legalább egyike kellően pontos és konkrét, alátámasztott, valamint hogy önmagában e határozat alátámasztásához elegendő alapot képez, az a körülmény, hogy a többi indok nem ilyen, nem igazolhatja az említett határozat megsemmisítését. Ellenkező esetben az uniós bíróság megsemmisíti a megtámadott határozatot.

131

Ilyen bírósági felülvizsgálat elengedhetetlen a nemzetközi béke és biztonság megőrzése, valamint az érintett személy szabadságainak és alapvető jogainak védelme közötti igazságos egyensúly biztosításához (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott E és F ügyben hozott ítélet 57. pontját), amelyek az ENSZ és az Unió közös értékeit képezik.

132

Megelőző jellegük ellenére a szóban forgó korlátozó intézkedéseknek ugyanis e szabadságokra és jogokra jelentős negatív hatása van, amely hatás összefügg egyrészt az érintett személy mind szakmai, mind családi életének jelentős mértékű felforgatásával a tulajdonhoz való joga gyakorlásához fűződő, a korlátozó intézkedések általános hatályából, valamint ahogy a jelen ügyben, alkalmazásuk tényleges időtartamából eredő korlátozások tényénél fogva, másrészt pedig az e személlyel szembeni helytelenítő értékítélettel és bizalmatlansággal (lásd ebben az értelemben a Kadi-ítélet 358., 369. és 375. pontját, a fent hivatkozott Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ügyben hozott ítélet 64. pontját, a fent hivatkozott Al-Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al-Aqsa egyesített ügyekben hozott ítélet 120. pontját, valamint a C-239/12. P. sz., Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ügyben 2013. május 28-án hozott ítélet 70. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

133

Egy ilyen felülvizsgálat annál is inkább elengedhetetlen, mivel – különösen a vitatott rendelet elfogadását követően részükre biztosított kedvezmények ellenére – az ENSZ szintjén felállított hivatalbóli törlési és felülvizsgálati eljárások nem biztosítják a hatékony bírói jogvédelem garanciáit azon személy részére, akinek a nevét felvették a Szankcióbizottság összesített listájára, valamint a későbbiekben a 881/2002 rendelet I. mellékletében szereplő listára, amint azt az Emberi Jogok Európai Bírósága is kiemelte – a svájci szövetségi bíróság értékelését helybenhagyva – a közelmúltban a 2012. szeptember 12-i Nada kontra Svájc ügyben hozott ítéletének 211. pontjában (az Ítéletek és Határozatok Tárában még nem tették közzé).

134

Magának a hatékony bírói jogvédelemnek lehetővé kell tennie az érintett személy részére a megsemmisítést kimondó ítélettel – amelynek alapján a megsemmisített jogi aktust visszamenőleg törlik a jogrendből, mintha soha nem létezett volna – annak a ténynek a bíróság általi megállapítását, hogy nevének a szóban forgó listára történő felvétele vagy azon való fenntartása jogellenes volt, amely jogellenesség elismerése alkalmas e személy becsületének helyreállítására, vagy az elszenvedett nem vagyoni kár megtérítésének formáját képezheti (lásd ebben az értelemben fent hivatkozott Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ügyben hozott ítélet 67–84. pontját).

135

A fenti elemzési szempontokból következik, hogy a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartása megköveteli egyrészt az Unió illetékes hatóságától, hogy közölje az érintett személlyel a Szankcióbizottság által szolgáltatott azon indokolást, amelyen az említett személy nevének a 881/2002 rendelet I. mellékletében szereplő listára történő felvételéről vagy azon való fenntartásáról szóló határozat alapul, valamint hogy tegye lehetővé számára az ezzel kapcsolatos észrevételei érdemi ismertetését és hogy vizsgálja meg – gondosan és pártatlanul – az állítólagos indokok megalapozottságát az e személy által megfogalmazott észrevételek és szolgáltatott esetleges mentő bizonyítékok fényében.

136

Az említett jogok tiszteletben tartása magában foglalja másrészt azt, hogy – bíróság előtt történő vitatás esetén – az uniós bíróság felülvizsgálja különösen a Szankcióbizottság által szolgáltatott összefoglalásban hivatkozott indokok kellően pontos és konkrét jellegét, valamint adott esetben az érintett indokhoz kapcsolódó tények valóságosságának bizonyított jellegét a részére közölt információk fényében.

137

Ellenben az a tény, hogy az Unió illetékes hatósága nem teszi hozzáférhetővé az érintett személy számára, valamint a későbbiekben az uniós bíróság számára a kizárólag a Szankcióbizottság vagy az érintett ENSZ-tag birtokában lévő olyan információkat vagy bizonyítékokat, amelyek a szóban forgó határozat alapjául szolgáló indokolásban szerepelnek, mint ilyen nem alapozhatja meg ugyanezen jogok megsértésének megállapítását. Mindazonáltal ilyen helyzetben az uniós bíróság – amelyet a Szankcióbizottság által szolgáltatott indokolásban szereplő indokok ténybeli megalapozottságának ellenőrzésére kértek, figyelembe véve az érintett személy által esetlegesen szolgáltatott észrevételeket és mentő bizonyítékokat, valamint az Unió illetékes hatóságának ezen észrevételekre adott válaszát – nem rendelkezik kiegészítő információkkal vagy bizonyítékokkal. Következésképpen amennyiben lehetetlen ezen indokok megalapozottságát megállapítania, azok nem szolgálhatnak a felvételről szóló megtámadott határozat alapjaként.

138

Következésképpen a megtámadott ítélet 173., 181–184., 188., valamint 192–194. pontjában a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog, valamint következésképpen az arányosság elvének megsértésére vonatkozó megállapítását a Bizottságnak az érintett nevének a 881/2002 rendelet I. mellékletében szereplő listára történő felvétele fenntartásának indokaira vonatkozó információknak és bizonyítékoknak Y. A. Kadival, valamint a Törvényszékkel való közlésének hiányára alapozta, miközben – amint az a megtámadott ítélet 81. és 95. pontjából kitűnik – tudomása volt – mind Y. A. Kadi által e közlés megtétele érdekében előterjesztett, pervezető intézkedés iránti kérelem elutasításakor, mind a tárgyalás folyamán – arról, hogy a Bizottság nem rendelkezett ezen információkkal és bizonyítékokkal.

139

Ellentétben a megtámadott ítélet 181., 183. és 184. pontjában szereplő kijelentésekkel, a Kadi-ítélet azon részeiből, amelyekre e pontokban utalás történik, nem tűnik ki, hogy az érdekeltnek és az uniós bíróságnak az információkhoz és bizonyítékokhoz – amelyekkel az Unió illetékes hatósága nem rendelkezik – való hozzáférésének hiánya mint ilyen a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésének minősül.

140

Másfelől és emlékeztetve arra, hogy a Törvényszéknek az indokolás megfelelő vagy meg nem felelő jellegére vonatkozó értékelése fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálata alá tartozik (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Tanács kontra Bamba ügyben hozott ítélet 41. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor – amint az a megtámadott ítélet 174., 177., 188. és 192–194. pontjából kitűnik – az ilyen sérelemmel kapcsolatos megállapítását a Szankcióbizottság által szolgáltatott indokolásban szereplő állítások – véleménye szerint – homályos és pontatlan jellegére alapította, miközben az egyes indokok elkülönült vizsgálatából nem lehetne ilyen általános következtetést levonni.

141

Kétségtelen ugyanis, hogy – amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 177. pontjában helyesen megállapította, átvéve Y. A. Kadinak az említett ítélet 157. pontjának negyedik francia bekezdésében kifejtett álláspontját – a Szankcióbizottság által szolgáltatott indokolásban hivatkozott utolsó indok – amely azon a tényen alapul, hogy Y. A. Kadi több társaság tulajdonosa volt Albániában, amelyek pénzösszegeket utaltak át szélsőségeseknek, illetve e társaságok vagyona feletti ellenőrzési feladatokat bíztak rájuk, és amely társaságok közül körülbelül öt kapott Oszáma bin Ládentől működési támogatást – nem kellően pontos és konkrét, tekintettel arra, hogy nem tartalmaz semmiféle információt az érintett társaságok kilétéről, a jelzett cselekmények idejéről, valamint az e cselekmények állítólagos kezdeményezettjeinek „szélsőséges” kilétéről.

142

Ellenben nem ez a helyzet áll fenn a Szankcióbizottság által szolgáltatott indokolásban hivatkozott egyéb indokok esetében.

143

Az első indok ugyanis – amely azon alapul, hogy Y. A. Kadi elismerte, hogy a Muwafaq alapítvány alapító tagja és tevékenységeinek irányítója volt, amely mindvégig a többek között Oszáma bin Láden által alapított, és az al-Kaida előfutárát jelentő afgán iroda (Makhtab al-Khidamat) égisze alatt működött és amely az említett iroda 2001. június hónapban történő megszűnését követően csatlakozott e hálózathoz – kellően pontos és konkrét, amennyiben meghatározza az érintett szervezetet és Y. A. Kadi szerepét ezzel összefüggésben, valamint az egyrészt ezen szervezet, másrészt pedig Oszáma bin Láden és az al-Kaida hálózat közötti állítólagos kapcsolat körülményeit.

144

A második indok azon alapul, hogy Y. A. Kadi – a Muwafaq Alapítvány európai irodáinak vezetése biztosításának érdekében – 1992-ben Julaidan ajánlására szervezte be Al-Ayadit üzletembert, aki Oszáma bin Láden oldalán harcolt a 80-as években Afganisztánban. E beszervezéskor Al-Ayadi a Tunéziai Iszlám Front egyik legfontosabb vezetője volt és az Oszáma bin Ládennel kötött megállapodások keretében tevékenykedett. A 90-es évek elején visszatért Afganisztánba, ahol katonai jellegű kiképzésen vett részt, majd másokkal együtt Szudánba ment, hogy Oszáma bin Ládennel megállapodást kössön tunéziaiak fogadásáról és kiképzéséről, valamint később olyan megállapodást, amely Oszáma bin Láden bosznia-hercegovinai támogatói által Olaszországból érkező, tunéziai harcosok fogadásáról rendelkezett.

145

E második indok kellően pontos és konkrét, mivel tartalmazza a szóban forgó beszervezés idejére és hátterére, valamint e beszervezésnek Oszáma bin Ládenhez történő állítólagos kötődésének személyes bizonyítékaira vonatkozó szükséges pontosításokat.

146

A harmadik indok – amely Talad Fuad Kassem, az Al-Gama’at al Islamiyya igazgatójának 1995-ben tett nyilatkozatára támaszkodik, amely nyilatkozat szerint a Muwafaq Alapítvány logisztikai és pénzbeli támogatást nyújtott egy Bosznia-Hercegovinában harcoló csapatnak – azon alapul, hogy a 90-es évek közepén az említett alapítvány részt vett Oszáma bin Láden oldalán az e harcosok terroristatevékenységeihez nyújtott pénzügyi támogatásban, valamint hozzájárult az Albániából Bosznia-Hercegovinába irányuló fegyverkereskedelemhez.

147

E harmadik indok kellően pontos és konkrét, mivel meghatározza a szóban forgó nyilatkozat kibocsátóját, a jelzett cselekmények típusát, az állítólagos elkövetésük idejét, valamint az állítólagos kapcsolatukat Oszáma bin Láden tevékenységeivel.

148

A negyedik indok azon a tényen alapul, hogy Y. A. Kadi a mára már megszűnt boszniai Depozitna Banka bank egyik fő részvényese volt, ahol Al-Ayadi tisztségeket töltött be, és Y. A. Kadi érdekeit képviselte és ahol azokat a találkozókat tarthatták, amelyeken egy Szaúd-Arábiában található egyesült államokbeli létesítmény elleni támadást készítettek elő.

149

A megtámadott ítélet 175. pontjában szereplő kijelentéssel ellentétben e negyedik indok kellően pontos és konkrét, mivel meghatározza azt a pénzügyi intézményt, amelynek közvetítésével Y. A. Kadi állítólag hozzájárult a terroristatevékenységekhez, valamint az érintett állítólagos terrorista terv jellegét. Az ezen állítólagos tervhez kapcsolódó előkészítő találkozók ezen intézményben történő megtartására vonatkozó utalás feltételes hangsúlya nem ütközik az indokolási kötelezettségben rejlő követelményekbe, az Unió listájára történő felvétel indokai ugyanis alapulhatnak terroristatevékenységekben való részvétel gyanúján, e gyanúk megalapozottsága ellenőrzésének sérelme nélkül.

150

Jóllehet a jelen ítélet 138–140. és 142–149. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, ellenőrizni kell mégis, hogy – e hibák ellenére – a megtámadott ítélet rendelkező része a Törvényszék által elfogadottakon kívüli jogi indokokon alapulva megalapozott-e, amely esetben a fellebbezést el kell utasítani (lásd ebben az értelemben a C-221/10. P. sz., Artegodan kontra Bizottság ügyben 2012. április 19-én hozott ítélet 94. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

151

A Szankcióbizottság által szolgáltatott indokolásban hivatkozott, és a jelen ítélet 143. pontjában említett első indok tekintetében meg kell állapítani, hogy a Törvényszék előtt keresetének alátámasztására 2008. november 10-én benyújtott észrevételeiben Y. A. Kadi – elismerve azt, hogy a Muwafaq Alapítvány alapító tagja volt – tagadott minden, ezen alapítványnak a terrorizmushoz nyújtott segítségét, valamint az alapítvány és az afgán iroda közötti minden kapcsolatot. Csatolva észrevételeihez a Muwafaq Alapítvány alapító okiratát, arra hivatkozott, hogy az alapítvány feladata kizárólag karitatív és humanitárius jellegű volt, amely főként a világban – különösen Szudánban – éhínségben szenvedő személyek részére történő segítségnyújtásból állt. Elismerte, hogy részt vett a Muwafaq Alapítvány nemzetközi stratégiai határozatainak meghozatalában, tagadta azonban a tevékenységei mindennapi irányításában történő részvételt a világon, különösen a helyi személyzet felvételében. Vitatta azt is, hogy a Muwafaq Alapítvány 2001 júniusában csatlakozott az al-Kaida hálózathoz, különösen hangsúlyozva azt – bizonyítékokkal alátámasztva –, hogy az alapítvány legkésőbb 1998-ban mindenfajta tevékenységet megszüntetett.

152

A Bizottság Y. A. Kadi – szintén a Törvényszék előtt benyújtott - észrevételeire 2008. december 8-án adott válaszában arra hivatkozott, hogy az érintett szervezet tevékenységei egészének vagy egy részének megszüntetése jellegénél fogva nem zárta ki, hogy a szervezet, amely önálló jogi személyiséggel rendelkezett, csatlakozzon az al-Kaida hálózathoz.

153

Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy semmilyen információ vagy bizonyíték nem került előterjesztésre a Muwafaq Alapítvány – az afgán irodával és az al-Kaida hálózattal fennálló kapcsolatok keretében – nemzetközi terrorizmusban történő részvételére vonatkozó állítások alátámasztására. Ilyen körülmények között Y. A. Kadinak ezen alapítvánnyal összefüggésben fennálló szerepére és tisztségeire vonatkozó kijelentések jellegüknél fogva nem alapozzák meg korlátozó intézkedések vele szemben – uniós szinten történő – elfogadását.

154

A Szankcióbizottság által szolgáltatott összefoglalásban hivatkozott és a jelen ítélet 144. pontjában említett második indok tekintetében Y. A. Kadi 2008. november 10-i észrevételeiben – elismerve, hogy a Muwafaq Alapítvány európai irodáinak vezetése biztosításának érdekében Julaidan ajánlására 1992-ben beszervezte Al-Ayadit – ugyanakkor megerősítette, hogy ezen alapítvány egyedüli célja Európában a boszniai és horvát menekülteknek nyújtott támogatás volt a balkáni háború idején a 90-es években. Kifejtette, hogy Julaidan – aki ebben az időszakban a horvát menekültek szakmai képzésének segítésére irányuló tervben működött együtt vele – ajánlotta neki Al-Ayadit a humanitárius jellegű munka irányításában fennálló szakmai tapasztalata és tisztessége miatt. Arra is hivatkozott, hogy semmilyen oka nem volt arra, hogy Al-Ayadit és Julaidant terroristatevékenységekben történő segítségnyújtással gyanúsítsa 1992-ben, hangsúlyozva, hogy a 80-as években Oszáma bin Ládent a nyugati haderők szövetségesének tekintették a Szovjetunióval való viszonyukban és csak 1996-tól kezdve számított a nemzetközi biztonság elleni fenyegetésnek, valamint hogy Al-Ayadit és Julaidant csak 2001 októberében, illetve 2002 szeptemberében vették fel a Szankcióbizottság összesített listájára. Végül azt állította, egyáltalán nem volt tudomása a Tunéziai Iszlám Front létezéséről, valamint az Al-Ayadi és e szervezet közötti állítólagos kapcsolatokról.

155

A Bizottság Y. A. Kadi észrevételeire adott 2008. december 8-i válaszában azt állította, hogy Al-Ayadinak Julaidan ajánlására történő Y. A. Kadi általi beszervezése – Al-Ayadinak és Julaidannak Oszáma bin Ládennel történő kapcsolataival összefüggésben – arra engedett következtetni, hogy e különböző személyek együtt tevékenykedtek, vagy egy hálózathoz tartoztak. Hozzátette, hogy – ilyen körülmények között – kevésbé számít, hogy Y. A. Kadi állítólag nem tudott az Al-Ayadi és a Tunéziai Iszlám Front közötti állítólagos kapcsolatokról.

156

E tekintetben - annak kizárása nélkül, hogy a Szankcióbizottság által szolgáltatott indokolásban Al-Ayadinak Julaidan ajánlására 1992-ben történő Y. A. Kadi általi beszervezésére, valamint Al–Ayadinak és Julaidannak Oszáma bin Ládenhez kapcsolódó terroristatevékenységekben való állítólagos részvételére vonatkozóan hivatkozott bizonyítékok elengedőnek tekinthetők Y. A. Kadi nevének a 881/2002 rendelet mellékletében szereplő személyek listájára 2002-ben történő eredeti felvételének igazolásához – meg kell jegyezni, hogy ugyanezen, egyébként alá nem támasztott bizonyítékok nem igazolhatják 2008 után nevének a vitatott rendelettel módosított említett rendelet listájára történő felvételének fenntartását. Tekintettel ugyanis a két jogi aktus közötti időbeli távolságra, ezen bizonyítékok – amelyek az 1992-es évre utalnak – önmagukban már nem elegendőek 2008-ban Y. A. Kadi nevének a szóban forgó korlátozó intézkedésekkel érintett személyek és szervezetek listáján történő – uniós szintű – fenntartásához.

157

A Szankcióbizottság által szolgáltatott indokolásban hivatkozott és a jelen ítélet 146. pontjában említett harmadik indok tekintetében Y. A. Kadi 2008. november 10-i észrevételeiben azt állította, hogy nem volt tudomása Talad Fuad Kassem létezéséről. Tagadta, hogy bármikor a legkisebb pénzbeli, logisztikai vagy egyéb támogatást nyújtotta volna e személynek, az általa irányított szervezetnek vagy a bosznia-hercegovinai harcosoknak. Azt is állította, hogy tudomása szerint sem a Muwafaq Alapítvány, sem annak alkalmazottai soha nem nyújtottak ilyen jellegű segítséget.

158

A Bizottság Y. A. Kadi észrevételeire adott 2008. december 8-i válaszában azt állította, hogy Talad Fuad Kassem nyilatkozata hozzájárult annak megerősítéséhez, hogy Y. A. Kadi helyzetét a megszokott tevékenységektől eltérő célokra használta fel. Hozzátette, hogy – ilyen körülmények között – közömbös az, hogy Y. A. Kadi ismeri-e Talad Fuad Kassemet.

159

Mindazonáltal semmilyen információt vagy bizonyítékot nem nyújtottak be a Szankcióbizottság által szolgáltatott indokolásban szereplő, Talad Fuad Kassemnek tulajdonított nyilatkozat tárgyi pontosságának ellenőrzése, valamint – tekintettel különösen Y. A. Kadi azon állítására, amely szerint nem tudott Talad Fuad Kassem létezéséről – e nyilatkozatnak a Muwafaq Alapítvány által Bosznia-Hercegovinában Oszáma bin Ládennel összefüggő terroristatevékenységekhez nyújtott támogatásra vonatkozó állítások tekintetében való bizonyító erejének értékelése érdekében. Ilyen körülmények között a Talad Fuad Kassem nyilatkozatára vonatkozó kijelentés nem minősül a Y. A. Kadival szembeni korlátozó intézkedések – uniós szintű – elfogadását igazolható jogalapnak.

160

A Szankcióbizottság által szolgáltatott indokolásban hivatkozott és a jelen ítélet 148. pontjában említett negyedik indok tekintetében Y. A. Kadi 2008. november 10-i észrevételeiben tagadta, hogy valaha is pénzügyi segítséget nyújtott volna a nemzetközi terrorizmushoz a Depozitna Banka vagy bármely más intézmény útján. Elmagyarázta, hogy e bankban részesedést kizárólag kereskedelmi célokból szerzett, tekintettel az 1995-ös daytoni békemegállapodásokat követő boszniai társadalmi és gazdasági rekonstrukció perspektíváira és – a helyi jog követelményei miatt – érdekei képviseletét az említett bankban a boszniai állampolgárságú Al-Ayadira bízta. Nemzetközi könyvvizsgáló társaságoknak az 1999 és 2002 közötti időszakra vonatkozó jelentéseire, valamint egy svájci bíró által kijelölt pénzügyi elemző 1997 és 2001 közötti időszakra vonatkozó jelentésére támaszkodva arra hivatkozik, hogy egyik jelentés sem sugallja azt, hogy a Depozitna Banka bármilyen módon részt vett volna a terrorizmus finanszírozásában vagy támogatásában. Vitatta, hogy e bank bezárt volna, és dokumentumokkal alátámasztva elmagyarázta azt, hogy a Depozitna Banka 2002-ben egy másik bankkal egyesült. Egyébiránt dokumentumokat nyújtott be az 1999 márciusában az Egyesült Államok hatóságai, a Depozitna Banka igazgatója és a boszniai politikai hatóságok között a bosznia-hercegovinai bankszektort érintő jogi témákban történő kapcsolatfelvételt illetően. Végül arra hivatkozott, hogy amennyiben a szaúdi hatóságoknak lett volna okuk feltételezni – a Depozitna Bankán belül - az Egyesült Államok érdekei elleni támadás területükön történő előkészítését, nem mulasztották volna el – ezen intézmény szaúdi tulajdonosi minősége miatt – a kihallgatását. Márpedig az említett hatóságok ezt soha nem tették meg.

161

A Bizottság Y. A. Kadi észrevételeire adott 2008. december 8-i válaszában azt állította, hogy azon információk – amelyek szerint a Depozitna Banka egy Szaúd-Arábiában történő támadás előkészítésére szolgált volna – megerősítették, hogy Y. A. Kadi helyzetét a megszokott tevékenységektől eltérő célokra használta fel.

162

Mivel azonban semmilyen információt vagy bizonyítékot nem terjesztettek elő azon állítás alátámasztására, amely szerint a találkozókat a Depozitna Banka helyiségeiben tarthatták az al-Kaida hálózattal vagy Oszáma bin Ládennel összefüggő terroristacselekmények előkészítése érdekében, a Y. A. Kadi által az e bankkal fenntartott kapcsolatra vonatkozó kijelentések nem teszik lehetővé a vele szembeni korlátozó intézkedések – uniós szintű – elfogadásának alátámasztását.

163

A jelen ítélet 141. és 151–162. pontjában szereplő elemzésből kitűnik, hogy a Szankcióbizottság által szolgáltatott indokolásban a Y. A. Kadival szemben megfogalmazott egyik állítás sem igazolhatja a vele szembeni korlátozó intézkedések – uniós szintű - elfogadását vagy az indokolás elégtelensége, vagy – az érintett személy részletes tagadásával szemben – az érintett indokot alátámasztó információk vagy bizonyítékok hiánya miatt.

164

Ilyen feltételek mellett a jelen ítélet 138–140. és 142–149. pontjában azonosított téves jogalkalmazás esetei, amelyeket a megtámadott ítélet tartalmaz, nem olyanok, hogy utóbbit érvénytelenítenék, tekintettel arra, hogy rendelkező része – amely megsemmisíti a vitatott rendelet Y. A. Kadit érintő részét – az előző pontban megjelölt jogi indokokon alapszik.

165

Következésképpen a fellebbezéseket el kell utasítani.

166

Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése alapján, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet e szabályzat 184. cikke (1) bekezdésének alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ha az elsőfokú eljárásban a beavatkozó részt vesz - aki maga nem nyújtott be fellebbezést – a Bíróság előtti eljárásban, a Bíróság dönthet úgy, hogy – az említett 184. cikk (4) bekezdése értelmében – e fél maga viseli saját költségeit. Az említett szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket.

167

A Bizottságot, a Tanácsot és az Egyesült Királyságot – mivel pervesztesek lettek – Y. A. Kadi kérelmeinek megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

168

A Bolgár Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, Írország, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, Magyarország, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és a Finn Köztársaság beavatkozók maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következők szerint határozott: