INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat indokai és céljai

Az adókikerülés és adókijátszás elleni küzdelem az Európai Unió (EU) politikai prioritásai közé tartozik, és célja egy mélyebb és méltányosabb egységes piac létrehozása. Ebben az összefüggésben a Bizottság az elmúlt években számos kezdeményezést terjesztett elő egy tisztességesebb adórendszer előmozdítása érdekében. Az átláthatóság növelése az adókikerülés és az adókijátszás elleni küzdelemre irányuló bizottsági stratégia egyik fő pillére. Az adóhatóságok közötti információcsere különösen kulcsfontosságú ahhoz, hogy e hatóságok a tudomására jussanak a feladatuk hatékony ellátásához szükséges információknak.

A tagállamok szerint egyre nehezebb nemzeti adóbázisukat megvédeni az eróziótól, mivel az adótervezési struktúrák egyre kifinomultabbá válnak, és kihasználják a tőke és a személyek belső piacon való nagyobb mobilitását. A piac megfelelő működését tehát aláássák a torzulások és a méltányosság hiánya. Ezek a káros struktúrák általában olyan, több joghatóságra kiterjedően működő konstrukciókból állnak, amelyek az adóköteles nyereséget a kedvező adórendszerekbe irányítják át, vagy amelyeknek az a hatásuk, hogy csökkentik az adózó teljes adófizetési kötelezettségét. Ennek eredményeképp a tagállamok gyakran azt tapasztalják, hogy adóbevételeik jelentősen csökkennek, ez pedig megakadályozza, hogy növekedésbarát adópolitikákat alkalmazzanak.

Az utóbbi időkben kiszivárgott információk, beleértve a panamai dokumentumokat is, rámutattak, miként segíthették egyes közvetítők ügyfeleiket abban, hogy agresszív adótervezési mechanizmusokat alkalmazzanak az adóterhek csökkentése és a pénz külföldön való elrejtése érdekében. Míg egyes összetett tranzakciók és vállalati struktúrák teljes mértékben jogszerű célokat követhetnek, az is egyértelmű, hogy bizonyos tevékenységek – az offshore struktúrákat is ideértve – nem teljesen jogszerűek, sőt egyes esetekben jogellenesek is lehetnek. Annak érdekében, hogy minél kevesebb adót fizessenek vagy egyáltalán ne adózzanak, és/vagy bűnözői tevékenységből származó jövedelmeiket tisztára mossák, az érintettek olyan különféle összetett struktúrákat alkalmaznak, amelyek részét képezi egy alacsony adót alkalmazó vagy nem átlátható joghatóságban található vállalat, és amelyekben elválik egymástól a tényleges tulajdonos és annak vagyona. Egyes adófizetők az adóparadicsomokban bejegyzett fedőcégeket használnak, és névleges igazgatókat neveznek ki gyakran jogellenes tevékenységből származó vagyonuk és jövedelmük elrejtésére, miközben eltitkolják a vállalatok valódi (tényleges) tulajdonosainak személyazonosságát.

Ezenkívül a külföldi számlainformációkra vonatkozó közös jelentéstételi standard (CRS) a 2014. december 9-i 2014/107/EU tanácsi irányelvben 1 meghatározott szabályok révén hatályban van az EU-ban, és 2016. január 1-jétől alkalmazandó az adóköteles időszakokra vonatkozó információkra. Ezért döntő fontosságú, hogy az ezen irányelv hatályán esetleg kívül eső információkat is be lehessen gyűjteni a potenciálisan agresszív adótervezési mechanizmusokra vonatkozó bejelentési kötelezettség köztes szereplők számára való előírásával.

A javasolt jogszabály kiegészíti a tényleges tulajdonlásra vonatkozó átláthatóság hiánya vagy bizonytalanság elleni egyéb szabályokat és kezdeményezéseket, mint például a pénzmosás elleni küzdelemről szóló negyedik irányelvet 2 és annak folyamatban lévő felülvizsgálatát. A cél az átláthatóság növelése és az, hogy a megfelelő információk korai stádiumban rendelkezésre álljanak, mivel ez lehetővé teszi majd, hogy a hatóságok gyorsabb és pontosabb kockázatértékelést végezzenek, valamint időben tájékozott döntéseket hozhassanak adóbevételeik védelmének módjára vonatkozóan. Amennyiben ugyanis az adóhatóságoknak már azelőtt tudomására jutnak a potenciálisan agresszív adótervezési módszerek, hogy azokat végrehajtanák, akkor a hatóságok nagy valószínűséggel képesek arra, hogy kielemezzék e módszereket, és a megfelelő intézkedések meghozatalával kivédjék a bennük rejlő adózási kockázatokat. Ezért az információkhoz ideális esetben már azelőtt hozzá kell jutni, hogy egy módszert végrehajtanak és/vagy használnak. A hatóságok így időben felmérhetik e módszerek veszélyeit, és amennyiben szükséges, felléphetnek a joghézagok megszüntetése és az adójövedelem kiesésének megelőzése érdekében. A végső cél egy olyan mechanizmus kidolgozása, amely elrettentő erővel bír, vagyis visszatartja a köztes szereplőket az ilyen módszerek kidolgozásától és forgalmazásától.

•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

Az EU számos felhívást kapott arra vonatkozóan, hogy vállaljon vezető szerepet ezen a területen, és vizsgálja meg közelebbről a köztes szereplők szerepét. Az Európai Parlament is az adókikerülési konstrukciókban segítséget nyújtó köztes szereplők elleni szigorúbb intézkedésekre szólított fel 3 . A tagállamok a Gazdasági és Pénzügyi Tanács 2016. áprilisi informális ülésén 4 felkérték a Bizottságot, hogy az OECD/G20-ak adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás (BEPS) területére vonatkozó 12. fellépésének 5 mintájára vegyen fontolóra a kötelező adatközlési szabályokra vonatkozó kezdeményezéseket, az adókikerüléshez segítséget nyújtó közvetítők tevékenységének hatékonyabb visszaszorítása érdekében. 2016 májusában a Tanács következtetéseket terjesztett elő az adóegyezményekkel való visszaélések elleni külügyi stratégiáról és intézkedésekről 6 . Ezzel kapcsolatosan Gazdasági és Pénzügyi Tanács felkérte a Bizottságot, „hogy mérlegeljen az OECD BEPS projekt 12. pontja alapján kötelező adatközlési szabályokra vonatkozó jogalkotási kezdeményezéseket, az adókijátszáshoz, illetve adókikerüléshez segítséget nyújtó közvetítők tevékenységének hatékonyabb visszaszorítása érdekében” 7 .

Az átláthatóság fokozása érdekében az OECD/G20 12. fellépése azt ajánlja, hogy az országok vezessenek be az agresszív adótervezési módszerek kötelező közlésére vonatkozó rendszert, de nem határoz meg olyan minimumszabályt, amelynek meg kellene felelni. A 12. fellépésre vonatkozó végleges jelentés a 2015. októberi BEPS fellépések részeként került közzétételre. Az OECD által ajánlott, az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni intézkedéseket a G20-ak elfogadták, és OECD tagként a legtöbb uniós tagállam elkötelezte magát azok végrehajtása mellett. Ezenkívül a G20-ak jelenlegi elnöke, Németország, prioritásainak egyik fő témájaként határozta meg az adórendszer kiszámíthatóságát 8 . Amennyiben tehát az adóhatóságok kellő időben tájékoztatást kapnak a potenciálisan agresszív adótervezési módszerek kialakításáról és használatáról, ezzel egy újabb eszközük lesz ahhoz, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak egyes adótervezési módszerek ellen, ami kiszámíthatóbbá fogja tenni az adórendszert, és így teljes mértékben összeegyeztethető a G20-ak prioritásaival.

A 2016. júliusi, az adózási átláthatóság, valamint az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelem fokozása érdekében hozott további intézkedésekről szóló közleményben 9 a Bizottság felvázolta az elkövetkező hónapokban uniós és nemzetközi szinten meghozandó intézkedések prioritási területeire vonatkozó értékelését. A jövőbeli fellépés egyik területeként a köztes szereplők átláthatóságának növelését határozta meg.

A javasolt jogszabály az adózás átláthatóságának általános politikai prioritásával foglalkozik, amely az adókikerülés, adókijátszás és agresszív adótervezés elleni hatékony küzdelem előfeltétele. Az utóbbi években az uniós tagállamok egy sor jogalkotási eszközt fogadtak el az átláthatóság területén, amelyek részeként a nemzeti adóhatóságoknak szorosan együtt kell működniük egymással az információcserében. A 2011/16/EU tanácsi irányelv 10 a 77/799/EGK tanácsi irányelv 11 helyébe lépett, és az uniós adóhatóságok közötti fokozott közigazgatási együttműködés kezdetét jelentette. Hasznos eszközöket hozott létre az együttműködés javítása érdekében a következő területeken: megkeresésre történő információcsere; spontán cserék; egy kimerítő jellegű listán szereplő elemek tekintetében automatikus információcsere; a közigazgatási vizsgálatokban való részvétel; egyidejű ellenőrzések; az adóhatározatok más adóhatóságokkal való közlése.

Az automatikus információcsere a javasolt jogszabály kulcsfontosságú eleme, mivel a tervek szerint a köztes szereplők által az adóhatósággal közölt információkat azután automatikus információcsere révén az EU más adóhatóságaival is közlik. Ez a legújabb az adóügyekben történő kötelező automatikus információcsere követelményét meghatározó uniós kezdeményezések sorában.

·A Tanács 2011.február 15-i, 2011/16/EU irányelve az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről: az irányelv 2015. január 1-jei hatállyal öt nem pénzügyi jövedelem- és tőkekategória vonatkozásában írja elő a kötelező automatikus információcserét, amennyiben az információ rendelkezésre áll: 1) munkaviszonyból származó jövedelem, 2) a vezetők illetménye, 3) más uniós irányelvek hatálya alá nem tartozó életbiztosítási termékek, 4) nyugdíjak, 5) ingatlan tulajdonjoga és ingatlanból származó jövedelem;

·A Tanács 2014. december 9-i 2014/107/EU irányelve 12 az OECD-nek az adóügyi illetőséggel nem rendelkezők számláira vonatkozó információk automatikus cseréjét előíró közös jelentéstételi standardja alapján a pénzügyi számlák adataira vonatkozó, tagállamok közötti automatikus információcserére vonatkozóan;

·A Tanács 2015. december 8-i (EU) 2015/2376 irányelve 13 a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapítási határozatokra vonatkozó kötelező automatikus információcserére vonatkozóan;

·A Tanács 2016. május 25-i (EU) 2016/881 irányelve 14 az országonkénti jelentéstételre vonatkozó információk adóhatóságok közötti kötelező automatikus cseréjére vonatkozóan;

·A Bizottság 2016. április 12-i, a társaságiadó-információk egyes vállalkozások és fióktelepek általi közzétételéről szóló 2016/0107 európai parlamenti és a tanácsi irányelvre irányuló javaslata 15 . A javasolt szabályok előírják a jövedelemadóra vonatkozó információk közzétételét, ami szélesebb körű nyilvános hozzáférést biztosít a multinacionális vállalatok országonkénti adóügyi adataihoz. Ez a javaslat jelenleg a Parlament és a Tanács előtti rendes eljárás keretében folytatott megbeszélések tárgyát képezi.

·A pénzügyi számlainformációknak az OECD közös jelentéstételi standardján alapuló automatikus cseréjére vonatkozóan a tagállamok és harmadik országok között létrejött megállapodások 16 .

Ki kell emelni, hogy a meglévő uniós szintű adóügyi eszközök nem tartalmaznak olyan kifejezett rendelkezéseket, amelyek előírnák a tagállamok számára, hogy megosszák a tudomásukra jutó adókikerülési és/vagy adókijátszási konstrukciókra vonatkozó információikat. A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv általános kötelezettséget ír elő a nemzeti adóhatóságok számára arra vonatkozóan, hogy bizonyos körülmények között spontán módon közöljék információikat a többi uniós adóhatósággal. Ez kiterjed a tagállami adóbevétel-kiesésre vagy a cégcsoportokon belüli mesterséges nyereségátvitelből fakadó adómegtakarításokra. A jelen kezdeményezés célja az, hogy a köztes szereplők általi adatközlés révén beazonosítsa a potenciálisan agresszív adótervezési módszereket és azokra vonatkozóan kötelező automatikus információcserét írjon elő.

•A javaslat egyéb uniós politikákkal való összhangja (A szakpolitikai terület szempontjából jelentős esetleges jövőbeli kezdeményezések)

A potenciálisan agresszív adótervezési módszerek javasolt előzetes közlése még nagyobb visszatartó erővel bírhat, ha az adóhatóságok részére történő információközlésre vonatkozó kötelezettséget kiterjesztik az adófizető pénzügyi kimutatásait aláíró könyvvizsgálókra is. Ezek a könyvvizsgálók szakmai feladataik ellátása során jelentős mennyiségű adatnak jutnak birtokába. Eközben feltárhatnak olyan módszereket, amelyek agresszív adótervezési gyakorlatoknak minősülhetnek. Az e módszerek hatóságokkal való közléséből fakadó lehetséges előnyök kiegészíthetik a köztes szereplők, így a kidolgozók, terjesztők, tanácsadók stb. tekintetében a hasonló rendszerekre vonatkozóan előírt kötelező adatközlést. Ezért elképzelhető, hogy e kezdeményezés keretében a jövőben további jogszabályok kidolgozására is sor kerülhet.

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

A közvetlen adózás területét érintő jogalkotási kezdeményezések jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 115. cikke. Jóllehet a közvetlen adózást kifejezetten nem említi, a 115. cikk a tagállamok olyan nemzeti jogszabályainak közelítését célzó irányelvekre utal, amelyek közvetlenül érintik a belső piac megteremtését vagy működését. E feltétel teljesüléséhez az szükséges, hogy a közvetlen adózás területén javasolt uniós jogszabály célja a belső piac működésében meglévő következetlenségek orvoslása legyen. Sok esetben ez azzal jár, hogy az uniós intézkedés kizárólag a határokon átnyúló helyzetek kezelésére szolgál.

Az átláthatóság hiánya megkönnyíti azoknak a köztes szereplőknek a tevékenységét, akik részt vesznek a határokon átnyúló vonatkozású agresszív adótervezési módszerek terjesztésében és értékesítésében. Ennek következtében a tagállamokat sújtja, hogy azon nyereségeket, amelyek egyébként a területükön keletkeznének és válnának adóztathatóvá, a cégek alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerekbe csoportosítják át, így a tagállamok gyakran szembesülnek adóalapjuk eróziójával. Ez a helyzet továbbá olyan, tisztességtelen adóverseny feltételeit teremti meg, amely hátrányos azon vállalkozások számára, amelyek nem hajlandóak bekapcsolódni ilyen jogszerűtlen tevékenységekbe. Ennek végső eredménye pedig a belső piac működésének torzulása. Ebből következik, hogy ezt a helyzetet csak a belső piac működésének javítását célzó, az EUMSZ 115. cikkében előírt egységes megközelítéssel lehet orvosolni.

•Szubszidiaritás

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az agresszív adótervezés elleni nemzeti rendelkezések nem lehetnek teljes mértékben hatékonyak. Ennek az az oka, hogy az adók elkerülése érdekében kialakított struktúrák jelentős része határokon átnyúló vonatkozással bír, ugyanakkor a tőke és a személyek mobilitása is egyre nagyobb, különösen egy olyan integrált piacon, mint amilyen az EU belső piaca. Nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi helyzet javítása érdekében az EU szintjén megvalósuló közös fellépésre van szükség, ami hasznosan kiegészítheti az e területen különösen a közigazgatási együttműködésről szóló irányelvvel összefüggésben már meglévő kezdeményezéseket. Ez annál is inkább így van, mivel a nemzeti szinten létező eszközök csak részben bizonyultak hatékonynak az átláthatóság növelésében.

Ennek fényében a belső piacnak olyan szilárd mechanizmusra van szüksége, amely annak biztosítása révén, hogy az adóhatóságok kellő időben megfelelő tájékoztatást kapnak a határokon átnyúló vonatkozású, potenciálisan agresszív adótervezési módszerekről, egységes módon kezeli ezek a kiskapukat, és orvosolja a meglévő torzulásokat.

Tekintettel arra, hogy a kötelező adatközlés célja az, hogy az adóhatóságok tájékoztatást kapjanak az egyetlen joghatóságon túlmutató dimenzióval rendelkező módszerekről, az azonosított probléma egységes megközelítésének biztosítása érdekében minden ilyen kezdeményezést az EU szintjén történő fellépés útján kell megindítani. A tagállamok által a saját kezdeményezés alapján végrehajtott, össze nem hangolt fellépések a módszerek köztes szereplők általi közlésére vonatkozó szabályok sokféleségét hoznák létre. Félő, hogy ez ahhoz vezetne, hogy fennmarad a tagállamok közötti tisztességtelen adóverseny.

Még ha valamely harmadik országgal kialakított potenciálisan agresszív adótervezési konstrukció vagy konstrukciósorozat csupán egyetlen tagállamot érint is, annak akkor is lehet határokon átnyúló kihatása, amely a belső piac működése torzításának veszélyével járhat. A belső piac szerkezete ugyanis a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának elvén alapul, és a társasági adóról szóló irányelvekből származó előnyökkel párosul. Ebből következik, hogy a belső piac tényleges védelmi szintje általánosságban a leggyengébb tagállamra való hivatkozással határozható meg. Ez az oka annak, hogy az egyik tagállamot érintő, határokon átnyúló, potenciálisan agresszív adótervezési módszer valójában valamennyi államra hatást gyakorol.

Ha az erre vonatkozó döntés az egyes nemzeti kezdeményezéseken múlna, akkor némelyik tagállam dönthetne a cselekvés mellett, míg mások tétlenek maradnának. Különösen azért is lenne ez lehetséges, mert a BEPS 12. fellépése nem jelent minimális követelményt, tehát Unió-szerte jelentős eltérések lehetnének a végrehajtásában. A 131 érdekelt fél közül 39 a nyilvános konzultáció során azt válaszolta, hogy uniós fellépés hiányában nem kerülne sor átláthatósági követelmények bevezetésére, 107 érdekelt fél pedig valószínűnek vagy nagyon valószínűnek tartotta, hogy eltérő átláthatósági követelményeket vezetnének be. Mindezek alapján a jelentéstételi kötelezettség uniós jogszabályok révén történő bevezetése, és ezzel együtt az információcsere előírása megoldaná a feltárt problémákat, és hozzájárulna a belső piac működésének javításához.

Az adatközlésre vonatkozó uniós fellépés ráadásul hozzáadott értéket jelentene az egyes tagországok e területet érintő egyedi kezdeményezéseihez képest, hiszen a potenciálisan agresszív, határokon átnyúló adótervezési módszerek közlése – különösen, amennyiben kiegészül az információcserével – lehetővé teszi majd az adóhatóságok számára, hogy teljes képet kapjanak a határokon átnyúló ügyletek globális adóalapra gyakorolt hatásáról. Az EU tehát az egyes tagállamokhoz képest jobb helyzetben van ahhoz, hogy az információcsere-rendszer hatékonyságát és teljességét biztosítsa.

•Arányosság

A javasolt szakpolitikai válasz a határokon átnyúló elemmel rendelkező, potenciálisan agresszív adótervezési módszerekre korlátozódik. Tekintettel arra, hogy a belső piac működésében feltárt torzulások általában túlterjednek egyetlen tagállam határain, a közös szabályoknak az EU-n belüli, határokon átnyúló helyzetekre való korlátozása a problémák hatékony kezeléséhez szükséges minimumot jelenti. Így a javasolt szabályok arányos választ jelentenek a feltárt problémára, mivel nem haladják meg azt a mértéket, amely szükséges a belső piac torzulások nélküli, jobb működése Szerződésekbe foglalt céljának eléréséhez.

•A jogi aktus típusának megválasztása

E javaslat jogalapja az EUMSZ 115. cikke, amely kifejezetten előírja, hogy az e területre vonatkozó jogszabályokat csak irányelv formájában lehet elfogadni. Ezért a közvetlen adózásra vonatkozó kötelező érvényű szabályok elfogadása során semmilyen más típusú uniós jogi aktusok alkalmazása nem engedhető meg.

Ezenkívül a javasolt irányelv 2014 óta a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv ötödik módosítása, így a 2014/107/EU, az (EU) 2015/2376, az (EU) 2016/881 és az (EU) 2016/2258 tanácsi irányelvet követi.

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•Értékelések

A javasolt jogszabály a közigazgatási együttműködésről szóló irányelvet módosítja a potenciálisan agresszív adótervezési módszerek kötelező közlésére vonatkozó rendelkezés bevezetésével, valamint az adóhatóságok közötti automatikus információcsere hatókörének az ilyen módszerekre történő kiterjesztésével. Így a javasolt módosítások mögött meghúzódó indokok egy új téma kezelésével kapcsolatosak, és a cél az adókikerülés és adókijátszás elleni küzdelemre irányuló tagállami erőfeszítések megerősítése. A javasolt módosítások célja nem az alapul szolgáló eszköz (azaz a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv) feltárt hiányosságainak orvoslását célozzák, hanem az irányelv hatályát terjesztik ki egy olyan újabb területre, amelyen az OECD 12. fellépésére vonatkozó munkájának és a Bizottság érdekelt felekkel folytatott konzultációjának eredményei alapján szükséges fellépni.

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv értékelésére még nem került sor. E tekintetben az első jelentés benyújtásának határideje 2018. január 1-je. Azután a Bizottság ötévente fog jelentést benyújtani az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv alkalmazásáról. E célból a tagállamok vállalták, hogy közlik a Bizottsággal a közigazgatási együttműködés hatékonyságának értékeléséhez szükséges információkat, valamint statisztikai adatokat.

A javasolt jogszabályt a legköltséghatékonyabb módon alakították ki. A tervezett keretekben így – a szükséges kiigazításokat követően – az információcsere céljára létrehozott olyan meglévő informatikai eszköz használatára kerül majd sor, amelyet eredetileg a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapításokra (DAC 3) vonatkozó információcsere érdekében hoztak létre.

•Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk

2016. november 10-én az Európai Bizottság nyilvános konzultációt indított az arra vonatkozó visszajelzések összegyűjtése érdekében, hogy miként lehetne továbblépni uniós szinten az olyan tanácsadókkal és köztes szereplőkkel szemben, akik a potenciálisan agresszív adótervezési rendszereket segítik elő.

A Bizottság több lehetséges opciót mutatott be, az érdekelt felek közül pedig összesen 131 adott válaszával visszajelzést. A válaszok többsége a kereskedelmi/üzleti szövetségektől/szakmai szövetségektől (27%), valamint magánszemélyektől (20%) érkezett. A földrajzi eloszlást tekintve a legtöbb válasz – az összes válasz 24%-a – Németországból érkezett.

Az összes válaszadóból 46-an válaszolták azt, hogy igénybe vettek már adóügyi tanácsadást, és az esetek több mint felében azt adótanácsadók nyújtották – 52%-kal ez a legnagyobb szakmai csoport. Ezenfelül 30 válaszadó felelte azt, hogy adótanácsadást nyújt, és 50%-uk kijelentette, hogy kapcsolatban áll az adóhatósággal.

•Tagállamok

A javasolt jogszabály alapjául szolgáló elv összhangban áll a nemzetközi adóztatás tendenciáival, amint azok kirajzolódnak az OECD/G20-ak adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elleni projektjével összefüggésben. A legtöbb tagállam tagja az OECD-nek, amely 2013 és 2015 között kiterjedt nyilvános konzultációt szervezett az érdekelt felekkel az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elleni fellépés minden egyes eleméről. Következésképpen azok a tagállamok, amelyek az OECD tagjai, hosszú és részletes megbeszéléseket folytattak az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elleni intézkedésekről az OECD keretében, tehát úgy kell tekinteni, hogy megfelelő módon konzultáltak velük a kezdeményezéssel kapcsolatban.

2017. március 2-án az Adóügyi és vámuniós főigazgatóság megszervezte az IV. munkacsoport ülését, és a tagállamoknak lehetőségük volt arra, hogy vitát folytassanak a potenciálisan agresszív adózási módszerek köztes szereplők általi közléséről, és az adóhatóságok közötti azt követő automatikus információcseréről.

A Bizottság ezenkívül célzott megbeszéléseket szervezett olyan tagállamok képviselőivel, akik már gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeztek a nemzeti szintű kötelező adatközlési szabályokkal kapcsolatosan.

•Hatásvizsgálat

A Bizottság elvégezte a releváns szakpolitikai alternatívákra vonatkozó hatásvizsgálatot, amely 2017. május 24-én kedvező véleményt kapott a Szabályozói Ellenőrzési Testülettől (SEC(2017) 307.) 17 . A Szabályozói Ellenőrzési Testület több ajánlást tett a hatásvizsgálat javítására, amelyeket a hatásvizsgálat zárójelentése figyelembe vesz (SWD(2017 236) 18 .

Az alapforgatókönyvhöz képest különböző szakpolitikai alternatívákat vizsgáltak meg az eredményesség, a hatékonyság és a koherencia kritériumai alapján. A kihívás az volt, hogy miként lehetne arányos rendszert kialakítani az adótervezés legagresszívebb formáinak felszámolása érdekében. Az OECD-nek a BEPS 12. fellépéséről szóló jelentése példákat tartalmaz az adóhatóságok által világszerte számos országban alkalmazott megközelítésekre, beleértve a kötelező adatközlés három uniós tagállamban, nevezetesen Írországban, Portugáliában és az Egyesült Királyságban létező nemzeti rendszerét.

A nyilvános konzultációban az érdekelt felek számára összeállították a szakpolitikai alternatívák listáját. Ezen alternatívák némelyike a javasolt kezdeményezés megfelelő jogi eszközének típusát érintette, vagyis arra vonatkozott, hogy vajon jogszabály, vagy inkább ajánlás vagy magatartási kódex formáját öltő puha jog jelentené-e az optimális megoldást. Az érdekelt felek felkérést kaptak arra, hogy a kötelező erejű szabályokra épülő alternatívák közül elsősorban azt a lehetőséget fontolják meg, amely az információk adóhatóságokkal való közlésére szolgáló közös keretre vonatkozik, vagy pedig azt, amely az ezen adatközlésnek a közölt adatok uniós adóhatóságok közötti automatikus cseréjével való együttes alkalmazására vonatkozik.

Az érdekeltekkel folytatott konzultációt követően egyértelművé vált, hogy a kötelező erejű szabályokat tartalmazó valamennyi lehetséges szakpolitikai lehetőség hasonló eredményre vezetne. Tehát az adatok adóhatósággal való (kötelező) közlése mindig lehetővé teszi az információcsere valamilyen formáját. Ennek az az oka, hogy a spontán cserék a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv általános keretének részét képezik. Ezért minden olyan szakpolitikai lehetőség esetében, amely magában foglalja az adatok közlését, különböző formákban jelen van az információcsere.

Továbbá úgy tűnt, hogy a szakpolitikai lehetőségek közötti egyetlen valódi különbséget a gyakorlatban az jelenti, hogy az egyik esetében van a potenciálisan agresszív adótervezési megoldásokra vonatkozó információk közlésére vonatkozó kötelezettség (és ezzel együtt információcsere), a másik esetében pedig ilyen kötelezettség nem áll fenn, tehát ez az úgynevezett status quo. Ezen túlmenően az információcsere spontán cserére való korlátozásának lehetősége nem lenne összhangban a Bizottság által a közelmúltban az átláthatóság területén indított kezdeményezésekkel. Így az információcsere kerete mind a közös jelentéstételi standard EU-n belüli végrehajtásának szabályai, mind a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapítások tekintetében magában foglalja az automatikus információcserét.

Az előnyben részesített alternatíva

Az előnyben részesített lehetőség az, hogy a tagállamok i. nemzeti adóhatóságuk tekintetében kifejezett kötelezettséget írjanak elő a határokon átnyúló vonatkozású, potenciálisan agresszív adótervezési módszerek kötelező közlését illetően; és ii. biztosítsák, hogy nemzeti adóhatóságuk a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv által rendelkezésre bocsátott mechanizmus használatával automatikusan kicseréljék ezeket az információkat más tagállamok adóhatóságaival.

Az előnyben részesített alternatíva előnyei

A kötelező adatközlési rendszer keretében történő jelentéstételi kötelezettség növelni fogja a köztes szereplőkre annak érdekében gyakorolt nyomást, hogy tartózkodjanak az agresszív adótervezési módszerek kialakításától, forgalmazásától és végrehajtásától. Hasonlóképpen az adózók is kevésbé lesznek hajlamosak ilyen konstrukciók létrehozására vagy használatára, ha tudni fogják, hogy a konstrukciókat jelenteni kell majd a kötelező adatközlési rendszer keretében. Az adóhatóságok jelenleg korlátozott ismeretekkel rendelkeznek a más országokban alkalmazott adótervezési módszerekről, és az ilyen adatközlés kellő időben biztosíthatja számukra az operatív intézkedésekkel, jogalkotási és/vagy szabályozási változtatásokkal való gyors válaszadáshoz szükséges információkat. Emellett az adatokat kockázatértékelési és ellenőrzési célokra is fel lehet használni. Ezek az előnyök elősegítik a tagállamok számára közvetlen adóalapjuk védelemét és adóbevételeik növelését/az adók beszedését. A kötelező adatközlési rendszer ezenkívül segíti a vállalatok közötti egyenlő versenyfeltételek megteremtését, mivel a nagyobb vállalatok nagyobb valószínűséggel használnak határokon átnyúló összefüggésben ilyen konstrukciókat az adóelkerülés érdekében, mint a kkv-k. Társadalmi szemszögből a kötelező adatközlési rendszer tisztességesebb adózási környezetet fog biztosítani, tekintettel a fent említett előnyökre.

Az előnyben részesített alternatíva költségei

A javaslatnak a nemzeti adóbevételek tekintetében felmerülő költségei attól függnek, hogy a tagállamok az adatközlési kötelezettségeiknek való megfelelés érdekében hogyan módosítják jogszabályaikat, és biztosítják a forrásokat. Mindazonáltal a tervek szerint a meglévő jelentéstételi és információcsere-rendszerek – mint például a feltételes adómegállapításokra vonatkozó központi adattár – olyan keretet biztosítanak, amely lehetővé teszi az adatközlési kötelezettség alá tartozó adótervezési módszerekre vonatkozó információk nemzeti hatóságok közötti automatikus cseréjét.

A köztes szereplők költségei nagyon korlátozottaknak lehetnek, mivel az adatközlési kötelezettség alá tartozó információk valószínűleg rendelkezésre állnak azokon az összefoglalókon, amelyekkel egy-egy konstrukciót az adózók körében népszerűsítenek. Az adózóknak csak korlátozott körülmények között kellene maguknak jelenteniük az ilyen konstrukciókat, és viselniük az adatközlési kötelezettséggel kapcsolatos költségeket.

Célravezető szabályozás:

A javaslat kialakítása során cél volt, hogy a köztes szereplők, az adózók és a közigazgatás számára a szabályozásból eredő terhek minimálisak legyenek. Így az előnyben részesített szakpolitikai megoldás arányos választ jelent a feltárt problémára, mivel nem haladja meg azt a mértéket, amely szükséges a belső piac torzulások nélküli, jobb működése Szerződésekbe foglalt céljának eléréséhez. A közös szabályok a potenciálisan káros módszerekre vonatkozó adatközlés minimálisan szükséges közös keretének megteremtésére korlátozódnak. Például:

i. A szabályok a kettős jelentéstétel elkerülése céljából egyértelműen meghatározzák a jelentéstételi felelősséget.

ii. A közös szabályok az Unión belüli, határokon átnyúló vonatkozású, potenciálisan agresszív adótervezési konstrukciókra korlátozódnak.

iii. A jelentett adókonstrukciókra nem vonatkozik nyilvánosságra hozatali követelmény, csupán az uniós tagállamok közötti automatikus információcsere.

iv. Az irányelvet a nemzeti jogban végrehajtó nemzeti rendelkezéseknek való megfelelés elmulasztásáért kiszabott szankciók a tagállamok szuverén ellenőrzése alatt maradnak.

A harmonizált megközelítés révén továbbá a nemzeti illetékes hatóságok csupán tudomást szereznek a potenciálisan agresszív módszerekről. Azután a tagállamok döntik el, hogyan járnak el a jogszerűtlen módszerek esetében.

A jogi eszköz

A jogalkotási lehetőségek tekintetében három alternatívát vizsgáltak meg:

i.bizottsági ajánlás (nem kötelező erejű eszköz), amely arra ösztönzi a tagállamokat, hogy vezessenek be kötelező adatközlési szabályokat, és a témának a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó munkacsoport elé terjesztése;

ii.uniós magatartási kódex a köztes szereplők számára (nem kötelező erejű eszköz) bizonyos szabályozott szakmák esetében;

iii.uniós irányelv (kötelező erejű eszköz), amely előírja a tagállamok számára az információcserével együtt bevezetendő kötelező adatszolgáltatási rendszert.

A különböző alternatívák értékelése után az irányelv az előnyben részesített alternatíva. Az elemzés azt mutatja, hogy ez a lehetőség egyértelmű előnyökkel jár az eredményesség, a hatékonyság és a koherencia tekintetében, mivel a legkisebb költséggel kezeli a megállapított problémákat. Emellett az irányelv mint alternatíva változatlanul előnyös ahhoz az alternatívához képest, ha nem kerül sor semmilyen intézkedésre.

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

Lásd a pénzügyi kimutatást.

5.EGYÉB ELEMEK

•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

A tagállamok éves értékelést nyújtanak be a Bizottságnak az automatikus információcsere hatékonyságáról, valamint a gyakorlatban elért eredményekről. A tagállamok ezenkívül az irányelv értékeléséhez benyújtják a lényeges információkat, valamint azoknak a statisztikai adatoknak a jegyzékét, amelyeket a Bizottság a 26. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban (végrehajtási intézkedések) meghatároz. A Bizottság 2013. január 1. után ötévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv alkalmazásáról. A jelen (a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv módosítására irányuló) javaslat eredményeit a Bizottság az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak 2023. január 1-jéig benyújtandó értékelő jelentésébe fogja belefoglalni.

•Magyarázó dokumentumok (irányelvek esetén)

Tárgytalan.

•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

A javasolt jogszabály elsősorban a következő elemekből áll:

·Az adóhatóságok számára történő adatközlés és az automatikus információcsere

A javasolt irányelv arra vonatkozó kötelezettséget ró a köztes szereplőkre, hogy az adóhatóságokkal közöljék a potenciálisan agresszív adótervezési módszereket, amennyiben szakmai tevékenységük révén ilyen módszerek kialakításában vagy népszerűsítésében részt vesznek. Ez a kötelezettség a határokon átnyúló helyzetekre korlátozódik, tehát az olyanokra, amelyek vagy több tagállamot, vagy egy tagállamot és egy harmadik országot érintenek. Ugyanis csakis ilyen körülmények között, a belső piac működésére gyakorolt esetleges hatás miatt indokolt a helyzet nemzeti szinten való kezelése helyett a közös szabályrendszer bevezetése. A javasolt intézkedések maximális eredményességének biztosítása érdekében, tekintettel az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó módszerek határokon átnyúló dimenziójára, a közölt információk nemzeti adóhatóságok közötti automatikus cseréjére van szükség. A gyakorlatban a jogszabály azt javasolja, hogy az információcserére a közölt módszerek egy olyan központi adattárban való rögzítése révén kerüljön sor, amelyhez minden tagállam hozzáférhet.

Korlátozott mértékben a Bizottság is hozzáfér majd a kicserélt információkhoz (például ugyanazon a szinten, mint amennyire a feltételes adómegállapítási határozatokhoz hozzáférése van) annak érdekében, hogy nyomon követhesse az irányelv megfelelő működését.

·Ki viseli az adatközlés terhét?

Az adatközlés kötelezettsége a köztes szereplőként azonosított„személyeket” (azaz természetes vagy jogi személyeket, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó egységeket) terheli.

Az irányelv értelmében vett köztes szereplő hiánya

Előfordulhat, hogy titoktartási kötelezettség miatt, vagy egyszerűen azért, mert a köztes szereplő nincs jelen az Unióban, az adatszolgáltatási kötelezettség nem érvényesíthető a köztes személy tekintetében. Az is megeshet, hogy nincs köztes szereplő, mivel az adózó maga dolgozza ki és hajtja végre a konstrukciót. Az adóhatóságnak ilyen körülmények között is lehetőséggel kell rendelkeznie arra, hogy információkat kapjon az adózással kapcsolatos olyan módszerekről, amelyek agresszív konstrukciókkal lehetnek összefüggésben. Az adatszolgáltatási kötelezettség ilyen esetben a módszert használó adózókra hárul.

·Több személy is tekinthető köztes szereplőnek vagy adózónak

Gyakran előfordul, hogy egy köztes szereplő több államban is jelen van irodák, cégek stb. révén, és más helyi, független szereplőket is alkalmaz bizonyos módszerekre vonatkozó adótanácsok nyújtására. Ilyen körülmények között csak annak a köztes szereplőnek kell az adóhatóságok számára az előírt információkat bejelentenie, aki az adózó(k) irányában felelős a konstrukció vagy a konstrukciók sorozatának kidolgozásáért és végrehajtásáért.

Amennyiben az információk bejelentése az adózóra hárul, és több kapcsolt fél használja ugyanazt az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló adókonstrukciót, csak annak az adózónak kell az információt bejelentenie, akinek feladata volt, hogy a konstrukció(k)ra vonatkozóan megállapodjon a köztes szereplővel.

·Az adatközlés és az automatikus információcsere időzítése

Mivel az adatközlés nagyobb eséllyel fog a szándék szerinti elrettentő hatással járni, ha a lényeges információk már egy korai szakaszban az adóhatóság tudomására jutnak, a javasolt jogszabály az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókra vonatkozó információknak a konstrukciók végrehajtása előtti közlését írja elő. Ezért a köztes szereplőknek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó konstrukciókat öt napon belül kell bejelenteniük, azt a napot követő naptól számítva, amikor az ilyen konstrukció az adózó számára végrehajthatás céljából elérhetővé válik.

Amennyiben felelős köztes személy hiányában az adózóra hárul az adatközlési kötelezettség, az adatközlés határideje valamivel későbbi; tehát az azon napot követő naptól kell számítani az öt napot, amikor az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciót vagy az ilyen konstrukciók sorozatának első lépését az adózó végrehajtotta.

Ezt követően az e módszerekre vonatkozó automatikus információcserére negyedévente kerül sor. Ezen információk korai közlésének köszönhetően a módszerekkel legszorosabb kapcsolatban álló adóhatóságok elegendő információval fognak rendelkezni ahhoz, hogy korán megtehessék az adókikerülés elleni intézkedéseket.

·Az agresszív adótervezés meghatározása helyett az ismertetőjegyek listája

Az agresszív adótervezés fogalmának a meghatározása hiábavaló vállalkozásnak bizonyulhat. Elsősorban azért, mert az elmúlt években az agresszív adótervezési módszerek különösen összetetté váltak, és az adóhatóságok védelmi ellenintézkedéseire válaszul folyamatosan változnak és módosulnak. Ennek fényében a javasolt jogszabály magában foglalja az ügyletek olyan sajátosságainak vagy elemeinek listáját, amelyek határozottan utalnak az adókikerülésre vagy adókijátszásra. Ezekre a sajátosságokra és elemekre utal a továbbiakban az „ismertetőjegy” szó, és egy módszert már akkor az adóhatóságnak való adatszolgáltatási kötelezettség alá esőként kell kezelni, ha ezen ismertetőjegyek egyikével rendelkezik.

·Az Unió közös kommunikációs hálózatán (CNN) történő automatikus információcsere

A kötelező automatikus információcsere működési szempontjaival kapcsolatban a javasolt irányelv az (EU) 2015/2376 tanácsi irányelv által bevezetett mechanizmusra, vagyis a közös kommunikációs hálózatra utal. Ez a hálózat az információcserék közös kereteként fog szolgálni, ezért a hatókörét ki kell terjeszteni.

Az információkat egy biztonságos központi adóügyi közigazgatási együttműködési adattárban fogják rögzíteni. A tagállamok egy sor gyakorlati intézkedést, ezen belül standard formanyomtatvány kidolgozása révén az összes előírt információ cseréjének standardizálását szolgáló intézkedéseket is be fognak vezetni. Ez magában foglalja a tervezett információcsere kapcsán alkalmazandó nyelvi követelmények meghatározását és a CCN-hálózat ennek megfelelő továbbfejlesztését.

·A megfelelés elmulasztásáért kiszabott hatékony nemzeti szintű szankciók

A javasolt jogszabály a tagállamokra bízza az ezen irányelvet a nemzeti jogrendbe átültető nemzeti jogszabályok megsértése esetén alkalmazandó szankciók meghatározását. A tagállamok meghoznak minden szükséges intézkedést a közös keretelvek végrehajtásának biztosítása érdekében. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

·Végrehajtási intézkedések

A javasolt irányelv, és konkrétan az adóhatóságok közötti kötelező automatikus információcsere végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottság végrehajtási hatásköröket kap a következőkre vonatkozóan:

i.korlátozott számú elemet, köztük a nyelvhasználati szabályokat tartalmazó formanyomtatvány elfogadása;

ii.a központi adóügyi közigazgatási együttműködési adattár továbbfejlesztéséhez szükséges gyakorlati intézkedések elfogadása.

E hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni.

·Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

Tekintettel arra, hogy a közölt módszerek révén nyert információk alapján szükséges lehet az ismertetőjegyek listájának naprakésszé tétele, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogalkotási aktusokat fogadjon el.

2017/0138 (CNS)

Javaslat

A TANÁCS IRÁNYELVE

a 2011/16/EU irányelvnek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 113. és 115. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Parlament véleményére 19 ,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 20 ,

különleges jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)Az adózási átláthatóság területén születő új kezdeményezésekre való uniós szintű válaszként az utóbbi években többször is sor került a 2011/16/EU tanácsi irányelv 21 módosítására. Ebben az összefüggésben a 2014/107/EU tanácsi irányelv 22 közös jelentéstételi standardot vezetett be az Unióban a számlainformációkra vonatkozóan. A standard, amelyet az OECD globális fóruma dolgozott ki, az adóügyi illetőséggel nem rendelkezők számláira vonatkozó információk automatikus cseréjét írja elő, és létrehozza ezen információcsere világszintű kereteit. A 2011/16/EU irányelvet a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapítási határozatokra vonatkozó automatikus információcserét előíró (EU) 2015/2376 tanácsi irányelv 23 , valamint a multinacionális vállalatcsoportok országonkénti jelentéstételére vonatkozó közzétételt és kötelező és automatikus információcserét előíró (EU) 2016/881 tanácsi irányelv 24 módosította. Figyelemmel arra, hogy az adóhatóságok számára milyen hasznosak lehetnek a pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos információk, az (EU) 2016/2258 tanácsi irányelv 25 kötelezte a tagállamokat, hogy az adóhatóságok számára biztosítsanak hozzáférést az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv 26 értelmében a pénzügyi intézmények által alkalmazott ügyfél-átvilágítási eljárásokhoz. Jóllehet a 2011/16/EU irányelv többször módosításra került annak érdekében, hogy az adóhatóságok jobb eszközökkel rendelkezzenek az adókikerülés és az adókijátszás elleni küzdelemhez, tovább kell erősíteni a létező adózási keretek néhány meghatározott átláthatósági aspektusát.

(2)A tagállamok szerint egyre nehezebb nemzeti adóalapjukat megvédeni az eróziótól, mivel az adótervezési struktúrák különösen kifinomultakká váltak, és gyakran kihasználják a tőke és a személyek belső piacon való nagyobb mobilitását. Ezek a struktúrák általában olyan, több joghatóságot átfogóan kifejlesztett konstrukciókból állnak, amelyek az adóköteles nyereséget a kedvezőbb adórendszerekbe irányítják át, vagy amelyeknek az a hatásuk, hogy csökkentik az adózó teljes adófizetési kötelezettségét. Ennek eredményeképp a tagállamok gyakran azt tapasztalják, hogy adóbevételeik jelentősen csökkennek, ez pedig megakadályozza, hogy növekedésbarát adópolitikákat alkalmazzanak. Ezért kiemelkedően fontos, hogy a tagállamok adóhatóságai átfogó és releváns információkat kapjanak a potenciálisan agresszív adótervezési konstrukciókról. Az ilyen információk alapján az érintett hatóságok képesek lesznek arra, hogy időben reagáljanak a káros adózási gyakorlatokra, és jogszabályok életbe léptetésével vagy megfelelő kockázatértékelések, valamint adóellenőrzések elvégzésével megszüntessék a kiskapukat.

(3)Tekintve, hogy a legtöbb potenciálisan agresszív adótervezési módszer egyszerre több joghatóságot érint, az ilyen módszerekre vonatkozó információk közlése további pozitív eredménnyel jár majd abban az esetben, ha az ilyen információkat ki is cserélik egymás között a tagállamok. Az adóhatóságok közötti automatikus információcsere különösen fontos ahhoz, hogy e hatóságok a tudomására jussanak a szükséges információknak, amelyek alapján felléphetnek, amennyiben agresszív adózási gyakorlatokat tapasztalnak.

(4)Felismerve, hogy a gazdasági tevékenységek kifejtésének átlátható keretei hozzájárulhatnak a belső piacon az adókikerülés és adókijátszás visszaszorításához, a Bizottság feladatul kapta, hogy az OECD adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás (BEPS) tervének 12. fellépésével összhangban kezdeményezéseket dolgozzon ki a potenciálisan agresszív adótervezési módszerekre vonatkozó kötelező adatszolgáltatás tekintetében. Ezzel összefüggésben az Európai Parlament az esetlegesen adókikerüléshez és adókijátszáshoz vezető konstrukciókban segítséget nyújtó köztes szereplők elleni szigorúbb intézkedésekre szólított fel.

(5)Fontos emlékeztetni arra, hogy úgy tűnik, bizonyos pénzügyi közvetítők és más adótanácsadók aktívan segítették ügyfeleiket pénzük külföldön való elrejtésében. Továbbá, jóllehet a 2014/107/EU tanácsi irányelv 27 által bevezetett közös jelentéstételi standard jelentős lépést jelent az Unión belüli átlátható adózási keretek megteremtése felé, legalábbis a számlainformációk tekintetében, azt még tovább lehet fejleszteni.

(6)A határokon átnyúló vonatkozásokkal rendelkező, potenciálisan agresszív adótervezési módszerekre vonatkozó adatközlés hatékonyan segítheti az egyenlő adójogi bánásmóddal jellemezhető belső piaci környezet megteremtésére tett erőfeszítéseket. Ennek fényében a köztes szereplők azon kötelezettsége, hogy az adóhatóságokat tájékoztassák az adókikerülés céljából kihasználható, határokon átnyúló módszerekről, újabb lépést fog jelenteni a helyes irányba. A még átfogóbb szakpolitika kialakítása céljából a második fontos lépés az lenne, ha az adatközlést követően az adóhatóságok megosztanák az információkat a más tagállambeli adóhatóságokkal. Ezek az intézkedések várhatóan a közös jelentéstételi standard hatékonyságát is növelni fogják. Kulcsfontosságú lenne továbbá, hogy a Bizottság hozzáférést kapjon az ahhoz szükséges mennyiségű információhoz, hogy nyomon követhesse ezen irányelv megfelelő működését. Ez az információkhoz való bizottsági hozzáférés nem mentesíti a tagállamokat azon kötelezettségük alól, hogy az állami támogatásokat bejelentsék a Bizottságnak.

(7)A határokon átnyúló, potenciálisan agresszív adótervezési módszerekre vonatkozó adatszolgáltatás nagyobb eséllyel fog a szándék szerinti elrettentő hatással járni, amennyiben a lényeges információk már egy korai szakaszban, azaz már a közölt módszerek tényleges végrehajtása előtt az adóhatóság tudomására jutnak. Amennyiben az adatszolgáltatási kötelezettség az adózókra hárul, gyakorlati szempontból megfelelőbb a határokon átnyúló, potenciálisan agresszív adótervezési módszerekre vonatkozó adatszolgáltatás kötelezettségét egy kissé későbbi szakaszra előírni, mivel az adózók kezdetben esetleg nem ismerik fel az érintett módszerek természetét. A tagállami közigazgatási szervek feladatának megkönnyítése érdekében az e módszerekre vonatkozó automatikus információcserére negyedévente kerülhetne sor.

(8)A belső piac megfelelő működésének biztosítása, valamint annak elkerülése érdekében, hogy a javasolt jogszabályi keretek kijátszhatók legyenek, minden olyan szereplőt kötelezni kell az adatközlésre, aki általában részt vesz az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukció vagy konstrukciósorozat kidolgozásában, piaci értékesítésében, végrehajtásának megszervezésében vagy irányításában, ahhoz segítséget nyújt, vagy arra vonatkozóan tanácsot ad. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy bizonyos esetekben nem írható elő a köztes szereplő számára az adatszolgáltatási kötelezettség, például titoktartási kötelezettség miatt, vagy amennyiben nincs köztes szereplő, mivel például az adózó maga dolgozza ki és hajtja végre a konstrukciót. Kulcsfontosságú tehát, hogy az adóhatóságnak ilyen körülmények között is legyen lehetősége arra, hogy információkat kapjon az adózással kapcsolatos olyan módszerekről, amelyek agresszív adótervezéssel lehetnek kapcsolatosak. Ilyen esetekben tehát arra az adózóra kell terhelni az adatszolgáltatási kötelezettséget, aki az adott módszer előnyeit élvezi.

(9)Az elmúlt években az agresszív adótervezési módszerek egyre összetettebbé váltak, és az adóhatóságok védelmi ellenintézkedéseire válaszul folyamatosan változnak és módosulnak. Erre tekintettel a potenciálisan agresszív adótervezési módszerek felismerésére az agresszív adótervezés meghatározása helyett hatékonyabb módszernek tűnik egy olyan lista összeállítása, amely az adókikerülésre vagy adókijátszásra erőteljesen utaló jellemzőkkel rendelkező tranzakciók sajátságait vagy elemeit tartalmazza. Az ilyen jellemzőkre utal a továbbiakban az „ismertetőjegy” szó.

(10)Tekintve, hogy a jogszabály elsődleges célja a belső piac megfelelő működésének biztosítása, döntő jelentőségű, hogy az uniós szintű szabályozás ne haladja meg a kitűzött cél eléréséhez szükséges szintet. Ezért az adatközlési kötelezettségre vonatkozó közös szabályokat a határokon átnyúló helyzetekre kell korlátozni, tehát az olyanokra, amelyek vagy több tagállamot, vagy egy tagállamot és egy harmadik országot érintenek. E körülmények között a belső piac működésére gyakorolt esetleges hatás miatt, a helyzet nemzeti szinten való kezelése helyett indokolt a közös szabályrendszer bevezetése.

(11)Tekintve, hogy az adatközlési kötelezettség azokat a konstrukciókat érinti, amelyeknek határokon átnyúló vonatkozásaik vannak, fontos lenne a lényeges információk más tagállamok adóhatóságaival való megosztása annak biztosítása érdekében, hogy ez az irányelv a lehető leghatékonyabban térítse el a gazdasági szereplőket az agresszív adótervezési gyakorlatoktól. A határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapításokra és az előzetes árképzési megállapodásokra vonatkozó automatikus információcsere mechanizmusát célszerű használni a határokon átnyúló, potenciálisan agresszív adótervezési módszerekre vonatkozóan szolgáltatott adatoknak az uniós adóhatóságok közötti kötelező és automatikus cseréjére is.

(12)Az automatikus információcsere megkönnyítése és a források hatékony felhasználásának elősegítése érdekében az információcserének az Unió által kifejlesztett közös kommunikációs hálózaton (CCN) keresztül kell történnie. Ennek keretében az információkat egy biztonságos központi adóügyi közigazgatási együttműködési adattárban kell rögzíteni. A tagállamoknak egy sor gyakorlati intézkedést, ezen belül standard formanyomtatvány kidolgozása révén az összes előírt információ cseréjének standardizálását szolgáló intézkedéseket kell bevezetniük. Ennek magában kell foglalnia a tervezett információcsere kapcsán alkalmazandó nyelvi követelmények meghatározását és a CCN-hálózat ennek megfelelő továbbfejlesztését.

(13)Annak érdekében, hogy ez az irányelv eredményesebb lehessen, a tagállamoknak meg kell határozniuk az ezen irányelvnek megfelelően elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókat, és biztosítaniuk kell e szankciók gyakorlati alkalmazását, valamint azt, hogy e szankciók arányosak legyenek, és visszatartó erővel bírjanak.

(14)Ezen irányelv nem alapvető rendelkezéseinek kiegészítése, illetve módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogalkotási aktusokat fogadjon el az ismertetőjegyek naprakésszé tételével kapcsolatosan annak érdekében, hogy a potenciálisan agresszív adótervezési konstrukciókra vagy konstrukciósorozatokra vonatkozó azon friss információk alapján, amelyeket az ilyen konstrukciókra vonatkozó kötelező adatszolgáltatásból nyer, az ismertetőjegyek listájába felvegyen ilyen konstrukciókat vagy konstrukciósorozatokat.

(15)Ezen irányelv végrehajtásának és különösen az adóhatóságok közötti automatikus információcsere egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a korlátozott számú elemet, köztük a nyelvhasználati szabályokat tartalmazó formanyomtatvány elfogadása tekintetében. Ugyanezen okból a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni arra vonatkozóan is, hogy elfogadja a központi adóügyi közigazgatási együttműködési adattár továbbfejlesztéséhez szükséges gyakorlati intézkedéseket. E hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek 28 megfelelően kell gyakorolni.

(16)A 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 29 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság egyeztetett az európai adatvédelmi biztossal. Amennyiben ezen irányelv keretében személyes adatok kezelésére kerül sor, azt a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek 30 és a 45/2001/EK rendeletnek megfelelően kell végezni.

(17)Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja különösen az Európai Unió alapjogi chartájában elismert elveket.

(18)Mivel ezen irányelv célja – azaz a belső piac működésének a határokon átnyúló, agresszív adótervezési módszerek alkalmazásától való elrettentés révén történő javítása – nem érhető el megfelelően az egyes tagállamok önálló és összehangolatlan fellépésével, ezzel szemben uniós szinten inkább megvalósítható, mivel olyan konstrukciókat vesz célba, amelyeket a piac különböző nemzeti adózási szabályok közötti interakcióból eredő elégtelenségeinek kihasználására dolgoztak ki, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket, tekintettel különösen arra, hogy a vagy több tagállamot, vagy egy tagállamot és egy harmadik országot érintő, határokon átnyúló vonatkozással rendelkező módszerekre korlátozódik.

(19)A 2011/16/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2011/16/EU irányelv a következőképpen módosul:

1.A 3. cikk a következőképpen módosul:

a)a 9. pont a következőképpen módosul:

i.az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a)a 8. cikk (1) bekezdése, a 8a. cikk, a 8aa. cikk és a 8aaa. cikk alkalmazásában előre meghatározott információk előzetes megkeresés nélküli, szisztematikus, előre meghatározott időközönként történő közlése egy másik tagállammal. A 8. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában rendelkezésre álló információkon az információt közlő tagállam adónyilvántartásában található, az adott tagállam információgyűjtésre és -feldolgozásra szolgáló eljárásaival összhangban visszakereshető információkat kell érteni;”

ii.a c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c)a 8. cikk (1) és (3a) bekezdése, valamint a 8a. cikk. a 8aa. cikk és a 8aaa. cikk kivételével ezen irányelv minden egyéb rendelkezésének alkalmazásában az e pont a) és b) alpontja szerinti, előre meghatározott információk szisztematikus közlése.”.

b)A cikk a következő pontokkal egészül ki:

„18.»határokon átnyúló konstrukció«: vagy egynél több tagállamban, vagy egy tagállamban és egy harmadik országban alkalmazott olyan konstrukció vagy konstrukciósorozat, amely(ek) esetében a következő feltételek közül legalább egy teljesül:

a)a konstrukció vagy konstrukciósorozat résztvevői nem ugyanazon joghatóságban rendelkeznek adóügyi illetőséggel;

b)a konstrukció vagy konstrukciósorozat egy vagy több résztvevője egyidejűleg egynél több joghatóságban rendelkezik adóügyi illetőséggel; vagy

c)a konstrukció vagy konstrukciósorozat egy vagy több résztvevője másik joghatóságban folytat tevékenységet az ott található állandó telephelyén keresztül, és a konstrukció vagy konstrukciósorozat ezen állandó telephely tevékenységének egészét vagy részét képezi;

d)a konstrukció vagy konstrukciósorozat egy vagy több résztvevője másik joghatóságban folytat tevékenységet egy nem ott található állandó telephelyén keresztül, és a konstrukció vagy konstrukciósorozat ezen állandó telephely tevékenységének egészét vagy részét képezi;

e)e konstrukció vagy konstrukciósorozat adóval kapcsolatos hatása legalább két joghatóságban jelentkezik.

19.»adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukció«: minden olyan határokon átnyúló konstrukció vagy konstrukciósorozat, amely a IV. mellékletben meghatározott ismertetőjegyek legalább egyikével rendelkezik.

20.»ismertetőjegy«: a konstrukciónak vagy konstrukciósorozatnak olyan tipikus jellemzője vagy eleme, amely a IV. mellékletben szereplő jegyzékben szerepel.

21.»köztes szereplők«: bármely olyan személy, aki az adózással kapcsolatos szolgáltatás nyújtása során az adózó felé felelős az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukció vagy konstrukciósorozat adóvonatkozásai kidolgozásáért, piaci értékesítéséért, megszervezéséért vagy végrehajtásának irányításáért. »Köztes szereplő« ezenkívül minden olyan személy, aki arra vállalkozik, hogy közvetlenül, vagy más vele kapcsolatban álló személyeken keresztül anyagi támogatást vagy segítséget nyújt, illetve tanácsot ad az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukció adóvonatkozásainak kidolgozásával, piaci értékesítésével, megszervezésével vagy irányításával kapcsolatban.

Ahhoz, hogy köztes szereplő legyen, a személynek legalább a következő kiegészítő feltételek egyikének meg kell felelnie:

a)valamely tagállamban jegyezték be és/vagy valamely tagállam jogának hatálya alá tartozik;

b)valamely tagállamban adóügyi illetőséggel rendelkezik;

c)legalább egy tagállamban szerepel valamely jogi, adózási vagy tanácsadói szolgáltatásokkal kapcsolatos szakmai szövetség nyilvántartásában;

d)a személy legalább egy tagállamban bázissal rendelkezik, ahonnan a szakmáját gyakorolja, vagy jogi, adózási vagy tanácsadási szolgáltatásokat nyújt.

22.»adózó«: bármely olyan személy, aki adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukció vagy konstrukciósorozat felhasználásával szándékozik adózási helyzetét optimalizálni.

23.»kapcsolt vállalkozás« olyan adózó, aki egy másik adózóval a következő módok valamelyike révén kapcsolatban áll:

a)az adózó úgy vesz részt egy másik adózó vezetésében, hogy helyzete révén a másik adózóra jelentős befolyást gyakorol;

b)az adózó egy olyan holding révén vesz részt egy másik adózó feletti ellenőrzésben, amely holding a szavazati jogok 20 %-nál többel rendelkezik;

c)az adózó közvetve vagy közvetlenül a tőke több mint 20 %-át kitevő tulajdonjog révén részesedéssel rendelkezik egy másik adózó tőkéjében.

Amennyiben ugyanazon adózók több adózó irányításában vagy ellenőrzésében részt vesznek vagy tőkéjében részesednek, az összes érintett adózót kapcsolt vállalkozásnak kell tekinteni.

Közvetett részvétel esetében a b) és a c) pont követelményeinek való megfelelést az egymást követő szinteken található részesedés arányának szorzata alapján lehet megállapítani. A szavazati jogok több mint 50%-ával rendelkező adózó úgy tekintendő, mintha a szavazati jogok 100%-ával rendelkezne.

Valamely magánszemélyt, annak házastársát vagy egyesen ági felmenőit vagy leszármazottait egyetlen adózóként kell kezelni.”.

2.A II. fejezet II. szakasza a következő cikkel egészül ki:

„8aaa. cikk

Az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókra vonatkozó kötelező automatikus információcsere alkalmazási köre és feltételei

(1)Minden tagállam meghozza az annak előírásához szükséges intézkedéseket, hogy a köztes szereplők öt munkanapon belül bejelentsék az illetékes adóhatóságnak az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukcióra vagy konstrukciósorozatra vonatkozó információkat, azt a napot követő naptól számítva, amikor az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciót vagy konstrukciósorozatot a köztes szereplő egy vagy több adózó számára a végrehajtás céljából elérhetővé tette az adott adózóval vagy adózókkal való kapcsolatfelvétel után, vagy amikor egy konstrukciósorozat első lépését már végrehajtották.

(2)Minden tagállam meghozza az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a köztes szereplőknek felmentést adjon az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukcióra vagy ilyen konstrukciók sorozatára vonatkozó információk bejelentése alól, amennyiben e köztes szereplők az adott tagállam nemzeti joga alapján ügyvédi titoktartási kötelezettségre hivatkozhatnak. Ilyen esetben az érintett konstrukcióra vagy konstrukciósorozatra vonatkozó információk bejelentése az adózó kötelezettsége, a köztes szereplőnek pedig tájékoztatnia kell az adózót arról, hogy a titoktartási kötelezettség miatt ráhárul e kötelezettség.

A köztes szereplő csak annyiban jogosult az első albekezdés szerinti felmentésre, amennyiben a szakmáját meghatározó érintett nemzeti jogszabályok adta keretek között jár el.

Minden tagállam meghozza az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy amennyiben nincs a 3. cikk 21. pontja értelmében vett köztes szereplő, az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukcióra vagy ilyen konstrukciók sorozatára vonatkozó információk bejelentésének kötelezettsége az adózó felelősségi körébe tartozzon. Az adózónak az azon napot követő naptól számított öt munkanapon belül kell bejelentenie az információkat, amikor az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciót vagy konstrukciósorozatot, vagy az ilyen konstrukciók sorozatának első lépését végrehajtotta.

(3)Minden tagállam meghozza az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy amennyiben több mint egy köztes szereplő vesz részt egy adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukcióban vagy ilyen konstrukciók sorozatában, csak annak a köztes szereplőnek kelljen az (1) bekezdéssel összhangban bejelentenie az információkat, aki az adózó irányában felelős a konstrukció vagy konstrukciósorozat kidolgozásáért és végrehajtásáért.

Minden tagállam meghozza az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy amennyiben az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukcióra vagy konstrukciósorozatra vonatkozó információk bejelentése az adózó felelősségi körébe tartozik, és egy ilyen konstrukciót vagy konstrukciósorozatot több olyan adózó használ, amelyek kapcsolt vállalkozások, csak annak az adózónak kelljen az (1) bekezdéssel összhangban bejelentenie az információkat, amelyiknek feladata volt, hogy a konstrukció vagy konstrukciósorozatra vonatkozóan megállapodjon a köztes szereplővel.

(4)Minden tagállam meghozza az annak előírásához szükséges intézkedéseket, hogy a köztes szereplők és az adózók bejelentsék az azon, adatszolgáltatási kötelezettség alá eső, határokon átnyúló konstrukciókra vonatkozó információkat, amelyeket [a Tanács politikai megállapodásának kelte] és 2018. december 31. között hajtottak végre. A köztes szereplőknek, illetve adott esetben az adózóknak az adatszolgáltatási kötelezettség alá eső, határokon átnyúló konstrukciókra vonatkozó információkat 2019. március 31-ig kell bejelenteniük.

(5)Annak a tagállamnak az illetékes hatósága, ahol e cikk (1) bekezdésének értelmében az információkat bejelentették, automatikus információcsere keretében, a 21. cikk (1) bekezdésének értelmében elfogadott gyakorlati intézkedésekkel összhangban az összes többi tagállam illetékes hatósága számára továbbítja az e cikk (6) bekezdésében meghatározott információkat.

(6)Az (5) bekezdés szerint továbbítandó információk a következők:

a)A köztes szereplők és az adózó azonosítása, ideértve nevüket, adóügyi illetőségüket és az adóazonosító számot, valamint adott esetben azok a személyek, akik a köztes szereplővel vagy az adóalannyal kapcsolt vállalkozások;

b)a IV. mellékletben meghatározott azon ismertetőjegyek részletes leírása, amelyek miatt a határokon átnyúló konstrukció vagy konstrukciósorozat adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozik;

c)az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukció vagy konstrukciósorozat tartalmi összefoglalása, amelynek keretében utalni kell a közismert nevére, amennyiben van ilyen, valamint leírást kell adni a szóban forgó gazdasági tevékenységekről vagy konstrukciókról, de csupán általános fogalmak használatával, anélkül hogy a leírás kereskedelmi, gazdasági vagy szakmai titok, kereskedelmi eljárás, vagy olyan információ felfedésével járna, amelynek közlése sérti a közrendet;

d)az az időpont, amikor az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukció, vagy az ilyen konstrukciók sorozatának első lépése megkezdődik vagy megkezdődött;

e)adott esetben azon nemzeti adórendelkezések, amelyek alkalmazása adóelőnyt jelent;

f)az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukcióba vagy konstrukciósorozatba foglalt ügylet vagy ügyletsorozat értéke;

g)azon többi tagállam megnevezése, amelyeket érint vagy amelyekre valószínűleg kihat az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukció vagy konstrukciósorozat;

h)azon más tagállambeli személyek megnevezése – ha vannak ilyenek –, amelyeket az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukció vagy konstrukciósorozat valószínűleg érint, azoknak a tagállamoknak a megjelölésével, amelyekhez az érintett köztes személyek vagy adózók kapcsolódnak.

(7)Az e cikk (5) bekezdésében említett információcsere elősegítése érdekében a Bizottság meghozza az e cikk végrehajtásához szükséges gyakorlati intézkedéseket, ideértve a 20. cikk (5) bekezdése szerinti formanyomtatvány létrehozását célzó eljárás részeként – az e cikk (6) bekezdésében említett információk közlésének standardizálására irányuló intézkedéseket is.

(8)A Bizottság nem kap hozzáférést a (6) bekezdés a), c) és h) pontjában említett információkhoz.

(9)Az automatikus információcserére az azon negyedévet követő egy hónapon belül kerül sor, amelyben az információkat bejelentették. Az első információkat 2019 első negyedéve végéig kell továbbítani.”.

3.A 20. cikk (5) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(5)A Bizottság a 26. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban formanyomtatványokat fogad el a nyelvhasználati szabályokkal együtt, a következő esetekre vonatkozóan:

a)a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapításról és az előzetes ármegállapításról való, 8a. cikk szerinti automatikus információcserére vonatkozóan 2017. január 1-jéig;

b)az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókra vonatkozó, 8aaa. cikk szerinti automatikus információcserére vonatkozóan 2019. január 1-jéig.

A formanyomtatványokon közlendő adatok köre nem terjedhet túl az információcsere keretében közlendő, a 8a. cikk (6) bekezdésében és a 8aaa cikk (6) bekezdésében felsorolt elemeken, valamint az olyan egyéb, ezen elemekhez kapcsolódó adatmezőkön, amelyek kitöltése a 8a., illetve a 8aaa cikkben foglalt célok eléréséhez szükséges.

Az első albekezdésben említett nyelvhasználati szabályok nem akadályozhatják meg azt, hogy a tagállamok az Unió bármely hivatalos nyelvén közöljék a 8a. és 8aaa. cikkben említett információkat. E nyelvhasználati szabályok ugyanakkor előírhatják, hogy az Unió egy másik hivatalos nyelvén meg kell küldeni ezen információk legfontosabb elemeit.”.

4.A 21. cikk (5) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(5)Az ezen irányelv 8a. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt automatikus információcsere céljából a Bizottság 2017. december 31-ig kidolgoz egy biztonságos tagállami szintű központi adóügyi közigazgatási együttműködési adattárat az említett bekezdések keretében közlendő információk rögzítésének céljára, és ahhoz műszaki és logisztikai támogatást is biztosít.

Az ezen irányelv 8aaa. cikkének (5), (6) és (7) bekezdésében előírt automatikus információcsere céljából a Bizottság 2018. december 31-ig kidolgoz egy biztonságos tagállami szintű központi adóügyi közigazgatási együttműködési adattárat az említett bekezdések keretében közlendő információk rögzítésének céljára, és ahhoz műszaki és logisztikai támogatást is biztosít.

Valamennyi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának hozzáféréssel kell rendelkeznie az adattárban rögzített információkhoz. Az adattárban rögzített információkhoz továbbá – a 8a. cikk (8) bekezdése és a 8aaa. cikk (8) bekezdése szerinti korlátok között – a Bizottságnak is hozzáféréssel kell rendelkeznie. A Bizottság a szükséges gyakorlati intézkedéseket a 26. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban fogadja el.

Az említett biztonságos központi adattár üzembe helyezéséig a 8a. cikk (1) és (2) bekezdésében és a 8aaa. cikk (5), (6) és (7) bekezdésében előírt automatikus információcserét az e cikk (1) bekezdésével és a vonatkozó gyakorlati intézkedésekkel összhangban kell végrehajtani.”.

5.A 23. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A tagállamok évenkénti értékelést nyújtanak be a Bizottságnak a 8., a 8a., a 8aa. és a 8aaa. cikkben említett automatikus információcsere hatékonyságáról, valamint a gyakorlatban elért eredményekről. A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza az évenkénti értékelés közlésének formáját és kritériumait. A végrehajtási jogi aktusokat a 26. cikk (2) bekezdésében említett eljárással kell elfogadni.”.

6.Az V. fejezet a következő cikkel egészül ki:

„23aa. cikk

A IV. melléklet módosításai

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 26a. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása útján módosítsa a IV. mellékletet annak érdekében, hogy az ismertetőjegyek listájába felvegyen potenciálisan agresszív adótervezési konstrukciókat vagy konstrukciósorozatokat, az ilyen konstrukciókra vagy konstrukciósorozatokra vonatkozó azon naprakész információk alapján, amelyeket az ilyen konstrukciókra vonatkozó kötelező adatszolgáltatásból nyer.”.

7.A 25 a. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„25a. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott, a 8aa. és a 8aaa. cikkre vonatkozó nemzeti rendelkezések megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést meghoznak azok végrehajtásának biztosítására. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.”.

8.A VII. fejezet a következő cikkekkel egészül ki:

„26 a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)A Bizottság 23aa. cikk szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól, ezen irányelv hatálybalépésének napjától kezdődő hatállyal.

(3)A Tanács bármikor visszavonhatja a 23aa. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul értesíti a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)A 23aa. cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az azt követő két hónapon belül, hogy a Bizottság tájékoztatta a jogi aktusról, a Tanács nem emel ellene kifogást, illetve ha a Tanács ezt az időpontot megelőzően arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. A Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

26aa. cikk

Az Európai Parlament tájékoztatása

Az Európai Parlament tájékoztatást kap arról, ha a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el, továbbá ha a Tanács a jogi aktussal kapcsolatban kifogást emelt vagy a hatáskör-átruházását visszavonta.”.

9.Az irányelv kiegészül a IV. melléklettel, amelynek szövegét ezen irányelv melléklete tartalmazza.

2. cikk

(1)A tagállamok legkésőbb 2018. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

Ezeket a rendelkezéseket 2019. január 1-jétől alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

3. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

4. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

a Tanács részéről

az elnök

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS

1.A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI

1.1.A javaslat/kezdeményezés címe

1.2.A tevékenységalapú irányítás / tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett szakpolitikai terület(ek)

1.3.A javaslat/kezdeményezés típusa

1.4.Célkitűzés(ek)

1.5.A javaslat/kezdeményezés indoklása

1.6.Az intézkedés és a pénzügyi hatás időtartama

1.7.Tervezett irányítási módszer(ek)

2.IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK

2.1.A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések

2.2.Irányítási és kontrollrendszer

2.3.A csalások és a szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések

3.A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA

3.1.A többéves pénzügyi keret mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit érintik a kiadások?

3.2.A kiadásokra gyakorolt becsült hatás

3.2.1.A kiadásokra gyakorolt becsült hatás összegzése

3.2.2.Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

3.2.3.Az igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

3.2.4.A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség

3.2.5.Harmadik felek részvétele a finanszírozásban

3.3.A bevételre gyakorolt becsült pénzügyi hatás

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS

1.A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI

1.1.A javaslat/kezdeményezés címe

Javaslat – A Tanács irányelve a 2011/16/EU irányelvnek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról

1.2.A tevékenységalapú irányítás / tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett szakpolitikai terület(ek) 31

14.03

1.3.A javaslat/kezdeményezés típusa

☒ A javaslat/kezdeményezés új intézkedésre irányul

◻ A javaslat/kezdeményezés kísérleti projektet / előkészítő intézkedést követő új intézkedésre 32 irányul

◻ A javaslat/kezdeményezés jelenlegi intézkedés meghosszabbítására irányul

◻ A javaslat/kezdeményezés új intézkedésnek megfelelően módosított intézkedésre irányul

1.4.Célkitűzés(ek)

1.4.1.A javaslat/kezdeményezés által érintett többéves bizottsági stratégiai célkitűzés(ek)

A Bizottság 2017. évi munkaprogramjának prioritásai között szerepel a „méltányosabb társasági adózás”. E téma keretén belül az egyik elem „az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos (BEPS) nemzetközi megállapodásnak az uniós jogban való végrehajtása (jogalkotási/nem jogalkotási intézkedés, hatásvizsgálattal együtt)” A potenciálisan agresszív adótervezési módszerekre vonatkozó kötelező adatszolgáltatásra irányuló jelen javaslat nagy mértékben az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos 12. fellépésének a kötelező adatszolgáltatásra vonatkozó megállapításaira és adataira támaszkodik.

1.4.2.Konkrét célkitűzés(ek) és a tevékenységalapú irányítás / tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett tevékenység(ek)

Konkrét célkitűzés

A javasolt jogszabály célja az átláthatóság növelése és az, hogy az információk korai stádiumban rendelkezésre álljanak, mivel ez lehetővé teszi majd, hogy a hatóságok gyorsabb és pontosabb kockázatértékelést végezzenek, valamint időben tájékozott döntéseket hozhassanak adóbevételeik védelmének módjára vonatkozóan. Amennyiben ugyanis az adóhatóságoknak már azelőtt tudomására jutnak a potenciálisan agresszív adótervezési módszerek, hogy azokat végrehajtanák, e hatóságok várhatóan képesek lesznek arra, hogy kielemezzék e módszereket, és a megfelelő intézkedések meghozatalával kivédjék az azok által jelentett adózási kockázatokat. Ezért az információkhoz ideális esetben már azelőtt hozzá kell jutni, hogy egy módszert végrehajtanak és/vagy használnak. A hatóságok így időben felmérhetik e módszerek veszélyeit, és amennyiben szükséges, felléphetnek a joghézagok megszüntetése és az adójövedelem kiesésének megelőzése érdekében. A végső cél egy olyan mechanizmus kidolgozása, amely elrettentő erővel bír, vagyis visszatartja a köztes szereplőket az ilyen módszerek kidolgozásától és forgalmazásától.

A tevékenységalapú irányítás / tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett tevékenység(ek)

Tevékenységalapú költségvetés-tervezés 3:

1.4.3.Várható eredmény(ek) és hatás(ok)

Tüntesse fel, milyen hatásokat gyakorolhat a javaslat/kezdeményezés a kedvezményezettekre/célcsoportokra.

A potenciálisan agresszív adótervezési módszerekkel kapcsolatosan közölt információkra vonatkozó, tagállamok közötti automatikus információcsere elsősorban azt vonja maga után, hogy minden tagállam képes lesz megfelelően felmérni, hogy egy adott konstrukció vagy a konstrukciók bizonyos sorozata milyen (akár nem szándékolt) hatást gyakorol rá, valamint képes lesz döntést hozni a megfelelő válaszlépésről.

A potenciálisan agresszív módszerek átláthatóbbá válása másodsorban várhatóan jobban ösztönzi majd a tisztességesebb adóverseny biztosítását. A potenciálisan agresszív adótervezési konstrukciókra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettség és automatikus információcsere továbbá várhatóan elrettenti a köztes szereplőket az agresszív adótervezésre való ösztönzéstől, az adófizetőket pedig annak alkalmazásától, mivel immár nem csak egy tagállam adóhatósága fog rendelkezni az ilyen adótervezési módszerek felderítéséhez és a velük szembeni fellépéshez szükséges információkkal.

1.4.4.Eredmény- és hatásmutatók

Tüntesse fel a javaslat/kezdeményezés megvalósításának nyomon követését lehetővé tevő mutatókat.

A javaslat az általa módosítandó 2011/16/EU irányelvben a következők tekintetében lefektetett követelményekhez igazodik: i. a tagállamok által az információcserére vonatkozóan évente benyújtott statisztikák; ii. az ezen statisztikák alapján a Bizottság által benyújtott jelentés, amely kiterjed az automatikus információcsere eredményességére is.

1.5.A javaslat/kezdeményezés indoklása

1.5.1.Rövid vagy hosszú távon kielégítendő szükséglet(ek)

A közigazgatási együttműködésről szóló 2011/16/EU irányelv módosítására annak érdekében kerül sor, hogy elsődlegesen a köztes szereplők, tartalékmegoldásként pedig az adózók számára előírja annak kötelezettségét, hogy a potenciálisan agresszív, határokon átnyúló adótervezési konstrukciókról információt szolgáltassanak az adóhatóságaiknak. E hatóságok azután a kötelező és automatikus információcsere rendszerén keresztül megosztják ezeket az információkat a többi tagországgal. Ezzel összefüggésben a hatóságok feladata lesz, hogy a közölt információkat közzétegyék egy olyan központi adattárban, amely valamennyi tagállam számára teljesen hozzáférhető. A Bizottság korlátozott hozzáférést kap az adattárhoz, aminek révén biztosítható, hogy kellően tájékozott legyen az irányelv alkalmazásának nyomon követéséhez.

1.5.2.Az uniós részvételből adódó többletérték

Az adatszolgáltatási kötelezettséget illetően az uniós fellépés hozzáadott értéket jelent az egyes tagországok e területet érintő egyedi kezdeményezéseihez képest, hiszen a potenciálisan agresszív, határokon átnyúló adótervezési konstrukciókra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettség – különösen, amennyiben kiegészül az információcserével – lehetővé teszi majd az adóhatóságok számára, hogy teljes képet kapjanak a határokon átnyúló ügyletek globális adóalapra gyakorolt hatásáról. Az EU tehát az egyes tagállamokhoz képest jobb helyzetben van ahhoz, hogy az információcsere-rendszer hatékonyságát és teljességét biztosítsa.

1.5.3.Hasonló korábbi tapasztalatok tanulsága

Írországban, Portugáliában és az Egyesült Királyságban működnek a potenciálisan agresszív adótervezésre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségi rendszerek. Az Egyesült Királyság által közzé tett adatokból kitűnik, hogy a kormány az így nyert információk alapján évente egy sor adókikerüléssel szembeni intézkedést vezet be. 2004 óta összesen 49 intézkedés lépett életbe, amelyek több mint 12 milliárd GBP összegű adókikerülési lehetőséget szüntettek meg. A Her Majesty’s Revenue and Customs (az Egyesült Királyság adó- és vámhatósága) észrevétele szerint jelentős számú nem hivatalos bizonyíték utal arra, hogy a DOTAS hatására változott az adókikerülés rentabilitása.

1.5.4.Egyéb releváns eszközökkel való összeegyeztethetőség és lehetséges szinergia

A javaslat a közigazgatási együttműködésről szóló 2011/16/EU irányelv módosítására irányul, így e javaslat alkalmazásában is rendelkezésre fognak állni az említett irányelvvel összefüggésben már létrehozott vagy még a kidolgozás fázisában lévő eljárások, megállapodások és informatikai eszközök.

1.6.Az intézkedés és a pénzügyi hatás időtartama

◻ A javaslat/kezdeményezés határozott időtartamra vonatkozik

–◻ A javaslat/kezdeményezés időtartama: ÉÉÉÉ [HH/NN]-tól/-től ÉÉÉÉ [HH/NN]-ig

–◻ Pénzügyi hatás: ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig

☒ A javaslat/kezdeményezés határozatlan időtartamra vonatkozik

–Beindítási időszak: 2017-tól 2021-ig,

–azt követően: rendes ütem.

1.7.Tervezett irányítási módszer(ek) 33

☒ Bizottság általi közvetlen irányítás

–☒ a Bizottság szervezeti egységein keresztül, ideértve az uniós küldöttségek személyzetét;

–◻ végrehajtó ügynökségen keresztül

◻ Megosztott irányítás a tagállamokkal

◻ Közvetett irányítás a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos feladatoknak a következőkre történő átruházásával:

–◻harmadik országok vagy az általuk kijelölt szervek

–◻nemzetközi szervezetek és ügynökségeik (nevezze meg)

–◻az EBB és az Európai Beruházási Alap

–◻a költségvetési rendelet 208. és 209. cikkében említett szervek

–◻közjogi szervek

–◻magánjog alapján működő, közfeladatot ellátó szervek, olyan mértékben, amennyiben megfelelő pénzügyi garanciákat nyújtanak

–◻a valamely tagállam magánjoga alapján működő, köz- és magánszféra közötti partnerség végrehajtásával megbízott és megfelelő pénzügyi garanciákat nyújtó szervek

–◻az EUSZ V. címének értelmében a KKBP terén konkrét fellépések végrehajtásával megbízott, és a vonatkozó alap-jogiaktusban meghatározott személyek.

–Egynél több irányítási módszer feltüntetése esetén kérjük, adjon részletes felvilágosítást a „Megjegyzések” rovatban.

Megjegyzések

Ez a javaslat a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapításokra vonatkozó automatikus információcsere azon már létező keretére és rendszereire épül, amelyek kifejlesztésére a 2011/16/EU irányelv egy korábbi módosítása nyomán az irányelv 21. cikke értelmében került sor. A Bizottságnak a tagállamokkal együttműködve, végrehajtási intézkedések révén ki kell dolgoznia az információcsere egységes formanyomtatványait és formátumait. A tagállamok közötti információcserét lehetővé tevő közös kommunikációs hálózatot (CCN) illetően a Bizottság felelős a szóban forgó hálózat kifejlesztéséért, a tagállamok pedig vállalják, hogy létrehozzák a CCN-hálózaton keresztül történő információcserét lehetővé tevő megfelelő hazai infrastruktúrát.

2.IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK

2.1.A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések

Gyakoriság és feltételek

A tagállamok vállalják, hogy:

– évenkénti értékelést nyújtanak be a Bizottságnak a 8., a 8a., a 8aa. (és a javasolt 8aaa.) cikkben említett automatikus információcsere hatékonyságáról, valamint a gyakorlatban elért eredményekről;

– az irányelv értékeléséhez benyújtják azoknak a statisztikai adatoknak a jegyzékét, amelyeket a Bizottság a 26. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban (végrehajtási intézkedések) meghatároz.

A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 27. cikkében a Bizottság vállalta, hogy az irányelv alkalmazására vonatkozóan 2013. január 1-jétől számítva ötévente jelentést nyújt be. A jelen (a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv módosítására irányuló) javaslat eredményeit a Bizottság az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak 2023. január 1-jéig benyújtandó jelentésébe fogja belefoglalni.

2.2.Irányítási és kontrollrendszer

2.2.1.Felismert kockázat(ok)

Az azonosított potenciális kockázatok a következők:

– Mivel az adótervezési konstrukciók felépítése és elemei folyamatosan változnak – aminek eredményeképpen némelyik ismertetőjegy az elkövetkező években idejétmúlttá válhat – az irányelv felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy naprakésszé tegye az ismertetőjegyek listáját, belefoglalva abba azokat a potenciálisan agresszív, határokon átnyúló adótervezési konstrukciókat, amelyekről az ilyen konstrukciókra vonatkozó kötelező adatszolgáltatás révén tudomást szerez. E célból a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a 26a. cikk értelmében, és módosítja a mellékletet.

– A tagállamok vállalják, hogy a Bizottságnak benyújtják azokat a statisztikai adatokat, amelyek azután az irányelv értékelésének alapjául szolgálnak. A Bizottság vállalja, hogy ötévente jelentést nyújt be ezen adatok alapján.

– Kifejezetten az automatikus információcserére vonatkozóan a tagállamok vállalják, hogy éves értékelést nyújtanak be a Bizottsághoz ezen információcsere eredményességéről.

2.2.2.A működő belső kontrollrendszerrel kapcsolatos információk

Az irányelv megfelelő alkalmazásának nyomon követése érdekében a Bizottság korlátozott hozzáférést kap ahhoz a központi adattárhoz, amelyben a tagállamok rögzítik a potenciálisan agresszív, határokon átnyúló adótervezési konstrukciókra vonatkozó információkat.

A belső kontrollrendszert a Fiscalis program a 2013. december 11-i, 1286/2013/EU rendelettel összhangban azáltal fogja támogatni, hogy pénzeszközöket biztosít a következők számára:

– együttes fellépések (például projektcsoportok formájában);

– az Európai Információs Rendszerek kiépítése.

Az ellenőrzési stratégia fő elemei a következők:

Közbeszerzés

A közbeszerzések tekintetében a költségvetési rendeletben meghatározott ellenőrzési eljárások: a közbeszerzési szerződést a Bizottság szolgálatai által a kifizetés érdekében végzett ellenőrzési eljárás után kötik meg, figyelembe véve a szerződéses kötelezettségeket, valamint a hatékony pénzgazdálkodást és általános irányítást. A csalás elleni intézkedésekről (ellenőrzések, jelentések stb.) a Bizottság és a kedvezményezettek között létrejött minden szerződés rendelkezik. A részletes referencia-feltételeket meg kell állapítani, és azok képezik az egyes konkrét szerződések alapját. Az elfogadási eljárás szigorúan a TAXUD TEMPO módszertant követi: a célkitűzéseket felülvizsgálják, szükség esetén módosítják, és végül kifejezetten elfogadják (vagy elutasítják). „Elfogadólevél” hiányában számla nem fizethető ki.

A közbeszerzések technikai ellenőrzése

Az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság végzi a célkitűzések ellenőrzését, és felügyeli a vállalkozók tevékenységét, valamint az általuk nyújtott szolgáltatásokat. Emellett rendszeresen minőség- és biztonság-ellenőrzéseket végez az alvállalkozóinál. A minőség-ellenőrzések során ellenőrzik az alvállalkozók tényleges folyamatainak a minőségterveikben meghatározott szabályoknak és eljárásoknak való megfelelését. A biztonságellenőrzések a konkrét folyamatokra, eljárásokra és rendszerekre koncentrálnak.

A fenti ellenőrzések mellett az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság elvégzi a hagyományos költségvetési ellenőrzéseket.

A kötelezettségvállalások előzetes vizsgálata

Az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság valamennyi kötelezettségvállalását megvizsgálja a humánerőforrási és a pénzügyi részleg vezetője. Ennek következtében a kötelezettségvállalás alá eső összegek 100%-ára terjed ki az előzetes vizsgálat. Ez az eljárás magas szinten biztosítja az ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét.

A kifizetések előzetes vizsgálata

A kifizetések 100%-át előzetesen vizsgálják. Ezen túlmenően hetente legalább (minden kiadási kategóriából) egy kifizetést kiválasztanak a humánerőforrási és a pénzügyi részleg vezetője által végzett előzetes vizsgálat céljából. A vizsgálat terjedelmére nem határoztak meg célt, mivel annak célja a kifizetések „véletlenszerű” ellenőrzése, annak megvizsgálása érdekében, hogy valamennyi kifizetést az előírásoknak megfelelően készítettek-e elő. A fennmaradó kifizetéseket a hatályos szabályok szerint naponta dolgozzák fel.

A közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselők nyilatkozatai

Valamennyi közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselő az érintett éves tevékenységi jelentést alátámasztó nyilatkozatokat ír alá. E nyilatkozatok a program szerinti műveletekre vonatkoznak. A közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselők nyilatkoznak arról, hogy a költségvetés végrehajtásához kapcsolódó műveleteket a pénzgazdálkodás hatékonyságának alapelvével összhangban hajtották végre, hogy az alkalmazott irányítási és ellenőrzési rendszerek kellő biztosítékot nyújtottak az ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét illetően, valamint hogy az ezekhez a műveletekhez kapcsolódó kockázatokat megfelelően azonosították, jelentették, és végrehajtották a kockázatokat enyhítő intézkedéseket.

2.2.3.Az ellenőrzések költsége és haszna, a várt hibaarány értékelése

A kialakított ellenőrzési mechanizmusok lehetővé teszik az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság számára, hogy kellőképpen biztosítsa a kiadások minőségét és szabályszerűségét, valamint csökkentse a meg nem felelés kockázatát. A fenti ellenőrzési stratégiai intézkedések a 2%-ban megjelölt célérték alá csökkentik a lehetséges kockázatokat, és valamennyi kedvezményezettet elérik. A további kockázatcsökkentést szolgáló kiegészítő intézkedések aránytalanul magas költséget eredményeznének, és ezért ilyenek nincsenek előirányozva.

A fenti ellenőrzési stratégia végrehajtásával járó összköltség – a Fiscalis 2020 program keretébe tartozó valamennyi kiadás tekintetében – az összes kifizetés 1,6 %-ára van korlátozva. Ez az arány várhatóan a jelenlegi kezdeményezés tekintetében is megmarad.

A program ellenőrzési stratégiája a meg nem felelés kockázatát gyakorlatilag nullára csökkenti, és a kapcsolódó kockázatokkal arányos marad.

2.3.A csalások és a szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések

Tüntesse fel a meglévő vagy tervezett megelőző és védintézkedéseket.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) – az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanács rendeletben 34 , valamint a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben 35 foglalt rendelkezéseknek és eljárásoknak megfelelően – nyomozásokat, többek között helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat folytathat annak megállapítására, hogy valamely támogatási megállapodással, támogatási határozattal vagy az e rendelet alapján finanszírozott szerződéssel összefüggésben történt-e az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás, korrupció vagy más jogellenes cselekmény

3.A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA

3.1.A többéves pénzügyi keret mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit érintik a kiadások?

·Jelenlegi költségvetési tételek

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében.

A többéves pénzügyi keret fejezete

Költségvetési tétel

Kiadás típusa

Hozzájárulás

14.03.01

diff./nem diff. 36 .

EFTA-országoktól 37

tagjelölt országoktól 38

harmadik országoktól

a költségvetési rendelet 21. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében

1A – Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért

Az adórendszerek megfelelő működésének javítása

diff.

NEM

·Létrehozandó új költségvetési tételek

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében.

A többéves pénzügyi keret fejezete

Költségvetési tétel

Kiadás típusa

Hozzájárulás

Szám
[Megnevezés………………………………………]

diff./nem diff.

EFTA-országoktól

tagjelölt országoktól

harmadik országoktól

a költségvetési rendelet 21. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében

[XX.YY.YY.YY]

IGEN/NEM

3.2.A kiadásokra gyakorolt becsült hatás

[Ezt a részt az igazgatási jellegű költségvetési adatok táblázatában (a pénzügyi kimutatás mellékletében található második dokumentum) kell kitölteni, és a szolgálatközi konzultációhoz fel kell tölteni a CISNET-re.]

3.2.1.A kiadásokra gyakorolt becsült hatás összegzése

millió EUR (három tizedesjegyig)

A többéves pénzügyi keret
fejezete

Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért

FŐIGAZGATÓSÁG: Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság			N. év 39	N+1.év	N+2.év	N+3.év	N+4.év	N+5.év	ÖSSZESEN
•Operatív előirányzatok
Költségvetési tétel száma 14.03.01	Kötelezettségvállalási előirányzatok	(1)	0,060	0,260	0,060	0,050	0,050		0,480
	Kifizetési előirányzatok	(2)		0,060	0,260	0,060	0,050	0,050	0,480
Költségvetési tétel száma	Kötelezettségvállalási előirányzatok	(1a)
	Kifizetési előirányzatok	(2 a)
Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok 40
Költségvetési tétel száma		(3)
Az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatósághoz tartozó előirányzatok ÖSSZESEN	Kötelezettségvállalási előirányzatok	= 1 + 1a + 3	0,060	0,260	0,060	0,050	0,050		0,480
	Kifizetési előirányzatok	= 2 + 2a + 3		0,060	0,260	0,060	0,050	0,050	0,480

•Operatív előirányzatok ÖSSZESEN	Kötelezettségvállalási előirányzatok	(4)	0,060	0,260	0,060	0,050	0,050		0,480
	Kifizetési előirányzatok	(5)	0,000	0,060	0,260	0,060	0,050	0,050	0,480
• Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok ÖSSZESEN		(6)
A többéves pénzügyi keret 1A. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN	Kötelezettségvállalási előirányzatok	= 4 + 6	0,060	0,260	0,060	0,050	0,050		0,480
	Kifizetési előirányzatok	= 5 + 6	0,000	0,060	0,260	0,060	0,050	0,050	0,480

Amennyiben a javaslat/kezdeményezés több fejezetet is érint:

•Operatív előirányzatok ÖSSZESEN	Kötelezettségvállalási előirányzatok	(4)	0,060	0,260	0,060	0,050	0,050		0,480
	Kifizetési előirányzatok	(5)	0,000	0,060	0,260	0,060	0,050	0,050	0,480
• Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok ÖSSZESEN		(6)
A többéves pénzügyi keret 1–4. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN (Referenciaösszeg)	Kötelezettségvállalási előirányzatok	= 4 + 6	0,060	0,260	0,060	0,050	0,050		0,480
	Kifizetési előirányzatok	= 5 + 6	0,000	0,060	0,260	0,060	0,050	0,050	0,480

A többéves pénzügyi keret
fejezete

„Összes igazgatási kiadás”

millió EUR (három tizedesjegyig)

		N.év	N+1.év	N+2.év	N+3.év	N+4.év	ÖSSZESEN
FŐIGAZGATÓSÁG: Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság
•Humánerőforrás		0,069	0,069	0,028	0,014	0,014	0,194
• Egyéb igazgatási kiadások		0,004	0,004	0,002	0,001	0,001	0,012
Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság ÖSSZESEN	Előirányzatok	0,073	0,073	0,030	0,015	0,015	0,206

A többéves pénzügyi keret
5. FEJEZETÉHEZ
tartozó előirányzatok ÖSSZESEN

(Összes kötelezettségvállalási előirányzat = Összes kifizetési előirányzat)

0,073

0,073

0,030

0,015

0,015

0,206

millió EUR (három tizedesjegyig)

		N.év 41	N+1.év	N+2.év	N+3.év	N+4.év	N+5.év	ÖSSZESEN
A többéves pénzügyi keret 1–5. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN	Kötelezettségvállalási előirányzatok	0,133	0,333	0,090	0,065	0,065		0,686
	Kifizetési előirányzatok	0,073	0,133	0,290	0,075	0,065	0,050	0,686

3.2.2.Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

–◻ A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után operatív előirányzatok felhasználását

–☒ A javaslat/kezdeményezés az alábbi operatív előirányzatok felhasználását vonja maga után:

Kötelezettségvállalási előirányzatok, millió EUR (három tizedesjegyig)

Tüntesse fel a célkitűzéseket és a teljesítéseket ⇩			N.év		N+1.év		N+2.év		N+3.év			N+4. év		ÖSSZESEN
	TELJESÍTÉSEK
	Típus 42	Átlagos költség	Szám	Költség	Szám	Költség	Szám	Költség	Szám	Költség		Szám	Költség	Összesített szám		Összköltség
1. KONKRÉT CÉLKITŰZÉS 43
Követelmények				0,060		0,060										0,120
Fejlesztés						0,140										0,140
Fenntartás								0,020		0,010			0,010			0,040
Támogatás						0,020		0,020		0,020			0,020			0,080
Képzés																-
informatikai szolgáltatásmenedzsment (infrastruktúra, tárhelyszolgáltatás, lincencek stb.)						0,040		0,020		0,020			0,020			0,100
1. konkrét célkitűzés részösszege				0,060		0,260		0,060		0,050			0,050			0,480
2. KONKRÉT CÉLKITŰZÉS
– Teljesítés
2. konkrét célkitűzés részösszege
ÖSSZKÖLTSÉG				0,060		0,260		0,060			0,050		0,050		0,480

3.2.3.Az igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

3.2.3.1.Összegzés

–◻ A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után igazgatási előirányzatok felhasználását.

–☒ A javaslat/kezdeményezés az alábbi igazgatási előirányzatok felhasználását vonja maga után:

millió EUR (három tizedesjegyig)

N.év 44

N+1.év

N+2.év

N+3.év

N+4.év

ÖSSZESEN

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETE

Humánerőforrás

0,069

0,069

0,028

0,014

0,014

0,194

Egyéb igazgatási kiadások

0,004

0,004

0,002

0,001

0,001

0,012

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉNEK részösszege

0,073

0,073

0,030

0,015

0,015

0,206

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉBE 45 bele nem tartozó előirányzatok

Humánerőforrás

Egyéb igazgatási kiadások

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉBE bele nem tartozó előirányzatok részösszege

ÖSSZESEN

0,073

0,073

0,030

0,015

0,015

0,206

A humánerőforrással és más igazgatási kiadásokkal kapcsolatos előirányzat-igényeket az adott főigazgatóság rendelkezésére álló, az intézkedés irányításához rendelt előirányzatokkal és/vagy az adott főigazgatóságon belüli átcsoportosítással kell teljesíteni. A források adott esetben a költségvetési korlátok betartása mellett kiegészíthetők az éves elosztási eljárás keretében az irányító főigazgatósághoz rendelt további juttatásokkal.

3.2.3.2.Becsült humánerőforrás-szükségletek

–◻ The proposal/initiative does not require the use of human resources.

–☒ A javaslat/kezdeményezés az alábbi humánerőforrás-igénnyel jár:

A becsléseket teljes munkaidős egyenértékben kell kifejezni

		N.év	N.+1év	N.+2év	N.+3év	N.+4év
• A létszámtervben szereplő álláshelyek (tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak)
XX 01 01 01 (a központban és a bizottsági képviseleteken)		0,5	0,5	0,2	0,1	0,1
XX 01 01 02 (a küldöttségeknél)
XX 01 05 01 (közvetett kutatás)
10 01 05 01 (közvetlen kutatás)
• External staff (in Full Time Equivalent unit: FTE) 46
XX 01 02 01 (AC, END, INT a teljes keretből)
XX 01 02 02 (AC, AL, END, INT és JED a küldöttségeknél)
XX 01 04 yy 47	– a központban
	– a küldöttségeknél
XX 01 05 02 (AC, END, INT közvetett kutatásban)
10 01 05 02 (AC, END, INT közvetlen kutatásban)
Egyéb költségvetési tétel (kérjük megnevezni)
ÖSSZESEN		0,5	0,5	0,2	0,1	0,1

XX az érintett szakpolitikai terület vagy költségvetési cím.

A humánerőforrás-igényeknek az adott főigazgatóság rendelkezésére álló, az intézkedés irányításához rendelt és/vagy az adott főigazgatóságon belül átcsoportosított személyzettel kell eleget tenni. A források adott esetben a meglévő költségvetési korlátok betartása mellett kiegészíthetők az éves elosztási eljárás keretében az irányító főigazgatósághoz rendelt további juttatásokkal.

Az elvégzendő feladatok leírása:

Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak

A tagállamokkal tartott találkozók előkészítése és a tagállamokkal folytatott levelezés lebonyolítása; a formanyomtatványokkal, az informatikai formátumokkal és a központi adatbázissal kapcsolatos munka;

az informatikai rendszerrel kapcsolatos munka kihelyezése külső szolgáltatókhoz.

Külső munkatársak

Tárgytalan.

3.2.4.A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség

–☒ A javaslat/kezdeményezés összeegyeztethető a jelenlegi többéves pénzügyi kerettel.

–◻ A javaslat/kezdeményezés miatt szükséges a többéves pénzügyi keret vonatkozó fejezetének átprogramozása.

Fejtse ki, miként kell átprogramozni a pénzügyi keretet: tüntesse fel az érintett költségvetési tételeket és a megfelelő összegeket.

–◻ A javaslat/kezdeményezés miatt szükség van a rugalmassági eszköz alkalmazására vagy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára.

Fejtse ki a szükségleteket: tüntesse fel az érintett fejezeteket és költségvetési tételeket és a megfelelő összegeket.

3.2.5.Harmadik felek részvétele a finanszírozásban

–A javaslat/kezdeményezés nem irányoz elő harmadik felek általi társfinanszírozást.

–A javaslat/kezdeményezés az alábbi becsült társfinanszírozást irányozza elő:

előirányzatok, millió EUR (három tizedesjegyig)

	N.év	N.+1év	N.+2év	N.+3év	Enter as many years as necessary to show the duration of the impact (see point 1.6)	Összesen
Tüntesse fel a társfinanszírozó szervet
Társfinanszírozott előirányzatok ÖSSZESEN

3.3.A bevételre gyakorolt becsült pénzügyi hatás

–☒ A javaslatnak/kezdeményezésnek nincs pénzügyi hatása a bevételre.

–◻ A javaslatnak/kezdeményezésnek van pénzügyi hatása – a bevételre gyakorolt hatása a következő:

–◻ a javaslat a saját forrásokra gyakorol hatást

–◻ a javaslat az egyéb bevételekre gyakorol hatást

millió EUR (három tizedesjegyig)

Bevételi költségvetési tétel:	Az aktuális költségvetési évben rendelkezésre álló előirányzatok	Impact of the proposal/initiative 48
		N.év	N+1.év	N+2.év	N+3.év	Enter as many years as necessary to show the duration of the impact (see point 1.6)
… jogcímcsoport

Az egyéb címzett bevételek esetében tüntesse fel az érintett kiadáshoz tartozó költségvetési tétel(eke)t.

Ismertesse a bevételre gyakorolt hatás számításának módszerét.

(1) A Tanács 2014/107/EU irányelve (2014. december 9.) a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról (HL L 359., 2014.12.16., 1–29. o.).

(2) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.).

(3)

Az Európai Parlament 2016. július 6-i állásfoglalása a feltételes adómegállapításokról és a jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről 2016/2038(INI) ) http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P8-TA-2016- 0310+0+DOC+XML+V0//EN

(4) A Gazdasági és Pénzügyi Tanács 2016. április 22-i informális ülése.

(5) OECD adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás – BEPS (2015.): „ Public Discussion Draft BEPS Action 12: Mandatory Disclosure Rules ” (Nyilvános vitatervezet a BEPS 12. fellépéséről: kötelező adatközlési szabályok). További pontosításért lásd a glosszáriumban szereplő bejegyzést.

(6) Az Európai Unió Tanácsa (2016), Következtetések „A Bizottság közleménye az eredményes adóztatás külügyi stratégiájáról, valamint a Bizottság ajánlása az adóegyezményekkel való visszaélések elleni intézkedések végrehajtásáról – a Tanács következtetései” , 2016. 5.25. (a továbbiakban: 2016 májusi ECOFIN következtetések.)

(7) 2016. májusi ECOFIN következtetések, 12. pont.

(8) A G20-ak prioritásai: https://www.g20.org/Webs/G20/EN/G20/Agenda/agenda_node.html

(9) Európai Bizottság, Közlemény az adózási átláthatóság, valamint az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelem fokozása érdekében hozott további intézkedésekről COM(2016) 451 final , 5.7.2016 (Panama közlemény).

(10) A Tanács 2011/16/EU irányelve (2011. február 15.) az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről (HL L 64., 2011.3.11., 1. o.)

(11) A Tanács 77/799/EGK irányelve (1977. december 19.) a tagállamok illetékes hatóságainak kölcsönös segítségnyújtásáról a közvetlen adóztatás területén (HL L 336., 1977.12.27., 15–20. o.).

(12) A Tanács 2014/107/EU irányelve (2014. december 9.) a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról (HL L 359., 2014.12.16., 1. o.).

(13) A Tanács (EU) 2015/2376 irányelve (2015. december 8.) a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról (HL L 332., 2015.12.18., 1. o.).

(14) A Tanács (EU) 2016/881 irányelve (2016. május 25.) a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról (HL L 146., 2016.6.3., 8. o.).

(15) A Bizottság 2016. április12-i 2016/0107 (COD) javaslata a 2013/34/EU irányelvnek a társaságiadó-információk egyes vállalkozások és fióktelepek általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló, európai parlamenti és tanács irányelvről.

(16) E megállapodások némelyikét az Unió kötötte meg bizonyos európai harmadik országokkal.

(17) http://ec.europa.eu/transparency/regdoc/?fuseaction=ia&language=hu

(18) http://ec.europa.eu/transparency/regdoc/?fuseaction=ia&language=hu

(19) HL C , , . o.

(20) HL C , , . o.

(21) A Tanács 2011/16/EU irányelve (2011. február 15.) az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről (HL L 64., 2011.3.11., 1. o.)

(22) A Tanács (EU) 2014/107 irányelve (2014. december 9.) a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról (HL L 359., 2014.12.16., 1. o.).

(23) A Tanács (EU) 2015/2376 irányelve (2015. december 8.) a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról (HL L 332., 2015.12.18., 1. o.).

(24) A Tanács (EU) 2016/881 irányelve (2016. május 25.) a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról (HL L 146., 2016.6.3., 8. o.).

(25) A Tanács (EU) 2016/2258 irányelve (2016. december 6.) a 2011/16/EU irányelvnek a pénzmosás elleni küzdelmet szolgáló információkhoz való adóhatósági hozzáférés tekintetében történő módosításáról (HL L 342., 2016.12.16., 1. o.)

(26) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.).

(27) A Tanács 2014/107/EU irányelve (2014. december 9.) a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról (HL L 359., 2014.12.16., 1. o.).

(28) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(29) Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(30) Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).

(31) Tevékenységalapú irányítás: ABM (Activity Based Management); tevékenységalapú költségvetés-tervezés: ABB (Activity Based Budgeting)

(32) A költségvetési rendelet 54. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja szerint.

(33) Az egyes irányítási módszerek ismertetése, valamint a költségvetési rendeletre való megfelelő hivatkozások megtalálhatók a Költségvetési Főigazgatóság honlapján: http://www.cc.cec/budg/man/budgmanag/budgmanag_hu.html

(34) Az Európai Parlament és a Tanács 1073/1999/EK rendelete (1999. május 25.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról (HL L 136., 1999.5.31., 1. o.).

(35) A Tanács 2185/96/Euratom, EK rendelete (1996. november 11.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).

(36) Diff. = Differenciált előirányzatok / Nem diff. = Nem differenciált előirányzatok.

(37) EFTA: Európai Szabadkereskedelmi Társulás.

(38) Tagjelölt országok és adott esetben a nyugat-balkáni potenciális tagjelölt országok.

(39) Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve

(40) Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint uniós programok és/vagy intézkedések végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás.

(41) Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve

(42) A teljesítés a nyújtandó termékekre és szolgáltatásokra vonatkozik (pl. finanszírozott diákcserék száma, épített utak hossza kilométerben stb.).

(43) Az 1.4.2. szakaszban („Konkrét célkitűzés(ek)...”) feltüntetett célkitűzés.

(44) Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve

(45) Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint uniós programok és/vagy intézkedések végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás.

(46) AC=szerződéses alkalmazott; AL=helyi alkalmazott; END=kirendelt nemzeti szakértő; INT=kölcsönmunkaerő (átmeneti alkalmazott); JED=küldöttségi pályakezdő szakértő.

(47) Az operatív előirányzatokból finanszírozott külső munkatársakra vonatkozó részleges felső határérték (korábban: BA-tételek).

(48) A tradicionális saját források (vámok, cukorilletékek) tekintetében nettó összegeket, vagyis a 25 %-kal (beszedési költségek) csökkentett bruttó összegeket kell megadni.

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETE
Humánerőforrás	0,069	0,069	0,028	0,014	0,014	0,194
Egyéb igazgatási kiadások	0,004	0,004	0,002	0,001	0,001	0,012
A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉNEK részösszege	0,073	0,073	0,030	0,015	0,015	0,206