13.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/32

1.

üdvözli, hogy A globalizációban rejlő lehetőségek kiaknázásáról szóló vitaanyag bemutatásával az Európai Bizottság elismeri a globalizációt mint az Európai Unió jövőjéről szóló vitafolyamat lényeges elemét (1). Valójában az EU azon képessége, hogy formálja a globalizációt és kezelje annak hatását, kulcsfontosságú az Európa jövőjéről szóló nyilvános vita és a polgárok EU-val szembeni elvárásainak legitimitása szempontjából;

2.

elismeri, hogy az Európai Bizottság eddig átfogó és tudatos megközelítést alkalmazott ebben a kérdésben, mindenekelőtt azáltal, hogy 2017. szeptember 14-én gyors nyomonkövetési intézkedéseket terjesztett be a vitaanyag kapcsán egy olyan kereskedelmi csomag formájában, amely egy, a külföldi közvetlen befektetések átvilágítására szolgáló európai keretet, valamint egy beruházási vitákkal foglalkozó állandó többoldalú bíróságot ismertetett. Erről a kereskedelmi csomagról az RB külön véleményt dolgoz majd ki. Mindazonáltal az RB hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak a globalizációt illetően holisztikus megközelítést kell követnie, amely kiterjed mindenekelőtt olyan területekre, mint a szociálpolitika, az emberi tőke és az innováció, a migráció, valamint a demográfiai változások és azok területi hatásai;

3.

üdvözli továbbá a globalizációból adódó esélyek és kihívások kiegyensúlyozott leírását „A globalizáció előnyünkre fordításáról” szóló vitaanyagban. A globalizáció a világ számos régiójában hozzájárult a gazdasági növekedéshez, és ezáltal sok európai polgár életszínvonalát is növelte. Azonban nem minden régió és a lakosság nem minden csoportja profitált azonos mértékben a globalizáció hatásaiból. Ezenkívül sokakban bizonytalanságot keltenek a mélyreható változások. Az EU-nak továbbra is tevékeny szerepet kell vállalnia a globalizációs folyamat alakításában, és aktívan ki kell használnia az ebből adódó esélyeket. Célként azt kell kitűzni, hogy mind az EU-n belül, mind világszerte igazságosabban oszoljanak meg a globalizáció kínálta esélyek;

4.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi, a társadalmi és a kohéziós politikákra vonatkozó stratégiai megközelítés alapvető szerepet játszik az ahhoz szükséges nagyobb kapacitás megteremtésben, hogy pozitív választ lehessen adni a globalizáció kihívásaira, továbbá hangsúlyozza a fokozottabb és jobb koordináció sürgető szükségességét;

5.

támogatja az Európai Bizottság azon szándékát, hogy a globalizáció kínálta esélyek igazságosabb elosztása érdekében nemzetközi partnereivel karöltve megerősítse a globális kormányzást. Javítani kell a nemzetközi politikák elfogadottságát azáltal, hogy több – időigényes és megfelelően kialakítandó – demokratikus vitát folytatunk. Az EU itt kamatoztathatja az európai integrációs folyamatban szerzett tapasztalatait, és felléphet egy multilaterális jellegű és szigorú szabályokon alapuló békés világrend érdekében;

6.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság elismerte az erős regionális dimenziót a globalizációval kapcsolatos különböző szakpolitikai területeken, a globalizáció területileg egyenlőtlen hatásait (2) és a kormányzat minden szintjének közös felelősségét annak érdekében, hogy az európai gazdaság versenyképesebbé, fenntarthatóbbá és rugalmasabbá váljon a globalizációval szemben, és gondoskodni kell arról, hogy – amint azt a 2017-es éves növekedési jelentés (AGS) hangsúlyozza – a globalizáció előnyeiből „méltányos módon részesüljenek a különböző társadalmi csoportok, kiváltképp a fiatalok, és az egyenlőséggel, méltányossággal és inkluzivitással kapcsolatos szempontokra tekintettel minden szinten fel kell hívni a figyelmet a szakpolitikák és a reformok jövedelemelosztásra gyakorolt hatására (3)”;

7.

hangsúlyozza azonban, hogy a globalizáció munkaerőpiacokra gyakorolt egyenlőtlen hatásainak megvitatásakor a dokumentum nem foglalkozik kellő mértékben az Unión belüli eltérő területi hatásokkal, annak válsággal és megszorító politikákkal való kölcsönhatásával, a nagy munkaerő-kínálattal rendelkező szegmensekben a készségek elértéktelenedése és az alulfoglalkoztatottság – elsősorban a fiatalabb generációk körében megfigyelhető – jelenségének jelentőségével, valamint a kisebb munkaerő-kínálattal rendelkező szegmenseken belüli kínálatcsökkenéshez fűződő kapcsolatával;

8.

hangsúlyozza, hogy alapvetően fontos fenntartani a helyi és regionális önkormányzatok beruházási képességét mint a globalizációval szembeni ellenálló képesség egyik elemét. Ismételten rámutat ezért arra, hogy a tagállamoknál és a helyi és regionális önkormányzatoknál az európai strukturális és beruházási alapok és az EBB általi társfinanszírozás keretében felmerülő állami kiadásokat nem helyénvaló a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott strukturális kiadások közé sorolni, hiszen ezek a beruházások természetüknél fogva általános európai érdekű beruházások, amelyek a gazdasági növekedés előmozdítása tekintetében bizonyítottan fellendítő hatással bírnak (4);

9.

ismét azon meggyőződésének ad hangot, hogy a növekedés nem vonhat maga után egyenlőtlenséget és társadalmi kirekesztést, és emlékeztet arra, hogy az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdése arra kötelezi az Uniót, hogy magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságot hozzon létre; hangsúlyozza továbbá, hogy az EUMSZ 9. cikke – az EUMSZ horizontális „szociális” záradéka – felhívja az Uniót, hogy valamennyi politikája és tevékenysége tekintetében vegye figyelembe a megfelelő szociális biztonság biztosítására és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre vonatkozó követelményeket;

10.

hangsúlyozza, hogy a közelmúltban végzett kutatások szerint a jóléti politikák költségei nem rontják a versenyképességet, következésképpen a nemzeti jóléti rendszereket inkább produktív tényezőnek kell tekinteni, nem pedig gazdasági féknek, és e tekintetben megjegyzi, hogy az OECD (5) a termelékenység és a foglalkoztatás mellett első ízben tekint elsődleges céljának a befogadást, hangsúlyozva, hogy a kormányoknak jobban oda kell figyelniük a reformok költségeinek jobban kitett társadalmi csoportokra;

11.

ismét aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az európai költségvetési szabályok időnként megnehezítik a globalizáció eredményeinek a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok közötti elosztását, a szociális védelmi mechanizmusok csökkentésével és a vagyon újraelosztásával pedig gyakran tovább súlyosbítják a nehézségeket; hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi önkormányzatok fontos szerepet játszanak a közszolgáltatások (6) nyújtásában, és elítéli, hogy a változatlan költségvetési szabályok miatt egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, hogy megőrizzék a szolgáltatások színvonalát és biztosítsák az innovációt. Azt várja ezért, hogy – mindenekelőtt az európai szemeszter folyamatában – jobban ismerjék el azt a szerepet, amelyet a helyi és regionális önkormányzatok játszanak a fenntartható fejlesztési célok közül a 11. cél megvalósításában az inkluzitivás, a biztonság, az ellenálló képesség és a fenntarthatóság kapcsán;

12.

üdvözli az Európai Bizottság európai szociális dimenzióról szóló vitaanyagát és a szociális jogok európai pillérére vonatkozó javaslatát (7), és úgy véli, hogy mindkét kezdeményezés döntő előrelépést jelent a jobb európai élet- és munkakörülmények megteremtése irányába mutató konvergenciafolyamatban és a globalizáció előnyeinek jobb elosztása terén; támogatja a társadalmi értékelési kerettel kapcsolatos elképzelést, és kötelező társadalmi célok beépítését tartja szükségesnek;

13.

javasolja az „egységes strukturális reformok” támogatásának megszüntetését, miközben egy olyan, a globalizáció előnyünkre fordítására irányuló uniós stratégiát kell kidolgozni, mely három fő tengely köré épül: egy világos proaktív stratégiára a készségek, a tudás, az infrastruktúra és így a regionális versenyképesség javításának érdekében, hogy valamennyi uniós terület előnyére fordítsa a globalizáció lehetőségeit, egy enyhítési stratégiára, beleértve az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) és más szociálpolitikai eszközöket, valamint az európai, nemzeti, regionális és helyi szintű demokratikus elszámoltathatóságra épülő részvételi stratégiára, hogy jobban bevonják a polgárokat az uniós politikák kialakításába;

14.

megismétli az európai politikák megújított és megerősített „területi” megközelítésének központi jelentőségét, amely lehetővé teszi a piacok globális integrációja által előidézett átszervezési és területi agglomerációs folyamatok hatékony irányítását. A kohéziós politika e központi jelentőségű újraorientálása elengedhetetlen a nagyvárosi és a városi területek közötti, valamint az e területek és a vidéki térségek közötti növekvő társadalmi-területi egyenlőtlenségek mérsékléséhez, amelyek társadalmi jólétre gyakorolt kedvezőtlen hatásai az Unió politikai és intézményi egyensúlyát fenyegetik.

15.

rámutat arra, hogy a kereskedelem önmagában nem cél, hanem az EU-nak az EUSZ 3. cikkében meghatározott átfogó célkitűzéseinek, valamint az Európa 2020 stratégiának, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó Fenntartható fejlesztési menetrendnek és a Fenntartható fejlesztési célok megvalósításának eszközeként kell rá tekinteni (8);

16.

üdvözli az Európai Bizottság elkötelezettségét a kereskedelmi tárgyalási folyamatok átláthatóságának növelése mellett. Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások és döntéshozatali folyamat során a közös uniós álláspont kialakításakor folytasson hatékony párbeszédet valamennyi kormányzati szinttel és az érdekeltekkel, és a tárgyalások eredményeit megfelelően kommunikálja. Felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy növeljék az átláthatóságot már abban a szakaszban, amikor a kereskedelempolitikai célkitűzéseket egy adott kereskedelmi tárgyalásra megfogalmazzák;

17.

rámutat arra, hogy az EUMSZ 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a közös kereskedelempolitika az EU kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ugyanakkor a szubszidiaritás elvét is szem előtt tartva a folyamat minél korábbi szakaszában tisztázni kell, hogy miként oszlanak meg pontosan a kereskedelmi megállapodásokról folyó tárgyalásokkal kapcsolatos hatáskörök abban az esetben, ha az adott tárgyalások tagállami illetékességi körökre is kihatnak;

18.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak intézkedéseket kellene hozniuk a helyi és regionális önkormányzatok kereskedelmi tárgyalásokban való részvételének garantálására;

19.

emlékeztet arra, hogy csak néhány nappal az Európai Bizottság 2017. május 10-i vitaanyagának közzététele után, 2017. május 16-án, az Európai Bíróság (EB) ismertette a Szingapúrral kötött szabadkereskedelmi megállapodásról szóló 2/2015. számú véleményét, amely arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen típusú megállapodások az EU kizárólagos hatáskörébe tartoznak, kivéve a befektetések védelmével kapcsolatos rendelkezéseket, amelyekre vonatkozó hatáskörön az EU és a tagállamok osztoznak. Következésképpen az Európai Bizottság a jövőben javasolhat olyan kereskedelmi megállapodásokat, amelyek csak az EU kizárólagos hatáskörébe tartozó területekre vonatkoznak. Ez a megközelítés azonban nem indíthatja arra az Európai Bizottságot, hogy visszafogja a valamennyi kormányzati szint felé irányuló átláthatóságra és társadalmi integrációra vonatkozó törekvéseit. Éppen ezért az RB azt várja az Európai Bizottságtól, hogy teremtsen lehetőséget arra, hogy az RB is képviseltesse magát abban az uniós kereskedelmi megállapodásokkal foglalkozó tanácsadó csoportban, amelynek létrehozását a Kiegyensúlyozott és progresszív kereskedelempolitika a globalizáció előnyünkre fordítása érdekében című 2017. szeptember 13-i közleményében (9) bejelentette;

20.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az új európai fejlesztéspolitikai konszenzus révén érje el a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend célkitűzéseit. A szegénység és a növekvő globális egyenlőtlenségek elleni küzdelem a menekülthullámok okainak csökkentéséhez is hozzájárulhat;

21.

megjegyzi, hogy a globális növekedés legnagyobb része az EU-n kívülről fog jönni a jövőben. Ugyanakkor a vámjellegű akadályokat jelentősen csökkentették a többoldalú és kétoldalú megállapodások révén. Ezért nagyobb nyomásgyakorlás várható a nem vámjellegű akadályok (NTB) és a szabályozási kérdések tekintetében. Mindazonáltal továbbra is teljes mértékben tiszteletben kell tartani az európai, nemzeti, regionális és helyi hatóságok közérdekű szabályozási jogát, valamint a nemzeti, regionális és helyi hatóságok szerepét és széles mérlegelési jogkörét az általános gazdasági érdekű szolgáltatások szervezése és nyújtása terén. A szabályozási együttműködés nem veszélyeztetheti a demokratikus jogalkotási folyamatokat;

22.

üdvözli az Európai Bizottság megközelítését abban a tekintetben, hogy a fenntartható növekedés és a munkahelyteremtés fejlődő országokban – az Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA) keretében javasolt „külső beruházási terv” révén – történő támogatása során igyekezzünk fokozni a magánszektorral való együttműködést. E tekintetben megfelelő eszközöket kell kialakítani, amelyek biztosíthatják a magánberuházások fenntartható és méltányos, nem pusztán profitorientált, hanem a fejlődő országok érdekeit is szolgáló hatását;

23.

hangsúlyozza, hogy a 2/2015. számú véleményében az EB úgy ítéli meg, hogy „a (…) kereskedelem (…) liberalizációja annak függvénye, hogy a felek teljesítik a munkavállalók szociális védelmével és a környezetvédelemmel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeiket”. (166. bekezdés). Ezért úgy véli, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalási irányelveknek (FTA) meg kell őrizniük az előzetes fenntarthatósági hatásvizsgálatok követelményeit. A kereskedelmi megállapodásoknak tiszteletben kell tartaniuk a meglévő jogszabályi normákat és munkaügyi törvényeket is, amelyekkel a jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodásoknak külön fejezetben kell foglalkozniuk;

24.

támogatja az Európai Bizottságot abban a törekvésében, hogy továbbra is egy multilaterális alapú, szigorú szabályokon nyugvó világrend mellett kötelezzük el magunkat. Ennek része olyan kereskedelempolitikai megállapodások betartása, hatékony végrehajtása és átlátható továbbfejlesztése, amelyek a méltányos versenyfeltételek biztosítását, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) nyolc legfontosabb munkajogi normájának szellemében az alapvető munkavállalói jogok megerősítését és a magas európai védelmi szintnek éppen a „déli országokkal” való kapcsolatokban is következetesen végigvitt biztosítását szolgálják;

25.

felszólítja a Tanácsot, hogy késedelem nélkül jusson megállapodásra a kereskedelmi védelmi eszközök reformját és különösen az EU új dömpingellenes módszertanát illetően. Továbbá hivatkozik a GATT-megállapodás XXI. cikke, valamint az EUMSZ 65. és 346. cikke alapján a „stratégiai beruházások” meghatározására vonatkozó kritériumok összehangolására, mind az értékek (intervenciós küszöbértékek), mind pedig az ágazatok tekintetében, amikor a közbiztonság a tét és a kereskedelmi partnerek nem garantálják a kölcsönösséget. Ennek fényében üdvözli az Európai Bizottság által szeptember 13-án beterjesztett, az EU stratégiai ágazataiban a külföldi befektetések átvilágítására irányuló rendeletjavaslat filozófiáját. Ez fontos lépés ahhoz, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremthessünk Európában, és jobb védelmet biztosíthassunk mindenekelőtt a harmadik országok állami irányítás alatt álló vállalatai által az Unióban történő vállalatfelvásárlások esetében;

26.

rámutat, hogy további szabadkereskedelmi megállapodások megkötése esetén figyelni kell arra, hogy tekintettel legyünk az EU-ban alkalmazott szigorú normákra, például a fogyasztóvédelem, a környezet- és természetvédelem vagy az adatvédelem terén;

27.

hangsúlyozza, hogy exportorientált gazdaságként az EU számára előnyös lehet, ha bevonja a közbeszerzést a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokba. Az EU ezen a területen, mivel érvényesíti a WTO Kormányzati Közbeszerzési Megállapodását, már ma is a világ egyik legnyitottabb gazdasága. A közbeszerzési piacok további, aszimmetrikus megnyitása nem lenne célravezető. Mivel azonban az EU közbeszerzési piacainak nyitottsága és a fő kereskedelmi partnerek korlátozó gyakorlata közötti eltérések túlságosan nagyok, és a nyitottság kölcsönösségét nem garantálják, meg kell fontolni az EU-n belül egy önkéntes, nem kötelező erejű kezdeményezést, a „Vásároljon az európai régiókból charta” mintájára, amely támogatja a kiváló minőségű helyi és regionális termékeket Európában. Egy ilyen kezdeményezés többek között tisztázhatná, hogyan ösztönözhető a „Made in European Regions” termékek vásárlása. Az RB megismétli az Európai Bizottság felé régóta fennálló felhívását, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot a földrajzi jelzések oltalmának a nem mezőgazdasági termékekre történő kiterjesztéséről;

28.

hangsúlyozza, hogy a nemzetközi tevékenységekben részt vevő kkv-k százalékos aránya még mindig nagyon alacsony; elismeri az EU gazdasági diplomáciájának jelentőségét a tekintetben, hogy segítsen teljes mértékben kiaknázni ezt a kihasználatlan potenciált, és hangsúlyozza, hogy jobb koordinációra van szükség az EU, a tagállamok, a helyi és regionális önkormányzatok és a pénzintézetek, például az Európai Beruházási Bank (EBB) között a piaci hozzáférés előtt álló tartós akadályok leküzdése és annak érdekében, hogy jobban kihasználjuk a világon működő uniós képviseletek, valamint az európai kereskedelmi és iparkamarák hálózatát;

29.

úgy véli, hogy az EU-nak az adózási átláthatóságot, a méltányosságot és a hatékonyságot kell a kereskedelempolitika legfontosabb prioritásai közé helyeznie, és biztosítania kell az olyan közös szabványok végrehajtásának világszintű összehangolását, mint az OECD által javasolt adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítási kezdeményezés (BEPS);

30.

támogatja emellett azt az adóztatással kapcsolatos felhívást, hogy a közös összevont társaságiadó-alapról szóló európai bizottsági irányelvjavaslatokhoz kapcsolódóan az Európai Bizottságnak az egységes piaci versenyfeltételek torzulásának megelőzése érdekében javaslatot kellene tennie egy, a digitális vállalatok Európában realizált forgalmára kivetendő, úgynevezett „kiegyenlítő adó” létrehozására, amely az EUMSZ 116. cikkén alapulna;

31.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Eurofound által elsősorban az Európai Visszatelepítési Figyelőn (European Reshoring Monitor) keresztül végzett figyelemre méltó elemzése ellenére nem állnak rendelkezésére megfelelő eszközök arra, hogy konkrét adatokon keresztül mérjék a globalizáció regionális szintű esetleges aszimmetrikus hatását, és ezért ismételten felhívja az Európai Bizottságot, hogy a szisztematikus területi hatásvizsgálatokat az RB-vel és a Közös Kutatóközpont területi politikával foglalkozó tudásközpontjával együttműködve a kereskedelmi tárgyalások elindítása előtt folytassa le;

32.

elvárta volna, hogy a vitaanyag konkrét intézkedéseket javasoljon az EGAA fejlesztésére, kitérve néhány hiányosságára, többek között: korlátozott költségvetési hatásköre (évi 150 millió euró a 2014–2020 közötti időszakra); a hosszadalmas eljárások, annak köszönhetően, hogy nem része az Unió többéves pénzügyi keretének (MFF); a tagállamok általi társfinanszírozás magas aránya (legalább 40 %). Ezért a következőket sürgeti: az EGAA kiegészítése egy megelőző résszel; költségvetésének növelése legalább évi 500 millió euróra; integrációja a többéves pénzügyi keretbe; az EGAA kiváltására vonatkozó kritériumok jelentős csökkentése; szinergiák biztosítása az európai strukturális és beruházási alapokkal; nagyobb rugalmasság biztosítása a régiók és területek sajátos szükségleteinek kielégítése érdekében (10);

33.

Meg van győződve arról, hogy a jelenlegi globális nyomás egy átfogó és helyhez kötött uniós iparstratégiát (11) igényel, amely magában foglalja a vonatkozó uniós politikák és eszközök közötti stratégiai koordinációt;

34.

hangsúlyozza, hogy – ahogy az az európai bizottsági dokumentumokban is szerepel – a mélyreható gazdasági átalakulás helyi szinten zajlik, ahol az ipar és a lakosság kölcsönösen hatást gyakorolnak egymásra. Ezért tehát elsősorban a helyi és regionális szintű beruházási szükségletekre kell koncentrálnunk, hogy valamennyi régió élvezhesse a belső piac előnyeit, és jobban felkészülhessen a globalizáció jelentette kihívások leküzdésére. Az európai strukturális és beruházási alapokat és különösen az Európai Stratégiai Beruházási Alapot össze kell hangolni, hogy segíthessenek a régióknak az „intelligens” szakosodási stratégiáik terén, és ténylegesen hozzáférhetővé kell tenni őket minden régió számára egy fokozatos innovációs folyamat révén, amelynek valamennyi területi szereplőre ki kell terjednie;

35.

hangsúlyozza, hogy az EU, amely jelenleg a világ legnagyobb élelmiszer importőre és exportőre, fokozta a harmadik országoktól való függőségét. Az európai mezőgazdasági árak egyre inkább a legalacsonyabb világpiaci árhoz kapcsolódnak, és így az európai termelők egyre nagyobb versenynek vannak kitéve, ugyanakkor a legszigorúbb környezetvédelmi, társadalmi és egészségügyi szabályoknak kell megfelelniük. Az Unió növekvő importfüggősége szintén ellentétes az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló céljával. Ráadásul az Unió európai termelési költség alatti többlet exportja veszélyezteti a fejlődő országok mezőgazdasági termelőinek megélhetését, ezáltal elvándorlásra ösztönzi a vidéki lakosságot, ami ellentétben áll az EU-nak az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaival (SDG) szembeni elkötelezettségével. Megismétli ezért a KAP reformjára irányuló felhívását, hogy igazságosabbá és fenntarthatóbbá váljon (12);

36.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy munkahelyek szűnhetnek meg annak folytán, hogy európai vállalatok olyan, Európán kívüli területekre települnek át, ahol alacsonyabb szintű szociális, adóügyi és környezetvédelmi elvárások vannak érvényben;

37.

hangsúlyozza, hogy a szociális jogok európai pillére hozzájárulhat a lakhatási és munkakörülmények javításához és a szegénység leküzdéséhez, ha konkrét jogalkotási nyomonkövetési intézkedésekben jelenik meg, és ha jobban megerősítik a szociális mutatók szerepét és profilját az európai szemeszteren belül;

38.

hangsúlyozza, hogy a globalizációra vonatkozó európai stratégia kidolgozásában a nemzetközi migráció kérdése központi jelentőséggel bír, és ismételten támogatja (13) a 2015-ös európai migrációs menetrendet, emlékeztetve különösen arra, hogy nyomon kell követni a szilárd közös menekültügyi és legális bevándorlási politika elfogadásával kapcsolatos kötelezettségvállalásokat, partnerségeket kell létrehozni olyan harmadik országokkal, ahol elismerik a helyi és regionális önkormányzatok szerepét, valamint az ENSZ fejlesztési céljainak megvalósítása érdekében be kell vezetni egy nemzetközi beruházási tervet;

39.

noha a szakképzett munkavállalók harmadik országokból az EU-ba irányuló legális migrációja hozzájárul az EU gazdaságának fenntartható növekedéséhez, fontos számot vetni azzal a negatív hatással is, amelyet ez az agyelszívás a partnerországok jövőbeli gazdasági fejlődésére gyakorol;

40.

ismételten hangsúlyozza, hogy el kell érni azt, hogy a kohéziós politika nagyobb mértékben tudja mérsékelni a globalizáció régiókra és területekre gyakorolt kedvezőtlen hatásait, illetve fokozni tudja annak kedvező hatásait olyan helyi fejlesztési stratégiák kidolgozása és végrehajtása révén, amelyek versenyképesebbé, fenntarthatóbbá és rugalmasabbá teszik az európai gazdaságot; ennek érdekében az ilyen stratégiák kidolgozásában fokozni kell a helyi önkormányzatok szerepét és a nélkülözhetetlen erőforrások – információ, készségek és legitimitás – mozgósításával kapcsolatos kapacitását, különös tekintettel a nemzetközi verseny által támasztott kihívásoknak leginkább kitett területekre (globalizációhoz való területi jog);

41.

kiemeli a migránsok hozzájárulását a fogadó országok gazdaságához; kéri, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet az oktatás és szakképzés révén történő hatékony integrációjukra;

42.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a dokumentum nem foglalkozik megfelelően azzal, hogy valamennyi kormányzati szint intézményi kapacitását javítani kell, ami a területi fejlődést előmozdító valamennyi eszköz hatékony végrehajtásának alapvető feltétele, továbbá rámutat arra, hogy a Régiók Bizottságának elemzése szerint az 2017-es országspecifikus ajánlások 53 %-a e területre vonatkozik, valamint e területen kisebb előrehaladást értek el a végrehajtás terén. Megismétli azt a felhívását, hogy szükség van egy olyan magatartási kódexre, amely területi dimenziót adna az európai szemeszternek, amely az uniós szintű gazdasági és fiskális koordináció fő eszközét jelenti, azonban az országspecifikus ajánlások hiányos végrehajtása és az elégtelen felelősségvállalás miatt nem hozza teljes mértékben a tőle várt eredményeket;

43.

hangsúlyozza, hogy az uniós városfejlesztési menetrend – az Amszterdami Paktum – hozzájárul a területfejlesztési politikák kidolgozásához, továbbá javasolja, hogy még jobban erősítse a végrehajtási eszközöket (Urbact – városfejlesztési hálózati program, innovatív várospolitikai fellépések, Polgármesterek Szövetsége, „Intelligens városok és községek” kezdeményezés), ugyanakkor felkéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a kulcsfontosságú kohéziós politikai eszközök – például az integrált területi beruházás (ITI) és a közösségvezérelt helyi fejlesztés (CLLD) – nagyobb fokú kihasználását, amelyeket jelenleg alig használnak;

44.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az Európai Globalizációs Alap továbbfejlesztésekor fordítson különös figyelmet azokra a régiókra és településekre, amelyeket a globalizáció különösen kedvezőtlenül érint, hogy ne hagyjuk cserben őket mint „a globalizáció veszteseit”. Fontos, hogy a globalizációs folyamatok minden uniós polgár számára járjanak előnyökkel;

45.

ismét megerősíti, hogy a kohéziós politika reformjával összhangban (14) eltérő megközelítéseket és helyhez kötött reformokat kell kidolgozni, amelyek egy fenntarthatóbb, az európai terület ökológiai és demográfiai egyensúlyának megőrzésén és erőforrásainak teljes körű kihasználásán alapuló fejlesztési modell (15) létrehozása érdekében kiaknázzák a vidéki területek sajátosságait és lehetőségeit;

46.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy fejlessze tovább a „területi rugalmasság” fogalmát azáltal, hogy előmozdítja az uniós politikák fokozatos tájékoztatására épülő európai paradigmát. E paradigma kialakítása során a központi témák közé tartozik a területi termelési és gazdasági alapok diverzifikációja, a városi, városkörnyéki és vidéki területek termelési, társadalmi és intézményi kapcsolatainak fejlesztése, az erőforrások ciklusainak fenntartható átalakulása, a felmerülő – például az éghajlatváltozással kapcsolatos – kockázatokra és kihívásokra való reagálási képesség, valamint a társadalmi tőke helyi szintű proaktív fejlesztése.