EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2017.7.5.
COM(2017) 368 final
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE
a közös halászati politika végrehajtásának jelenlegi állásáról és a 2018. évi halászati lehetőségekkel kapcsolatos konzultációkról
{SWD(2017) 256 final}
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2017.7.5.
COM(2017) 368 final
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE
a közös halászati politika végrehajtásának jelenlegi állásáról és a 2018. évi halászati lehetőségekkel kapcsolatos konzultációkról
{SWD(2017) 256 final}
1.Bevezetés
Ez a közlemény beszámol a közös halászati politika (KHP) jelenlegi állásáról. Áttekintést ad a fenntartható halászat megvalósítása és különösen annak biztosítása terén elért haladásról, hogy a tengerek biológiai erőforrásainak kiaknázása révén helyreállítható és olyan szinten tartható legyen a halászott fajok állományainak szintje, amely biztosítja a maximális fenntartható hozamot, és ezzel hozzájárul az európai tengerek jó környezeti állapotának 2020-ig történő eléréséhez is 1 . A közlemény foglalkozik az állományok állapotának változásával, az uniós flotta helyzetével, a kirakodási kötelezettség fokozatos bevezetésével és a decentralizáció terén elért eredményekkel 2 . Emellett ismerteti a Bizottság 2018. évi halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatainak alapelveit. A Bizottság felkéri a tagállamokat, a tanácsadó testületeket, a többi érdekeltet és a nyilvánosságot, hogy nyújtsanak be észrevételeket e szakpolitikai irányvonalakra vonatkozóan.
2.A fenntartható halászat megvalósítása terén történt előrelépés
Az elmúlt néhány évben jelentős előrelépés történt a közös halászati politika 2013-as reformjának végrehajtása terén.
-A maximális fenntartható hozamra vonatkozó célkitűzés megvalósítása A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) legutóbbi, 2015-ös adatokon 3 nyugvó értékelése szerint az Atlanti-óceán északkeleti részén értékelt 66 állományból 39-et a maximális fenntartható hozam tiszteletben tartásával halásznak (ez 59 % az előző évi 52 %-hoz képest). A halászati mortalitás mediánja 1,0 körül stabilizálódott. 2017-ben a maximális fenntartható hozamra vonatkozó szakvéleménnyel összhangban megállapított teljes kifogható mennyiségek száma 44-re nőtt, ami az Atlanti-óceán északkeleti részén ejtett összes fogás 61 %-át fedi le.
-Az állományok helyreállítása Az Atlanti-óceán északkeleti részén az állományok átlagos biomasszája 2003 és 2015 között 35 %-kal nőtt.
-Az általános gazdasági teljesítmény javítása Az uniós flotta 2014-ben rekordnak számító 770 millió euró nettó nyereséget könyvelt el, ami 50 %-os növekedést jelent a 2013. évi 500 millió eurós összeghez képest.
-A halászati kapacitás és a halászati lehetőségek egyensúlyának javulása Az utóbbi években az EU teljes flottájára nézve javult az egyensúly halászati kapacitás és halászati lehetőségek között. 2007 és 2015 között az uniós halászflotta kapacitása fokozatosan csökkent: a halászhajók száma 6 %-kal, a motorteljesítmény 14 %-kal, az űrtartalom pedig 24 %-kal esett vissza.
-Többéves tervek kidolgozása a megreformált közös halászati politikával összhangban A balti-tengeri terv tavalyi elfogadását követően a Bizottság többéves terveket javasolt az Északi-tengeren élő tengerfenéki halállományok 4 és az adriai-tengeri kisméretű nyílt vízi fajok 5 kezelésére vonatkozóan.
-Decentralizált irányítás A közös halászati politika irányítása egyértelműen elmozdult a decentralizáció felé, ideértve a regionális megközelítés alkalmazásával elfogadott többéves terveket és felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat is.
-A Földközi-tengerre és a Fekete-tengerre vonatkozó kötelezettségvállalások Jelentős politikai megállapodás született a környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság megvalósításáról – a Földközi-tengeren a Medfish4Ever miniszteri nyilatkozat 6 , a Fekete-tengeren pedig a bukaresti nyilatkozat 7 formájában.
Ennek ellenére további erőfeszítéseket kell tenni, különösen a Földközi-tenger térségében tapasztalható túlhalászás magas szintjének csökkentése, az Atlanti-óceán északkeleti részén a maximális fenntartható hozamot biztosító szint felett kiaknázott egyes állományok számának csökkentése, valamint a kirakodási kötelezettség végrehajtása érdekében.
2.1.A maximális fenntartható hozamra vonatkozó célkitűzés megvalósítása terén elért eredmények
További előrelépés történt a maximális fenntartható hozamot biztosító szinttel összeegyeztethető halászat érdekében 8 . A maximális fenntartható hozamot biztosító szint feletti halászat aránya az összes TAC-régióban jelentős mértékben csökkent. A halászati kiaknázás mértéke 2015-ben a maximális fenntartható hozamot biztosító szint 99%-án állt (míg 2003-ban 158%, 2008-ben 129% volt). Összességében a túlhalászás mindenhol drasztikusan csökkent (kivéve a Földközi-tenger és a Fekete-tenger medencéjét).
A részletes bontást az alábbiakban ismertetjük.
A part menti államokkal folytatott konzultáció tárgyát képező állományok esetében a makrélára vonatkozó teljes kifogható mennyiség 2016-ban 14%-kal nőtt. Az érintett felek (az EU, Norvégia és a Feröer szigetek) között a hosszú távú gazdálkodási stratégiával kapcsolatban létrejött megállapodás következményeként az összes halászó fél számára alig több mint 1 millió tonna halászati lehetőség állt rendelkezésre. A teljesítmény értékelésére idén kerül sor. A kék puhatőkehalra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget a maximális fenntartható hozamot biztosító szinttel összhangban határozták meg, és az jelentősen, 1,3 millió tonnára emelkedett. A part menti államok a kék puhatőkehalra vonatkozóan új stratégiát fogadtak el a maximális fenntartható hozamot biztosító szint tiszteletben tartásával. Az atlanti-skandináv hering tekintetében valamennyi fél egyetértett azzal, hogy a teljes kifogható mennyiség (az 1999 óta érvényben lévő stratégiával összhangban) ne érje el a maximális fenntartható hozamot biztosító szintet. Ez lehetővé tette, hogy az Atlanti-óceán északkeleti részére vonatkozó teljes kifogható mennyiség jelentősen, közel 650 000 tonnára emelkedjen.
A Balti-tengeren a 2017. évi teljes kifogható mennyiségek a többéves tervnek megfelelően alakultak 9 . A heringre és a sima lepényhalra vonatkozó teljes kifogható mennyiségek megfelelnek a maximális fenntartható hozamot biztosító szintnek. A spratt és a lazac teljes kifogható mennyisége a maximális fenntartható hozamot biztosító szint alatt maradt. A nyugati tőkehalállomány komoly aggodalomra ad okot, ezért a teljes kifogható mennyiséget 2017 tekintetében 56 %-kal csökkentették. Emellett további kísérő intézkedésekre került sor az állomány helyreállásának elősegítése érdekében. Az elővigyázatossági megközelítés alkalmazásában csökkent a teljes kifogható mennyiség a keleti tőkehalállomány és a finn-öbölbeli lazacállomány esetében (25, illetve 20 %-kal), valamint a rigai-öbölbeli heringállomány tekintetében (11%-kal). A fő tengermedencében élő lazac teljes kifogható mennyisége az utóbbi években változatlanul a maximális fenntartható hozamot biztosító szinten alakul. A be nem jelentett fogások csökkenésével és a folyókra vonatkozó nemzeti intézkedésekkel együtt ez is hozzájárult az ívni visszatérő lazacok számának emelkedéséhez.
Az északi-tengeri állományok folyamatosan erősödnek, a kirakodott fogások 59 %-a fenntartható módon kezelt állományokból származik. A maximális fenntartható hozamot biztosító szint figyelembevételével a közönséges nyelvhalra vonatkozó teljes kifogható mennyiség 21 %-kal, a norvég homárra vonatkozó pedig 46 %-kal nőtt. A fekete tőkehal halászata a maximális fenntartható hozamot biztosító szint alatt marad, e faj teljes kifogható mennyisége 53%-kal emelkedett. A maximális fenntartható hozamra vonatkozó ajánlásokkal összhangban a foltos tőkehalból kifogható mennyiség 45 %-kal alacsonyabb. Az elmúlt néhány év jó szaporulatának köszönhetően azonban az állomány várhatóan erősödni fog. A közönséges tőkehal és a vékonybajszú tőkehal kiaknázása valamivel a maximális fenntartható hozamot biztosító szint felett alakul, de megfelel a szaporodóképes állomány legkisebb biomasszájára vonatkozó referenciapontnak. A sima lepényhal és a közönséges nyelvhal halászata a maximális fenntartható hozamot biztosító szint alatt marad.
Az észak-nyugati vizeken az északi szürketőkehal-állomány egyre növekszik, és a teljes kifogható mennyiség 10%-kal nőtt a maximális fenntartható hozamnak megfelelően. Ez az állomány terjeszkedik az Északi-tengeren. A Kelta-tenger és az Ír-tenger heringállománya a biztonságos biológiai határokon belül van, de a teljes kifogható mennyiség az állományok alakulásának megfelelően 6%-os, illetve 10%-os csökkentésen esett át. A VII alterületen a norvég homárra vonatkozó teljes kifogható mennyiség 9%-kal nőtt, a Porcupine-pad térségében érte el a legnagyobb, 68%-os növekedést. A La Manche csatorna keleti részén a közönséges nyelvhalra vonatkozó teljes kifogható mennyiség 16%-kal csökkent a HTMGB által jóváhagyott ágazati gazdálkodási megközelítéssel összhangban; és további védelmi intézkedéseket állapítottak meg ezen állomány tekintetében. A nyugati fattyúmakrélára vonatkozó teljes kifogható mennyiség 23%-kal csökkent.
A Skóciától nyugatra fekvő területeken a kirakodott fogások 63%-a fenntartható módon kezelt állományból származik. Az Ír-tengeren ez az arány 55%. Az Ír-tengeren továbbra is jelentős kihívást jelent, hogy a közönséges tőkehal és a sávos tőkehal állományai erősen zsugorodnak. A közönséges tőkehal halászati mortalitása tiszteletben tartja a maximális hozamot biztosító szintet. A sávos tőkehal halászata mostanra jóval az FMSY-érték alatt marad, de az állomány még nem kezdett el helyreállni.
A Kelta-tengeren a kirakodott fogások 37%-át ejtették fenntartható keretek között. A közönséges tőkehal, a foltos tőkehal és a sávos tőkehal vegyes halászata továbbra is kihívást jelent a halászati lehetőségek meghatározásakor. A sávos tőkehalra és a foltos tőkehalra vonatkozó teljes kifogható mennyiségek 21, illetve 7%-ot emelkedtek, a tőkehalra vonatkozó kifogható mennyiség viszont 38%-kal csökkent. A sávos tőkehal kiaknázása a maximális fenntartható hozamot biztosító szint alatt marad, a foltos tőkehalé viszont meghaladta azt, bár az állomány még a szaporodóképes állomány legkisebb biomasszájára vonatkozó referenciapont felett van. A kelta-tengeri tőkehalállomány kimerült, és halászata meghaladja a maximális fenntartható hozamot biztosító szintet. Itt az a nehézség, hogy a tőkehalat többféle vegyes halászat során is kifogják, és a tőkehalra irányuló nagyobb szelektivitás más célfajok fogásainak csökkenését is eredményezi.
Az Ibériai-tengeren és a Vizcayai-öbölben a teljes kirakodott mennyiség 68%-a fenntartható módon kezelt állományokból származik. Az ördöghalra vonatkozó teljes kifogható mennyiség 54%-kal nőtt a maximális fenntartható hozamra vonatkozó szakvéleményével összhangban. A Vizcayai-öbölben élő közönséges nyelvhal tekintetében az utóbbi néhány évben ágazati gazdálkodási megközelítést alkalmaztak, amelyet a HTMGB fenntarthatónak ítélt. Ennek a kezdeményezésnek köszönhetően a teljes kifogható mennyiség 2017-ben változatlan marad. A rombuszhal (a Vizcayai-öböl és a nyugati vizek) tekintetében a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) első alkalommal készített szakvéleményt a maximális fenntartható hozamnak megfelelő halászat mértékéről, és ennek következtében a teljes kifogható mennyiséget negyedével csökkentették. A déli szürketőkehal-állomány teljes kifogható mennyisége kismértékben csökkent, de az állomány halászata továbbra is a maximális fenntartható hozamnak megfelelő szinten zajlik. A szardella halászata a Vizcayai-öbölben fenntartható, a fattyúmakréla pedig a biztonságos biológiai határértékeken belül mozog a IX alterületen. E faj teljes kifogható mennyisége 7 %-kal emelkedett.
A mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségek az összes uniós kirakodás kevesebb mint 1%-át adják. Ezeket kétéves időszakokra határozzák meg, ezért a teljes kifogható mennyiségek 2017-re és 2018-ra vonatkoznak. Az északnyugati vizeken a gránátoshal tekintetében megállapított teljes kifogható mennyiség összhangban van az FMSY-értékkel. Minden egyéb állomány kapcsán hiányosak az adatok vagy az értékelések. Néhány továbbra is komoly aggodalomra ad okot gyenge megújulása miatt.
A Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren még mindig kihívást jelent a fenntarthatóság felé való elmozdulás az alábbi okok miatt:
- sok a kisüzemi flotta, amelyek esetében elégtelen a fogások (kirakodás és visszadobás) ellenőrzése, a szabályok érvényesítése, a halászat nyomon követése és jelentése;
- a halászat egyszerre több fajra irányul;
- a halállományokat a tagállamok és a nem tagállamok közösen aknázzák ki, ami nagyobb kihívást jelent a közös halászati politika céljainak betartása szempontjából; valamint
- az évente értékelt halállományok száma (mintegy 35) vélhetően nagyon alacsony.
A Földközi-tengeren a túlhalászás általában két-háromszorosa annak, ami fenntartható volna 10 . Ha volt is némi javulás a közelmúltban, számos állomány helyzete továbbra is ismeretlen. A szürke tőkehal, a vörösmárna 11 , a kis horgászhal és a kék puhatőkehal állományai esetében például a halászati mortalitás több mint hatszor nagyobb a fenntarthatónál. A Bizottság már dolgozik a valamennyi szóban forgó állományt érintő adatgyűjtés fejlesztésén, és kikérte a HTMGB szakvéleményét újabb állományok vonatkozásában 12 .
Néhány földközi-tengeri halállomány esetében a lehalászás összhangban áll a maximális fenntartható hozam biztosításával, és a flották viselkedése javul, különösen a kirakodás terén (a rózsás garnéla és a vörösmárna a Tirrén-tenger déli és középső részén).
Mindezek alapján a közös halászati politika azon célkitűzésének elérése érdekében, hogy 2020-ra valamennyi állomány halászata megfeleljen az FMSY értéknek, további erőfeszítésekre lesz szükség. Többek között együtt kell működni az EU nemzetközi partnereivel a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság keretében, fokozni kell a nemzeti gazdálkodási terveknek a közös halászati politika célkitűzéseinek megfelelő átalakítására irányuló erőfeszítéseket, és magasra kell tenni a mércét a többéves gazdálkodási tervek következő generációjának összeállításakor. További munkára van szükség még a következő területeken:
- a tengeri medencéken belüli együttműködés fokozása– például az Oroszlán-öbölben;
- ambiciózus átmeneti védelmi intézkedések elfogadása az erősen túlhalászott állományok tekintetében;
- tovább kell vinni és végre kell hajtani a 2017 márciusában Máltán elfogadott, az adatgyűjtésről, a tudományos értékelésről, az ökoszisztéma-alapú halászati gazdálkodásról, a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemről, a fenntartható kisüzemi halászatról és a Földközi-tengeren való koordinációról szóló MedFish4Ever miniszteri nyilatkozatban szereplő célkitűzéseket;
- ugyanígy végre kell hajtani a Fekete-tengeren a 2016. októberi bukaresti nyilatkozatot a súlyos problémák – többek között az IUU-halászat – kezelésére.
Az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) 13 keretében elfogadták az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójú tonhalra 2017-ben vonatkozó teljes kifogható mennyiséget. A teljes kifogható mennyiség a rendelkezésre álló legjobb tudományos információkat tükrözte, amelyek az állományra vonatkozó 2014. évi szakvélemény felülvizsgálatából származnak. Az eddig tapasztalt – valószínűleg – legnagyobb biomassza lehetővé tette a teljes kifogható mennyiség 2016-hoz képesti 25%-os növelését.
2016 novemberében az ICCAT elfogadott egy 2017-től hatályos, a kardhalra vonatkozó többéves helyreállítási tervet tartalmazó ajánlást is, amelynek célja, hogy 2031-re a kardhalállomány legalább 60% valószínűséggel elérje a maximális fenntartható hozamnak megfelelő biomasszát. A terv 2017-re 10 500 tonna teljes kifogható mennyiséget állapított meg. Ez jelentős fejlemény, mivel a kardhal a Földközi-tenger leginkább túlhalászott állományai közé tartozik.
A nagy rombuszhal fekete-tengeri halászata tekintetében a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság szerződő felei és együttműködő nem szerződő felei kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2018-tól fogva nem haladják meg a 2013–2015 tekintetében kiosztott halászati lehetőségek szintjét 14 . A kvótarendszert nem alkalmazó országok nem haladják meg a 2013–2015-ben ejtett fogások mennyiségét vagy az akkor alkalmazott halászati erőkifejtés szintjét.
2.2.Biomassza-tendenciák
Mind az ICES, mind a HTMGB ad tájékoztatást a szaporodóképes állományok biomasszájának alakulásáról az Atlanti-óceán északkeleti részén, emellett a HTMGB a Földközi-tenger tekintetében is. Az elemzés azt mutatja, hogy az átlagos biomassza az Atlanti-óceán északkeleti részén 2015-ben 35%-kal nagyobb volt, mint 2003-ban. Kevésbé markáns erősödés figyelhető meg a kevésbé ismert állományok esetében. Ezzel szemben a Földközi-tengeren az átlagos biomassza 20%-kal csökkent 2003 és 2014 között.
Az Atlanti-óceán északkeleti részén növekszik a biztonságos biológiai határértékeken belüli állományok százalékos aránya is. 2015-ben az állományok 68%-a volt biztonságos biológiai határértékeken belülinek tekinthető. Ez csaknem kétszerese a 2003-ban megfigyelt csupán 35%-nak.
2.3.Az uniós flotta gazdasági teljesítménye
A HTMGB által készített legutóbbi éves gazdasági jelentés megerősíti, hogy az uniós flotta gazdasági teljesítménye az elmúlt években jelentősen javult. A 2015-re vonatkozó előzetes adatok folyamatos javulást mutatnak, és 2016-ra és 2017-re is derűlátók a gazdasági előrejelzések. Az uniós flotta bruttó hozzáadott értéke, azaz a halászati ágazatnak a gazdasághoz való hozzájárulása a bérek és a bruttó nyereség révén 2014-ben 3,7 milliárd eurót tett ki. Ez az előző évekhez képest jelentős növekedést jelent. Az elmúlt években az átlagfizetés is emelkedett az uniós flottában, míg a teljes foglalkoztatás továbbra is csökken.
Összességében úgy tűnik, hogy a teljesítmény javulása egyfelől a bevételek növekedésének, másfelől a halászati költségek csökkenésének vagy változatlanságának tudható be. A költségek alakulásában meghatározó volt a viszonylag alacsony üzemanyagár és az üzemanyag-fogyasztás illetve az üzemanyag-felhasználás intenzitásának csökkenése, hiszen sok uniós flotta működik egyre hatékonyabban. Az általános gazdasági fejlődés ellenére a teljesítmény régiónként, tagállamonként és halászatonként jelentősen eltér. Az északi-tengeri és az északkelet-atlanti flották általában jobban teljesítenek, mint a földközi-tengeri és a fekete-tengeri flották. A közelmúlt tanulmányai és tudományos publikációi 15 azt mutatják, hogy az uniós flotta jelentősen javíthatná gazdasági teljesítményét, ha az összes kiaknázott állomány biomasszája helyreállna a maximális fenntartható hozam szintjére. Azt is jelzik, hogy minél hamarabb csökken a halászati mortalitás az FMSY értékére, annál hamarabb következik be az uniós flotta nyereségének növekedése 16 .
2.4.Decentralizáció
Az új közös halászati politika támogatja a halászati gazdálkodás decentralizálását többéves regionális tervekre és regionális alapon kialakított felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra támaszkodva.
2.4.1.Többéves tervek
A többéves tervek az új közös halászati politikai célok elérésének egyik fő eszközét jelentik. A többéves tervek egyebek mellett tartalmazzák a maximális fenntartható hozam szintjén történő halászat célját és e cél elérésének határidejét, meghatározzák a kirakodási kötelezettség végrehajtására vonatkozó intézkedéseket, valamint szükség esetén a korrekciós intézkedések biztosítékait.
A folyamat fontos állomása volt a balti-tengeri halászatra vonatkozó többéves terv 2016-os elfogadása. Az Északi-tenger tengerfenéki fajaira és az Adriai-tenger nyílt vízi fajaira vonatkozó többéves tervekkel kapcsolatos jogalkotási munka folyamatban van.
A Bizottság 2016. augusztus 3-án az Északi-tengeren élő tengerfenéki halállományokra vonatkozó többéves tervet terjesztett elő. A javaslat célja biztosítani, hogy az állományok halászata fenntartható szinten történjen, és ugyanazokat az alapelveket követi, mint a balti-tengeri terv.
A Bizottság 2017 februárjában elfogadta az Adriai-tenger kisméretű nyílt vízi állományainak kezelésére vonatkozó többéves tervre irányuló javaslatát is. Az adriai szardella- és szardínia-állományt folyamatosan túlhalászták, biomasszaszintjük pedig a becslések szerint történelmi mélyponton van. A legfrissebb tudományos szakvélemények szerint nagy a kockázata annak, hogy hathatós intézkedések hiányában a szardella- és a szardínia-állomány összeomlik 17 . A javasolt terv mindkét állomány esetében meghatározza az elérni kívánt halászati mortalitást. Ez a kisméretű nyílt vízi fajok kezelésében váltást jelent a meghatározott halászati lehetőségeken alapuló megközelítésre.
2.4.2.Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok a regionalizáció keretében
A közös halászati politika azért fordult a regionalizáció és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok felé, hogy eleget tudjon tenni az uniós környezetvédelmi jogszabályok és a visszadobási tervek értelmében megkövetelt védelmi intézkedéseknek. A regionális megközelítés jegyében a közvetlen gazdálkodási érdekkel rendelkező uniós országok közös ajánlásokat nyújthatnak be a Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása céljából.
A regionalizáció fontos szerepet játszott a kirakodási kötelezettség fokozatos bevezetésében, a tagállamok közös ajánlásai pedig 15 visszadobási tervet eredményeztek, amelyek közül néhány előrébb hozta a kirakodási kötelezettség bevezetését a jogban előírt határidőhöz képest. Ezek a tervek meghatározzák a kirakodási kötelezettség végrehajtásának részleteit, ideértve a mentességeket is, amennyiben ezek a tudományos szakvélemények alapján indokoltak.
A regionális szintű halvédelmi intézkedésekre vonatkozó, a közös halászati politika 11. cikke szerinti közös ajánlások kevésbé gyakoriak, de hét ilyen érkezett a Bizottsághoz az Északi-tenger és a Balti-tenger vonatkozásában. A 2017. márciusi földközi-tengeri miniszteri nyilatkozat egyik legfontosabb üzenete, hogy további erőfeszítésekre van szükség, ahhoz, hogy e tengeri medencében is több tengeri védett terület jöjjön létre.
A tanácsadó testületek, amelyek 60/40 arányban az iparág képviselőiből és más érdekcsoportok képviselőiből állnak, központi szerepet játszanak a regionalizációban. Feladatuk a halászati gazdálkodásra, valamint a halászat és az akvakultúra társadalmi-gazdasági és állományvédelmi vonatkozásaira vonatkozó ajánlásokat és információkat adni a Bizottságnak és a tagállamoknak. A tagállamoknak konzultálniuk kell a tanácsadó testületekkel a regionalizáció keretében kidolgozott közös ajánlásaikról. 2013 és 2016 között összességében több mint egyharmadával nőtt a közös ajánlások száma. Ezenkívül a megreformált közös halászati politika által létrehozott új tanácsadó testületek közül három (a Fekete-tengerrel, a piacokkal és az akvakultúrával foglalkozó) már teljes mértékben működőképes, és egyre több érdekeltet von be az uniós konzultációs és döntéshozatali folyamatokba.
2.5.A kirakodási kötelezettség
A Balti-tengeren és a Fekete-tengeren folytatott valamennyi halászat, valamint a nyílt vízi és az ipari fajok halászata valamennyi uniós vízen a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozik. A regionális helyzetet tekintve az Északi-tengeren a teljes kifogható mennyiségek 82%-a tartozik kirakodási kötelezettség hatálya alá. Az északnyugati vizeken ez az arány 86%, a délnyugati vizeken pedig 77%. A kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó tengerfenéki halak aránya 28% az Északi-tengeren, 46% az északnyugati vizeken és 27% a délnyugati vizeken. Míg az északnyugati vizek tengerfenéki halászata tekintetében jelentősen előrehaladt a kirakodási kötelezettség végrehajtása, az Északi-tenger és a délnyugati vizek tengerfenéki halászata tekintetében összehangoltabb erőfeszítésekre van szükség.
A Földközi-tengeren, ahol a kirakodási kötelezettség a minimális állományvédelmi referenciaméret hatálya alá tartozó fajokra vonatkozik, jelenleg a teljes kirakodott mennyiség 29%-a esik kirakodási kötelezettség hatálya alá. A halászat típusa szerint ez a szám 82% a kisméretű nyílt vízi fajok esetében és 17% a tengerfenéken élő fajok (köztük a puhatestűek) esetében. A kisméretű nyílt vízi halászatból származó fogások többségére érvényes a kirakodási kötelezettség, ugyanakkor további munkára van szükség annak érdekében, hogy a kirakodási kötelezettség 2019-re a tengerfenéki halászatra is nagyobb mértékben kiterjedjen.
A Fekete-tengeren a kirakodási kötelezettség 2017 óta a teljes kifogható mennyiség hatálya alá tartozó fajok minden fogására vonatkozik, így a sprattra és a nagy rombuszhalra is.
A Bizottság a kirakodási kötelezettség végrehajtásához kapcsolódó bizonyos adatokról évente jelentést készít 18 . Az első jelentést 19 2016-ban fogadták el, és az a kirakodási kötelezettség 2015-ös nyílt tengeri és balti-tengeri alkalmazásáról ről számolt be. A második jelentés – amely az e közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumban olvasható – 2016 tekintetében naprakésszé teszi a kirakodási kötelezettség végrehajtására vonatkozó adatokat, ebben az évben ugyanis a visszadobási tilalmat kiterjesztették néhány északi-tengeri és atlanti-óceáni tengerfenéki halászatra. A jelentés a tagállamoktól, a tanácsadó testületektől és az Európai Halászati Ellenőrző Hivataltól (EFCA) származó információkon alapul.
Összességében a tagállamok jelentései számos olyan kihívásra hívták fel a figyelmet, amelyek az ipar és a közigazgatások összehangolt munkáját teszik szükségessé. A Bizottság továbbra is törekedni fog arra, hogy megvitassa a tagállamokkal és az ágazattal, hogy a rendelkezésre álló eszközök hogyan alkalmazhatók a leghatékonyabban a szűk keresztmetszetek mérséklése, valamint a méreten aluli fogások forgalomba hozatala körüli problémák megoldása érdekében. A kirakodási kötelezettség gyakorlati következményeinek értékelése, valamint a szükséges ellenőrzési és végrehajtási eszközök bevezetése érdekében az iparnak és a tagállamoknak is többet kell tenniük a visszadobásokra vonatkozó adatok javítása érdekében.
3.A 2018. évi teljes kifogható mennyiségekre vonatkozó ajánlások
A 2018. évi halászati lehetőségek a közös halászati politika célkitűzései mentén alakulnak majd, és a rendelkezésre álló legjobb szakvéleményeken alapulnak 20 . Szakvélemény hiányában a Bizottság a KHP célkitűzéseinek megfelelően az elővigyázatossági megközelítést alkalmazza.
3.1.A maximális fenntartható hozam szempontjából felmért állományok
A közös halászati politika céljainak elérése érdekében növelni kell a maximális fenntartható hozamnak megfelelő szinten halászott állományok arányát. Az előző évekhez hasonlóan a Bizottság idén is olyan teljes kifogható mennyiségeket javasol, amelyek a következő évben, azaz 2018-ban teszik lehetővé a maximális fenntartható hozam elérését. Ez elősegíti a közös halászati politikában előírt kötelezettségeknek való megfelelés fokozatos elérését. A Tanácsnak azonban kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy e megközelítéssel összhangban hozza meg határozatait. Azon állományok esetében, amelyeket felmértek a maximális fenntartható hozam szempontjából, a Bizottság a rendelkezésre álló pontszerű értékeket használja, hacsak nem készültek többéves tervek, amely esetben az azokban elfogadott FMSY-értéktartományokat veszi figyelembe.
A nem uniós partnerországokkal közösen kezelt, a maximális fenntartható hozam szempontjából értékelt állományok esetében a Bizottság – ugyanezt a megközelítést követve – továbbra is megállapodásra törekszik az említett országokkal. A regionális halászati gazdálkodási szervezeteken keresztül kezelt állományok esetében a Bizottság a Tanács által a regionális halászati gazdálkodási szervezetek tekintetében megállapított tárgyalási irányelveket követi, és az uniós állományokra vonatkozó előírások és elvek alapján irányítja a gazdálkodást.
3.2.A többéves tervek hatálya alá tartozó állományok
A balti-tengeri többéves terv az új közös halászati politika hatálybalépése óta elfogadott egyetlen többéves terv. A halászati mortalitási célértékeket a maximális fenntartható hozam elérésével összhangban lévő tartományokban határozza meg, és e térség tekintetében a 2018. évi teljes kifogható mennyiségekre vonatkozó javaslatok alapja. Ezek a tudományos szakvéleményeken alapuló tartományok figyelembe veszik az összes olyan halászati mortalitási arányt, amely hosszú távon a maximális fenntartható hozamot kitermelni képes biomasszaszinteket eredményez.
A 2014-es közös halászati politika hatálybalépése előtt elfogadott többéves terveket, amelyek lehetővé teszik a halászati lehetőségeknek a maximális fenntartható hozam 2018-ban történő elérésével összhangban lévő megállapítását, továbbra is alkalmazni kell. Azon tervek helyett, amelyek ezzel a célkitűzéssel már nem egyeztethetők össze, például mert kevésbé ambiciózus célt tartalmaznak, a Bizottság új javaslatot fogad el a halászati lehetőségeknek a maximális fenntartható hozam 2018-ban történő elérésének céljával összhangban.
3.3.Egyéb állományok
A maximális fenntartható hozam szempontjából teljes mértékben nem értékelt állományok esetében más paramétereket kell figyelembe venni. A teljes kifogható mennyiségre vonatkozó javaslatok a rendelkezésre álló tudományos szakvéleményekben bekövetkező változásokat fogják tükrözni, anélkül, hogy veszélyeztetnék az állományok védelemét. Többféle eset lehetséges.
3.3.1.A maximális fenntartható hozamhoz közelítő mutatók meghatározását lehetővé tevő adatokkal rendelkező állományok
Ezeket az állományokat a tendenciák előrejelzésére vonatkozó modellek alapján értékelik, és az ICES mennyiségi fogási szakvéleményt készít 21 . A megközelítés hasonló a maximális fenntartható hozam szempontjából teljes mértékben értékelt állományok esetében alkalmazotthoz.
3.3.2.Felmért tendenciákkal vagy fogási idősorokkal rendelkező állományok
A maximális fenntartható hozam szempontjából nem értékelt állományok esetében a szakvélemények fogási korlátokat javasolnak. Az ilyen fajok esetében a Bizottság az ICES szakvéleményét fogja felhasználni, és az elővigyázatossági megközelítést figyelembe véve egyedi alapon mérlegel.
3.3.3.Stabilnak feltételezett állományok
2013-ban a Tanács úgy határozott, hogy 26 állomány teljes kifogható mennyiségét változatlanul hagyja 2018-ig, hacsak a biológiai szakvélemény kiigazítást nem javasol. Ezek általában csak járulékos fogásként kifogott, alacsony kvótafelhasználást mutató fajok. Gazdasági jelentőségük csekély, és az állapotukról keveset tudunk. A Bizottság folytatni kívánja ezt a politikát mindaddig, amíg az ICES nem jelzi a felülvizsgálat szükségességét, amely esetben kiigazításokat tesz.
3.3.4.Azon állományok, amelyekkel kapcsolatban nem áll rendelkezésre biológiai szakvélemény
Biológiai szakvélemény hiányában a közös halászati politika 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban az elővigyázatossági megközelítésnek megfelelő TAC-javaslatokat kell tenni. A Bizottság és az ICES szorosan együttműködik további eszközök kidolgozásán a fennálló hiányosságok pótlása érdekében, valamint azért, hogy a javaslatok szisztematikusabb, előre meghatározott és átlátható módon kerüljenek elfogadásra.
3.4.A teljes kifogható mennyiség kiigazítása és a kirakodási kötelezettség
A közös halászati politika szabályai értelmében a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó állományokra vonatkozó halászati lehetőségeket – tudományos szakvélemények alapján – a kirakodások helyett a fogások figyelembevételével kell meghatározni. A teljes kifogható mennyiségek kiigazításai a kirakodási kötelezettség végrehajtását célzó intézkedéscsomag részét képezik. A kiigazítás nem sodorhatja veszélybe a maximális fenntartható hozam elérését, és nem vezethet a halászati mortalitás növekedéséhez.
A Bizottság a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó állományok tekintetében a teljes kifogható mennyiségek kiigazítását 2018-tól tervezi, ahogy 2017-ben is tette. Amennyiben nem állnak rendelkezésre hitelesített vagy teljes visszadobási adatok, a Bizottság a teljes kifogható mennyiségek kiigazításainak kiszámításához lehetőség szerint extrapolálja az adatokat a HTMGB szakvéleménye alapján.
Nincs szükség a teljes kifogható mennyiség kiigazítására 2018 tekintetében az olyan állományok és fogásmennyiségek vonatkozásában, amelyekre a kirakodási kötelezettség 2019-ben lép hatályba. A nemzetközi partnerekkel (nem uniós országokkal, regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel) közösen kezelt állományok esetében a teljes kifogható mennyiségek kiigazításáról konzultálni kell e partnerekkel.
Az ICES kedvező tudományos értékelését követően 22 és a Bizottság javaslata alapján a Tanács 2017 elején úgy határozott, hogy meg kell szüntetni az Északi-tengeren a közönséges lepényhalra és az érdes lepényhalra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget. Számos érdekelt üdvözölte ezt a lépést, ami megkönnyíti a kirakodási kötelezettség végrehajtását. Ezt szem előtt tartva a Bizottság kész megvitatni más teljes kifogható mennyiségek eltörlését a jövőben, amennyiben az adott állomány védelmét ez nem veszélyezteti, és az ICES is egyetért.
4.Következtetés
A Bizottság folytatja a közös halászati politika teljes körű végrehajtását, és a közös halászati politikának a maximális fenntartható hozamra vonatkozó célkitűzéseivel összhangban tesz javaslatot a 2018-as halászati lehetőségekre. Mivel a közös halászati politika hatálya alá tartozó első többéves terv már működik, most a közös halászati politika céljainak elérése érdekében e kiemelt gazdálkodási eszköz fokozatos bevezetésére kell törekedni más uniós tengeri medencékben is.
Számos flotta gazdasági teljesítménye tovább javul, és eredmények születtek a halászati kapacitásnak a halászati lehetőségekhez való hozzáigazítása terén. Ami a források kiaknázását illeti, még mindig kihívást jelent a fenntartható hozamra vonatkozó célok elérése, különösen a Földközi- és a Fekete-tengeren. Az EU-nak többet kell tennie azokon a területeken, ahol lassú az előrelépés. Ebben a regionális együttműködés – amely a közös halászati politikának megfelelően valamennyi érdekelt féllel való szoros konzultációban zajlik – kulcsfontosságú szerepet fog játszani.
Ütemterv
A tervezett ütemezés a következő:
|
Időszak |
Tevékenység |
|
július–szeptember |
nyilvános konzultáció a közleményről |
|
május/június/október |
az ICES szakvéleményt ad az állományokról |
|
szeptember 26. |
szeminárium az állományok helyzetéről az érdekelt felekkel a Balti-tengeri teljes kifogható mennyiségekre vonatkozó javaslatok elfogadása |
|
október |
a Tanács meghatározza a balti-tengeri teljes kifogható mennyiségeket |
|
november |
az atlanti-óceáni, az északi-tengeri és a fekete-tengeri teljes kifogható mennyiségekre vonatkozó javaslatok elfogadása |
|
december |
a Tanács meghatározza az Atlanti-óceánra, az Északi-tengerre és a Fekete-tengerre vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket |
14-04. számú ICCAT-ajánlás az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren a kékúszójú tonhalra alkalmazandó többéves helyreállítási terv létrehozásáról szóló 13-07. sz. ajánlás módosításáról, amelyet az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves helyreállítási tervről, valamint a 302/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. szeptember 14-i (EU) 2016/1627 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 252., 2016.9.16., 1. o.) ültetett át az uniós jogba.