EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2017.1.26.

COM(2017) 34 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Az energiahatékonyság szerepe a körforgásos gazdaságban

1.Bevezetés

A Bizottság 2015. december 2-án uniós cselekvési tervet fogadott el a körforgásos gazdaságra vonatkozóan 1 , amelyben a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendben tett kötelezettségvállalásokkal összhangban jelentős új munkahelyteremtési és növekedési potenciállal bíró, a fenntartható fogyasztási és termelési minták elősegítésére irányuló átalakítási programot fogalmazott meg.

A cselekvési terv hangsúlyozza, hogy a körforgás elvét jobban érvényesítő gazdaságra történő átálláshoz a termék teljes, azaz az előállítástól a másodlagos (azaz hulladékból előállított) nyersanyagok piacainak létrehozásáig terjedő életciklusát lefedő intézkedésekre van szükség. A hulladékgazdálkodás az egyik olyan fő terület, amelyen belül megvalósíthatók a szükséges további előrelépések: a hulladékmegelőzés, az újrahasználat és az újrafeldolgozás alapvető célkitűzése a cselekvési tervnek és a hulladékokról szóló jogalkotási javaslatcsomagnak 2 egyaránt.

Ezeknek a célkitűzéseknek az elérése kézzelfogható gazdasági lehetőségekhez, az ipar jobb nyersanyagellátásához, helyi munkahelyek teremtéséhez vezethet, és megerősítené Európa vezető szerepét a környezetbarát technológiai ágazatban, amely világszinten is bizonyítottan növekedési potenciállal rendelkezik. Az Európai Unióban a környezeti termékek és szolgáltatások GDP-egységben kifejezett előállítása az elmúlt évtizedben több mint 50%-kal növekedett, és az ezzel összefüggő foglalkoztatás növekedése meghaladta a 4 millió teljes munkaidős egyenértéket 3 . A Világbank becslése szerint globális szinten az elkövetkező 10 évben 6 billió EUR értékű befektetéssel lehet számolni a fejlődő országokban megvalósuló tiszta technológiák terén, amelyből mintegy 1,6 billió EUR fog a kkv-k rendelkezésére állni 4 .

Ennek a potenciálnak a kiaknázása, az innováció ösztönzése és az eszközök elértéktelenedésének betudható potenciális gazdasági veszteség megelőzése érdekében az új hulladékfeldolgozási kapacitást a körforgásos gazdaság hosszú távú szempontjait érvényesítő keretbe kell helyezni oly módon, hogy az összhangban álljon azzal az uniós hulladékhierarchiával, amely a hulladékgazdálkodási módszereket fenntarthatóságuk alapján rangsorolja, és mindenekelőtt a hulladék kialakulásának megelőzését, illetve a hulladék újrafeldolgozását helyezi előtérbe. A hulladékhierarchia képezte a hulladékkal kapcsolatos uniós jogszabályok, többek között a települési hulladék és a csomagolási hulladék újrafeldolgozására és a hulladéklerakás arányának csökkentésére vonatkozó célértékek emelésére irányuló közelmúltbeli javaslatok vezérelvét, amelyek célja, hogy a hulladékgazdálkodás a megelőzés, az újrahasználat és az újrafeldolgozás irányába mozduljon el.

E közlemény elsősorban a hulladékok energetikai hasznosításával és annak a körforgásos gazdaságban betöltött helyével foglalkozik. Az energetikai hasznosítás tág fogalom, amely jóval túlmutat a hulladékégetésen. Magában foglalja a különböző (például villamos energia vagy hőenergia, illetve hulladékból előállított üzemanyag formájában), energiatermeléssel járó hulladékkezelési folyamatokat, amelyek mindegyike eltérő környezeti hatásokkal jár és a körforgásos gazdaság szempontjából különböző potenciállal rendelkezik.

A közlemény fő célja annak biztosítása, hogy az Európai Unióban a hulladék energetikai hasznosítása támogassa a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv célkitűzéseit, és szorosan illeszkedjen az uniós hulladékhierarchiához. A közlemény megvizsgálja azt is, hogyan lehet optimalizálni az energetikai hasznosítási folyamatok szerepét, hogy azon hozzájárulhassanak az energiaunióról szóló stratégia 5 , valamint a Párizsi Megállapodás 6 célkitűzéseinek megvalósításához. Ugyanakkor a már bevált technológiák hangsúlyozásával az energetikai hasznosításra vonatkozóan itt kifejtett megközelítésmód célja, hogy ösztönözze az innovációt és segítse minőségi munkahelyek teremtését.

E célok elérése érdekében a közlemény:

−egyértelművé teszi a különböző energetikai hasznosítási folyamatok hulladékhierarchiában elfoglalt helyét, valamint azt, hogy ez milyen következményekkel jár az állami pénzügyi támogatás szempontjából (2. szakasz);

−iránymutatást nyújt a tagállamoknak arról, hogyan alkalmazzák eredményesebben a gazdasági eszközöket és a kapacitástervezést, hogy elkerüljék, illetve kezeljék az esetleges kihasználatlan kapacitást a hulladékégetés területén (3. szakasz); valamint

−meghatározza azokat a technológiákat és eljárásokat, amelyek – figyelembe véve az energetikai hasznosítási folyamatok alapanyagában várható változásokat – az energetikai és az anyagi hasznosítás területén jelenleg a legígéretesebbek (4. szakasz).

2.Az energetikai hasznosítási folyamatok helye a hulladékhierarchiában, valamint az állami pénzügyi támogatás szerepe

A hulladékhierarchia 7 a hulladékkal kapcsolatos uniós szakpolitika és jogi szabályozás alappillére és a körforgásos gazdaságra való áttérés kulcsfontosságú eleme. Elsődleges célja egy olyan elsőbbségi sorrend felállítása, amelynek révén a lehető legkisebbre csökkenthetők a káros környezeti hatások, és optimális az erőforrás-hatékonyság a hulladékmegelőzés és -gazdálkodás terén.

E közlemény a következő fő energetikai hasznosítási folyamatokkal 8 foglalkozik:

−a hulladék égetőműben (például erőműben), valamint a cement és a mész előállítása során való együttégetése;

−hulladékégetés kifejezetten erre szolgáló létesítményekben;

−a biológiailag lebomló hulladék anaerob lebontása;

−hulladékból előállított szilárd, folyékony vagy gáz-halmazállapotú tüzelőanyagok gyártása; valamint

−egyéb eljárások, beleértve a pirolízis vagy gázosítás szakaszát követő közvetett égetést.

Ezen eljárások környezetre gyakorolt hatása és a hulladékhierarchiában betöltött helye eltérő. Az energetikai hasznosítási folyamatok valójában igen különböző hulladékkezelési műveleteket foglalnak magukban, a hulladékártalmatlanítástól kezdve a hasznosításon át az újrafeldolgozásig. A biogázt és fermentációs maradékot eredményező anaerob biológiai lebontási folyamatot például a hulladékkal kapcsolatos uniós szabályozás 9 újrafeldolgozási műveletnek tekinti. A csak korlátozott energetikai hasznosítással járó hulladékégetés ugyanakkor ártalmatlanításnak minősül. Az 1. ábra szemlélteti az egyes energetikai hasznosítási folyamatok uniós hulladékhierarchiában elfoglalt helyét.

1. ábra A hulladékhierarchia és az energetikai hasznosítási folyamatok

Fontos hangsúlyozni, hogy a hulladékhierarchia az éghajlatváltozás szempontjából nagyrészt tükrözi a környezeti szempontok alapján előnyben részesített lehetőséget: a hulladéklerakókban, illetve energetikai hasznosítással nem vagy csak csekély mértékben járó égetés útján történő hulladékártalmatlanítás általában az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése tekintetében a legkevésbé előnyös megoldás; míg a hulladékmegelőzés, az újrahasználat és az újrafeldolgozás ÜHG-kibocsátás-csökkentési potenciálja a legnagyobb.

Érdemes felidézni azt is, hogy a tagállamok bizonyos fokú rugalmasságot élveznek a hierarchia alkalmazása során, hiszen a végső cél a legjobb környezeti eredménnyel járó hulladékgazdálkodási lehetőségek ösztönzése 10 . Egyes hulladékáramok esetében a legjobb környezeti eredmény elérése érdekében el lehet térni a hulladékhierarchia prioritási sorrendjétől, amennyiben azt többek között a műszaki kivitelezhetőség, a gazdasági életképesség és a környezetvédelem indokolja. Ezt a hulladékról szóló keretirányelv 11 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő rendelkezésekkel összhangban meg kell indokolni. .Egyes konkrét és indokolt esetekben (bizonyos különös aggodalomra okot adó anyagokat tartalmazó anyagok esetében) például indokolt lehet az újrafeldolgozással szemben az ártalmatlanítást vagy az energetikai hasznosítást előnyben részesíteni 12 .

A körforgás elvét fokozottabban érvényesítő gazdaságra történő átállás támogatásához a hulladékgazdálkodás közfinanszírozásának – nemzeti, illetve uniós szinten egyaránt – összhangban kell állnia azzal a céllal, hogy az uniós hulladékhierarchia alkalmazása során a feljebb elhelyezkedő lehetőségek élvezzenek elsőbbséget.

Uniós szinten a fenntarthatóbb hulladékgazdálkodási rendszerekre való átállás pénzügyi támogatást élvez, elsősorban a kohéziós politikai alapokból 13 történő társfinanszírozás révén. Ezen alapok esetében előfeltételeknek kell megfelelni annak biztosítása érdekében, hogy a hulladékágazatra irányuló új beruházások összhangban legyenek a tagállamok által az újrahasználatra való előkészítésre és újrafeldolgozásra vonatkozó célértékek elérése érdekében kialakított hulladékgazdálkodási tervekkel. A körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervben leírtak szerint ez azt jelenti, hogy a maradékhulladék-kezelő létesítményekbe való befektetés, például a hulladékégetési kapacitás bővítése, csak olyan korlátozott és kellően indokolt esetben kaphat támogatást, ha nem áll fenn a kapacitásfelesleg kockázata, és megvalósul a hulladékhierarchia célkitűzéseinek teljes mértékű tiszteletben tartása.

Az egyéb uniós finanszírozási mechanizmusok – például az Európai Stratégiai Beruházási Alap – révén finanszírozott befektetéseknek szintén fontos szerepük van abban, hogy kölcsönök, garanciák, tőkebefektetések vagy más kockázatvállalási mechanizmusok révén magánfinanszírozást vonzzanak a legjobb és a körforgás elvét leginkább érvényesítő hulladékgazdálkodási lehetőségek finanszírozásába. Ezenkívül az energetikai hasznosítási technológiákkal összefüggő kutatás és innováció támogatására rendelkezésre álló uniós finanszírozás (Horizont 2020 14 , valamint a kohéziós politikai alapok is) hozzájárulnak az EU vezető szerepének fenntartásához és a fejlett, energiahatékony technológiák piaci megjelenéséhez.

Tagállami szinten az állami pénzügyi támogatás szintén gyakran játszik kiemelkedő szerepet a fenntarthatóbb hulladékgazdálkodási megoldások kifejlesztésében és a megújuló energiák és az energiahatékonyság ösztönzésében. Az energetikai hasznosítási folyamatokkal kapcsolatos állami pénzügyi támogatás értékelésekor különösen fontos, hogy a körforgásos gazdaság szempontjából nagyobb potenciállal rendelkező hulladékgazdálkodási lehetőségek háttérbe szorításával ne kerüljön veszélybe a hulladékhierarchia. A környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokra vonatkozó jelenlegi iránymutatások ezt egyértelműen tükrözik, amikor kimondják, hogy a hulladék felhasználásával, megújuló forrásokból történő energiatermeléshez nyújtott támogatás, illetve a hulladékot felhasználó, kapcsolt energiatermelést végző és távfűtő létesítményeknek nyújtott támogatás kedvező hatást gyakorolhat a környezetvédelemre, feltéve, hogy megfelel a hulladékhierarchia elvének. El kell továbbá kerülni, hogy a közfinanszírozás kapacitásfelesleget teremtsen az újra nem feldolgozható hulladék kezelésében, például a hulladékégetők esetében. Ezzel összefüggésben nem szabad megfeledkezni arról, hogy az energetikai hasznosítási folyamatok alapanyagaként szolgáló vegyes hulladék 15 mennyisége várhatóan vissza fog esni a kötelező elkülönített gyűjtés és az ambiciózusabb uniós újrafeldolgozási célok következtében. Ezért a tagállamoknak tanácsos fokozatosan megszüntetniük a vegyes hulladék energetikai hasznosítására irányuló állami támogatást.

3.A maradékhulladék-kezeléssel kapcsolatos energetikai hasznosítási folyamatok: a megfelelő egyensúly kialakítása

A körforgásos gazdaságra történő átálláshoz meg kell találni a megfelelő egyensúlyt az újra nem feldolgozható hulladékok kezelése során az energetikai hasznosítási kapacitást illetően. Ez döntő fontosságú ahhoz, hogy elkerülhető legyen az esetleges gazdasági veszteségek vagy a magasabb újrafeldolgozási ráták elérését akadályozó infrastrukturális akadályok kialakulása. Egyes tagállamok korábbi tapasztalata azt mutatja, hogy az eszközök elértéktelenedése valós veszély.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség megbízásából a közelmúltban készült tanulmány 16 feltérképezi az EU 28 tagállamában a települési hulladék égetésére rendelkezésre álló kapacitást, valamint a települési hulladék és a hulladékból előállított üzemanyag 17 hulladékáramát a tagállamok között. A tanulmány szerint 2010 és 2014 között az EU-28 (továbbá Svájc és Norvégia) hulladékégetési kapacitása 6%-kal 81 millió tonnára emelkedett, és egyes tagállamok között a hulladékáram a települési hulladék égetése és a hulladékból előállított üzemanyag tekintetében bizonyos esetekben továbbra is jelentős. 2013-ban 2,5 millió tonna hulladékot (főként hulladékból előállított üzemanyagot) küldtek energetikai hasznosításra.

A tanulmány megerősíti továbbá, hogy az EU-n belül egyenlőtlenül oszlik el a települési hulladék égetésére rendelkezésre álló kapacitás. Németország, Franciaország, Hollandia, Svédország, Olaszország és az Egyesült Királyság teszi ki az Unió égetési kapacitásának három negyedét. Svédországban és Dániában a legnagyobb az egy főre eső hulladékégetési kapacitás, 591, illetve 587 kg/fő, utánuk Hollandia, Ausztria, Finnország és Belgium következik. Az EU déli és keleti részén ellenben gyakorlatilag hiányzik az erre a célra szolgáló égetési kapacitás, és nagymértékű a hulladéklerakók igénybevétele. Ezek az adatok illeszkednek az Eurostat településihulladék-égetési arányokra vonatkozó statisztikáihoz, amelyek szintén nagy eltérést mutatnak a tagállamok között.

Egyéni helyzetüktől függően a tagállamok különbözőképpen biztosítják az energetikai hasznosítási kapacitás, elsősorban a hulladékégetés megfelelő egyensúlyát:

Az alacsony specializálódott hulladékégetési kapacitással vagy ilyen kapacitással egyáltalán nem rendelkező, a hulladéklerakókat nagymértékben igénybe vevő tagállamok

Ezekben a tagállamokban az uniós szabályozással összhangban elsőbbséget kell élveznie az elkülönített gyűjtési rendszerek és újrafeldolgozási infrastruktúra továbbfejlesztésének. Fokozatosan el kell mozdulni a hulladék hulladéklerakókban történő kezelésétől, egyidejűleg pedig növelni kell az újrafeldolgozási kapacitást. Az éghajlatváltozás szempontjából különösen égető kényszer a biológiailag lebomló hulladék hulladéklerakóban történő elhelyezésének, és így a metánkibocsátásnak a csökkentése. Itt vonzó gazdálkodási lehetőség lehet az energetikai hasznosításhoz és az anyagok újrafeldolgozásához kapcsolódó kombinált kapacitás kialakítása.

A tagállamoknak a nemzeti hulladékgazdálkodási tervek felülvizsgálatakor, valamint az újra nem feldolgozható hulladékok energetikai hasznosítására (például hulladékégetésre) irányuló további kapacitási igény értékelésekor hosszú távú perspektívát kell alkalmazniuk és gondosan elemezniük kell az alábbi tényezőket:

−a meglévő és javasolt elkülönített gyűjtési kötelezettségek és újrafeldolgozási célok hatása az alapanyag rendelkezésre állására az új hulladékégetők teljes életciklus alatti működése során (azaz 20–30 évig);

−a rendelkezésre álló kapcsolt égetési kapacitás égetőművekben, valamint cement- és mészégető kemencékben, illetve más alkalmas ipari folyamatok; valamint

−a szomszédos országokban tervezett vagy meglévő kapacitás.

Indokolt esetben a országhatárokon átnyúló hulladékszállítmányok révén elősegíthető az egyes tagállamokban már rendelkezésre álló energetikai hasznosítási kapacitások optimális felhasználása. Az újra nem feldolgozható hulladékok energetikai hasznosítás céljából másik tagállamba történő kivitele nem tekintendő szükségszerűen úgy, hogy ellentmond a közelség (vagyis a legközelebbi megfelelő létesítmény használata) elvének és aláássa a hulladékkal kapcsolatos uniós szabályozást 18 . Azonban mielőtt egy tagállam e lehetőséget választja, az illetékes hatóságoknak életciklus-elemzést kell végezniük annak biztosítása érdekében, hogy az átfogó – többek között a hulladék szállításával összefüggő – környezeti hatások nem hatástalanítják a várt előnyöket.

Abban az esetben, ha az említett valamennyi tényező értékelése alapján indokoltnak tűnik új maradékhulladék-kezelési kapacitás megteremtése, a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk az aktuális legújabb energiahatékony technológiák alkalmazására, továbbá az üzem méretére és elhelyezkedésére (többek között a jövőbeli kapacitásfelesleg elkerülése, valamint annak érdekében, hogy – amennyiben lehetséges – biztosítsák a helyi lakosok és az ipar számára a kapcsolt villamosenergia- és hő-, illetve hűtésszolgáltatást). Alapvetően fontos továbbá gondoskodni az uniós jogszabályokban, elsősorban az ipari kibocsátásokról szóló 2010/75/EK 19 irányelvben meghatározott, hulladékégetőkre és hulladék-együttégető művekre vonatkozó követelmények maradéktalan betartásáról.

Jelentős hulladékégetési kapacitással rendelkező tagállamok

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség tanulmánya szerint az Európai Unióban összességben nincs kihasználatlan hulladékégetési kapacitás. A statisztikák 20 azonban azt mutatják, hogy egyes tagállamok túlzott mértékben alkalmazzák a települési hulladék égetését. Ez részben magyarázható azzal, hogy nagy a kereslet a távfűtési rendszerek által szolgáltatott hő iránt, hogy energetikai hasznosítási folyamataik hatékonysága jobb és hogy az égetést a társadalom egésze nagymértékben elfogadja. Ugyanakkor az égetés nagy aránya nem áll összhangban ambiciózusabb újrafeldolgozási célokkal. A probléma megoldására több, különösen a következő intézkedések hozhatók tagállami szinten, amelyekre néhány tagállamban már sor is került:

−a hulladékégetés megadóztatása vagy a már kivetett adók növelése különösen az alacsony energetikai hasznosítású folyamatok esetében, és egyidejűleg a hulladéklerakók igénybevételéért kivetett adók növelése;

−a hulladékégetési támogatási rendszerek megszüntetése és – adott esetben – a támogatás átcsoportosítása a hulladékhierarchiában magasabb helyet elfoglaló folyamatok elősegítésére; valamint

−moratórium bevezetése az új létesítményekkel szemben, valamint a régebbi, kisebb hatékonyságú létesítmények leszerelése.

4. Az energetikai hasznosítási folyamatok körforgásos gazdasággal kapcsolatos uniós éghajlat- és energiapolitikai célok megvalósításában betöltött szerepének optimalizálása

A Bizottság tanulmánya szerint 2014-ben az Európai Unió teljes végfelhasználói energiafogyasztásának megközelítőleg 1,5%-a származott a hulladék égetés, cementégető kemencékben történő együttégetés és anaerob biológiai lebontás energetikai útján megvalósuló hasznosításából (azaz körülbelül 676 PJ/év). Bár ez a százalékos arány várhatóan a jövőben sem fog lényegesen emelkedni, mivel növekszik az újrafeldolgozásra irányuló hulladék aránya, az energetikai hasznosítási folyamatok energiahatékonyságának javítása és az energetikai és az anyagi hasznosítást összekapcsoló folyamatok ösztönzése hozzájárulhat az olyan alapvető ágazatok dekarbonizációjához, mint a hőtechnika (fűtés és hűtés) vagy a közlekedés, valamint a hulladékágazatból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséhez. Ha például egy tonna biológiailag lebomló hulladék nem hulladéklerakóba kerül, hanem biogáz és trágyázó anyagok előállítása céljából anaerob biológiai lebontáson megy keresztül, azzal akár 2 millió tonna CO2-egyenértékű kibocsátás előzhető meg. 21  

Az energetikai hasznosítás alapanyagát érintő várható változások

A vegyes hulladék továbbra is az energetikai hasznosítás (főként égetés) során használt hulladék jelentős hányadát (52%) teszi ki. A meglévő jogszabályi kötelezettségek és a körkörös gazdasággal összefüggő hulladékgazdálkodási javaslatok ezen minden bizonnyal változtatni fognak. A fára, papírra, műanyagra és a biológiailag lebomló hulladékra vonatkozó, elkülönített gyűjtésre vonatkozó szabályok és ambiciózusabb újrafeldolgozási ráták következtében várhatóan csökkeni fog az energetikai hasznosítási folyamatok céljára potenciálisan rendelkezésre álló hulladék mennyisége. Ljubljana városának például már sikerült gyorsan és sikeresen kiváló eredményeket elérnie az elkülönített gyűjtés területén: a város 2011 óta hajt végre a hulladékgazdálkodási infrastruktúra modernizációjára irányuló befektetéseket, amelyek eredményeképpen az elkülönített gyűjtés aránya mára a teljes települési hulladék 60%-át teszi ki 22 .

A biológiailag lebomló hulladék esetében a hulladéklerakókról szóló irányelvben 23 meghatározott követelmények alkalmazása, valamint a biohulladék elkülönített gyűjtésének biztosítására vonatkozóan előterjesztett új szabályok hatására növekedni fog az anaerob biológiai lebontás útján hulladékból előállított, kapcsolt energiatermelésre szánt, a földgázhálózatba betáplált, valamint a közlekedési célú üzemanyagokban felhasznált biogáz, valamint a trágyázó anyagok mennyisége. A műtrágyákról szóló rendelet 24 módosítására vonatkozó javaslatok – amelynek megvitatása jelenleg folyik a Parlamenten és a Tanácson belül – a hulladékból előállított műtrágyák egységes piacának létrehozásával erősíteni fogja ezt a tendenciát. Milánóban található az a biogáz-létesítmény, amely jól mutatja a biológiailag lebomló hulladék és az anaerob biológiai lebontás útján történő feldolgozás kombinálásában rejlő lehetőségeket 25 . A város 2014 óta szinte elérte a 100%-os szintet az élelmiszer- és szerves hulladékok gyűjtésében, ami évente átlagosan 120 000 tonna biológiailag lebomló hulladékot jelent. A város biogázüzeme teljes kapacitás (12,8 MW) mellett évente mintegy 35 880 MWh villamos energia termelésére képes, ami 24 000 lakos ellátását lefedi és 14 400 tonna trágyázó anyag előállításával jár.

Az étolajok és zsírok hulladékai esetében a biodízel, valamint a hidrogénezett növényi olaj és hasonló termékek előállítása céljából még javítható a gyűjtésre és kezelésre szolgáló rendszerek hatékonysága. A hulladékból előállított bioüzemanyag azután közvetlenül felhasználható a közlekedés területén, a hidrogénezett növényi olaj például a repülésben.

A műanyaghulladék tekintetében az iparági adatok 26 azt mutatják, hogy a hulladékártalmatlanítás és az energetikai hasznosítás továbbra is a legelterjedtebb kezelési forma, és ugyan a hulladéklerakás csökkent az elmúlt évtizedben, a hulladékégetés növekedett. A tagállamok között nagy különbségek figyelhetők meg attól függően, hogy hol tartanak a meglévő uniós szabályozás végrehajtásában. Ez megerősíti azt a tényt, hogy e téren sürgősen konkrét lépéseket kell tenni a műanyag újrafeldolgozhatóságának és újrafelhasználhatóságának javítása érdekében. A körforgásos gazdasággal összefüggő, műanyagokkal kapcsolatos készülő uniós stratégia 27 célja pontosan az, hogy a teljes értéklánc figyelembevételével javítsa a műanyag-újrafeldolgozás, illetve -újrafelhasználás gazdaságosságát, minőségét és alkalmazását. Figyelembe veszi a műanyaghulladék kezelésében bekövetkezett olyan új eredményeket, mint az újrafinomítás és a tervezéssel kapcsolatos innovációk a jövőben a műanyaghulladék keletkezésének nagyobb arányú visszaszorítása, valamint annak érdekében, hogy e hulladék energetikai hasznosítás helyett újrafeldolgozásra kerüljön, és ezáltal összességében csökkenjen az ÜHG-kibocsátás hatása. 28

A bizottsági tanulmány szerint a fahulladék a hulladékégetés általánosan elterjedt alapanyaga. Ahogy azt a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv hangsúlyozza, a hulladékhierarchiával összhangban ösztönözni kell a fához hasonló megújuló erőforrások több újrahasználati és újrafeldolgozási ciklusos lépcsőzetes hasznosítását. Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a hulladékokról szóló jogalkotási javaslatcsomagjában többek között a fából készült csomagolási hulladék újrafeldolgozása tekintetében a kötelező uniós szintű célérték megemelését javasolta. Abban az esetben, ha az újrahasználatra vagy az újrafeldolgozásra nincs lehetőség, tanácsos a fosszilis tüzelőanyagot helyettesíteni, és elkerülni a fa hulladéklerakóban való elhelyezését.

A leginkább energiahatékony energetikai hasznosítási technikák alkalmazása

Az energetikai hasznosítási folyamatok választásakor gondoskodni kell a leghatékonyabb technikák alkalmazásáról, hogy ezáltal a lehető leginkább hozzájáruljanak az EU éghajlati és energetikai céljainak eléréséhez. A bizottsági tanulmány becslése szerint a bevált technikák és támogatási intézkedések megfelelő végrehajtása esetén egy adott mennyiségű hulladék-alapanyagból hasznosított energia mennyisége 29%-kal, 872 PJ/év-re emelkedhetne. Ez jól mutatja az energiahatékonyság javítása terén rejlő lehetőségeket. A tanulmány megállapítja, hogy az alábbi négy energetikai hasznosítási folyamat szempontjából melyek a legjobb bevált technikák az energiahatékonyság növelésére:

−égetőműben való együttégetés: a szilárd újrahasznosított tüzelőanyag 29 gázosítása és a keletkező szintézisgáz égetőműben történő együttégetése a fosszilis tüzelőanyag helyettesítésére hő- és villamosenergia-termelés során;

−együttégetés a cement és a mész előállítása során: a hulladékhő cementégető kemencékben való átalakítása villamos energiává;

−hulladékégetés kifejezetten erre szolgáló létesítményekben;

otúlhevítők alkalmazása; 

oa füstgázban lévő energia kiaknázása;

ohőszivattyúk alkalmazása; 

ohűtött víz szolgáltatása távhűtő hálózatok számára; valamint

ohulladékból nyert hőenergia elosztása alacsony hőmérsékletű távfűtő hálózatokon keresztül.

−anaerob biológiai lebontás: a biogáz további elosztás és hasznosítás (például földgázhálózatba táplálás és közlekedési célú üzemanyagok) céljából történő feldolgozása biometánná.

Az említett konkrét technikákon túlmenően a bizottsági tanulmány kiemeli a csupán hőt vagy villamos energiát termelő üzemekkel összehasonlítva a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésű létesítmények által elérhető magasabb szintű energiahatékonyságot.

E technikák mellett a tanulmány támogató intézkedéseket sorol fel a szóban forgó folyamatok energia- és/vagy anyaghatékonyságának növelésére. Az intézkedések között szerepel ipari parkok fejlesztése és ipari szimbiózisok kialakítása, amelynek keretében egy energetikai hasznosítást végző erőmű a közelben található ipari létesítmények által előállított hulladékot feldolgozza és cserében hővel és energiával látja el azokat; továbbá az égetőmű-kazánhamuban található anyagok hasznosítása.

Az anaerob biológiai lebontás során fontos továbbá elkerülni annak kockázatát, hogy tervezési vagy karbantartási hiányosságok következtében a biogázüzemekből metán szivárogjon a környezetbe, mivel az említett szivárgások részben semlegesítenék az üzem környezeti előnyeit.

5. Következtetés

Az energetikai hasznosítási folyamatok szerepet játszhatnak a körforgásos gazdaságra való áttérésben, amennyiben az uniós hulladékhierarchia szolgál alapelvként, és a választott lehetőségek nem hátráltatják, hogy a megelőzés, az újrahasználat és az újrafeldolgozás nagyobb arányban valósuljon meg. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy maradéktalanul kihasználhatók legyenek a körforgásos gazdaságban rejlő lehetőségek környezeti és gazdasági szempontból egyaránt, valamint megerősödjön Európa vezető szerepe a zöld technológiák terén. Kizárólag a hulladékhierarchia tiszteletben tartásával válhat valóra továbbá, hogy az energetikai hasznosítás révén a körforgásos gazdaság az energiaunióról szóló stratégiával és a Párizsi Megállapodással összhangban a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljon a dekarbonizációhoz. A fentebb említetteknek megfelelően a hulladékmegelőzés és az újrafeldolgozás járul hozzá a leginkább az energiamegtakarításhoz és az ÜHG-kibocsátás csökkentéséhez.

A jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani azokra a folyamatokra, például a biológiailag lebomló hulladék anaerob bomlására, amelyek során az anyag újrafeldolgozása energetikai hasznosítással párosul. Az energetikai hasznosítás jelenleg elsődleges opcióját jelentő hulladékégetés szerepét ugyanakkor újra kell gondolni, hogy ne akadályozza az újrafeldolgozást és az újrahasználatot, és megelőzhető legyen a maradékhulladék-kezeléssel kapcsolatos kapacitásfelesleg.

A Bizottság arra kéri a tagállamokat, hogy hulladékgazdálkodási tervük uniós jog 30 szerinti értékelésekor és felülvizsgálatakor vegyék figyelembe e közlemény iránymutatásait. Alapvetően fontos, hogy az energetikai hasznosítási kapacitással összefüggő jövőbeli befektetések tervezésekor a tagállamok mérlegeljék az eszközök elértéktelenedésének kockázatát. A nemzeti hulladékgazdálkodási tervek értékelésekor és az uniós újrafeldolgozási célok elérésében tett haladás nyomon követésekor a Bizottság továbbra is iránymutatást fog nyújtani annak biztosítása érdekében, hogy az energetikai hasznosítási kapacitások tervezése összhangban álljon a hulladékhierarchiával és azt támogassa, valamint figyelembe vegye az új és kialakulóban lévő technológiákat a hulladékkezelés és -újrahasznosítás területén.

A Bizottságnak továbbra is elkötelezett szándéka annak biztosítása, hogy az uniós finanszírozás és egyéb állami pénzügyi támogatások az olyan hulladékkezelési megoldásokat célozzák, amelyek összhangban állnak a hulladékhierarchia elvével, és amelyek esetében elsőbbséget élvez a hulladékmegelőzés, -újrahasználat, az elkülönített gyűjtés és az újrafeldolgozás.

(1)

 Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv, COM(2015) 614 final. A körforgásos gazdaságban használt termékek és alapanyagok értéküket a lehető leghosszabb ideig megőrzik, a hulladéktermelés és az erőforrás-felhasználás szintje pedig minimális.

(2)

 COM(2015) 593, 594, 595 és 596 final.

(3)

  http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Environmental_goods_and_services_sector

(4)

 Building competitive green industries: The climate and clean technology opportunity for developing countries (Versenyképes zöld iparágak megteremtése: az éghajlatvédelmi és tiszta technológiákban rejlő lehetőségek a fejlődő országok számára), Világbank, 2014.

(5)

  http://ec.europa.eu/priorities/energy-union-and-climate/state-energy-union_hu

(6)

  http://unfccc.int/paris_agreement/items/9485.php

(7)

A hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.) 4. cikkében meghatározottak szerint.

(8)

 A témára vonatkozó bizottsági tanulmányban leírtak szerint: Towards a better exploitation of the technical potential of waste-to-energy (Úton az energetikai hasznosításban rejlő technológiai lehetőségek jobb kihasználása felé), Európai Unió, 2016. http://publications.jrc.ec.europa.eu/repository/bitstream/JRC104013/wte%20report%20full%2020161212.pdf .

(9)

 A 2008/98/EK irányelv 11. cikkének (2) bekezdésében rögzített célok teljesítésének igazolására szolgáló szabályok és számítási módszerek megállapításáról szóló 2011/753/EU bizottsági határozat 2. cikkének (6) bekezdése. HL L 310., 2011.11.25.

(10)

A 2008/98/EK irányelv 4. cikkének (2) cikke, összefüggésben a hulladékhierarchia értelmezésére vonatkozó uniós iránymutatással: http://ec.europa.eu/environment/waste/framework/pdf/guidance_doc.pdf (48–52. oldal).

(11)

 Supporting environmentally sound decisions for waste management (A környezetvédelmi szempontok érvényesítése a hulladékgazdálkodással kapcsolatos határozatok meghozatala során), Európai Unió, 2011. http://publications.jrc.ec.europa.eu/repository/bitstream/JRC65850/reqno_jrc65850_lb-na-24916-en-n%20_pdf_.pdf

(12)

A körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervben bejelentetteknek megfelelően a Bizottság jelenleg elemzi a vegyi anyagokra, a termékekre és a hulladékokra vonatkozó jogszabályok kapcsolódását illető lehetőségeket, beleértve annak vizsgálatát, hogy miként lehet csökkenteni az aggodalomra okot adó vegyi anyagok termékekben való jelenlétét, és hogyan lehet javítani az ilyen anyagok nyomon követését.

(13)

Az Európai Stratégiai Beruházási Alap és a Kohéziós Alap.

(14)

  http://www.eib.org/products/blending/innovfin/

(15)

E közlemény alkalmazásában az említett kategóriába tartoznak a következő, nem elkülönítve gyűjtött hulladékáramok: háztartási és hasonló jellegű hulladék, el nem különülő anyagok és válogatási maradékok.

(16)

 Assessment of waste incineration capacity and waste shipments in Europe (Az európai hulladékégetési kapacitás és hulladékszállítás értékelése), WI et al, 2016. A forrás- és hulladékgazdálkodással foglalkozó európai témaközpont (ETC/WMGE), 2017.

  http://forum.eionet.europa.eu/nrc-scp-waste/library/waste-incineration

(17)

A hulladékból előállított üzemanyag a települési szilárd hulladék feldolgozásával (aprítás és szárítás) előállított üzemanyag.

(18)

Lásd a 2008/98/EK irányelv 16. cikkét.

(19)

 HL L 334., 2010.12.17. Az irányelv működési követelményeket és az elérhető legjobb technikákon alapuló kibocsátási határértékeket tartalmaz abból a célból, hogy megvédje az emberi egészséget és a környezetet az ipari eljárások hatásaival szemben.

(20)

  http://ec.europa.eu/eurostat/documents/2995521/7214320/8-22032016-AP-EN.pdf

(21)

 Review of comparative LCAs of food waste management systems – Current status and potential improvements, A. Bernstad, J. la Cour Jansen, Science Direct, 32. kötet, 12. szám, 2012. december.

(22)

  http://ec.europa.eu/environment/waste/studies/pdf/Separate%20collection_Final%20Report.pdf

(23)

A hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv 6. cikkének a) pontja. HL L 182., 1999.7.16.

(24)

  http://ec.europa.eu/DocsRoom/documents/15949

(25)

  http://european-biogas.eu/wp-content/uploads/2016/03/Milan.pdf

(26)

  http://www.plasticseurope.org/Document/plastics---the-facts-2016-15787.aspx?FolID=2

(27)

http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX:52013DC0123

(28)

A műanyagok újrafeldolgozása a műanyag fosszilis alapú elsődleges alapanyagokból történő elállításához képest csupán negyedakkora – vagy még kisebb – ÜHG-kibocsátással jár (Increased EU Plastics Recycling Targets: Environmental, Economic and Social Impact Assessment, Bio by Deloitte, 2015).

(29)

A szilárd újrahasznosított tüzelőanyag az EN15359 uniós előírás szerint nem veszélyes hulladékból előállított tüzelőanyag.

(30)

Lásd a 2008/98/EK irányelv 30 cikkének (1) bekezdését.