19.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/54

Előadó:

Kathleen WALKER SHAW

1.1

A munka és a foglalkoztatási viszonyok jellege igen gyorsan változik. Az EU számára abban áll a kihívás, hogy az innovációt, a technológiai fejlődést és a kreativitást oly módon ösztönözze, hogy pozitív eredményeket hozzon létre egy fenntartható és versenyképes szociális piacgazdaság érdekében. Fel kell mérni ezen fejlemények munkaerőpiacra és normákra, a gazdaságra, az adózási és társadalombiztosítási rendszerekre és a tisztességes bérekre gyakorolt hatását. A megoldandó legfontosabb kihívások közé tartozik az azonos versenyfeltételek és a tisztességes digitális gazdaság létrehozása a munkavállalók és bármely méretű és ágazatbeli vállalatok számára, valamint a digitális készségek fejlesztése. Európának és a szociális partnereknek kulcsfontosságú szerepet kell vállalniuk annak biztosításában, hogy ez a folyamat kedvező, méltányos és fenntartható eredményekhez vezessen, valamint hogy a jogok és a védelem terén fennálló szürke területeket megfelelően kezeljék.

1.2

Az EGSZB prioritásnak tekinti az egész EU-ban a szociális jóléti rendszerek minőségének és pénzügyi fenntarthatóságának védelmét, és javasolja, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok a szociális partnerekkel is konzultálva kutassák fel a legjobb gyakorlatokat, olyan szociális jóléti modellek kidolgozásának alapjaként, amelyek a foglalkoztatás rugalmasabb formáira is kiterjednek, a teljes munkaerő számára biztosítva a megfelelő szintű szociális védelmet, beleértve a hagyományos jóléti rendszereken kívül eső független munkavállalókat is. Erre tekintettel kell lenni a szociális jogok uniós pillérjének kidolgozása során. Üdvözöljük, hogy az EGSZB egy külön véleményben vizsgálja ezt a kérdést.

1.3

Az EGSZB e fejlemények készségekre gyakorolt hatásának további elemzését javasolja, valamint annak felmérését, hogy milyen egész életen át tartó tanulási, átképzési és továbbképzési lehetőségek érhetők el az ezekben az új viszonyokban foglalkoztatott munkavállalók számára, hogy elkerüljék ezen innovációk bármely, szakképzettség elvesztésére irányuló hatását vagy a képesítésekre gyakorolt negatív hatást, és jobb foglalkoztatási lehetőségeket biztosítsanak. A digitális készségek mindenki számára történő ösztönzésének és fejlesztésének prioritást kell jelentenie az EU-ban.

1.4

Az EGSZB úgy véli, hogy uniós szinten további adatok és elemzések szükségesek a közösségi kiszervezés keretében történő foglalkoztatás mértékére, az így foglalkoztatott munkavállalók jellemzőire, az olyan új foglalkoztatási formákra, mint a munkaidőt nem rögzítő és „igény szerinti” szerződések, valamint új foglalkozások, a polgári jogi szerződésekre, a „platformgazdaság” méretére, az annak működési terepét jelentő ágazatokra és EU-n belüli földrajzi eloszlására vonatkozóan. Ez segíteni fog a vállalkozások és munkavállalók ezen foglalkoztatási formák alkalmazásával kapcsolatos igényeit felmérni.

1.5

Az ezen fejleményekről készült statisztikai adatokat folyamatosabb jelleggel kell gyűjteni az európai munkaerő-felmérésekben és adott esetben a legjobb gyakorlatokat azonosító munkaerő-piaci jelentésekben. Ez lehetővé teszi a foglalkoztatási viszonyok és a munka új formáinak munkaerőpiacra és gazdaságra gyakorolt hatásainak megfigyelését és a fenntartható minőségi munkahelyek létrehozásához és a növekedéshez való hozzájárulásuk felmérését az uniós foglalkoztatáspolitika fejlesztése érdekében, beleértve az európai szemesztert és az Európa 2020 stratégiát. Ezt a kutatást a „Horizont 2020”-nak és egyéb releváns uniós pénzügyi kereteknek kell finanszírozniuk.

1.6

Az új munkavégzési formák egész életre gyakorolt hatásainak megállapításához és az életpálya során végzett munka fenntarthatóságára gyakorolt hatásaikról longitudinális adatok is szükségesek (1). Azt is fontos meghatározni, hogy ezek milyen mértékben függenek a nemektől vagy kapcsolódnak egyéb demográfiai változókhoz (mint a kor, a fogyatékosság, az etnikai hovatartozás és a migráns státusz).

1.7

Sürgősen tisztázni kell az új munkaerő-piaci közvetítők, pl. az online platformok jogi helyzetét annak érdekében, hogy azonosíthatók legyenek a hivatalos statisztikákban, hogy nyomon követhető legyen növekedésük, és meg lehessen állapítani, mely normák, kötelezettségek, felelősségek és működési szabályok vonatkoznak rájuk, és mely szabályozó szervek felelősek a felügyeletért és a végrehajtásért, elismerve ugyanakkor azt, hogy ezek a platformok az innováció, a munkalehetőségek és a gazdasági növekedés forrását jelenthetik.

1.8

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottság jelenleg konzultál az írásos nyilatkozatról szóló irányelvről (2), és feltételezi, hogy a foglalkoztatási viszonyok új formáinak kezelése szerepelni fog a javaslatokban, ha az Európai Bizottság e jogszabály felülvizsgálata mellett dönt. Különösen reméli, hogy pontosításokat tesznek majd az új foglalkoztatási és munkaformák tekintetében, figyelembe véve ugyanakkor a kkv-k szükségleteit is. Fontolóra lehetne venni azt is, hogy az irányelv hatálya kiterjedjen a „munkavállalókra”; az írásos nyilatkozatok első naptól való biztosítására; és a minimális óraszám megállapítására a munkaidőt nem rögzítő szerződések megszüntetése céljából.

1.9

Az EGSZB javasolja, hogy az online platformokkal, a közösségi kiszervezésekkel, a gazdaságilag függő önálló vállalkozókkal és az önfoglalkoztatás egyéb új formáival kapcsolatban foglalkozni kell a közvetítő tevékenységének szabályozásával, a balesetek, károk és szolgáltatási hibák esetén fennálló felelősséggel kapcsolatos kérdéseket, hogy megvédjék a munkavállalókat, a fogyasztókat és a lakosságot. Tisztázni kell a munkahelyi biztonság- és egészségvédelemre vonatkozó meglévő EU-szabályozások alkalmazhatóságát ezen új foglalkoztatási formákra vonatkozóan, az ezen szabályozások megsértésének kezelésével kapcsolatos eljárásokat, a felügyelettel és a munkavállalói, fogyasztói és lakossági felelősségbiztosítással kapcsolatos kötelezettségeket.

1.10

A munkaügyi felügyeleteknek egyértelmű szerepet kell biztosítani arra, hogy a nemzeti gyakorlatnak megfelelő saját hatáskörükben foglalkozzanak ezekkel a foglalkoztatási formákkal, és felügyelőiket megfelelő erőforrásokkal, kompetenciákkal és képzéssel kell ellátni. A szakszervezetekkel, fogyasztói vagy egyéb képviseleti szervezetekkel való partnerségek létrehozása hasznos lehet a nagyközönség aggályainak kezelése és a jogorvoslat terén. Ennek a folyamatnak fontos része a bevált gyakorlatok cseréje.

1.11

Elemezni kell továbbá az érintett ágazatokban a kollektív tárgyalások érvényességi területére gyakorolt hatást, tekintettel arra, hogy számos munkavállaló kerülhet a kollektív tárgyalási rendszereken és a szakszervezeti képviseleten kívül. Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ahol a munkavállalókat önálló vállalkozónak tekintik, a szabad egyesülésre való joguk kérdéses lehet, ha egyesülésük kartellalkotásnak tekinthető, így fennáll annak veszélye, hogy ellentétbe kerülnek a versenyellenes gyakorlatra vonatkozó EU-szabályokkal. Ezeket az aggodalmakat, amelyek alááshatják ezt az alapvető jogot, kezelni és orvosolni kell. Iránymutatás szükséges az alkalmazotti jellegű helyzetben lévő, önálló vállalkozóként működő munkavállalók esetén a versenyjogi szabályok alkalmazására vonatkozóan. Ebben a kontextusban inkább az ILO értelmezése szerinti „munkavállaló”, nem pedig a szűkebben meghatározott „alkalmazott” segítheti annak jobb megértését, hogy a munkahelyen hogyan érvényesülnek az alapvető elvek és jogok (3), melyek gyakorlását nem akadályozhatják az EU versenyjogi szabályai.

1.12

Az EGSZB kéri, hogy vizsgálják meg a közösségi kiszervezés és az új munka- és foglalkoztatási formák keretében dolgozó munkavállalók szerződéses státuszát, valamint a munkaközvetítők kötelezettségeit, figyelembe véve azt, hogy az ilyen munkavállalók mennyire képesek tárgyalásra és döntéshozatalra a fizetést, munkaidőt és -körülményeket, szabadságot, nyugdíjakat, anyasági jogokat, munkáltató által fizetett egészségbiztosítást és egyéb munkavállalói jogokat illetően, valamint az általuk előállított szellemi tulajdonhoz kapcsolódó jogok védelmére. Iránymutatások szükségesek a foglalkoztatási státuszhoz kapcsolódó, az adózás és a társadalombiztosítás terén fennálló esetleges szürke zónák tisztázása érdekében is.

1.13

Az EGSZB javasolja, hogy az Európai Bizottság, az OECD és az ILO működjön együtt a szociális partnerekkel a tisztességes munkakörülményekre és az online munkavállalók, valamint más újfajta foglalkoztatási kapcsolatban dolgozó munkavállalók védelmére vonatkozó megfelelő rendelkezések kidolgozása érdekében. Az EGSZB úgy véli, hogy egy uniós szintű megközelítés kidolgozása hasznos lehet, megjegyzi ugyanakkor, hogy a legtöbb intézkedést nemzeti, ágazati vagy munkahelyi szinten kell meghozni.

1.14

Amint az európai szociális partnerek jelezték, fontos, hogy az Európai Bizottság olyan módon tervezze meg foglalkoztatáspolitikai menetrendjét, hogy az alátámassza gazdaságaink és munkaerőpiacaink digitális átalakulását. Ugyanakkor célként kell kitűznie azt is, hogy gazdaságaink digitalizációja a lehető legtöbb minőségi munkalehetőséget eredményezze. A munkaerő-piaci politikának célul kell kitűznie a digitalizáció által érintettek védelmét és átképzését/továbbképzését is. Az EGSZB e tekintetben javasolja hatékony jogok és védelem, ellenőrzés és végrehajtás bevezetését annak érdekében, hogy ne növekedjenek a jövedelmi egyenlőtlenségek, ne csökkenjenek a rendelkezésre álló jövedelmek és biztosítható legyen az EU-ban a gazdasági növekedés fenntartható lehetősége.

1.15

Az EGSZB javasolja, hogy az Európai Bizottság fontolja meg, milyen módon lehet ösztönözni az európai platformok fejlesztését úgy, hogy a létrehozott érték a helyi gazdaságokban maradjon, Európa kölcsönösséggel és együttműködéssel kapcsolatos gazdag hagyományaira támaszkodva a munkaerő-piaci koordináció terén, amelyet gyakran közösségi szinten valósítanak meg, a szakszervezetek, a helyi munkáltatók és az önfoglalkoztatók nemzeti szövetségeinek aktív együttműködésével. Fontolóra kellene venni olyan intézkedéseket, amelyek segítik a vállalkozásokat a fenntartható, minőségi állások megteremtésében azáltal, hogy a kezdeti „induló” szakaszon túl is támogatást nyújtanak a terjeszkedési, „kilépési” szakaszhoz, ahol sok új vállalkozás jelenleg nem jut finanszírozáshoz.

2.1

A gyors technológiai fejlődés egyéb gazdasági és társadalmi fejleményekkel együttesen a munka és a foglalkoztatási viszonyok növekvő számú, átalakuló új formáihoz vezetett, ami egyre összetettebb munkaerő-piaci helyzetet hoz létre. Az innováció és a kreativitás fontos a fenntartható és versenyképes szociális piacgazdaság ösztönzéséhez. Létfontosságú, hogy egyensúlyt érjünk el az ezen új fejlemények gazdasági és társadalmi előnyeinek előmozdítása és a munkavállalók, a fogyasztók és a vállalkozások számára szükséges védelem biztosítása között, elkerülve ugyanakkor, hogy a tisztességes munkaügyi gyakorlatok megkerülésére használják ki őket.

2.2

A foglalkoztatási viszonyok új formái lehetővé tehetik új munkalehetőségek létrehozását, a munkaerőpiacok zavartalanabb működését, fokozott rugalmasságot nyújtva mind a munkavállalók, mind a munkáltatók számára, fokozva a munkavállalók autonómiáját és a munkahelyek alkalmazkodóképességét, elősegítve a készségfejlesztést, valamint fokozott lehetőséget biztosítva a munka és a magánélet közötti pozitív egyensúly kialakítására. Ugyanakkor fontos a minőségi foglalkoztatás, a társadalmi párbeszéd és a kollektív tárgyalási rendszerek előmozdítása, ahol lehetséges, és minden, a munkáltatók és munkavállalók jogaival és kötelezettségeivel kapcsolatos homályos pont tisztázása; a munkavállalók foglalkoztatási státusza; a baleseti felelősség, a biztosítás és a szakmai felelősség; valamint az adózási, szociális védelmi és egyéb szabályozások alkalmazhatósága. Arról, hogy mennyire képes szembenézni ezekkel a fejleményekkel a jelenlegi munkaerőpiac és a szociális biztonsági rendszerek, átfogó elemzés szükséges a nagyobb jövedelmi egyenlőtlenségek elkerülése érdekében, valamint annak biztosítása céljából, hogy az emberek megtarthassanak egy tisztességes, megbízható jövedelmi szintet és a munka és a családi élet közötti egyensúlyt.

2.3

Az EGSZB számos, a jelen feltáró vélemény elkészítéséhez hasznos véleményben (4) mérlegelte az ezen megjelenő tendenciákkal kapcsolatos problémákat. Hollandiában és Szlovákiában, amely országok elnöksége a jelen feltáró véleményt kérte, a nem szabványos foglalkoztatás aránya megközelíti a 60, illetve a 20 %-ot (5).

2.4

Az Eurofound (6) és az ILO (7) közelmúltban készült jelentései segítettek azonosítani az elmúlt évtizedben a hagyományos foglalkoztatási viszonyokról a kevésbé szokványos foglalkoztatási formákra való váltást. Az ILO megállapítja: „A foglalkoztatási viszonyok folyamatos átalakulása jelentős gazdasági és társadalmi következményekkel jár. Hozzájárul a munkából származó jövedelmek és a termelékenység közötti növekvő különbségekhez, és […] táplálhatja a jövedelmi egyenlőtlenségeket” (8). Az ILO szerint (9) a teljes globális foglalkoztatás 84 százalékát kitevő, adatokkal rendelkező országokban a munkavállalóknak csak mintegy egynegyedét (26,4 százalékát) foglalkoztatják határozatlan idejű szerződéssel, míg a magas jövedelmű gazdaságokban a munkavállalók több mint háromnegyedét. Bár a szabványos foglalkoztatási modell egyre kevésbé domináns, továbbra is az európai munkaerőpiac fontos eleme marad. A dokumentum rávilágít annak fontosságára, hogy a kormányok, az uniós intézmények és a szociális partnerek azonosítsák és meghatározzák az új foglalkoztatási formákat, kidolgozzák, illetve kiigazítsák a politikát és a jogszabályokat, hogy kezelni tudják a változást, és olyan pozitív eredményeket biztosítsanak, amelyek kedvező politikai és szabályozási környezetet garantálnak a vállalatok és a munkavállalók érdekeinek védelméhez valamennyi foglalkoztatási formán belül.

3.1

Az európai gazdaságokban számos olyan foglalkoztatási gyakorlat előfordulási gyakorisága növekedett, amely egyrészt kihívások elé állítja a meghatározott munkaidővel, megállapodás szerinti jogokkal és juttatásokkal és a nemzeti szociális védelmi rendszerekbe való felvétellel járó teljes munkaidős, állandó munkahely hagyományos normáját, másrészt több munkahely létrehozásához és innovatív munkamódszerekhez vezethet. Az ilyen munkahelyek minőségét fontos biztosítani az új üzleti modelleknek megfelelően. Ezen formák némelyike a globalizációval, a digitalizációval, a változó termelési modellekkel, pl. korábban vállalaton belül elvégzett munkák kiszervezésével kapcsolatos, némelyek a vállalatokon belüli új gyakorlatok bevezetését, mások pedig teljesen új foglalkoztatási modelleket jelentenek.

3.2

Az új munkavégzési formák új lehetőségeket nyithatnak meg az egyének számára arra, hogy vállalkozóként kezdjenek működni és olyan foglalkozásokat kezdjenek, amelyek korábban hozzáférhetetlenek voltak számukra, vagy kilépjenek a be nem jelentett munka árnyékgazdaságából. A vállalkozói motivációval kapcsolatos felmérések azt mutatják, hogy többen kezdenek vállalkozásba pozitív indokokkal (pl. hogy a legjobbat hozzák ki egy jó ötletből), mint negatív okokból (pl. mert nem volt más munkalehetőségük) (10).

3.3

Az új foglalkoztatási viszonyok magukban foglalják a munkaidőt nem rögzítő, az „igény szerinti” vagy „csak repülésidős” szerződéseket, a „miniállásokat”, a „portfóliómunkákat”, az utalvány alapú munkát, a polgári jogi szerződéseket és a munkakörmegosztási megállapodásokat. Ezt számos olyan szerződéses forma kíséri, ahol a munkát közvetítőkön keresztül szervezik, ideértve az „ernyőcégeket”, az önfoglalkoztatókra irányuló ügynökségeket, az „együttes foglalkoztatási ügynökségeket” vagy az online „közösségi kiszervezési” platformokat is. Ezeknél a formáknál a munkavállalókra gyakran független vállalkozóként, „társként”, „munkavégzőként”, „partnerként” vagy egyéb terminológiával hivatkoznak, amely időnként elfedi foglalkoztatási státuszukat. Bár ezeket gyakran tekintik önfoglalkoztatásnak, az ilyen munkák egy része nem felel meg a valódi önfoglalkoztatáshoz kapcsolódó kritériumoknak, mint például a feladatok és a tarifák meghatározására való képesség vagy a létrehozott szellemi tulajdon birtoklása. Egyes ágazatokban, például az idegenforgalomban, az élelmezésben és a mezőgazdaságban a szakaszos, alkalmi vagy szezonális munka tipikus, és mind a munkáltató, mind a munkavállaló részéről szükséges bizonyos fokú rugalmasság. Akár ügynökségen keresztül, akár függetlenként szervezik az ilyen munkákat, a be nem jelentett munkavégzés problémájának elkerülése érdekében szabályozások szükségesek az ilyen szerződésekre vonatkozóan.

3.4

Fontos különbséget tenni a valódi vállalkozói lét, az önfoglalkoztató szakemberek és a függő helyzetben lévő önfoglalkoztatás új formái között, és biztosítani a munka minőségét. Még a hivatalos munkavállalói szerződéssel rendelkező munkavállalók esetében is a munkaszervezéssel kapcsolatos fejlemények következtében, ahol az értékelés feladatalapú, a munkavégzés pedig projektalapú, módosul a hagyományos munkaidő, befolyásolva az életritmust és a jövedelem biztonságát. Sok munkahelyen, például a telefonos ügyfélszolgálatoknál, a társadalmi párbeszéd és kollektív tárgyalások sikerrel jártak a szürke területek kezelésében és a munkakörülmények javításában.

4.1

A digitalizáció fokozhatja a meglévő vállalkozások termelékenységét és rugalmasságát, és biztosíthatja az új iparágak és foglalkoztatás alapját, hozzájárulva Európa növekedéséhez és versenyképességéhez. Fontos szerepet játszik továbbá a szociális piacgazdaság fejlődésében és a munka és magánélet közötti egyensúly iránti igények támogatásában, valamint a foglalkoztatás és a szociális biztonság terén a nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentésében, ha hatékonyan kezelik. Az ETUC, a BusinessEurope, a CEEP és az UEAPME közelmúltban elfogadott közös nyilatkozata hasznos referencia ebben a kérdésben (11).

4.2

A digitalizáció jelentős hatást gyakorolt a munka és a foglalkoztatás szervezésére, ami további politikai figyelmet és irányítást tesz indokolttá. Átalakította a fogyasztói kapcsolatokat is, mivel könnyű hozzáférést eredményez árukhoz és szolgáltatásokhoz. A fogyasztók igen elégedettek ezzel, vannak azonban aggályok a gazdaságra gyakorolt hatást illetően, és javulás szükséges a hatékony jogorvoslati mechanizmusok terén. Az EU-s és a nemzeti szinten zajló proaktív politikaformálásnak biztosítania kell, hogy a digitalizáció által nyújtott lehetőség nyitott legyen, miközben elkerülik annak buktatóit (12).

4.3

A lakosság rendkívül nagy része fér hozzá az internethez számos helyről, és elvben bármikor és bárhol kapcsolatba lehet velük lépni munkával kapcsolatos célból, ami a „nomád munka” növekedéséhez és a munka és a magánélet közötti térbeli és időbeli korlátok lebontásához vezet. Ez a rugalmasság a vállalkozásoknak és a munkavállalóknak is előnyös lehet, ha mindkét fél érdekeit tiszteletben tartják. Tovább kell vizsgálni, hogy a mindenütt jelen lévő digitális és mobil kommunikáció korában a munkavállalók magán- és családi élete további védelmet igényel-e, és ha igen, milyen mértékben, valamint hogy a folyamatos elérhetőség, illetve rendelkezésre állás korlátozása érdekében milyen intézkedések észszerűek esetleg nemzeti és európai uniós szinten (13).

4.4

Az IKT-készségek elterjedése és a sztenderd szoftverek és globális nyelvek ismerete elősegítette, hogy a munkáltatók a globális munkaerőpiacról merítsenek a kiszervezett munkákhoz. Ez lehetőségeket teremt az európai polgárok számára arra, hogy globális ügyfelek számára dolgozzanak, tekintet nélkül a földrajzi helyre, de az egyenlőtlen versenyfeltételek fenyegetését is jelenti a vállalkozások és munkavállalók számára annyiban, hogy alacsony bérköltségű gazdaságokban lévő társaikkal kell versengeniük ezekért a munkákért, akik esetleg nem tartják be az ILO alapvető munkaügyi normáit és nem garantálnak tisztességes munkát.

5.1

A technológiai változás fokozhatja a készségek fejlődését, de az is lehetséges, hogy a hagyományos foglalkozásokban a munkavállalók szakképzettségének elvesztését okozza. Mérlegelni kell ezen fejlemények készségekre gyakorolt hatását, valamint fel kell mérni, hogy az egész életen át tartó tanulásra, átképzésre és továbbképzésre vonatkozóan milyen lehetőségek szükségesek és elérhetők az ezen új viszonyok keretében dolgozó munkavállalók számára. A vállalkozásoknak a szakszervezetekkel, a CEDEFOP-pal és az államigazgatás szintjeivel együttműködve biztosítaniuk kell, hogy a készségeket úgy fejlesszék, hogy azok megfeleljenek a munka változó világa által támasztott igényeknek. Az ezen kihívásoknak való megfelelés során létfontosságú az Európai Szociális Alap és egyéb erőforrások hatékony felhasználása.

5.2

Kulcsfontosságú kihívás annak biztosítása, hogy az emberek rendelkezzenek a minőségi munkahelyeken való előrelépéshez szükséges készségekkel a változó munkaerőpiacokon, és ennek a készségekre vonatkozó jövőbeli uniós menetrend központi részét kell képeznie. A készségek kiigazításával kapcsolatos legjobb módszerek felmérésének, valamint a digitális készségek mindenki számára történő fejlesztésének prioritást kell jelentenie az EU-intézmények és a hatóságok számára, a szociális partnerek valamennyi szinten történő aktív bevonásával. Az EGSZB megjegyzi, hogy ez már az EU szociális párbeszédről szóló 2015–2017. évi munkaprogramjának egyik kötelezettségvállalása.

6.1

Nincsenek megbízható statisztikák ezen fejleményekkel kapcsolatban. Adatok szükségesek a közösségi kiszervezés keretében történő foglalkoztatás mértékére, az így foglalkoztatott munkavállalók jellemzőire, az önfoglalkoztatás változataira, a gazdaságilag függő önfoglalkoztatásra, a színlelt önfoglalkoztatásra és a bizonytalan foglalkoztatási formákra vonatkozóan; a „platformgazdaság” méretére, az annak működési terepét jelentő ágazatokra és földrajzi eloszlására vonatkozóan, összevetve az EU helyzetét a globális kontextussal.

6.2

Olyan statisztikák is szükségesek, amelyek lehetővé teszik a foglalkoztatási viszonyok új formái által a munkaerőpiacra gyakorolt hatások, a munka, a jövedelem és a gazdaság polarizációjának megfigyelését, továbbá tájékoztatást adnak az uniós foglalkoztatáspolitika számára, az európai szemesztert és a 2020-as stratégiát is beleértve.

6.3

Az új munkavégzési formák egész életre gyakorolt hatásainak megállapításához és az életpálya során végzett munka fenntarthatóságára gyakorolt hatásaikról longitudinális adatok is szükségesek, amint annak meghatározásához is, hogy ezek milyen mértékben függenek a nemektől vagy kapcsolódnak egyéb demográfiai változókhoz (mint a kor, a fogyatékosság, az etnikai hovatartozás és a migráns státusz). Elemezni kell továbbá a leginkább érintett ágazatokban a kollektív tárgyalások hatókörére gyakorolt hatást, tekintettel arra, hogy számos munkavállaló, aki szeretné, ha kiterjednének rá a kollektív tárgyalási rendszerek és a szakszervezeti képviselet, ezeken kívül kerülhet.

6.4

Ezt a kutatást a „Horizont 2020”-nak és egyéb releváns EU-s pénzügyi kereteknek kell támogatniuk.

7.1

Az új foglalkoztatási formák olyan gyorsan fejlődnek, hogy a szerződési viszonyok nem tudnak lépést tartani velük, ezért meg kell vizsgálnunk azok jogi helyzetét. Sürgősen szükséges a munkaerő-piaci közvetítők és online platformok helyzetének tisztázása annak érdekében, hogy azonosíthatók legyenek a hivatalos statisztikákban, hogy nyomon követhető legyen a növekedésük és megállapítható legyen, hogy mely normák, kötelezettségek, felelősségek és működési szabályok vonatkoznak rájuk, és mely szabályozó szervek felelősek a felügyeletért és a végrehajtásért. A munkavállalók, alkalmazottak, önálló vállalkozók és gyakornokok fogalommeghatározásaiban EU-szerte meglévő eltérések tovább bonyolítják a felméréseket.

7.2

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottság jelenleg konzultál az írásos nyilatkozatról szóló irányelvről (14), és feltételezi, hogy a foglalkoztatási viszonyok új formái szerepelni fognak a javaslatokban.

7.3

Az online platformok gyorsan terjeszkednek, ami általánosságban kedvező hatással van a gazdaságra, a foglalkoztatásra és az innovációra, ugyanakkor bizonyos esetekben olyan mértékben fejlődnek, hogy az monopóliumok létrehozásának kockázatát jelenti, ami torzíthatja a piacot és egyenlőtlen versenyfeltételeket teremthet. A „megosztáson alapuló gazdaságot” és más új foglalkoztatási modelleket nem szabad a tisztességes bérek megfizetésének, az adózási és társadalombiztosítási kötelezettségek teljesítésének és az egyéb, munkaviszonyhoz kapcsolódó jogok és feltételek biztosításának elkerülésére felhasználni a költségek felhasználókra és munkavállalókra történő áthárítása és az offline vállalkozásokra nézve kötelező szabályozások megkerülése révén. Ez ugyanis azzal a kockázattal járna, hogy alákínálnak az egyéb ágazatokban tevékenykedő vállalkozások és munkavállalók árainak, aláásva a megállapodás szerinti normákat, valamint az azonos versenyfeltételeket.

8.1

A telephelyen kívüli foglalkoztatás egészségi és biztonsági kockázatokat vonhat maga után a munkavállalókra, az ügyfeleikre és a lakosságra vonatkozóan. A munkavégzés történhet nyilvános helyeken vagy magánlakásokban, veszélyes anyagok és felszerelés használatával, megfelelő utasítások vagy védőruházat nélkül. Előfordulhat, hogy a biztosításra, tanúsításra és szakmai felelősségre vonatkozó kötelezettség nem egyértelmű. Az online munkavállalók intenzív, képernyő előtti munkát végezhetnek nem megfelelő környezetben, olyan bútorok és felszerelések használatával, amelyek nem felelnek meg az ergonómiai normáknak.

8.2

Bizonyos online platformokkal összefüggésben a biztonsággal és balesetekkel kapcsolatos felelősség szürke területet jelent, és a munkavállalók, az ügyfelek és a lakosság védelme érdekében meg kell oldani ezt a kérdést.

8.3

Az e vélemény kapcsán tartott meghallgatáson (15) más olyan kérdések is felmerültek, amelyeket meg kell vizsgálni, köztük a hosszú és szabályozatlan munkaidő miatti kimerültség, valamint a munka és a jövedelem kiszámíthatatlansága, a visszautasított munkáért meg nem kapott fizetség, az ügyféltől kapott rossz és nem vitatható értékelés, a platformról vagy szerződésből való „deaktiválás”, az egyértelmű munkabeosztás nélküli gondozási kötelezettségek kezelésével kapcsolatos kihívások, a társadalmi elszigeteltség és a több munkahely közötti egyensúlyozás együttes hatásai eredményezte stressz.

8.4

Tisztázni kell, hogy a munkahelyi biztonság- és egészségvédelemre vonatkozó meglévő uniós és nemzeti szabályozások és az e szabályok megsértésének kezelésével kapcsolatos eljárások, a felügyelettel és a munkavállalói, fogyasztói és lakossági felelősségbiztosítással kapcsolatos kötelezettségek milyen mértékben védik ezeket az új foglalkoztatási formákat. Ezen a területen a bilbaói székhelyű EU-OHSA tud kutatással és elemzéssel segíteni.

8.5

A munkaügyi felügyeleteknek egyértelmű szerepet kell biztosítani arra, hogy a nemzeti gyakorlatnak megfelelő saját hatáskörükben foglalkozzanak ezekkel a foglalkoztatási formákkal, és hatékonyságuk biztosítása érdekében felügyelőiket megfelelő erőforrásokkal, kompetenciákkal és képzéssel kell ellátni. A szakszervezetekkel, fogyasztói vagy egyéb képviseleti szervezetekkel való partnerségek létrehozása hasznos lehet a nagyközönség aggályainak kezelése és a jogorvoslat terén.

9.1

Az új foglalkoztatási formák a foglalkozások széles és heterogén körét érintik, és lefedik azokat a munkákat, amelyeket korábban az informális gazdaságban, szabadúszó munkákkal és általában közvetlen alkalmazottakkal végeztek el. Bevezetésük olyan helyzeteket teremthet, ahol azonos feladatokat azonos körülmények között eltérő státuszú munkavállalók végeznek el, ami egyenlőtlenségeket teremt a védelemmel, a jogokkal és a bérszintekkel összefüggésben.

9.2

Az új közvetítők foglalkoztatási viszonyokba való bevezetése egyes esetekben az átláthatóság hiányát vezette be a felek közötti viszonyokba, gátolva a munkavégzési feltételek egyéni tárgyalását, és korlátozva a munkavállalók hozzáférését a kollektív tárgyalásokhoz.

9.3

Kérdések merültek fel azzal kapcsolatban, hogy melyik fél tekintendő munkáltatónak, és hogyan kell meghatározni az önfoglalkoztatást, beleértve a jogi meghatározást is és a munka illegális biztosításáért és a kizsákmányolás súlyosabb formáiért járó szankciók rendszerét is. Az online platformokon több különböző foglalkoztatási modell létezik, beleértve az olyan platformok példáit is, amelyek átváltottak arra, hogy alkalmazotti státuszt ajánlanak a munkavállalóiknak a minőség javítása és a fluktuáció csökkentése érdekében (16). Az alkalmazotti státusz hozzáférést biztosít egyéb munkavállalói jogokhoz is. Ahol a munkavállalókat önálló vállalkozónak tekintik, a szabad egyesülésre való joguk kérdéses lehet, ha egyesülésük kartellalkotásnak tekinthető, amivel ellentétbe kerülnek a versenyellenes gyakorlatra vonatkozó EU-szabályokkal. Ezt kezelni kell, különösen olyan helyzetekben, ahol az állítólagos önálló vállalkozóként működő munkavállalók nem rendelkeznek autonómiával a feladataik és bérszintjük meghatározásában.

9.4

Az EGSZB kéri a tömegesen foglalkoztatott munkavállalók foglalkoztatási státuszának és a foglalkoztatási viszonyok egyéb új formáinak kivizsgálását, figyelembe véve a feltételek megtárgyalására való képességüket, a fizetési formákat (és az azokat meghatározó szereplőket) és a létrehozott szellemi tulajdonok tulajdonjogát. A vizsgálat célja, hogy iránymutatást adjon a tagállamok számára ahhoz, hogy nemzeti gyakorlatuknak megfelelően tisztázzák a munkavállalók adózási, társadalombiztosítási és foglalkoztatási státuszát, valamint ezen platformok munkaidővel, fizetéssel, szabadsággal, nyugdíjakkal, anyasági jogokkal, munkáltató által fizetett egészségbiztosítással és egyéb munkavállalói jogokkal kapcsolatos kötelezettségeit.

10.1

Számos kérdéssel kapcsolatban kell tisztázni a közösségi kiszervezés keretében foglalkoztatott munkavállalók és egyéb, bizonytalan és változó foglalkoztatási viszonyban dolgozó munkavállalók jogait, beleértve a következőket:

10.2

Az Európai Bizottságnak, az OECD-nek és az ILO-nak együtt kell működnie a szociális partnerekkel a tisztességes munkakörülményekre és az online munkavállalók, valamint a más újfajta foglalkoztatási kapcsolatban dolgozó munkavállalók védelmére vonatkozó megfelelő rendelkezések kidolgozása érdekében. Az EGSZB úgy véli, hogy egy uniós szintű megközelítés kidolgozása hasznos lehet, megjegyzi ugyanakkor, hogy a legtöbb intézkedést nemzeti, ágazati vagy munkahelyi szinten kell meghozni.

10.3

A szakszervezetek és önfoglalkoztatókat tömörítő szervezetek nemrégiben kezdték meg az együttműködést a jobb megoldásokra, valamint a szociális védelem és juttatások hatályára vonatkozó ajánlások kidolgozása céljából.

11.1

A foglalkoztatási viszonyok új formái nem korlátozódnak az alacsony képzettséget igénylő manuális vagy szolgáltatási munkakörökre. A nem rögzített munkaidő és az „igény szerinti” munkavégzés egyéb formái a jobban fizetett és magas képzettséget igénylő foglalkozásokban is terjednek, beleértve az oktatókat, a légijármű-pilótákat és az egészségügyi és egyéb közszolgáltatási dolgozókat is, ami ronthatja a kereseti lehetőségeket és a munkahelyi biztonságot.

11.2

Az a lehetőség, hogy az IKT- és a médiaalapú munkák és szolgáltatások nagy része a világon bárhol elvégezhető, további egyenlőtlen versenyfeltételeket teremt a vállalkozások és munkavállalók számára, mivel az ilyen munkákat egyre inkább az alacsony bérszintű gazdaságokba szervezik ki, ami lenyomja a kollektív tárgyalásokon elért béreket.

11.3

Kutatások (17) igazolták, hogy a digitalizáció polarizálja a foglalkoztatást a magas képzettséget igénylő, jól fizetett és az alacsony képzettséget igénylő, rosszul fizetett munkák közt, és hogy a bankokban, biztosításban, közigazgatásban dolgozó közepes jövedelmű, közepesen képzett munkavállalók jelentik az egyre egyenlőtlenebb munkaerőpiac áldozatait. Sokan kénytelenek több állást vállalni a tisztességes megélhetés eléréséhez. Pedig e független munkavállalók közül sokan magasan képzett és tapasztalt szakemberek, akik jól ismerik piaci helyzetüket, tudják, mennyit érnek és ténylegesen folytatni szeretnék tevékenységüket, vagy azért keresnek független munkát, hogy diverzifikálják jövedelmüket, tartalékot biztosítva fő jövedelmi forrásuk elveszítésének esetére, pénzt keressenek egy kedvelt tevékenységük révén és új karrier- és üzleti lehetőségeket fedezzenek fel. Mindkét helyzet valós, és mindenki számára biztosítani kell a szükséges jogokat és védelmet.

11.4

Bizonyos új foglalkoztatási formákat az a vágy ösztönzött, hogy elkerüljék a szokványosabb foglalkoztatási formák költségeit és kötelezettségeit. Fennáll a kockázata annak, hogy hatékony jogok és védelem, ellenőrzés és végrehajtás nélkül a foglalkoztatási viszonyok sok új formája eredményez a fizetés és a körülmények rosszabbodása irányába mutató versenyt, táplálja a növekvő jövedelmi egyenlőtlenségeket, csökkenti a rendelkezésre álló jövedelmet, elnyomja az EU-ban a gazdasági növekedés iránti igényt és lehetőségeket, valamint további hosszú távú makrogazdasági kihívásokhoz vezet. A tisztességes bérek fenntartásához létfontosságú, hogy ezek a munkavállalók képesek legyenek meghatározni a bérszintjüket és a körülményeiket kollektív megállapodásokon keresztül.

11.5

Az új foglalkoztatási formákban a fizetés gyakran inkább bizonyos feladatok elvégzésén, semmint óradíjakon alapul. A méltányos díjazás elvét minden ilyen körülmények között tiszteletben kell tartani, és figyelembe kell venni a díjazás valamennyi fontos szempontját, mint például az elvégzett munka minőségét és a munkaidő kompenzálását (18).

11.6

Mivel a családtámogatási és jóléti rendszerek eltérőek az EU-ban, fontos felmérni, hogy milyen hatást gyakorolnak az új foglalkoztatási formák a családtámogatási politikák finanszírozására, elismerve, hogy egyetlen tisztességes bér esetleg nem elegendő egy gyermeket nevelő család fenntartásához.

11.7

A bérrel kapcsolatos kérdéseket nem lehet a bérek és az adók/szociális védelem és a juttatási rendszerek közötti problémás kapcsolódási felülettől elszigetelten vizsgálni a kevésbé egyértelműen meghatározott foglalkoztatási viszonyokban. Itt is kritikus jelentősége van annak, hogy egyértelmű legyen, ki a munkáltató és mi a munkavállaló státusza.

12.1

Az EGSZB elismeri a tagállamokon belül a rendszerek sokszínűségét, és úgy véli, hogy kutatás szükséges az olyan szociális jóléti modellek kidolgozásához, amelyek kiterjednek a rugalmasabb munkaerőpiacokra is, és biztosítják a fenntartható és megfelelő jövedelmet a tisztes megélhetés garantálásához. Erre tekintettel kell lenni a szociális jogok uniós pillérjének kidolgozása során. Üdvözöljük, hogy az EGSZB egy külön véleményben vizsgálja ezt a kérdést.

12.2

Amint a munkaerőpiacok rugalmasabbá válnak, és egyre nagyobb lesz azon munkavállalók aránya, akik nem tudják előre, hogy mikor és hol fognak dolgozni, egyre nagyobbak az összeférhetetlenségek a nemzeti szociális védelmi rendszerekkel, amelyek arra a feltételezésre alapulnak, hogy az „foglalkoztatott” és a „nem foglalkoztatott” státusz egyértelműen megkülönböztethető. Ezek az összeférhetetlenségek sem a vállalkozások, sem a munkavállalók számára nem előnyösek.

12.3

A munkaerő növekvő hányada nem járul hozzá az elfogadott társadalombiztosítási rendszerekhez (mint a munkanélküliségi, egészségügyi és nyugdíjjuttatások vagy biztosítás) és nem részesül azokból. Bizonyos tagországokban, ahol a szociális partnerek kulcsszereplők, ez már vita tárgyát képezi a szociális partnerek és a kormányok között, de ezt ki kell terjeszteni az egész EU-ra, és be kell vonni a helyi önkormányzatokat, a civil társadalom egyéb szereplőit, az egyesületeket és a szolgáltatókat abból a célból, hogy olyan megvalósítható és fenntartható politikai intézkedéseket, jogszabályokat és kiegészítő intézkedéseket határozzanak meg, amelyek biztosítják a megfelelő szintű szociális védelmet a munkaerő egésze számára – beleértve az önálló vállalkozókat, a közösségi kiszervezés keretében foglalkoztatott munkavállalókat és a megosztáson alapuló gazdaságban dolgozó munkavállalókat is.

12.4

Az EGSZB elismeri, hogy jelentős különbségek vannak a tagállamok között a jóléti rendszerek szolgáltatásainak tekintetében. Egyértelműen szükség van annak értékelésére, hogy a jóléti rendszerek szembe tudnak-e nézni azokkal a kihívásokkal, melyeket az új fejlemények indítottak el a gazdaságban és a munkaerőpiacokon, az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy fontos az EU egészében az adózási és szociális jóléti rendszerek bevételének védelme, valamint általános minőségük, megbízhatóságuk, hozzáférhetőségük és hatékonyságuk fokozása, ami jelenleg számos tagállamban a szokványos foglalkoztatási formák magas arányától és azok hozzájárulásaitól függ. Egy ilyen hatékonyságcsökkenés veszélyeztetné az európai szociális modell és a szociális piacgazdaság szerkezetét, amely az általános érdekű szolgáltatások és a hatékony szociális biztonsági háló finanszírozásában és biztosításában való jelentős állami szerepvállalásra épül.

12.5

Alaposan meg kell vizsgálni az adórendszereket és a szociális védelmi rendszereket annak érdekében, hogy minden jövedelemtípust megfelelő mértékű adó és társadalombiztosítás terheljen a hagyományosan szervezett ágazatokban és a közösségi/platformgazdaságban egyaránt. Az EGSZB úgy véli, hogy e platformok szerepét olyan rendelkezésekkel és szükség esetén jogszabályokkal lehet tisztázni, amelyek meghatározzák a védelmet mind az alkalmazottakra, mind az önálló vállalkozókra vonatkozóan, bevonva őket a szociális védelmi rendszerbe mind a szabályozás, mind a hozzájárulások tekintetében. Az Uniónak ösztönöznie és koordinálnia kell a tagállami szintű reformokat a legjobb gyakorlat alapján.

13.1

Az online platformok olyan innovációt jelentenek, amely Európában már gazdasági realitás. Jelenleg azonban jelentős hányaduk esetében a székhelyük az EU-n kívül van, és minden egyes, az EU-n belül zajló tranzakciónál jelentős, időnként az érték 25 %-át is elérő összeget vonnak le, amelynek nagy része EU-n kívülre kerül. Azokon az európai helyszíneken, ahol működnek, kevés adót vagy hozzájárulást fizetnek az oktatáshoz, az infrastruktúrához vagy a közszolgáltatásokhoz, vagy egyáltalán nem fizetnek. Ahol a munkavállalók nem ténylegesen önálló vállalkozók, eltérések lehetnek az adók, a nyugdíjak vagy egyéb szociális védelmi rendszerek fizetésében. Fel kell mérni az EU-n belüli fenntartható munkahelyekre és növekedésre gyakorolt hatásukat és az azokhoz való hozzájárulásukat.

13.2

Az Európai Bizottság fontolja meg, milyen módon lehet ösztönözni az európai platformok fejlesztését úgy, hogy a létrehozott érték a helyi gazdaságokban maradjon, Európa kölcsönösséggel és együttműködéssel kapcsolatos gazdag hagyományaira támaszkodva a munkaerő-piaci koordináció terén, amelyet gyakran közösségi szinten valósítanak meg, a szakszervezetek és a helyi munkáltatók aktív együttműködésével. Fontos mérlegelni olyan intézkedéseket, amelyek segítik a vállalkozásokat a fenntartható, minőségi állások megteremtésében azáltal, hogy a kezdeti „induló” szakaszon túl is támogatást nyújtanak a terjeszkedési, „kilépési” szakaszhoz, ahol sok új vállalkozás jelenleg nem jut támogatáshoz.