18.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 17/28


A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Élelmiszer-pazarlás

(2017/C 017/06)

Előadó:

Ossi MARTIKAINEN (FI/ADLE)

Lapinlahti képviselő-testületének tagja

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Bevezetés: áttekintés és fogalmak

1.

az élelmiszer-hulladékot és az élelmiszerek előállítása, feldolgozása, forgalmazása és fogyasztása során keletkező hulladékot súlyos globális problémának tartja, amely jelentősen hátráltatja a gazdasági, társadalmi és ökológiai fejlődési célok elérését. Ez a probléma csak a különféle kormányzati szinteket és politikaterületeket összefogó, széles körű és céltudatos együttműködéssel kezelhető. A civil társadalmat és a vállalkozásokat széles körben be kell vonni az intézkedésekbe;

2.

az aktuális helyzetet fenntarthatatlannak tartja (1), mivel

a termelési folyamat különböző szakaszai során az élelmiszercélú termékek akár egyharmada is kárba veszhet (nyersanyagként, félkész vagy késztermékként),

a világ termőterületének 28 %-án (1,4 milliárd ha) termő élelmiszer minden évben veszendőbe megy,

a folyamat egyes szakaszaiban keletkező, nem hasznosított termékek okozta éghajlati hatás 3,6 Gt szén-dioxid-egyenértéknek felel meg (a földhasználat-változás okozta kibocsátásokat nem számítva),

a pazarló termelési és fogyasztási szokások jelentős mértékben csökkentik a világ vízkészletét, a szükségtelenül kivágott és terméketlenné tett termőterületek miatt veszélyeztetik a biodiverzitást, csökkentik a talaj tápértékét és jelentősen károsítják az egyéb nem megújuló természeti erőforrásokat,

a termelési lánc során és késztermékként keletkező nagy mennyiségű élelmiszer-hulladék az élelmiszerlánc összes érintettje, köztük a fogyasztók szempontjából is csökkenti a mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés értékét és torzítja az élelmiszer-értékláncon belüli igazságos eloszlást: a hulladék gazdasági értékét 1 000 milliárd USD-ra, környezeti költségeit 700 milliárd USD-ra, társadalmi költségeit pedig 900 milliárd USD-ra becsülik;

3.

saját kezdeményezésű véleményével támogatni és erősíteni kívánja az egész nemzetközi közösség, valamint az ENSZ és szakmai szervezetei által az aktuális helyzet javítására irányuló erőfeszítéseket, azaz a 2. és a 12. fenntartható fejlődési cél („az éhezés megszüntetése” és „felelős fogyasztás és termelés”) megvalósítását, amelyek arra irányulnak, hogy 2030-ig megfeleződjön az élelmiszer-hulladék (2);

4.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak az erőforrás-hatékonyságra és a körforgásos gazdaságra vonatkozó kezdeményezései jó lehetőséget kínálnak az élelmiszer-termelés és -fogyasztás fenntarthatóságát javító kezdeményezések és jogszabályok kidolgozására;

5.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy törekedjen arra, hogy európai szinten egységes terminológiát és fogalommeghatározásokat alakítsanak ki a területre vonatkozóan, továbbá ösztönzi a nemzetközi párbeszédben való proaktív részvételt és azt, hogy a nemzetközi észrevételeket és javaslatokat építsék be az uniós intézkedésekbe. Ez megkönnyítené a problémák felismerését és az összehasonlítást, valamint azt, hogy figyelembe vegyék azokat az EU saját jogszabályaiban és a kereskedelmi és fejlesztési partnerekkel való együttműködésben (3). Az EU többek között belső piaci térséget alkot, és közös agrárpolitikája van. Így közös fogalmakra, eljárásokra és összehasonlítható mutatókra is szükség van. Ezáltal regionális szinten és a régiók között összehasonlítható kritériumokat lehetne meghatározni az élelmiszer-hulladék csökkentésére és keletkezésének megelőzésére.

Az uniós politikák

A Régiók Európai Bizottsága úgy véli, hogy az Unió saját és a tagállamokkal közös politikái többféle lehetőséget kínálnak az élelmiszer-pazarlás jelentette probléma kezelésére.

6.

A hulladékirányelv (2008/98/EK) módosítására tett javaslat a hulladék, ezen belül az élelmiszer-hulladék mennyiségének további csökkentésére tett erőfeszítésekre utal.

7.

A közös agrárpolitikában határozottabban törekedni kellene arra, hogy az erőforrás-hatékony élelmiszer-termelést és a természet- és környezetvédelemre irányuló tevékenységeket külön területként kezeljék. A kizárólag a támogatásokat célzó mezőgazdaság és a termelés visszafogása alacsony terméshozamot és a betakarítás elmaradását eredményezi, így mind a végeredmény, mind a termelésbe fektetett energia kárba vész.

8.

A kereskedelmi és fogyasztópolitikákban mind a belső piacon, mind a külkereskedelemben elő kellene mozdítani az olyan szerződési gyakorlatokat és eljárásokat, amelyek csökkentik a hulladék mennyiségét. Például a kiskereskedelemben alkalmazott csomagolási méretek és az élelmiszerek forma- és méretszabványai miatt jelentős mennyiségű hasznos élelmiszer végzi hulladékként. Az ömlesztett termékek értékesítésének előmozdítása újrahasznosítható háztartási tárolóedények használatával, ami kevésbé költséges a fogyasztók számára, segíthet megtanítani a szükségleteknek megfelelő mennyiség, nem pedig az előre elkészített adagok megvásárlására, melyek sokszor túlméretezettek, vagy olcsóbb mivoltuk miatt vonzóbbak.

9.

A fogyasztóvédelmi és közegészségügyi céllal kialakított, a termékek lejáratával kapcsolatos gyakorlatok és jelzések nem minden termék esetében célszerűek, és ezek miatt szükségtelenül dobnak ki ehető élelmiszereket. Az Európai Bizottságnak fontos szerepe van annak feltérképezésében, hogy ki lehetne-e dolgozni az erőforrások jobb hasznosítását célzó iránymutatásokat például az élelmiszerek jótékonysági szervezetek és élelmiszerbankok számára történő adományozására és a lejárt élelmiszerek takarmánycélú felhasználására vonatkozóan, figyelembe véve az élelmiszer-biztonsági követelményeket. Szükség van valamennyi érdekelt fél, termelő, kiskereskedő és fogyasztó felvilágosítására, hogy jobban megértsék a lejárati időre vonatkozó jelzéseket. Tisztázni kell például a „minőségét megőrzi” kifejezés jelentését, mely nem jelenti azt, hogy az élelmiszerek az egészségre károssá válnának az esedékesség napja után.

10.

A fejlesztési politika terén az Uniónak a többi nagy fejlesztéstámogatóval együtt törekednie kell regionális gazdasági és kereskedelmi együttműködési megállapodások, a termelést és a fogyasztókat egymáshoz közelebb hozó eljárások, az infrastruktúra és a technológia kialakítására és különösen a nyersanyag-kitermelő és agrárágazatok fenntartható fejlesztésére. A méltányos kereskedelem – nem utolsósorban a helyi és regionális önkormányzatok által támogatott – programjai ennek fontos eszközei lehetnek. Elő kell mozdítani a helyi piacok működőképességét és a helyi termékek piacra jutását, nem utolsósorban a külső költségek (pl. élelmiszer-szállítás) internalizálása révén.

11.

A rászorulók segítésére irányuló intézkedéseknek továbbra is tartalmazniuk kell egy élelmiszersegéllyel kapcsolatos elemet, és szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot a segélyszervezetek és a helyi termelők, a kereskedelem és az étkeztetési szolgáltatók között, fontolóra véve a közelgő lejáratú élelmiszerek „szimbolikus” áron történő közvetlen értékesítését is, mégpedig oly módon, hogy az biztosítsa annak a személynek a méltóságát, illetve magánéletének védelmét, aki kapja vagy ezekkel a feltételekkel vásárolja meg a terméket. A harmadik szektorral való együttműködésnek a közelségre kellene irányulnia a helyi hálózat, az adományok, illetve a házhoz szállítás egyes települések vagy településhálózatok közötti viszonylatában, és lehetőség szerint el kellene kerülni az adományozott javak tárolását és nagyobb területi áruházláncokon keresztül történő értékesítését. Az élelmiszerek diverzifikálása, valamint a helyi és szezonális termékek programokba való felvétele csökkenti a kárba vesző élelmiszer mennyiségét (4).

12.

A közbeszerzésekre vonatkozó szabályokba be lehetne építeni az élelmiszer-hulladék csökkentését és keletkezésének megelőzését célzó elemeket.

Gyakorlati intézkedésjavaslatok a régiók és a városok szemszögéből

A Régiók Európai Bizottsága

13.

emlékezteti az Európai Bizottságot arra a korábbi kérésére, hogy tűzzön ki konkrétabb – 2025-re 30 %-os – célt az élelmiszer-pazarlás csökkentésére (5), és arra kéri, hogy dolgozzon ki egységes mérési módszereket az élelmiszer-pazarlás csökkentésére irányuló célok folyamatos nyomon követésére;

14.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy megfelelő lépések, az érintettek részvétele, valamint az értékes és sikeres innovációk és a megfelelő teljesítményértékelések megosztása révén támogatja a fenntartható fejlesztési célok elérését (6);

15.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, ki lehetne-e tűzni egyedi csökkentési célokat az élelmiszerlánc egyes szakaszaira: a termelésre, a feldolgozásra, az értékesítésre és forgalmazásra, az étkeztetési szolgáltatásokra, a háztartásokra és a hulladékkezelésre vonatkozóan. Ezeket a célokat az EU közös általános céljára lehetne alapozni, melynek elérésére országspecifikus programokat és célokat dolgoznának ki, ahogy az az éghajlat-politika területén is történt. Ezeknek a programoknak és céloknak figyelembe kellene venniük az egyes országokban az adott élelmiszerlánc fent említett szakaszaiban előforduló sajátosságokat. A technikai, gazdasági és környezeti vonatkozások maradéktalan számításba vétele érdekében az országspecifikus programokat és terveket az összes kormányzati szint együttműködése keretében dolgoznák ki;

16.

azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy hozzon létre egy a különféle kormányzati szinteket és ágazati szereplőket összefogó platformot az élelmiszer-hulladék keletkezésének megelőzésére, mennyiségének csökkentésére és a hulladékkezelési módszerek javítására, és jelzi, hogy szeretne részt venni a gyakorlati intézkedések összehasonlítását és a bevált gyakorlatok terjesztését célzó tevékenységekben;

17.

kéri az Európai Bizottságot, hogy népszerűsítse és ösztönözze megállapodások létrehozását az élelmiszer-kiskereskedelmi ágazat szereplői és a jótékonysági szervezetek között az uniós tagállamokban (lásd például a Franciaország által útnak indított kezdeményezést, ahol nemrégiben egy olyan törvényt fogadtak el, amely megakadályozza a nagyobb üzleteket abban, hogy kidobják a lejárati idejükhöz közeledő jó minőségű élelmiszereket, illetve megsemmisítsék a fogyasztásra alkalmas eladatlan élelmiszereket). Szükség van olyan élelmiszer-adományozási útmutatók kidolgozására is az ágazat és a jótékonysági szervezetek számára, amelyek tisztázzák a felelősség kérdését, és a vállalkozásokat arra ösztönzik, hogy ellátási láncukba újraelosztási mechanizmusokat is beillesszenek. Az élelmiszer-ágazat más területeire, például az étkeztetési és turisztikai szolgáltatásokra vonatkozóan is ki kellene alakítani hasonló eljárásokat. A biztonsági és közegészségügyi szempontokat mindegyik alkalmazási területen ki kell értékelni a rájuk vonatkozóan kialakított kritériumok alapján;

18.

az elsődleges elosztási láncból visszavont vagy eltávolított élelmiszerek tekintetében arra kéri a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy hatékony másodlagos elosztási láncokat hozzanak létre (a „szociális” élelmiszerüzletek modellje alapján), és így biztosítsák a hátrányos helyzetű embereknek a fogyasztásra még mindig alkalmas élelmiszerekhez való hozzáférést. Azt ajánlja, hogy a jótékonysági szervezetek és élelmiszerbankok részesüljenek pénzügyi támogatásban operatív kapacitásuk bővítése érdekében;

19.

a visszadobott halak kérdéskörére is felhívja a figyelmet, mivel ez az élelmiszer-hulladék egyik fontos forrását jelenti; az Európai Bizottságot egy átfogó terv (ajánlások/iránymutatások) kidolgozására kéri a járulékos fogásból származó halak feldolgozását és értékesítését illetően. Egy ilyen terv ajánlásokat tartalmazhatna arról, hogy miként hasznosítsák az emberi fogyasztásra alkalmas nem szándékos fogásokat;

20.

arra ösztönzi az étkeztetési szolgáltatásokat ellátó helyi és regionális önkormányzatokat, hogy alakítsák ki saját programjukat az élelmiszer-hulladék megelőzésére és a keletkező hulladék hatékony felhasználására, és sürgeti, hogy az intézmények számára étkeztetési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásoktól is követeljék meg ugyanezeket az intézkedéseket (7);

21.

kiemeli, hogy ösztönözni kell a bevált gyakorlatok széles körű cseréjét. Ez először is a helyi termelők által előállított termékek helyi fogyasztásának az előmozdítását szolgáló programok támogatását jelentené, rövid értékesítési láncok keretében, de vonatkozna az adományokra is. A bevált gyakorlatok cseréje és alkalmazása – a felhalmozott tapasztalatok révén – elősegítené a megfelelő intézkedések térnyerését is, hiszen a helyi önkormányzatoknak így elegendő információ állna a rendelkezésére ilyen fejlesztési programok elindítására, ösztönözve ezzel azokat is, akik még egyáltalán nem tettek lépéseket ezen a téren;

22.

azt javasolja, hogy amennyire lehetséges, az étkeztetésben (ideértve a közétkeztetést, az idegenforgalmi létesítményeket, a vendégházakat, éttermeket és más, hasonló tevékenységet folytató létesítményeket) helyi/regionális és szezonális alapanyagokat használjanak, és kampányt sürget a helyi élelmiszerek mellett annak érdekében, hogy rövidüljön a termelési és fogyasztási lánc, ami a folyamatelemek számának csökkenése révén az egyes szakaszokban keletkező hulladék mennyiségét is csökkenti.

23.

azt javasolja, hogy az élelmiszeripar, a vendéglátás és a szállodaipar terén tevékenykedő vállalatok alkalmazzanak olyan bevált gyakorlatokat tartalmazó kódexeket, amelyek az optimális termékfelhasználás irányába mutatnak. Ennek keretében az élelmiszer-felesleget szociális célokra kellene felhasználni, és ehhez hatékony elosztási hálózatokat kellene kialakítani, azt is szavatolva, hogy az ilyen élelmiszereket hátrányos helyzetű családok és szociális intézmények kapják;

24.

sürgeti az alapfokú oktatási és egyéb képzési szolgáltatásokat szervező helyi és regionális önkormányzatokat, hogy az élelmiszer-hulladék jelentette problémát és annak enyhítését építsék be a tantervbe például tematikus napok, tanulmányi látogatások és a saját iskola élelmiszer-gazdálkodásának megismertetése formájában, valamint pl. azáltal, hogy a diákokat és az étkeztetési szolgáltatások más igénybevevőit bevonják a szolgáltatások fejlesztésébe. Fontos volna, hogy tanulmányai keretében minél több iskolás és diák átfogó képet kapjon az élelmiszer-termelésnek és -fogyasztásnak a gazdaságra, a környezetre, valamint a társadalmi és etikai szempontból fenntartható fogyasztói magatartásra gyakorolt hatásairól.

Emellett nem csupán iskolai, hanem mindenkinek szóló, általános tájékoztató és oktatási célú kampányokat is rendezni kellene a fogyasztók részére a felelősségteljes fogyasztásról, illetve különösen arról, hogy a valós igényeknek megfelelően kell élelmiszer-ipari termékeket vásárolni és felhalmozni;

25.

azt ajánlja, hogy az élelmiszer-hulladék keletkezésének megelőzését és csökkentését célzó intézkedések keretében indítsanak egész életen át tartó tanulási programokat is, melyekben a különféle korosztályokhoz és életszakaszokhoz kapcsolódó tanulási és eljárási módszereket lehet fejleszteni;

26.

arra ösztönzi a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy civil szervezetekkel együttműködésben végezzenek tájékoztató kampányokat a háztartások helyes élelmiszer-gazdálkodásának jelentőségéről;

27.

felhívja a figyelmet arra, hogy a különböző régiók civil társadalmának szervezetei és szereplői mennyire fontos szerepet vállalnak az élelmiszer-pazarlásból származó élelmiszerek begyűjtésében és újraelosztásában. A szubszidiaritás szempontjából elengedhetetlennek tartja a regionális és helyi önkormányzatok és az élelmiszer-pazarlásból származó élelmiszerek begyűjtéséért és újraelosztásáért felelős szociális szervezetek közötti szorosabb együttműködést;

28.

a hulladékkezelésért felelős helyi és regionális önkormányzatoknak azt javasolja, hogy fejlesszék a hulladékok szelektív gyűjtési és hasznosítási formáit, világosabban mutassák be az élelmiszer-hulladék arányát, és tegyék nyilvánossá az összegyűjtött adatokat. Így növelhető az élelmiszer-hulladék például biogázként és komposztként történő hasznosítási aránya. Ennek a helyi gazdaságra, a foglalkoztatásra és a helyi innovációra is jótékony hatása lehet;

29.

minden tagot arra ösztönöz, hogy ismertessék saját önkormányzatukkal a jelen vélemény céljait, és valósítsanak meg saját programokat az élelmiszer-hulladék csökkentése és keletkezésének megelőzése érdekében. Ez ugyanis a környezeti és gazdasági szempontból is fenntartható fejlődés megvalósításának egyik leghatékonyabb és leggyorsabb hatású, a helyi és regionális önkormányzatok által közvetlenül alkalmazható eszköze.

Kelt Brüsszelben, 2016. június 15-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Markku MARKKULA


(1)  A helyzet ismertetéséhez felhasznált adatok az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) Food wastage footprint – Impacts on natural resources című vizsgálati jelentésén (2013) alapulnak.

(2)  Kiváltképp a 12.3. (2030-ig világszinten az egy főre jutó élelmiszer-hulladék megfelezése kiskereskedelmi és fogyasztói szinten, valamint a termelési és elosztási láncban keletkező élelmiszer-veszteség csökkentése) és a 12.5. (a hulladék jelentős csökkentése 2030-ig) részcél teljesítéséhez többszintű kormányzás keretében, közösen létrehozott programok és intézkedések szükségesek. A 2. fenntartható fejlődési célt (az éhezés felszámolása, az élelmezésbiztonság elérése, a jobb táplálkozás és a fenntartható mezőgazdaság előmozdítása) a helyi és regionális önkormányzatok mind elő tudják mozdítani a saját területükön és világszinten.

(3)  Az eltérő fogalommeghatározások és számítási módszerek eltérő következtetésekhez vezethetnek. A FAO szerint az élelmiszer-veszteség az emberi fogyasztásra termelt összes élelmiszer mennyiségi vagy minőségi csökkenése a tápérték, a gazdasági érték vagy az élelmiszer-biztonság szempontjából. Az élelmiszer-pazarlás az élelmiszer-veszteség része, a biztonságos és megfelelő tápértékű, emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek kidobását vagy más célra való felhasználását jelenti az élelmiszerláncok bármely szakaszában. (FAO, 2014) http://www.fao.org/fileadmin/user_upload/save-food/PDF/FLW_Definition_and_Scope_2014.pdf. A Fusions (2014) meghatározása szerint az élelmiszer-hulladék (foodspill) bármilyen élelmiszer vagy annak emberi fogyasztásra nem alkalmas része, amely hasznosítás nélkül kikerül a láncból.

(4)  Az RB álláspontja a FEAD-rendelet tartalmával kapcsolatban.

(5)  Az RB állásfoglalása a fenntartható élelmezésről.

(6)  COM(2015) 614 final.

(7)  Az EGSZB-nek és az RB-nek például saját környezetvédelmi működési szabályzata van, és helyi szervezetek segítségével hatékonyan együttműködnek annak érdekében, hogy az ételmaradékokat máshol hasznosítsák.