18.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 17/33

1.

üdvözli az Európai Parlament állásfoglalás-tervezetét az európai polgárok erőszakos radikalizálódásának és terrorista szervezetek általi toborzásának megelőzéséről, valamint a Külügyi Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményét;

2.

hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni küzdelem és az európai polgárok erőszakos radikalizálódásának és terrorista szervezetek általi toborzásának megelőzése alapvetően tagállami hatáskörben kell, hogy maradjon, de a helyi, európai és nemzetközi együttműködés is elengedhetetlen a helyzet hatékony kezeléséhez. Élesen elítéli a radikalizálódott és könyörtelen elkövetők által végrehajtott legutóbbi terrorista merényleteket, és legmélyebb együttérzését fejezi ki az áldozatokkal és ezek barátaival, illetve hozzátartozóival. Hangsúlyozza, hogy ezek az események újfent rámutatnak annak égető szükségességére, hogy európai és nemzetközi együttműködés jöjjön létre az erőszakos radikalizálódás és a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem terén. Meggyőződése, hogy a nyitott, befogadó, mindenkit tiszteletben tartó és sokszínű társadalmak értékeinek védelme és az erőszak megelőzése érdekében sokkal intenzívebb információcserére van szükség a hírszerző szolgálatok és sokkal szorosabb együttműködésre a biztonsági szolgálatok és bűnüldöző szervek összes szintje között, nem hagyva figyelmen kívül a szociális szereplők, a civil társadalom és a különböző kormányzati szintek közötti együttműködést sem;

3.

hangsúlyozza, hogy semmilyen párhuzamos társadalmi modell, mely ellentétes az említett értékekkel, nem engedhető, illetve nem tűrhető meg;

4.

arra ösztönzi az európai és nemzeti hatóságokat, hogy amennyire lehet, osszák meg információikat a helyi önkormányzatokkal, anélkül, hogy veszélybe sodornák a biztonságot;

5.

szükségesnek tartja, hogy foglalkozzunk az erőszakos radikalizálódással, mert ez a jelenség fenyegetést jelent az európai polgárok, valamint Európa egyetemes értékei számára, amelyek kulturális és humanista örökségén alapulnak;

6.

e tekintetben hangsúlyozza, hogy az együttéléshez oktatási erőfeszítésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a demokrácia, a jogállamiság és az emberi méltóság elvét az EU-ban élő minden közösség tagja ossza;

7.

arra kéri az Európai Bizottságot, a tagállamokat, a helyi és regionális önkormányzatokat, valamint a civil társadalmat és elsősorban a tudományos élet képviselőit, hogy fokozzák erőfeszítéseiket és különösen az országok és ágazatok közötti együttműködésüket annak érdekében, hogy megvizsgálják az erőszakos radikalizálódás elsődleges okait és folyamatát, illetve az erőszakos radikalizálódáshoz vezető különböző hatásokat és tényezőket azzal a céllal, hogy olyan eszközöket lehessen kifejleszteni, amelyekkel a tagállamok és az EU tényeken alapuló intézkedéseket dolgozhatnak ki;

8.

rámutat arra, hogy az erőszakos radikalizálódás nemzetközi jelenség, és a világ más tájain összegyűjtött tapasztalatokból tanulságok vonhatóak le. Üdvözli ebben a tekintetben az olyan multidiszciplináris hálózatok létrehozását, mint az erős városok hálózata is, amelyek célja a városok és egyéb helyi önkormányzatok még szorosabb nemzetközi szintű összekapcsolása az erőszakos szélsőségesség megakadályozására irányuló helyi megközelítések erősítésének céljából. Hangsúlyozza egy uniós hálózat kiépítésének szükségességét annak előmozdítása érdekében, hogy szorosabb helyi és regionális szintű uniós együttműködés valósuljon meg a radikalizálódás, az erőszakos szélsőségesség és a terrorizmus elleni küzdelem terén. Meggyőződése, hogy a radikalizálódással foglalkozó uniós információs hálózat és a stratégiai kommunikációs hálózat keretein belül továbbra is munkálkodni kell hatékony megelőző intézkedések kidolgozásán, amelyeknek köszönhetően helyi szinten korábban fel lehet ismerni a radikalizálódás jeleit, ellensúlyozni lehet a propagandát, és eredményes rehabilitációs programokat lehet kidolgozni;

9.

megállapítja, hogy Európában már számos eszköz áll rendelkezésre az európai polgárok erőszakos radikalizálódása elleni fellépéshez, és az EU-nak és tagállamainak ezeket az eszközöket maradéktalanul ki kell használniuk, a jelenleg előttük álló kihívásokra adandó válaszként pedig ezeknek az eszközöknek a továbbfejlesztésére kell törekedniük;

10.

kiemeli az okokat kezelő intézkedések jelentőségét a radikalizálódás és a terrorizmus céljával történő toborzás elleni küzdelemben. Ezzel erősíteni lehet a megelőzést, elsősorban olyan eszközöket felhasználva, mint az internet figyelése és a közösségekkel, vallási vezetőkkel folytatott párbeszéd, a találkozók, tájékoztató és figyelemfelkeltő programok szervezése, illetve általánosságban e kérdések tudatosítása a civil társadalomban;

11.

ennek kapcsán utal az uniós radikalizálódás-tudatossági hálózat (RAN) és a nemrégiben életre hívott kiválósági központ fontos szerepére, továbbá üdvözli az Európai Unió Tanácsa holland elnöksége által elért eredményeket;

12.

hangsúlyozza, hogy a RAN-nak külön törekednie kellene arra, hogy a kisebb városokat és közösségeket is elérje, a kisebb entitások számára is lehetővé téve a radikalizálódás-tudatossági hálózathoz való egyenlő hozzáférést;

13.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy törekedjék mielőbbi egyetértésre az erőszakos radikalizálódás mint jelenség közös meghatározásában, hogy ez szolgálhasson kiindulópontként az egyes országok összehangoltabb fellépéséhez – bevonva abba a helyi és regionális önkormányzatokat is –, nem feledkezve meg arról, hogy minden egyes tagállam tapasztalatait sajátos politikai, kulturális és jogi elemek alakítják,

14.

az „erőszakos radikalizálódás” általánosan elfogadott meghatározásának hiányában radikalizálódáson azt a jelenséget érti, amikor az emberek legitimálják és/vagy alkalmazzák az erőszakot mint eszközt olyan politikai céljaik megvalósítása érdekében, melyek sértik a demokratikus jogrendet és az ennek alapjául szolgáló alapvető jogokat;

15.

az erőszakos radikalizálódást egy olyan ideológiai küzdelemnek tekinti, amelyben radikalizálódott egyének és csoportosulások a nézeteiket hangoztatva erőszakkal kívánják megdönteni azt az európai modellt, amely az emberi jogokon, a szabad véleménynyilvánításon, a vallás és a meggyőződés szabadságán, a jogállamiságon, a férfiak és nők közötti egyenlőségen és a megkülönböztetésmentességen alapul, és ezekkel az értékekkel az említett nézetek nem összeegyeztethetők;

16.

hangsúlyozza, hogy az erőszakos radikalizálódás komplex és dinamikus jelenség, amely egy sor globális, szociológiai, politikai és geopolitikai, valamint egyéni tényező függvénye, és nem lehet ezektől a tényezőktől függetlenül szemlélni. Felhívja a figyelmet arra az aggodalmat keltő, új tendenciára, hogy nemcsak hogy a különféle meggyőződésű radikálisok több embert igyekeznek erőszakos cselekedetekre bírni, hanem egyes csoportok célzottan olyan büntetett előéletű egyének radikalizmusra való toborzására is törekednek, akiknek tapasztalatuk van az erőszakos cselekmények elkövetésében;

17.

figyelmeztet arra, hogy az erőszakos radikalizmusra való toborzás egyre gyakrabban zárt ajtók mögött, online közösségekben és fórumokon zajlik, ahol számtalan lehetőség van olyan üzenetek terjesztésére, melyek meggyőzően éltetik az erőszakos eszméket, és ahol sok olyan embert elérnek, akik fogékonyak ezekre az üzenetekre;

18.

kiemeli, hogy ez az erőszakos radikalizálódás nem köthető egy bizonyos profilhoz, hanem a legkülönbözőbb társadalmi hátterű férfiakat, nőket és különösen európai fiatalokat érinti, akikben az a közös, hogy identitásbeli konfliktusok, vélt vagy valóban átélt igazságtalanságok, diszkrimináció vagy társadalmi kirekesztés miatt gyakran nem érzik magukat a társadalom részének;

19.

felhívja a figyelmet arra, hogy sok esetben Európában született és iskolázott európai polgárokról van szó, akik ennek ellenére erőszakosan radikális eszméket vallanak;

20.

figyelmeztet arra, hogy a terrorizmus és az erőszakos radikalizálódás nyomán sok sztereotip elképzelés alakul ki a vallásokról, amit arra használnak fel, hogy igazolják a másik oldal radikalizálódását, köztük a neonáci és újfasiszta mozgalmakat, és ez felszíthatja a gyűlöletbeszédet és a gyűlöletből elkövetett bűncselekményeket, melyek hátterében a rasszizmus, az idegengyűlölet, valamint a más véleménnyel, meggyőződéssel vagy vallással szembeni intolerancia egyéb formái állnak;

21.

megállapítja, hogy annak ellenére, hogy az uniós tagállamok egyik legfontosabb biztonsági aggálya jogosan a fundamentalisták konfliktusövezetekbe és konfliktusövezetekből való utazásának jelensége, az erőszakos radikalizálódás nem korlátozódik egy bizonyos ideológiára vagy egy bizonyos vallásra, hanem különféle ideológiákban és bármely vallással való visszaélés során előfordulhat, és ezért az erőszakos radikalizálódás elleni küzdelem nem korlátozódhat az iszlám fundamentalista radikalizálódásra;

22.

hangsúlyozza, hogy az erőszakos radikalizálódás kezeléséhez alapvetően fontos, hogy minden kormányzati szinten erős legyen a politikai akarat. Ez azt is magában foglalja, hogy tanulni kell a múltban szerzett rossz és jó tapasztalatokból egyaránt, és a politikai hatásvadászat helyett nyitni kell az együttműködés felé minden olyan társadalmi erő irányában, mely segítséget tud nyújtani;

23.

úgy véli, hogy az emberi jogoknak a terrorizmus leküzdésére és az erőszakos radikalizálódás megelőzésére irányuló uniós politika középpontjában kell állniuk;

24.

felszólít arra, hogy minden olyan intézkedés esetében, amelyet az EU és tagállamai hoznak az erőszakos radikalizálódás megelőzése és leküzdése érdekében, mindenképpen tartsák tiszteletben az alapvető jogokat és a polgári szabadságjogokat, beleértve a magánélethez való jogot, az adatvédelem jogát, az ártatlanság vélelmét, a tisztességes és törvényes eljáráshoz való jogot, a szólásszabadságot, a világnézet szabadságát és az egyesülési szabadságot;

25.

hangsúlyozza, hogy a középpontban egy olyan társadalom kell, hogy álljon, amelyben minden csoport emberi jogait teljes mértékben tiszteletben tartják, és amely eleget tesz a nemzetközi és regionális normáknak, gondolva itt többek között a diszkrimináció, a rasszizmus és az intolerancia egyéb formái elleni küzdelemre az erőszakos radikalizálódás megelőzése és az ellene való fellépés során;

26.

ennek kapcsán úgy látja, hogy az Európai Unió demokratikus értékeit olyan eszköznek kell tekinteni, amely garancia az európai polgárok szabadságára;

27.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az erőszakos radikalizálódás ne kaphasson táptalajt, gondolva itt elsősorban a rasszizmusra és a diszkriminációra. Bár nem áll fenn egyenesen arányos kapcsolat a rasszizmus, a diszkrimináció és az erőszakos radikalizálódás között, a rasszizmus és a diszkrimináció pedig nem lehet mentség az erőszakos radikalizálódásra, egy olyan társadalmat, amelyben mindenki aktívan részt tud venni, csak következetes esélyegyenlőségi és antidiszkriminációs politika révén lehet biztosítani;

28.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy proaktívabb és határozottabb antidiszkriminációs politikák végrehajtására ösztönözze a tagállamokat, illetve azok helyi és regionális önkormányzatait, különösen az oktatás, illetve a lakás- és munkaerőpiac területén, kiindulási pontnak tekintve azoknak a régióknak a politikáit is, amelyek már végrehajtottak olyan integrációs intézkedéseket, mint például a szétszórt befogadás. A radikalizmus terjedésének megállításához elsődleges célként a tényleges társadalmi és kulturális integráció elérését kellene kitűzni, amelynek alapja a kultúrák közötti konstruktív párbeszéd és az oktatás. Ennek érdekében az összes olyan civil társadalmi szereplőt, amely e cél érdekében tevékenykedik, támogatni kell, érvényesülését elő kell segíteni, és olyan feltételeket kell számukra biztosítani, hogy munkájukat minél hatékonyabban végezhessék;

29.

hangsúlyozza, mennyire fontos, mind a különböző – európai, tagállami és regionális – kormányzási szinteken, mind pedig a tagállami és európai polgári közösségekben, olyan közösségek, etnikumok, vallások és politikák stb. közötti kódexek, intézkedéscsomagok vagy bevált gyakorlatokra vonatkozó modellek bevezetése, amelyek lehetővé teszik a kölcsönös és alaposabb megismerést azoknak az érintetteknek a körében, akik között elképzelhető a konfliktus, vagy ki vannak téve az erőszakos radikalizálódás bizonyos formáinak. Az elméleti elképzelés elfogadását követően, a regionális, nemzeti és európai hatóságok dolgozhatnák ki ezeket;

30.

kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokban, illetve a helyi és regionális önkormányzatoknál a felzárkózásra irányuló törekvéseket a sokszínűség terén, és általánosságban a munkaerőpiacon;

31.

sürgeti az uniós tagállamokat, illetve azok helyi és regionális önkormányzatait, hogy fogjanak össze az uniós intézményekkel és népszerűsítsék az európai modellt mint olyan modellt, amelyben a sokszínűség Európában a társadalmi szerkezet elengedhetetlen része, és alapvető kulturális értéket képvisel. Az Európai Unió alapvető jogait, amelyek ezt a sokszínűséget biztosítják – így például a véleménynyilvánítás szabadságát, a jogállamiságot és a vallás és az állam szétválasztását –, semmilyen körülmények között nem szabad kétségbe vonni, sem radikális csoportok totalitárius gondolkodása révén, sem az erőszakos radikalizálódás elleni küzdelem jegyében erre válaszként meghozandó intézkedések miatt;

32.

tagállami, illetve helyi és regionális önkormányzatokkal folytatott együttműködéssel megvalósuló uniós kezdeményezéseket szorgalmaz az olyan területekre és régiókra vonatkozóan, amelyekben burjánzanak a szervezett bűnözés különféle formái. Ezeket a konkrét övezeteket közös egyeztetéssel fel kell térképezni, majd mennyiségi és minőségi kritériumok alapján kiemelt figyelmet és többlettámogatást kell biztosítani nekik. Rendőri és igazságszolgáltatási eszközökkel fel kell számolni a pénzmosásra alkalmas és a jogállamot aláásó illegális hálózatokat. Így nem jöhetnek létre olyan városrészek, ahol nem érvényesül a jogállamiság, ahol a szabályokat semmibe vevő, törvényen kívüli helyzet uralkodik, ahol a demokratikus jogállam alapjai már nincsenek magától értetődően jelen a társadalmi valóságban és az emberek mindennapi életében. Ez a vákuum minden lehetőséget megad a szélsőséges hálózatoknak arra, hogy illegális tevékenységekkel pénzt gyűjtsenek, támogatókat toborozzanak és aláássák a demokratikus jogállam legitimitását;

33.

arra kéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy valósítsák meg a fenntartható fejlesztési célkitűzéseket és azok idevonatkozó céljait, különös tekintettel az 1., 4., 8., 11. és 16. célra. A fenti célok elérésével, ami iránt valamennyi uniós tagállam elkötelezte már magát, meg lehetne szüntetni Európában és a világon is a radikalizáció és a szélsőségesség alapvető kiváltó okait. A fenntartható fejlesztési célok az EU területére is vonatkoznak, a világ összes polgárának emberi fejlődése pedig a méltóságra, a befogadásra, az ellenálló képességre és a fenntarthatóságra épül. Ez a fenntartható emberi fejlődés felé mutató irány nem csupán a radikalizációt és a szélsőségességet megelőző intézkedés, hanem a világ teljes lakossága emberi jogainak garantálásához vezető út;

34.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megakadályozzák a sokszínűséget nélkülöző, egyetlen etnikai-kulturális közösség által dominált, hátrányos helyzetű körzetek kialakulását. Az Európai Bizottságnak támogatnia kell a tagállamokat, valamint a helyi és regionális önkormányzatokat a társadalmi kohézió és befogadás előmozdításában, amely segítheti az erőszakos radikalizálódás megelőzését, és ösztönöznie kell a tagállamokat az ennek megvalósításához szükséges eszközök előteremtésére;

35.

kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a pénzügyi eszközöket ahhoz, hogy a helyi önkormányzatok meghatározhassák és egymással összekapcsolhassák az ellenpropagandát kialakítani képes embereket és hálózatokat;

36.

úgy véli, hogy fontos ellenpropagandát kidolgozni a muzulmán közösségen belül, illetve mozgósítani azokat a muzulmánokat, akik elutasítják a szélsőségeseknek a vallásuk eltérítésére irányuló kísérleteit; arra kéri a polgármestereket, hogy működjenek együtt a helyi muzulmán közösségeikkel egy ilyen ellenpropaganda kialakítása érdekében;

37.

kéri, hogy a menekültek és az újonnan érkező migránsok számára adjanak valódi esélyt az újrakezdéshez társadalmainkban. Ehhez tájékoztatni kell őket arról, hogy az egyes tagállamokban, illetve a régiókban és helyi szinten milyen testre szabott programok állnak rendelkezésre az állampolgári beilleszkedéshez, melyek keretében – gyakorlati példák segítségével – aktívabban fel lehetne hívni a figyelmet olyan kérdésekre, mint a férfiak és nők közötti egyenlőség, a vallás és az állam szétválasztása, a demokrácia és a tolerancia jelentősége, a minden polgárra kötelező jogelvek, a közterületeken érvényes, általános viselkedési normák, illetve ezek társadalmi következményei, de elengedhetetlen a fogadó ország nyelvének ismerete is, hiszen a nyelv nem utolsósorban a közös értékek, ismeretek és identitás hordozója;

38.

szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság – a különösen érintett helyi és regionális önkormányzatokkal együttműködésben – mélyrehatóan foglalkozzon az etnikai kisebbségek munkanélküliségének és iskolából való lemorzsolódásának kérdésével, mert ezek a problémák és a fiatalok számára ebből fakadó kilátástalanság fontos táptalaja lehet az erőszakos radikalizálódásnak;

39.

olyan politikai megközelítés kidolgozására ösztönzi a tagállamokat és a helyi és regionális önkormányzatokat, amelyben a szociálpolitika eszközeit (köztük a foglalkoztatást, az oktatást és képzést, az integrációt és a megkülönböztetésmentességet), a humanitárius segítségnyújtást és az egyéb szakpolitikákat konkrét intézkedésekkel ötvözik az erőszakos radikalizálódás megelőzésére és leküzdésére;

40.

kiemeli annak alapvető fontosságát, hogy európai, nemzeti, regionális és helyi szinten minden szereplő tisztában legyen saját felelősségével az erőszakos radikalizálódás megelőzésében és leküzdésében;

41.

rámutat a helyi és regionális önkormányzatok döntő szerepére az erőszakos radikalizálódás elleni küzdelem és megelőzés terén, mivel ezek a hatóságok találkoznak elsőként és legközvetlenebb módon ezzel a problémakörrel, és van hatáskörük arra, hogy együttműködjenek a jelenség kezelésében fontos szerepet játszó többi érintettel;

42.

hangsúlyozza, hogy olyan európai forrásokra van szükség, amelyek Európa városaira és régióira helyezik a hangsúlyt, és a helyi és regionális önkormányzatokat ezen források felhasználására kell buzdítani, hogy az erőszakos radikalizálódást megelőző projekteket és programokat, valamint olyan kampányokat indítsanak el, amelyek célja a konfliktusok mögött meghúzódó problémák azonosítása és a lakosság figyelmének felkeltése,

43.

tudatában van annak, hogy egyrészt a tagállamok jelentősen különbözhetnek a tekintetben, hogy milyen mértékében vesznek részt az erőszakos radikalizálódás veszélyének leküzdésében és a terrorista szervezetek általi toborzás megakadályozásában, másrészt pedig hogy egyes tagállamok már hoztak célirányos intézkedéseket ezen a téren, mások azonban lemaradásban vannak e téren;

44.

egyetért azzal, hogy fokozni kell az információcserét és az operatív együttműködést, eredményeket kell elérni a tűzfegyverek illegális kereskedelme elleni fellépés terén, és küzdeni kell a terrorizmus finanszírozása ellen. Szükségesnek tartja emellett olyan eszközök kifejlesztését, melyekkel hatékonyan ellenőrizhető a mély web (deep web, darknet), amelyet gyakran használnak radikális tartalmak terjesztésére, és kockázati mutatók alapján erősíteni kell a külső határok ellenőrzését is;

45.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat stratégiáik koordinálásában oly módon, hogy megosztják a helyi és regionális önkormányzataiknál felhalmozott információkat és tapasztalatokat, összegyűjtik a legjobb gyakorlatokat és készségeket, értékelik a meghozott intézkedéseket, és együttműködnek az erőszakos radikalizálódás elleni küzdelemmel kapcsolatos új kezdeményezésekben;

46.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy hangsúlyozza a helyi hatóságok fontos szerepét az erőszakos radikalizálódás és az erőszakos szélsőségesség megelőzésében, és ezt a kulcsszerepet azzal támogassa, hogy prioritásként kezeli az erőszakos radikalizálódás elleni helyi, regionális és nemzeti szintű küzdelem európai cselekvési keretének kidolgozását, amely ajánlásokat tartalmaz a tagállamok részére a kapcsolódó politikáik (tovább)fejlesztéséhez;

47.

kéri, hogy az Európai Bizottság továbbra is gondosan gyűjtse a bevált gyakorlatokat, és tegye őket közzé egy iránymutatásokat tartalmazó munkafüzetben, azokhoz a kiadványokhoz hasonlóan, melyek már most elérhetők többek között az uniós radikalizálódás-tudatossági hálózaton (RAN) és a kiválósági központon keresztül. Ezzel támogatni lehet a gyakran korlátozott kapacitással rendelkező helyi hatóságokat saját, helyi stratégiájuk kidolgozásában;

48.

elengedhetetlennek tartja, hogy az Európai Bizottság támogassa a helyi és regionális önkormányzatokat az erőszakos radikalizálódás elleni küzdelemmel kapcsolatos helyi és nemzeti megelőzési stratégiák kidolgozásában, például azáltal, hogy az uniós radikalizálódás-tudatossági hálózattól (RAN) és a kiválósági központtól szakértőket biztosít az érintett hatóságok számára. Hangsúlyozza, hogy fontos a helyi és regionális önkormányzatok közötti tapasztalatcsere, például a bevált gyakorlatok és a tanulságok megosztása;

49.

úgy véli, hogy az erőszakos radikalizálódás elleni küzdelemre vonatkozó átfogó stratégia három szintből áll: prevenció (az erőszakos radikalizálódás megelőzése például azáltal, hogy megszüntetjük a táptalaját), jelzés, intervenció (az erőszakos radikalizálódásra fogékony személyek szakszerű mentorálása) és represszió (megfelelő igazságügyi válasz az erőszakos radikalizálódás jelenségére);

50.

fontosnak tartja, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok ne csak reaktív politikákkal próbálják visszaszorítani a szélsőségeket, hanem ruházzanak be olyan konkrét megelőző és intervenciós intézkedésekbe, amelyek az erőszakos radikalizálódás ellen hatnak. Fontos továbbá a kutatási programok finanszírozása a radikalizmus okainak és az ellene való küzdelem módjának jobb megértéséhez;

51.

fontos szerepet lát a civil társadalmi szervezetek és a helyi szereplők számára olyan, a saját közösségre vagy szervezetre szabott projektek kidolgozásában, melyek célja az erőszakos radikalizálódás megelőzése és leküzdése. Hangsúlyozza a részvételen és konzultáción alapuló – több partner és ágazat bevonását feltételező – megközelítés jelentőségét, hiszen az erőszakos radikalizálódás egy multidiszciplináris probléma, amely multidiszciplináris megoldásokat kíván meg. Ezért ösztönzi a szoros együttműködést a civil társadalmi szereplők között minden kormányzati szinten, és jobb együttműködést szorgalmaz a helyi szinten aktív szereplők, például egyesületek és nem kormányzati szervezetek között;

52.

fontosnak tartja, hogy kultúrák közötti párbeszéd induljon a különböző közösségek, vezetők és szakértők részvételével annak érdekében, hogy először is jobban megértsék, és ezáltal sikeresebben meg is előzzék az erőszakos radikalizálódást;

53.

fontos szerepet lát a civil társadalom és a helyi szereplők számára olyan, a saját közösségre vagy szervezetre szabott projektek kidolgozásában, melyek célja a radikalizálódás elleni küzdelem és az erőszakos radikalizálódás megelőzése;

54.

ezzel összefüggésben elengedhetetlennek tartja, hogy megfelelő szakmai felkészítést biztosítsanak az első vonalban és a terepen dolgozók számára, hogy azok fel tudják ismerni az aggasztó magatartásbeli változásokat, és megfelelően tudjanak bánni az olyan fiatalokkal, akik fogékonyak az erőszakos radikalizálódásra;

55.

nélkülözhetetlennek tartja továbbá, hogy a különböző kormányzati szinteken aktív döntéshozók és politikusok is szakirányú képzésben vegyenek részt, hogy fel lehessen hívni a figyelmüket a megfelelő preventív megközelítés jelentőségére és a problémakörről való kötelező kommunikáció szükségességére;

56.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat olyan felvilágosító kampányok kezdeményezésében, amelyek felhívják a fiatalok és fiatal felnőttek figyelmét az erőszakos radikalizálódás problematikájára, ösztönözve a kritikus gondolkodást;

57.

szükségesnek tartja minden tagállam esetében a radikalizálódás felderítéséhez szükséges struktúrák létrehozását, melyek feladata a stratégiai kommunikáció és az ellenérvek felsorakoztatása, alkalmazkodva az egyes országok és népcsoportjaik tényleges helyzetéhez. Emellett iránymutatásról és egyéni mentorálásról kell gondoskodni azok számára, akiknél fennáll a radikalizálódás veszélye, illetve kapcsolattartó pontot kell biztosítani, ahol a lehetséges radikalizálódást be lehet jelenteni, és útmutatást lehet kapni arra vonatkozóan, hogy erre hogyan reagáljanak a családok, barátok, tanárok és más kapcsolattartó személyek. Ezeket a struktúrákat az európai, nemzeti, regionális és helyi szinttel szorosan összehangolt együttműködésben kell kidolgozni;

58.

alapvetően fontosnak tartja, hogy az egyéni mentorprogramok megfelelően kapcsolódjanak a mentorálandó személyek hátteréhez és környezetéhez, ezért elengedhetetlen a helyi és regionális önkormányzatok, valamint az ezzel a problémával helyben foglalkozó társadalmi szervezetek részvétele ezen programok kialakításában. Úgy látja, hogy e tekintetben a kulturális, oktatási és sportintézmények jó szolgálatot tehetnek az integráció előmozdításában;

59.

megjegyzi, hogy az olyan egyesületek és szervezetek, melyek kormányzati beavatkozástól mentesen működnek ezen a területen, nagyon jó eredményeket tudnak elérni a radikalizálódó polgárok társadalmi reintegrációjában;

60.

úgy véli, hogy ösztönözni kell az olyan oktatási programokat, amelyek előmozdítják a kritikus gondolkodást és a szellemi nyitottságot, valamint népszerűsítik a demokratikus jogállamaink alapjául szolgáló elveket és azok ismeretét;

61.

úgy ítéli meg, hogy a büntető eljárásból és börtönből visszatérők számára is mentori segítséget kell felkínálni a társadalmi reintegráció érdekében. A börtönökben is hatékony stratégiát kell kidolgozni a radikalizálódás felderítésére és leküzdésére;

62.

kiemeli, hogy azoknak a szakértőknek, akik a radikalizálódás elleni küzdelemben a megelőzéssel és a börtönben radikalizálódott fogvatartottak kezelésével foglalkoznak, az egyes országok nemzeti biztonsági szabványaival összhangban kell eljárniuk. Ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy mielőbb teret kell biztosítani egy integrált és koordinált beavatkozásnak, ahol a prevenciós és terrorizmusellenes politikák, illetve a börtönökben dolgozók valamennyien következetesen lépnek fel az egyértelmű biztonsági szabványok és modellek által meghatározott elvekkel összhangban;

63.

nyomatékosan felszólítja az Európai Bizottságot, hogy sürgősen vizsgálja meg, miként lehet ezeket az egyéni mentorprogramokat az erőszakos radikalizálódás elleni küzdelemhez tartozó intézkedésként elismertetni. Így érhető ugyanis el, hogy ne csak az erőszakos radikalizálódás felderítésére irányuljon figyelem, hanem az emberek társadalmi reintegrációjára is;

64.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az egyéni radikalizálódás visszafordítását célzó programokat összekapcsolják más intézkedésekkel, például közösségi képviselőkkel való partnerségek létrehozásával, a gazdasági és földrajzi marginalizálódás megtörését célzó szociális és közösségi projektekbe való beruházással, valamint az elidegenedett és kirekesztett, az erőszakos radikalizálódás veszélyének kitett fiatalokat célzó mentorprogramokkal;

65.

hangsúlyozza a családi támogatás szükségességét az erőszakos radikalizálódás elleni küzdelemben. Egyes szakértők szerint néha túlságosan az egyénekkel, nem pedig a családokkal való munkára összpontosítunk. A családok segíthetnek a radikalizálódás megakadályozásában és a radikalizálódó személyek, köztük a konfliktus sújtotta területekről visszatérők visszailleszkedésében. Ezért arra kéri a tagállamokat, illetve azok helyi és regionális önkormányzatait, hogy ismerjék el ennek a támogatásnak a fontosságát és azt, hogy megfelelő programok kidolgozásával segíteni kell az ilyen helyzetbe került családoknak;

66.

hangsúlyozza, hogy a legújabb kutatások szerint egyre több nőt radikalizálnak és toboroznak terrorista szervezetek, és úgy véli, hogy az EU és a tagállamok az erőszakos radikalizálódást megelőző stratégiáik kidolgozásakor bizonyos mértékben figyelembe kell, hogy vegyék a nemi dimenziót. Arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a helyi és regionális önkormányzatokkal együttműködve folytassanak aktívabb politikát a nemek közötti egyenlőség kérdésében, tekintettel arra, hogy ez az európai társadalmi modellünk egyik sarokköve. Ezzel összefüggésben szigorúbb megelőző és megtorló intézkedéseket is szorgalmaz a szexuális zaklatás és erőszak ellen;

67.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy támogasson olyan általános programokat, amelyek bátorítják a fiatal nőket a nagyobb egyenlőségért való küzdelmükben;

68.

alapvetően fontosnak tartja, hogy a helyi és regionális önkormányzatokkal együttműködve minden tagállamban létrehozzanak egy figyelmeztető rendszert a támogatás és mentorálás terén, így a környezet vagy a család segítséget kaphat, illetve könnyen és gyorsan jelezhet, ha egy személy hirtelen olyan magatartást tanúsít, amely előrehaladott erőszakos radikalizálódásra utalhat, vagy útnak indul, hogy egy terrorista szervezethez csatlakozzon;

69.

ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a „forró drótok” hasznosnak bizonyultak, de különbséget kell tenni az erőszakos radikalizálódás jelentését lehetővé tevő pontok (bejelentővonalak) és a barátokat vagy családot e kisiklott helyzet kezelésében segítő lehetőségek (segélyvonalak) között;

70.

kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, van-e lehetőség arra, hogy minden uniós tagállamban létrehozzanak egy ilyen rendszert;

71.

végül rámutat arra, hogy ezek az intézkedések csak hosszú távú társadalmi beruházási programok segítségével valósulhatnak meg, és nyomatékosan kéri az Európai Bizottságot, a tagállamokat és a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy ebből az elképzelésből induljanak ki, amikor kialakítják az erőszakos radikalizálódás megelőzésére és leküzdésére irányuló politikákat. Arra kéri továbbá az Európai Bizottságot, hogy az erőszakos radikalizálódás elleni intézkedések kidolgozásakor fordítson kiemelt figyelmet arra, hogy ezek az intézkedések hosszú távon milyen hatást gyakorolhatnak a befogadó és interkulturális európai társadalom jövőjére.