EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2015.12.17.
COM(2015) 660 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK
a hulladékszállításról szóló, 2006. június 14-i 1013/2006/EK rendelet végrehajtásáról
Az EU tagállamaiban a veszélyes és egyéb hulladékok keletkezésével, kezelésével és szállításával kapcsolatos fejlemények, 2010-2012
{SWD(2015) 291 final}
TARTALOMJEGYZÉK
1. Bevezetés
2. A tagállami jelentéstétel
3. A veszélyes hulladék keletkezése
4. A tagállamokból kifelé irányuló hulladékszállítás
5. A tagállamokba irányuló hulladékszállítás
6. Illegális szállítmányok, ellenőrzések és végrehajtási intézkedések
7. Általános következtetések
8. Következő lépések 10
Az EU tagállamaiban a veszélyes és egyéb hulladékok keletkezésével, kezelésével és szállításával kapcsolatos fejlemények, 2010-2012
1.Bevezetés
A veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállítását és ártalmatlanítását a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról szóló, 1989. március 22-i Bázeli Egyezmény szabályozza, amelynek az Európai Unió (EU) is részes fele. Az említett egyezmény célja az emberi egészség és a környezet védelme a veszélyes hulladékok káros hatásaitól.
Az EU az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) országaival, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD), valamint az egyezményben részes egyéb harmadik országokkal együtt létrehozott egy rendszert a hulladékok uniós határokon belüli szállításának felügyeletére és ellenőrzésére. Az egyezményt az uniós jogba a hulladékszállításról szóló, 2006. június 14-i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 1 ülteti át. A tagállamokban közvetlenül alkalmazandó rendeletet 2014-ben módosította a 660/2014/EU rendelet. 2
A tagállamok minden naptári évben jelentést nyújtanak be az egyezmény Titkárságához az előző naptári évre vonatkozó jogi rendelkezésekkel, végrehajtással és környezetvédelmi intézkedésekkel kapcsolatban. 3 Ezt a jelentést a Bizottság is megkapja, és a tagállamok egy végrehajtási kérdőívre adott válaszok formájában további információkat is közölnek. 4 A rendelet 51. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Bizottság a tagállamok válaszai alapján háromévente jelentést készít a rendelet alkalmazásáról. A 2010–2012-re vonatkozó tagállami adatok Eurostathoz való benyújtásának határideje 2014. június 18. volt.
Ez a negyedik végrehajtási jelentés a 2010–2012 közötti időszakról számol be. A Bizottság harmadik, a 2007–2009 közötti időszakra vonatkozó jelentése 2012 augusztusában került közzétételre. A 2010–2012 közötti időszakra vonatkozó részletes adatok, amelyek a tagállamok által a Bázeli Egyezmény értelmében tett jelentéseken alapulnak, az e jelentést kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum A. és B. részében találhatók. A bizottsági végrehajtási kérdőívre adott, szintén 2010–2012-re vonatkozó tagállami válaszok a munkadokumentum E. részében olvashatók. A hulladék keletkezésére, kezelésére és szállítására vonatkozó kvantitatív adatokat a munkadokumentum A. részében szereplő táblázatok és ábrák foglalják össze. A főbb meghatározások az A.1.0. függelékben szerepelnek.
Ez a végrehajtási jelentés a 27 tagállam 5 által 2007–2009 vonatkozásában és 2010–2012 vonatkozásában benyújtott adatok összehasonlításával is foglalkozik. Az ebben a jelentésben említett, 2007–2009 közötti időszakra vonatkozó adatok némelyike eltér a 2007–2009 közötti időszakra vonatkozó jelentésben eredetileg hivatkozottaktól, ugyanis a tagállamok által időközben benyújtott válaszok is figyelembevételre kerültek.
A Bázeli Egyezmény az egyezményben részes egyes országokba irányuló és azokból kifelé történő szállításokra használja a „behozatal” és a „kivitel” kifejezéseket. Az uniós jog szerint ezek a kifejezések az Unió egészének viszonylatában értelmezendők. Ebben a dokumentumban azonban e két, idézőjelek közé tett kifejezést a Bázeli Egyezmény szerinti jelentésükben használjuk, vagyis az Unión kívüli és az Unió tagállamai közötti mozgásokat egyaránt lefedik.
2.A tagállami jelentéstétel
E jelentés elkészítésekor a tagállamok többsége már válaszolt a 2010–2012 közötti évekre vonatkozó bázeli és bizottsági kérdőívre is. 6 A 2012. évi jelentéseket ugyan 2013. december 31-ig kellett volna benyújtani a Bizottsághoz, de a Bizottság engedélyezte a határidő kitolását. A bázeli jelentések kvantitatív adatainak elemzésére kijelölt határidő 2014. június 18-a volt. Írország, Litvánia, Luxemburg és Spanyolország e határidőnél később nyújtotta be a 2012. évre vonatkozó, a Bázeli Egyezmény szerinti jelentését, így ezen országok adatait a munkadokumentum A. szakaszának összeállításakor nem lehetett figyelembe venni.
A tagállamok között szállított hulladék teljes mennyiségére vonatkozó adatok alapján sok esetben pontatlanok az egyes országok jelentései szerint „kivitt” és „behozott” mennyiségek. A legkevésbé pontos jelentések a 2011. évre vonatkozóak, itt ugyanis a tagállamok 17%-kal több „behozott”, mint „kivitt” veszélyes hulladékot jelentettek. Az előzetes írásbeli bejelentési és engedélyezési eljáráshoz kötött összes hulladékszállítás (a továbbiakban: előzetes eljáráshoz kötött hulladékszállítás) esetében a különbség 5% volt. A veszélyes hulladékok tekintetében a különbség 2012-ben 10% (az előzetes eljáráshoz kötött teljes mennyiség 1%-a), 2010-ben pedig 12% (az előzetes eljáráshoz kötött teljes mennyiség 2%-a) volt. E jelentős különbségek rávilágítanak arra, mennyire fontos volna az EU szintjén megvalósítani a tagállamok illetékes hatóságai közötti elektronikus adatcserét.
Luxemburg az egyik olyan tagállam, amelyik vélhetően jelentősen aluljelentette a területéről kivitt hulladék mennyiségét. 2011-ben Luxemburg azt jelentette, hogy 103 000 tonna előzetes eljáráshoz kötött hulladékot „vitt ki” Németországba, ám Németország arról számolt be, hogy ugyanabban az évben 498 000 tonna ilyen hulladékot „hozott be” Luxemburgból. Ez a minta Luxemburg és Belgium viszonylatában is megismétlődik.
Érdemes összevetni, hogy 2009-ben a „behozott” veszélyes hulladék mennyisége csupán 0,3%-kal maradt el a „kivitt” mennyiségtől, 2008-ban azonban 20%-kal. Az előzetes eljáráshoz kötött hulladékszállítás esetében az értékek eltérése 2009-ben 9%.
Ezen következetlenségek egyik lehetséges magyarázata, hogy a tagállamok eltérő adatok alapján jelentik a hulladékok mozgásait. Hulladékok „kivitele” és „behozatala” esetén bejelentőlapot és a szállításhoz kísérő dokumentumokat kell kitölteni, amelyek a rendelet IA. és IB. mellékleteiben szerepelnek. A bejelentőlapon az összes tervezett mennyiséget kell megadni, míg a kísérő dokumentumon a szállított hulladék tényleges mennyiségét kérik. Ha a különböző tagállamok e két adathoz eltérő értéket adnak meg jelentéseikben, az részben magyarázhatja az említett következetlenségeket.
3.A veszélyes hulladék keletkezése
A veszélyes hulladékokat a hulladékáramok és/vagy az összetevők jegyzéke (a Bázeli Egyezmény szerinti kategóriák Y1–18, illetve Y19–45 tételei) és egyes veszélyességi jellemzők alapján határozzák meg. Ugyanakkor, ha a nemzeti jog veszélyesnek tekint valamely hulladékot, akkor az az egyezmény alkalmazásában is a veszélyes hulladék fogalommeghatározása alá tartozik. Az „egyéb hulladékok” ebben az összefüggésben a háztartásokból begyűjtött hulladék és a háztartási hulladék égetésekor keletkező maradék. E két hulladékkategória különleges megfontolást igényel, és a Bázeli Egyezmény szerint a veszélyes hulladékokkal azonos módon ellenőrizendő (az Y46, illetve az Y47 tétel). Az egyezményben használt Y-kódok teljes felsorolása a munkadokumentum D. szakaszában található. 7
E jelentés elkészítésekor a veszélyes hulladék teljes mennyiségére vonatkozó adatok még hiányosak voltak, ugyanis több tagállam nem nyújtotta még be adatait. 8 A hiányzó adatokat a korábbi évek adatai alapján készített becslésekkel pótoltuk.
2012-ben az EU 27 országában körülbelül 76 millió tonna veszélyes hulladék keletkezett. Ugyanez az adat 2011-ben 75 millió, 2010-ben 76 millió tonna volt. 2007–2009 és 2010–2012 között a keletkezett veszélyes hulladék mennyisége 4%-kal csökkent. 2007–2009-ben még átlagosan 79 millió tonna veszélyes hulladék keletkezett évente, és a mennyiség 2010–2012 között csökkent 75 millió tonnára. A hosszabb távú trendet figyelve azonban 2000 és 2012 között 26%-kal emelkedett az évente keletkezett veszélyes hulladék mennyisége.
Az ebben a jelentésben tárgyalt jelentéstételi időszakban az EU 27 országában az egy főre vetített veszélyeshulladék-keletkezés mértéke 151 kg volt 2012-ben, 149 kg volt 2011-ben és 151 kg volt 2010-ben. Ezek a számok csökkentek a 2007–2009-es időszakban számított 158 kg-hoz képest, de 2000 óta 22%-kal nőttek. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a pénzügyi és gazdasági válság hatására csökkent a keletkező hulladék mennyisége.
A 2007–2009 között megfigyelthez hasonlóan 2010–2012 között is Németországban keletkezett a legtöbb veszélyes hulladék, 2012-ben 17 millió tonna. A második helyet megosztva Olaszország és Franciaország foglalja el, mindkettő 11 millió tonnával. 2012-ben Málta termelte a legkevesebb ilyen hulladékot, 27 000 tonnát, de Szlovéniában és Lettországban is csak 78 000, illetve 85 000 tonna veszélyes hulladék keletkezett. A veszélyes hulladék mennyisége a legszámottevőbben Cipruson nőtt: onnan 2011-ben 84 000 tonnát, 2012-ben 480 000 tonnát jelentettek. A legnagyobb csökkenés Bulgáriában volt megfigyelhető, ahol a 2010-es 647,000 tonnáról 2012-re 160,000 tonnára esett vissza a termelt veszélyes hulladék mennyisége. A tagállamok nem szolgáltak magyarázattal e változásokra.
Az egy főre jutó veszélyes hulladék mennyiségét tekintve 2010 és 2012 között Észtország adatai a legmagasabbak: 6 902 kg/fő. Ez 2007 és 2009 között is így volt. Románia adata a legalacsonyabb a 2010 és 2012 közötti időszakban: átlagosan 10 kg/fő. Görögország megfelelő adata 22 kg/fő. A 2007 és 2009 közötti időszakban is Románia adata volt a legalacsonyabb (6 kg/fő).
4.A tagállamokból kifelé irányuló hulladékszállítás
A tagállamok által jelentett hivatalos adatok szerint 2012-ben az előzetes eljáráshoz kötött hulladék EU-ból kivitt teljes mennyisége 14 millió tonna volt, amiből 5 millió tonna a veszélyes hulladék részesedése (vagyis a 2012-ben termelt veszélyes hulladék kb. 7%-a került kivitelre). 2011 és 2010 tekintetében ugyanez az adat 15 millió, illetve 12 millió tonna (ebből a veszélyes hulladék mindkét évben 6 tonna volt). Összehasonlításképpen a 2007–2009-es időszakban az előzetes eljáráshoz kötött hulladék EU-ból kivitt átlagos éves mennyisége 11 millió tonna volt, amiből 8 millió tonna volt veszélyes hulladék (ami a 2012-ben termelt veszélyes hulladék kb. 10%-a).
2001-től 2011-ig a tagállamokból elszállított, előzetes eljáráshoz kötött hulladék összmennyisége 126%-kal nőtt. Csak 2012-ben tört meg a növekedés, amikor a „kivitt” hulladékmennyiség 2%-kal visszaesett a 2011-es adathoz képest. 2001 és 2007 között a tagállamokból elszállított veszélyes hulladék mennyisége jelentősen nőtt (154%). 2007 és 2012 között azonban a tagállamokból elszállított veszélyes hulladék mennyisége 32%-kal csökkent.
A 2007–2009-es helyzethez hasonlóan ebben az időszakban is Hollandia „exportált” a legnagyobb mennyiségben előzetes eljáráshoz kötött hulladékot, 2012-ben 3 millió tonnát. Németország esetében a második legnagyobb a „kivitt” mennyiség: 2012-ben 2 millió tonna. Észtország adata a legalacsonyabb: 2012-ben 3 000 tonna.
2010 és 2012 között Franciaország és Olaszország „exportálta” a legtöbb veszélyes hulladékot: 2012-ben 985, illetve 977 tonnát. A 2007–2009-ben a legmagasabb adatokat jelentő Hollandia 2010-ben 73%-kal csökkentette az országból kivitt veszélyes hulladék mennyiségét. Veszélyes hulladékból a legkisebb mennyiségeket 2010–2012-ben Bulgária, Ciprus, Észtország, Románia és Szlovákia exportálta.
2009-ben 37%-kal az Y1–Y18 hulladékcsoport részesedése volt a legnagyobb az előzetes eljáráshoz kötött, az EU-27-ből kivitt teljes hulladékmennyiségen belül. Az Y19–Y45 csoport aránya 13%, az Y46–Y47-é 12% volt. Az Y19–Y45 csoport részesedése (13–15%) és az Y46–47 csoport részesedése (9–14%) nagyjából hasonló volt 2010-2012-ben is, ám az Y1–18 csoport hozzájárulása az EU-27-ből kivitt, előzetes eljáráshoz kötött teljes mennyiséghez a 2009-es 37%-ról 2012-ben 16%-ra csökkent. Ez azonban az Y-kódok helyett az uniós vagy nemzeti hulladékkódok alá besorolt hulladék mennyiségének növekedésével magyarázható. 2009-ben az EU-n kívülre irányuló szállítások 34%-a esetében használtak uniós vagy nemzeti kódot, azonban 2012-ben már 55% esetében.
2012-ben a szállított hulladék csupán 1%-a nem került besorolásra, 2011-ben ez az adat 0% volt. Ez javulást mutat a korábbi helyzethez képest: 2009-ben és 2010-ben még a hulladék 3% és 4% került kivitelre besorolás nélkül. A még korábbi évekhez képest figyelemreméltó a változás: 2005 és 2008 között még 7 és 14% közötti arányokról beszéltünk. 2012-ben csupán Franciaország, Görögország és Luxemburg szállított besorolatlan hulladékot.
2012-ben az Unióban keletkező veszélyes hulladék 94%-át a származási országban kezelték. 9 A tagállamokból elszállított veszélyes hulladék túlnyomó részét hasznosításra szánták. A 2012-es és a 2011-es adat 70%, a 2010-es adat 73% volt. A 2007 és 2009 közötti időszakban a „kivitt” veszélyes hulladék valamivel nagyobb arányát szánták újrahasznosításra: 2009-ben 72%, 2008-ban 73%, 2007-ben 78%-ot. 10
2012-ben az EU 27 országából hasznosításra exportált veszélyes hulladék 24%-a Franciaországból származott. További jelentős exportőrök Belgium (16%) és Hollandia (14%). Összehasonlításképp 2009-ben az EU 27 országából hasznosításra kivitt veszélyes hulladék 39%-a Hollandiából származott.
2011-ben kiugróan magas volt az előzetes eljáráshoz kötött hulladék nem OECD-országokba kivitt mennyisége, ami nagyrészt a Finnországból Kínába szállított vasoxid nagy mennyiségének tudható be. Ezt a hulladéktípust később nem hulladék anyagként sorolták be, és a finn hatóságok már nem tettek róla bejelentést.
5.A tagállamokba irányuló hulladékszállítás
2012-ben a tagállamokba (EU-27) behozott, előzetes eljáráshoz kötött hulladék összmennyisége 17 millió tonnát tett ki; ebből 7 millió tonna volt veszélyes hulladék. 2011-ben ugyanez az adat 16 millió tonna volt (ebből 9 millió tonna volt a veszélyes hulladék), 2010-ben pedig 14 millió tonna (amiből 8 millió tonna volt veszélyes). Az előzetes eljáráshoz kötött hulladék átlagos behozott mennyisége a 2007 és 2009 között megfigyelt 13 millió tonnáról 2010 és 2012 között 16 millió tonnára nőtt. (A veszélyes hulladék ezen belül mindkét időszakban 8 millió tonnát tett ki.)
2001 és 2012 között a tagállamokba behozott, előzetes eljáráshoz kötött hulladék mennyisége 129%-kal nőtt. Ugyanebben az időszakban a tagállamokba behozott veszélyes hulladék mennyisége is 127%-kal nőtt, bár 2012-ben az előző évhez képest 23%-os csökkenés figyelhető meg.
Az EU-12-be 11 behozott, előzetes eljáráshoz kötött hulladék mennyisége ebben a jelentéstételi időszakban számottevően nőtt: a 2010-es 172 000 tonnáról 2011-ben 679 000 tonnára, és 2012-ben 692 000 tonnára duzzadt. Ez nagyrészt a Lettországba és Szlovákiába „behozott” és ott újrahasznosítás céljával kezelt jelentett hulladékmennyiség növekedésének tudható be. Lettország esetében a „behozatal” főleg újrahasznosításra szánt, hulladékból előállított üzemanyagot érintett. Szlovákia esetében a 147 000 tonnára rúgó „behozatal” nagyját az „egyéb hulladékok” tették ki, amelyek 95%-ban Ausztriából származó, újrahasznosításra szánt hulladékok voltak.
A 2007–2009-es időszakhoz hasonlóan ebben a hároméves időszakban is Németország „importálta” a legtöbb előzetes eljáráshoz kötött hulladékot, 2012-ben 6 millió tonnára rúgott a német behozatal. Franciaország a második legjelentősebb „importőr”, 2012-ben 2 millió tonnával. Ez a két ország „importálta” a legtöbb veszélyes hulladékot az előző és a jelenlegi jelentéstételi időszakban is, 2012-ben 3 millió, illetve 1 millió tonnát. Ezzel szemben Málta nem importált hulladékot a hároméves időszak alatt, ahogy 2007–2009-ben sem. Portugáliában valósul meg a második legkevesebb behozatal, 2012-ben csupán 1000 tonna hulladék került az országba a határokon túlról, de az mind veszélyes hulladék volt.
Akárcsak az EU-27-ből kivitt mennyiségnél, a behozatalok között a legnagyobb arányt az Y1–Y18 csoport képviseli: 2012-ben a 27 uniós országba behozott, előzetes eljáráshoz kötött hulladék teljes mennyiségének 20%-át tette ki. Ugyanebben az évben az Y19–Y45 csoport aránya 11 %, az Y46–Y47-é 7 % volt. A 2010-es arányok 26—14—8% voltak. A csökkenés oka – akárcsak a „kivitelek” esetében – az, hogy az Y-kódok helyett egyre több hulladékot soroltak az uniós vagy a nemzeti hulladékkódok alá. 2010-ben a szállítások 44%-a esetében használtak uniós vagy nemzeti kódot, azonban 2012-ben már 61 % esetében. Megjegyzendő, hogy a 2009-es adatok nem álltak rendelkezésre elemzés céljára.
Az EU-27-be behozott, be nem sorolt hulladék aránya 1% volt 2012-ben és 0% volt 2011-ben. Érdekes, hogy 2010-ben 9%-ról, 2009-ben 13%-ról számoltunk be. 2012-ben már csak Belgium, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Franciaország, Lettország és Szlovákia jelentett besorolás nélküli hulladékot. A be nem sorolt behozott hulladék mennyisége Franciaország esetében volt a legmagasabb: 55 000 tonna.
Az uniós tagállamokba érkezett veszélyes hulladék többségét hasznosítási művelet keretében kezelték. Azonban az utóbbi években csökkent a hasznosítás aránya. 2003-ban még az EU-ba behozott veszélyes hulladék 89%-át hasznosították, de 2012-ben az arány már csak 69%, vagyis a veszélyes hulladéknak egyre nagyobb része került lerakókba.
2012-ben Németországba került a legtöbb, hasznosításra szánt „behozott” veszélyes hulladék, az EU-27-re jutó teljes mennyiség 41%-a. E hulladéktípusnak további jelentős befogadói Franciaország (13 %) és Hollandia (12 %). 2009-ben is ez a három ország vette át a hasznosításra szánt veszélyeshulladék-„behozatal” legnagyobb részét.
A korábbi jelentéstételi időszakban tapasztaltakhoz hasonlóan a tagállamokba behozott veszélyes és egyéb, előzetes eljáráshoz kötött hulladékok 20102012 között is csaknem kizárólag más tagállamokból vagy az EFTA országaiból származtak (97% a veszélyes és 98% az egyéb, előzetes eljáráshoz kötött hulladékok esetében). Az OECD-n kívüli országokból behozott hulladék aránya 2010–2012-ben is igen alacsony (3% vagy az alatti) mind a veszélyes, mind az egyéb, előzetes eljáráshoz kötött hulladékok esetében.)
6.Illegális szállítmányok, ellenőrzések és végrehajtási intézkedések
A 2010–2012-es jelentéstételi időszakban több mint 2500 illegális hulladékszállításról érkezett jelentés az EU 27 országából, és az esetek száma évről évre nőtt (nagyjából 700, 800 és 1000 eset 2010-ben, 2011-ben és 2012-ben). 12 Ehhez képest 2009-ben csak 400 eset volt. Az illegális hulladékszállítmányok tömegéről sajnos nem áll módunkban beszámolni, mert az egyes tagállamok másképp jelentik a mennyiségeket. Számos ország csak konténerek vagy rakományok szintjén tett jelentést az illegális szállításokról, nem említ tonnában mért mennyiséget.
A legtöbb tagállam beszámolt illegális hulladékszállítmányokról. Csak Málta és Spanyolország nem jelentett ilyen esetet ebben a jelentéstételi időszakban, Romániából pedig csupán egy bejelentés érkezett. A 2010–2012-es időszakban a legtöbb esetről Belgium számolt be, Németországgal és Hollandiával együtt ez a három ország az esetek csaknem 60%-át lefedi. A munkadokumentum A.2.0. függeléke foglalja össze az adatokat.
Az illegális hulladékszállítmányok bejelentett száma jelezheti az illegális hulladékforgalom növekedését az előző jelentéstételi időszakhoz képest. Ugyanakkor azt is tükrözheti, hogy javult a tagállami jelentéstétel, vagy jobb a végrehajtás, például magasabb a helyszíni ellenőrzések száma. 2012-ben az IMPEL 13 jelentése szerint átlagosan a fizikai ellenőrzések 25%-a tárt fel jogsértést. Ez azt jelzi, hogy a tagállami jogérvényesítés hatékonyságát javítani szükséges, és hiába egyre több a jelentett eset, az illegális hulladékszállítások nagy része továbbra is felderítetlen marad. 14 Mindez azt sugallja, hogy a 2010 és 2012 között megvalósult illegális hulladékszállítások valós száma jelentősen magasabb a hivatalos jelentésekben szereplőnél, bár az eltérés mértékét nehéz megállapítani.
A helyszíni ellenőrzések számára vonatkozó tagállami jelentéstétel általában elégtelen, és igen eltérő. Bizonyos esetekben csak az ellenőrzések teljes számát adták meg, más országok azonban bontást is közöltek, például megadták az adminisztratív ellenőrzések vagy a fizikai ellenőrzések számát, esetleg az ellenőrzést végző hatóságok szerinti bontásban adtak meg adatokat. Ezek a következetlenségek azzal magyarázhatók, hogy a különböző tagállamok különbözőképp határozzák meg a helyszíni ellenőrzést. Például Belgium az egyszeri fizikai ellenőrzést tekintette helyszíni ellenőrzésnek, míg mások, például Luxemburg szélesebb körű, akár több fizikai ellenőrzést is magában foglaló műveletként értelmezte azt. Emellett míg egyes országok pontosan meg tudták adni az elvégzett ellenőrzések számát, addig mások csak annyit közöltek, hogy történtek ellenőrzések, de azok gyakoriságára nem tértek ki. Az IMPEL szerint az adminisztratív és a fizikai ellenőrzéseket külön kellene számszerűsíteni, és ezek összege adná ki az ellenőrzések teljes számát.
Lengyelország az egyik olyan tagállam, amelyik jó minőségű adatokat jelentett az elvégzett helyszíni ellenőrzésekről. 2011-ben Lengyelország 3 200 helyszíni ellenőrzésről számolt be, ebből 122 valamely létesítménynél, 2 900 valamely rakományon végzett ellenőrzés volt. Lengyelország 77 000 tonna veszélyes hulladékot fogadott, és 14 000 tonna veszélyes hulladékot vitt ki 2011-ben. Így 1 000 tonna szállított hulladékra 35 helyszíni ellenőrzés jutott. Mindazonáltal több adatra volna szükség az 1 000 tonnára jutó helyszíni ellenőrzések száma tekintetében alkalmazható legjobb gyakorlat megállapításához az Unió szintjén, ha ez egyáltalán lehetséges.
2007–2009-hez hasonlóan az illegalitás leggyakrabban abból ered, hogy a hulladékszállítást az érintett illetékes hatóságoknak való bejelentés nélkül vagy az 1013/2006/EK rendeletben foglalt hulladékszállítási tilalom ellenére hajtották végre. A jellemző válaszintézkedések a hulladék visszaszállíttatása a származási országba, illetve a bírság kiszabása voltak.
7.Általános következtetések
A jelentések és az adatok minősége
A 2010–2012-es időszakra vonatkozóan több válasz érkezett a tagállamoktól, mint 2007–2009 tekintetében.
A határokon átlépő hulladékszállítások terén nagy eltérések tapasztalhatók a fogadó és a küldő államok jelentéseiben. A legkevésbé pontos jelentések a 2011. évre vonatkozóak, amikor 17%-kal több „behozott”, mint „kivitt” veszélyes hulladékot jelentettek. Az előzetes eljáráshoz kötött hulladékok teljes mennyisége tekintetében az eltérés 5%. Az egész Unióra kiterjedő, az összes tagállam illetékes hatóságai által használt elektronikus adatcsererendszer vélhetően hozzá fog járulni következetlenségek csökkentéséhez a jövőbeni jelentésekben.
Ebben a jelentéstételi időszakban tovább csökkent a szállításra kerülő be nem sorolt hulladék mennyisége. 2012-ben csupán a hulladék 1%-át szállították besorolás nélkül. 2009-ben ez az adat még 3% volt. A még korábbi évekhez képest figyelemreméltó a változás, 2005 és 2008 között még 7 és 14% közötti arányokról beszéltünk.
Az IMPEL által 2012-ben kiadott jelentés alapján a 2010–2012 közötti években jelentősen több volt az illegális hulladékszállítási eset, mint amit a tagállamok hivatalos úton jelentettek.
A veszélyes hulladék keletkezése
A jelentéstételi időszak során egyenletes volt a veszélyes hulladék keletkezése. A 27-tagú EU-ban 2012-ben 76 millió tonna, 2011-ben 75 millió tonna, 2010-ben pedig 76 millió tonna veszélyes hulladék keletkezett. 2007–2009 és 2010–2012 között a keletkezett veszélyes hulladék mennyisége 4%-kal csökkent. 2007–2009-ben még átlagosan 79 millió tonna veszélyes hulladék keletkezett évente, és a mennyiség 2010–2012 között csökkent 75 millió tonnára. A hosszabb távú trendet figyelve azonban 2000 és 2012 között 26%-kal emelkedett az évente keletkező veszélyes hulladék mennyisége.
Hulladékszállítás
A jelentéstételi időszak során a korábbihoz képest nőtt a határokon átlépő, előzetes eljáráshoz kötött hulladék mennyisége. Az előzetes eljáráshoz kötött hulladék kivitt mennyisége 2012-ben 14 millió tonna volt, míg 2009-ben 12 millió, 2001-ben pedig csak 6 millió tonna. A előzetes eljáráshoz kötött hulladék EU-ba behozott mennyisége 2012-ben 17 millió tonna volt, 2009-ben 14 millió, 2001-ben pedig csak 7 millió tonna. Ez azt sugallja, hogy az EU nettó importőre az előzetes eljáráshoz kötött hulladéknak. 15
Az előzetes eljáráshoz kötött hulladékok mozgásában ebben a jelentéstételi időszakban tapasztalt növekedés ellenére csökkent a veszélyes hulladékok határokon átlépő forgalma. 2012-ben 5 millió tonna veszélyes hulladékot vittek ki és 7 millió tonna veszélyes hulladékot hoztak be az EU országai, ami arra enged következetni, hogy az EU nettó 2 millió tonnányi veszélyes hulladékot importált. Ezenfelül 2012-ben a veszélyes hulladékok határokat átlépő szállításai 90%-ban a tagállamok között valósultak meg, nem harmadik országok viszonylatában (a megfelelő adatok 2010-ben és 2011-ben: 86%). Ez azt jelenti, hogy a tagállamok meglehetősen önellátóak a veszélyes hulladék kezelésében.
Az előző jelentéstételi időszakhoz képest növekedett a származási országban kezelt veszélyes hulladék aránya. 2012-ben az Unióban keletkező veszélyes hulladék 94%-át a származási országban kezelték. A 40%-nál nagyobb arányban exportáló országok Írország, Luxemburg, Málta és Szlovénia. Ehhez képest 2009-ben az Unióban keletkező veszélyes hulladék 90%-át kezelték a származási országban.
2012-ben a határokon átszállított veszélyes hulladék nagy része hasznosításra került (a behozott hulladék 69%-a és a kivitt hulladék 70%-a). Mindkét érték csökkent 2009 óta, vagyis ebben az időszakban nagyobb arányban került a veszélyes hulladék lerakókba.
Illegális hulladékszállítás
Több mint 2500 illegális hulladékszállítási műveletről tudunk 2010 és 2012 között, és hozzávetőleg 1000 esetet 2012-ben jelentettek. Ehhez képest 2009-ben csak 400 eset volt. Azonban az illegális szállítmányokra vonatkozó adatok gyenge minősége és a helyszíni vizsgáltok eltérő száma miatt nem értékelhető megbízhatóan a 27-tagú EU vagy az egyes tagállamok teljesítménye az esetek visszaszorításában.
8.Következő lépések
A Bázeli Egyezmény részes felei konferenciájának 12. találkozóján elfogadták a részes felek által használandó nemzeti jelentéstételi formátum felülvizsgált változatát, ami 2016-tól lesz alkalmazandó. 16 Az új jelentéstételi formátum várhatóan jobb minőségű jelentéseket eredményez, különösen a hulladékok besorolása tekintetében, ugyanis az egyezmény VIII. mellékletében szereplő, a veszélyes hulladékok kódjait tartalmazó jegyzék („A” lista) használata már nem lesz opcionális.
A 660/2014/EU rendelettel nemrég bevezetett módosítások 2016. január 1-jén lépnek életbe. E módosítások értelmében a „helyszíni ellenőrzés” kifejezést az általánosabb „ellenőrzés” szó váltja fel, amitől remélhetőleg javul a tagállamok válaszainak egységessége. A legutóbbi módosítás értelmében a tagállamoknak 2017. január 1-ig kockázatelemzés alapján legalább a meghatározott elemekre kiterjedő ellenőrzési terveket kell készíteniük, amelyekben többek között meghatározzák a szükséges ellenőrzések minimális számát. A módosítás emellett kiterjeszti az ellenőrzéseket végző hatóságok hatáskörét, nevezetesen e hatóságok bizonyítékok alapján megállapíthatják, hogy egy adott anyag vagy tárgy hulladéknak minősül-e, valamint hogy egy szállítást illegálisnak kell-e tekintetni.
A körforgásos gazdaságra vonatkozó, 2015. december 2-án elfogadott cselekvési tervben tett ígéretének megfelelően a Bizottság további intézkedéseket fog hozni a rendelet megfelelő végrehajtásának támogatása érdekében, és külön foglalkozni fog az értékes hulladékáramok kérdésével – amilyen például az elhasználódott járművek esete –, hogy az azokban található nyersanyagok ne vesszenek el az Unió gazdasága számára.
OJ L 190, 12.7.2006, p.1
OJ P 189, 27.06.2014, p. 135
Az 1013/2006/EK rendelet 51. cikkének (1) bekezdése.
Az 1013/2006/EK rendelet 51. cikkének (2) bekezdése.
Horvátországról nem esik szó, mert csak 2013. július 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz.
A hulladékszállításról szóló rendelet 51. cikkének (2) bekezdésében előírt jelentés Lengyelország esetében azonos volt a 2010. és a 2011. évre vonatkozóan.
A Bázeli Egyezmény szerinti Y-kódok az egyezmény értelmében ellenőrizendő hulladékok kategóriáit jelölik. A tagállamok eltérő mértékben használják e kategóriákat. Egyesek a teljes jelentéstételi időszak során használták az Y-kódokat, mások nem hivatkoztak rájuk, megint mások pedig az európai hulladékjegyzék kódjaihoz folyamodtak.
A veszélyes hulladékok keletkezésére vonatkozó adatokat a hulladékra vonatkozó statisztikákról szóló rendelet értelmében kell benyújtani.
Mivel a 2012-es adatok hiányoznak, a korábbi adatok alapján készült becslést használtunk.
A veszélyes hulladék egy része vegyes kezelésre került, vagyis lerakás és újrahasznosítás vegyesen történt.
A 2004 óta csatlakozott országok, Horvátország kivételével.
Az is valószínű, hogy az esetek egy részét kétszer jelentették: egyszer a célországból, egyszer a származási országból.
A környezeti jog alkalmazására és végrehajtására létrehozott európai uniós hálózat.
IMPEL (2012) TFS Enforcement Actions III Project Report (March–October 2012), 2012, http://impel.eu/wp-content/uploads/2013/07/IMPEL-Enforcement-Actions-III-Year-1-FINAL-Report-amended-MN-080713.pdf
Azonban nehéz egyértelmű következtetést levonni, mert a behozatalok tekintetében megállapítást nyert, hogy az országok a valósnál nagyobb mennyiségeket jelentenek.
Ez azonban még nem vonatkozik a 2013–2015 közötti hároméves időszakra vonatkozó bizottsági jelentésekre.