EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2015.11.26.
COM(2015) 580 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK
A 2014-es Európa Kulturális Fővárosa (Umeå és Rīga) eseménysorozat utólagos értékelése
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK
A 2014-es Európa Kulturális Fővárosa (Umeå és Rīga) eseménysorozat utólagos értékelése
1.Bevezetés
E jelentést a Bizottság az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozat 2007–2019. évekre szóló közösségi fellépésének megállapításáról szóló, 2006. október 24-i 1622/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat 12. cikkének értelmében terjeszti elő 1 , amely szerint minden évben gondoskodnia kell az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozat előző évi eredményeinek külső és független értékeléséről, és erről jelentést kell benyújtania a többi uniós intézménynek.
E jelentés a Bizottságnak a két 2014-es Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozat külső értékelésének főbb következtetéseivel és ajánlásaival kapcsolatban kialakított álláspontját tartalmazza 2 .
2.A fellépéssel kapcsolatos háttér-információk
2.1.Az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) eseménysorozathoz kapcsolódó uniós fellépés
Az eredeti elképzelést, a „Kultúra Európai Városa” programot 1985-ben indították útjára kormányközi szinten 3 . A programmal kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján az 1419/1999/EK határozat 4 a 2005 és 2019 közötti időszakra létrehozta az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozatot támogató közösségi fellépést. Megállapították, hogy a tagállamok milyen sorrendben lesznek évről évre jogosultak az esemény megszervezésére.
Az 1419/1999/EK határozat helyébe az 1622/2006/EK határozat lépett, amely a tagállamok időbeli sorrendjének elvét megtartva pontosította a fellépés céljait, és a kiválasztással és az ellenőrzéssel kapcsolatban új rendelkezéseket vezetett be.
E határozat szerint az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozat általános célja, hogy hangsúlyozza az európai kultúrák gazdagságát, sokféleségét és közös jegyeit, továbbá elősegítse az európai polgárok közötti nagyobb fokú megértést. Az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozat célkitűzései között szerepel továbbá az európai kulturális szereplők, művészek és városok közötti együttműködés előmozdítása, a városban és annak környékén élők részvételének előmozdítása és érdeklődésének felkeltése, a külföldiek érdeklődésének felkeltése, valamint hogy legyen fenntartható, és szervesen illeszkedjék a város hosszú távú kulturális és társadalmi fejlődésébe 5 .
2.2.A 2014-es Európa Kulturális Fővárosai kiválasztási és ellenőrzési folyamata
Az 1622/2006/EK határozat szerint 2014-ben Svédországot és Lettországot illette meg az EKF megrendezésének joga.
A párhuzamos versenypályázatokat a két tagállam illetékes hatóságai bonyolították le. A kiválasztási folyamatnak két szakasz van: az előválasztási szakasz (az előválasztáson túljutott jelölt városok listájának meghatározása), amelyet a végső kiválasztás követ (az előválasztáson túljutott jelölt városok listájáról kiválasztanak egyetlen jelöltet). A városok pályázatait a határozatban megállapított célkitűzések és feltételek alapján egy tizenhárom tagú testület bírálja el, melynek tagjaiból hatot az érintett tagállam, hetet pedig az európai intézmények jelölnek ki.
Mindkét tagállamból négy-négy város pályázott, melyek közül Svédország esetében kettő város, Lettország esetében pedig három város jutott túl az előválasztáson 6 . A testület végül 2009 szeptemberében azt javasolta, hogy Umeå és Rīga kapja az Európa Kulturális Fővárosa címet.
2010 májusában az Európai Unió Miniszterek Tanácsa a 2014. évre vonatkozóan hivatalosan is Európa Kulturális Fővárosainak jelölte ki a két várost.
Jelölésüket követően Umeå és Rīga városai ellenőrzési intézkedéseken mentek keresztül: az európai intézmények által kinevezett hét független szakértőből álló testület nyomon követte és irányította a városok előkészületeinek előrehaladását, valamint ellenőrizte annak a programnak és azoknak a vállalásoknak a teljesülését, amelyek alapján a városokat kiválasztották. Umeå és Rīga két hivatalos ellenőrzési ülésen vett részt, amelyeket a Bizottság hívott össze 2011 novemberében és 2013 áprilisában. Az ellenőrzési folyamat azzal zárult, hogy a testület pozitív ajánlást tett a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy mind Umeå, mind pedig Rīga részére ítélje oda a Melina Mercouri tiszteletére alapított, 1,5 millió eurós díjat.
3.Külső értékelés
3.1.Az értékelés háttere
Az értékelés a két 2014-es EKF végrehajtását vizsgálja az elejétől a végéig, a kezdetektől a fenntarthatóságon át egészen az örökségig, és a szóban forgó városokban megrendezett eseménysorozatok hatásait veszi számba. Ezen belül a programok relevanciájának, hatékonyságának, eredményességének és fenntarthatóságának felmérésére törekszik, és a két eseménysorozat alapján levont egyedi és általános következtetésekből kiindulva az Európa Kulturális Fővárosa cím jövőbeni birtokosaira nézve tesz megállapításokat.
A külső értékelés elvégzésére a jobb szabályozásra vonatkozó iránymutatások 7 hatálybalépése előtt került sor.
3.2.A választott megközelítés módszertana és korlátai
Az értékelést és annak módszertanát úgy alakították ki, hogy megfeleljen a határozatban előírt alapvető követelményeknek, és elősegítse a fellépés megvalósításának és eredményeinek részletesebb megismerését. Az értékelés lehetőséget teremt az előző évre való visszatekintésre, hogy a két vendéglátó város tapasztalatai alapján le lehessen vonni a tanulságokat és a jövőre nézve ajánlásokat lehessen tenni.
Az EKF korábbi, 2007–2012. évekre vonatkozó értékeléseit illetően az értékelést végző beavatkozási logikája a határozattal összhangban álló célkitűzések hierarchiáján alapult.
Annak érdekében, hogy össze lehessen hasonlítani a mindenkori értékelések eredményeit, a módszertan következetes adatgyűjtési és -elemzési megközelítést is követ. A két város értékelése külön-külön történt, a helyszínen begyűjtött vagy a városok által rendelkezésre bocsátott elsődleges adatok, valamint másodlagos adatforrások elemzése alapján.
Az elsődleges adatforrások közé tartoztak például a városokban tett két-két látogatás alkalmával, illetve telefonon folytatott interjúk, valamint a Rīgában végzett online felmérés eredményei. Az interjúk alkalmával a két EKF minél több szempontból való megismerése volt a cél, ideértve a projektirányítási csoportok, a helyi és nemzeti szintű politikai döntéshozók, valamint a kulturális élet fő szereplőinek nézeteit, az EKF lebonyolításában részt vevő számos partner, illetve a kapcsolódó projekteket vezető vagy azokban részt vevő szervezetek egy kisebb mintájának szempontjait is.
A másodlagos adatforrások közé pedig az eredetileg benyújtott EKF-pályázati anyagokban, a pályázó városok által készített vagy megbízásba adott tanulmányokban és jelentésekben, a programleírásokban, valamint a promóciós anyagokban és weboldalakon található információk, továbbá a kultúrával és a turizmussal kapcsolatos statisztikai adatok és a pályázó városok által a finanszírozással, a tevékenységekkel és az eredményekkel kapcsolatban benyújtott számszerűsített adatok tartoztak.
A korábbi utólagos EKF-értékelésekhez hasonlóan a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a módszertan alkalmas olyan jelentés elkészítésére, amely jó kiindulási alapot nyújt ahhoz, hogy az EKF végrehajtásával kapcsolatban megbízható következtetéseket lehessen levonni.
Részben az értékelés időbeli és költségvetési megszorításai miatt azonban nem állnak rendelkezésre konkrét bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy az EKF-eseménysorozatnak milyen előnyei és hatásai származtak a két vendéglátó városra nézve. Ennek következtében a jelentésben levont következtetések inkább a különböző érdekelt felek nézetein és véleményein alapulnak, nem pedig a rendelkezésre álló (korlátozott) mennyiségi adatokon.
Másrészt viszont az online felmérések és interjúk során kapott minőségi adatok többnyire csak azokra vonatkoznak, akik közvetlenül részt vettek a programban, és valamilyen módon részesültek az abból származó előnyökből.
Továbbá a kitűzött célok némelyike túlságosan általános és csak nehezen mérhető, és ez az értékelés egyszerűen túl korán készült ahhoz, hogy a hosszabb távú hatásokat is fel tudja mérni. Következésképpen a bizonyítékok nagy része inkább a teljesítményekre és eredményekre, illetve a magasabb szinten jelentkező előnyökre összpontosul, nem pedig azokra a kézzelfoghatóbb hatásokra, amelyeknek a jelentkezéséhez több időre van szükség. Annak érdekében, hogy az említett hatások könnyebben megragadhatók legyenek, hasznos lenne, ha a két város longitudinális értékelést végezne annak megerősítésére, hogy az EKF során kiadott közpénzek kulturális, társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt valóban meghozták a kívánt hatást, és ezen értékelések céljaira a következtetéseket többféle adatforrás felhasználásával vonnák le.
A Bizottság teljes mértékben tisztában van ezekkel a korlátokkal – és el is fogadja azokat –, amelyeket már meghatározott az EKF-kezdeményezés 2020–2033. évekre szóló uniós fellépésének létrehozásáról szóló határozati javaslatát követő szolgálati munkadokumentumban 8 . A helyzet orvoslása érdekében a Biztosság javaslata és az annak alapján végül elfogadott határozat 9 arról rendelkezik, hogy maguk a városok – amelyek kedvezőbb helyzetben vannak ahhoz, hogy elsődleges adatokat szerezzenek az eseménysorozatok hatására vonatkozóan – legyenek az értékelési folyamat kulcsszereplői.
Mindezek alapján örömmel látjuk, hogy Umeå (és kisebb mértékben Rīga is) kutatást végeznek annak érdekében, hogy jobban megértsék az EKF-eseménysorozatnak a kulturális intézményekre és a helyi lakosokra gyakorolt hatását, valamint annak nemzetközi dimenzióit és gazdasági hatásait.
Ugyanakkor a Bizottság az értékelés alapját képező adatokat és egyéb bizonyítékokat kellően megalapozottnak tartja ahhoz, hogy egyetértsen az általános megállapításokkal és következtetésekkel, amelyek – megítélése szerint – összességében hű és teljes képet adnak a két 2014-es EKF-ről, noha hiányoznak azok a számszerűsített adatok és egyéb független bizonyítékok, amelyek alapján megingathatatlan következtetéseket lehetne levonni a programok eredményességéről és hatásairól.
4.Az értékelés megállapításai
A jelentés megerősíti, hogy az előző értékelések megállapításai, különösen, ami az Európa Kulturális Fővárosa fellépés általános relevanciáját, hatékonyságát és eredményességét illeti, többségükben még mindig érvényesek. Ezeket a megállapításokat – ahol csak lehet – részben aktualizálták és frissítették a 2014. évi értékelés során gyűjtött információkkal. A mostani jelentés ezekre az új elemekre összpontosít.
4.1.Az Európa Kulturális Fővárosa fellépés relevanciája és a két 2014-es EKF
Az értékelés szerint a két vendéglátó város nem annyira gazdasági vagy társadalmi programként, mint inkább kulturális eseményként tekintett az EKF-eseménysorozatra, amely erősíti és nemzetközivé teszi kulturális kínálatukat, ezenfelül pedig népszerűsíti Európa kulturális sokféleségét és közös jegyeit. A jelentés megállapítja, hogy ez nagyon releváns fellépéssé tette az EKF-eseménysorozatot az EUMSZ 167. cikkéhez kapcsolódóan, az Uniónak „a tagállamok kultúrájának virágzásához” való hozzájárulását tekintve.
A jelentés azonban felhívja a figyelmet arra, hogy Umeå és Rīga arra is felhasználta az EKF címet, hogy foglalkozzon saját városa fejlesztési stratégiájának egyéb szempontjaival is. Ebből következően a 2014-ben megvalósított események nagy része a két város általános politikai céljai szempontjából bírt nagy jelentőséggel, valamint olyan, a kultúrától eltérő szakpolitikai területek prioritásai és célkitűzései szempontjából, mint a városi és regionális fejlesztés, a foglalkoztatás, a vállalkozások, az idegenforgalom, valamint általános társadalmi kohéziós politikák.
4.2.Az irányítás és igazgatás hatékonysága, valamint a megvalósítási képesség
Az értékelés során megvizsgálták a városok megvalósítási képességét, valamint az irányítás és igazgatás hatékonyságát az EKF vonatkozásában, és megállapították, hogy az EKF-eseménysorozat lebonyolítása érdekében létrehozott megvalósítási mechanizmus általában jól működött mindkét városban.
Az Umeå 2014 eseménysorozatot egy közvetlenül Umeå város önkormányzatán belül működő csapat bonyolította le. A jelentés hangsúlyozza, hogy a csapat a kezdetektől fogva jelentős politikai támogatást élvezett, mivel a programévet eszközül szánták helyi – kulturális és egyéb – szakpolitikai célkitűzések megvalósítására, amely lehetővé tette egyértelmű célkitűzések megfogalmazását. Az irányítási struktúra egyik legfontosabb eleme az együtt alkotáson és a részvételen alapuló „Nyílt Forrás” megközelítés volt. Ez a megközelítés lényegében abból állt, hogy általános témaköröket és kritériumokat határoztak meg a program egészére nézve, majd kulturális és egyéb szereplőket kértek fel arra, hogy ők maguk „töltsék meg” a programot tartalommal. A jelentés általánosságban megállapítja, hogy az Umeå 2014 eseménysorozat irányítása hatékony volt, annak ellenére, hogy a végleges csapat viszonylag későn állt fel a fejlesztési szakasz során, pedig már korábban ki lehetett volna bővíteni annak érdekében, hogy lehetővé váljon a kulturális program tartalma nagy részének korábbi kidolgozása.
Rīgában a városi tanács egy szokásos piaci feltételek alapján működő szervezetet hozott létre, a Rīga 2014 Alapítványt, amelynek feladata az EKF-fellépés pályázati és fejlesztési szakaszainak koordinálása volt. Az alapítványt a városi tanács kulturális osztályának korábbi igazgatója vezette. A jelentés szerint ez a modell – ami korábbi EKF-eseménysorozatokat tekintve nem volt egyedülálló – bizonyult a legmegfelelőbbnek a megvalósításra, mivel csökkentette az adminisztrációs terhet, elkerült olyan bürokratikus eljárásokat, amelyeket az országban alkalmazni kell az állami vagy önkormányzati hatóságokra vonatkozóan, és bizonyos mértékű függetlenséget biztosított az EKF-program „szabadon”, minden jelentősebb külső ráhatás nélkül történő kidolgozásához. A jelentés továbbá pozitívumként emeli ki az igazgatási csapat stabilitását, valamint valamennyi politikai szervezet határozott támogatását a projekt teljes időtartama során.
Mindkét EKF-eseménysorozat megtervezésére és megvalósítására gazdasági nehézségek idején került sor mind városi, mind pedig nemzeti szinten, ezért a pénzügyi hatékonyság kulcsfontosságú szempont volt a tervezés és végrehajtás során. Habár Umeå és Rīga különböző mértékű forrásokkal rendelkezett a kulturális programok megvalósítására (45,6 millió illetve 27,3 millió euro), mindkét város megmutatta, hogy az EKF-eseménysorozat sikeresen megvalósítható viszonylag szerényebb költségvetésből, olyan időkben is, amikor korlátozottak a rendelkezésre álló források.
A jelentés rámutat arra, hogy mindkét EKF-eseménysorozat inkább közfinanszírozásból, és kisebb mértékben a magánszektor finanszírozásával jött létre. Hangsúlyozza, hogy egyik város sem volt képes előteremteni a pályázatában eredetileg meghatározott, magánszektorból származó bevételt, mivel a magánszektor által nyújtott finanszírozás a két EKF teljes költségvetésének kevesebb, mint 10%-át tette ki. Habár az EKF-eseménysorozatok általában nagymértékben függnek állami költségvetési forrásoktól, meg kell említeni, hogy mindkét 2014-es vendéglátó város esetében elmaradt az előrelépés azon a téren, hogy magánszektorból származó finanszírozást vonjanak be akár közvetlen támogatás, szponzorok vagy reklám útján. A jelentés szerint ez bizonyos mértékben a fennálló gazdasági helyzetnek tudható be, és remélhetőleg a gazdasági környezet javulása pozitív változást hoz majd az állami forrásokra való támaszkodás terén az EKF-tevékenység előmozdítása érdekében.
4.3.Hatékonyság a kulturális tevékenységek, valamint a kulturális és művészeti tartalom kidolgozása terén
Noha nincs elegendő átfogó adat az eredményekről és a hatásokról, az értékelés arra a megállapításra jutott, hogy mindkét város rendkívül nagy mennyiségű kulturális tevékenységet valósított meg 2014-ben (összesen közel 500-at Rīgában, „Vis Maior” mottó alatt, valamint több mint 1000 tevékenységet Umeå esetében, „Kíváncsiság és Szenvedély” mottó alatt) 10 . Habár nehezen bizonyítható, hogy 2014-ben mennyivel több kultúra volt jelen a két városban az előző évekhez képest, sokan azok közül, akik részt vettek az értékelésben, úgy vélték, hogy „legalább kétszer annyi”.
Mindkét EKF esetében sikerült széles körű kulturális programot tervezni, amely különböző kulturális műfajok változatos keverékét foglalta magában, amelyek az egész év során megvalósultak a város különböző részein, de még a városon kívül is. Maximálisan kihasználták az év során rendelkezésre álló lehetőségeket olyan kulturális programok kidolgozása terén, amelyek nem voltak sem konzervatívak sem óvatosak, és a korábbiaknál nagyobb és újítóbb jellegű kulturális eseményekre került sor. Noha mindkét városban sor került különböző rangos és „mutatós” rendezvényekre, volt azért számos kisebb kulturális tevékenység is, amelyek hasonlóan jó fogadtatásban részesültek.
Az értékelés szerint mindkét EKF-eseménysorozat esetében a kulturális programok megtervezésének művészeti irányítását és ellenőrzését olyan tapasztalt és megbízható szereplők végezték, akik igazán és mélyrehatóan ismerték a városok kulturális elképzeléseit. Ez a művészeti tudás markánsan jelen volt magukban a koordinációs testületekben (és a projektekben is), amelyek nem csupán a teljesítmények és költségvetések kezelését és ellenőrzését végezték.
4.4.Hatékonyság az európai dimenzió előmozdítása terén
A jelentés azt a véleményt tükrözi, hogy az Umeåban 2014-ben megvalósított kulturális program jellegét tekintve európaibb volt, mint a város kulturális kínálata a korábbi években. A program azon az átfogó koncepción alapult, amely szerint Umeå az „északi fekvésű szoba” az „európai házban”, valamint Umeå olyan hely, ahol lehetőség van a határátkelésre és a hosszú távú együttműködésre a Finnország, Norvégia, Svédország és Oroszország északi területeit magában foglaló Lappföldön belül. Az átfogó koncepció keretében számos egyedi témát dolgoztak fel, melyek között voltak a kultúrával, a földekkel, valamint a számik – Észak-Skandinávia őslakos népcsoportja – identitásával foglalkozó témák. A kulturális program – amelyet a számi naptár nyolc évszaka köré szerveztek – feltárta és bemutatta a számi kultúra valamennyi területét, köztük a rock művészetet, a zenét, a kézművességet és az öltözködést.
Az EKF továbbá lehetővé tette Umeå számára azt, hogy kibővítse kulturális kínálatának európai – és nemzetközi – dimenzióját olyan nemzetközi művészekkel való együttműködés révén, akiket arra kértek fel, illetve azzal bíztak meg, hogy hozzanak létre rendezvényeket, alkotásokat és kiállításokat, illetve vegyenek részt azok létrehozásában. Összesen 195 projekt valósult meg más (főként európai) országokból származó művészek vagy egyéb kulturális szervezetek közreműködésével.
Végezetül, az értékelés szerint az Umeå 2014 – a viszonylag elszigetelt, északi elhelyezkedéséből adódó földrajzi kihívás ellenére – marketing és kommunikációs tevékenységének köszönhetően a lehető legtöbbet kihozta az EKF címből azzal a törekvésével, hogy európai közönséget vonzzon a városba, és felhelyezze magát „a térképre”. E tekintetben a jelentés megemlíti azokat a sikereket, amelyeket az „[Umeå] magával ragad” turné hozott, melynek során a város és kulturális intézményeinek képviselői különböző európai városokban közvetlen kapcsolatba kerülhettek a közönséggel még a programév megnyitását megelőzően, annak érdekében, hogy a közönséget Umeåba csalogassák. Ezenfelül az összes idegenforgalmi szálláshelyen lefoglalt éjszakák száma 24%-kal nőtt 2013 és 2014 között.
Rīga tekintetében a jelentésből az állapítható meg, hogy az európai dimenzió megjelent számos különböző rendezvényben és tevékenységekben. Ezek között megemlíthetőek a közös európai témákkal foglalkozó projektek – mint például az I. világháborúhoz vagy a korábbi KGB épülethez kapcsolódó projektek –, illetve a különböző uniós tagállamokkal létesített csereprogramok és más mobilitási programok támogatása. E tekintetben az eredmények azt mutatják, hogy az összes EKF-projekt 40%-a volt nemzetközi vonatkozású, vagyis külföldi (többnyire európai) személyeket is bevontak a projekt megvalósításába, úgymint előadókat, művészeket vagy szervezőket.
Az EKF-re ugyanakkor „találkozási pontként” is tekintettek, ami lehetőséget adott nemzetközi művészeknek arra, hogy összejöjjenek és együtt dolgozzanak különböző tevékenységek során.
A város nemzetközi rangjának emelését tekintve (ami az EKF-projekt fő motivációja volt), a Rīga 2014 eseménysorozat vegyes eredményeket hozott. A Lettországba látogató külföldi turisták száma 18,9%-kal emelkedett 2014 első felében, és 2 800 kiadvány említette meg a Rīgában megrendezett EKF-eseménysorozatot (ezek az említések 98%-ban pozitívak voltak), azonban úgy tűnik, hogy a közönségnek kevesebb, mint 2%-a jött másik országból.
4.5.Hatékonyság a polgárok bevonása és megszólítása terén
Az értékelés úgy véli, hogy a hatékonyság megítélésének egyik kulcsfontosságú szempontja mindkét város esetében az volt, hogy az EKF cím mennyiben járult hozzá a kultúra vonzerejének és elérésének növeléséhez a közösség olyan csoportjai és olyan szomszédos térségek tekintetében, amelyek az EKF-eseménysorozat nélkül egyszerűen nem részesültek volna kulturális élményben.
Ebben a tekintetben mindkét program nagyon proaktív volt, és keményen megdolgozott azért, hogy olyan kulturális tartalmat nyújtson, amely vonzó lehet számos különböző közönség számára, olyan előadások és tevékenységek megszervezésével, amelyek jellegüknél fogva a népszerű, alternatív vagy innovatív kategóriába sorolhatók. Megállapítható, hogy Umeå lakosságának 71%-a, Rīga lakosságának pedig 76%-a látogatott el valamilyen EKF-rendezvényre, és a Lett fővárosban összesen 1,6 millió ember vett részt az EKF-tevékenységekben. A projektgazdákat arra ösztönözték, hogy alulreprezentált csoportokat célozzanak meg; számos tevékenységre a városközponton kívül, nem hagyományos környezetben került sor, és egyértelmű útmutatást adtak (munkaértekezleteken vagy iránymutatások formájában) arra vonatkozóan, hogy mi a legjobb módja a részvétel kibővítésének.
Ezenfelül a fejlesztési intézkedések mindkét városban befogadóak és átláthatóak voltak azáltal, hogy nyílt pályázatok során lehetett projektötleteket benyújtani, „alulról felfelé” építkező módon, vagyis a projektek inkább kulturális, mint stratégiai szereplőktől származtak. A fent említett Nyílt Forrás megközelítés, amelyet Umeåban alkalmaztak, nagyon hatékony eszköznek bizonyult abban, hogy a helyi kulturális ágazat és a népesség széles rétege számára komoly lehetőséget teremtsen a kulturális program autentikus és egyben hitelt érdemlő módon történő alakítására és megvalósítására. Az értékelés szerint ugyanakkor ez a megközelítés csak olyan városok számára megfelelő, amelyek nyitottak az együtt alkotásra és a nemzetközi együttműködésre, és ahol létezik az egymás iránti bizalom, valamint a konszenzus hagyománya.
A jelentés megállapítja, hogy a Rīga 2014 rendezvénysorozat nagy sikert ért el abban, hogy kiterjesztette kulturális programja tevékenységeit és jótékony hatásait az egész városra, valamint olyan lakossági csoportokra és szomszédos térségekre, amelyek hagyományosan nem rendelkeznek nagy kulturális kínálattal. Egy teljes programblokkot (amely az „Útiterv” címet kapta) szenteltek az ilyen szomszédos térségekben működő szervezetek és az ott élő emberek bevonásának. Az értékelés szerint a siker egyik kulcsa az a mód, ahogyan felhatalmazással látták el ezeket a csoportokat, és ahogyan kikérték a véleményüket annak érdekében, hogy ők is részt vehessenek a kulturális program megvalósításában, alakíthassák és élvezhessék azt. A jelentés nagy sikerként értékeli azt a tényt, hogy a Rīga 2014 rendezvénysorozat támogatta az EKF-program megtervezésének és megvalósításának „alulról felfelé” építkező megközelítését egy olyan országban, ahol még viszonylag kezdetleges megközelítést alkalmaznak a közösségfejlesztés terén.
4.6.Hatékonyság a gazdasági, városfejlesztési és turisztikai hatások terén
Az értékelés szerint kevésbé meggyőző bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az EKF-eseménysorozat összességében milyen hatással volt a városra.
Ugyanakkor Umeåt illetően a jelentés megállapítja, hogy az EKF-eseménysorozat sikeres megvalósítása a helyi szereplők arra irányuló törekvésének tudható be, hogy kreatívan újratervezzék és újraalkossák városukat, mint fejlődési központot és mint kulturális úti célt. Az értékelés során gyűjtött bizonyítékok alapján megállapítható, hogy az EKF-eseménysorozat jelentős mértékben hozzájárult ennek a törekvésnek a megvalósításához, különösen azáltal, hogy lendületet adott ahhoz, hogy befejezzenek olyan fontos beruházásokat, amelyek a kulturális infrastruktúrába irányultak, illetve amelyek felkeltették a nemzetközi érdeklődést a város iránt.
Habár az Umeå 2014 rendezvénysorozat sikere meghatározó fontosságú volt a város és a város fejlődése szempontjából, a siker nagymértékben múlt azon, hogy a rendezvénysorozat egy szélesebb körű városfejlesztési stratégia része volt. Az Umeå 2014 nem volt sem a városfejlesztés katalizátora, sem pedig annak végpontja. A város kulturális kínálata, jelen formájában, több évtizednyi fejlődés eredménye, amit különösen meghatároz az egyetem és az attól függő iparágak bővülése.
Rīgában az EKF-eseménysorozat egyértelműen a program „kulturális” tartalmára összpontosult, nem pedig infrastrukturális projektek kibővítésére vagy egyéb, a kultúrához vagy a szélesebb értelemben vett közszférához kapcsolódó tárgyi fejlesztésekre. Emiatt időnként úgy tűnt, hogy a program nem hat igazán ösztönzően a városban megvalósítandó tárgyi fejlesztésekre. Voltak, akik úgy érezték, hogy a Rīga 2014 rendezvénysorozatnak nincs olyan nyilvánvaló tárgyi szimbóluma, amit az emberek a kultúra évéhez kapcsolhatnának 2014-ben vagy azt követően. Az ilyen tárgyi „embléma” hiányát egyesek akként értelmezték, hogy az EKF-eseménysorozat nem fejtett ki igazi „hatást”. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az EKF lehetővé tette a város kulturális szereplői számára, hogy határozottan megjelöljék szakpolitikai területüket a térképen.
4.7.Fenntarthatóság
Az értékelés megállapítja, hogy mindkét város megközelítése tartalmazott olyan elemeket, amelyek azt igazolták, hogy figyelembe vették a fenntarthatóság szempontjait. Habár az örökségben való gondolkodás mindkét városban már az EKF legelejétől kezdve meghatározó volt, ez mégsem öltött testet egy határozott, hosszú távú örökségi vagy fenntarthatósági tervben annak érdekében, hogy a programéven túl is fennmaradjon a kulturális kínálat. Nem meglepő módon, a 2014-es év kulturális programjában szereplő kulcsfontosságú elemek fenntartására biztosított finanszírozás hiányát jelölték meg a fenntarthatóság legfőbb akadályaként.
A fentiek ellenére azonban bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az EKF-eseménysorozatnak köszönhetően a kultúra felélénkítette a szakpolitikai elképzeléseket mindkét városban. Az EKF-eseménysorozat valójában lehetővé tette mindkét város számára, hogy olyan szinten mutassák be a kultúra fontosságát és jótékony hatásait, amely a cím elnyerése nélkül nem lett volna lehetséges.
Az Umeå 2014 rendezvénysorozat a városfejlesztés szélesebb stratégiájának részét képezte, amelynek kulcsfontosságú eleme volt a kultúra. A város folytatja a 2010–2020 közötti időszakot lefedő tízéves kulturális stratégiáját, amelyet frissíteni fognak az EKF-eseménysorozat évének tanulságai alapján, és várhatóan az egy főre eső kulturális kiadások tovább emelkednek, és olyan szinten maradnak, amely kétszerese a svéd önkormányzatok átlagának.
Rīgában a nemrégiben kidolgozott önkormányzati fejlesztési terv a kultúrát most olyan prioritásokkal együtt említi, mint a „magas színvonalú kulturális élettel rendelkező kreatív és európai város” létrehozásának ösztönzése, vagy „a kultúrához való hozzáférés, valamint a lakosság kreativitásának és a nyilvánosság részvételének aktív támogatása”.
Ezenfelül Umeåban a kulturális infrastruktúra fejlesztése olyan szinten valósult meg, ami kulcsfontosságú örökséget hagy hátra 2014 után is, azáltal, hogy új, illetve felújított épületek állnak a szervezetek, a lakosság és az idelátogatók rendelkezésére az elkövetkező években is. Habár Rīgában is megvalósultak és továbbra is folyamatban vannak a kulturális infrastruktúrára irányuló fejlesztések, ezek kevésbé kapcsolódnak az EKF-programhoz, mivel többségüket nem fejezték be időben ahhoz, hogy a programév során használhatók legyenek.
Afelől sincs kétség, hogy Umeå és Rīga, a korábbi EKF címet elnyert városokhoz hasonlóan, új kapcsolati és hálózati rendszert építettek ki városi, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt, ami a jövőben is fennmarad.
Végezetül, a fenntarthatóság talán leglényegesebb eleme az a megnövekedett kapacitás, amelyről mindkét város kulturális szereplői beszámoltak a különböző EKF-projektek megvalósításában való részvételük alapján. Egészében véve az EKF legfontosabb előnye, ami a legnagyobb mértékben hozzájárul a fenntarthatósághoz, az olyan új képességek, tapasztalatok, teljesítmény és tudás megszerzése, amely mind a nagyszabású kultúra éve megtervezésének és megvalósításának eredménye.
5.A külső értékelés főbb ajánlásai és a Bizottság következtetései
A jelentés alapján a Bizottság megállapítja, hogy az EKF-fellépés az unió szintjén továbbra is rendkívüli relevanciával bír, a vendéglátó városok is igen nagyra értékelik, és olyan kiterjedt kulturális programok létrehozására nyújt lehetőséget, amelyek pozitív eredményeit és hatásait ma még nem lehet teljes körűen felmérni. E tekintetben csak a maguk a vendéglátó városok által – a 3.2. pontban leírtak szerint – elvégzett longitudinális értékelések nyújthatnának pontosabb képet.
A Bizottság megállapítja továbbá, hogy a 2014-es cím két birtokosa által megvalósított programok újító jellegűek voltak és összhangban álltak az EKF-fellépés célkitűzéseivel; tükrözték annak európai dimenzióját, bevontak sok helyi lakost és szereplőt, (különleges eszközökkel és stratégiákkal) eljuttatták a kultúrát új közönségekhez, felkeltették külföldiek érdeklődését (Rīgában ugyan a vártnál kisebb mértékben), és valószínűleg valamilyen örökséget, hagyományt eredményeznek majd (még hivatalos fenntarthatósági tervek hiányában is). A program hatásának megerősítéséhez azonban még ennél részletesebb költség-haszon elemzésre lesz szükség. Most már a két város feladata, hogy kutatást végezzenek annak érdekében, hogy jobban megértsék a kulturális, társadalmi és gazdasági előnyök optimális kihasználását, és bebizonyítsák a programévnek a város fejlődésére gyakorolt hatását, igazolva ezzel a közkiadások értékét.
A jelentés felhívja a figyelmet számos ajánlásra, amelyek az értékelésben a két 2014-es EKF-eseménysorozattal kapcsolatban tett megállapítások alapján merülnek fel. Ezek az ajánlások leginkább a jövőbeni Európa Kulturális Fővárosai számára lehetnek hasznosak programjaik kidolgozása és megvalósítása során, és ezért nekik szólnak: szükség van városi és nemzeti szintű politikai támogatásra a stabilitás elérése érdekében; erős és hatékony csapat felállítására van szükség a fejlesztési időszak korai szakaszában; az EKF-fellépést össze kell kapcsolni a kultúra területén túl a városi stratégia egyéb elemeivel is, ideértve a vállalkozásokat, a társadalmi befogadást, a tárgyi fejlesztéseket; szükség van arra, hogy a cím birtokosai a „hatás” bemutatására szolgáló adatokat állítsanak elő a látogatottságra, a látogatók által elköltött összegekre, az elégedettségi szintekre, valamint a szélesebb körű gazdasági hatásokra vonatkozóan; törekedni kell a kultúrában való részvétel kiterjesztésére az erre irányuló stratégiák segítségével, valamint hosszú távú terveket kell kidolgozni annak érdekében, hogy a kulturális kínálat fenntartható maradjon a programéven túl is. Végezetül a jelentés javasolja, hogy a Bizottság állítsa össze a jelenlegi és jövőbeni EKF-értékelésekből származó ajánlások jegyzékét, és tegye azt elérhetővé a jelölt városok számára, ezáltal segítve őket abban, hogy tanuljanak a korábbi tapasztalatokból és bevált módszerekből.
A Bizottság elismeri ezeknek az ajánlásoknak a jelentőségét, és megfogadja az értékelésben a jegyzék összeállítására vonatkozóan megfogalmazott javaslatot.
HL L 304., 2006.11.3., 1. o.
http://ec.europa.eu/programmes/creative-europe/actions/documents/ecoc-2014-report_en.pdf
A Tanács ülésén részt vevő, a kulturális ügyekért felelős miniszterek 1985. június 13-i állásfoglalása a „Kultúra Európai Városa” évente megrendezésre kerülő eseménysorozatról (85/C 153/02); http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:1985:153:0002:0003:EN:PDF .
Az Európai Parlament és a Tanács 1999. május 25-i 1419/1999/EK határozata a Kultúra Európai Fővárosa eseménysorozat 2005–2019. évekre szóló közösségi cselekvési programjának megállapításáról (HL L 166., 1999.7.1., 1. o.). E határozatot az 649/2005/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (HL L 117., 2005.5.4., 20. o.) módosította.
További információ: http://ec.europa.eu/programmes/creative-europe/actions/capitals-culture_en.htm.
A testület valamennyi előválasztási, végső kiválasztási és ellenőrzési jelentése elérhető a következő weboldalon: http://ec.europa.eu/programmes/creative-europe/actions/capitals-culture_en.htm.
http://ec.europa.eu/smart-regulation/guidelines/toc_guide_en.htm.
Lásd: SWD(2012) 226 végleges, 2.4.4. pont.
Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 445/2014/EU határozata az Európa Kulturális Fővárosai kezdeményezés 2020–2033. évekre szóló uniós fellépésének létrehozásáról és az 1622/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 132., 2014.5.3., 1. o.).
Nem könnyű összeszámolni az EKF-eseménysorozatok során megvalósuló tevékenységeket, mivel van olyan EKF, amely egy fesztiválra úgy tekint, mint egy tevékenységre, míg egy másik a fesztiválon belül megrendezett egyes tevékenységeket különálló eseményként számolja.