EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2015.9.17.
COM(2015) 462 final
2015/0219(NLE)
Javaslat
A TANÁCS AJÁNLÁSA
a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjáról
{SWD(2015) 176 final}
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2015.9.17.
COM(2015) 462 final
2015/0219(NLE)
Javaslat
A TANÁCS AJÁNLÁSA
a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjáról
{SWD(2015) 176 final}
INDOKOLÁS
1.A JAVASLAT HÁTTERE
Okok és célok
A 2008–2009-es pénzügyi és gazdasági válság során a legtöbb uniós tagállamban súlyos gazdasági visszaesés következett be, ami jelentősen rontotta a tagállamok munkaerő-piaci helyzetét. Uniós szinten a munkanélküliségi ráta történelmi csúcsra emelkedett, jelenleg pedig csökkenő tendenciát mutat.
Azonban még mindig magas a munkanélküli fiatalok 1 és a tartósan munkanélküli személyek aránya. A tartósan, vagyis egy évnél hosszabb ideje munkanélküli személyek 2 száma 2007 óta megduplázódott, így ez a csoport teszi ki az összes munkanélküli felét; összesen az EU aktív lakosságának 5 %-ával egyenlő számú, azaz 12,1 millió ember tartósan munkanélküli az EU-ban, és 62 %-uk 2014-ben már legalább két egymást követő éven át volt munkanélküli 3 . A tartós munkanélküliség uniós szinten 2013-ban és 2014-ben is nagyon magas szinten maradt.
A tartós munkanélküliség egyenlőtlenül sújtja a tagállamokat: mértéke attól függ, hogy az adott tagállamot mennyire érintik a válság hatásai, hogy milyen a makrogazdasági helyzete és a gazdasági szerkezete, és hogy hogyan működik nemzeti munkaerőpiaca. A tartós munkanélküliség sokféle embert érinthet, általában azonban jellemző rájuk az alacsony szintű foglalkoztathatóság, és sokan közülük halmozottan hátrányos helyzetűek. Az alacsony képzettségű munkavállalók és a harmadik országok állampolgárai kétszer nagyobb eséllyel válnak tartósan munkanélkülivé. A fogyatékos személyeket és a hátrányos helyzetben lévő kisebbségeket, például a romákat, szintén aránytalanul nagy mértékben érinti a probléma.
Hiába emelkedik a foglalkoztatottság szintje a tagállamokban, akkor is fennáll a veszélye annak, hogy sok tartósan munkanélküli személy továbbra is állás nélkül marad, mivel ez a csoport került a legmesszebb a munkaerőpiactól. Minél tovább van ugyanis munka nélkül valaki, annál nehezebb visszatérnie a munkaerőpiacra, mert készségei az idő múlásával fokozatosan elavulnak. Mindez személyes megpróbáltatásokkal, a humántőke alacsony szintű kihasználtságával, a gazdasági potenciál elvesztegetésével és a szociális kiadások növekedésével is együtt jár, tovább súlyosbítva a demográfiai hanyatlás hatásait. A legalább egy évig munkanélküli személyek esetében fennáll a veszélye annak, hogy véglegesen kiszorulnak a munkaerőpiacról. Évente egyötödük feladja az álláskeresést, és attól kezdve inaktívnak számít.
A tartós munkanélküliség a szegénység és a társadalmi kirekesztődés előszobája. Az aktív kereső nélküli háztartások esetében gyakran a következő generáció sem tud kitörni a szegénységből, bebizonyosodott ugyanis, hogy az ilyen háztartásokban élő gyermekek rosszabb tanulmányi eredményeket érnek el. A munkába állás nemcsak a munkanélküli személy, hanem az egész családja számára kiutat jelenthet a szegénységből: az állásra találók felét már nem fenyegeti a szegénység kockázata.
A tartós munkanélküliség kezelése a foglalkoztatás növelése révén hozzájárulna a fenntartható növekedés és a kohézió megvalósításához, a szociális segélyek csökkentése és az adóbevételek emelkedése révén pedig enyhítené az államháztartási terheket.
A Bizottság 2015. évi éves növekedési jelentésében és munkaprogramjában 4 megfogalmazott munkahely-teremtési és növekedési program az egyik legfőbb kihívásként kezeli a tartós munkanélküliséget. Politikai iránymutatásaiban Jean-Claude Juncker elnök is a legfőbb politikai problémák közé sorolta a munkanélküliséget. Az Európai Parlament 5 , a Tanács 6 és az Európai Központi Bank 7 is a növekedés jelentős akadályának tartja a tartós munkanélküliséget.
A tartós munkanélküliség kezeléséhez széles körű intézkedésekre, többek között strukturális reformokra és a helyreállító, illetve a megelőző intézkedések kombinálására van szükség több szakpolitikai területen (a foglalkoztatás, a gazdaság, a fiskális politika és a humántőkébe való beruházás területén). Az EU többrétű stratégiát alkalmaz a kedvező makrogazdasági környezet biztosítása, a munkalehetőségek számának növelése, a társadalmi kohézió megerősítése, a készségfejlesztés támogatása és a tartós munkanélküliség csökkentése érdekében. A tartósan munkanélküli személyek esetében a foglalkoztatásba való visszatérés sikere nemcsak a nekik nyújtott szolgáltatások minőségétől függ, hanem az adott tagállam makrogazdasági helyzetétől, gazdasági szerkezetétől és munkaerő-piaci működésétől is.
A tagállamok jelenleg is tevékenyen dolgoznak azon, hogy a tartósan munkanélküliek számára munkalehetőségeket teremtsenek. 2014-ben azonban azoknak a tartósan munkanélküli személyeknek az aránya, akik a második munkanélküliként töltött évük vége előtt állást találtak, 11 % és 46 % közötti tartományban mozgott az egyes tagállamokban. Bár el kell ismerni, hogy számos tényező befolyásolhatja az e téren nyújtott teljesítményt, ez a különbség azt mutatja, hogy lenne még tennivaló a sikeres gyakorlatok meghonosítása terén az EU-ban.
A tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiacra való visszatérését célzó tagállami erőfeszítéseket támogató uniós szintű fellépés tehát hozzáadott értéket képviselne. A már meglévő intézkedések kiegészítésére van szükség annak érdekében, hogy a segítségre szorulók valóban hozzáférhessenek a támogatáshoz, és hogy fokozni lehessen a támogatás hatékonyságát, elsősorban az álláskeresők munkaerőpiacra való visszavezetése révén. Mindehhez jó alapot kínál a foglalkoztatáspolitikák koordinációja révén megvalósult egymástól való tanulás és az így szerzett tapasztalatok, valamint az európai strukturális és beruházási alapok, különösen az Európai Szociális Alap által nyújtott finanszírozás.
E tekintetben ennek a konkrét kezdeményezésnek az a célja, hogy iránymutatást adjon a tagállamoknak a szolgáltatások nyújtásával kapcsolatban, hogy növelni tudják a tartós munkanélküliség és a foglalkoztatás közötti átmenetek arányát. Az ajánlás konkrét intézkedéseket fogalmaz meg a foglalkoztatási és szociális szolgálatok által a tartósan munkanélküli személyeknek nyújtott személyre szabott támogatás megerősítése érdekében.
A kezdeményezés által érintett konkrét kihívások a következőket foglalják magukban: a tartósan munkanélküli személyek nem kapnak elegendő támogatást a munkakereséshez, ezért egyes tagállamokban csökken az állami foglalkoztatási szolgálatoknál regisztráló személyek száma (alacsony a lefedettség); a munkanélküliséget előidéző, összetett okok kezelésének nehézsége (a támogatásnak igazodnia kell a munkáltató igényeihez és a munkakeresőhöz is); valamint a szolgáltatásnyújtás befejezése a munkanélküli ellátás megszűnésével.
Ezeket az intézkedéseket olyan átfogó, uniós és/vagy nemzeti szintű szakpolitikai intézkedések keretében kell megvizsgálni, amelyek a munka változó jellegét figyelembe véve elősegítik a munkaerőpiacok alkalmazkodását és a gazdasági növekedés fokozását – ide tartoznak azok az erőfeszítések is, amelyek a kedvező makrogazdasági környezet kialakítására, a támogatási és szociális biztonsági rendszerek átalakítására, valamint az oktatási és képzési rendszerek, a munkát terhelő adók és a foglalkoztatásvédelmi jogszabályok meghatározására irányulnak.
A meglévő intézkedésekkel való összhang
Uniós szinten már számos olyan szakpolitika, eszköz és kezdeményezés létezik, amely a foglalkoztatást támogatja, ilyenek például a következők: a gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere, az európai strukturális és beruházási alapok, különösen az Európai Szociális Alap, valamint az állami foglalkoztatási szolgálatok hálózata keretében zajló, a teljesítmény-összehasonlításon alapuló tanulást célzó kezdeményezés.
Az ajánlás támogatni fogja az Európa 2020 stratégia keretében elindított reformfolyamatot, elsősorban azáltal, hogy hozzájárul a foglalkoztatási ráta emeléséhez és a szegénység csökkentéséhez. Az ajánlás továbbá teljesíti a Tanácsnak a Bizottsághoz intézett azon felszólítását, miszerint „dolgozzon ki javaslatokat a tartósan munkanélküliek támogatására, felhasználva az ifjúsági garancia bevezetése során Európa-szerte szerzett tapasztalatokat, és azokat teljes egészében beépítve az európai foglalkoztatási stratégiába 8 ”.
A gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszterének fő céljait támogatják az integrált iránymutatások is, amelyek magukban foglalják mind az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokat, mind pedig a foglalkoztatási iránymutatásokat. Az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások olyan prioritásokat tartalmaznak, mint a beruházások élénkítése, a növekedés erősítése strukturális reformok megvalósítása révén, a növekedés és a munkahelyteremtés fő akadályainak uniós szintű felszámolása, valamint az államháztartás fenntarthatóságának és növekedésösztönző jellegének erősítése. A foglalkoztatási iránymutatások a következő prioritásokat foglalják magukban: a munkahelyteremtés elősegítése, a munkaerő és a készségek kínálatának erősítése, a munkaerőpiacok működésének javítása, a társadalmi befogadás előmozdítása, a szegénység leküzdése és az esélyegyenlőség erősítése.
Az ajánlás az EUMSZ 148. cikkének (2) bekezdésében említett foglalkoztatási iránymutatásokra épül, amelyek a tartós munkanélküliség jelentős csökkentésére és megelőzésére szólítanak fel. A jelenlegi foglalkoztatási iránymutatások célja, hogy megszüntessék azokat a strukturális akadályokat, amelyek miatt a munkaerőpiacot merevség jellemzi, a humántőke készségei nem megfelelőek, a humántőkébe való beruházás pedig nem elegendő. E területek elemei – melyek között elsőrendűek az országspecifikus ajánlások – magukban foglalják a munkavállalás ellen ható pénzügyi ösztönzők leépítését, a bérmegállapítási mechanizmusok módosítását, a munkát terhelő adók csökkentését, az aktív munkaerő-piaci intézkedések megerősítését, valamint a szakképzés és a tanulószerződéses gyakorlati képzés modernizációját. A javasolt, új foglalkoztatási iránymutatások a tartósan munkanélküli személyek számának jelentős csökkentését célozzák, átfogó stratégiák, többek között a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiacra való visszatérését elősegítő egyedi támogatási intézkedések révén 9 .
A 2015-ös országspecifikus ajánlások 10 rögzítik azt a felismerést, hogy a tartós munkanélküliséget a hatékony szociális védelmet és a foglalkoztathatóság javítását kombinálva kell leküzdeni. E tekintetben az ajánlások hangsúlyozzák, hogy a foglalkoztathatóság javításában kulcsszerep jut a hatékony, eredményes és előremutató szakoktatási és -képzési programoknak, köztük a célzott felnőttképzésnek. Említésre kerül bennük az is, hogy egyes tagállamokban meg kell erősíteni az állami foglalkoztatási szolgálatokat, és hogy aktív munkaerő-piaci intézkedésekkel hatékonyabban lehetne megcélozni azokat, akik a legtávolabbra kerültek a munkaerőpiactól.
A bevált gyakorlatok megosztása tekintetében az Európa 2020 stratégiát támogató, a szakpolitikai tanulást célzó intézkedések kerültek bevezetésre. Az állami foglalkoztatási szolgálatok hálózata egy olyan, a teljesítmény-összehasonlításon alapuló tanulásra irányuló folyamat kifejlesztésén dolgozik, amely lehetővé tenné a tagállami foglalkoztatási szolgálatok teljesítményének összehasonlítását és az egymás gyakorlataiból való tanulást.
Az Európai Szociális Alap (ESZA) szintén jelentősen hozzájárul a tartós munkanélküliség kezeléséhez. A jelenlegi, 2014–2020 közötti programozási időszakban az ESZA által támogatott személyek legalább 10 %-át teszik ki a tartósan munkanélküliek. Az ESZA keretében nyújtott támogatások lehetővé teszik az integrációs támogatás finanszírozásának növelését és hatékonyságának fokozását is. Ezen túlmenően az Európai Regionális Fejlesztési Alap is kiegészítheti az ESZA által finanszírozott intézkedéseket. Példaképp említhető itt a munkahelyteremtés támogatása, valamint a szakképzés és az állami foglalkoztatási szolgálatok modernizálása.
Az ajánlás segíthet abban, hogy a tartósan munkanélküli személyek integrálása és az őket megcélzó intézkedések hatékonyságának fokozása még hangsúlyosabb pont legyen a jelenlegi programozási időszakban az európai strukturális és beruházási alapok, különösen az ESZA keretében, a támogatott beavatkozások között. Az ajánlás felvázolja egy olyan, a tartósan munkanélküli személyeket megcélzó, személyre szabott támogatási rendszer alapjait, amelyre további ESZA-beavatkozások épülhetnek.
Az ajánlás a meglévő eszközöket fogja kiegészíteni oly módon, hogy megteremti a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjára irányuló intézkedések keretrendszerét, amely minden tagállamra ki fog terjedni, és amelynek célja, hogy általános javulást biztosítson a munkaerő-piaci integráció folyamatának hatékonyságát illetően. Emellett az ajánlás alapot fog teremteni ahhoz is, hogy a tartósan munkanélküli személyek munkakeresése prioritást élvezzen nemzeti szinten azáltal, hogy lehetővé teszi a szükséges források, többek között az európai strukturális és beruházási alapokból származó támogatások e célhoz való hozzárendelését. Az ajánlás célja, hogy lendületet adjon az igazgatási kapacitás bővítéséhez, a szolgáltatók közti együttműködéshez, a magánszektorral való partnerségek megerősítéséhez és a közkiadások hatékonyabb felhasználásához.
A Tanács 2013-ban hozta létre az ifjúsági garancia rendszerét a célból, hogy kezelje az ifjúsági munkanélküliség nagy mértékét és a válság miatt kialakuló inaktivitást, valamint hogy elősegítse az iskolából a munka világába való átmenetet – az ennek keretében szerzett tapasztalatokra és tanulságokra szintén építeni fog az ajánlás. Az ifjúsági garancia megmutatta, hogy a jól célzott uniós kezdeményezések felgyorsíthatják és megerősíthetik azokat a nemzeti szintű intézkedéseket, amelyek a munkaerőpiac hatékony működését akadályozó tényezők és a társadalmi feszültségek megszüntetésére irányulnak. Az ifjúsági garancia politikai lendületet adott a támogatásnyújtás reformjához, amelyet a többoldalú felügyelet is megerősített és fenntartott.
2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG
Jogalap
A javaslat az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 292. cikkén alapszik, melynek értelmében a Tanács ajánlásokat fogad el a Bizottság javaslata alapján, továbbá az EUMSZ 149. cikkére is épül, mely szerint ösztönző intézkedések fogadhatók el a tagállami fellépéseknek a foglalkoztatás terén való támogatása céljából.
Az EUMSZ IX. címe határozza meg az EU foglalkoztatáspolitikai hatáskörét: konkrétan a 145. cikk egy összehangolt foglalkoztatási stratégiáról rendelkezik, a 147. cikk szerint pedig az Unió hozzájárul a foglalkoztatás magas szintjéhez azáltal, hogy támogatja és kiegészíti a tagállamok tevékenységét. A javaslat hozzá fog járulni a Szerződés célkitűzéseihez, különösen a teljes foglalkoztatottság és a társadalmi kohézió eléréséhez (az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke).
Szubszidiaritás
A foglalkoztatási stratégia kidolgozása során az EU hatáskörébe tartozik, hogy összehangolja a tagállamok munkáját, ösztönözze az együttműködést és támogassa a tagállami intézkedéseket. A tagállami hatásköröket tiszteletben tartva az ajánlás konkrét tartalommal tölti meg ezt a törekvést, különösen a bevált módszerek megosztásának hangsúlyozása révén.
A tagállamoknak a tartós munkanélküliségi ráta és a foglalkoztatásba való átmenet tekintetében mutatott alacsony munkaerő-piaci teljesítménye negatív hatással lehet a gazdaságra, továbbá alááshatja a társadalmi és gazdasági kohéziót az egész EU-ban. Maga a gazdasági növekedés döntő fontosságú mozgatórugó a gazdaságban, a tartós munkanélküliség hosszú távú fennállása azonban visszafoghatja a gazdasági növekedést és annak fenntarthatóságát.
A tartósan munkanélküli személyeknek szóló támogató szolgáltatásokkal kapcsolatban számos kihívással kell szembenéznünk (lásd a 4., Elemzés című szakaszt). Az új uniós kezdeményezés elő fogja segíteni a tartósan munkanélküli személyeknek szóló szolgáltatások hatékonyságának és színvonalának javítását. A kezdeményezés a tagállamok bevált gyakorlataira épít, és ezeket a tapasztalatokat foglalja cselekvési keretbe, amely segítheti a többi tagállamot a foglalkoztatási és szociális szolgáltatásaik korszerűsítésében.
Arányosság
Az ajánlás megjelöli azokat az intézkedéseket, amelyeket nemzeti szinten kell végrehajtani. Az ajánlás megfelel az arányosság elvének, mivel a modernizáció és a reformfolyamatok tekintetében rugalmas keretelveket és iránymutatásokat fogalmaz meg a tagállamok számára. Az ajánlás figyelembe veszi, hogy a különböző nemzeti, regionális vagy helyi viszonyok miatt az ajánlás végrehajtásában eltérések lehetnek. A tagállamok feladata lesz kijelölni az illetékes hatóságokat, amelyek a nemzeti viszonyoktól függően foglalkoztatási szolgálatok vagy egyéb szervezetek is lehetnek.
Az ajánlás cselekvési keretet határoz meg a tartósan munkanélküli személyek támogatása céljából, és hatálya arra korlátozódik, hogy iránymutatást nyújtson a foglalkoztatási szolgálatoknak vagy az egyéb illetékes szervezeteknek és partnereiknek arról, milyen lépések szükségesek a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiacra való visszatérését segítő, személyre szabott támogatási rendszer kialakításához. A tartós munkanélküliség felszámolásának fontos eleme az integrációs folyamat hatékonyságának javítása. Az ajánlás nagyfokú rugalmasságot biztosít a tagállamoknak mind a végrehajtási intézkedések kialakítása, mind azok tartalma tekintetében.
A javasolt fellépés tiszteletben tartja a tagállamok eltérő gyakorlatait és a szociális rendszerek különbözőségét. Az ajánlás teret ad a tagállamoknak ahhoz, hogy differenciált megközelítést alkalmazzanak a különböző gazdasági, pénzügyi és szociális viszonyoknak, az eltérő munkaerő-piaci körülményeknek és a tartós munkanélküliséghez vezető okok sokféleségének megfelelően.
3.AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYEI
2015. február 19. és 2015. május 15. között nyilvános konzultációra került sor a tartósan munkanélküli személyeknek nyújtott tagállami és uniós szintű szolgáltatásokról. A konzultáció során 159 visszajelzés érkezett be 11 . A válaszadók többsége egyetértett a konzultációban megfogalmazott kihívásokkal, és hangsúlyozta az integrálási célú szolgáltatásnyújtás és a tartósan munkanélküli személyeknek szóló személyre szabott szolgáltatások fontosságát. A válaszadók több mint kétharmada egyetértett azzal, hogy változtatni kell a tartósan munkanélküli személyek támogatásán a következő intézkedések bevezetése révén: aktív, egyedi támogatás, egyablakos ügyintézés, kölcsönös felelősségvállalás és fokozott részvétel az aktív támogatási intézkedésekben. A válaszadók jelentős többsége támogatta a tartós munkanélküliség kezelése terén történő további uniós fellépést, amely a hatékony és aktív munkaerő-piaci keretrendszer alapelveinek és a kapcsolódó iránymutatásoknak a megfogalmazását foglalja magában.
Az érdekelt feleket megcélzó konzultáció során az állami foglalkoztatási szolgálatok európai hálózata a személyre szabott szolgáltatások, a jobban összehangolt támogatás, a kölcsönös kötelezettségek és a munkaadói támogatás fontosságát emelte ki. Az Európai Szociális Alap bizottsága azt hangsúlyozta, hogy a jelenlegi programozási időszakban az ESZA jelentős szerepet játszhat a kezdeményezés végrehajtásában, és hogy a kezdeményezés is fokozhatja az ESZA intézkedéseinek hatékonyságát. A Foglalkoztatási Bizottság kiemelte, hogy a tartósan munkanélküli személyek sokfélesége szükségessé teszi az aktív támogatás egyéni megközelítését, valamint azt, hogy a tagállamok teret kapjanak szakpolitikáik ennek megfelelő, rugalmas kialakításához. A szociális védelemmel foglalkozó bizottság arra hívta fel a figyelmet, hogy fent kell tartani az erőforrásokat azon csoportok számára, amelyek a foglalkoztatás terén többféle akadállyal küzdenek. A kezdeményezésre vonatkozó, a szociális partnerek részvételével zajló 2015. április 24-i meghallgatás során a résztvevők hangsúlyozták, hogy az integrációs eszközökre épülő megközelítés általános szakpolitikai iránymutatásokkal kombinálható.
A konzultáció eredményeként kiderült, hogy sürgős lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a folyamatokhoz és eszközökhöz kapcsolódó komponenseket és az általános szakpolitikai iránymutatást jobban egyensúlyba lehessen hozni, hogy a megközelítés rugalmasságát fenntartva tiszteletben lehessen tartani a tagállamok helyzetének különbözőségét, továbbá hogy a tartósan munkanélküli személyek csoportjának sokféleségét elismerve előtérbe kerüljön a személyre szabott megközelítés.
4.ELEMZÉS
A Bizottság elemzést készített a tanácsi ajánlás hatékonyságáról és lehetséges hatásáról; ezt a kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum tartalmazza. Az elemzés belső és külső szakvélemények kombinációjára épül, és többek között a következő elemekből áll: a befogadási szerződések feltérképezése és a jövedelemtámogatás koordinálása az aktivizálási intézkedésekkel, az ESZA keretében zajló, bevált gyakorlatnak számító kezdeményezések gyűjteménye, valamint a tartós munkanélkülieket megcélzó beavatkozásokról szóló, meglévő költség-haszon elemzések, egy öt tagállamra vonatkozó részletes értékelés, valamint a tartós munkanélküliséggel kapcsolatos, egymástól való tanulásra irányuló események áttekintése.
Az elemzés középpontjában az álláskeresőknek nyújtott integrációs szolgáltatások álltak, és elsősorban azt vizsgálta, milyen lehetséges hatása lenne egy olyan, a tartósan munkanélküli személyeket megcélzó, személyre szabott támogatási rendszer bevezetésének, mely a következőkből állna: munkaerő-piaci integrációs megállapodás, amelyet a munkáltatók részvétele tekintetében általános szakpolitikai iránymutatás támogatna, és amelyet egyéni értékelés előzne meg.
Ez a hatásvizsgálatot nélkülöző elemzési módszer több okból került kiválasztásra. Az ajánlás általános iránymutatást nyújt a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiacra való visszatérését segítő, személyre szabott támogatási rendszer kialakításához, ami lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy nemzeti gyakorlataikat figyelembe véve, opcionális és rugalmas elemek beépítésével hajtsák végre az ajánlást. Az ajánlás hatása nemcsak attól függ, hogy a tagállamok milyen valószínűsíthető módokon hajtják végre az intézkedéseket, hanem számos fontos országspecifikus jellemzőtől is, például a makrogazdasági környezettől, a gazdasági szerkezettől és a munkaerőpiac működésétől – emiatt nehéz elválasztani a javaslat egyedi hatását a többi tényezőtől. A javasolt ajánlás mélyrehatóbb elemzéséhez meg kellene vizsgálni a lehetséges, nemzeti szinten meghozandó kísérő politikákat, valamint az országspecifikus intézményi jellegzetességeket. A részletes kvantitatív elemzés aránytalan lenne, mivel ezeket az információkat nem lehet egyszerűen és gyorsan összegyűjteni 12 .
Az elemzésben alkalmazott megközelítés ezért a területtel kapcsolatos, meglévő elemzéseken és tanulmányokon alapszik, amelyek megállapításaikban és szakpolitikai iránymutatásukban nagyrészt megegyeznek. Az elemzés felhasználta a jelenleg érvényben lévő reformokból származó, rendelkezésre álló adatokat is, amelyek a hasonló intézkedések hatékonyságával és költségével kapcsolatosak.
Emellett az ajánlás javítani fogja az uniós szintű adatok gyűjtését is, mivel lehetővé teszi a tagállami intézkedések szoros nyomon követését. Az ajánlás továbbá tartalmaz egy specifikus értékelési záradékot is annak érdekében, hogy a kezdeti végrehajtási időszak után az ajánlás nyomán hozott intézkedések teljes körű értékelésére kerülhessen sor.
Az elemzés főbb megállapításai
Elismerve azt, hogy a tartós munkanélküliség mélyen gyökerező strukturális okokra – a készségekhez, a tanulmányi eredményhez és iskolai végzettséghez, a makrogazdasági helyzethez és a munkaerőpiac működéséhez kapcsolódó okokra – vezethető vissza, az elemzés a tartósan munkanélküli személyeket megcélzó, a munkaerőpiacra való visszatérést segítő támogató szolgáltatások szervezésére helyezte a hangsúlyt. Több olyan tényező került azonosításra, amely korlátozza a tagállamok integrációs teljesítményét a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiacra való visszavezetése tekintetében:
A támogatáshoz való hozzáférés feltétele a regisztráció. Az alacsony regisztrációs arányok azt jelzik, hogy a támogatás csak a tartósan munkanélküli személyek egy része számára elérhető. Bár az uniós regisztrációs átlag 73 %, egyes tagállamokban az arány 50 % alatti. A rendelkezésre álló 2012-es adatok szerint a 25 éven felüli tartósan munkanélküli személyeknek csak 13,5 %-a vett részt aktív munkaerő-piaci intézkedésekben.
A legtöbb tagállam a juttatásokat álláskereséshez vagy minimális aktivitási követelményekhez köti. Ezeket a feltételeket azonban nem mindig juttatják érvényre, a legtöbb esetben azért nem, mert az aktív intézkedések kínálatában hiányosságok mutatkoznak. Számos tagállamban az állami foglalkoztatási szolgálat elsősorban az álláskeresési járadékra jogosult munkanélküliek ellátására szolgál, és a beavatkozásokat hatékonysági okokból a munka nélkül töltött időszak korai szakaszára időzíti.
Az álláskeresési járadék számos országban legfeljebb egyéves időszakra jár csak. A járadékra való jogosultság lejártával a tartósan munkanélküli személyek jogosultak lehetnek nem járulékalapú minimumjövedelemre vagy egyéb szociális ellátásra, melyeket a tagállamok eltérő rendszerben (a legtöbbször a szociális ellátási ügynökségek vagy az állami foglalkoztatási szolgálat révén) nyújtanak. Számos egyéb szociális szolgáltatás a települések, a szociális szervezetek és a nem kormányzati szervezetek beavatkozása révén érhető el. A tartósan munkanélküli személyek ezért gyakran többféle ügynökséghez kénytelenek fordulni támogatásért.
A reintegrációban zavart okozhat, hogy az egyéni támogatás az állami foglalkoztatási szolgálat által nyújtott munkanélküliségi biztosítás után a szociális támogatást nyújtó ügynökségek által biztosított szociális ellátás keretében valósul meg. Ha nincs tisztázva az ügynökségek feladatköreinek megosztása, az egyes esetek háttér-információi elveszhetnek és a szolgáltatások összehangolása így csak korlátozottan lehetséges. Az ilyen eljárási megszakítások késleltethetik a munkába állás folyamatát. Bár egyes tagállamok már egyablakos ügyintézési pontokba integrálták szolgáltatásaikat, más tagállamokban nem került sor a szakpolitika nemzeti szintű összehangolására, ami a szolgáltatásnyújtás szétaprózottságához és ellentmondásosságához vezetett. Az aktív befogadásról szóló ajánlás végrehajtására vonatkozó értékelésben a Bizottság a szolgáltatásnyújtás és a foglalkoztatáspolitika összehangolt és integrált megközelítésének fontosságát hangsúlyozta, amelyre jó példa a foglalkoztatási támogatást és a szociális védelmet összekapcsoló egyablakos ügyintézés 13 .
A személyre szabott szolgáltatások, például az értékelés és a profilalkotás nem mindig hozzáférhetők a tartósan munkanélküli személyek számára. A tartósan munkanélküli személyek egyes csoportjaira összpontosító, programalapú beavatkozások nem veszik figyelembe a konkrét egyéni szükségletek teljes skáláját. Ezenkívül a nekik szóló aktív intézkedéseket támogató finanszírozásnak csak kis részét fordítják képzésre vagy az induló vállalkozások támogatására. Az alacsony képzettségű munkanélkülieknek négyszer kisebb az esélyük arra, hogy egész életen át tartó tanulásban vegyenek részt, és támogatásukban csak ritkán szerepel az alapkészségek oktatása.
A tartósan munkanélküli személyeket célzó programok nem állnak összhangban a munkáltatók igényeivel. Egyes országokban a közmunkaprogramokra helyezik a hangsúlyt (a tartósan munkanélküli személyeket megcélzó aktív munkaerő-piaci intézkedésekre fordított kiadások körülbelül 31 %-a jutott ilyen programokra 2012-ben), ezek azonban nem mindig nyitják meg az utat a munkaerőpiac felé. A munkáltatókat általában nem vonják be eléggé a foglalkoztatási és szociális szolgálatok által szervezett tevékenységekbe.
Mivel a tartós munkanélküliség 12 hónap munkanélküliség után kezdődik, és a 12. és 24. állás nélkül töltött hónap között nagymértékben csökken a munkahelyet találók száma, legkésőbb a munkanélküliként töltött időszak 18. hónapja előtt lenne megfelelő intézkedéseket hozni. Ez összhangban van a tartós munkanélküliség csökkentése terén legsikeresebbnek bizonyuló tagállamok jelenlegi gyakorlataival.
Az elemzés rámutatott azokra a fő tényezőkre, amelyek a munkaerő-piaci integrációs szakpolitikák kialakításának, megszervezésének és célirányosságának sikerében a legnagyobb szerepet játsszák.
A személyre szabott szolgáltatási megközelítés intenzív támogatással, az eredmények nyomon követésével és a munkáltatók szerepének hangsúlyozásával kombinálva segíthet a munkaerőpiacra visszatérők számának növelésében, és abban, hogy a tartósan munkanélküli személyek megtalálják a számukra megfelelő foglalkoztatási lehetőségeket. Egyes tagállamok, ahol magas a munka világába visszatérők aránya, már alkalmazzák az ajánlásban javasolt elemeket. A kezdeményezés hatása ezért azokban a tagállamokban lehet nagyobb, ahol gyengébbek a támogatási rendszerek és nagyobb a tartósan munkanélküli személyek aránya. A munkaerő-piaci integrációs megállapodások várhatóan olyan változást fognak elindítani, amely a támogatási rendszerek megerősödéséhez vezet. Amennyiben ez a változás hozzájárul a jobban és a gyengébben teljesítő tagállamok közötti különbség csökkenéséhez, akkor az ajánlás teljes körű végrehajtása révén várhatóan még több ember tud újra munkába állni minden évben 14 .
Ezek a hatások azonban számos más tényezőtől is függenek. Ha a munkahelyteremtést elősegítő egyéb strukturális reformokkal kombinálva alkalmazzák, az ajánlás a növekedési potenciál erősítése és a strukturális munkanélküliség csökkentése révén hozzájárulhat a foglalkoztatási ráta általános emelkedéséhez, a tartósan munkanélküli személyeknek kínált személyre szóló szolgáltatások révén csökkentheti a munkaerő-piaci kereslet és kínálat közötti különbséget, és mérsékelheti a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázatát.
A meglévő pénzügyi forrásoknak a közvetlen munkaerő-piaci integráció támogatására, például munkaerő-felvételi támogatásokra való átirányítása elősegítheti a munkáltatók nagyobb mértékű részvételét. Az alacsony munkaerő-piaci kereslet és a korlátozott költségvetési mozgástér mellett az ilyen kezdeményezések a foglalkoztatás támogatásának vonzó eszközei lehetnek, miközben a tartósan munkanélküli személyek foglalkoztathatóságát is javítják. Az intézkedéseket azonban megfelelően kell kidolgozni, máskülönben a közpénzek elpazarolásához vezethetnek, különösen akkor, ha a támogatott álláshelyek a támogatás nélkül is létrejöttek volna (holtteherveszteség), vagy ha a kezdeményezések egyszerűen csak arra ösztönzik a munkáltatókat, hogy bizonyos munkavállalók helyett másokat alkalmazzanak (kiszorító hatás), illetve ha az adórendszer szükségtelen szétaprózódását eredményezik.
A különböző ügynökségek, például az állami foglalkoztatási szolgálatok, a szociális szolgálatok és a települések közötti, egyablakos ügyintézés keretében megvalósuló együttműködés erősítené a szolgáltatások folytonosságát és növelné a kínált szolgáltatások relevanciáját és hatékonyságát, mindez pedig pozitív hatással lenne a szociális védelemre és a munkaerőpiacról leginkább kiszorult csoportokra. A tartósan munkanélküli személyek számára előnyös lenne, ha egyszerűsödne a szolgáltatásokhoz való hozzáférés – ehhez a foglalkoztatási és szociális hatóságoknak, valamint a szolgáltatóknak módosítaniuk kell eljárásaikat, és együtt kell működniük a munkaerő-piaci integrációs megállapodások kidolgozása érdekében.
A kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a munkáltatók számára mindez nem járna megfelelési költségekkel. Az értékelések lefolytatását, a munkaerő-piaci integrációs megállapodások nyomon követését és aktualizálását, valamint a munkáltatói szolgáltatásokhoz és ösztönzőkhöz való hozzáférést online csatornák segítségével lehetne végrehajtani.
A kezdeményezés az alapvető jogok védelmét is megerősítené. A támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása és az egyéni szolgáltatásokon alapuló megközelítés alkalmazása a tartósan munkanélküli személyek szempontjából garantálná és megerősítené az ingyenes munkaközvetítői szolgáltatásokhoz való hozzáférés jogát, amely az Európai Unió Alapjogi Chartájának 29. cikkében van rögzítve. A tartósan munkanélküli személyek fokozott védelme emellett összhangban van az Európai Unió Alapjogi Chartájának 34. cikkében foglalt elvekkel, mivel a tartósan munkanélküli személyek számára erősíti a szociális biztonsági ellátásokra és szociális szolgáltatásokra való jogosultságot a munkahely elvesztése esetén, hozzájárul a szegénység és a társadalmi kirekesztődés leküzdéséhez, és ezzel végső soron az emberi méltóságot támogatja.
5.KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK
A javasolt tanácsi ajánlás hatással lesz a források nemzeti szintű elosztására, különösen az ESZA-programok forrásainak az ügyfelek számára nyújtott közvetlen szolgáltatások céljára való újraelosztása és a szolgáltatásba, illetve a koordinációs kapacitásba való kezdeti beruházások miatt. Az ajánlás rugalmas keretet teremt a beavatkozáshoz, így a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy költségvetési helyzetüknek megfelelően módosítsák a jelenlegi forráselosztást a munkanélküli és egyéb szociális szolgáltatások támogatása érdekében.
Bár a végrehajtás a koordinált szolgáltatások és a személyre szabott támogatás kialakítását célzó kezdeti igazgatási költségekkel jár együtt, a teljes költségvetési hatás várhatóan korlátozott vagy akár pozitív lesz középtávon, ha a kezdeményezésnek köszönhetően többen tudnak munkába állni, és különösen abban az esetben, ha a kezdeményezést más releváns munkaerő-piaci reformokkal is kiegészítik.
A végrehajtás támogatására – többek között a munkaerő-piaci és szociális intézmények adminisztratív kapacitásának növelését célzó kiegészítő beruházásra – felhasználhatók az európai strukturális és beruházási alapok többéves pénzügyi keretének költségvetési előirányzatai.
A tartósan munkanélküli személyek munkába való visszatérését támogató szociális innovációs projektek pályázati felhívások útján társfinanszírozásban részesülhetnek a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programjának (EaSI) a PROGRESS területre vonatkozó, 2014–2020-as időszakra elfogadott költségvetéséből.
A javasolt tanácsi ajánlás nem igényel további uniós forrásokat vagy emberi erőforrásokat a Bizottság szempontjából.
6. A JAVASLAT ISMERTETÉSE
A javasolt tanácsi ajánlás általános célkitűzése az, hogy növelje a tartósan munkanélküli személyek esetében a munkába való visszatérés arányát. A kezdeményezés egyedi célkitűzései a következők: (1) a regisztráció ösztönzése és az aktív támogatás révén a tartósan munkanélküli személyek szolgáltatási lefedettségének növelése; (2) a releváns szolgáltatások folytonosságának és összhangjának biztosítása; (3) a tartósan munkanélküli személyekre és a munkáltatókra irányuló beavatkozások hatékonyságának fokozása.
Az ajánlás három konkrét lépést fogalmaz meg, amelyek megnyitják az utat a munkaerő-piaci integráció felé:
(1) a foglalkoztatási szolgálatoknál való regisztráció ösztönzése;
(2) a munkanélküliként töltött időszak 18. hónapját megelőzően a tartósan munkanélküli személyek egyéni szükségleteinek és lehetőségeinek értékelése;
(3) a tartósan munkanélküli személyek számára egy munkaerő-piaci integrációs megállapodás megkötésének felkínálása legkésőbb a munkanélküliként töltött időszak 18. hónapjában.
Az ajánlás célja a célcsoport munkaerő-piaci integrációja. A munkaerő-piaci integrációs megállapodásokban javasolt ajánlatok és intézkedések minőségének ezért meg kell felelnie ennek a célkitűzésnek, és e célkitűzés alapján kell értékelni azt.
Az ajánlás több eleme, különösen a regisztrációt ösztönző intézkedések, a személyre szabott megközelítés és a munkáltatóknak nyújtott szolgáltatások esetében a tagállamok nagyfokú rugalmasságot alkalmazhatnak a végrehajtás terén, például felhasználhatják vagy kiegészíthetik az érvényben lévő gyakorlatokat és intézkedéseket.
A foglalkoztatási szolgálatoknál való regisztráció ösztönzése
A tartósan munkanélküli személyek állami foglalkoztatási szolgálatoknál vagy más szociális segítő szolgálatoknál való regisztrációjának ösztönzése olyan, partnerségek által támogatott információszolgáltatás révén, amely bemutatja az egyéni igényeknek megfelelő, munkaerő-piaci integrációra irányuló támogatási kínálatot.
Egyéni értékelés és megközelítés
A tartósan munkanélküli személyek támogatásához több olyan intézkedés kombinációjára van szükség, amelyek valamennyi kapcsolódó kihívás figyelembevételére és kezelésére irányulnak. A javasolt ajánlás arra hív fel, hogy a tartósan munkanélküli személyek részletes egyéni értékelést kapjanak a munkanélküliként töltött időszak 12. és 18. hónapja között. Ez nem zárja ki azt, hogy a munka nélkül töltött időszak korábbi szakaszaiban is egyéni értékelésben részesüljenek – sőt, a korai értékelés és a célzott intézkedések csökkenthetik is a tartós munkanélkülivé válás kockázatát. A továbbfejlesztett egyéni értékelésnek tartalmaznia kell egy készségleltárt, és alapul kell szolgálnia az adott személy tapasztalatait, álláskeresési előzményeit, nemi alapú foglalkoztatási hátrányait, valamint a munkaerőpiac igényeit figyelembe vevő tanácsadáshoz és iránymutatáshoz.
Munkaerő-piaci integrációs megállapodás
A munkaerő-piaci integrációs megállapodás egy személyre szabott beavatkozási ajánlatot jelent, amely magában foglalja a különféle szervezetek (foglalkoztatási szolgálatok, oktatási és képzési intézmények, szociális szolgálatok) által nyújtott intézkedéseket, valamint a kölcsönös jogok és kötelezettségek meghatározását. A megállapodást valamennyi, az ifjúsági garancia által nem érintett tartósan munkanélküli személynek fel kell kínálni, legkésőbb a munkanélküliként töltött időszak 18. hónapjának elérésekor.
Az egyéni értékelés eredmény egy olyan terv, melynek célja a munkanélküli visszavezetése a munka világába. Az ajánlás a következő megközelítést javasolja a munkaerő-piaci integrációs megállapodások tekintetében.
A megállapodásnak az alábbi elemeket kell tartalmaznia:
egyéni szolgáltatási ajánlat, amely tükrözi a tartósan munkanélküli személy szükségleteit és képességeit, épít a nemzeti szinten elérhető intézkedésekre (álláskeresési segítség, oktatás, képzés, nyelvoktatás, munkatapasztalat, a nem formális és az informális tanulás érvényesítése, mentorálás, adósságkezelési tanácsadás, rehabilitáció, gyermekellátási és egészségügyi szolgáltatások, lakhatási és közlekedési támogatás), és amely felvázolja a foglalkoztatáshoz vezető egyéni út lépéseit;
az ajánlat részleteit tartalmazó írásbeli megállapodás a tartósan munkanélküli személy és az egyablakos ügyintézési pont között, amely a közös kötelezettségvállalás biztosítása érdekében rögzíti mind a kedvezményezett, mind az érintett szervezet jogait és kötelezettségeit (például a képzésen, interjúkon és tanácsadáson való részvételt);
egyablakos, személyes kapcsolattartó pont létrehozása a különféle ügynökségek (például állami foglalkoztatási szolgálatok, szociális szolgálatok és települések) által kínált támogatás folytonosságának és következetességének biztosítása érdekében. A tartósan munkanélküli személyeknek szóló szolgáltatások összehangolt kínálatához szükséges jogi és intézményi intézkedéseket a tagállamoknak kell meghozniuk. Az egyablakos ügyintézési pontnak magában kell foglalnia többek között az álláskeresésért, a juttatásokért és szankciókért, a szociális segítségért és a támogató szolgáltatásokért felelős szervezetekkel való kapcsolattartást. Ennek keretében mechanizmusokat kell kialakítani az információk összegyűjtésére, és amennyiben lehetséges, az adatok megosztására, hogy valamennyi érdekelt fél hozzáférjen az ügyek előzményeihez.
A munkáltatók bevonása
A tartósan munkanélküli személyeknek az elsődleges munkaerőpiacra való visszavezetése érdekében a foglalkoztatási és támogatási szolgáltatásoknak fokozottabban figyelembe kell venniük a munkáltatók igényeit is. Az integrációs intézkedések hatékonyságát javíthatja a munkáltatók nagyobb mértékű bevonása.
A munkáltatóknak szóló kibővített szolgáltatáskínálat és célzottabb ösztönzők erősíthetik a munkáltatók elkötelezettségét, és minimálisra csökkenthetik az ilyen támogatásokhoz való hozzáférés adminisztratív terheit, különösen a kkv-k számára.
Az ajánlás arra szólítja fel a tagállamokat, hogy vizsgálják felül és módosítsák szakpolitikáikat annak érdekében, hogy a munkáltatókat jobban be lehessen vonni a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjába. A szociális partnerekkel való együttműködés lendületet adhat mindehhez. A meglévő forrásoknak a célzott pénzügyi ösztönzők céljára való átcsoportosítása a munkáltatóknak kínált szolgáltatásokkal (például a lehetséges jelöltek előzetes szűrésével, munkaközvetítési és munkaközvetítést követő támogatással, munkaalapú képzéssel) összekötve vonzóbbá teheti a kezdeményezést a munkáltatók számára.
A Bizottság tanácsi ajánlásra vonatkozó javaslatot terjeszt elő a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjának támogatása érdekében.
2015/0219 (NLE)
Javaslat
A TANÁCS AJÁNLÁSA
a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjáról
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak a 149. cikkével együtt értelmezett 292. cikkére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
mivel:
(1)A 2008–2009-es pénzügyi és gazdasági válságot követően a munkanélküliségi ráta uniós szinten történelmi csúcsot döntött. Jelenleg ugyan csökkenő tendenciát mutat, de még mindig nagyon magas a munkanélküliségi arány. A tartós munkanélküliség különböző mértékben érinti a tagállamokat, főként mivel a válság hatásai is egyenlőtlenek voltak, és mivel a tagállamok különböző makrogazdasági helyzettel, gazdasági szerkezettel és eltérő működésű munkaerőpiaccal rendelkeznek.
(2)Miután több éven át visszafogott volt a növekedés és kevés új munkahely jött létre, 2014-re a tartós munkanélküliség (a 12 hónapnál hosszabb munkanélküliség) több mint 12 millió személyt érintett az EU-ban, ami az aktív lakosság 5 %-ának felel meg, és közülük 62 %-nak már két éve nem volt állása.
(3)A tartós munkanélküliség az érintett személyre gyakorolt hatásain túl csökkenti az uniós gazdaságok növekedési potenciálját, növeli a társadalmi kirekesztődés és a szegénység kockázatát, valamint az egyenlőtlenség mértékét, és újabb terheket jelent a szociális szolgálatok és az államháztartás számára. A tartós munkanélküliség a jövedelem csökkenéséhez, a készségek leépüléséhez, valamint az egészségügyi problémák kockázatának és a szegény háztartások számának növekedéséhez vezet.
(4)A tartós munkanélküliség leginkább azokat az embereket fenyegeti, akik alacsony képzettséggel vagy iskolai végzettséggel rendelkeznek, akik harmadik országbeli állampolgárok, akik fogyatékossággal élnek, vagy akik hátrányos helyzetű kisebbségek tagjai, például romák. A korábbi foglalkozásnak is fontos szerepe van a tartós munkanélküliség kialakulásában, mivel egyes országokban ágazati és ciklikus szempontok is közrejátszanak a munkanélküliség hosszú távú fennmaradásában.
(5)A sikertelen próbálkozások után évente minden ötödik tartósan munkanélküli személy felhagy az álláskereséssel és inaktív státuszúvá válik. Mivel a munkaerő-piaci integráció akadályai különbözőek és gyakran halmozottan jelentkeznek, az integráció megvalósításához személyre szabott, egyéni megközelítést kell alkalmazni.
(6)Habár a tartósan munkanélküli személyek teszik ki az összes uniós munkanélküli felét, az aktív munkaerő-piaci intézkedéseknek csak kevesebb mint egyötöde érinti őket. Ezért a tartósan munkanélküli személyeknek csak kis (átlagosan 24) százaléka részesül álláskeresési járadékban.
(7)Ahhoz, hogy több embert lehessen jó minőségű és releváns kompetenciákkal felvértezni, hogy kezelni lehessen a készségek terén jelentkező hiányt, és meg lehessen teremteni a tanulásból a munkába való zökkenőmentes átmenet, valamint a folyamatos foglalkoztathatóság alapjait, tovább kell fejleszteni a humántőkébe való befektetéseket és növelni kell a hatékonyságukat. Az oktatási és képzési rendszerek teljesítményének és relevanciájának javítása hozzájárulhat az újonnan munkanélkülivé válók számának csökkentéséhez. Ennek érdekében korszerűsíteni kell az oktatási és képzési rendszereket, összhangban az európai szemeszterrel, az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerével (Oktatás és képzés 2020) 15 , az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlással 16 és a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló bizottsági ajánlással 17 .
(8)Annak érdekében, hogy összehangolt foglalkoztatási stratégia jöjjön létre, a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások 18 a tartós és a strukturális munkanélküliség jelentős csökkentését sürgették, amit átfogó és egymást kölcsönösen erősítő stratégiákkal, többek között a munkaerőpiacra való visszatérés személyre szabott és aktív támogatásával lehet megvalósítani.
(9)Az iránymutatások arra szólították fel a tagállamokat, hogy a humántőkébe való befektetés, valamint a munkaerő készségszintjének hatékony és eredményes fejlesztésére alkalmas, megfelelő oktatási és képzési rendszerek révén javítsák a foglalkoztathatóságot. Az iránymutatások emellett kifejezetten felhívták a tagállamokat a munkahelyi környezetben történő tanulás, például a duális képzés ösztönzésére és a szakmai képzés továbbfejlesztésére. Általánosságban az iránymutatások azt a felkérést tartalmazták a tagállamok részére, hogy vegyék figyelembe a rugalmas biztonság alapelveit, és a hatékonyság, a célcsoportok kijelölése, az elérés, a lefedettség, valamint a jövedelemtámogatással és a szociális szolgáltatásnyújtással való összhang javítása révén erősítsék meg az aktív munkaerő-piaci intézkedéseket.
(10)Az ezen ajánlásban javasolt intézkedéseknek teljes mértékben összhangban kell lenniük az európai szemeszter keretében megfogalmazott országspecifikus ajánlásokkal, az intézkedések végrehajtását pedig a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak teljes mértékben megfelelően kell lefolytatni.
(11)Az Európai Szociális Alap az Európai Unió fő pénzügyi eszköze a tartós munkanélküliség leküzdésére. A 2014–2020-as időszakra a tagállamok jelentős forrásokat különítettek el a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjának támogatása céljából. A 2014–2020-as időszakra vonatkozó releváns beruházási prioritások előirányzataival összhangban más alapok, például az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap is kiegészíthetik az Európai Szociális Alap által finanszírozott intézkedéseket, például a munkahelyteremtés támogatása, valamint a szakképzés és az állami foglalkoztatási szolgálatok modernizálása révén.
(12)A nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló 2012-es ajánlásában a Tanács intézkedéseket sürgetett annak érdekében, hogy az embereknek lehetősége nyíljon a formális oktatás és képzés keretein kívül szerzett tudásuk igazolására.
(13)2013. márciusi ülésén 19 az Európai Tanács hangsúlyozta, hogy a munkanélküliség kezelése a legfőbb társadalmi kihívás, és alapvető fontosságú a tartós munkanélküliség csökkentése, valamint az idősebb munkavállalók teljes részvételének biztosítása.
(14)A Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács 20 arra a következtetése jutott, hogy a tartós munkanélküliség olyan kritikus problémává vált, amely azonnali figyelmet és cselekvést igényel. Az Európai Parlament 21 és a Tanács 22 is a növekedés jelentős akadályának tartja a tartós munkanélküliséget.
(15)A tartós munkanélküliség által leginkább sújtott személyek támogatása érdekében fokozni kell a munkaerő-piaci integrációra irányuló erőfeszítéseket. Ennek együtt kell járnia a foglalkoztatási szolgálatoknál és más illetékes ügynökségeknél való regisztráció javításával annak érdekében, hogy meg lehessen szüntetni a támogatási intézkedésekkel kapcsolatos lefedettségi hiányt.
(16)Ki kell egészíteni azokat a megelőző és aktivizáló intézkedéseket, amelyek elsősorban a munkanélküliként töltött időszak kezdetére összpontosulnak. A tartósan munkanélküli személyeket támogató konkrét intézkedéseket legkésőbb körülbelül a munkanélküliként töltött időszak 18. hónapja idején kell végrehajtani, mivel a legtöbb tagállamban ebben az időben áll be változás az erre a konkrét csoportra irányuló támogatási mechanizmusokban és szolgáltatásokban.
(17)A tartósan munkanélküli személyeket támogató, személyre szabott megközelítés keretében foglalkozni kell a tartós munkanélküliséghez vezető akadályokkal, valamint aktualizálni kell és ki kell egészíteni a regisztrációkor elvégzett kezdeti értékelést. Ily módon kell az álláskeresőket a támogatási szolgáltatások (például adósságrendezési tanácsadás, rehabilitáció, szociális munka, ellátási-gondozási szolgáltatások, a migránsok integrációjának támogatása, lakhatási és közlekedési támogatás) felé terelni, melyek célja a foglalkoztatás akadályainak megszüntetése és annak lehetővé tétele, hogy az álláskeresők világos célok elérésével vissza tudjanak térni a munkaerőpiacra.
(18)A munkáltatóknak a tartósan munkanélküli személyek integrációjába való bevonása alapvető fontosságú – ezt a célzottan a munkáltatóknak szóló, a foglalkoztatási szolgálatok által nyújtott szolgáltatások biztosításával, célzott pénzügyi ösztönzőkkel és a szociális partnerek bevonásával kell támogatni.
(19)Számos, a közelmúltban indult szakpolitikai kezdeményezés, például az ifjúsági garancia 23 a partnerségek keretében folyó munkát ajánlja új foglalkoztatás- és szociálpolitikai módszerként. Elengedhetetlen, hogy a szolgáltatásnyújtás integrált módon történjen, különösen azokban a tagállamokban, ahol a tartósan munkanélküli személyek támogatásának felelőssége megoszlik az állami foglalkoztatási szolgálatok, a szociális jóléti szolgálatok és a helyi önkormányzatok között.
(20)Ezen ajánlás alkalmazásában a munkaerő-piaci integrációs megállapodás olyan, az álláskereső és az egyablakos ügyintézési pont közötti írásos megállapodást jelent, melynek célja a munkaerőpiacra való visszatérés elősegítése. Az egyes álláskeresők helyzetét tükröző megállapodások részletesen tartalmazzák a nemzeti szinten hozzáférhető (munkaerő-piaci, oktatási, képzési, szociális) szolgáltatások személyre szabott csomagját, melynek célja, hogy támogassa az álláskeresőket a foglalkoztatás előtt álló sajátos akadályok leküzdésében. A megállapodások meghatározzák a célokat, az ütemterveket, a kölcsönös kötelezettségeket és a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezéseket, valamint feltüntetik az elérhető aktív támogatási szolgáltatásokat, a jövedelemtámogatási intézkedéseket és a szociális támogatási szolgáltatásokat is. A munkaerő-piaci integrációs megállapodások a juttatásokat az aktív munkaerő-piaci intézkedésekben való részvételhez és az álláskeresési tevékenységekhez kötik, összhangban az érvényben lévő nemzeti jogszabályokkal.
(21)Az ezen ajánlásban javasolt intézkedések figyelembe veszik a tagállamok sokféleségét és az eltérő tagállami kiindulási helyzeteket, különös tekintettel a makrogazdasági helyzetre, a tartós munkanélküliség szintjére, az intézményi szerkezetre és a különböző munkaerő-piaci szereplők kapacitására. Az intézkedések kiegészítik és megerősítik a jelenleg már számos tagállamban alkalmazott szakpolitikai megközelítést, elsősorban az olyan rugalmas elemek bevezetése révén, mint a személyre szabott megközelítés, a munkáltatók bevonása és az integrált szolgáltatásnyújtás.
(22)A javasolt ajánlásban foglalt intézkedések tiszteletben tartják és megerősítik az alapvető jogokat, különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 29. és 34. cikkében foglalt alapvető jogokat,
A KÖVETKEZŐKET AJÁNLJA A TAGÁLLAMOKNAK:
Támogassák az álláskeresők regisztrációját és az integrációs intézkedések terén alkalmazzanak fokozottan a munkaerőpiacra irányuló megközelítést. A regisztrált tartósan munkanélküli személyek számára készítsenek személyre szabott értékelést. Legkésőbb a munkanélküliként töltött időszak 18. hónapjában kínálják fel számukra egy munkaerő-piaci integrációs megállapodás megkötését. Ehhez a következő intézkedések szükségesek:
Regisztráció
1.Ösztönözzék a tartósan munkanélküli személyeknek a foglalkoztatási szolgálatoknál való regisztrációját, elsősorban a rendelkezésre álló támogatásokról szóló tájékoztatás javítása révén.
Egyéni értékelés és megközelítés
A foglalkoztatási szolgálatok a munkaerő-piaci integrációt támogató egyéb partnerekkel közösen nyújtsanak személyre szabott tanácsadást az érintetteknek.
2.Biztosítsák, hogy minden tartósan munkanélküli személy részletes, személyre szabott értékelésben és tanácsadásban részesüljön legkésőbb a munkanélküliként töltött időszak 18. hónapjában. Az értékelésnek ki kell terjednie a foglalkoztathatósági kilátásokra, a foglalkoztatás akadályaira és a korábbi álláskeresési próbálkozásokra.
3.Tájékoztassák a tartósan munkanélküli személyeket a különböző gazdasági ágazatokban, régiókban és a más tagállamokban rendelkezésre álló állásajánlatokról és támogatási lehetőségekről, elsősorban az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (EURES) segítségével.
Munkaerő-piaci integrációs megállapodás
Az ifjúsági garancia által nem érintett, regisztrált tartósan munkanélküli személyek számára kínálják fel a munkaerő-piaci integrációs megállapodás megkötésének lehetőségét legkésőbb a munkanélküliként töltött időszak 18. hónapjában. A megállapodásnak legalább a következőket kell tartalmaznia: a munkába állásra irányuló, személyre szabott szolgáltatási ajánlat és az egyablakos ügyintézési pont azonosítása.
4.Munkaerő-piaci integrációs megállapodás formájában tegyenek ajánlatot, amely a tartósan munkanélküli személy sajátos szükségleteire irányul, és amely tartalmazza a különböző szervezetek által kínált szolgáltatásokat és intézkedéseket.
a)Az ajánlatnak konkrét célokat és kötelezettségeket kell előírnia a tartósan munkanélküli személy számára, például az aktív álláskeresést, a megfelelő állásajánlat elfogadását, az oktatáson vagy képzésen való részvételt, képesítés megszerzését vagy munkával kapcsolatos intézkedésekben való részvételt.
b)Az ajánlatnak tartalmaznia kell a szolgáltatóknak a tartósan munkanélküli személlyel szembeni kötelezettségeit is. Az egyéni körülményektől függően a támogatás a következőket foglalhatja magában: álláskeresési segítség, a nem formális és az informális tanulás érvényesítése, rehabilitáció, tanácsadás, oktatás és képzés, munkatapasztalat, valamint szociális támogatási szolgáltatások, például gyermekellátási, egészségügyi és tartós ápolás-gondozási szolgáltatások, adósságrendezési tanácsadás, lakhatási és közlekedési támogatás.
5.Teremtsék meg a folyamatos szolgáltatás jogi és intézményi feltételeit, és egyablakos ügyintézési pont keretében nyújtsanak összehangolt szolgáltatást, amely felöleli a kedvezményezetteknek szóló tanácsadást, a juttatásokhoz való egyszerűsített hozzáférést, valamint a foglalkoztatási és a szociális támogatási szolgáltatásokat is.
A szolgáltatás folyamatossága érdekében segítsék elő az álláskeresők támogatási előzményeivel és egyéni értékeléseivel kapcsolatos, releváns adatok zökkenőmentes és biztonságos cseréjét a szolgáltatók között, összhangban az adatvédelmi jogszabályokkal.
Valamennyi érintett szolgáltatót lássanak el az álláshelyekre és a képzési lehetőségekre vonatkozó információkkal. Biztosítsák, hogy ezek az információk szolgáltatótól függetlenül eljussanak a tartósan munkanélküli személyekhez.
6.Rendszeresen ellenőrizzék a munkaerő-piaci integrációs megállapodásokat, tekintettel az egyéni körülményekben bekövetkező változásokra, és szükség esetén módosítsák a megállapodást, hogy az személyre szóló segítséget nyújtson a munka világába való visszatéréshez.
A munkáltatókkal való kapcsolat megerősítése
7.Hozzanak létre partnerségeket a munkáltatók, a szociális partnerek, a foglalkoztatási szolgálatok, az állami hatóságok és a szociális szolgálatok között annak érdekében, hogy az ajánlatok a vállalkozások és a munkavállalók valós igényeire irányuljanak.
8.A tartósan munkanélküli személyek szakmai reintegrációjának elősegítése érdekében dolgozzanak ki a munkáltatóknak szóló szolgáltatásokat, amelyek magukban foglalhatják például az állásajánlatok szűrését, a munkaközvetítési támogatást, a munkahelyi mentorálást és képzést, valamint a munkaközvetítés utáni támogatást.
9.A foglalkoztatási lehetőségek javítása érdekében a pénzügyi ösztönzőket – például a munkaerő-felvételi támogatásokat és a társadalombiztosítási járulék megfizetése alóli mentességeket – összpontosítsák a közvetlen munkaerő-piaci integrációt támogató programokra.
Értékelés és nyomon követés
10.A Foglalkoztatási Bizottság keretén belül [az ajánlás elfogadásától számított 6 hónap]-ig dolgozzanak ki nyomonkövetési mutatókat és a nemzeti értékelésre vonatkozó iránymutatásokat, valamint a jelentéstételre vonatkozó mechanizmust. A mutatóknak lehetővé kell tenniük annak elemzését, hogy a tartósan munkanélküli személyek milyen arányban álltak munkába, hogy munkaerő-piaci integrációjuk fenntartható-e, és hogy a munkaerő-piaci integrációs megállapodások hogyan hasznosultak és milyen hatást váltottak ki.
A KÖVETKEZŐKET AJÁNLJA A BIZOTTSÁGNAK:
11.Ösztönözze az állami foglalkoztatási szolgálatok teljesítményének értékelését a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációja tekintetében, valamint segítse elő az 573/2014/EU határozat által létrehozott állami foglalkoztatási szolgálatok európai hálózata keretében, teljesítmény-összehasonlításon alapuló tanulás formájában zajló tapasztalatcserét és a bevált gyakorlatok megosztását.
12.Működjön együtt a tagállamokkal az európai strukturális és beruházási alapok, különösen az Európai Szociális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap által kínált lehetőségek lehető legnagyobb mértékben való kiaknázása érdekében, összhangban a 2014–2020-as időszakra szóló programok beruházási prioritásaival.
13.Támogassa és hangolja össze a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációja iránt elkötelezett vállalatok önkéntes kezdeményezéseit és szövetségeit.
14.Támogassa a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációját elősegítő szociális innovációs projekteket, elsősorban a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programjának (EaSI) PROGRESS területe keretében.
15.A tagállamokkal együttműködve és az érdekelt felekkel való konzultációt követően értékelje az ajánlás nyomán hozott intézkedéseket, és [az ajánlás elfogadásától számított 3 év]-ig számoljon be a Tanácsnak a levont tanulságokról.
A Tanács ajánlásai a nemzeti reformprogramokról, HL 215/C 272., 2015.8.18.