A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Úton a körkörös gazdaság felé:„zéró hulladék” program Európa számára /* COM/2014/0398 final */
Úton
a körkörös gazdaság felé: „zéró hulladék” program Európa számára 1.
Bevezetés: a fenntartható növekedést támogató körkörös gazdaság Értékes anyagok szivárognak el az európai gazdaságokból. Egy olyan világban, ahol tovább nő a véges és gyakran szűkös
erőforrások iránti kereslet és fokozódik az értük
folyó verseny, és az erőforrásokra nehezedő nyomás egyre jelentősebb környezetkárosodást idéz elő és
egyre sérülékenyebbé teszi a környezetet, Európa gazdasági és környezeti szempontból profitálhat abból, ha hatékonyabban használja fel az erőforrásokat. Az ipari forradalom óta a gazdaságainkban a „kinyer–legyárt–fogyaszt–ártalmatlanít”
növekedési minta alakult ki, amely egy lineáris modell, és azt feltételezi, hogy az erőforrások bőségesek,
rendelkezésre állnak, könnyen beszerezhetők és
olcsón ártalmatlaníthatók. Egyre nyilvánvalóbbá
válik, hogy ez a
minta veszélybe sodorja Európa versenyképességét. Az intelligens, fenntartható és inkluzív
növekedést célzó „Európa 2020” stratégia keretében meghatározott erőforrás-hatékonysági
menetrend[1] megvalósulásához
elengedhetetlen, hogy elmozdulás történjen egy körkörösebb gazdaság felé. Nem elérhetetlen az erőforrás-hatékonyság nagyobb mértékű és tartós javulása, és ez jelentős gazdasági előnyökkel
is járna. A körkörös gazdasági rendszerek a lehető legtovább megőrzik a termékek hozzáadott értékét, és megszüntetik a hulladékkeletkezést. Amikor egy termék eléri életciklusának végét,
a körkörös
gazdasági rendszerek a
gazdaságon belül tartják az erőforrásokat, hogy azokat újra és újra
produktívan fel lehessen
használni, és így
további értéket
teremtsenek. A gazdaság körkörösebbé tétele
érdekében változásoknak kell bekövetkezniük az értékláncok teljes hosszában, a termékek tervezésétől az új üzleti
és piaci
modellekig, a hulladék erőforrássá
alakításának
új módozataitól a fogyasztói magatartás új
formáiig. Ez a
rendszer teljes megváltoztatását
jelenti, valamint innovációt nemcsak a technológiák,
hanem a szervezés, a társadalom, a finanszírozási módszerek és a szabályozás terén is. A linearitás egyes elemei ugyanakkor még egy szinte teljes mértékben
körkörös
gazdaságban is
megmaradnak, mivel szükség van érintetlen erőforrásokra, és keletkeznek hasznosíthatatlan hulladékok. Az iparban már felismerték, hogy üzleti szempontból mennyire fontos az erőforrás-termelékenység javítása.
A becslések szerint az értékláncok teljes hosszában végrehajtott erőforrás-hatékonysági fejlesztések 2030-ra 17–24%-kal csökkenthetik az anyaginput-igényeket[2], az erőforrások hatékonyabb felhasználása
pedig összesen évente 630 milliárd EUR összegű megtakarítást
jelenthet Európa ipari
ágazata számára.[3]
A termékszintű modelleken alapuló, az üzleti szféra szempontjait szem előtt tartó tanulmányok szerint a körkörös gazdasághoz kapcsolódó
megközelítések
jelentős költségmegtakarítási
lehetőségeket hordoznak magukban az Unió ipara számára,
és akár 3,9%-kal[4]
is növelhetik az EU
GDP-jét azzal, hogy új piacokat és új
termékeket hoznak létre, és értéket teremtenek a vállalkozások számára.
Nem meglepő tehát, hogy a vállalkozások folyamatosan az erőforrás-gazdálkodás javításán munkálkodnak – egy sor piaci akadály azonban visszatartja őket. A kormányokat, vállalkozásokat és civil társadalmi szervezeteket tömörítő,
tekintélyes Európai Erőforrás-hatékonysági Platform[5]
cselekvésre szólított
fel egy olyan, körkörösebb
gazdaságra történő áttérés érdekében, amely az elsődleges nyersanyagok helyett sokkal inkább az újrahasználatra és a magas színvonalon történő újrafeldolgozásra támaszkodik. A Bizottság az erőforrás-hatékony
Európa megvalósításának ütemterve[6] (2011) útján
fellépési keretet javasolt, és kiemelte, hogy sok szakpolitikai területet és
szintet átfogó integrált megközelítésre van szükség. Az ütemterv fő
elképzeléseit a hetedik környezetvédelmi cselekvési program[7]
dolgozza ki részletesebben. A körkörösebb gazdasági modellekre
történő áttérés sokkal fényesebb jövőt ígér az európai gazdaság
számára. Lehetővé tenné, hogy Európa szembeszálljon azon jelenlegi és jövőbeli kihívásokkal,
amelyeket az erőforrásokra nehezedő globális nyomás és az ellátás
egyre növekvő bizonytalansága jelentenek. Az erőforrások produktív
felhasználásba történő ismételt visszapumpálása, a hulladékok
mennyiségének csökkentése és a bizonytalan beszerzési forrásoktól való függés
mérséklése egyértelműen fokozza az ellenálló képességet és a
versenyképességet. Azzal, hogy segítenek elválasztani a gazdasági növekedést az
erőforrás-felhasználástól és annak hatásaitól, a körkörösebb gazdasági
modellek a tartós fenntartható növekedés reményével kecsegtetnek. Az
erőforrás-termelékenység 20%-kal nőtt az EU-ban 2000 és 2011 között,
de lehetséges, hogy ez részben a recesszió hatásainak tudható be. Ha
fenntartanánk ezt a mértéket, akkor 2030-ig további 30%-os növekedés következne
be, és közel 1%-kal nagyobb mértékben nőne a GDP, miközben több mint
kétmillióval több munkahely jönne létre, mint abban az esetben, ha nem tennénk
lépéseket.[8]
Az erőforrás-termelékenység növelését célzó erőfeszítések fokozása
együtt fog járni a Közösség olyan már meglévő szakpolitikai
céljainak előbbre vitelével, mint amilyen a szén-dioxid-kibocsátás
csökkentése, az energiahatékonyság javítása, az EU gazdaságának fenntartható újraiparosítása, valamint a
nyersanyagokhoz való hozzáférés biztosítása, miközben a környezeti
hatásokat is mérsékli és az üvegházhatású gázok kibocsátását is csökkenti. Sokféle
olyan bevált eszköz áll rendelkezésre az erőforrás-hatékonyság
előmozdítására, amely már bizonyította, hogy kedvező hatású, és hogy
alkalmas a rendszeresebb alapon történő használatra. Folyamatban vannak –
elsősorban a zöld foglalkoztatásról szóló közlemény és a kkv-knak szóló
zöld cselekvési terv[9]
keretében – azok a lépések is, amelyek biztosítják, hogy ezek a változások
munkahelyeket is teremtsenek. 2.
Kedvező szakpolitikai
keret kialakítása Mivel jelenleg sok vállalkozás
számára az anyagok és az energia jelentik a legfőbb inputköltségeket, a
piacok fontos motorját jelentik az erőforrás-hatékonyságnak és a körkörös
gazdaságnak. Azonban miközben a piacok már ösztönzik a változást, több piaci
akadály is az eredményes és hatékony erőforrás-gazdálkodás útjában áll. A
hulladékmegelőzés, a környezettudatos terméktervezés, az újrahasználat és
a hasonló intézkedések nettó 600 milliárd EUR összegű, vagyis az éves
forgalom 8%-át kitevő megtakarítást jelenthetnek az EU-ban
működő vállalkozások számára, miközben 2–4%-kal csökkenthetik az
üvegházhatású gázok teljes éves kibocsátását.[10] Ahhoz azonban, hogy ez
ténylegesen bekövetkezzen, fel kell számolni az e lehetőségek
kibontakozása előtt álló akadályokat. Az erőforrás-termelékenység
amellett, hogy sokféle ágazat számára előnyös lehet, lehetővé teszi
az európai vállalkozások számára azt is, hogy kiaknázzák a környezetvédelmi
ipar piacainak gyors növekedését, amelyek mérete az előrejelzések szerint
megduplázódik 2010 és 2020 között. Nemzetközi szinten számos ipari ágazatban
mutatkozik igény az erőforrás-hatékonyság javítására. A meglévő infrastruktúra, a
jelenlegi üzleti modellek és technológia, valamint a bevett gyakorlatok nem
engedik kitörni a gazdaságokat a lineáris modellből. Előfordulhat,
hogy a vállalkozások nem rendelkeznek a körkörös gazdaság megoldásaira
történő áttéréshez szükséges információkkal, önbizalommal és kapacitással.
A pénzügyi rendszer gyakran nem nyújt finanszírozást a hatékonyságnöveléshez
vagy az innovatív üzleti modellekhez kapcsolódó beruházásokhoz, amelyeket
kockázatosabbnak és bonyolultnak tekintenek, és ez sok hagyományos
befektetőt elrettent. A hagyományos fogyasztói szokások szintén hátráltathatják az új termékek és szolgáltatások fejlesztését.
Az ilyen akadályok
jellemzően olyan
környezetben
maradnak fenn sokáig, ahol
az árak nem tükrözik,
hogy a társadalom ténylegesen mekkora árat fizet az erőforrás-felhasználásért, és ahol a szakpolitika nem küld erőteljes és következetes, a körkörös gazdaságra történő áttérést támogató jeleket. A legfontosabb termékekre, anyagokra és értékláncokra
vonatkozó adatokra építve
a Bizottság az érdekelt felekkel együtt azon fog munkálkodni, hogy olyan keretet alakítson ki, amely kedvező a körkörös gazdaság számára.
Ehhez olyan intézkedéseket vesz igénybe, amelyek egyaránt magukban foglalják az intelligens szabályozást, a piaci alapú eszközöket,
a kutatást és innovációt,
az ösztönzőket,
az információcserét és
az önkéntes rendszerek támogatását.
Egy ilyen keret hozzájárul annak a célkitűzésnek
a megvalósításához, hogy az EU-ban bekövetkezzen az ipar fenntartható újjászületése, és proaktív fogyasztókra és vállalkozásokra épít,
különös
figyelemmel a kis- és középvállalkozásokra. Nemzetközi szinten az EU-nak többoldalú és kétoldalú szinten is
szorosan együtt kell működnie más partnerekkel annak érdekében, hogy a
körkörös gazdaság elképzelése a lehető legnagyobb hatást váltsa ki. A Bizottság: annak érdekében, hogy hozzájáruljon
az erőforrás-hatékonyság szempontjából
kedvező uniós szintű szakpolitikai keret kialakításához, tovább elemzi azokat a főbb piaci és irányítási hiányosságokat, amelyek akadályozzák az anyagok hulladékká
válásának
megelőzését
és az újrahasználatot, és eközben figyelembe veszi a különböző
típusú anyagok és felhasználási
módjaik változatosságát. 2.1. Tervezés és innováció a körkörös gazdaság szolgálatában A körkörös gazdasági megközelítések a
tervezés szintjén iktatják ki a hulladékot, és ahelyett, hogy csak a termékek
életciklusának végén alkalmazott megoldásokra támaszkodnának, rendszerint az
értéklánc teljes hosszában alkalmaznak innovációt. Ilyen megközelítés lehet
például: az
adott funkció betöltéséhez szükséges anyagok mennyiségének csökkentése
(könnyítés), a
termékek hasznos élettartamának meghosszabbítása (tartósság), az
energia- és anyagfelhasználás csökkentése az előállítási és a használati
fázisokban (hatékonyság), a
veszélyes vagy nehezen újrafeldolgozható anyagok termékekben és előállítási folyamatokban történő
használatának mérséklése (helyettesítés), piacok
teremtése a másodnyersanyagok (újrafeldolgozott anyagok) számára (szabványok,
közbeszerzés stb. alapján), olyan
termékek tervezése, amelyeket könnyebb karbantartani, megjavítani,
korszerűsíteni, átalakítani vagy újrafeldolgozni (környezettudatos
tervezés), ezzel kapcsolatban a szükséges
szolgáltatások kialakítása a fogyasztók számára (karbantartási/javítási
szolgáltatások stb.), annak
ösztönzése és támogatása,
hogy a fogyasztók csökkentsék a hulladék mennyiségét és magas színvonalon
végezzék el a szétválogatását, az
újrafeldolgozás és az újrahasználat költségeit minimalizáló szétválogatási és
gyűjtési rendszerek ösztönzése, a tevékenységek koncentrálásának
elősegítése a melléktermékek hulladékká válásának megelőzése
érdekében (ipari szimbiózis), valamint annak ösztönzése, hogy – a
tulajdonjog helyetti bérlés, kölcsönzés vagy a szolgáltatások megosztása révén
– bővüljenek és javuljanak a fogyasztók választási
lehetőségei, és egyúttal pedig a fogyasztók érdekeinek védelme (a költségeket,
védelmet, tájékoztatást, szerződéses feltételeket, biztosítási
vonatkozásokat stb. tekintve). Az egyik fontos kiindulópont a gyártási
folyamatok, a termékek és a szolgáltatások megtervezése. A termékeket át lehet
tervezni annak érdekében, hogy azokat inkább tovább használják, megjavítsák,
korszerűsítsék, átalakítsák vagy végül újrafeldolgozzák ahelyett, hogy
eldobnák. A gyártási folyamatok alapulhatnak nagyobb mértékben a termékek és
nyersanyagok újrahasználhatóságán és a természeti erőforrások megújulási
képességén, míg az innovatív üzleti modellek újfajta kapcsolatot teremthetnek a
vállalkozások és a fogyasztók között. A következő szemléltető ábra
egy körkörös
gazdasági modell fő fázisait illusztrálja leegyszerűsítve.
E fázisok mindegyike
lehetőségeket kínál
a költségek és a természeti erőforrásoktól való függés csökkentésére,
a növekedés fokozására
és új munkahelyek teremtésére,
valamint a hulladékok
mennyiségének csökkentésére
és a környezetbe jutó káros
kibocsátások mérséklésére.
A fázisok összefonódnak, mivel az anyagok használhatók például
lépcsőzetesen; az iparban kicserélik a melléktermékeket, a termékeket felújítják vagy átalakítják,
vagy a fogyasztók termék-szolgáltatás rendszereket választanak. A cél az, hogy a lehető legkevesebb erőforrás szabaduljon ki a körből,
és így a rendszer optimálisan működjön. Egyes uniós szakpolitikák és eszközök
már a körkörös gazdaság modelljének megfelelő eszközöket és
ösztönzőket biztosítanak. A hulladékokkal kapcsolatos szabályozásunk
alapjául szolgáló hulladékhierarchia elsősorban a hulladékmegelőzést,
majd ezt követően az újrahasználatra való előkészítést és az
újrafeldolgozást, legkevésbé pedig a hulladéklerakók használatát ösztönzi. A vegyi
anyagokkal kapcsolatos politika célja a különös aggodalomra okot adó mérgező anyagok fokozatos kiiktatása. Egyes, az energiával kapcsolatos termékek környezettudatos tervezésére
vonatkozó intézkedések tartalmaznak a tartósságra
vonatkozó és az újrafeldolgozást elősegítő
előírásokat is. A biogazdasági stratégia[11]
támogatja a biológiai erőforrásoknak és hulladékáramoknak az élelmiszerek,
energia és biotermékek előállításához történő fenntartható és
integrált felhasználását. Az éghajlat-politika ösztönzőket teremt az
energiatakarékossághoz és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez. A körkörös gazdaság
előmozdításának közös és koherens uniós kerete segíteni fog abban, hogy
ezeket az elemeket és a „Horizont 2020” keretprogramot együtt használjuk fel a
kutatási és innovációs kihívás kezelésére.[12] A gazdaság körkörösebbé tételét célzó
tervezés és innováció
támogatása érdekében a Bizottság: az EU kutatási és innovációs
keretprogramja (Horizont 2020) keretében,
olyan nagyszabású innovációs
projektek révén, amelyek az értékláncokon belüli és az azok közötti
együttműködést,
a készségfejlesztés elősegítését és
az innovatív megoldások piaci alkalmazásának
támogatását
célozzák, demonstrálja az európai szintű körkörös
gazdaság felé történő
elmozdulás lehetőségeit, megerősített partnerséget hoz létre annak érdekében, hogy támogassa a kutatás- és innovációpolitikának a körkörös gazdaság szolgálatába állítását, elősegíti – többek
között koherensebb termékpolitika révén
– a termékek és szolgáltatások körkörösebb modelljeinek kidolgozását,
és továbbfejleszti a környezettudatos tervezést szabályozó irányelv alkalmazását
azzal, hogy fokozottabb figyelmet fordít
az erőforrás-hatékonysági kritériumokra többek között
a 2015–2017-es
munkatervben a jövőre nézve meghatározandó kiemelt termékcsoportok kapcsán is, valamint annak érdekében, hogy a biomasszát a lehető leginkább erőforrás-hatékony módon lehessen hasznosítani, valamennyi biomassza-felhasználó ágazat figyelembevételével ösztönzi a lépcsőzetesség elvének érvényesítését a biomassza fenntartható felhasználása terén. 2.2. A körkörös
gazdasághoz kapcsolódó megoldásokra irányuló beruházások elősegítése Az Uniónak és a tagállamoknak ösztönözniük kell a körkörös gazdasághoz kapcsolódó
innováció és
annak gyakorlati alkalmazása terén végrehajtott beruházásokat,
és miközben megreformálják
a pénzügyi rendszert, fel kell számolniuk azokat az akadályokat, amelyek meggátolják, hogy több magánforrás kerüljön
mobilizálásra az erőforrás-hatékonyság javítása
érdekében. A Bizottság közelmúltbeli, a nem pénzügyi
jelentéstételre[13], a hosszú távú finanszírozásra[14] és a foglalkoztatói nyugdíjalapokra[15]
vonatkozó javaslatai
magukba foglalnak olyan követelményeket is, amelyek szerint közölni
kell a releváns környezeti információkat
a befektetőkkel, és figyelembe kell venni az erőforrások szűkösségéhez
és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó
befektetési kockázatokat. A befektetők kockázatainak csökkentése érdekében kidolgozás alatt állnak olyan innovatív pénzügyi
eszközök, mint amilyen például
a Bizottság és az Európai Beruházási
Bank Természetitőke-finanszírozási Eszköze. A köz-magán társulások (PPP-k) szintén hatékonyan ösztönzik a magánszektor fellépéseit
és az erőforrás-hatékonyságra irányuló beruházásait.
A „Fenntartható Feldolgozóipar az Erőforrás- és Energiahatékonyság Révén” (SPIRE) elnevezésű
PPP és a bioalapú iparágakra irányuló közös technológiai kezdeményezés aktívan hozzájárul
a körkörös
gazdasághoz kapcsolódó
célkitűzések megvalósításához. A szakpolitikának van egy további szerepe is: megfelelő jeleket kell küldenie az erőforrás-hatékonysághoz kapcsolódó
beruházások terén azzal, hogy megszünteti a környezeti szempontból káros támogatásokat, és a munka helyett a környezetszennyezést és az erőforrás-felhasználást
adóztatja meg.
Azzal, hogy hogyan halad a környezetvédelmi adóreform az uniós tagállamokban, a gazdaságpolitikai koordináció
európai szemesztere
foglalkozik. A körkörös gazdasághoz kapcsolódó
beruházások elősegítése
érdekében a Bizottság: megvizsgálja az erőforrás-hatékonysággal foglalkozó pénzügyi kerekasztal[16]
által azonosított ígéretes
területeket, így az innovatív pénzügyi
eszközöket, az erőforrásokkal kapcsolatos kérdéseknek
a vállalkozásokra vonatkozó számviteli szabályokban való megjelenítését, a pénzügyi
intézmények fenntarthatósággal
kapcsolatos felelősségi köreinek tisztázását (vagyonkezelői kötelezettségek), a vállalatok „erőforrásokkal kapcsolatos stressztesztje” módszereinek
kidolgozását, valamint azt, hogy a kötvénypiac
mennyiben képes további forrásokat irányítani
az erőforrás-hatékonysági projektekhez, iránymutatást készít
az új közbeszerzési irányelvek által a zöld közbeszerzés terén kínált
lehetőségekről, és ajánlást
fogalmaz meg annak nyomon követésére
vonatkozóan, hogy a tagállamok hogyan teljesítenek a zöld közbeszerzések 50 %-os arányának
elérésére
vonatkozó indikatív célkitűzés[17] terén, támogatja az innovatív eszközöket,
például a kereskedelmi hasznosítást
megelőző közbeszerzéseket és az innovációhoz
kapcsolódó közbeszerzéseket, továbbá
elősegíti a hatóságok
zöld közbeszerzésekkel foglalkozó hálózatainak létrehozását,
valamint még jobban beépíti a körkörös
gazdasághoz kapcsolódó prioritásokat az uniós finanszírozásba, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy
használják a rendelkezésre álló uniós forrásokat a körkörös gazdasággal
kapcsolatos programokra és projektekre, különösen az európai strukturális és
beruházási alapok útján. 2.3. A
vállalkozások és a fogyasztók fellépéseinek kiaknázása, valamint a kkv-k
támogatása A körkörösebb gazdaságra való áttérés
terén továbbra is a vállalkozások és a fogyasztók a legfontosabb szereplők. Az értéklánc felsőbb és alsóbb szintjein hozott döntéseket
jobban össze kell
kapcsolni, koherens ösztönzőket
kell biztosítani a termelők, befektetők, forgalmazók, fogyasztók és
újrafeldolgozók körében,
és biztosítani kell a költségek és a haszon igazságos elosztását.
Piaci mechanizmusokat kell alkalmazni az erőforrások lehető leghatékonyabb elosztásának
és felhasználásának biztosítása
érdekében, és ha piaci hiányosságokra vagy az innovációt
akadályozó tényezőkre derül fény, azokat meg kell szüntetni. Ki kell alakítani a másodlagos anyagok működő piacait. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a vállalkozók képesek legyenek kihasználni a körkörös gazdasághoz kapcsolódó
potenciális új piacokat, és annak biztosítására, hogy a munkaerőpiacon rendelkezésre álljon a szükséges
készségbázis.
A különböző termékek környezetbarát jellemzőiről
való alaposabb tájékoztatás útján lehetővé
kell tenni a fogyasztók számára,
hogy megalapozottan hozzanak döntéseket. Az Európai Erőforrás-hatékonysági Platform jelentős üzleti
lehetőségeket azonosított[18] a „körforgás”
különböző szakaszaiban. Ezek a lehetőségek ahhoz kapcsolódnak, hogy az anyagokat visszatáplálják a gyártási
folyamatba vagy az eredeti ellátási lánc különböző
szakaszaiba, illetve más ellátási
láncokba, és olyan sikeres kezdeményezések tapasztalatain alapulnak, amelyeket
nagyobb léptékben, szélesebb körben is alkalmazni lehetne. Ilyenek például
a következők: a
gyártási szakaszban: fenntartható beszerzési szabványok, az ágazatbeli szereplők és
a kiskereskedők által vezetett önkéntes
programok, valamint ipari szimbiózis a
melléktermékek piacának biztosítása
érdekében, a
forgalmazási szakaszban: a
termékekbe épülő erőforrásokra és a termékek javítására vagy újrafeldolgozására
vonatkozó tájékoztatás –
ezt a platform az ajánlásaiban „termékútlevélnek” nevezi – fejlesztése, valamint a
fogyasztási szakaszban: a
termékek kölcsönzésén, egymás közti kicserélésén, másra való elcserélésén és
bérlésén
alapuló kollaboratív fogyasztási modellek, valamint termék-szolgáltatás rendszerek annak érdekében, hogy több értéket
lehessen kinyerni az kihasználatlan
eszközökből
vagy erőforrásokból (például
autókból, szerszámokból, szálláshelyekből). A zöld termékek egységes piacának kialakítása című
bizottsági közleményben[19] meghatározott, a környezeti lábnyomhoz kapcsolódó
kísérleti időszakban az érdekelt felek együttesen kidolgoznak egy közös,
egyeztetett módszert a
termékek és szervezetek környezeti hatásának
mérésére.
A kísérleti időszakot követően a Bizottság értékelni fogja e módszerek sikerességét
annak érdekében, hogy azok alkalmazhatók legyenek már létező vagy új eszközökben
a termékek környezeti teljesítményének javítására. Az ilyen intézkedéseket szélesebb körben is be kellene vezetni annak érdekében, hogy a meglévő
és az új vállalkozások megfelelő keretfeltételek között
és egyenlő versenyfeltételek mellett alkalmazkodhassanak az erőforrásokat érintő világszintű trendekhez, hogy jutalomban részesüljenek a legkiemelkedőbb vállalkozások, hogy új vállalkozók kapjanak ösztönzést
a jövő üzleti megoldásainak kidolgozásához
és azoknak a
piacon történő
teszteléséhez, valamint hogy a fogyasztók hiteles tájékoztatást kapjanak. Az európai fogyasztóügyi stratégia[20] kapcsán indított, több érdekelt fél részvételével zajló folyamat rávilágított
arra, hogy hatékony
eszközökre van szükség a termékek környezetbarát voltával kapcsolatos félrevezető és megalapozatlan állítások elleni fellépéshez. Annak érdekében, hogy az átállás hatékony legyen és munkahelyeket teremtsen, a munkavállalóknak rendelkezniük kell a megfelelő készségekkel.[21] A zöld foglalkoztatásról
szóló közlemény[22] megteremti annak keretét, hogy ki lehessen aknázni a körkörösebb és erőforrás-hatékonyabb gazdaságban rejlő munkahely-teremtési lehetőségeket.
A nemzeti, regionális és helyi hatóságok
és a szociális partnerek is fontos szerepet játszanak a célzott és koordinált támogatás kialakításában, amely beruházások,
infrastruktúra, technológia és készségek formáját
öltheti, és elsősorban a kkv-k szükségleteire
koncentrál. Ideális helyzetben vannak ahhoz is, hogy elősegítsék,
hogy a fogyasztók inkább fenntarthatóbb termékeket és szolgáltatásokat válasszanak, és megváltoztassák a magatartásukat. Az üzleti szféra és különösen a kkv-k, valamint a fogyasztók fellépéseinek
támogatása érdekében a Bizottság: a környezeti lábnyomhoz kapcsolódó,
2016-ig tartó kísérleti
időszak eredményeire támaszkodva meghatározza, hogyan kell alkalmazni a környezeti hatás mérésére szolgáló
módszereket a termékek és a folyamatok megtervezése és a fogyasztók környezeti szempontból fenntartható választásokról való megfelelőbb tájékoztatása terén, a „Horizont 2020” keretprogram és annak eszközei – így
az Európai Innovációs és Technológiai Intézet –, az európai strukturális és beruházási
alapok, az ökoinnovációs
cselekvési terv, a
kkv-kat érintő zöld cselekvési terv és az európai fogyasztóügyi stratégia keretében végzett koordinációs
és támogatási cselekvések révén
szélesebb körű
együttműködésre
ösztönzi az érdekelt feleket, figyelembe veszi az érdekelt felek által a nyersanyagokkal foglalkozó európai innovációs
partnerség keretében tett, közvetlenül az erőforrás-termelékenységhez kapcsolódó
kötelezettségvállalásokat, támogatja a munkahelyteremtést és a készségek fejlesztését azzal, hogy
fokozza a szakpolitikai koordinációt, a zöld növekedést támogató programok és rendszerek felé tereli az európai forrásokat, fejleszti a tájékoztatást és a nyomon követést, többek között
az európai szemeszter
folyamata révén is, valamint együttműködik
a szociális
partnerekkel, az oktatási és a szakképző intézményekkel és más érdekelt
felekkel, valamint támogatja a bevált gyakorlatok nemzetközi szintű cseréjét. 3.
A
hulladékpolitika
és a célkitűzések korszerűsítése: a hulladék mint erőforrás A hulladék erőforrássá
alakítása része a körkörös gazdasági rendszerek valóban körkörössé
tételének. Az európai jogszabályokban meghatározott célkitűzések
és célértékek fontos szerepet játszanak a hulladékgazdálkodás fejlesztésében:
élénkítik
az innovációt az újrafeldolgozás és
az újrahasználat terén, mérséklik
a hulladéklerakók használatát, csökkentik az erőforrás-veszteségeket és magatartásváltozásra ösztönöznek.
De az EU-ban személyenként még így
is körülbelül öt
tonna hulladék
keletkezik átlagosan évente, és ennek alig több mint harmada kerül ténylegesen újrafeldolgozásra. Az Európai Unió politikai kötelezettséget vállalt[23] arra, hogy csökkenti a hulladékkeletkezést, a hulladékot úgy dolgozza fel újra, hogy az fontos és megbízható nyersanyagforrást jelentsen az Unió számára,
kizárólag nem újrafeldolgozható anyagokból nyer ki energiát, és gyakorlatilag megszünteti a hulladéklerakók használatát. A hulladékpolitika továbbfejlesztése jelentős előnyökkel
fog járni a növekedés és
a munkahelyteremtés
szempontjából, viszonylag alacsony költséggel vagy akár ingyenesen, és közben környezetünk állapotának javításához is hozzájárul.
Ami a globális piacokat
illeti, egy ambiciózus
hulladékpolitika várhatóan ösztönzőleg
hat az innovációra, segít még versenyképesebbé tenni az uniós vállalkozásokat a hulladékgazdálkodási szolgáltatások nyújtása
terén, és új
piaci lehetőségeket teremt az uniós exportőrök
számára. 3.1. Hulladékgazdálkodási
célkitűzések meghatározása annak érdekében, hogy újrahasznosító
társadalommá váljunk Európa jelentős előrehaladást ért el a hulladék erőforrássá
alakítása, valamint a hulladékgazdálkodás fenntartható módozatainak,
például az újrafeldolgozásnak az előmozdítása
terén. Az egyes tagállamok teljesítménye
azonban igen eltérő. Hat tagállam gyakorlatilag már megszüntette a települési
hulladék hulladéklerakókban való elhelyezését,
90 %-ról kevesebb mint 5 %-ra csökkentve azt az elmúlt 20 évben, és egyes régiókban
85 %-os újrafeldolgozási arányt érve el. Más tagállamokban a hulladék több mint 90 %-át
még mindig hulladéklerakókban helyezik el, és kevesebb mint 5 %-át
dolgozzák fel újra. Határozott szakpolitikai jelzések szükségesek
ahhoz, hogy a befektetések és a változások hosszabb távon kiszámíthatókká
váljanak, és így
az olyan anyagok, mint a műanyagok,
az üveg, a fémek, a papír, a fa, a gumi és más újrafeldolgozható anyagok másodnyersanyagként, versenyképes áron visszatérhessenek a gazdaságba. A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó egyértelmű újrafeldolgozási célkitűzések
meghatározása biztosítani fogja ezt a kiszámíthatóságot.
Ha már a forrásnál
elkülönítve
gyűjtik a hulladékot, és megalapozott módszertan áll rendelkezésre az újrafeldolgozási arányok kiszámításához,
akkor biztosított
lesz a magas színvonalú újrafeldolgozás, és könnyebben fejlődhetnek a jó minőségű másodnyersanyagok piacai. Ennek érdekében
egyértelműsíteni kell a ténylegesen újrafeldolgozott
anyagok meghatározására szolgáló
mérési módszert, mivel jelenleg egyes tagállamok
az összegyűjtött
hulladékot újrafeldolgozott hulladékként
jelentik be, annak ellenére, hogy e szakaszok között
jelentős az anyagveszteség. 2025-ig
el kell érni, hogy
semmilyen újrafeldolgozható anyag ne kerüljön
hulladéklerakókba. A tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy 2030-ra gyakorlatilag megszűnjön a hulladéklerakók használata. A nem újrahasználható és
nem újrafeldolgozható hulladékok esetében szerepet fog kapni az energetikai
hasznosítás, ideértve az energetikai célú
hulladékégetést és a bioüzemanyagok használatát is. Ehhez hatékonyabban kell használni az EU-ban jelenleg rendelkezésre álló,
egyenetlenül eloszló energetikai hasznosítási
kapacitást, és intézkedéseket kell hozni a kapacitástöbblet
elkerülése érdekében is. A fentiek sikeres megvalósítása közvetlenül több mint 180 000 munkahelyet teremthet 2030-ig az
EU-ban a mellett a 400 000
munkahely mellett, amely a becslések
szerint a hulladékokra vonatkozó jelenleg hatályos jogszabályok végrehajtása révén
létrejön[24]. Az intézkedések eredményeképpen az EU nyersanyagszükségletének 10–40 %-a
kerül kielégítésre, miközben könnyebben elérhetővé
válik az a célkitűzés,
hogy 2030-ra 40 %-kal csökkenjen az üvegházhatású
gázok kibocsátása
– 2030-ban éves szinten 62 Mt CO2-egyenérték
kibocsátása lenne elkerülhető. A települési
hulladékkal való megfelelőbb gazdálkodásból
eredő gazdasági, szociális és környezeti előnyök
fokozása érdekében a Bizottság a következőket javasolja: •
a
települési hulladék újrahasználatának és újrafeldolgozásának
legalább 70 %-os mértékűre növelése 2030-ig, •
a
csomagolási hulladék újrafeldolgozási arányának
80 %-ra növelése 2030-ig, 2020-ra vonatkozóan 60 %-os, 2025-re vonatkozóan pedig 70 %-os köztes célkitűzések
mellett, és meghatározott anyagokra vonatkozóan külön
célkitűzéseket is alkalmazva, •
az
újrafeldolgozható műanyagok,
fémek, üveg, papír és
kartonpapír, valamint a
biológiailag
lebontható hulladékok hulladéklerakókban való elhelyezésének
betiltása 2025-től, miközben a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy 2030-ra gyakorlatilag
megszűnjön a hulladéklerakók használata[25], •
a
jó minőségű
másodnyersanyagok
piacai fejlődésének
további előmozdítása,
többek között
annak értékelése útján,
hogy képviselnének-e hozzáadott értéket
a bizonyos anyagokra meghatározott,
a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumok, •
az
újrafeldolgozott
anyagokra vonatkozó számítási módszer egyértelműsítése annak érdekében, hogy biztosított legyen az újrafeldolgozás magas színvonala. 3.2. A hulladékokra vonatkozó
jogszabályok egyszerűsítése és hatékonyabb végrehajtása A célértékek rugalmasságot biztosítnak a tagállamoknak a megvalósítás módjának
meghatározását
illetően. Nemzeti
szinten azonban még nagymértékben
lehetne egyszerűsíteni a hulladékokra vonatkozó jogszabályokat és lehetne javítani azok végrehajtását,
és sok lehetőség mutatkozik a jelenlegi egyenlőtlenségek csökkentésére
is. 2012-ben a Bizottság kidolgozott egy hulladékgazdálkodási eredménytáblát,
és a leggyengébben teljesítő
tagállamok számára
konkrét ajánlásokat
tartalmazó ütemterveket határozott meg. A továbbiakban is fokozott figyelmet fordít azokra a tagállamokra, amelyek a legtávolabb vannak a célértékek teljesítésétől,
és törekszik arra, hogy e tagállamokkal együttműködve
már idejekorán orvosolja a végrehajtási hiányosságokat. A gazdasági intézkedések hatékonynak bizonyultak a nemzeti hulladékgazdálkodás fejlesztése terén, különösen a hulladéklerakókra és az égetésre vonatkozó adók, a kidobott mennyiség alapján történő fizetéshez és a kiterjesztett gyártói
felelősséghez kapcsolódó
rendszerek, valamint a helyi hatóságoknak a megelőzés,
az újrahasználat és az újrafeldolgozás előmozdítására való ösztönzése
révén. A hulladéklerakók használatára vonatkozó tilalmak is hatásosnak bizonyultak. A gyártói
felelősségi rendszerekre vonatkozó uniós szintű minimumkövetelmények meghatározása elő fogja segíteni a költségek csökkentését
és azoknak az
akadályoknak a felszámolását,
amelyekkel a gyártók amiatt szembesülnek, hogy az EU-n belül sokféle nemzeti rendszernek kell megfelelniük. Az európai források támogathatják a tagállamok integrált hulladékgazdálkodásra összpontosító
törekvéseit, ideértve az elkülönített gyűjtést,
az újrahasználatot és az újrafeldolgozást szolgáló
infrastruktúrát is. A hulladéklerakóban való elhelyezést és a puszta hulladékégetést a jövőben
nem szabadna támogatni. Az EU-ban rendelkezésre álló
hulladékgazdálkodási kapacitás lehető leghatékonyabb kihasználásához javulnia kellene a tervezésnek és az információmegosztásnak, és lehetséges, hogy tolerálnunk kellene, hogy – legalábbis átmeneti intézkedésként
– több, a legmodernebb és leghatékonyabb létesítmények
felé tartó hulladékszállítmány szelje át az Uniót. Tovább lehetne egyszerűsíteni
és könnyíteni a nemzeti szintű adatgyűjtést
és jelentéstételt,
és lehet még növelni az adatok megbízhatóságát és
az EU-n belüli koherenciáját
is. A közös mutatók elfogadása megkönnyíti a tagállamok teljesítményének hatékonyabb nyomon követését
és összehasonlító
értékelését.[26] A hulladékokkal kapcsolatos vívmányok
további egyszerűsítését és
a hatékonyság és
eredményesség biztosítását célzó
fellépések a hulladékgazdálkodási politika adminisztratív költségeinek csökkentése érdekében már korábban megtett lépésekre
fognak támaszkodni, mint
amilyen például bizonyos kkv-k mentesítése
a visszavételi kötelezettségek alól, vagy a hulladékszállítmányokra vonatkozó kötelező elektronikus adatcsere bevezetése érdekében tett erőfeszítések. Annak biztosítása
érdekében, hogy az egyszerűsítés
és a hatékonyabb végrehajtás útján érvényesüljenek az uniós szabályozás előnyei, a Bizottság a következőket javasolja: •
a
hulladékokkal
kapcsolatos célértékek
közötti átfedések megszüntetése és a fogalommeghatározások összehangolása, •
a
tagállamok jelentéstételi kötelezettségeinek jelentős egyszerűsítése,
ideértve a települési hulladékra, a hulladéklerakókra és a csomagolási
hulladékra vonatkozó célértékek kapcsán használt számítási módszerek
egyértelműsítését és egyszerűsítését is, •
annak
lehetővé tétele
a tagállamok számára,
hogy a nagyon kis mennyiségű nem veszélyes hulladékot gyűjtő
és/vagy szállító kkv-kat vagy más vállalkozásokat mentesítsék
a hulladékokról szóló
keretirányelvben foglalt
általános engedélyezési vagy nyilvántartásba vételi kötelezettségek alól, •
a
hulladékokra vonatkozó valamennyi adat esetében egyetlen benyújtási ponton
keresztül zajló éves adatszolgáltatás bevezetése, a hulladékokkal kapcsolatos
statisztikák összehangolása a hulladékokra vonatkozó uniós jogszabályok
előírásaival, valamint a nemzeti módszerek statisztikai szabványokkal
történő összevetése, •
számítógépes
adatfigyelő rendszerek kifejlesztésének és harmadik felek által végzett
adatellenőrzésnek az előírása a tagállamok számára, •
korai
előrejelző mechanizmus létrehozása annak biztosítása
érdekében, hogy a tagállamok megfelelő intézkedéseket vezessenek be a célértékek időben történő teljesítéséhez, •
a
kiterjesztett gyártói felelősségi
rendszerek minimális működési
követelményeinek meghatározása, amelyek nemzeti szinten vagy uniós iránymutatásokban tovább alakíthatók, és a gazdasági eszközök
tagállamok általi használatának előmozdítása,
valamint •
a
hulladékhierarchia csúcsán
elhelyezkedő hulladékgazdálkodási lehetőségek
(megelőzés, újrahasználat, újrafeldolgozás) terén végrehajtott közvetlen beruházások
támogatása. 3.3. A hulladékokkal kapcsolatos egyedi
kihívások kezelése A jelentős erőforrás-veszteségekkel vagy környezeti hatásokkal járó
egyedi hulladékgazdálkodási kihívások
kezeléséhez egyedi, a problémára
szabott megközelítések
szükségesek. Hulladékmegelőzés: Elsődleges, a körkörös gazdaság valamennyi fázisára kiható prioritásként
biztosítani kell, hogy
kevesebb hulladék
keletkezzen. A hulladékokról szóló
keretirányelv előírásainak megfelelően a tagállamok nemrég elfogadták hulladékmegelőzési
programjaikat, amelyeket most tekint át
az Európai Környezetvédelmi Ügynökség.
Az Ügynökség
értékelését
követően a Bizottság olyan kezdeményezéseket fog kidolgozni, amelyek támogatják a hulladékmegelőzés
bevált
gyakorlatainak elterjedését az Unióban. Tengeri hulladék: A tengeri hulladék beszennyezi a partokat, károsítja a tengerek élővilágát
és hosszú távú, drágán
megszüntethető problémát
okoz. A hetedik környezetvédelmi cselekvési program egy uniós szintű, kiemelt csökkentési célérték megállapítására szólít
fel, amelyet forrásspecifikus
intézkedéseknek kell támogatniuk. A hulladékokkal kapcsolatos, felülvizsgált uniós jogszabálycsomagban foglalt intézkedések teljes végrehajtása révén
2020-ra 13 %-kal,
2030-ra pedig 27 %-kal csökkenthető a tengeri hulladék mennyisége. Ha 2020-ig megvalósítandó külön csökkentési célkitűzés
kerülne meghatározásra, az egyértelmű jel lenne azon tagállamok számára,
amelyek jelenleg dolgozzák ki az
intézkedéseket annak érdekében, hogy a tengervédelmi stratégiáról szóló
keretirányelvben meghatározott 2020-as határidőig elérjék,
hogy a tengerek vize „jó környezeti
állapotban” legyen, és lendületet adna ahhoz is, hogy a négy regionális tengeri egyezmény keretében a tengeri hulladékkal kapcsolatban cselekvési tervek kerüljenek kidolgozásra. A célkitűzés
eléréséhez
hozzájárulnak más uniós szintű intézkedések, köztük
azok is, amelyek a kikötői fogadólétesítményekről szóló
irányelv[27] folyamatban lévő
értékelésének
eredményei alapján kerülnek majd meghatározásra. Megfelelő időben, az egyéb szárazföldi és tengeri szennyezőforrások csökkentési potenciáljának
további elemzése alapján, és figyelemmel a Rio+20 konferencián vállalt azon kötelezettségre, hogy 2025-re jelentősen csökkenteni kell a tengeri hulladék mennyiségét,
kidolgozásra fog kerülni a csökkentési célkitűzés
második szakasza. Építési és bontási hulladék: Az
újrafeldolgozott anyagok piacai elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy
növekedjen az építési és bontási hulladék újrafeldolgozásának aránya. A
Bizottság Erőforrás-hatékony lehetőségek az építőiparban
című közleményében[28] foglaltaknak
megfelelően az épületek környezetre gyakorolt hatásainak értékelésére
vonatkozó keretben szerephez jut az építési és bontási hulladékkal való
megfelelőbb gazdálkodást elősegítő tervezés, az
építőanyagok újrafeldolgozhatóságának javítása és az építőanyagokban
felhasznált újrafeldolgozott anyagok arányának növelése is. Ezenkívül a javasolt korai
előrejelző mechanizmus keretében nyomon követhető, hogyan
teljesítenek a tagállamok a 2020-ig elérendő 70 %-os újrafeldolgozási
célértékhez képest, és olyan intézkedések kerülnek bevezetésre, mint a
hulladéklerakók használatáért fizetendő díj megemelése az építési és
bontási hulladék esetében, vagy az újrafeldolgozott anyagok minőségének
javítását szolgáló, a nagyobb bontási munkaterületekre vonatkozó további
válogatási kötelezettségek. Élelmiszer-hulladék: Becslések szerint a világon megtermelt
összes élelmiszernek akár 30%-a is kárba veszhet vagy hulladékká válhat. A
Bizottság mérlegeli kifejezetten az élelmiszer-hulladék mennyiségének
csökkentésére irányuló javaslatok előterjesztését. Veszélyes hulladék: A veszélyes hulladékok megfelelő kezelése továbbra is kihívást
jelent, és e hulladékáram
egy részére vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok a tényleges kezelési útvonalról. Első lépésként
megerősítésre
kerül az adatok
nyilvántartása és a nyomonkövethetőség
azáltal, hogy veszélyeshulladék-nyilvántartások jönnek létre, és azonosításra
kerülnek a tagállamok veszélyeshulladék-gazdálkodási rendszereinek kapacitásai és szűk keresztmetszetei. Ezek a nyilvántartások fokozatosan kiterjeszthetők más hulladéktípusokra
is, ahogyan az már több tagállamban meg is történt. Műanyaghulladék: Az EU műanyagtermelése várhatóan évi 5 %-os ütemben fog növekedni. A műanyaghulladéknak csupán 24 %-a kerül újrafeldolgozásra, közel 50 %-át
hulladéklerakókban helyezik el, a többit pedig elégetik. A Bizottság által
2013-ban a műanyaghulladékokról lefolytatott nyilvános konzultáció[29] rámutatott, hogy a műanyagokat sokkal fenntarthatóbb módon is lehetne használni, és az derült ki belőle, hogy erőteljes támogatást élvez a műanyagok hulladéklerakókban történő elhelyezésének
megszüntetése és a műanyagok és műanyag termékek megfelelőbb tervezése. A Bizottság közelmúltbeli javaslata, amely lehetővé teszi a tagállamoknak a műanyag tasakok használatának korlátozását[30],
valamint az ebben a közleményben foglalt, a nagyobb mértékű újrafeldolgozásra és a hulladéklerakók használatának megszüntetésére
irányuló javaslatok fontos lépést
jelentenek a műanyaghulladékokkal való gazdálkodás javítása
terén. A kritikus nyersanyagok újrafeldolgozása: Bár valamennyi nyersanyag fontos, a
kritikus nyersanyagok különös
figyelmet érdemelnek, mivel
a termelésük világszerte csak pár országra korlátozódik, miközben sokuk nehezen helyettesíthető, és
alacsony újrafeldolgozási arány jellemzi. A Bizottság a nyersanyag-politikai kezdeményezés[31] és a nyersanyagokkal foglalkozó európai innovációs
partnerség keretében előmozdítja a kritikus nyersanyagok hatékony felhasználását és
újrafeldolgozását. Illegális hulladékszállítás: A Bizottság határozottabban fog fellépni annak érdekében, hogy biztosítsa a vonatkozó uniós jogszabályok, és különösen a hulladékszállításról
szóló 1013/2006/EK rendelet betartását.
Ez a rendelet nemrég módosult a hulladékszállítmányok ellenőrzésének megerősítése érdekében. A foszfor újrafeldolgozása: A foszfor az élelmiszergyártás
létfontosságú
erőforrása, de jelentős ellátásbiztonsági kockázatokat rejt magában, és a jelenlegi felhasználása
mellett az életciklusának minden szakasza hulladéktermeléssel és veszteségekkel jár. A fenntartható foszforhasználatról szóló
konzultációs célú
közlemény[32] közreadása után a Bizottság jelenleg a további intézkedések keretének kidolgozásán
munkálkodik. A hulladékokkal
kapcsolatos egyedi kihívások kezelése érdekében a Bizottság: annak a nagyra törő
célnak a kitűzését
javasolja, hogy 2020-ig 30 %-kal csökkenjen a tengeri hulladék mennyisége a partokon előforduló tíz
leggyakoribb hulladéktípust és a tengeren talált halászeszközöket
tekintve; a hulladékok listáját
az EU mind a négy
tengeri régiója esetében hozzá kell igazítani az adott régióhoz, olyan intézkedéseket tervez, amelyek serkentőleg hatnak az építési és bontási hulladékból származó újrafeldolgozott
anyagok piacára, és kialakít egy, az épületek
környezetre
gyakorolt hatásaira
vonatkozó közös
uniós értékelési keretet, azt javasolja, hogy a tagállamok
dolgozzanak ki nemzeti stratégiákat az élelmiszerek hulladékká válásának
megelőzésére, és törekedjenek annak biztosítására, hogy a feldolgozóipar,
a kiskereskedelem és a forgalmazás, az élelmezési szolgáltatások és a
vendéglátóipar terén, valamint a háztartásokban képződő élelmiszer-hulladék
mennyisége legalább 30%-kal csökkenjen 2025-ig, el kívánja
érni, hogy legalább a veszélyes hulladékokra vonatkozóan valamennyi tagállamban megfelelő nyilvántartási rendszerek jöjjenek létre, a könnyű műanyag tasakok használatának visszaszorítására irányuló javaslatán túl azt javasolja, hogy a műanyagokat 2025-től tilos legyen hulladéklerakókban elhelyezni, azt javasolja, hogy a tagállamok szerepeltessenek olyan intézkedéseket is a nemzeti hulladékgazdálkodási tervükben, amelyek a jelentős mennyiségű
kritikus nyersanyagot tartalmazó hulladékok gyűjtésére és újrafeldolgozására
vonatkoznak, valamint fontolóra veszi egy, a foszforra vonatkozó szakpolitikai keret kidolgozását
annak érdekében, hogy a műtrágyákra, az élelmiszerekre, a vizekre és a hulladékokra vonatkozó uniós jogszabályok útján
növelje a foszfor újrafeldolgozásának
arányát, ösztönözze
az innovációt, javítsa a piaci feltételeket és elősegítse a foszfor fenntartható használatát. 4.
Erőforrás-hatékonysági célérték meghatározása A hetedik környezetvédelmi cselekvési programban a tagállamok és az Európai Parlament egyetértettek abban, hogy az Európai Uniónak mutatókat kell kidolgoznia és célkitűzéseket
kell meghatároznia az erőforrás-hatékonyságra vonatkozóan, és értékelnie kell, hogy helyénvaló-e az európai szemeszter keretében egy fő mutató és
célérték
bevezetése. Széles körű
konzultációkat követően a GDP-hez viszonyított nyersanyag-fogyasztásban mért erőforrás-hatékonyság lett az erőforrás-termelékenységi célérték meghatározására
leginkább megfelelőnek tűnő
mutató.[33] Egy, az erőforrás-termelékenység növelését
célzó, realisztikus, az EU és tagállamai által jóváhagyott
célérték
összpontosítaná a politikai figyelmet, kihasználná
a körkörös
gazdaságban rejlő azon – jelenleg figyelmen kívül
hagyott – potenciált, hogy fenntartható fejlődést
idéz elő és munkahelyeket teremt, és javítani az uniós szakpolitikák koherenciáját.
Arányos módja lenne e koherencia biztosításának és a fellépések
ösztönzésének. Az előrejelzések szerint az EU az eddig folytatott
gyakorlat mellett is 15 %-kal
fogja növelni az erőforrás-termelékenységét
2014 és 2030 között.
Ha – mint ahogyan
Európai Erőforrás-hatékonysági Platform javasolta – intelligens szakpolitikákat használunk a gazdaság körkörösebbé válásának
előmozdítására, akkor ez a mérték
akár meg is duplázható. Az erőforrás-termelékenység 30 %-os növelése amellett, hogy jelentős mértékben
hozzájárulna a növekedés fenntarthatósági
dimenziójához, pozitív hatást gyakorolna a munkahelyteremtésre és a GDP növekedésére
is.[34] Az ipar a fokozódó
versenyképesség révén
profitálna az erőforrás-termelékenység növekedéséből.[35]
Az erőforrások költségei jelentős részét
tehetik ki az ipari vállalkozások költségstruktúrájának, és a vállalkozásoknak elérhető és
kiszámítható ellátásra
van szükségük.[36]
Azonnali pénzügyi nyereségek és hosszabb távú
stratégiai előnyök egyaránt jelentkeznének, mivel a fokozódó
globális kereslet
felhajtja az erőforrások árát
és növeli a volatilitást. Azzal tehát, hogy erőforrás-hatékonyabbá válik,
Európa könnyebben teljesítheti az újraiparosításra
vonatkozó célkitűzését. Egy erőforrás-termelékenységi célérték, bár nem kötelező és
az EU szintjén kerül meghatározásra, lendületet adna a nemzeti szintű célértékkel még nem rendelkező tagállamoknak ahhoz, hogy az erőforrás-felhasználást
figyelembe vevő intézkedéseket dolgozzanak ki. Kiegyensúlyozottabb intézkedéseket eredményezne, amelyek figyelembe veszik a szélesebb körű
gazdasági, társadalmi és környezeti következményeket, és megszüntetik ezt a különbséget. A tagállamok szabadon dönthetnének arról, hogy a tágabb szakpolitikai célkitűzéseiknek
megfelelően mely,
gazdasági és környezeti szempontból a legelőnyösebbnek
vélt szakpolitikák és
fellépések megvalósítását
vállalják. Ennek során több már bevált – de szélesebb körben még nem használt – gyakorlatból választhatnának, amelyet a saját szükségleteikhez
és körülményeikhez igazíthatnának. Jelenleg folyamatban van az „Európa 2020” stratégia felülvizsgálata[37],
amelyet nyilvános
konzultáció támogat
annak érdekében, hogy mindenki kifejthesse véleményét
a stratégia továbbfejlesztésével
kapcsolatban. A Bizottság ezért úgy véli, hogy az erőforrás-termelékenységhez kapcsolódó
kiemelt célra vonatkozó döntést a felülvizsgálat során kell meghozni, a nyilvános konzultáció
eredményeinek és az Európai Erőforrás-hatékonysági Platform ajánlásainak
figyelembevételével. Annak érdekében, hogy a döntéshozók tisztában legyenek a környezetre nehezedő, az erőforrásokhoz kapcsolódó
nyomással, más mutatókat is figyelembe kell venni, különösen a vízfelhasználásra
és a véges földforrásokra vonatkozóan. Az Eurostat az „Európa 2020” stratégia mutatóinak részeként 2013 óta közzéteszi
az erőforrás-hatékonysági eredménytáblát.[38]
Ennek célja az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának
ütemterve végrehajtásának
figyelemmel kísérése,
az erőforrások közötti
kapcsolat bemutatása,
valamint az, hogy az érdekelt
felek még erőteljesebben vegyenek részt a társadalmi fejlődés
GDP-n túlmutató mérésének
folyamatában. Az
erőforrás-hatékonyságban rejlő lehetőségeknek a fenntartható
növekedés érdekében történő kiaknázása céljából: •
a
Bizottság figyelembe veszi az Európai Erőforrás-hatékonysági Platformnak
az erőforrás-hatékonysági kiemelt célra vonatkozó ajánlásait, valamint az
„Európa 2020” stratégia folyamatban lévő felülvizsgálata keretében tartott
nyilvános konzultáció eredményeit, •
ezzel
párhuzamosan továbbfejlesztésre kerül az erőforrás-hatékonysági eredménytábla, amely a szén-dioxidtól és
az anyagoktól eltérő
erőforrások (különösen a föld és a víz) használatára vonatkozó mutatók nyomon követését
szolgálja, valamint •
a
nemzeti statisztikai hivataloknak azon kellene dolgozniuk, hogy az európai statisztikai rendszer keretében közösen
elfogadott módszertant
alakítsanak ki a
nemzeti szintű
nyersanyagfogyasztás számítására. [1] COM(2010) 2020, COM(2011) 21. [2] Meyer, B. et
al. (2011) „Macroeconomic modelling of sustainable development and the links
between the economy and the environment” (A fenntartható fejlődés
makroökonómiai modellezése és a gazdaság és a környezet közötti kapcsolatok).
Az Európai Bizottság (Környezetvédelmi Főigazgatóság) megrendelésére készített
tanulmány, elérhető: http://ec.europa.eu/environment/enveco/studies_modelling/pdf/report_macroeconomic.pdf [3] „Guide
to resource efficiency in manufacturing: Experiences from improving resource
efficiency in manufacturing companies” (Útmutató a gyártás
erőforrás-hatékonyságához: A feldolgozóipari vállalatok
erőforrás-hatékonyságának növeléséből leszűrt tapasztalatok).
Europe INNOVA (2012). [4] Ellen MacArthur
Foundation (2012) „Towards the Circular Economy: Economic and business
rationale for an accelerated transition” (A körkörös gazdaság felé: A gyorsabb
átállás melletti gazdasági és üzleti érvek). [5] http://ec.europa.eu/environment/resource_efficiency/re_platform/index_en.htm. [6] COM(2011) 571. [7] HL L 354.,
2013.12.28., 171–200. o. [8] Modelling the Economic
and Environmental Impacts of Change in Raw Material Consumption (A
nyersanyag-felhasználás változásából eredő gazdasági és környezeti hatások
modellezése) (2014), Cambridge Econometrics et al. [9] A párhuzamosan
elfogadandó közleményekre történő hivatkozás. [10] The opportunities to
business of improving resource efficiency (A vállalkozások
erőforráshatékonyság-növelési lehetőségei) (2013), AMEC et al. [11] COM(2012)
60. [12] Lásd e közlemény
mellékletét. [13] COM(2013) 207. [14] COM(2014) 168. [15] COM(2014) 167. [16] MEMO/13/110. sz.
tájékoztató. [17] COM(2008) 400. [18]http://ec.europa.eu/environment/resource_efficiency/documents/erep_manifesto_and_policy_recommendations_31-03-2014.pdf [19] COM(2013) 196 és a
Bizottság 2013/179/EU ajánlása. [20] COM(2012) 225. [21] COM(2012) 173. [22] COM(2014) 446. [23] Hetedik környezetvédelmi
cselekvési program. [24] SWD(2014) 207. [25] A „maradékhulladék” egy
bizonyos része nem hasznosítható, és ezért elhelyezhető hulladéklerakóban,
mivel jelenleg nem áll rendelkezésre alternatív kezelési lehetőség. Ez a
mennyiség legfeljebb 5 % lehetne. [26] A települési hulladékra
vonatkozó újrafeldolgozási célérték kapcsán például négy számítási módszer
engedélyezett. Attól függően, hogy melyik módszert választják, az
eredmények jelentős (kb. 20%-os) eltérést mutathatnak. [27] 2000/59/EK irányelv. [28] COM(2014)
445. [29] COM(2013) 123. [30] COM(2013) 761. [31] COM(2011) 25. [32] COM(2013) 517. [33] A nyersanyag-fogyasztás
(RMC) egy összesített mutató, amely a gazdaságban felhasznált valamennyi anyagi
erőforrást méri (tonnában), figyelembe véve az importban rejlő
erőforrás-felhasználást is. Jelenleg az EU-ra és annak egyes tagállamaira
vonatkozóan áll rendelkezésre. Azok az országok, amelyekre vonatkozóan még nem
áll rendelkezésre az RMC, egyelőre a hazai anyagfelhasználást
használhatják. [34] SWD (2014) 211. [35] Az érdekelt felek azért
szorgalmazták az RMC használatát az erőforrás-felhasználás mérésére, mert
az figyelembe veszi mind az importált, mind a belföldön előállított
termékekhez kapcsolódó erőforrás-felhasználást, és így lehetővé teszi
e két kategória erőforrás-hatékonyságának méltányos összehasonlítását. [36] Az acél- és
alumíniumágazatra vonatkozó közelmúltbeli tanulmányok szerint a nyersanyagok ezen
ágazatok költségstruktúrájának kb. 30–40 százalékát teszik ki, és ez meghaladja
például a munkaerőköltségek részarányát. [37] COM(2014) 130, 2014.
március 19.: Mérleg az Európa 2020 – az intelligens, fenntartható és inkluzív
növekedés stratégiájáról. [38] http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/europe_2020_indicators/ree_scoreboard. Melléklet: Hogyan járulhat hozzá a
„Horizont 2020” keretprogram a körkörös gazdasághoz? A
körkörös gazdaság olyan fejlődési stratégiát jelent, amely az
erőforrások fogyasztásának fokozása nélkül ér el gazdasági növekedést,
alapvetően átalakítja a termelési láncokat és a fogyasztási szokásokat, és
rendszerszinten tervezi át az ipari rendszereket. Az alapját az innováció – a
technológiai, társadalmi és szervezési innováció – képezi. A készségek és
ismeretek új tárháza szükséges hozzá, új pénzügyi eszközöket kíván, és számít
több érdekelt fél részvételére. A cselekvések szintjén támogathatják
demonstrációs, a piaci elterjedést szolgáló, figyelemfelhívó, terjesztési és a
nemzetköziesítést szolgáló tevékenységek. Ami
a tartalmat illeti, szilárd integrációt igényel a „Horizont 2020” keretprogram
„Ipari vezető szerep” prioritása (II. rész) és „Társadalmi kihívások”
prioritása (III. rész) között. Mivel a körkörös gazdaság a teljes értéklánc
lehetőségeit veszi figyelembe, a kutatási és innovációs láncolat valamennyi
szakaszának támogatása szükséges hozzá. Ebből következően bizonyos
mértékig számít a „Horizont 2020” keretprogram más részeinek – Kiváló tudomány
(I. rész), A kiválóság terjesztése és a részvétel növelése (IV. rész), Tudomány
a társadalommal és a társadalomért (V. rész), A Közös Kutatóközpont nem
nukleáris közvetlen cselekvései (VI. rész), valamint az Európai Innovációs és
Technológiai Intézet (VII. rész) – hozzájárulására is. Azt, hogy a „Horizont
2020” keretprogram egyes részei mennyiben járulnak hozzá a körkörös
gazdasághoz, az alábbi táblázat foglalja össze. Megjegyzendő, hogy a SPIRE
PPP és a bioalapú iparágakra irányuló közös technológiai kezdeményezés (JTI
BBI) élvezik a „Horizont 2020” keretprogram támogatását, és jelentős
mértékben hozzájárulnak a körkörös gazdaság célkitűzéseinek eléréséhez. || || || HORIZONT 2020 || || || Kiváló tudomány || Ipari vezető szerep || Társadalmi kihívások || A kiválóság terjesztése és a részvétel növelése || Tudomány a társadalommal és a társadalomért || Európai Innovációs és Technológiai Intézet || Közös Kutatóközpont || || || Európai Kutatási Tanács || Jövőbeli és feltörekvő technológiák || Marie Skłodowska-Curie-cselekvések || Kutatási infrastruktúrák || Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén || Kockázatfinanszírozáshoz jutás || Innováció a kkv-knél || Egészségügy, demográfiai változások és jólét || Élelmezésbiztonság, fenntartható mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, a tengerekkel és a szárazföldi vizekkel kapcsolatos kutatás || Biztonságos, tiszta és hatékony energia || Intelligens, környezetkímélő és integrált közlekedés || Az éghajlatváltozás elleni küzdelem, környezet, erőforrás-hatékonyság és nyersanyagok || Európa a változó világban – inkluzív, innovatív és reflektív társadalmak || Biztonságos társadalmak – Európa és polgárai szabadságának és biztonságának védelme KÖRKÖRÖS GAZDASÁG – ÖSSZETEVŐK || Technológiai innováció || Anyagok és folyamatok megtervezése || ++ || ++ || || ++ || ++ || || + || || + || + || || + || || || || || || Terméktervezés || ++ || || || || + || || + || || + || || || + || || || || + || || + Erőforrás-gazdálkodás (hulladék, víz, energia és nyersanyagok) || || + || || ++ || + || || + || || ++ || + || || ++ || || || || ++ || || ++ Társadalmi innováció || Új gyártási és fogyasztási modellek || || || || || || || || + || ++ || + || || ++ || + || || || ++ || || + A polgárok részvétele || || || || || || || || || + || || || + || || || || ++ || || Termék-szolgáltatás modellek || || || || || || || + || || + || || || ++ || || || || + || || Tervezési szolgáltatások || || || || || || || + || || + || || || + || || || || || || Szervezési innováció || Integrált megoldások és rendszerek || || + || || || + || || + || || ++ || ++ || ++ || ++ || || || || + || || Logisztika || || || || || || || || || ++ || || ++ || + || || || || || || Üzleti modellek || ++ || || || || || || + || || ++ || || || ++ || || || || + || || + Szakpolitika-támogató eszközök || || || || || || || || || ++ || || || ++ || + || || || ++ || || ++ Készségek és ismeretek || Vállalkozói készség || || || + || || || || || || || || || || || || || || + || Kapacitásépítés és multidiszciplinaritás || || || + || || || || || || + || || || || || || + || + || + || Pénzügyi eszközök || || || || || || ++ || + || || || || || || || || || || || Figyelemfelhívás, terjesztés és nemzetköziesítés || || || || || || || || || + || || || + || || || || ++ || || Több érdekelt fél részvétele || || || || || + || || || || + || || + || ++ || || || || ++ || || Demonstrációs és a piaci elterjedést szolgáló cselekvések || || || || || ++ || || || || + || || + || ++ || || || || + || || +
Jelentős hozzájárulás ++ Rendkívül erőteljes hozzájárulás